Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

5 Péntek, 1958. augusztus 15. Az új kenyér ünnepén I Augusztus 20-án alkotmányunkkai együtt ünnepeljük az új kenyeret. Szimbólum ez. Alkotmányunk védi a földet, amely a dolgozó parasztságé lett a felszabadulás eredményeként. Védi alkotmányunk a dolgozó nép kenyerét. Ma az alkotmány és új kenyér napján a jól végzett munka eredményét ünnepeljük. Csongrád megye az aszályos időjárás okozta gyengébb termés ellenére is teljesítette kenyérgabona-felvásárlási tervét. Örömteljes ez a hír. hiszen két hónappal ezelőtt Szegeden és környékén is némi riadalom kapott szárnyra, mert nem esett az eső. Aggódtak az emberek, vajon lesz-e elegendő kenyér. Most elmondhatjuk, hogy van és lesz. Kenyérellátásunk biztosított falun és városban egyaránt, annak ellenére, hogy a termés gyengébb volt, mint általában. Biztosított, mert nemcsak az idei termésre vagyunk utalva. Maradt tavalyról is készletünk, legalább három és félszer annyi, mint más években. Az sem titok, hogy kormányunk a zavartalan és jó kenyérellátás biztosítására kenyérgabonát is importál az idén. Nyugodtan szegjük meg alkotmány napján az új kenyeret. De amikor magunkhoz szorítjuk, hogy friss karélyt szegjünk, álljon meg kezünk egy pillanatra. Gondoljunk arra, hogy vajon ma, augusztus 20-án, a biztonság érzésével nyúlhatna-e a kenyér után a munkásember, a dolgozó paraszt, ha nem győzedelmeskedik a munkáshatalom az ellenforradalom fölött. Nem kétséges: nagyon sok munkáscsalád asztalán könny- és vérízű lenne ma a kenyér. ha az ellenforradalom győz. Könny- és vérízű. ha egyáltalán lenne. Kenyér és alkotmány! Mit kaptunk volna, ha a munkáshatalom ellenségei kerültek volna ismét uralomra? Nem nagy darab kenyeret, hanem bilincset a lábunkra, a kezünkre, olyat, hogy még gondolni sem mertünk volna augusztus 20 ünneplésére. Lassan kétéves múlt takarja az ellenforradalmat, de nem vonhatja be :> feledés fátylával oly vastagon az idő. hogy elfelejtsük. Mindig emlékezni fogunk, hogy éberek lehessünk, mert mi mindig könny és vér nélkül, szabadon, a béke jó ízével akarjuk augusztus 20-án megszegni új kenyerünket. Hősi emlékművet avarnak ma Szöregen A szőregi községi tanács végrehajtó bizottsága korábban elhatározta, hogy emlékművet állít a faluban az 1849. augusztus 5-i szőregi csatában elesett magyar honvédek és lengyel légionáriusok emlékére, valamint az 1914—18-as első világháború és a második világháború szőregi áldozatainak emlékére, hogy intő figyelmeztetésként álljon az emberek előtt; mennyi becsületes szőregi dolgozó paraszt, munkásember életét rabolta el a nemzet érdekeitől idegen két világháború. A falu főterén, a Tolbuhin téren teljes pompájában emelkedik már a szép körív alakú emlékfal, melyen a mai napon magyar, délszláv és vörös zászlókat lenget a szél. Ezen az emlékfalon helyezték el a szőregi csata emlékét hirdető márványtáblát és azt a táblát is, melyen a falu magyar és délszláv lakossága örök háláját fejezi ki a nagy szovjet népnek a tőle kapott szabadságért. E táblák mellett foglalnak helyet a többiek is, melyek száz meg száz délszláv és magyar szőregi ember nevét idézi, kiket a két rablóháború tépett ki a szeretett családból. Az emlékmű leleplezésére ünnepélyes keretek között ma, alkotmányunk napján kerül sor. cÁz ilfÚMÍty katica" Egy érdekes falíújság-kictilításró! A szegedi Ifjúsági Ház rálát árad a színes faliújság- ról ír. Szinte el sem lehet világos nagytermében, barna táblákból. Felhív az árvíz- menni egy-egy újság előtt, faállványokon, keretbe fog- károsultak megsegítésére, hogy ne böngéssze a látolalt színes, rajzos, versekkel, megemlékezik egy-egy fiatal gató a verseket, rajzokat, szöveggel ellátott tab ók so- jó munkájáról, kifigurázza a festett képeket. Nagyon ötlerakoznak. Ez a kép fogad- lógósokat, a munkával nem- tes a „Tiltakozunk* falija a belépőt, s mindjárt a törődömöket. Híreket közöl újság, amelyen az ifjúkom— A nyílt utcán többször megverte a feleségét Pocsai Lráos Mihály. 23 éves Kose-uht Laios sugárut 30. szám alatti lakos. Felesége észrevette ugyanis, hogy a személyazonossági igazolványából kitépte a családi viszonyt jelentő lapokat, hogy fiatal lányokkal való ismerkedés után „bebizonyítsa", hogy nőtlen. Garázdaság és személyi igazolvány szándékos rongálása bűntette miatt indult bűnvádi eljárás Pocsai ellen. — Szakkonfereciákat rendez a SZÖVOSZ megyénként a mezőgazdászok részére. Általában egy hétig tartanak ezek a konferenciák. ahol a mezőgazdászok megismerkednek a földmúvesszövetkezetek gazdasági tevékenységével és széleskörű felvilágosítást kapnak a termelés szervezés és irányító munka elvi kérdéseiről. Behatóan foglalkoznak majd az alacsonyabb típusú társulások. szervezésének és fejlesztésének kérdésével is. teremben megrendezett ki állításon. (38.) Meglepő sürgés-forgás fogadta az éjszakában. Utcájuk közepetáján szokatlan fény világított át a sötéten. Az elő-elővillanó fényekben nagyneliezen kivette a tűzoltók fütkosását. Az utca közepetáján fekvő ház ablakain sűrű füst gomolygott kifelé. Égett, mintha sírral locsolgatták volna. Kővágónét meg se rázta, hogy épp az ő házuk ég. A rezsó — motyogta révedezve. Eszébe jutott, hogy sietségében a paplan alatt, a pamlagon hagyta a bekapcsolt villanyrezsót, mellyel fájó derekát kezelte ... Mindegy. Furcsamód nem izgatta a katasztrófa. Ügy érezte valahogyan, hogy ő már nem is él. Hogy valaki más ácsorog tévetegen az utcában, s ő ezt a másvalakit a messzi távolból látja. Közelébe se ment a háznak Viszszafordult, s sokáig, sokáig kószált gondolat nélkül az utcákon. Egyszerre belényilallott, hogy valamit még meg kell tennie. Ne ússza meg ez az emberi szörny, ez a Kővágó botrány nélkül. Csak az ő testén keresztül léphet ki attól a ribanctól... Végső erejét összeszedve, egy közeli kútnál kínlódva ugyan, de mind egy szemig bevette a retiküljében talált Sevenalt. Aztán a Bottyánfy-villához botorkált, s zúgó fejjel rogyott a küszöbre. XVIII. A köröspartnak futó Deák Ferenc utca körül ólálkodott Fényes Ede, amerre a leánygimnazisták szoktak hazajárni. Reggel, amikor iskolába indult, semmi szükség nem volt a felöltőre. Tíz óra tájt aztán — jól láthatták az iskolaablakból — futófelhőket kezdett együvé markolászni, s nyüszítve széjjelhajigálni az őszi szél, s iskolából jövet már fázósan húzogatták derekukon a kiskabátot Hornyánszkyval. A »tanítvány« nem sokat kukoricázott, futva iparkodott haza, Edének azonban nem lehetett vele tartania. Elég szokatlan rosszkedv hatalmasodott el. Nemcsak azért, mivel nem tetszett a legkellemesebbnek a zimankóssá forduló időben való toporgás. hanem elsősorban azért, mivel a Hornyánszky-ház láthatóan öt okolja a szeretett fiú önképzőköri bukásáért. Nem szólnak ugyan erről, de hűvösebbek, tartózkodóbbak, s ez határozottan idegesíti és ingerli Edét. Disznóság... Hisz ő mindent megtett, amire mód és alkalom nyílt. Az a vigasztaló csupán, hogy Bánszkiék nyilván hamarosan belebuknak a vállalkozásba. A legfőbb biztosíték erre izgágaságuk, forrófejűségiik. Pár hét és kitörik a nyakukat. Jön még a kutyára dér... Sokáig morfondírozhatott a harapós őszi szélben, mert Kővágó Marikáéknak hat órájuk volt ezen a napon. Nagynehezen mégiscsak kirajzottak egyszer a lányok, s könnyű volt köztük felfedezni Marika dús, hullámos haját és fehér arcocskáját. Most csakugyan az volt Marlka, aminek a viháncoló, nagyhangú lányokkal szimpatizáló Hornyánszky szokta gúnyosan nevezni: „Szentkép!* A hirtelen kitört tűz, félelmetesen füstölgő, lobogó könyvek, bútorok sziszegéss-ropogása hevertéből riasztotta volt fel, s a néhány órával később holtan hazahozott mostohaanyja látványa minden idegszálát megszaggatta. Tudta, hogy Kővágóné ideggyengeségben szenved, s hogy sok minden kitelik tőle, mégis váratlanul érte a szörnyűségek sorozata ezen az éjszakán. Egy hete volt a temetés, de Marika idegeiben, ha lehet, még elevenebben sajognak az események, mint néhány napja. összerezzen most is, ahogyan Ede megszólítja. Pedig Ede most nem hangosbejárattól balra vörös- és a sport és kulturális rendez- munisták mondják el vélenemzetiszínű zászlókkal vényekről, a klubestékről, ményüket az ellenforradaövezve az ellenforradalom- megemlékezik a XX. párt- lomról ban mártírhalált halt Mezó kongresszusról, s aztán... Imre elvtárs arcképe látha- Az ellenforradalom előtti Humor IS boven akad: tó: Róla nevezték el a Du- 19. sz. rendkívüli sokoldalú mosolyra készteti a szemlénai Vasmű Igazgatósága faliújságon egy humoros lőt, az „Aranymondások«, a KISZ-szervezetét, amelynek képen megbírálják az Igaz- /Sztálinváros óra nélkül* faliújságjait mutatják be a gatóság főügyészét, a klubban tanúsított minősíthetet- a rajzos' trefas kozmondalen magatartása miatt. Dr. sok. Egy egész oldalas faliBartos Béla főügyész a fa- újság, „Ha a világon mindenAz első szám még 1956- liújságot letépte de más- ki ilyen volna.. _ címme, ban jelent meg. Dicséret, bi- nap ismét megjelent a má- életünk apró bosszantó doi; £s0dik kiadás! A letépettre gait pellengérezi ki. A „Kéj pedig ezt írta a szerkesztő bi- pek a palacsintaevő-versenySzottsag: „Az igazság fáj, rőK a ,>Rajzos a jjugylatszik. Ilyen a gyávák dinnyeevőversenyről*, vagy ! menedéke... Talált a fali- a „Percbuszról* készült szagú jsag cikk s „0* tudtán kí- tírák vidám pe;.ceket okoz_ ! uiesei te . . . nak a kiállításon megjelenkodik, nem hadar, mint az iskolában, nem folyik belőle! S október 1Q-én gyászke- teknek. a szó. Nehezen nyögdécsel. Sretes ta'olón búcsúztak a fia— Csehszlovákiában rohamosan terjednek az önkiszolgáló boltok. Ez év végéig újabb 350, a korszerű kereskedelem elveinek megfelelő bolt nyílik. 1960-ban már ezer önkiszolgáló bolt áll majd a vevők rendelkezésére. -- LÉGI TAXIVAL az óceánon át. De Brielli argentin jogász Aero Super tipusú kis csehszlovák sportrepülőgépen — amelyet Csehszlovákiában légitaxiként használnak — a délamerikai Natalból aa afrikai Dakarba repült. • A csípős felhívások, a — Ne vegye tolakodásnak, Marika — motyogja —, ;tal Sterl Ferenctől, ifjú elv- csattanós szövésű híráió yon szeretném, ha lenne pár perce... !társról aki a kohó körnvé- , . / ,. blrd'° — Tessék. jiarsroi, aki a xono Kornye rajzok szinte allandó rova— Hallottam a családot ért tragédiáról. Tudom, nem ;kén történt szerencsétlenség tai a faliújságnak, amelykellemes beszélni róla, sebeket bolygatni. Csak annyit, • áldozata lett... Aztán jött nek szerkesztő bizottsága Marika, ha valamiben segítségére lehetnék, én volnék "a pusztító ellenforradalom. Nqev rmrp .„„ a legboldogabb, Marika. I ...... . . Nagy lmre szovegiro, FazeI Hogy értsem ezt? Mire gondol? LJn i^ J^ X "" ^ ^ * HOrVath — Hát például... ha úgy érzi, egyedül van, nincs, ^c^t^TÍlc^L Tfi TÜ- ^^ aki iránt bizalommal lehet, én mindig kéznél vagyok, !malcius -1 en> a ianacSK0Z díszített tablón többek köMarika, én mindent megteszek, amit csak kíván, Ma- "társaság évfordulóján. Kö- zött ezt {rja: „. _ Lapunk rika... -szönti 'a KISZ megalakulá- kicsi keretei között főleg a — Mindent? !sát, a szervezetbe első belé- fiataiokat neveljük* — Akár az életem, ebben a percben... Jpőket, s április 4-ét. így ír: Céljukat sikeresen dlcsé— Egyetlen kívánságom van, Ede: szeretnék egye-!»»...A Szovjetunió a 1945-ös retre méltóan teljesítik Ritdül lenni Tudja, sokszor nagyon jót tesz a társaság. S -felszabadulás óta 1956. no- k., 3)k.llom ilvpn fali„Í5Í én tisztelem, becsülöm magát, de most az egyszer in-! , ..... ... ka alkalom >lyen ialiujsakább magamra maradnék. Ha nem haragszik. .vembereben ujbol segítse- got látni _ erről meggyö. — Csak annyit még, Marika kérem, hogy... hogy Jgunkre sietett«. Sokkal in- zödhetnek és tapasztalatoremélhető-e ezek után is, hogy teniszezni fog szombat- íkább, mint azelőtt, megele- kat sfeerezhet"«>V a kiállítás »,. , , . Svenedik a faliújság. Sok látnpaí.íi — Nincs kedvem hozza. Öhajt még valamit? I K1 - - • . , . , „ ldl0§al01— Semmit, csak... ezt a rakett-tartót szerettem !problemaro1' erdekes dolog" M' Tvolna átadni. Fogadná el emlékül. Én csináltam. I Egy vászon tokból frissen pácolt rakett-sínt szedett " elő Ede, nikkelcsavarok csillogtak rajta kecsesen. ! jn f •• — Nagyon kedves magától, de nem fogadhatom el. • MZiVStOnYV Most már szükségem sem lesz rá. Különben sem fo-" _ , , _ gadnám el !«« 1957- 58-as szianevadról — De miért? — Csak úgy. Gondolkozzék el kicsit, Ede. Biztosan " A Szegedi Nemzeti Szín- 1957-es 58-as színiévad rájön. • ház örvendetes kezdeménye- eredményeit és kitűzi a jövő Hirtelen nyújtotta kezét: "zéssel lepte meg a közön- feladatait a társulat és a — Ha nem haragszik, utánafutok a lányoknak. fségét: megjelent a színház színház fejlesztése és erösí— Nem kísérhetném el? "első évkönyve az 57—58-as tése terén, melyeknek meg— Köszönöm, inkább csak egyedül. "évadról. örvendetes ez a valósítása egyenrangúvá teEde lesújtva kanyarodott hazafelé. A legközelebbi !kezdeményezés azért is, mert heti majd színházunkat a fősarkon, megállt, s a csinos rakett-sínt egy akácfa törzsén iegy „vidéki« színház vállal- város nagyobb színházaival verte szet. "fcozoít itt olyasmire, amit Az évkönyv közli a színLevezetve indulatat, eszebe jutott, hogy a készít- ieddig csak fővárosi színhá- ház tagjainak névsorát és menynek ők ketten is hasznát vehették volna. De már!zak engedhettek meg ma- fényképeit ismerteti időkeso volt. Nem lehetett okosabbat csinálni, mint a ron- inuknak. Ilymódon az év- rendben dz egyes bemutatócsot a Körösbe hajítani. • könyv a fővárosi és vidéki kat, a premier pontos dóMarikának nem voltak titkai Andris előtt, délután • színházak közötti érdemte- tumával, jeleneteket közöl hát elmesélte a rakett-sín históriáját is. *len és igazságtalan különb- az előadásokból, valamint — S tőlem se fogadtál volna el egy ilyen rakett-tar- !ségíeués — melVnek követ- a közönségszervezésre, az tót? — kérdezte Andris S kezmenyei a mi színházun- előadások számára és hely— Miért fogadtam volna el, mikor semmi szükségem -rf^Vi?hala TeíZőf áí ITSlnfitTf^T* fi™*' rá? — jelent meg egy halvány évődő mosolv Marika If • . , jelentós ál- kozo statisztikai adatokat. arcán mosoiy Marika mlomasa es dokumentuma is. Az évkönyv meg jelenése al„ , , , . . 5 Vaszy Viktor igazgató Két kalmából s az új évad mea— Csakhogy mosolyogsz is mar egyszer, kicsi szivem 2évad határmesgyéjén 1című indulásának küszöbén kiván— csokolta meg Andris a lány kezet boldogan. Vigyá- Zbevezetőjében leszögezi: »Mi jUk hogy ezen évknmmk zatlanul tette nem is az asztal leple alatt. Dchát, nem!úgy véljük, hogy vidéki szín- eredményesen járuljon te* az óvintezkedesek ideje volt ez, Andris bátran időzött i ház nincsen, csak jó vagy zá a fővárosi és vidéki szid Marikaval a tanuló órán túl is. Nem vették zokon a! rossz színház*. Thália temp- házak közötti külLbsTa HOPV is T^F' ^ ÍS attÓ] irtott, Tornában vagy művészetet megszüntetésihez, valami hogy Mankat megbetegíti a búskomorság. icsinálnak, vagy Tháliának hogy az 58-59-és színiévad Andris azonban ezt nem hagyta. Ami fiatal szívé- •niij.es temploma«. eseményeit összefoglaló kötői tellett, mindazt a forró szeretetet, gyöngédséget rá- • A bevezető ezután néhány vetkező évkönyvük olyan simogatta Marikára. Az volt az érzése ezekben a napok- •mondatban a színház fel- gazdag és eredményes munban, hogy most nem is annyira szerelmes párja, mint in- •szabadulás előtti, majd a káról adjon maid számot kább szerető testvérbátyja a lánynak. felszabadulás utáni működé- mint ez a mostani — vaad nagyon (Folyt, köv.) "séí érinti. Sorra veszi az még jobbról vagy