Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

J Á Eí ]• mii mmii Hihin nki IIIIIII •••I mm 3IIII||| m II II MNIII < V A IL pnai § Itlllllíl ,DJÍindon jó kőnyu egy-egy tanítója a nemzetnek !" II|||II HLI (GÁRDONYI) •mini ni!;ii ... •••I suliin mm mm P" IN pni| <l> CTf lliiiHllml Szeressétek a kőnyuet, a tudás forrását!" r i (GORKIJ) FODOR JÓZSEF: A nép neve Mert alázattal viseltetem Iránta, hogy cipelhetem minden súlyát — hisz ez a szó volt már piszokba, sárba lökve, volt testre csavart lobogó, még én ls Így kaptam örökbe — s azért ls, mert a büszkeségem, szólnom muszáj az érdekében! felsajgott bennem valami torkot égető láng, Igazság, arait másképp kimondani nem lehetett. Csodás zene. dallam volt, tüzes induló. Ne legyen föltett lemeze hát senkinek most se e szó. Mert aa - minek Is kerülges|sem —: vádit már, hogy mindenfelől arcomba csap, "Unt aa ököl, vagy kuncog lustán a fülemben. Van, kl ügy tartja, mint a pajI«sot, vagy alattomban üt vele. vissza a méltóságát, azt, hogy dicsértessék s nép neve! Nem lehet áru hamis gazdák kezén, akik minduntalan piszokba mártják, tapogatják, smi — mert nemes, JO arany, látszatra talán csillogóbb lesz, mutatni fényesebb szfnü — nekem a Jövendő életbe* kötelék, megszentelt gyürft. (A* „idők útján" című könyvnapi kötetéből)! nnek a történetnek MOR A FERENC: eredetileg azt a címet adtam: a diplomata meg az ördög. Azért törültem ki, nehogy a sorrendből arra következtessen valaki, hogy én már a rangot se tisztelem. Majd a vé- nyen _ _ _ gén kiderül, miért előzi meg azért hamar megvolt az reszteltek el" róia súbickot, kítve, mint az "emberiség az asztal mellett, és szedea diplomata az ordogot, s egyezség. Az ördög háborút szavazta!: meg neki utcát, és reprezentatív manje. gette kl a bonbonokat a megbizonyosodik az is, hogy csinál a diplomata kedvé- mikor a memoárjait kiadta, Mióta feketa a kulcslyuk? megértik egymást, a nevére érdemrendet, ke- s azokon ő is meg van örö— Állok rendelkezésére röhögött az ördög. — Először is szeretnék sétalovaglást tenni ezen a fehér lovon — mutatott a diplomata a szemközt levő falra. A ló már akkor ott állt „ | 1. A díszvacsorán természe- zsardinettós tálból. A másik én sokkal tekintélytisztelőbb ért. ez volt az első pont A még az eszkimók akadétni- tesen a főhelyen ült, szem- ?!Üa"aíban_ mar körm is ember vagyok, mint ami- mAsodik meg az, hogy az ája is dísztagjává válaszlyennek látszom. ördög a háború után elvi- totta. Tudniillik a memoárIGDGII a áUUGIJVll Ult, OZA.111- —- — ben a saját képével, amely nyargalta a var°s* a diploúgy ábrázolta őt, amint dip- m«aval, aki igen noszoA dolog ugy történt, hogy heti a diplomatát, de csak jaiban azt bizonyította be a lomata díszruhában fehér fatta> hogy vaduljon me£, és a diplomata egyszer nagyon akkor> ha Rómában talélko- diplomata, hogy húsz éven lovon megy a békét kötni, fusson el vele hetedhetornagy fába vagta a fejszéjét. zik vele és ott is csak úgy, keresztül ő akadályozta meg (A békét pedig egy földön azag ellen, de persze, a poVnlami olyan dolgot akart ha előbb harom k(vánságá- a háború kitörését. Enné!- fekvő óriás ábrázolta, aki k°lszulte paripa nem hallgaelkövetni, ami besegítse a nak ejeget tud tenni. fogva az emberiség egyik úgy meg volt kötve vasián- tott rá. Harom perc múlva történelembe, és megszerez- Az ördög igen meg volt fele ünnepelte ezért a húsz cokkal, hogv moccani se tu- m?r megint ott állt a heze neki a halhatatlanság elégedve a szerződéssel, mert évért, a másik fele ünne- dott.) Roppant sok felkö- lye"> mmt freskó, a diplolegszebb formáját, ami ab- tudta, hogy a diplomata is pelte a huszonegyedikért. És szöntő hangzott el, s az mind matat pedig az ördög vette ban áll, hogy százéves ha- a markába nevetett, mertei a diplomata minden ünnep- öt éltette, míg végre, mikor gondjaba. lott korában feladják az volt RÁ SZÁNV3I HOGY G RÓ- lésen megjelent a föld egyik az óra éjfelet ütött, fölállt • embert érettségi tételnek, s múba soha életében be nem sarkától a másikig, csak ép- a házigazda, a bozontos, rőtígy még haló porában is tes7Í a labat (Még akkor pen Rómába nem ment, oda hajú amerikai, és poharat A diplomata hozatott a megvan az az öröme, hogy nem tudta a világ azt, hogy csak interjúkat küldött maga emelt a következő szavak- Pátriárkától egy kád szen fejbelövi magát miatta egy „minden út Rómába vezet*.) helyett. tó ' f "" '» fiatalember. Szóval a diolo- Mit csinált az ördög, mit Dehát az ördög sem esett — Szabad kérdenem a második kívánságát? mata háborút akart csinálni, kai: telt vizet, és finom mosoly— Van szerencsém közölni ]yal hajolt meg az ördög nem, az már nem tartozik ám a feje lágyára. Ha nem a tisztelt vendégkoszorúval, elott. mert mégiscsak az a legbiz- ide elég az hozzá, hogy si- bírta a diplomatát elcsalni hogy szállodámnak Róma a — Tessék ebbe beleugtosabb út a halhatatlan- kerüjt neki megbolondítani Rómába, Rómát vitte el a neve... rani> de mindjárt. Bizonyoságba, ami emberfejekkel a „épeket. Lett akkora há- diplomatához. az Abban a percben kialudt jó1 íag egy, ki? hűvan kirakva. ború, hogy a pokolban az Egyszer abban a városban, a villany, de azért nem lett 2 ?fs ebben A népeknek azonban ak- ombrométer huszonöt kö- amely örök büszkeségének sötét mert kés-villán pohá- ségbenkoriban semmi kedvük se nyöknvi véresőt mutatott, és érezte, hogy a nagy embert ron tányéron szalvétán Az ordog meghökkent, egy volt háborút játszani, es a hétszázhetvenhét ördögko- polgárának nevezheti, új mindenen ott foszforeszkált ,lcsit £eIrehúzta az orrát, diplomatának minden igye- vács kalapálta az új üstö- szálloda épült, amelynek ter kezete hiábavaló maradt. ket a megnövekedett forga- veit az Ezeregycjszakából — Si Nequeo superos, lom lebonyolítására, amit a plagizálták ki az építészek. „„ ...„..„, Acheronta movebo (Ha az ég háború különféle rangú és Természetesen amerikai em- észrevette, hogy lólába van a ga£ta a frakkját, s kinyúj l— — _ t. „ W. n -x . r%1 ' "t L.A — XmmI /v)y/\>7( nlz nlcí- • f^inlAmo + t a kénköves cégjelzés: Róma de azért mégiscsak beleugÉs amint a diplomata ráné- a H^dba, aztan tüsszentett egyet-kettőt, megrázozett az amerikaira, rögtön /ette hogy lólába van a HVÚH cserbenhagy, a pokollal szö- című bűnösei okoztak, aki- ber építette a csodahotelt, lakkcipőben, és kétszarvacs- V3*4.3 a kezét a diplomata • — -ov j — t — - - • » — 7 luitaitavif/c/kn-ii, vo nuboaat VQUO- • • # vetkezem) — tévelygett visz- ket mind előjegyzésbe vet- mert annyi pénz, amennyi- ka kandikál ki a vörös bosza a középiskolai tanulmá- tek az infernáhs kancellá- be az került, csak dollárok- zontjából. nyaira, miután hasztalan rián. ban képzelhető el. Az is ter- — El vagyok imádkozott egy kis háborúért a leghathatósabb búcsújáró-helyeken. Elhatározta. hogy megidézi az ördö— la6J,m veszve — . ..., Atetoreote a,n„h,n mészetes, hogy mindenki gondolta magában, s az ör- lnKaDb í f wi.T it tisztességnek tartotta, ha hi- dög vigyorgó arcából látta, r»Hi.» vatal°s volt a házfelszente- hogv szokatlanul helyesen _ dog hálójába, pedig lésrej és nem kevésbé ter. göt úgy, ahogy a Faust-ban igen várták odalent, kulon mészetes hogy a diplomata látta. díszkatlant építettek neki a ls me u hf , , mindenféle hadivállalkozok A — Bizony isten időért, nemhogy kár az mennénk r

lisztán látszott, hogy olyanok a körme j, ! mint a denevérnek. diplomatát kezdte rázni gondolkodott. — Kész van uraságod? — A « » , . , ;„ minaenieie naaivauaiaoaia nincs a7 a din,om„tn aki níí^^ n6k' 8 karját 82 a hideg, s úgy dadogott, mint Az ordog, aki különben is ^ szállítók, akik előre men- diplomata, aki ordog. inaskorában, mikor még állandóan ott kujtorog adip- fok szálláscsinálónak A dip- egy amerikai kulimászkiróly — ——1 lomaták körül, nem sokat . tá+ " kérette magát, hanem első 101"atat J • 1 4- Acrác7 TW- 1 OíiGIVtt " 9WI, vvwvii." UUOOltaiU, a VJ IfJilJXllCl Let iO tfl" üiíV, -^X, ** MV»»«!V»«V— JO kMi*8 Domtótóban S halhatatlanságról amit va- ment annál is inkább mert jogszabályok értelmében kö- elfelejtette hogy a nyilyáKOIÍ pompajaDan. riozta nm jóban megszerzett neki a , . ... . ' , „.„ há. nossag előtt nem szokott tegával az ökörbőrt is, amire . „ . „.. . . híre járt, hogy a csodapalo- tottunk, meg jogom van há- ördöeeel az ördöggel való kontraktu- haboru. Festettek olajba hí- tát háborús freskók dfszítik rQm kívánsághoz. gezodni az ördöggel sokat írni szokták. mezték zsebkendőbe, présel- vfató^.' ™ „ , „ . „ , Iiiannuiduajl, miKor meg - Nem egészen. Ha jol tu- csak a jegyzőkönyveket vcvédte a szerződés, meghívását vissza merje dom, a titkos konvenció sze- zette a diplomáciai tárgyalánem is szólva a történelmi utasítani, a diplomata is el- rint, amelyet a nemzetközi sokon. Ijedtében még azt is ördög és diplomata köny- ték szappanba, alapítottak Surka és _ Az édes azt mondta, nem mehetek. — A ház elé se? — Há-át... a héz elé... azt mondta, lehet. — Gyere akkor, Surka, egvünk hárslevelet! dilványozza Jasika. — Nem repedne az! Fogadjunk! — Ho-ogyne! Honnan ven- Z nénk egy bogrács kását, mi? " — Igaz,.. No, gyerünk i csavarogni! (Részlet Szergej Szmirnov „Kitárul a világ" című regényéből) BURKA HADONÁSZVA, a kása teteje. Meg aztán, — Mingyár megjöin az iriJtóivo hívi-i be pajtását hátha csakugyan sós? Ha édes, hoz valaimit VanykáháVha Alia egy-két perc Vanyatkának baja lesz tőle, nak! Nézd, milyen helyes kis telik el és Jaska már érte- az ö lelkükön szárad! ló. még farka is van! swarjsrs jsrr&ss?^ t„á.j. ,^7l«t«ról És éppen ma nek nem nézni Vanyatkara. a lovacska fejét, es mar esett ugv' hogy Jaska egész Az térdén csúszkál az asz- nem is sír MJ szabad, mint a madár! tal körül, és hüppög. - De jo! - dicsen Jaska at „„77 „v tetézöt. vitte be — Nem olyan sos, hogy lelkesen a kasat, meg minf vSba s S «te íön árthatna - ismeri el be- dig a cserépfazék fenekét haza az ajivia meg nem jól csületesen Surka. kémleli, és körmével kapar ^•nem m^t tó dolgozni - Ép még nem érzem tó belőle egy kevés, isten a mezőre maga vigyáz a igazán. Adj csak meg egy tudja, hogyan megmaradt; •^ztrí^ertTcsX "MXtolják kétszer, há- meg tudnék enm s^To napoi surkával tölti, romszoa-. Végül megállapít- egy egész bogrács daraká-^ Smost füstbement a terve, ják: nincs a kásával semmi _ Gvere csavarogni! nem veszélyes, batran oyert, o, ^ „ megetet)hetik vele Vanyatkát. Hanem most meg az a baj, hogy alig fehérlik valami a fazék fenekén. — Ezzel csak megmérgesítjük ... elkezd bőgni... jjjl Tudod mit, adjunk neki ke-™ nyeret — javasolja Jaska, s • -•Kását kelladnom Va- lenytája szája széléjöl a jó- • nyatkának - kapott észbe ízn daraszemec^éket --A; Surka kisgyerekek, tudod. Surka, • — namkúsát? Add ide! - téen-igen szeretik a kenye- j áll rá szívesen Jaska. — ret! Majd én segítek. Hol a ká- UGY IS TESZNEK. A! aan maradék kását testvériesen • Piszmognak a kemenceaj- megfelezik: két és fél ka- S tóval, tapogatnak a nyílás- ráilal jut egynek-egynek. • ban meg egy kicsi a leégett al- • — Nyam. nya-m! — jából. Vanyatka kenyérbe- • csámcsog boldogan Vanyat- let kap, sír, és fulladozik. • ka és kezét nyújtogatja a Két dajkája vigasztalja, mu- • jól ismert cserépfazék feié. lattatja, amivel csak tudja:* — Meg kell kóstolni — Jaska végig cigánykerekezi • jelenti ki határozottan Jas- a házat, fütyül, utánozza a • ka. mohóin nézve a kását. — seregélyt. Surka meg kis lo- • Lehet, hogy .. . sok só van vat meg bábut gyúr kenyér- ; benne. Tudod Surka, hogy bélből, kicsi gyerekeknek nem sza- Ne sírj, Ványka. lad sósat adni. Meghalhat- megyünk a vásárba... • nak tőle. Ne sírj. kisgyerek. • Surka észben tartja any- veszek neked perecet... • ja szigorú parancsát. De énekli harsányan, és legug-J olyan habos, barnám pirult gol a kisöccse elé. • Szavak szerelmese (Vallomás a könyv ünnepén) Az életemnél több és fontosabb A szó zenélő bája és hatalma; Ha tettünk híre már hamvába halna, örökre él a zengő gondolat. Mi más vagyok, mint rímek rabja csak, Kit égi várba zártak földi túsznak. Hol elvarázsolt szívre, szájra kúsznak Szelíd, szerelmes, szomjas szavak. Cifrán kivarrják lelkem; ócska szűröm (Csodán ujjonghat így a béna vak!) Szilaj, szikrázó, szédítő szavak. A szent magyar szót büszkén tündököltem — S dermedt közönybe burkolózva tűröm: -Circumdederunt* zendüljön fölöttem. MÁRKY IMRE ... minden hazugságomért tépd ki egy hajad szálát. Az ördög úgy elordította magát, hogy még a hetedik teremben is cigányútra szaladt a pincérek torkán a lopott pezsgő. — Nem, ezt az egyet nem i; vállal hatom, mert akkor • 'egyetlen hajam szála se marad, márpedig kopaszon nem fogadnak be többet a pokolba! ;; Azzal nekiiramodott az aj• | tónak, de ijedtében nem ta; lálta rajta a kilincset, és kénytlert volt a kulcslyukon kisuttyanni. M azóta maták ondjak, hogy azóta fekete minden kulcslyuk, s hogy nem félnek a diplosemmitől, mert tudsát bizisten! , .. •„ , - Kirepedne a hasad! bogy az « •••••••••••••••••••••••••••••(••••••••••••••••••••••á szi el okét meg koztóvá5 natra sem. SIMON ISTVÁN: Könyvek kertje (M-egjelent a „Sokféle" ..Egy car, akit várnak" cimű könyvhéti kötetben.) Tengernyi csukott, dús rózsabimbó, melyből csillogó virág fakad Mint töltöd, im, a vidáman ingó, Zöld ágakat. Harag-zöld héjak hogyha l hullnak, Pillangók, méhek a mézbe fúlnak. — Míg rámnéz a sok rózsaburok, Könyvekre gondolok. Zöldellő, kék, rőt, zárt kelyhű könyvek. Meggyűlt, forró mézzel gazdagok, Ha kinyilik szép burkuk, a könnyed. Dús lap ragyog. Bimbók körül dúlt dongók zenélnek, Zárt könyv körül így dong, leng a lélek, Szívja, mely a burkon illan át, A betű illatát. „Pacsirtaszó" rímmel jelent meg Simon István új verseskötete Zen(7 a tavasz és bomlik a berken. Virágtól villámlik minden ág; Zeng a szellem és virága serken, Száz könyv-virág. Telik a sok polc, .hogy szinte hajlik, Fövő méz, mélyén, zsongul, morajlik; Rakva tudás, dal vont ágait, A dús szellem virít. Könyveknek napja: könyv-kert! s büszke [nyár. Te, vér-duzzasztó, kedv-szédítő. Hozzon százszorost itten mind a szár S nyiss, jó idő: Béke, derűje szívnek s a szemnek, Gazdag könyv, méltó, szép szellem-ünnep, S munka és ötöm, mely istenit. Míg él az ember itt!