Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

Szerda. 1958. június I. 3 A gyógyszeripar várja a Szeged környéki gyógynövényeket Gennyes seb — útifű, dizentéria — sóslorom, hasfájás — édeskömény, meghűlés — hárs-tea és hirtelen nem jut ^eszembe több azokból a hasznos "gyógyszere nevek közül, melyeket nagyanyánk osztogatott betegség esetén. Minden betegségre volt teája, gyökere és, hogy azoktól-e vagy anélkül, de rövid idő alatt meggyógyultunk. Jóllehet én sosem hittem gyógyszerekben. Lebecsültem gyógyszertani szaktudását, és egy kicsit mindig az elbeszélések, kuruzslói, javasasszonyai "elkezdéseitől* féltettem magam. És mindezideig ellensége voltam minden herbának. A gyógynövények hasznossága De most, hogy feladatként kaptam a gyógynövények gyűjtéséről szóló riport megírását és bepillantottam a kuruzslás titkaiba, egyszerre megváltozott a véleményem. Mert én sohsem tudtam, hogy a hársfavirág izzasztó-köptetó gyógyszer alapanyaga, hogy a kakukfűből készült orvosságot issza gyermekem, ha köhög, hogy az illatos gyöngyvirágból szívszer készül, hogy a pitypang (gyermekláncfű) emésztőjavító, hogy a nadragulya az atropin alapanyaga, hogy a beléndeklevélből, a maszlagos redősziromból és a hiosciamiból asztma elleni füstölgő tea készül, hogy a mákgubóból morfin, papverin skopolamin fájdalomcsillapítót vonnak ki. Miért mostohagyermek? Szerte a2 országban, így Szegeden is a földművesszövetkezetek foglalkoznak a gyógynövény gyűjtéssel. Szegeden sajnos mostoha gyermek a gyógynövénygyűjtő "részleg*. Mindössze egy ember foglalkozik a gyógynövényekkel a Teréz utca 3 szám alatti üzletben. Énnek az embernek is a főfoglalkozása a raktárkezelés, de ha éppen hoznak növényeket, hát munkája mellett — pluszként — átveszi, a gyógynövénygyűjtőket, ha ha jelentkeznek, igazolványnyal látja el, felvilágosítja és kioktatja őket. Ezért aztán Szegedet a gyógynövények gyűjtésében még a három-négyezer lakosú községek is maguk mögött hagyják. Elmegyünk a gyógyszer mellett A kellő felvilágosítás hiányában mennek el úttörőink a sokezer forintot érő »parék* mellett, tapossák le talán éppen édesanyjuk betegségét gyógyító füvet. A móravárosi általános iskola ugyan jelentkezett az idén kamillagyűjtésre, de sajnos a rossz időjárás következtében nagyon gyér az idei kamillatermés. De nemcsak az úttörőink mennek el a sokat érő füvek, virágok mellett, hanem a felnőttek is. Ha akad egy-két gyűjtő, egyes szervek azokat is akadályozzák a munkájukban. Nem egy esetben zavarták le — a földművesszövetkezet igazolványával ellátott — gyűjtőket a hársfáról, csupán azért, mert "leszedik az. illatot* — mármint a virágot — a fáról. V • A József Attila telepi mflvelódési házért Ma műsoros est Újszegeden Közismert Szeged lakossága előtt, hogy a József Attila-telepi kultúrmunkások, a tanács anyagi támogatasával és társadalmi munkává] művelődési házat akarnak építeni. Több műsort rendeztek már a kezdeményezés javára, és támogatásukra társadalmi szervezetek és kulturális csoportok, intézmények is összefogtak. Ma este 6 órai kezdettel az üjszegedi óvodai és iskolai szülői munkaközösségek ren-, deznek műsoros előadást a November 7 művelődési otthonban, a József Attila-telepi művelődési ház javára. A műsorban óvodások is fellépnek. Gyógyszeriparunk várja a mi vidékünk gyógynövényeit is. A hárs, a bodzavirágot, a rózsaszirmot, a pipacsot, a szarkalábot, a búzavirágot, a kamillát, a mákgubót, a fehér mályvát és még több hasznos növényt. A gyógynövénygyűjtők munkáját államunk elismeri. Hogy csak néhány példát említsünk. Bárdos Antal gyűjtő az elmúlt évben — a rossz hársfavirág termés mellett — csupán az összegyűjtött hársfavirágért 7 ezer forintot kapott. Ez igen szép összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a hársfavirágzás maximum három hét. Nézzünk egy má6ik példát: az üjszegedi általános iskola két tanulója, Kránitz Sándor és Csehák Bonaventúra az összegyűjtött mákgubóért 1400 forintot kapott. Üttörőink hasznos, jövedelmező munkával tölthetik el a szünidőt, de a felnőtteknek sem rossz kereseti forrás a gyógynövénygyűjtés. Horváth Zsuzsa Fontos kérdéseket vitatott meg a városi taeács végrehajtó bizottsága A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott. Az ülésen többek között az 1957. évi zárszámadást, Szeged város 1958. évi, az országgyűlés által jóváhagyott és kiegészített kötségvetését, valamint az 1958. évi összesített városfejlesztési tervet vitatták meg. Az első napirendi pont megvitatásakor több aktuális vonatkozású ügyben hoztak döntést. Többek között: a Klauzál szobrot a múzeum Sztálin sétány felőli oldalán kell felállítani, mégpedig az elkövetkezendő hetek folyamán. Felhívták az első kerületi tanács figyelmét arra, hogy a múzeum íSljárata körül nagy a rendetlenség. Kötelezni kell a múzeum igazgatóját, hogy ezt az áldatlan helyzetet szüntesse meg. Fel kell állítani a Sztálin sétányon régebben elhelyezett Mankovics Iván szobrot, valamint a Kolozsvári testvérek Szent György szobrát is a Rerrich téren. Tekintettel arra, hogy a Sztálin sétány Tisza felőli oldalán, mind hétköznap, mind vasárnap több ezer szegedi sétál, a muzeumtól a kikötőig aszfaltozott járdát kell létesíteni. Mison Gusztáv, az I. kerületi v. b.-elnöke bejelentette, hogy az erre szükséges fedezetet »z I. kerületi tanács községfejlesztési tervében már biztosították is. A városi tanács mezőgazdasági osztálya terjesztett be ezután jelentést a mezőgazdasági munkák állásáról, a termelőszövetkezetek beruházásairól. A jelentés megvitatása után több határozatot hoztak a növényvédelemmel, az aratásra való felkészüléssel kapcsolatban. A következő napirendi pontként a Szegedi Nemzeti Színház jövő évi műsortervét vitatták meg. Vaszy Viktor a színház igazgatója tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a színház jövő évi program járól, amely az ez évihez képest jelentős fejlődést jelent. A programban — amelyet az illetékes minisztérium jóváhagyása után részletesen ismertetünk — értékes prózai bemutatók (klasszikus és modern, haladó nyugati színművek) négy operett és több operabemutató szerepel. Lelkiismereti szabadság és a szocializmus Valamennyi társadalmi rendszer fontos kérdésnek tartja az egyház szerepének meghatározását. Az emberiség legkiválóbb gondolkodói már számtalanszor kijelentették: minden embernek jogában áll, hogy valamilyen vallási meggyőződést valljon magáénak. A vallásszabadság problémáját azonban sohasem tudták elszakítani a társadalom osztályviszonyaitól. A feudalizmusban például az egyház az uralkodó osztályok legfőbb támasza volt. Ennek megfelelően rendkívüli bátorság kellett ahhoz, hogy valaki csak beszélni is merjen a szabad vallásgyakorlásról, s általában az egyháztól való függetlenségiről. Az ilyeneket eretnekeknek bélyegezték és kegyetlenül elpusztították. A kapitalizmus hajnalán a burzsoázia a "Szabadság, Egyenlőség és Testvériség* jelszavával indult harcba a feudalizmus ellen. Ezek a szavak természetesen a lelkiismereti szabadságot is magukba foglalták. Az idő múlásával azonban elcsitultak az új társadalom okozta viharok, s az egyház mind jobban befészkelte magát az új rendszerbe, egymásután szerezte vissza pozícióit, s mind halkabbra tompította a szabadgondolkodók hangját. Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy a nagyobb kapitalista országokban — például Olaszországban. Franciaországiban, Spanyolországban — a katolikus egyház uralkodó hatalommal rendelkezik. Szoros kapcsolatban áll a nagyburzsoázia politikai pártjaival, s különféle eszközeivel nagy hatást gyakorol a tömegekre. Az Egyesült Államok alkotmányában megtalálhatjuk a lelkiismereti szabadság biztosításáról szóló cikkelyt. A jogok deklarálása azonban még távolról sem jelenti azok gyakorlati megvalósítását. Számos amerikai államban a hívők jelentős előnyöket élveznek az atheistákkal. szemben. Arkansas állam alkotmányában például a következőket olvashatjuk: "Akik tagadják Isten létezését, nem viselhetnek méltóságokat az állami intézményekben és nem tekinthetők hiteles tanúnak a bíróság előtt*. \ szocialista társada** lomban is felmerülnek az állam és az egyház az ember és a vallás viszonyát érintő kérdések. Sokkal vüágosabban látjuk e problémák jelenlegi állását a Szovjetunióban, ha rövid pillantást vetünk a múltba. A cári Oroszországban a pravoszláv egyház korlátlan hatalommal rendelkezett. A vallási szertartások betartását kötelezőnek tekintették, s azt, aki nem látogatta rendszeresen a szertartásokat, gyakran elbocsátották az állami szolgálatból. A házasságot csak akkor ismerték el törvényesnek, ha ezt az egyház is megerősítette. A más felekezetekhez tartozó hívőket különféle eszközökkel korlátozták, sőt gyakran erőszakkal kényszerítették hitük elhagyására. A vallásellenes propagandát száműzetéssel büntették. Ilyen körülmények között határozottan állíthatjuk, hogy a cári Oroszországban nem ismerték a lelkiismereti szabadságot. A szovjet állam nagy fontosságot tulajdonít a lelkiismereti szabadságnak. Még 1918 február 5-én jelerrt meg az a dekrétum, amely minden állampolgárnak biztosította a jogot, hogy valamelyik vallás hívének vallja magát, vagy mint atheista mutasson ré az egyház tudományellenes tanaira.. Ez a dekrétum tehát kizárja azt, hogy erőszakkal szabjanak irányt az emberek belső érzéseinek. A szovjet törvények biztosítják, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallási szertartásait, ha ez egyébként nem mond ellent a társadalmi együttélés szabályainak. A törvények nem határozzák meg az egyház működésének formáit, az állam nem avatkozik bele az egyházi közösségek belső életébe, s ugyanakkor az egyház nem befolyásolja a szovjet kormány tevékenységét. A vallás minden szovjet állampolgár magánügye. Vallási meggyőződése nincs kihatással társadalmi helyzetére. A szovjet hatalom átlásporrtja az, hogy senki sem élvezhet előnyöket vallási hovatartozáséból, de ugyanakkor ilyen okból kifolyólag nem is kerülhet hátrányos helyzetbe. A szocialista állam magánszervezeteknek tekinti az egyházi közösségeket, amelyek a hivők hozzájárulásából tartják fenn magukat, s céljuk csupán a vallási kultusz ápolása. Ezek a közösségek tanintézeteket tarthatnak fenn. Különféle vallási tárgyú irodalom kinyomtatására az állami nyomdákat is igénybe vehetik. Habár a szovjet kormány és az egyház nem avatkozik béle egymás belügyeibe, mégis akadnak olyan kérdések, amelyek csak mindkét fel közreműködésével oldhatók meg. Ennék érdekében a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett tanácsadó szervként két tanács működik, amelyek az állam és az egyház együttműködésének gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. A lelkiismereti szabadság nemcsak a vallásgyakorlás hanem az atheista propaganda szabadságát is magában foglalja. A szovjet kormány í^ft..ezt a jogot is haltja áüampolgáraíiIkV -Az. álIam széleskörű lehetosegeket nyújt az atheista propagandára, de ugyanakkor szigorúan fellép azokkal szemben, akik valamilyen formában megsértik a hívok vallási érzéseit. A szovjet kormány és a kommunista párt abból az elvből indul ki, hogy a szocialista társadalomban az atheista propaganda eszköze kizárólag a meggyőzés és a felvilágosítás lehet. I? rövid cikk keretében természetesen nem tárgyalhatja meg a lelkiismereti szabadság bonyolult problémájának valamennyi kérdését, összegezve azonban a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a szocializmus országaiban a lelkiismereti szabadságot demokratikus alapokon biztosítják. CSERT¥»MNIsmerjük meg Craiovát Tegnapi lapunkban közöltük, hogy kedves vendégeink, a Craiova tartományi román pártküldöttség tagjai visszautaztak, miután egyhetes itt-tartózkodásuk alatt sok hasznos tapasztalatcserét folytattak. Az alábbiakban néhány képben megismertjet jük olvasóinkat az Olt gyönyörű vidékén fekvő Craiova életével. E vidám társaság a Nikolaj Balcescuról elnevezett, sok sikerrel szerepelt craiovai ének- és táncegyüttes egy csoportja A craiovai technikai intézet A craiovai tartomány egyik kedvelt fürdőhelye: Govora Valamikor babonás falucskája volt a tartománynak: Maglavit. A Román Népköztársaság kulturális politikája ide is műveltséget hozott. Képünk a falusi könyvtárban készült •4