Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

% Vasárnap, 1958. június 15. SZEGEDI SZÉP SZÓ M B" I T I I I v^ M ff" r v^k /? \ A >ioR»rH£*DS»»K>«>iDSbfe*5«Dfc**^ AZ UTOLSO UGRÁS K ovács nyes János lábát köszvé- húsz éve megnyomott a va- a módja nem jutott eszébe. húzva, gon, sajogni kezdtek. Ujrt valami furcsa, szo- érezte a gyilkos súlyt a tes- zelebb jött. érzéssel lépett föl a tén. Nehezen vergődve szed- alszanak? ­S a személyvonat egyre kö­Hát azok elól Ébredjetek! — jobban remeg­Em­rongó fékezófülkébe. A pad. amin te a levegőt. Mintha valami nyögte, aztán még bóbiskolt, törte a hátát, nem szörnyű erő bűvölte volna le, kihajolt. Orrcimpái tudta kialudni magát, és nem bírt elmozdulni a pad- tek és szeme kitágult! most borzongatta a csikorgó ról. Pedig szorongó fólsz lékezetében felvillant kilenc éjszaka hidege. A kocsi vasa rázta a testét. Legalább az a ugrása és teste megfeszült, szinte égeitte a kezét. A fül- kis bolond állat ne ment Aztán még egyszer győzött kében valamivel melegebb volna el. De lehet, hogy nem benne a kötelességteljesítés volt. összébbvon .a magán a is volt. Csak egyedüllét van, homályos parancsa, a fék­köpenyt és lezökkent a fa- és hideg, és a levegő egyre hez kapott, de hiába. Tisz­lócára. Nagyon egyedül érez- fogy. te magát. - Legalább egy korty pálinkát ihatnék- — sóhajtott. Nem lehetett. Ezt az utat még meg kell tennie. tán hallotta a szembejövő V vonat zaját. A kisegér ott alami fenyegető vész termett mellette és leugrott. levegőben. Kis fekete pont maradt a Kovács János meg­lógott a Kovács János felnyögött és hóban. Harminc kilométer az egész, nagy erőfeszítéssel az ajtó- várta, míg a két mozdony egy órába se telik, vigasz- hoz lépett. Ahogy kilökte, olyan közel ért, hogy egy­talódott. Aztán meleg szo- meecsapta a fagy lehellete. befolyt már a párájuk, ak­baba mehet, fölenged ez a Kinézett. Elől csillagot szórt kor elrúgta magát. Azt hit­hideg, ami a szíve körül, a mozdony a szürke kendő- te röpül, pedig esett. A ke­mint valami fojtogató ma- jű égre, hátul rezegve vi- rekek kegyetlen csattogása rok fogja benne az életet. tágított a vörös lámpa. Épp közt bukott halálos buk­A mozdony fütyült és a egy őrház előtt futottak el. fencben a sínre. tehervonat nekilódult. Ko- A fény végiginalt a tehervo­vács János meg se rezzent, naton és elmaradt mögöttük. Nem érdekelte semmi. Sok- Ahogy megnyugodva magá­századszor járt már erre. ra csukta az ajtót, mintha A vonat akadálytalanul továbbrobogott. Nem _„---, messze volt már a Pontosan tudta, hány váltón a kripta csapódott volna rá. város, sípolt egyet ^ örömé­Reszketés fogta el az egész ben. A síneken pedig ma­radt mögötte valami, ami Hol vagy? — ember volt. A hó szitálni kezdett, majd sűrű pelyhek­fognak átdöccenni, hány őr ház ablakszeme világít majd testét, feléjük. Negyven éve volt _ Egérke! mar a vasútnál. Tíz karam- suttogta és a kis állat fel­bolt élt át, egyszer maga alá emelte okos fejét a sarok- ben szakadni és betakarta temette a kocsi és eltört ban De mire lehajolt érte, Kovács Jánost, hogy ne táz­negy bordája, kilencszer ki- eltűnt, szertefoszlott. — Kis- zon. A világ nem állt meg. ugrott az utolsó percben. egér! Ne fuss előlem. — tovább dübörgött, és ki vett* Keze-lába tört, de megélt, emelte fel Kovács János észre akkor, ha egy szegény­Szívós testét nem bírta le se 0ktató gesztussal remegő emberrel kevesebb volt a ujját. — Legalább te legyél földön? betegség, se köszvény. _wJÜH ________ külső hideg most se bántaná Velem, kis bolond. Látod, úgy, csak valami ott belül, nekem senkim sincs már, bi­BARDOS PÁL anii ott táján. markolász a szíve Építők napján Emlékszel mi volt negyvenöt előtt? Omlott ralak és üszkös háztetők, romos lakások, csüngő ereszek, s kesernyés füst a városok felett. Pusztulás ült a városok felett. S emlékszel, mikor elmúlt a vihar, ezrek ajkáról hogy tört fel a jaj; — fagyos lehévcl kísértett a tél és sehol, sehol, sehol egy fedél. » Számukra akkor sehol egy fedél. S emlékszel aztán? megjelentek. Ok, kérges tenyérrel — szorgos építők, s mint tépett erek dús versejtjei jöttek a testet felépíteni. Semmiből újat felépíteni. Emlékszel? ... Izmos, pufajkás brigád, kezükben fándli, csákány és lapát; s ahol még rom volt, pusztulás, elébb, otthont varázsolt két kezük eléd. Hitet varázsolt két kezük eléd. Emlékszel rájuk! övék ez a nap! — övék ... s örökkön övék ls marad; mert bárhogy zúg az Atomok szele, az Építés győz, s annak szelleme. Az Élet győz, és annak szelleme! KÜSZ JENŐ zony. De az egér eltűnt. Leült a Nem félt. Mitől is? A vo- padra és bámult maga elé. nat nyugodt iramban katto- Nem m0zdult, hogy el ne gott át a rendező váltóin, riassza, de hiába. - Elment. Aztán elhagyták a kimene- itthagyott. - szeméből könny teli jelzőt is. Hó nem volt perdült és kezefejével elmá­a pályán, akadálytalanul zolta. _ Mit bőgök itt? El­futottak. Csikorogtak a ke- ment hát elment. Nem ő rekek a sínen, néha össze- az e]ső. Én is elmegyek egy- ' csattantak az ütközők, mint szer ugyis mindegy. A ku- j Shaw eredeti kézírása a szegedi irodalmi múzeumban A szegedi Móra Fe­renc Múzeum irodalmi osztálya a közelmúlt­ban igen gazdag iro­dalmi vonatkozású kéz­iratgyűjteményre tett •zert. A gyűjtemény­ben több, mint 500 kézirat szerepel neves magyar és külföldi t íróktól. Az anyag ren- { dízésére még nem ke­rült sor s ezért csak fogalmaink vannak a gyűjtemény értékéről, ellenben az bizonyos, hogy olyan neves írók és költők hagyatékából is jutott Szegednek, mint Babits vagy Kosz­tolányi. Ezen túl kü­lön öröm, hogy Bernard Shaw egyik levele is a szegedi múzeum anyagát gazdagítja — eredeti kézírásban. Az irodalomtörténeti szempontból is rendkí­vül érdekes kézirat­gyűjteményt hamaro­san rendezi dr. Ma- j dáesy László docens, | az irodalmi múzeum í vezetője, s remélhető, t hogy még számos ér- ; tékes kézírás szolgál | majd meglepetésül az : irodalombarátoknak. üresen maradt fémes fogak. A szél sóhajtozott és mind­ez úgy hangzott, mintha kó­bor lelkek roppant láncai­kat csörgetnék. Kovács János bóbiskolt egy kicsit. Még csak álmo­sabb lett a vonat rázásától. Amikor erőszakkal kinyitot­ta a szemét, meglepetve fel­kiáltott: - Nini, egy kisegér! Lehajolt, hogy felvegye, de tya se ugat majd utánam, irtelcn nyílt az ajtó. H A felesége jött be. Kezében a lábos,; becsavarva a kendőbe, nyári: ruha volt rajta, az ura ked­venc ruhája. — Nem fázol, kedves? — kérdezte az öreg. — Nem én, dehogy. Már ho"y fáznék? — Mert engem lel a hi­fény villant, árny suhant és deg. keze a semmit markolta. — — Majd megmelengetem én Elment. — motyogta. Aztán, — lépett oda az asszony cs bárhogy erőlködött, újra le- meghalt. Ott feküdt Kiierit­csukódott a szeme. Most ve a halottas ágyon és hi­mór nem tudott elaludni. A deg volt, akár a jég. Ko­sínek kattogása mintha kala- vács János megtántorult. —;; páccsal verte volna a fejét, örzse — mondta és a Könny Hát újra lehajolt és keresni ráfagyott az arcára. — Adj kezdte a kisegeret. Sehol se írni, anyám! — nyögött föl volt. — Biztos álmodtam és odalépett a kis fejkendős Új városrész szonettje Ide nem hallik bús szavak aenéje: Nem hallja fülem dúlt erök zaját, De nagyra nőnek új álmot mesélve A gépek, gyárak, napok alkonyán ... Űj köntöst öltve köszönt rám a város. Kacag az élet, s új otthont emel. — A bűzlött, régi pincelak nem áll már Halálthozón penészes szennyivei! A Tisza tükrén táncoló tündérek A fénysugaras városba betérnek, S kacagnak, mint egy játékos gyerek. Hol annyi könnyet, bús vágyat megértek, — Most boldogságtól visszhangzik az ének, Mert emberként élnek az emberek. ELEK MÁRTA Szigetlakó Villon, Baudelaire és Verlaine verse közt bolyong, keresve csöndes ideákat, zsibbasztóbbat, mint bódító hasis, valami mást, mint amit maga is ezer sejtjében hord s •naponta láthat. Lázzal, robajjal rázúdult e kor, s valamit ment, ha menthet önmagából, ahogy kinyílt, majd becsukódzkodott, — de fut a föld alóla, mint homok, s vihar nyeli, hogy többé ki se lábol. Külön világ és külön moccanás, szigetlakó, kit nem köt és nem oldoz emberközelség s hangos döbbenés; megvan, mint nyitott ajtón ujjnyi rés: benéz és kintmarad, s kívül sikoltoz. LÖDI FERENC csak, — nyugtatta meg ma­gát Prisvin: Ádám és Éva öregasszony. Nyújtotta a kanta fedőjét. De benne jég A bordái, amelyeket vagy volt, csak jég. Aztán eltűnt az öregasszony is és csak fé_ nyek cikáztak a falon. — Kisegér! Gyere elő. Lá­tod. mind itthagyott — kö­nyörgött Kovács János. Az meg is jelent, megállt előt­te. bólintott, nőni kezdett és már az asszony volt, bólin­tott. és már az öregasszony volt, bólintott, aztán újra egér lett. Kis szemével fel­nézett rá Lehajolt hozzá, de erre eltűnt. Mintha mozdonv sivított volna valahol. Kattogtak a kerekek a sínen, sivított a szél és a fények őrült for­gatagban táncot jártak a fülke falán. A szerelvény li­hegve fúrta előre magát az éjszakában. A kötet 11 poétikus és érdekes «1 beszél ést és ál­lattörténetet tartalmaz. Minden sorát áthatja a ter­mészet és az ember, a szü­lőföld, a hazai táj és a nép szeretete. Mély ösztö­nösséggel mutat rá az em­ber és a természet elvá­kihajolt, világosan látta,;; hogy a kanyarban szembe­lön egy személyvonat. A mozdonv három láirmíia mö­gött n»vető til­tott. fölötte pedig vidáman pattogó gyönyörű melódia úszott. Kovács János ordí­tani szeretett volna. Hisz tele van emberekkel, akik laszthatatlan. varázsos kap- nem is sejtik, hogv a meg­csolatára. Prisvin mestere semmisülés vár ráiuk! Mefi­szabatos kéozett előtte az összeütkö­az egyszerű, szép, stílusnak. Sikerül életre keltenie a gazdag termé- "U-nrantó az qík'5t szet kis és nagy vadjainak fékhez kapott, de életét. Üjabb könyvét az Euró­pa-kiadó bocsátotta vasok elé. kén* és P7 prrtP'ftrtrétő1 A kréf­képtelen volt csak moccantam is Hogv adhatna jelt a moz­Merengi Hümér^ zenéjéből, a csillagok lágy remegésé­ből, virágillatból és a kozmikus su­garakból szeretett volna egy örökbe­szabott, csodásszépségű és finomságú versciklust kigyöngyözni magából, pillanatnyilag a kevésbé költői, de annál gyakorlatibb hasznú disznó­vágási ügyben utazott. Hiába ilyen az élet. Miután a disznóságokkal megrakott bőröndjét elhelyezte a cso­magtartón, elővette felöltője zsebé­ből a »Művészet és irodalom* című folyóiratot, hogy az utazási időt hi­vatásához méltó módon tölthesse el. A zakatoló vonat ütemes mozgására a betűk és a sorok vad táncba kezd­tek, úgy hogy hősünknek nem kis erőfeszítésébe került a rock and rollt járó szavakat szép egymásutánba te­relni. A nehézségek azonban nem tudták megakadályozni a kitartó és konok újságolvasást. A lapból meg­tudta, hogy a film, amit még nem látott és amit talán soha nem is fog megnézni, jó is, meg rossz is. Ez fö­löttébb megnyugtatta. A továbbiak Kovács János az aitóhozjsorán arról is értesült, hogy X. Y. tántorult és kilökte. Ahogy- , ..,.- . , .. ,, _­J "kolto nem eleg haladoszellemu, mert egy újságnak adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy szereti Cocteaut. Örömmel nyugtázta magában, hogy vele ilyesmi nem fordulhat elő, te­kintve, hogy nem is ismeri azt a Cocteaut. Ezután meglepetéssel vette tudomásul, hogy azért gyöngék álta­lában a filmszövegkönyvek, mert a filmszövegkönyvíróknak nincs klub­juk. A versciklusíróknak is klub kel­lene, döntötte el magában határozot­tan. A Kővetkező:^ XŰle2­az ol- donvnak? Valami homályostnei híradót már nem tudta elolvasni, sejtése volt. hoev tebet amuri három utas telepedet* te « Az élet és az irodalom mellette levő üres ülésekre. Az egyik, egy napbarnított arcú, középkorú fér­fi, valami Feri bácsiról kezdett el mesélni. Hősünk egy ideig meddő harcot folytatott, hogy Feri bácsit ki­szárítsa tudatmezejéről az operaházi beszámoló olvasásával, de miután rájött erőfeszítésének hiábavalóságá­ra, megadta magát sorsának, illetve Feri bácsi viselt dolgainak. A bő­beszédű utas kifogyhatatlan volt a vidám történetekből. Hümér, az ala­nyi költő eleinte bosszankodással ve­gyes lenézéssel hallgatta ezeket a humoros eseteket, amelyek kizavar­ták az Irodalom berkeiből, de aztán maga sem tudta, hogyan és mikor, egyre nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a Feri bácsiról szóló történe­teket. Feri bácsi megérdemelte ezt a figyelmet. A maga 50 évével még most is olyan, mint egy pajkos gye­rek. Csinytevései egy humoristát he­tekig képesek anyaggal ellátni. Hü­mérnek önfeledten és hangosan kel­lett nevetnie, amikor meghallotta, hogy járt útitársa Feri bácsival. Ká­roly, nevezzük el így a mesélőt, — 80 forint értékben dinnyét vett egy­szer a tanácselnöknőnek és három női beosztottjának. A tanácselnöknő kedves asszony volt, Károly kedves­kedni akart neki Feri bácsinak vi­szont az ajándékozás után ctTTÖi po~ A vonat befutott naszkodott, hogy egy fillérje sincs. Az öreg úr nem szólt Károlynak semmit a panaszokra, de másnap beállított a tanácselnöknőhöz és Ká­roly nevében kérte a dinnye árát A lányok kissé meghökkentek, de aztán összeadták a pénzt. Feri bácsi a SO forintot rögtön Károlyhoz vitte. "Nesze, most már ne panaszkodj, itt a dinnye ára." Szegény Károly azt se tudta, melyik lábára álljon és ho­gyan, milyen szavak kíséretében vi­gye vissza a lányokhoz a pénzt... egy állo­másra, a mesélő, Hümér őszinte sajnálatára, leszállt. Hümér most már szokásból vette csak ismét elő a "Művészet és irodalomcímű folyóiratot, de még mielőtt elmélyedhetett volna benne, másik útitársa, egy báránybőrbeke­cses, pirosképű, micisapkás kertész arról kezdett beszélni útitársának, hogy a földjén lévő trágyából gázt fejlesztett és azzal fűt és világít A falubeliek kinevették először, de mi­után ötletét megvalósította, egyre többen kezdenek áttérni az ingyen gázfűtésre és világításra. Hümért az újítás egészen lázba hozta. Teljesen megfeledkezett ké­szülő versciklusáról és a "Művészet és irodalom" sem érdekelte már. Rá­jött arra, hogy az élet sokszor gaz­dagabb és színesebb, mint egy mű­vészeti folyóirat. És még valamire. Ha az irodalom nem akar műhold­ként keringeni a Föld körül, a virág­illatból néha le kell ereszkedni a trágyaillatig. Mert a virág, a maga pompás illatával is a jól megtrágyá­zott főidből nő IcL IKáttót

Next

/
Thumbnails
Contents