Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

5 Szombat, 1958. augusztus*. Hajótöröttek úsztak az égö olajban Newport közelében, az amerikai partvidéken, két olajszállító hajó összeütkö­zött a sűrű ködben. Tizenöt ember életét vesztette, 36-an súlyos sérüléseket szenved­tek. Az egyik hajó a kapi­tánnyal a fedélzeten elsüly­lyedt. A hajó személyzeté­nek több tagja úgy vesztette életét, hogy az összeütközés után vízbe ugrott, a vízen azonban a kiömlött, égő Olaj összeégette. Egy megmene­kült mérnök mesélte, hogy a mentőcsónakok gyufaska­tulyaként lángoltak az égő vízfelületen. A kapitány úgy intézkedett, hogy a hajókon tartózkodók ugorjanak a vízbe. Csak akinek szeren­cséje volt, tudott a lángok közül menekülni. Panasz a Tanítói kiskenek új kútjára A múlt esztendőben, a ki- Ennek javítása is időt merülőben lévő Tompa ut- vesz igénybe, jóllehet a cad kút helyett új ártézi Vízmű serényebben szorgal­anyakutat fúrtak a tanítói mazhatná a teljes bekötési kiskertekben, a környékbe- munkálatokat, ugyanis a ló­li lakosak örömére. A III. tartó gazdák a környékben kerületi tanács annak mód- nem tudják a közhasználatú ja és rendje szerint át is itatóvályúnál itatni jószá­adta a közhasználatnak az gaikat. A III. kerületi ta­új kutat, amit a község- nács többször sürgette már fejlesztési és beruházási a Vízművet, hogy a terü­alapból fúratott. A beszere- létén lévő be nem fejezett lendő kútfej azonban késett, munkálatokat tovább foly­<Je közbejött a magas talajvíz tassa, de mindez eddig nem is, amely nagyban zavarta tortént meg. A tanács min­az akna elkészítését, illetve dent megtett, hogy a gaz­a kútfej beszerelését. A ma- dák és a lakosság problé­gas talajvíz megszűntével máját a Tanítói kiskertek­szinte egyidejűleg megér- ben megoldják, most már zett a kútfej is Budapest- azonban a Vízműn a sor, ről, amit beépítettek az ák- hogy panasz ne hangozzék nába, amely most már kom- e] többet ebben a kérdés­' plett. ben. A Vízmű közben utasí- — tást kapott, hogy kösse át a kútfejet a régi leapadt Tompa utcai kúthálózatba, hogy a környékben vala­mennyi kifolyó, többek kö­zött a bikaistállónál lévő ki- Régi panasz a Gogol utca szegyülemlett korom egy­folyó és vályú is kapjon vi- környékén, hogy a kenyér- csomóban vágódik ki és lepi zet. Ez azonban mind a mai üzem kéményéből felszálló el a környéket jobban, mint napig elmaradt, s mindösz- korom sok bosszúságot okoz. mielőtt koromfogó nem volt sze a Tanítói kiskertek két Dicséretére váljék a Ke- a kéményen, kifolyója kapott vizet, mert nyérgyár vezetőinek, hogy Két napja megszűnt a ko­a tolózárat a bikaistállló koromfogóval látták el aké- romhullás, de megszűnt ma­előtti kifolyónál a Vízmű le- ményt (igaz, újságcikk meg- ga a kémény is. A szerdai zárta. Történt pedig ez jelenése után!). Hasznos do- vihar döntötte le. Nincs azért, mert a Tompa utcai log volt a koromfogó, csak olyan kár, ami némi ha­hálózat rossz, az anyakút- az a baj, hogy amikor a ké- szonnal ne járna. A kémény­től létrejött erösebb nyo- mény kissé eldugul, a tiszti- döntésből most annyi ha­mást a régi hálózat nem tást doronggal végzik. Egy szon származott, hogy lehe­bírja ugyanis az erős nyo- ember felmászik a tetőre és tőség nyílt egy korábbi hiba más több helyen felszakítot- jól oldalba döngeti a ké- pótlására. De ha még nem ta a hálózatot. ményt. Ekkor aztán az ösz- jutott volna eszükbe, szív­leljék meg a környékbeli la­kók újítási javaslatát. Az újra felállítandó kéménybe szereljenek egy elzárószele­pet, amellyel megakadályoz­hatják tisztítás közben, hogy a huzat felrepítse a kormot. Szívleljék meg e javaslatot, amiért még újítási díjat sem kérnek. Egy falusi orvos hétköznapjai Rózsa József mórahalmi orvos életrajza rendkívül egyszerű. Két kezük hasz­nából élő munkásszülők gyermeke. Parányi asztalos­lljítási javaslat á Kenyérgyár vezetőinek lÍMMntö­Qárölq Qin'őt és rDolw álénál eaküMÍfüU aJtUaimáJUi aoJi foid&PIÁFOT UÜMHMI IcwiÁnüU a Jiita^ái kuítúxcwxi é* a géfunüíelif. doljtoti re, meg orvosra. És ha mindezeket maga az orvos mondja meg betegeinek, sokkal hamarabb megértik, mintha száz jó népszónok ros népbetegségek, többek között a tüdőbaj ellen sem. Rózsa doktor az év első hat hónapjában csak itt, a gondozóban 7685 ember műhelyük volt Szegeden, a tüdejét látta. Nagyon sokét ezerszer hangoztatja. Püspök utcában. Még a többször is. Jelenleg 290 csa- ™ negyvenes évek elején szín- ládapa, anya, életre való te gyermekfejjel lépett ki gyermek várja tőle a gyó­a szülői házból, hogy ezen-' gyulást. örül neki kimond­hatatlanul, hogy már csak túl saját maga keresse meg a kenyerét. A megyei tűz­oltóságnál a mentősök mel­lett kapott munkát. Akkor látta meg először: mennyivel több orvoskézre lenne szük­ség, mint amennyi van. Dol­gozott és egyetemre járt. Volt úgy, hogy abba kellett hagy­nia a tanulást a kenyér mi­att, mert közben megnő­sült. Amint megelőzte ma­gát, újra folytatta tanulmá­nyait, s ím 1951-ben vég­re kezébe adták az orvosi diplomát. Mint csont-tbc és tüdő-szakorvos, először a deszki szanatóriumban dol­gozott. 1958 nyarán bízták rá a mórahaJmi tbc-gondozó intézet felelős vezetését. E két év alatt lett négy falu: Zákányszék, Ruzsajárás, Mó­tahalom és Ásotthalom sze­retett Jóskája, Rózsa elv­társa és szinte mindenki ál­tal ismert doktor bácsija. Még nagyon messze volt az orvosi diplomától, ami­kor 1945-ben a Kommunis­ta Pártba lépett. Mert fia­talon is jól látta: nemcsak a sokféle népbetegségtől szenved, pusztul a fajtája, hanem súlyos társadalmi be­tegségek, elnyomottság, szel­lemi sötétség, babona, fana­tikus vallásosság, a száza­dok során megszokott szol­galelkűség. Mindezekből ki kell gyógyítani őket. Enél­kül nem lehet kellő ered­ennyi. A gondjaira bízott négy faluban a tüdőbetegek száma még egy évtizeddel ezelőtt is sokszorosa volt ennek. Hányszor megtörténik, hogy a két apróság, meg az asszony álmosan, türel­metlenül várja. Végre meg­érkezik. De alighogy eszik valamit, újra mennie kelL Majdnem minden estére jut valami: pártvezetőségi, ta­nács, vagy állandó bizott­sági ülés, népfrontgyűlés, tag-, meg közgyűlés, ahol mindenütt várják az orvos és a kommunista vélemé­nyét. Egy idő óta tagja a megyei pártbizottságnak is, ahol a fegyelmi bizottságban végez munkát, segít dön­teni sok bonyolult ügyben. Rózsa doktor elsősorban orvos, de emellett lelkes szervezője, agitátora a ter­melőszövetkezeti mozgalom­nak is. Ugyan mi köze az ervosi tudománynak a ter­melőszövetkezethez? — kér­dezhetnék sokan. Mórahal­mon 290 tbc-s beteg kór­lapja ad erre feleletet. A vidéken jelenleg is tüdő­bajban szenvedő betegek 90 százaléka földnélküli, vagy csak „maroknyi" rendelkező szegényember. 7ömükben ott szerezték be­tegségüket, ahol Természetesen — ezt Ró­zsa doktor is jól látja —a szövetkezetbe való belépés még nem minden. Szüksé­ges, hogy ez esetben a mó­rahalmi és a környékbeli tsz-ek legalább olyan élet­módot nyújtsanak tagjaik­nak, mint amilyenben aleg­módosabb egyéni parasztok élnek. Ehhez pedig a többi orvosok, agromérnökök, stb. jobb munkájára van szük­ség kissé talán különös, de nagyon is érthető, hogy a tudományok többi művelő­jétől éppen egy orvos kér segítséget, a termelőszövet­kezetek hathatósabb fejlesz­téséért. Rózsa doktor sötét fülkéjében a képernyő előtt még ma is sok tudós em­ber elszomorodhatna, a rosszul záródó kavernák, sötét rekeszek, tisztátalan hilusok láttán: Nagy leckét lehetne itt venni a szocia­lista humanizmusból is. Csepl József Munkavédelmi versenyt k ezdeményezett a Textilipar Dolgozók Szakszervezetei megyei területi bizottsága Néhány napja versenyfel­hívással fordult a Textilipa­ri Dolgozók Csongrád me­gyei területi bizottsága a Győr, Sopron Békés és Vas földdel megye textiles területi bi­zottságaihoz. Felhívásuk cél­ja, hogy még egészségesebb legtöbb- és veszélytelenebb munkafel­ször ma is dolgoznak: a ku- tóteleket biztosítsanak a tex­lákok tarlóján, s a testet- tilüzemek dolgozóinak. A ménvesséeeel küzdeni akó- M^iojai., ^ a icstoL- uiuzemeK cioigozoinaK. A ményesseggei küzdeni aKo- ,elket elcsigázó permetező- részletes felhívás 12 pont­-•••••••••••••••••••••^ gép ajatt Ha ezek az em_ ban jelöli meg a verseny cél­_ berek a termelőszövetkeze- ját, tartalmát. A munkavé­jjj tekben dolgoznának már, delmi verseny szeptember 1­J rem kellene a gazda paran- tői december 30-ig tart, és • csára hajszolni magukat. A ! nagyobb jövedelemből 1959. január végén, február elején értékelik majd, hogy . - . „ . a négy területi bizottság kö­• többet joraithatnanak ZÜ1 melyik érte el a legjobb n//f/i'n-/f ura prpHmpmji flűt? foruűrib Pozsgás arcúnak ismert, zömök édesapja most csonttá aszalódva feküdte a hídgerendával történt bajt. eredményt. Ügy tervezik, hogy havonta tájékoztatót küldenek kölcsönösen egy­másnak a baleseti számok gépet a Vasöntő dolgozói (40.) szek falvaiba írnokokat keresnek. Már négy polgárival" ^ ' Andris másnap Krizsán Tóni tüdőbajos és szívbeteg el lehet helyezkedni az autóbuszjáratoknál is, Kolozsvá- " öltözködésre. A gyógykeze­kerékpárjára ült, s hazakarikázott falujába. várt. Semmivel sem lesz nagyobb fizetésem, ha leérett- 8 fest ingyen kaphatnák, öreg ségiznék Legjobb lenne elmenni Erdélybe, valamelyik; napjaikra pedig tisztességei alakulásáról és tapasztala­falucskaba, s ott majd en keresek a csaladra. Édesanyám; nyugdíjat. Nem veszne el taikról. A verseny végleges majd baromfit nevel, s apam rendbejön a jo levegőn. ; olyan sok dolgos élet azért, értékelését Szegeden rende­— Nem, fiam, nem mondod helyesen. A nehezén túl! mert nincs pénz gyógyszer- zik meg. vagyunk. Ezt az esztendőt mindenmód kibírjuk. Neked! ki kell tanulni. Apáddal többször beszéltünk már erről.* Mást mink nem testálhatunk rád örökségül, ez minden" vagyon, amit neked adhatunk. A tudás. A legnagyobb" kincs. Mert csak a tudatlan nem boldogul az életben." másuk készítették el a tiéjmagkészílö Megcsókolta Andrist, ügy mondta, mosolyogva: — És tanuld meg azt is az iskolai lecke mellett. S hőiket8 ^ CSÍnálj 6emmÍt V3gy CgéSZen' Vagy ^É Több, mint egy hónapja a gyorsabban is készülnek a Andris visszamenet nem habozott nekivágni az é,_; Szegedi Vasöntöde újfajta korábbiaknál. Míg a régi, szakának. Éjjel kettőkor fújtatott be a csabai kisajton. ! ^fi^^J^X.J^ torekenyebb magoknak a Másnap reggel mégis frissen, boldog bizakodással sietett ! ?ÍUyeL k ke?zlt^sl ld!je hat, percet 18 az iskolába Lajival. Mindjárt az első tízpercben beko-S kfV9sebb. tflyfghVT /S lg*nybe Ye tk a gepp? pogtatott Pereyhez, aki igazgatói tiszte mellett a pénz-! ^énoontést roíLYrotf.d ™ar.Tf,' 1'2"1'5 PtrC a att tárosságot is intézte. Perey nem hitt a szemének, amikor! N?ha a g?p' megsem tud- egyartják, a további toke­megolvasta a pénzt !tak üzemeltetni, mert a letesites során pedig mind­— öt pengő? — kérdezte morózusan. Egyébként S csehszlovák exportra gyár- össze fél perc készítési időt bal lábbal kelt fel, egész éjjel az asztmája kínozta. • tando armatúra zarokerekek terveznek. Az első héjmagok — A többit a jövő hónapban, feltétlenül . ! mintájához nem tudott hoz- a vízáteresztő szelepek gyár­— Gúnyolódik, Bánszki? Csak nem gondolta, hogyi2^"1"1 ,az uze™\ A ,külke: tásához készülnek, melyeket iktatok öt pengőt?! ! reskedelmi vallalat ígéretet ugyancsak Csehszlovákiába Visszatolta a pénzdarabokat !tett uSyan> hogy ezeket a importálnak. — A befizetés tíz pengőnél kezdődik !gép beszerelésével egyidejű- Az új gép szerkesztésével Andris elkeseredetten fordult meg, s szótlanul kez-"leg megkapjak, megsem így nem ért véget az üzem mű­csomagolni, hogy megint elhagyja az iskolát ! történt. A Vasöntöde meg- szaki fejlesztése. A koráb­Otthon még nagyapó is elvesztette a jókedvét egy!bízottai PaPan- Kaposvarott ban említett nehézségek ki­percre, amikor megpillantotta a fiút !és más helyeken is tárgyal- küszöbölése végett a minta — Az ördög hordaná el az ilyen igazgatókat Majd!tak> míg végre-valahára a darabok házi készítését bemegyek hozzá, s megmondom a magamét istenigazában 8Váci vasöntöde es gépgyár akarják bevezetni. Ezért Ám mikor hátbaverte bátorítón Andrist, már me-:hailandó volt elfogadni a nemrégiben egy speciális la­gint mosolygott. ; megrendelést. katosműhely építését és szak­— Ne búsulj, cimbora, az ilyen emberek kis idő! Ez a huza-vona késztette munkások szervezését kezd­múlva úgy eltűnnek a föld színéről, mint a pára Volt Jarra a Vasöntöde műszaki ték meg, akik az öntvé­nincs. ; vezetőit, hogy igyekezzek a nyekhez szükséges mintada­— Nagy vihar kéne ahhoz — ingatta fejét Andris.; saját erejére támaszkodni, rabokat gyorsan és helyben — Hiszen vihar nélkül nem megyen, az igaz — hüm-! Ezért láttak neki augusztus elkészítik az öntöde részére. ' > hanem a viharnak hamarosan itt kell!ele->én egy héjmagkészítő gép • szerkesztésének. Ennek a — dett (Nóvák Lajos rajza) ' — Majd másképp lesz minden, csak szerezzem meg a tanárit — gondolta Andris, magamagát erősítve. „Csak az oklevelet kapjam meg valahogy-". Dehát ehhez vissza kell húzódni mindenféle kockázatos vállalkozás­tól. Lajiékrak is meg kell érteniök végre, hogy nekem nem lehet felelőtlenkednem. — Édesanyám? — kérdezte hangosan. — Neki nagy a szerencséje három nap óta. A ko­rnádi kendergyárba jár. Nekem persze nem valami nagy öröm, mert hat kilométert gyalogol hajnalban odafelé, s vissza is a munka után. Visszajövet ugyan jobbára akad alkalmi szekér, de csak nagy a strapa. Nem tudom, med­dig bírja szusszal, meg lábbelivel. — Majd adok én édesanyámnak lábbelit — koty­tyantott közbe Andris öccse, Laci. — Csak megnőjek egyszer. Lelkendezésén a sok szomorúság közt is el kellett mosolyodni. — Bizony ám. Lakkcipőt adok édesanyámnak, mert rnögte nagyapó én suszter leszek. lennie. — No, nem valami nagyravágyó az öcskös. Nincse- — Honnan veszi ezt, nagyapám? nek teljesíthetetlen álmai — ütögette meg Andris az öcs- — Érzem. Ezek az én vén reumás és izzító berendezés­az alkatrészeit kü­szerezték be, én már meg g pontos nevén — héjmagfú­HH . csontjaim márSvb kos kipirult arcat gyengén. csak arra valók, hogy megérezzék a „vihart*. Ha kitör, 8 nek Estefelé édesanyja elé mentek Lacival. Fürgén hup- vége ennek az ócska világnak, meg ezeknek a mai urak- • l&n-külöm szei pant le a kocsiról a vékony kis asszony és élénk mozdu- nak> akár a Kereki birkájának. Egy perc alatt. Az öreg; és augusztus 15-: lataival, kacagásával nyomban elűzte a szomorúság fe- Kerekít is váratlanul lepte meg a zuhé Orosi határában.;is kezdték a próbaüzemei­lét. A másik felét meg azzal, hogy három pengőt szer- Mink egy színt barkácsoltunk ott abban az időben, s;tetését. A készülékkel gyár­zett a szomszédban. Magányos, takarékos parasztházas- ahogyan a szivárvány felfutott az égre, s kisütött a nap,; tott, öntéshez^ szükséges héj­pár lakott ott, s arra való tekintettel segítettek, hogy hét 4 végén visszaadja Bánszkiné a kendergyári napszámból. Andrisnak r.agyon fájt, hogy édesanyjának meg kell alázkodnia érte, a szívébe mart, hogy felőrli egészsé­gét a robotban, a nap-napi hosszas gyaloglásban — el­keserítette az otthoni nyomorúság. — Édesanyám — kezdte elnehezedett szívvel —, gon­dolkoztam a dolgokon. Nincs értelme ennek a küszkö­désnek, így csak anyám is hozzábetegszik édesapámhoz. hazamenet látjuk ám, hogy az öreg számadó Kereki! magok sokkal tartósabbak és Vl l'l 770 n Vm1T+ 1 ~ • í 1 1 t . . . ! Ezzel nem jutunk előbbre. Úgy hallom, az erdélyi ré- Andris a fejét. húzza a búrt lefelé nagy igyekezettel egy jókora bír- S1 karol. „Hogy akarja, szomszéd?* — kérdem tőle. Előbbi| ránk se ránt, de ahogy odébb lépünk, utánunk kiabálja! a magyarázatot: „Csak gyellámlik, csak gyellámlik —! egyszer csak: blutty! A birka odavan*. No persze, lehet,! hogy az öreg segített is kicsit annak a villámnak... A! viharnak nem árt segíteni néha. — Hát majd én segítek a viharnak! — szegte fel! Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem és édes­| apánk, SZELL JENŐ I elhunyt. Temetése 23-án du. 4 órakor a gyevl-te­| metőben. Gyászoló családja (Folyt, köv.)I| Megnyílt a JHuskáiti DCézimunka Szalon Szeged. Híd utca 6. Kap­ható raktárról és megren­delésre díványpárna, hím­zett blúz. leányka hím­zett ruha, asztalterítők, zsúrteritők. konyhagarnl­túrák. mindenféle kézi­munka és függöny. Szegedi Dekoráció és Ve­gyesfaipari Vállalat.

Next

/
Thumbnails
Contents