Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-17 / 115. szám

Szombat. 1958. május 17. 3 Hétfőn kezdődik Szegeden a II. Biológiai Vándorgyűlés A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával idén rendezi meg II. Orszá­gos Vándorgyűlését a Ma­gyar Biológiai Társaság. Ez­úttal Szegeden kerül sor a tudományos élet e jelentős megmozdulásának lebonyolí­tására, a Szegedi Tudo_ mányegyetem Ady téri épü­letében. Az ünnepélyes meg­nyitót hétfőn délelőtt 9 óra­kor tartják meg, amelyen dr. Ábrahám Ambrus Kos­suth-díjas egyetemi tanár, a Biológiai Vándorgyűlés el­nöke mond megnyitó beszé­det. majd dr. Greguss Pál Kossuth-díjas egyetemi ta­nár, a Tudományegyetem rektora és Biczó György, a Szegedi városi tanács vb. elnöke üdvözli a vándorgyű­lést. Az ünnepélyes megnyitás után mindjárt sor kerül az első előadásra s az ezt kö­vető vitára. Ezen túl az elő_ adások két szekcióban foly­nak — s együttesen 64 elő­adás, illetve korreferátum hangzik el a tudományos vándorgyűlés három napja alatt. Számos budapesti, sze­gedi és más vidéki városbeli kutató tart előadást, de mel­lettük külföldi előadók is gazdagítják a vándorgyűlés programját. A vándorgyűlés ideje alatt, és annak programjá­ban rendezik meg a Bioló­giai Társaság közgyűlését is. Hétfőn este fél 8 órakor a Központi Egyetem aulájá­ban művészi műsort rendez­nek a Szegedre érkező bio­lógusok tiszteletére, melynek keretében fellépnek Moldo­ván Stefánia és Szabó Mik­lós, a Szegedi Nemzeti Szín. ház operaénekesei, Szendrei Imre zongoraművész, vala­mint a Tömörkény Leány­gimnázium énekkara, Mihál­ka György vezényletével és egyetemi hallgatók működ­nek közre énekszámokkal és szavalattal. Harcban a kánikula ellen Naponta tizenhatezer liter sör, tíz mázsánál több fagylalt fogyott * Ismét lesz valódi szeder- és málnaszörp Hirtelenül köszöntött ránk a múlt hét végén a nyár, a tikkasztó kánikula. A hőmérő még árnyékban is harmincegynéhány fo­kot mutatott, igyekezett is mindenki, hogy védekezzék a szörnyű meleg ellen. En­nek egyik közkedvelt mód­ja a hűsítő italok fogyasz­tása. s ebben rekordot ja­vított Szeged közönsége, erről tanúskodnak a Hun­gária és a Vendéglátó Vál­lalat adatai^ 15 ezer pohár szörp Egyedül a Hungária 21 métermázsa fagylaltot, 80 hektó sört és 15 ezer po­hár gyümölcsszörpöt mért ki a szomjúságtól tikkadt szegedieknek a kánikula első hat napjában. Hogy ez mekkora mennyiség? Rö­vid számadásból kitűnik: A kánikula előtt például naponta átlag öt-hatszáz adag fagylaltot mértek ' el a Hungária cukrászdáiban, most pedig hétezret! Még hatalmasabb számok tanús­kodnak a megnövekedett szomjúságról a Vendéglátó Vállalat hatnapi mérlegé­ben. Előbb langyos — aztán hideg, összesen 1086 hektó sör Már az első forró napon megrohanták a vendéglőket sörért a szomjazok. Egy­szerre felugrott a napi fo­gyasztás csaknem tizenhat­ezer literre, s az első ká­nikulai héten 1086 hektó sör fogyott el. Három na­pig sokhelyütt bosszankod­tak azonban a fogyasztók, mert. a sör langyos volt, s nemigen üdítette fel őket. Ennek oka, hogy nem ké­szültek fel a váratlan hő­ségre. Ma már azonban na­pi negyven mázsa jeget szállítanak az üzletekbe, s a .jégellátást annyira biz­tosította a Szegedi Hűtő­üzem, hogy szükség esetén még többet is tud a válla­latnak nyújtani. Uj fagylaltgépek — gyorskiszolgálás mélyhűtött adagokkal A vendéglátó vállalat cuk­rászdái is óriási forgalmat bonyolítottak le, napi tizen­ötezer adagot mértek el, ami mintegy 8 mázsának felel meg. Szerencsére a közel­múltban két új fagylaltgé­pet állítottak be. s vala­mennyi régebbit már rend­behozták. nem volt tehát fennakadás. Mindenesetre még egy gépet üzembehe­lyeznek az alsóvárosi "Gyöngyvirág* cukrászdá­ban, mely a napokban nyí­lik meg, továbbá készenlét­ben állnak éjszakai műszak bevezetésére is, hogy min­denkor legyen friss fagylalt. Ezenkívül a héten beszerez­tek egy mélyhűtőgápet, mely lehetővé teszi az előregyár­tást, Papírpoharakban, kis fakanalakkal ellátva előre elkészítik az adagokat, me­lyek hűtött tartályban tá­rolva lehetővé teszik a gyorskiszolgálást. Különösen jól jön ez például a sport­eseményeknél, vagy a stran­don, ahol egyszerre sokan megrohanják a fagylaltárust. Táncesték a ligetben A nagy forgalom miatt már holnap megnyílik az Anna-kúti tejivó helyén a fagylaltszalon is, ezenkívül állandóan friss fagy Iáit kap­ható a kétezer férőhelyes újszegedi Vigadóban is. Ez a szépen újjáalakított kert­vendéglő egyébként azzal is kedveskedik vendégeinek, hogy minden este biztosítja a tánczenét, a fiatalok tehát a kellemes, hűvös teraszon szórakozhatnak. Végül még egy öröm éri a kánikula ellen menekülőket. A hónap végére ismét kap­ható lesz a várva-várt és évek óta nem igen látott, valódi szeder- és málnaszörp! Hogy elhagyjuk gondjainkat és jobban éljünk Büszkeséget, sőt sokakból diadalérzést váltottak ki az elmúlt másfél esztendő ered­ményeiről szóló számok. Nem csoda, hiszen olyan si­kereket értünk el, amire ke­vesen számítottak. Életünk azonban semmiképpen sem gond nélküli és nincs nagy feladatok híján. A termelés ugyan elérte az ellenforra­dalom előtti 6zintet, sőt a könnyűipar 1957 utolsó há­rom negyedévében 11 száza­lékkal többet is termelt mint az ellenforradalom előtt. A fogyasztás azonban ma 13 százalékkal magasabb az el­lenforradalom előttinél. Sze­geden például csak a kiske­reskedelem 1958 első negye­dében 187 millió forint for­galmat bonyolított le, 22,7 százalékkal többet mint 1956 és 3,9 százalékkal többet mint 1957 hasonló időszaká­ban. A fogyasztás emelkedé­se. a magasabb életszínvonal nagyon örvendetes dolog. De jól tudjuk, hogy a magasabb életszínvonal forrását 1957­ben nemcsak a saját mun­kánk. hanem igen jelentős mértékben baráti kölcsönök is jelentették. Idei gazdaságit terve­inket a realitás, az őszinteség ta­lajára építettük. Egyes he­lyeken mégis a sötéten látás a hangadó, ha a népgazda­ság perspektíváiról esik szó. Feleslegcsen azen aggódnak, BESZÉLGETÉS" a III. jzputnyikkal - Szegedről iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuuiiiiiiiiiMiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Ax MHS rádiósklubjában is megfigyelték ax új műhold jelzéseit A Magyar Honvédelmi Szövetség szegedi rádiós­klubjában vagyunk. Mágori Ferenc, a megyei rádiósklub vezetőjének arca feszült fi­gyelmet árul el. Szemeit szinte le sem veszi a rádió­vevőkészülék skálájáról, ál­landóan csavargatja a beál­lító gombokat, fülébe a fej­hallgatón keresztül morse­jelek duruzsolnak szaggatot­tan, néha sípolva, fütyülve. Ezernyi jelzés röpköd az éter hulámain, angol, francia, olasz, szovjet, román stb, rá­dióamatőrök beszélgetnek egymással. Mágori Ferenc most azonban valami külön­leges adást keres, a 20-as megaciklus körül: a III. Szputnyik jelzéseit! Csütör­tökön este 10-11 óra között számítanak a vételre —, most már háromnegyed ti­zenegy. A katódsugár oszcil­lográf, kicsiny kerek képer­nyőjén, a rádió-vevőkészülék jelzéseivel egyidejűen vib­rálnak a zöldszíaű csíkok, s egyszercsak izgatottan nézi e csíkok hullámváltásait a szegedi rádióoperatőr. A lai­kus nem észlel semmi külö­nöset —, de az ő szeme va­lami érdekeset lát. A fejhall­gatót jobban a fülére szo­rítja és feszült figyelemmel hallgatja a jelzéseket. Csak a szemével int derűsen, s megértem: az 1800 kilométer magasságban keringő har­madik szovjet műholddal "beszélget*! Rögtön írja is az adást: »Tá-ti-ti-ti, — Tá­ti-ti-ti.. .* — tízszer egymás után! — Ez a felhívó jele — súgja és tovább figyel. Né­zem az órát: 22 óra 47 perc. A kis füzetben, amelybe Má­gori Ferenc jegyez, külöhbö­ző betűk sorakoznak. Aztán megint tízszer a B betű — amely a "Tá-ti-ti-ti* felhívó morse-jelet jelenti — és is­mét különböző hosszú és rö­vid morse-jelek, amelyeket betűvel fejezi ki a rádióama­tőr. — Most egészen tisztán le­het fogni — közli — Már második perce tart a vétel. Micsoda nagy­szerű dolog! A világűrben kering a három és féiméter magas, közel másfél mázsás szputnyik, lehet, hogy most éppen Magyarország fölött és itt Szegeden, ebben a kis helyiségben — igaz egyol­dalú — összeköttetésben va­gyunk vele! Mágori a hang­szórót is bekapcsolja és most már én is hallom: "Tá­ti-ti-ti, Tá-ti-ti-ti.. .* Az adás egyre halkabb és 22 óra 50 perckor megszűnik. Kívárftsian érdeklődöm, hogy ezeket a jelzéseket tulajdon­képpen hogyan tudja meg­különböztetni a többitől és mit jelentenek? — Ilyen állandóan ismét­lődő, kissé lassúbb jelzések­ből ismerjük fel a szputnyik rádió-adókészülékének közlé­sét — magyarázza. — A mű­holdban elhelyezett különbö­ző műszerek által összeállí­tott programot jelentik ezek tulajdonképpen és megfejté­sük nyomán végzik — ismét műszerek segítségévei a Szovjetunióban a tudomá­nyos megfigyeléseket. A jel­zések automatikusan átala­kulnak és a kiszámító központokban különböző mé­réseket, rendkívül fontos adatszámításokat végeznek velük. Mi is továbbítjuk megfigyeléseinket, közöljük az illetékesekkel a vétel hangerejét, színét, a zavaró körülményeket. Mag­netofonra is felvesszük a legközelebbi adást —, remél­jük sikerül. De most beszél­jünk egy szovjet rádióama­tőrrel. A kis beállítógombok csa­vargatása nyomán a rádió­adókészülékkel összekötte­tésbe lép Mágori —, mint a HA 8-as KCU operatőr, egy másik rádióamatőrrel. Üzen az UB 5-ös KOCJ állomás­nak: Ukrajnába. "Köszöntjük a III. Szputnyikot — kopog­ja a morse-billentyün. — Mi tudtuk venni jelzéseit, a 20. megacikluson. További sok sikert kívánunk*. Megérkezik a válasz: "Kö­szönjük a jókívánságokat. Én sajnos még nem tudtam fogni. Slovyanskból Witolij rádióamatőr*. — "Én meg Feri vagyok Szegedről* — válaszol Mágori és vége a beszélgetésnek. A III. Szputnyik kering, s a világ tudományos körei, rádióamatőrök ezrei, köztük a szegediek is figyelik a szovjet tudomány újabb dia­dalának útját. (markovits) MAGYAR VÍZIBUSZ BRÜSSZELBEN A brüsszeli világkiállításon nagy sikere van az alumínium­ból készített magyar vízibusz modelljének. A hosszanti metszetben készített 130 cm hosszú modell 7000 darabból áll. Képünk a modell külső és metszeti képét mutatja be. vajon hogyan álljuk meg helyünket külföldi segítség nélkül. Mit várhatunk a most következő esztendők­től, hiszen a nagy külföldi segitség után némely áru­féleségekből alig, vagy csak protekció útján lehet kap­ni. Bizonyos, hogy nem he­gyen völgyön lakodalom az élet, de mégsem élt ilyen jól népünk mint most. Van­nak gondjaink? Igen, van­nak. Ha valaki például va­sárnap délután feljegyezte volna a kisipari szövetkeze­tek szemet gyönyörködtető kiállításán elhangzott véle­ményeket, furcsa kis gyűjte­ménye lenne és azt hinné az ember ezek olvasása köz­ben, hogy Szegeden a pana­szok városában élünk. Mi­lyen vélemények hangzottak el it? »Ez csak szemfényvesztés. Miért fájlalják az ember szívét e gyönyörű bútorok­kal, ha nem lehet belőlük vásárolni.« Ebben van is igazság. A Szegedi Asztalos Kisipari Szövetkezet példá­ul a kiállított hálószoba bú­torból most készít 11 gar­nitúrát, de már valamennyi­nek van gazdája, és csak hosszú hónapokra előre vesznek fel rendelést. Az is bizto6, hogy ennyien nem vásároltak új bútort soha Szegeden mint most. A be­mutatott mosógép láttán csak fokozódott a háziasszo­nyok türelmetlensége, mert a gyárak kevés mosógépet gyártanak. Kevés a mosó­gép, mert az egykori mosó­nők a sajátjukat is géppel szeretnék mosni. Tehetik, miért ne. A raktárak tele vannak ruhákkal, ruhaféle­ségekkel. Az elmúlt ne­gyedévben még sem tudtuk kielégíteni az igényeket a kis számú gyermek és a kü­lönleges méretű férfi és női konfekciókból, ballonkabá­tokból. Ez azonban nagy­részt a szervezetlenség és gondatlanság okozta bajok. Ügy hisszük az is, hogy nincs elegendő nyári méter­áru, főleg férfi vászon és tropikál anyag, vagy kicsi a választék a bőrtalpú férfi szandálokban. Az is tény, hogy a lakberendezés és felszerelési tárgyakban — a bizonyos mértékű javulás el­lenére is — általában jelen­tős hiány mutatkozott. Nincs elegendő olcsóbb műszállal átszőtt szőnyeg. Valósággal úgy kell meglesni mikor hoznak a boltokba szőnye­get. hogy kaphasson a vá­sárló. Egy nap alatt szét­kapkodják, s akik nem kap­nak, panaszkodnak, hogy lám még szőnyeget sem le­het kapni. De vajon a múlt­ban hány munkáscsalád te­rítette tele szobáját szőnyeg­gel? Nincs elegendő olcsóbb minőségű és jobb minőségű függöny, konyha és fürdő­szoba felszerelés. Függöny és fürdőszoba felszerelés? Ezek sem tartoztak a mun­kások által vásárolt cikkek közé tizenhárom évvel ez­előtt. S még valami, ami mindezek elé kerül: kevés a lakás. A meglévő bajokat vagy ahogy a bürokrata nyelv jóvoltából általában írni és mondani szokás, a "hiányosságokat* nem akar­juk valami logikai bukfenc­cel eredményekké minősíte­ni. Nem, mert ezek mind gondok, amit mindannyian tapasztalunk, együtt látunk napiról napra. Gondok, ame­lyeket összefogva feltétlenül megold a nép és a kormány, s amelyek megoldása paran­csoló szükségesség. Egészen bizonyos, hogy e panaszok egyrésze egyedül a kormány rendeleteivel nem orvosol­hatók. Gondjaink a múlt bármelyik időszakánál ki­egyensúlyozottabb gazdasági helyzetben jelentkeznek és csak a szocializmus építésé­nek gondjai. Lakásból nem tudtunk annyit építeni, amennyire szükség lett volna. Sőt év­ről-évre nem csökken Sze­geden, hanem szaporodik a lakásigénylők száma. Ez nem is csoda, mert évről­évre szaporodik a város la­kosainak száma is, egyre nagyobb mértékben mint a természetes szaporulat. 1957­ben közel kétezerrel több volt a városba költözők, mint az elköltözők száma. A korábbi évtizedben még magasabb arányban költöz­tek Szegedre az emberei!. Vonzották őket ide a meg­növekedett lehetőségek, a fejlettebb városi élet­forma és az is hogy nem volt munkanélküliség. Jöttek és jönnek, bár igen jó jövedelme van ma a fal­vakban is a dolgozóknak. Megszüntethetjük gondjainkat márcsak azért is, mert egyrésze a szerve­zetlenségből, több helyein a hozzánemértésből, vagy nemtörődömségből támad. Eűnös dolgokat követnénk el, ha nem irtanánk a tol­vajlásit, a protekciót és a többi gálád férget, amely a kapitalizmus undorító örök­ségeként lábunk előtt hem­zseg. Az idei gazdasági tervünk reális és megvalósítható. Nincs igazuk a sötéten lá­tóknak. Nem ígért többet és nem is kevesebbet mint az elmúlt év végére elért élet­színvonal biztosítását. Gon­doljunk csak vissza az el­lenforradalom okozta súlyos károkra, s akkor világossá válik, miért nem tűzhettünk magunk elé nagyobb célokat, s miért helyes az az eltö­kéltségünk, hogy a már el­ért életszínvonalat saját erőnkből feltétlenül stabili­záljuk. Ebből a célból is nö­velnünk kell a termelést, korszerűsítenünk kell az ipart és a mezőgazdaságot, azaz a jelenleginél többet kell beruháznunk. Ha nem ezt tennénk, akkor a jelen­legi gondjainkból igen sokat konzerválnánk, sőt súlyos­bítanánk. Felvetődikm£ah^ vajon milyen talajra épül ez a gazdaságpolitika. Vaive belső fedezetünk, terveink, célkitűzéseink megválóit! fá­sához? Igen van. Nem cso­dákról van szó, hanem a ter­melés és termelékenység nö­vekedéséről. AZ önköltség csökkentéséről, a fegyelme­zettebb, gazdaságosabb mun­káról, a nagyobb fokú ta­karékosságról és szervezett­ségről. Önköltség — termelékeny­ség, két szó, két mutatószám. Sűrűn emlegetjük, sok szó esik róla az üzemi tanács­kozásokon, a párt, KISZ és szakszervezeti gyűléseken is. Két szó. aimi mögött csak a Szegedi Kenderfonógyárban, vagy a Falemezgyárban százezrek, milliók húzódnak; meg. Csak egy-két százalék­kal csökkenő, illetve emel­kedő önköltség vagy terme­lékenység, nagy megtakarí­tást, vagy veszteséget jelent­het. Ha például csak az álla­mi építőiparban, ahol egy evben több száz millió téglát használnak fel és a szokáso3 három-négy sőt egyes helye­ken még nagyobb százalékú téglatörést csak egy százf­lékkal csökkentenék, ebből évente 320 kétszobás családi házat építhetnénk fel. Éppen ezért a mai helyzetünk első parancsának gyakorlati megfogalmazása így hangzik;: a termelésben, az üzemek­ben dől el a holnap sorsa, hogy továbbra is tartani tudjuk a jelenlegi életszin­vonalat, hogy elhagyjuk gondjainkat és jobban él­jünk. Nagy Pál jugoszlávia kikötoberendezeseket rendelt magyarországtól a Jugoszláv szövetségi vég­rehajtó tanács Jóváhagyta azt a megállapodást, amely­lyel Jugoszlávia 1282 millió dinár értékben klkölűDeren­dezéseket rendelt Magyar­országtól. A magyar gyárak 1961 végéig 17 darab 5 ton­nás portüldarut, 8 darab 3 tonnás portáldarut és több más kikötőberendezést szál­lítanak Jugoszláviának

Next

/
Thumbnails
Contents