Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

5 Kedd, 1958. augusztus 1 Újszerű műsorral aratod sikert Szegeden a Magyar Állami Népi Együttes jA holt gyermekek vádló arcocskái] Kedveli és szereti a művészbarát sze­gedi közönség az immár világhírűvé lett Magyar Állami Népi Együttesünket. Leg­utóbbi szegedi szereplésük óta érte őket a kitüntetés, amelyet a Munka Vörös Zászló Érdemrendje jelent. Az ujszegedi szabad­téri színpadot szombaton este megtöltő közönség érdeklődése nemcsak az eddigi szereplések maradandó emlékeiből adó­dott, hanem az új iránti kíváncsiságból is. Es ezt ne csak úgy vegyük, hogy az együt­tes új műsorára voltak kíváncsiak, hanem — márcsak az előzetes híradások nyomán is — valóban valami újat, újszerűt vár­lak. Nyomban le is szögezhetjük, hogy e várakozást az együttes messzemenően ki­elégítette. Egészen újszerű kísérletnek volt ugyanis tanúja az est nézőserege. Ezt főként a »Barcsai szeretője« című táncdrámára ért­jük, de vonatkozott az "Orbán és az ör­dög•« című táncjátékra is. Mi volt ez az újszerűség? Legfóként az a törekvés, amely a magyar népművészetből táplál­kozva, mély gondolati és drámai tarta­lommal, a balettnek és a népi játéknak sajátos, páratlan szintézisét adta és ebből mondhatni új, sajátos műfaj született. A tánc formanyelvének kifejezései jóformán a klasszikus balettelemek nélkül, a népi tánc eszközeivel szólaltak meg, s mind­ezt ugyancsak a népi muzsikából sarjadzó zene húzta alá. Ezt a sikeresen megvalósuló szándékot elsőként a már említett zású műhöz. A forgatókönyv elkészítése Tamás László érdeme. »BARCSAI SZERETŐJE* AZ "ORBÁN ÉS AZ ÖRDÖG­előadásában láthattuk. A székely népbal­lada nyomán készült táncdráma meséjének szőttesét viharzó érzések, indulatok mély­színű fonalai szövik át. A képek határozott élessége szinte szavakkal beszél, s a drá­maian pergő történeten túl a gondolati elemeket is beszédessé teszi. Pompásan si­került nemcsak a játék balladai sűrű lég­körének megteremtése, hanem drámai fokozása is. Barcsai és a feleség robbaná­sig feszülő, lefolytatott indulatú, s végül gátját szakító szerelmi jelenetében már előrevetődik árnya a tragédiának, amely döbbenetes súllyal, lépésről lépésre moraj­lik előre. Barcsai, a feleség és a férj hár­masában T ar czi Zoltán, Varga Er­zsébet, és Fejes Sándor egyaránt a drá­mai kifejlődést szolgáló, az indulatokat, érzelmeket határozott vonásokkal megraj­zoló művészettel szereztek elismerést ma­guknak. Híven szolgálták azt az egysze­rűségre, szinte eszköztelenségre törekvő el­képzelést, amelyet Rábai Miklós, Kossuth­díjas koreográfus e műben megvalósítani igyekezett. Rábai művészetének kiemelke­dő állomása ez a mű, s egyben otthonos­ságát tanúsítja a népi és klasszikus kul­túrában egyaránt. P e trovics Emil ze­néje hasonlóképpen megtalálta a stílusos hangvételt ehhez az újszerű, mély vihar­című táncjáték kevésbé lépett fel — már­csak jellegénél fogva is — az előbbi mély­ségek igényével. A feldolgozásban azonban itt is érvényesült az említett újszerűségre törekvés, s ilyen értelemben nemcsak az Állami Népi Együttes műsorában, hanem általában népi táncművészetünk továbbfej­lesztésében hasonlóképpen új állomásnak mondható. E játék alapötletét Arany János: »J ók a ördöge« című tréfás el­beszélő költeménye szolgáltatta, amelyből Pápai László és Faragó Kálmán írt ötletes forgatókönyvet, Szokolay Sándor pedig a hozzá kitűnően illeszkedő zenét komponálta. A koreográfián ezúttal is Rábai Miklós dolgozott, érvényesítve a népi táncok elemeiben való kiemelkedő ismeretét és alkalmazó művészetét. Erre a táncjátékra általában a sokszínű ötlet a jellemző, amellyel a szerzők egyike sem fukarkodott, s a szereplők — főként Mátyus Zoltán (Orbán), Molnár La­jos (ördög), Erdélyi Tibor (Málé le­gény) és C z ir v e in Anna (Jutka, Orbán felesége) — még ugyancsak megtoldották a maguk kifejezésekben gazdag művészi tar­solyából. A »Barcsai szeretője« után e já­ték kissé felszínesebbnek tűnt, de ez talán könnyebb fajsúlyú mondanivalójának is tudható be. Az egész művészkollektiva ér­deme, hogy mindvégig a jóízű népi humor, s a népmesék üdítő levegője járta át. A két táncjáték között az Együttes ének- és zenekara részleteket adott elő Kodály Zoltán "SZÉKELY FON 0" című dalművéből. Első helyen imponáló művészi fegyelmezettségüket illeti elis­merés, amely érezhető volt a részletek elő­adásában. Magasszínvonalú énekkultúrá­ban gyönyörködhettünk, a szólóénekesek­nél pedig nem hagyhatjuk említés nélkül jólesően ízléses, kultúrált előadásmódju­kat. A zenekar ezúttal is, mint a tánc­játékoknál, híven szolgálta az előadás egy­ségét, ritmusát. A Székelyfonónál Lantos Rezső VIT-díjas, a táncjátékoknál B a­r o s s Gábor karmester vezénylőpálcája nyomán szólaltak meg kifogástalan pontos­sággal a mű dallamai. A Székelyfonó elő­adásában külön érdekességnek számított az eredetileg operaházi szimfónikus zenekarra írt mű előadása népi zenekarral, amely talán még jobban megteremtette a mű hangulatát. Szép estét szerzett a szegedieknek ezút­tal is az Állami Népi együttes. Legfeljebb egy megjegyzést fűznénk még szereplésük­höz. Szívesebben vennénk, ha egy műsoron belül nagyobb változatosságra törekedné­nek a folklór megválasztásában is. Kár, hogy a három darabból kettő székely eredetű mű volt: Bar­csai és a Szé­kelyfonó. A közönség kí­vánságát tol­mácsoljuk az­zal is, ha szó­vá tesszük, hogy a most bemutatott jellegű mű­sorban is örömmel'ven­nénk a! koráb­ban látott tánckompozí­ciókból vagy azokhoz ha­sonlókból ls egyet-egyet. Ez még fris­sebbé, még üdítőbbé fen­né amúgyis emlékezetes fellépésüket. Lőkös Zoltán A tizenharmadik nyár érlelte kasza alá az idei termést, mióta Japánban évről évre, hónapról hónapra szedi áldozatait az életben maradt hirosimaiak kö­zül a halál kaszája. Ti­zenhárom esztendeje egyhónapos gyakorlatá­nak utolsó mozzanatait tartotta valahol Ameri­kában egy B—29 típu­sú nehézbombázó repü­lőgép, hogy azután au­gusztus 6-án elinduljon halált vivő terhével Hi­rosima felé. Reggel volt. A nap bíborral és arannyal színezte a felhőket, mintha díszleteket akart volna festeni az acél­madár útjához. Lenn a Csendes-óceán kék tük­rére a nap aranysuga­rai hullottak. A gépben csend honolt. Nem tud­ni a festői reggel a fel­kelő nap festette táj láttán, vagy.;. A küldetés célját két ember ismerte. W. P. TibTiets ezredes, a gép parancsnoka és Parsons kapitány. A többiek semmiről sem tudtak. A kíváncsiság ugyan gyötörte őket, de nem kérdezhettek semmit. Parancsnokuk úgy sem válaszolt volna. így szólt az eligazító pa­rancs. A gép egyhangúan zúgott. Vitte terhét, s egyszer csak a cél fölé értek. Parancsszó hang­zott, s a teher, a min­dennél rettentőbb, ir­tóztatóbb halólt hozó te­her, a bomba, zuhanni kezdett lefelé. A gép megbillent, majd a ma­gasba szökkent. Ezer­kilencszáznegyvenöt, augusztus 6. volt, reg­gel 9 óra 16 perc. A mélyben pedig Hirosi­ma volt. Valóban csak volt... A gép visszaindult ki­induló pontja felé. A gépszemélyzet és Tibbets ezredes csak azt látták, hogy robbant a bomba, amit maga Tibbets sem ismert, csak azt tudta, hogy újfajta és annyit mondtak neki, hogy robbanóereje sokkgl na­gyobb a világ összes eddigi bombáinál. És hogy atombombáról van szó. ¥ edobták a bombát, de nem látták szörnyűséges következ­ményeit. Tibbets is csak néhány nap múlva tud­ta meg, hogy egy szem­pillantás alatt 80 ezer ember pusztult el. — Ne beszéljenek előttem ezekről a dol­gokról, mert nem tu­dom elviselni — mond­ta Tibbets, mikor őt ünnepelték, mint az Egyesült Államok első számú hősét és a bom­ba hatásáról beszéltek neki. Káprázatos ünne­pélyt rendeztek New Yorkban, mikor haza­ért. Később, mint hős­höz* illik, életét megfil­mesítették Hollywood­ban. Az ezredest a fil­men Róbert Taylor, a nálunk is ismert ameri­kai filmszínész, a nők e megkopott kedvence ala­kította. Taylor büszkén mosolygott a filmen, mikor mint hős, átvet­te a legmagasabb kitün­tetéseket. Mellette fele­sége és családja büsz­kélkedett a dicsőség csalóka verőfényében. Az élet azonban más­ként alkotta ezt meg, nem úgy, mint a film­rendező. Az Egyesült Államok első számú hő­se, Tibbets ezredes, a tiszteletére rendezett díszvacsorán valójában részegre itta magát. — Gyilkos vagyok, gyilkos — mondogatta, és megszökött az ün­nepségről. A z elpusztított Hi­rosima 80 ezer embere, férfiak, asszo­nyok és gyermekek vé­res árnyai egyre job­ban üldözték. Főleg a legyilkolt gyermekek je­lentek meg álmában. A hadseregből nyugdíjaz­ták, élete azonban nem vált nyugodttá. Felesé­ge is elhagyta. Har­minckét éves volt, ami­kor ivásnak adta 'a fe­jét, hogy a szesz má­morában elűzhesse lel­ki szemei elől a halott gyermekek véres árny­képeit. Amikor ez sem használt, morfiumélvező lett. Szanatóriumba, el­vonókúrára küldték szü­lei, de ez mit sem hasz­nált. Egyszer csak be­tört egyik 'barátja laká­sára, hogy börtönbe zárják. Amikor három hónap múlva kienged­ték, újabb betörést kö­vetett el. — De jó, hogy bör­tönbe vetnek — mond­ta a kihallgatáson —, hiszen igazi gonosztet­temért úgyis magas ki­tüntetést kaptam. A börtönben két nyu­godt éjszakája volt, az­tán ismét Hirosima vé­res árnyait látta... -Gyilkos vagyok, ment­sétek meg a gyermeke­ket! Tízezer gyermeket öltem meg és most éj­jelenként eljárnak hoz­zám*. A börtön kórházában ápolták, míg meg nem szökött. Egy Miami mel­letti elhagyott pajtában akadtak rá. Véresre ka­part arccal, félig éhen­halva, szemét akarta ki­kaparni, hogy ne lássa a holt gyermekek vádló arcocskáit... — Magyar vajaskenyeret esznek nemsokára a szíriai gyerekek. Szíria most vásá­rolt először élelmiszert Ma­gyarországról. Az első tíz­tonnás vajszállítmányt már elindították Szíriába. (Siflis felv.) Két jelenet az »Orbán és az ördög» című táncjátékból. Fent a két címszereplő, a lenti kép pedig a zárójelenetet ábrázolja a bíró házában. (Balra a bíró és felesége: Váradi Gyula és Szöllösi Ágnes). ötven társadalmi ellenőr segít a rendőrségnek a közlekedés rendjének megóvásában Beiktatták a Csongrád megyei közlekedési ellenőröket A állandóan növekvő köz- végzik majd a köz, az egyes útj forgalom, az egyre gya- emberek testi épsége és nem rapodó számú motoros jár- utolsó sorban a társadalmi művek közlekedésének el- vagyon védelme szempont­lenőrzése igen nagy felada- jából nagyon fontos munkó­tot ró a rendőrségre. Egy jukat. minisztertanácsi rendelet Ezek a társadalmi közle­ezért módot nyújt a közle- kedési ellenőrök intézkedé­kedésrendészeti szerveknek, seik közben hatósági közeg­hogy munkájuk támogató- ként tevékenykednek. A sára, társadalmi ellenőrök közlekedésnél tapasztalt sza­segítségét is igénybe vegyék, bálytalanságoknál intézke­Szombaton ötven társadal- elésre jogosultak. Enyhébb mi ellenőrt iktattak be, akik esetben mind a gépjármű­Csongrád megye területén vek vezetőit, mind a gyalo­gosokat figyelmeztethetik, súlyosabb esetben pedig fel­jelentést is tehetnek a sza­bálysértők ellen. A szabály­talanul közlekedő járműve­ket megállíthatják és a vezetőket figyelmeztethetik. Súlyosabb esetben a betétla­pot is elvehetik. Közleke­dési balesetnél, ha rendőr nincs a helyszínen, a társa­dalmi ellenőr intézkedhet. Ezenkívül ünnepségeken, felvonulásokc*, sportesemé­nyeken a társadalmi ellen­őrök nyújtanak segítséget a rend fenntartásában. Minden ellenőrt igazol­vánnyal és jelvénnyel lát­nak el. Az ellenőr az intéz­kedések során az igazol­ványt tartozik felmutatni, viszont a figyelmeztetett sze­mélyek is kötelesek az el­lenőrök utasításainak en­gedelmeskedni. A rendőrség kéri a lakos­ságot, támogassa a közleke­dési tarsadalmi ellenőröket közérdekű munkájuk során. A munkaügyi miniszter rendeletet adott ki a fiatalkorúak foglalkoztatásáról Az iskoláikat befejező 14 és mindenekelőtt az üzem —18 éves fiatalok elhelyez- dolgozóinak gyermekeit kell kedése eddig meglehetősen felvenni kisegítőnek, nehéz volt, mert a vállala­tok nem szívesen alkalmaz­ták a fizikailag még gyenge, képzetlen ifjakat. Munká­juk nem megfelelő eredmé­nye sok esetben rontotta az üzemek termelékenységét, béralapját, átlagbérét. A kormány most lehetővé tet­te, hogy a fiatalokat rendes munkafeltételektől eltérő módon alkalmazzák. ügyelni kell arra is, hogy minél több fiatal leány el­helyezkedhessék. Már elkészítették az iskolások füzetcsomagjait a papíriizletekben A munkaügyi miniszter ^ « legújabb rendelete értelmé' ben delmi Vállalat az átalakított, megnagyobbodott Kárász ut­a 14. életévüket betöltött, ca» 20-as számú Papír- és általános iskolai tanköte- írószerboltját. Az üzlet meg­lezettség alá nem eső nyitásával egyidőben kiállí­fiatalkorúakat a vállala- tast rendeztek. Az általános tok 4—6 órás munkaidővel iskolások füzet, íróeszköz és alkalmazhatják. egyéb segédeszközeit csopor­tosítva osztályonként mutat­Napi munkaidő esetén a ha- ják be. Az üzletben kétezer vi bér 500 forint, a munka- darab osztályonként össze­idő csökkenésével a bér is állított füzetcsomagot készí­arányosan kevesebb, de tettek el. Az első nap sok mundenképpen el kell érnie diák vásárolta meg itt a jö­a havi 350 forintot. vő tanítási évhez szükséges füzetet és írószert. Nemcsak a 20-as számú mát és a részükre kifize- PaPírüzletben, hanem vala­mat és a részükre klttze- mennyi papírszaküzletben tYtiÜérLeZ!ntUi.°,em _SZT felkészültek a tanítási év fogadására. Elkészítették a füzetcsomagokat. Nagyon sok szülő beszerezte már a szükséges füzeteket. A A kisegítő munkára al­kalmazott fiatalok létszá­mítják be a vállalat ren­des gazdálkodásába. ezeket külön kell kezelni. Gyenge munkájuk sem ront- „ . „f*,^*,*, ,, . hatja tehát a vállalat gaz- PAPRÉRT J°előre gondos­,,. .„,. , . .. 6 kodott az iskolai cikkek k:­dasagi eredményeit. ^állításáról. Az iskolai év Ha az Ifjak munkájának előtti sorbanállást akarják kezdetben nem volna így megszüntetni, olyan eredménye, úgy sze­mélyenként három hóna­pig havi kétszáz forint tá­mogatást nyújt a vállala­toknak a Pénzügyminiszté­rium. A rendelet kimondja, hogy a fiatalkorúak foglalkoz­tatását elsősorban azoknál a vállalatoknál kell meg­szervezni, ahol nagyobb­létszámú betanított mun­kás dolgozik könnyebb, rövid idő alatt elsajátít­ható munkákon. Elsősorban helyben lakókat Mély fájdalommal megtört szívvel tudatjuk. hogy a legjobb gyermek, szerető testvér és barát CSÓRJA ETELKA gimn. tanár 1958. augusztus 3-án hosz­szas szenvedés után el­hunyt. Temetése f. hó 5­én. kedden du. 4 órakor a belvárosi temető kupola­csarnokából. Gyászoló család

Next

/
Thumbnails
Contents