Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

5 Vasárnap. 1958. augusztus 31. MI TÖRTÉNT A HAT GYEREKKEL? Gengszterek siratása Két felnőtt embernek egy­mástol kölcsönösen szétváló útjai, valamint az ital, a szesz kergette szét egy népes családot szinte a szélrózsa minden irányába. „Szüleik bűnei miatt hat kisgyermek kiáh segítségért* — írtuk annak idején cikkünkben, lapunk február 23-i számá­ban. Mi történt a hat gyer­mekkel és a szüleikkel az­óta? Az állami gondoskodás magához ölelte az apróságo­kat: hármat közülük azon­nal kórházba kellett vinni gyógykezeltetésre, a másik három gyermek pedig neve­lőszülőkhöz került Sándor­falvára. A kétéves kis Jan­csi kivételével — ő a Hód­mezővásárhelyi Gyermekvé­dő Intézetben van — azóta már egy községben élnek a gyerekek, különböző „anyu­káknál. (Az egy községben élő öt kisgyerek képét közöl­jük lapunk címoldalán.) Mindegyiket sorra látogat­tuk, hogy tekintetükkel is megsimogassuk őket, mert egy kicsit szerkesztőségünk gyermekeinek is tekintjük már e kis. emberpalántákat. Egy virágos udvaron A kis kócost, a nyolcéves Erzsit, özv. Nagy Mihályné védőszárnyai alatt találtuk. Ahol laknak, a kis ház ud­vara csupa virág, a szoba­konyhás lakás jószagú tiszta­ságot lehel. Erzsi babái olyan szépek, pirosarcúak, csino­sak, tiszták, mint ő maga. A kislány most már megszelí­dült, nem olyan kaján, cini­kus, mint amikor oda került. Nagyné helyett sokszor el­jár a boltba és a piacra vá­sárolni, hogy kímélje a. sze­rető gondoskodású asszonyt, aki egyébként a helybeli mozi üzemvezetője. Erzsi jól van, s örül, hogy ott le­het, csak egy kicsit akkor felhősódött el arca, amikor az anyja'három napra be­hozta magához Szegedre, il­letve amikor visszatért Sán­dorfalvára. A gyereknek ez a látogatás nem tett jót, s ez abból tűnik ki, ahogy az anyja mostani életéről „pletykált*. Az új anyuka özv. Petróczi Antalné há­zában találtuk a hétéves Vesztert, s az ötéves Laci­kát. A csinos, takaros ház, s a nagy gyümölcsöskert úgy hozzátartozik már a két gye­rek életéhez, mintha mindig ott éltek volna. Térülnek-for­dulnak, beszaladnak a kert­be gyümölcsért, vagy nagy­karéj kenyeret kérnek majd­nem akkora szalonnával. Te­jet akkor isznak, amikor akarnak, ott a kanta elöl­tük. Az ólban két szúzkilós malacka röfög, s Petrócziné újságolta, hogy a malacokat hamarosan „lerántják* hadd egyenek a gyerekek. Petró­czinénak egy 12 éves saját gyermeke is van, s Veszter és Laci naphosszat együtt játszanak a nagyobb test­vérrel. Az özvegyaszszonyt anyukámnak szólítják, s mi­kor megjelentünk odabújtak a kötényéhez védelmet ke­resni. A fülig mákos Tóni A kilencéves Tóni fülig mákos volt. Nekigyűrkőzve kalácssütéshez törte a má­kot és a dióbelet a kiskonyhá­ban, amikor beléptünk a Dó­zsa György' utcában Szalma Istvánék házába. A kockacu­kortörést is rábízták, s egy maréknyi híjával az is meg­törődött. Tóni beleilleszke­dett már a családba, pedig kezdetben nem igen akart, olyan volt, mint egy kis vad­ember. Mikor kikerült, har­madnap a sublótból kiemel­te a perselyt, s kivette belő­le az autóbusz árát es be­szökött Szegedre. Itt azon­ban nem volt helye hova menni, s belátta, hogy még­is csak Szalma Istvánék sze­retik őt a legjobban. Azóta szófogadó, s a legnagyobb testvér önérzetével vasárna­ponként sorra látogatja a községben kisebb testvereit. Imriske lába még fáj A háromesztendős Imriske ebéd után éppen lefeküdni készült, kezében szorongatva elmaradhatatlan Jancsi ba­báját. özv. Csongrádi János­né takargatta Imriskét, s gügyögött hozzá, hogy ha­marabb elaludjon. A fényké­pezéshez azonban felkeltet­tük Imriskét, nem volt időnk megvárni a délután négy órát, amikor majd felébred. Ahogy tipegett kifelé az ud­varra, kis lábai nehezen, fá­radtan vitték. Csípőficama alig javult valamit a kórházi ápolás után. Csongrádiné, akár az unokáját, úgy sze­reti, dédelgeti Imriskét, ta­lán még jobban, mert a kis­gyerek napközben sokszor elfárad, panaszkodik a lá­bára, hogy fáj. A sublót te­tején frissfőzésű befőtt és lekvár sorakozik az üve­gekben. Mind-mind a kis Imrére vár, Csongrádiné ne­ki tette el, neki főzött télire. fó helyen, jó kezekben A látogatásunk ezzel vé­gétért. Mindegyik gyereket jó helyen, jó kezekben talál­tuk. De mit mondanak a ne­velőszülők a gyerekek szü­leinek látogatásairól? Az apa ugyan nem sokszor volt a gyerekekre kíváncsi, feb­ruár óta mindössze tán két­szer járt kint, s akkor is a kislányt, Erzsikét dédelgette, öt szívleli leginkább az anyja is, aki viszont kéthe­tenként pontosan megjele­nik vasárnaponként a gyere­keknél, s valósággal kiló­számra elhalmozza őket cu­korkával és csokoládéval, já­tékokkal és egyebekkel. Az elég későn felébredt szülői szeretet ilyenforma megnyil­vánulásai nem tesznek jót a gyerekeknek, akik a látoga­tás után mindig nyugtalan­kodnak. Az anya igenis lá­togathatja gyermekeit, ez jo­ga és kötelessége, de szoli­dabb formában, ne olyan nagy csinnadrattával, ha­nem egyszerűbben és sokkal melegebb szívvel, amely nem tesz különbséget gyerek és gyerek közt, s jut elég belő­le a kilencéves Tóniká­nak is. Es az igazi szülők? Itt bent Szegeden az apa és az anya külön költözött, kétszoba-konyhás lakásukat annak idején közös meg­egyezés alapján elherdálták, az érte kapott pénzt elosz­tották, s ki-ki azt csinált ve­le, amit akart. Az ember egy darabig ivott, aztán munká­ba állt, majd szeszelvonó kúrára került, s onnan visz­sza a munkahelyére. Azöta ott megbecsüli magát, s az igazgató elmondása szerint: nem iszik. S hogy mi lesz velük, össze­kerülnek-e még valameny­nyien egy családba: ki tud­ja? Közös otthonuk egyelőre nincs, s bizony azt megte­remteni manapság: elég ne­héz. Enélkül pedig nincs csa­lád, nincs boldogság, nincs öröm. Maguk tették, maguk csinálták, s most bűnhődhet­nek érte, amiért szétrúgták a családi életet, s ráadásul ifjúság elleni bűncselek­ményért bűnvádi eljárást is foganatosítottak ellenük. Családi életük helyreállítá­sához viszont még elég fiatalok, van erejük, s ha emberségük is lesz, bizonyára sikerül hely­reállítaniok. A két ember és gyermekei útjának szem­meltartását ezzel nem zár­tuk le. Figyelemmel kísér­jük őket, s talán még szó­lunk róluk máskor is. Lődi Ferenc Ha valaha valamelyik író megrajzolja majd az erkölcsi érzékét vesz­teti ember típusát, a mintát bizonyára arról a svájci újságíróról ve­szi. aki cikket írt a Ber­néi- Tagblatt augusztus 25-i számában „A fiatal Nagy Sándor ravatalá­nál* címmel. A cikk minden mondatán ér­ződik, hogy szerzője pénzért ragadta nyakon a tollat, illetve pénzért határozta el, hogy min­den áron szentté avat két bhndilát: a berni magyar követséget fegy­veresen megtámadó disszidens Nagy Sán­dort és Papp Endrét. A jezsuitákat is meg­szégyenítő talmi zoko­gást megszoktuk már az arannyal doppingolt nyugati újságíróktól. Dc két közönséges bűnözőt és hazaárulót (a Népsza­badság adatokkal bizo­nyította, hogy nem má­sok) tragikus hősként feltüntetni — ez minden erkölcsi lealjasodás csimborasszója. Erős kifejezéseket, sú­lyos szavakat haszná­lunk? Olvassák csak cl a szegedi dolgozók a kö­\ étkező sorokat, ame­lyeket a fentebb emlí­tett svájci lapból citá­lunk, s akkor megértik majd felháborodásun­kat. íme: „Az a mód. ahogyan ő (mármint Nagy Sándor) és ba­rátja. Papp Endre a magyar követség épüle­tében fontos aktákat akartak megszerezni, tudatlanságuk arról a tényről, hogy egy kom­munista követség sze4 méiyzete jobban kezeli a lőfegyvereket, mint a tollat, bizonyítják töb­bek között a két fiatal­ember naivitását. Két kis revolverrel voltak felfegyverezve, amivel szemben a magyar kö­vetségen a többi között nagykaliberú revolvere­ket és pisztolyokat ve­tettek be*. Ugye ehhez fölösleges a kommentár? Hajla­mos azt hinni valaki, hogy a svájci újság most hallgatna, ha a magyar kövelség tagjai például apró browningokkal vé­dekeztek volna a gengszterekkel szem­ben? Nevetséges. Min­denki tudja, hogy a semlegességével hence­gő svájci sajtó akkor is ugyanígy rágalmazta volna népköztársasá­gunkat és könnyeket sajtolt volna a megér­demelten elesett Nagy Sándor teteme fölött. Mert az igazságukat és a becsületüket már rég elvesztették, s már csak egy nekik a fontos: ha törik, ha szakad, elhi­tetni akivel még lehet, hogy a szocializmust építő Magyarországon szörnyű rabságban él­nek az emberek. Külö­nösen azért csapnak nagy lármát, mert az olyan „hazafiaknak*, mint Nagy Sándor, a magyar népi demokrá­ciában nincs szabadsá­guk. Dolgozó magyar né­pünk szabadságát és felfelé ívelő életnívóját nem kívánjuk bizony­gatni holmi tökmagjan­kók előtt. Ellenben ami a Nagy Sándor félék helyzetét illeti, nyitott kaput döngetnek. Mert nálunk tényleg nincs és — az ellenforradalom tanulságait levonva — nem is lesz soha többé szabadsága a nép ellen­ségeinek. A bűnözök pártfogásával azonban elérte a Bemer Tag­blatt, hogy a dolgozó emberek még sokkal többen megtudták: Svájcban a nemzetközi jogot is meg lehet sér­teni, Svájcban lehetsé­ges, hogy mindenféle vi­lágcsavargók — ha kis­kaliberű pisztolyt hasz­nálnak — megtámad­hatják a szocialista or­szágok képviseleti szer­veit. Mi nem szeretnénk ilyen „szabad* cs „sem­leges* államban élni... N. I. — A kisteleki földművesszö­vetkezetet vörös zászlóval és díszoklevéllel tüntették ki az év első felében végzett kiváló munkájáért. A szövetkezet kör­zőében gyorsan és szakszerűen bonyolította le az áruforgal­mat. s évi tiszta nyeresége a számítások szerint meghaldaja maid a 2 millió 200 ezer fo­rintot. A zászlóátadás alkal­mával a legjobb dolgozókat te­kintélyes pénzösszegekkel jutal­mazták meg. Szeged legszebb kerthelyiségében A Szegedi vendéglátóiparnak is dicsőségére válnék az olyan kerthelyiség, mint a Szalámigyár dolgozóinak szó­rakozóhelye a Felsőtiszaparton. Pick Márk egykori lakó­házából alakították ki a Szegedi Szalámigyár dolgozói­nak klubhelyiségét. Ötszáz középiskolás tanul Szeged új gimnáziumában Az új tanévvel új közép­iskolával gazdagodik Szeged. A Fiútanítóképző helyén nyitja meg Újszegeden ka­puit a város negyedik gim­náziuma. Most, közvetlenül a tanév kezdete előtt, Hor­váth Ferenc igazgató tájé­koztat az iskola létrejötté­nek körülményeiről és a fel­adatokról, amelyek az új oktatási intézmény előtt ál­lanak. Tizennégy osztá llyal — Iskolánk létrejöttét két körülmény tette közvet­lenül szükségessé és lehetsé­gessé — mondotta. — Az egyik az volt. hogy a Mű­velődésügyi Minisztérium rendeletével, a Ságvári gim­názium egyetemi gyakorló gimnáziummá alakult át, ami föltétlenül szükségessé tette az eddig körülbelül ezer fős tanulólétszámnak legalább a felére való csök­kentését. A mésik, hogy a minisztérium tanítóképző főosztályának rendelkezése értelmében e tanévtől kezd­ve Szegeden összevont taní­tóképző fog működni, a Ke­méndy Nándorné Tanítókép­ző helyén. Az újszegedi Fiú­tanítóképző épületét kapta meg így a mi frissen alakult iskolánk. Az új tanévet kö­iülbelül 500 fős tanulólét­számmal és 14 osztályközösr­séggel kezdjük, öt első, öt második, 3 harmadik és egy negyedik évfolyamú osztályunk lesz. Tanulóink­nak, a volt Ságvári-gim­názium tanulóközösségéből való kiválasztása természe­tesen gondos, minden kö­rülményt latolgató munka eredménye. Figyelembevet­tük a tanulók lakhelyét. Tanulóink csaknem két­harmada vidékről jár be, s akik szegediek, főleg Új­szegeden és az iskolához közelebb eső városrészeken laknak. Figyelembevettük emellett a tanulók szociális viszonyait, érdeklődési kö­rüket és tanulmányi mun­kájukat, de az egyes osz­tályközösségek kialakult és összeforrott voltát is. A politechnikai képzés Iskolánkban úttörő módon jelentős szerepet kap a szel­lemi és testi nevelés mellett a politechnikai képzés. Po­litechnikai képzésünk kért­irányú lesz: a tanulók szár­mazási arányának meg­felelően elsősorban ag­rotechnikai és emel­lett ipari képzés. Ebben a tanévben csak ipari képzés indul, az első évfolyam egy, és a második évfolyam két osztályában. A következő tanévtől aztán tanulóink a mintegy öt kataszteri holdas kis tangazdaságban a Tö­mörkény és a Radnóti gim­názium tanulóival együtt gyakorlatban is megismer­kednek a földművelés tech­nikájával. Lehetővé teszi a Művelődésügyi Miniszté­rium által, a Minisztertanács utasítására rendelkezésünk­re bocsátott mezőgazdasági munkaeszköz-sorozat is. Félreértések elkerülése vé­gett meg kell mondanunk, hogy sem az agrotechnikai, sem az ipari képzés semmi­féle szakképzettséggel nem ruházza fel tanulóinkat. Er­re a különböző ipari és me­zőgazdasági technikumok a hivatottak. Itt azonban az ideje, hogy leszámoljunk azzal a múltból ittmaradt nézettel, mely szerint érett­ségizett embernek feltétle­nül és kizárólag íróasztal mellett kell munkát kapnia. A tanulók eddig a politech­nikai képziés hiánya miatt meg voltak fosztva a fizikai munkával való megismerke­dés lehetőségétől és termé­szetes, hogy érettségi után vonakodtak ilyen pályára lépni. Politechnikai képzé­sünk feladata tehát az, hogy megismertessük és megsze­rettessük tanulóinkkal a fi­zikai munkát. Ha ez sike­rül — s reméljük igen —, akkor a fentebb említett fölfogás talaját vesztve hamarosan magától eltűnik a köztudatból. Minél jobb felkészültséggel — A politechnikai kép­zés a szokásos középiskolai tanmeneten semmiféle mi­nőségi változást nem hoz magával. Nálunk is vannak humán- és reálosztályok, mint másutt, és ha a tanuló kiváló munkát végez, tő­lünk is ugyanúgy jelentkez­het egyetemre, mint akár az Egyetemi Gyakorló Gimná­ziumból. Nevelőtestületünk összetétele biztosítéka an­nak, hogy tanulóink átlagos felkészültsége semmivel sem marad el a többi gimnáziu­mok tanulóinak felkészült­sége mögött. P. LM Néhány, esős nap következik A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztálya szerint vasárnap a keleti me­gyékben további futózápo­rokra. az ország egyéb te­rületein pedig erősebb felhő­södésre lehet számítani. A hőmérsékleti szintek ki­egyenlítődnek, s 25 fok kö­rül állapodnak meg. A nyu­gati ciklon Franciaország és Nyugat-Németország térsé­geiből hideg és meleg front­hullámokat indítottak kelet felé, de mozgásuk lassú, s előreláthatólag csak a jövő hét első napjaiban érkeznek hazánkba. Valószínű, hogy a ciklonhullámok nyomán át­menetileg esősre fordul az ido^ttás. Az épület teraszán szombaton és vasárnap az üzem dolgozóiból alakult és a városban is közismert zenekar, a "PIXALAM-dzsessz-" játssza a szép tánc- és szórakoz­tató dalokat. A kerthelyiség közepén a mozaiklapokkal kirakott, virágokkal szegélyezett tánchelyen, a fényben úszó szökőkút> körül az egész heti munka után táncolnak a párok. Az olcsó, ízletes és bőséges vacsora után előkerül a, kártya is, s a négy- vagy hatszemélyes bokszokban fel­lángolnak az ulti-csaták. Csak egy baj van — mondják a kibicek —, hogy nem lehet minden játékos mögé oda­ülni. (Szilágyi M. felv.) Gyors és pontos a kiszolgálás. Kaphat itt sört, bort, pálinkát, sőt feketekávét is a vendég. Mégis akadnak tii­relmetleneky s a kiszolgáló pult előtt vátakoznak pro^ tekciám. Hátha tg& hamambb jutnak teáihoz.

Next

/
Thumbnails
Contents