Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

-ppp •y SZEGEDI JSZEP SZO A lelfár A

szobában olyan csend kor a részemről minden eü gemet? Engem, a jogos tuvodt, hogy a bentle- van intézve. A jövőben még lajdonost? Hát adok én mavők hallották saját azt is elhallgatom, hogy ma- gának... Ezzel pisztolyt húszívúk dobogását. A pislogó ga kommunista volt. De ezt zott elő a zsebéből, s azzal petróleumlámpa sápadtra csak magára mondom. A hadonászott, (estette a három ember ar- kommunista katonatiszt fiá- Somogyi tétován állt, s cá-t. Somogyi Péter mere- ra nem! Majd adok én neki. azon törte a fejét, hogyan ven nézett az előtte ülő bolsevik hadnagynak lenni! tudná a pisztolyt kiütni KusKusmogi Gáborra, s mély Addig él, amíg nem kerül mogi kezéből, mikor az ajtó gondolatokba merült. Ke- a karmaim közé! Ugy hal- hirtelen kivágódott, fia léresle a szót, amit mondani lom, mo6t is a mieink el- pett be rajta, két géppisztokellene, de sehogyan se len harcol! De harcodjon, lyos harcos kíséretében, jött a nyelvére. Kelepcé- úgyis csak pár órájuk van Kusmogi szinte kővé meben érezte magát, s kiútat hátra. Aztán mehetnek a redt, kezéből kiesett a pisznem látott. Közéi hatvan ruszkikhoz kolhozba. toly, s rémült arccal hátrált éves ember volt, s a haját Somogyi úgy ugrott fel a a fal felé. dér lepte be. Kusmogi ké- székről, mint akit vipera — Jóestét kívánok! könvelmesen dőlt hátra a csíp meg. Még a pipáját is szönt a hadnagy vidáman, székben, mint aki a saját- az asztalra vágta. — Ügy látom, jókor jöttem jában ül, s fölényesen dobta — Hát ezt már nem! — haza. oda a szót Somogyihoz: kiáltotta kikelve magából. — Nagyon jókor jöttél, — Nézze Somogyi, ón nem — Nem azért gürcöltem ti- fiam! — mondta az apja háadcarom magát, tönkretenni, zenöt éven keresztül, hogy lás arccal, mint ahogy maga közreját- amit összeizzadtam, most — Kusmogi úr leltárt csiszott az én tönkretevésemben, csak úgy, isten nevében nált nálam, s el akart minhajlandó vagyok szépen magának adjam. A fiamat kei űzni. megegyezni. Ugyebár, maga pedig hagyja ki a játékból, A hadnagy lőporfüstös arfiz hold földet vett el az mert azért ölni is képes va- cán mosoly jelent meg. Fölenyémböd, annak idején, gyok! Érti?! vette a pisztolyt, s hosszan Hogy azt a földet én nem Somogyi felesége remeg- nézte, ingyen kaptam, maga is ve lépett urához, s zókogtudhaija, hiszen akinek nem va rimánkodott neki: volt pénze, mint ugyebár — Péter, ne veszítsd el magának strn, az nem jutott az eszedet! Adjunk neki föddhöz. Nos, hát én is, va- mindent, majdcsak megleszünk valahogy! Juhász Gyula ifjúkori portréjához A költő testvéröccsének megjegyzései a lapunkban megjelent életrajzi regényrészlethez fejégyis valamelyik ősöm, pénzért vgtte. Maga pedig a többi társával együtt, minden fizetség nélkül, szétaprította az én jogos 'tulajdonomat. Szétaprította, s tizenöt éven keresztül használta, élvezte minden gyümölcsét, megtömte a kamráját, Rét lovat hajt, három tehenet fej, s két disznót vág évente. Csak nem akarja azt. mondani, hogy ez mind a maga jó munkájából Származik!? Az én földem téremte magának. Az a föld, amiért kegyed egy lyukas garast sem fizetett munistákat, — Elég hegyes ceruzát használt hozzá —, s a tizedes felé nyújtotta, majd Kusmogi felé intett a vei. — Kösd hátra a kezét! A tizedes hosszasan kotorászott a zsebében, de csupán egy darab drót volt S

omogyi akkorát lökött az asszonyán, hogy az egészein az ajtóig tántorodott. — Még mit nem! Ne sze- benne, gődjek hozzá ingyencseléd- — Na, tegye hátra a kezét, nek, életfogytiglanig?! Most már Kusmogi is felugrott ültéből. — Mit ugrál, maga szerencsétlen! — bömbölte rekedt hangon. — Nem látja, hogy leesett a maguk csillaga? Áz egész országban leverték a komfára húzták nekem! Ebből van magának minden gazdagsága. Ezt maga is tudhatja, hiszen ctseléd korában dupláját dolgozott, mint most, s még egy szamarat sem tudott venni. nem még ekkora vagyont gyűjteni, mint most. Somogyi végignézett a hájasodé emberein, s kissé hátrább húzódott a szókkel. Tekintetét hol Kusmogira, hol az ajtónál feszengő feleségére vetette. — És most mi a követelése velem szemben? —kérdezte bátortalanul. K

usmogi arca egy árnyalattal pirosabb lett. Hosszúra nőtt bajusza idegesen mozgott, SDemei erősen kidülledtek, ahogy beszélt: — A követelésem az, hogy frzesse meg a li zenöt évi károrriat! Azt a kárt, amit magtl a tíz hold föld elrab-i? lásával nekem csinált. őket, kibotozták a falukból, városokból. Már csak itt-ott akad egy bujkáló, mint a maga fia is, de hurokra kerülnek, mint a róka. Jobban teszi, ha fogja a kabátját, amíg nem késő és eltűnik a környékről. Somogyi értett a szóból. Hát nem adja olcsón, a verejtéke gyümölcsét, akkor sem, ha az életébe kerül! Az ajtóra mutatott, s teljes elszántsággal kiáltotta: — Ki innen, amíg nem ütöm agyon, mint egy kóbor kutyát! Kusmogi pillanatokig tétován állt, majd cinikusan felnevetett: — Maga küld ki innen enmaga mákvirág! Kusmogi arcán rémület, ütött ki. — Mit akarnak velem csinálni? Nem bántottam én senkit egy ujjal sem! — Ne siránkozzon, csak a faluig visszük. Ott pihenhet majd a fogdában. Kusmogi arca egy, pillanatra felragyogott. — A forradalmistáknak adnak át? A

hadnagy egészségesen nevetett. Ép fogai élénken villogtak elő. — A forradalmistáknak igen, de nem az ellenforradalmistáknak! Azok már lakat mögött ülnek. Somogyiné kenyeret, szalonnát rakott az asztalra. — Egyetek fiaim, éhesek vagytok! A hadnagy vágott egy darab szalonnát, kenyeret hozzá, s intett a bajtársainak is. Táskába tették és indultak. KOCSIS ISTVÁN Nehéz feladatra vállalkozott Ur György, aki életrajzi regény keretében kívánta bemutatni a ma embereihez időben még elég közelálló Juhász Gyula életét, illetve első részletként: ifjúságát. De nem könnyű a bíráló dolga sem. Már a műfaj elnevezése Nem szokásos, hogy költőről szóló tanulmány zagy regényes életrajz bírálatára a költő hozzátartozói közül kérjenek fel valakit, mégis úgy gondoltuk, hogy a leghitelesebb tanúk egyike feltétlenül a költő ma is élő testvéröccse, Juhász Endre. Ezért Ur György írásának bírálatát tőle kértük. egy \ f ány 1 él y V tá kettős követelményt állít az \ író elé: Az életrajz bizonyos kötöttséget jelent számára, ni tviszont a regény felmenti a "ogy .ryiua ner",,a említek meg; Két ízben is történeti hűség és hitelesség elKf. nas°m° eye,r- szól az író Gyula kacsázó szigorú kötelezettsége alól, mekeveket elte, aDDan SOK- furcsa lépteiről. Egyenes hiszen a regénynek feltétle- kal nagyobb szerepet jat- sa csaknem minnül és főként érdekesnek sz°tóak olvasmanyai, melyek- sietett/Gyors iépteivel való, s rögtön intézkedtek, édesapám maga utazott fel érte. Apánk halála után Gyula nem Magyar Gáborhoz (aki nem volt rokonunk) utazott Temesvárra, hanem Németh címz. püspökhöz (ő volt a rokon), de ez csak olyan érdeklődő látogatás volt,, egy-két napot töltött mindössze Temesváron. Még egy pár apróságot említek meg; Két ízben kell lennie, ebben pedig a valósághoz való szoros ragaszkodás sokszor akadályt jelent. Az adott esetben lényegében mire szorítkozhat a bírálat? Megmutatni, hogy a főszereplő mint regényalak,) mennyiben azonosul a valóság Juhász Gyulájával, a költött részek összhangban vannak-e a valósággal; erősítik-e és olyan irányban erő nek tartalmi színvonala a korabeliek olvasmányainak átlagos színvonalát jóval meghaladta. Ez okozhatta a lánytársaságtól való idegen- 'A'" kedését is. Hiszen nem volt közös téma, amely összehozza őket. Ekkor már Shakespeare-rel, Ibsennel, sokszor engem is próbára tett. A feje nem volt tojás alakú, sőt szabályosnak mondható, kerekded feje Mindez csekélység, de az ilyen elrajzolások nem használhatnak a mű Gvulai hitelességének. Pállal, Toldi Ferenccel, ko- f^líYf tlZl moly irodalomtörténeti kér- t9tt hibáktól, amelyek resza ben a műfaj sajatos kettős desekkel ismerkedett. természetéből is adódhattak, . Erőltetett a korai orakban a végső értékelésnél el kell sítik-e a regény fő alakjának való ministráltatás beállítá- tekintenünk. Vitathatatlan, vonásait, hogy az olvasó ne sa is. A piarista diákmisék hogy az író sok irányban érezzen ellentmondást a szi- naponta fél 8 órakor voltak, k;terjedő szorgalmas kutagorú kritika szűrőjén átment közvetlenül az előadás előtt. tó munk4t végzett, baráti életrajzi adatokkal szemben. Szembetűnő ellentmondás, szeretettel foglalkozott tárHa ebben látom a bíráló hogy »a kisfiú szófogadatlan gyával, főleg Gyula szeméfeladatát, akkor máris le- és akaratos*, néhány lappal lyével.' Sok, általunk is ismondhatok a regényben elő- később pedig már gyámolta- mereyen> vagy csak halváforduló több olyan pontat- lanságát és akaratnélkülisé- nyan él'ö részletet hozott lanság, tévedés megemlítésé- gét emliti. napvilágra. De különösen ről, amelyek az előbb emlí- A Klima családnál tartott emeli értékéit az írásnak,, hogy tett lényeget nem érintik. társas diákösszejövetelek azokban is érdeklődést keíEgyoldalúnak tartom, s hi- időrendisége és néhány ezzel tett Gyula és költészete, báztatnom kell az Ipar ut- kapcsolatos részlet nyilván- életműve iránt, akik eddig cai házban folyó életnek túl valóvá teszi, hogy ez tisztán nem, vagy csak kevéssé korai időponttól kezdődő, s költői elképzelés. Gyula nem ismerték. A regényfolytatácsaknem az egész regény- két, hanem 7-8 évvel idő- sok megjelenése idején "csakrészleten áthúzódó komor sebb Klima Ilinél. Ili a szó- nem minden ismerősöm elhangulatfestését. Rózsika ban levő időben 9 éves ső érdeklődése erre vonattestvérünk születését és így lehetett, tehát nem le- kozott. Sokan említették, halálát is időrendi tévedés- hetett partnere a »na- hogy alig várják a köveikéből 6—7 évvel korábbra hoz- gyoknak*. Kizárt dolog, zg számot, hogy a folytaza az író, ezzel időnek előt- hogy ötödikes gimnazisták tást olvashassák. Unokate gyászba öltözteti a Ipar abban az időben — de még öcsém szinte elragadtatásutcai házat. A regény szerint jóval később sem — este 7 írta, hogy milyen élekkor Gyula 6—7 éves lehe- óra után vendéglő udvarán mény volt számára a kistett. De a valónál sokkal bor mellett rendszeresen ösz- regény olvasása. Ót különökorábbra teszi édesapánk be- szeüljenek, alig pár száz lé- sen a vásárhelyi élmények tegségének súlyosabb forrná- pésnyire a piarista rendház- ragadták meg. ban történő jelentkezését is. tói. a magam részéről azonMár akkor súlyos betegnek Valóban voltak Klimáék- ban mégis *zt vallom, hogy tartja, amikor Gyula még nál irodalmi jeltegű össze- Jő minden eddigiPosa-verseket szaval. Terme- jövetelek, de jóval később. szetesen az így adódó ísötét Gyula is köztük volt, de már nel pontosabb, az eddigi színeket az író rávetíti Gyu- mint egyetemi hallgató, s hibáktól mentes életrajzra la fejlődő lelkületére, s mint- amikor már Klima Ili is lenne szükség, s csak azután egy a csíráját sejteti a ké- nagylány számba ment. jöhetnének a regény, színsobbi melankoliának. Nem A vaci papi szeminárium- J ....... így volt! Gyulának nem kel- ba való belépése nem egy- darab, vagy egyeb Koitoi lett már kisdiák korában oldalú elhatározás volt, az formában történő feldolgolóbujjhegyen járnia, hogy a »akaratos« Gyulának egy zások, mert addig ezek a beteg édesapját ne zavarja, szavába került volna, hogy legjobb akarat mellett is zavart okozhatnak a Az a boldog, derűs, harmoni- másképp legyen, mint ahogy kus családi élet, melynek a szemináriumi év végefe- csak , . . , - . hangulata Gyula korai diák- lé írt pár sorából azonnal Pontos ertekeles kialalutasaéveit körüllengte, a sötét szí- megértették a szülők, hogy ban. nek alól alig-alig csillan elő. ez a pálya nem Gyulának JUHÁSZ ENDRE Somogyi arca egyszerre kék-zöld Önöknek az emHADD MUTASSAM BE színeiket játszott. Í"öe7t akivel valamit csinálni kell. Jlyen követelésre nem szá- *Azért teszem ezt, hogy aki még nem ""tott. 'találkozott vele, az megismerje, — Hiszen én nem csinál- Sakinek pedig volt szerencséje hozzá, tam magának egy fillér "a2 ráismerjen. Azt hiszem, azok kökart sem! — hebegte, leve-5züit akik vele eddig valamit csinálgő utám kapkodva. Jtak, én csinálok először valami hasz- dicsőmből — A foldoszlást nem énínosot) mikor most végre, őszintén rendeltem el, hanem a párt. 'megírom igaz történetét az emberH a én nem fogadom el ezt 'nek, akivel valamit csinálni kell. a tíz hold földet, akkor el- S Mikor a Nagy Sükebók (az egylogadja más. Nem rajiamfszerűség kedvéért ezentúl csak így múlt. hogy földet osztottak.Znevezem az embert, akivel valamit AKIVEL VALAMIT azért is csinálni kell vele, mert tizenhárom esztendeje járja a nehéz posztokat. S ugyan ki merne ellene -^-.-r -r szólni, mikor ő maga Protekao CSIN 4 LNI KELL °íeiséaének az e°yenesáaú ieszarÓ, bocsássanak meg. nekem már lángpallosával és kiűzte őt a para- Nagy Sükebóknak egy olyan pozíciót, ahol nem lehet semmit elronhogy meg- tani. Rábízott egy virágzó kulturárettent a lis intézményt, mely már önmaNagy Sükebók. Elővette az iránytű- gától virágzott, mint a mezők virájét, hogy eldöntse, melyik patrónu- gai, még locsolni sem kellett. A ÁM NE HIGGYEK, | vízióim is vannak. Leégett falvakat látok, ahol a Nagy Sükebók a tűzoltóparancsnok, pusztákat látok, ahol nem fúrnak kutakat és elpusztult városokat látok, ahol minden megfúrhatót megfúrt a Nagy Sükebók, sához forduljon, mert bőségesen el Nagy Sükebók tavasszal megkapta míg elsűlyed a civilizáció, csak a _ .... . volt látva velük, minden égtáj irá- a virágzó intézményt és őszre töké- Nagy Sükebók szelleme lebeg az el— Nem egyedül magán,; csinálni kell), szóval, mikor a máso- nyában. Az iránytű kelet felé mu- letesen elvirágoztatta, de úgy, hogy néptelenedett világ folott. Mert bar de maga is közrejátszott —*dik világégésből teljesen leégve ki- tátott. Elment tehát egy bölcs fő- még egy csokány sem maradt belő- pukkadjon szel a világ, mint egy mondta Kusmogi, most már; került, szép példáját adta a szerény- muftihoz, aki ősz szakállát simogat- le, mert a kultúrához szegény any- marhahólyag, de vele valamit csiva mondta ki a kísérteties visszhangot: — Ezzel az emberrel valamit csinálni kell! — És kinevezte őt egh hajógyár igazgatójának, de léket kaptak a hajók. Akkor a Nagy Süteljesen kikelve magából.;ségnek. Lemondott az országépítés — Mert, ha senki nem lo-'nagg munkájáról és megelégedett gadta volna el a más föld-"az összeköttetések építgetésével. Ha jét, akkor nem lett volna J valahol egy új intézmény kiépült, kinek osztani. Tehát egytől-5oda a Nagy Sükebók beépült, s anyegyig bűnösök! És most',nyi összeköttetése volt már, hogy fizetni fognak a bűnükért.Snem győzte esténként kibogozni, kebók kidolgozott egy módszert an.\eim lehet többé földet,5mert egészen összegubancolódott. nak megakadályozására, hogy a hagyárakat kommunizálni.5 S eljött az idö, mikor valahol egy jók léket kapjanak, de ezt a mód- Ilem JltU9l mllw[ lllu Csak visszaadni a jogos tu-Shíres patrónus először kimondta a szert már mint egy görögdinnye ex- fává terebélyesedett S nem utolsó lajdonosának! Méghozzá atszállóigét, l\ggy: -ezzel az emberrel port vállalat vezetője tudta alkal- sorban: A kisebb patrónusok nem hasznalati díjjal együtt! mvalamit csinálni kell". mázni. Később aztán, mikor mint merték őt ejteni mert nem tudták Somogyi idegesen rftgta aS A Nagy Sükebók pedig nemsotára állatforgalmi főellenőr megszemlélte hogy mit szólnak hozzá a nagyok pipa csutoráját, bár dohány!ott ült élete első íróasztala mögött a libaketreceket és megdöglöttek a pe(iig én megsúgom hogy mindnyánem volt a pipában. lés diszponált minden tökgyalulásból libák, a Nagy Sükebók már a hato- jan egyformán rettegtek*a Nagy Sü—'Azt mondja, meg végre.meredö gyaluforgács fölött, mely ha- dik patrónust fogyasztotta. A hete- kebók rémtetteitől Az évek pedig hogy mit követel tőlem 'mzánkban fellelhető. A Nagy Süke- dik bölcs ember volt, leszűrte a ta nyit sem értett, mint a tökhöz. Es lassan rájöttek a patrónusok, hogy a Nagy Sükebók veszedelmesebb, mint a jégverés és kártékonyabb, mint a krumplibogár, de most már bokros érdemei voltak és késői volt a felismerés, hogy palánta korában kellett volna még kihúzni, nem most, mikor már tekintélyes nálni kell. S én mindezt megfontolva, ellentétben azokkal, akik tehetetlenül hajtogatják, hogy ezzel az emberrel valamit csinálni kell, és vettem a fáradságot és tudományosan kidolgoztam, hogy mit kell csinálni a Nagy Sükebókkal. is: Be kell őt szuszakolni TEHÁT ELŐSZÖR — - m , -- — — , - ^ röpültek, s bár egy év csak egyszer Vagyis mennyi az az összeg,; bók ágált, veszekedett, telefonált, nulságot a libák pusztulásából és röpül el egy évben a Nagy Sükearorvel tartozom magánakhatalmas kampányt kezdett a tök- egy féregirtó vállalatot bíztak rá, de bbk egy évben többször is röviilt Í*T 1 1 C.m/Vir! ta mm „ ).. f .. I, ebé l/,,J„íí * „J „ AT*.***. C.'.' I. „kát. <727 ' Kusmogi hosszan gondol-'gyaluforgács beszolgáltatása érdeké- csalódott, mert a Nagy Sükebók kozott, szivart vett elő, las-;ben és elterjesztette a magaszer- porcukorral irtotta a svábokat és sú .mozdulattal harapta lelkesítette dalt, hogy *eredj lányom, ma is őrzünk egy köszönő levelet, a végét. Somogyi elé köpte,;kérd meg a szakácsot, adna egy kis melyet állítólag maguk a hálás sodornak a szelek, csak a Nagy iü . AZÓTA IS majd meggyújtotta — Hát, egyszerű az! mondta röviden. — Ha hagy minden jószágot, ] tökgyaluf ósgácsot ?« —; De mivel halvány dunsztja sem ittSvolt a tökhöz, átvett gyaluforgácsba svábbogarat írtak neki. egy befőttes üvegbe, mint Aladdin gonosz szellemét a palackban, lekötni jó erősen lekötni hártyapapírral és föltenni a spájzba, a stelázsi tetejére. Aztán majd úgy kétszáz év múlva, mikor az ember nagy lesz és csodálatos, mikor majd békében eltöltött századok szorgos munjeájanak vetését aratják ... Mikor mar kirándulni járunk a Marsba és úgy csapoljuk le a tengereket és engedKit erxe, kit arra jük vissza, mint a vizet a fürdö'- " kádba... Igen, akkor talán megenmúlnak az idők. ES EKKOR a nyolcadik szamu aSííárom vagon rothadt paradicsomot, patrónus a homlokára csapott, mert kamrát úgy ahogy van, ak-'aztán jött egy mindenható ellenőr a azt hitte szegény, hogy kitalált a kebók áll egyhelyben, mint a jege- gedhetjük magunknak azt a luxust, nyék a viharos időben. Öt igy adják hogy ismét rászabadítsuk a világra kézről kézre, miként valami szüksé- a Nagy Sükebókot, az embert, akiges nemzeti szerencsétlenséget, de vei valamit csinálni kell. muszáj, hiszen valamit már csak FÜLÖP GYÖRGY