Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-06 / 184. szám

V1LAG PROLETARJAl, EGYESÜLJETEK) A MAGYAR SZOCIALISTA M U N K Á S P ÁRT LAPJA XIV. évfolyam, 184. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1958. augusztus 6. Hírfák össze az ENSZközgyűlés rendkívüli ülésszakát Lemondott a libanoni kormány Kedvezőek a feltételek a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődéséhez Értekezlet a Földművelésügyi Minisztériumban HIROSIMA Ma, 13 éve, 1945. augusztus 6-án pusztította el Hirosimát az első atombomba. Képünk a támadás után ábrázolja a várost. Szerte a világon az emberek milliói követelik a háborús célokat szolgáló atomkísérletek beszüntetését, nehogy a szörnyű katasztrófa megismétlődhessék. £ Érettségivel a gyárban : t + i IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői kedden a Földművelésügyi Minisztériumbán értekezletet tartottak, amelyen Tömpe István, a földművelésügyi miniszter első helyettese ismertette a termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzetét és a soron következő feladatokat. A termelőszövetkezetek ebben a gazdasági évben jelentősen megerősödtek. Gabonából az egyes tájegységek adottságainak megfelelően 1—3 mázsával értek el magasabb terméseredményeket, mint az egyénileg gazdálkodók. Sikerült bebizonyltaniok, hogy a nagyüzemi táblákon nemcsak a jó esztendőkben, hanem a nehéz, aszályos években még fokozottabb mértékben megmutatkozik a korszerűbb és jobb munka fölénye. Van sok gazdaság, amely különösen jól vizsgázott az idén. A mecseknádasdi Kossuth Termelőszövetkezet például búzából harminc holdon 12 mázsás termést takarított be, ugyanakkor a község egyénileg gazdálkodói hasonló földeken csak hat mázsát értek el. Az első félév végén 2657 termelőszövetkezet, 819 termelőszövetkezeti csoport és 2393 szakcsoport és termelői társulás működött az országban. A több mint 240 000 tag kezén a háztáji földeket is beleszámítva, kereken 1650 000 hold föld volt. 'A közös gazdaságok meggondolt gazdasági vezetéséről, szilárd gazdálkodásáról nemcsak a terméseredmények tanúskodnak, hanem az állattenyésztés fellendülése, a beruházások növekedése, a talajjavításra kerülő területek nagyarányú növekedése is. A 3004-es kormányrendelet keretében biztosított 11006 tenyészüszőt például máris megvásárolták a termelőszövetkezetek és igényeik kielégítésére további több ezer jószágot biztosít az állam. Az egyénileg gazdálkodok mind nagyobb érdeklődéssel figyelik a közös gazdaságok eredményeit és most a nagy nyári dologidőben is — a múlt évekkel szemben — gyakoriak a jelentkezések a termelőszövetkezetekbe. A jelenlegi helyzet kedvező ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti tagok és az őket segítő párt- és tanácsi szervek az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben lássanak a nagyüzemi gazdaságok termelési eredményeinek ismertetéséhez és szervezzék a termelőszövetkezetek számszerű gyarapodását. Főleg az ország olyan vidékein, ahol jól működő és több termelőszövetkezet van, olyan a hangulat, hogy kiemelkedő eredményeket lehet elérni. Helyesen teszik a megyei, a járási és a községi vezetők, ha maguk mutatnak példát a termelőszövetkezetek szervezésében. A legfontosabb feladat a már meglevő termelőszövetkezetek megerősítése, hiszen az egyénileg gazdálkodók oizalma ezek munkája iráni jelentősen megnőtt. Sok alacsonyabb típusú társulás is elérte azt a fokozatot, amikor az alkalmassá vált arra. hogy termelőszövetkezetként eredményesen dolgozhassék. Megoldódik a szegedi telepeken bérelt telkek ügye Ez év végéig véglegesen rendezi a tanács a korábban bérbeadott telkek telekkönyvezését Szeged város a húszas évek végén, a harmincas évek elején Ó- és Üj-Petőfitelepen, Hattyas- és Gyulatelepen, valamint Újszegeden a tulajdonában levő földterületekből a szegénysorsú lakosságnak telkeket juttatott házhelyeknek. Az igénylőknek a telket birtokba adták, azon a házak fel is épültek, azonban a telekkönyvi tulajdont mégsem biztosítottak a fenti telepek lakosainak, A város csupán 99 évi bérletre engedte át a telkeket és a házak tulajdonosai rendszeres bért fizettek érte. Ez a furcsa helyzet a későbbi évek során sok nehézséget okozott az egyre fejlődő települések háztulajdonosainak. Telekkönyvi tulajdonuk nem lévén, szükség esetén bankkölcsönt nem vehettek fel ingatlanukra, öröklés, adás-vétel esetén mindig ki kellett kérni a város engedélyét, hogy a házzal együtt a telek is gazdát cserélhessen. A város ilyen esetben a bérletet ruházta át, telekkönyvi tulajdont nem biztosíthatott. A felszabadulás után az új városvezetőségek lépéseket tettek a felemás helyzet rendezésére, annál is inCsongrád megyei borok a nemzetközi borversenyen Szegeden a CsongrádviücKi Pincegazdaság egységeiben már útra készítik az országos versenyen díjnyertes borokat. Budapesten a Vajdahwiyad-várában rendezett országos versenyen a Csongrádvidéki Pincegazdaság húsz fajta borral szerepelt. Ebből — szaknyelven szólva — hat "futott be-. E hat fajta bor között van két rizling, csemegefehér, zöldszilváni és két kadarka fajta. Ezek veszik majd fel a versenyt a nemzetközi borversenyen elbírálásra kerülő 360 " jía magyar bor között. Szegedről a Pincegazdaság minden fajtából 10—10 litert küld fel Budapestre hét decis palackokban. A küldeménynek augusztus 15-re" kell megérkeznie Budapestre. A Pincegazdaság borain kívül ott lesz a versenyen özvegy Papdi Józsefné balástyai lakos rizling bora és idős Szűcs János pusztamérgesi lakos olasz rizlingje. E két egyéni termelő az országos borversenyen az alföldi fehér újborok kategóriájában második, illetve harmadik helyezést ért el. Képünk a Csongrád vidéki Pincegazdaság szegedi palackozó üzemében készült, ahol útra készítik a versenyre a borokat. Egyébként itt naponta mintegy háromezer palackot töltenek meg a közfogyasztás számává kább, mert közel kétezerkétszáz, i'óleg gyári munkás háztulajdonosról volt szó a fenti telepeken. Ez a teiek-bérleti rendszer a maga felemás jogi helyzetével azonban egyedülálló volt az országban és ezért több akadály gördült a végleges rendezés útjába. 1953-ra sikerült csak megfelelő megoldási találni, hogy a bérletek megszűnjenek, a házak tulajdonosainak végre a házhelyek is tulajdonukat képezzék telekkönyvileg is. A kormányszervek hozzájárulásával az 1945. évi földbirtokreformmal teljesen egyező módon minden háztulajdonosnak odajuttatták a telkét csekély — előbb négyszögölenként 4. jelenleg pedig 6 forintos — megváltási áron. Tisztázták a telkek helyzetét a telekkönyvben is. Kivették a telkeket a város i nevén szereplő telekkönyvi betétből és minden háztulajdonos számára saját, új betétet nyitottak. Ez a meglehetősen sok problémával járó rendezés (időközben halálozás, adás-vétel stb. miatt sok változás volt a tulajdonosok között) sikerrel járt. A korábbi 2200 ilyen eset közül jelenleg csak hatvannyolcvan olyan ház van a fenti telepeken, ahol még a bérleti szerződés áll fenn és nincs a telek a ház tulajdonosának telekkönyvileg a nevén. Tekintve azonban, hogy ezt a problémát ideje már végleg lezárni, a városi tanács végrehajtó bizottsága nemrég határozatot hozott, hogy a bérleteket az év végéig meg kell szüntetni. Most felszólítják a még rendezetlen helyzetű tulajdonosokat, jelentkezzenek és kérjék, hogy számukra is juttassák oda a házhelyeket. (Erre vonatkozik a végrehajtó bizottság lapunkban már többször megjelent hivatalos hirdetménye.) Az érdekeltek hétfőn, iFolytatas a 2. oldalon. Intő példa Akkor is augusztus 6-át írt a naptár, 13 évvel ezelőtt. A második világháború befejezését már csak a japán imperializmus vaksága és végső erőlködése akadályozta, amikor néhány amerikai bombázógép Hirosima és Jotnhama fölé szállt és... és aztán nem maradt semmi. A ledobott atombomba nyomán olyan abszolúttá lett a halál és a pusztulás, hogy Einstein, — mivel az ő számításai is hozzájárultak e szörnyű, tömegpusztító fegyver elkészítéséhez —, amikor eljutott fülébe a szörnyű hír, döbbenten jelentette ki: ha korábban tudja azt, amit a bombázás után megtudott, inkább bádogosnak ment volna. Két nappal a légitámadás után még nem tudták megállapítani az atombomba hatását, mert — amint a Reuter híriroda jelentette —, »a célterületet áthatolhatatlan vastag por- és füstfelhő borítja.« Később azonban megtudta az emberiség, hogy tízezrek haltak meg, lettek örökre nyomorékok, idióták, vagy magtalanok. A háború végetért, a békét annyira áhító embereket örömmámor szállta meg, de örömüket mégis megzavarta az a tudat, hogy Hirosimában a borzalmas és telhetetlen ha-' lál aratott augusztus 6. reggelén. A népek derült egére csakhamar sötét fellegként kúszott fel az atombomba árnyéka. s az aggodalom mind általánosabb lett amiatt, hogy ez a szörnyű tömegpusztító fegyver az imperialista Egyesült Államok birtokában van. Sajnos, jogos volt a néptömegek aggodalma, igaz, pár évvel később a béke, a haladás és a szocializmus legkövetkezetesebb harcosa, a Szovjetunió is felfedezte az atomtitkot, s ezzel lényegesen lecsendesítette akkor az újabb háború nagyhangú politikusait, de nem abszolút érielemben. A Fehér Ház urai nem egészen tettek le gálád terveikről. Nem merték ugyan 13 év alatt hátbatámadni a békél, mert félelmetes nekik az ezermilliók "megállj!* kiáltása, valamint tf szovjet mesterséges holdak és ballisztikus rakéták ténye, de azért hol itt, hol ott állandóan próbálgatják atom- és hidrogénbombák erejét. A Szovjetunió lebírhatatlan ereje tudatában beszüntette az ilyen természetű kísérleti robbantásokat, javasolta ugyanezt az angolszász kormányoknak is, azok azonban úgy tesznek, mintha süketek lennének. Tovább robbantgalnak, rádióaktivitással fertőzik a levegőt és közben azt igyekeznek bizonygatni, hogy ártatlan dolgot művelnek. Hogy ez mekkor hazugság, azt tanúsítja az a hír is, amely szerint 1958. július végén újabb 37 japán tengerész lett a atomsugárzás áldozata, pedig időjárás-kutató hajójukkal elkerülték az amerikai atombomba-robbantások miatt veszélyesnek minősített zónát. A békeharcosok jelenleg azért szállnak síkra, hogy az Egyesült Államok is kövesse a Szovjetunió kezdeményezését. Hagyjon fel a kísérleti robbantásokkal és a vitás nemzetközi kérdések eldöntésére irányuló csúcstalálkozó elé se gördítsen akadályt. Nem szabad játszani a tűzzel, mert az új háború minden eddiginél borzalmasabb lenne. Az imperialista politikusoknak azonban mintha nem volna elég Hirosima szörnyű intő példája. Mintha nem értenék meg, hogy Hirosima por- és üszökfelhöje az ő városaik helyért is megjelenhet, s megszálló csapatokat küldenek Libanonba és Jordániába azt gondolván, hogy hátha ki tudják játszani a béke híveinek éberségét. Bombázógépeik ugyanúgy röpködnek halálos terhükkel az arab-kelet országainak légiterében, mint annak idején a két tragikus sorsú japán város fölött. • Csak azért nem merik most kioldani a bombákat, mert a népek — japánok, franciák, arabok, németek, szovjetek, magyarok — erélyesen figyelmeztetik őket Hirosima pusztulásának 13. évfordulóján: agresszió helyett adjanak inkább választ Hruscsov felhívására és kormányfőik üljenek tárgyalóasztalhoz. NJL