Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-30 / 126. szám

Péntek, 1958. május 30. Szegedre látogatott a craiovai pártdelegáció Közvetlen hangulatú eszmecserék — Találkozás a munkásokkal — Látogatás az egyetemen Az MSZMP Csongrád megyei bizottságának meghívására — amint azt lapunkban jelentettük — vasárnap a romániai Craiova tartományból öttagú pártdelegáció érkezett Csongrád megyébe. Vendégeink tegnap, csütörtökön a kora délelőtti órákban Szegedre látogattak, Cornel Fulger elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a craiovai pártbizottság első titkára vezetésével. A román elvtársakat, a szocializmust építő testvéri nép képviselőit a városi pártbizottságon ünne. pélyesen és meleg szeretettel fogadták. Ott volt Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság első titkára, Fehér Lajos elvtárs, a Csongrád megyei pártbizottság másodtitkára, ifj. Komócsin Mihály elvtárs, a szegedi városi párt-végrehajtóbizottság első titkára, valamint a városi párt-végrehajtóbizottság tagjai. A kedves vendégeket ifj. Komócsin Mihály elvtárs üd_ vözölte. A craiovai küldöttség nevében Cornel Fulger elvtárs mondott köszöneteta meleg, elvtársi, baráti fogadtatásért és átadta a román kommunisták, dolgozók testvéri üdvözletét. Ezután ifj. Komócsin Mihály elvtárs érdekes tájékortatást adott Szeged kialakulásáról, történetéről, s mostani sokoldalú életéről. A továbbiakban a szegedi pártélet kérdéseit vázolta. Később a következő évben megrendezésre kerülő szabadtéri játékokra szeretettel meghívta a román pártdelegáció tagjait. Baráti eszmecsere kezdődött. A román elvtársak kérdéseket tettek fel és ők is ismertették a Craiova tartományban folyó politikai munkát. A városi pártbizottságról a megyei és városi pártvezetők kíséretében román vendégeink az Űjszegedi Kender- Lenszövőgyárba, majd utána az egyetemre látogattak el. A román pártdelegáció a déli órákban érkezett meg az újszegedi gyárba. A vendégek tiszteletére a piros és nemzetiszínű zászlók mellé kitűzték a román lobogót is. A gyár vezetői, a kommunisták, a dolgozók képviselői köszöntötték a román pártdelegációt és égő piros szegfűcsokrokat nyújtottak át nekik. A gyáriak és a román vendégek mindjárt összebarátkoztak. Az üzem megtekintése után a gyári klubban találkoztak az üzem párt-végrehajtóbizottságának tagjai, a kommunisták, kiszisták, a dolgozók képviselői a román elvtársakkal. Kölcsönösen tapasztalatokat cseréltek a pártmunkáról, az ifjúság kö_ zötti tevékenységről, a termelésről — az élet kérdéseiről. Szívélyes búcsú után a román küldöttség és kísérete a szegedi egyetemre látogatott el. A vendégeket itt is baráti szeretettel fogadták az egyetem párt- és állami vezetői, a kommunisták, a KISZszervezetek képviselői. Ott voltak az Orvostudományi Egyetem és a Pedagógiai Főiskola pártbizottságának kép_ viselője is. Az egyetemi pártmunkáról, a felsőoktatás kérdéseiről Gulya Károly elvtárs, a tudományegyetemi pártbizottság titkára adott tájékoztatót. Násztor József, a jogi kari KlSZ-alapszervezet titkára a kiszisták munkájáról adott számot. A román pártdelegáció tagjai ezután még sokoldalúan érdeklődtek az egyetemi pártmunkáról, s általában az egyetemi életről, majd ők is elmondották azt a munkát, amelyet a craiovai tartomány felsőoktatási intézményeiben végeznek. Kedves vendégeink sok kellemes emlékkel távoztak Szegedről, s indultak újabb baráti látogatásra a megyébe. Uj szovjet műanyaggyárak Az SZKP Központi Bizottságának plénuma határozatot hozott a vegyipar, a műanyagok és szintétikus anyagok gyártásának nagyarányú fejlesztéséről. Ennek a komoly feladatnak a megvalósítása érdekében 257 vegyipari és rokonszakmabeli vállalatot fognak felépíteni, vagy felújítani. A már elkezdett 37 nagy üzemépítkezésen kívül még 120 új gyárat építenek fel és helyeznek üzembe, 100 már meglévő vállalatot pedig kibővítenék. Az új gyárak felszerelése érdekében növelni fogják a gépgyárak termelését is. A tervek szerint 14 új gyárat építenek és 42 vállalatot pedig kibővítenek. Ezekben az üzemekben vegyipari, textilipari és más berendezéseket gyártanak. Minden termelőnek védekeznie kell a növényi kártevők ellen! Az elmúlt év őszén és ebben az évben a késői kitavaszodás ellenére a kormány segítségével a mezőgazdaság dolgozói megterem, tették a jó termés feltételeit. Az őszi gabonavetések kedvezően teleltek, a tavaszi vetések általában jól keltek és aránylag megfelelő termés ígérkezett. A meleg, 6záraz időjárás következtében a növények kértevői nagymértékben elszaporodtak. A kártevők ellen minden termelő köteles védekezni. A védekezéshez szükséges növényvédőszer a községekben mindenütt rendelkezésre áll. Az a termelő, aki a védekezést elhanyagolja, szabálysértést követ el. Az állami szervek a törvényes felelősségrevonáson túl a hanyag termelő költségére végeztetik el a szükséges növényvédelmi munkát. Nagy gondot kell fordítaniarra, hogy pótolják a kiesett takarmánytermést. A takarékos takarmányozás mellett másodvetésekkel, elsősorban silókukorica, vagy rövid tenyészidejű kukorica vetésével termeljünk minél több takarmányt. A száraz időjárás a kukorica többszöri kapálását teszi szükségessé. Azokon a területeken, ahol a termelők és a szakemberek megítélése szerint az aszályos időjárás miatt megfelelő termés nem várható, amint arra az idő és a talaj állapota alkalmas, pótolják a vetéseket. Azok a termelők, akiknek a vetések pótlására, vagy másodvetésekhez nem áll rendelkezésre megfelelő vetőmag, a tanácsok útján készpénz, illetve csere ellenében rövid tenyészidejű kukorica-, köles-, muhar- stb. vetőmagot igényelhetnek. Fokozott gondosságot és körültekintést a munkaügyi perekben A

felszabadulás hozta változás folytán megszűnt hazánkban a munkaügy a tőkés és a munkás magánügye lenni. Állami üggyé vált. Ennek megfelelően a munkaviszonyok rendezése egyre kiterjedtebb, kötelező jogszabályi rendezés alá került. Törvényhozásunk — államunk társadalmi és gazdasági fejlődésével egyenes arányban — egyre tobb jogot biztosít a dolgozóknak. S ezek a jogok nem formálisak, hanem hatékony védelemben is részesülnek, hiszen az egész dolgozó népnek érdeke fűződik azok biztosításához. Ennek fokozására van hívatva a szakszervezet részvétele, a vállalati egyeztető bizottságok szerepe a munkaügyi vitákban, a fontosabb kérdésekre vonatkozóan biztosított bírói hatáskör, s nem utolsósorban az ügyészségnek az egészre kiterjedő ellenőrző joga. Mindezekből láthatjuk tehát, hogy nemcsak az egyes dolgozók sorsát, hanem öszszességében egész társadalmi és gazdasági életünk alapját érintő kérdésről van szó, ha munkaügyi vitákról beszélünk. Érthető tehát az a fokozott gondosság és körültekintés, amellyel bíróságaink igyekeznek minden eléjük kerülő ilyen kérdést intézni. Hét éve múlt, hogy a Munka Törvénykönyve hatályba lépett. Mégis a bíróság elé kerülő ügyek előiratai igen sok esetben megdöbbentő tájékozatlanságot, a törvény ismeretének hiányát árulják el. Első és alapkövetelmény pedig az lenne, hogy legalább azok, akik a munkaügyi kérdésekben döntenek, ismerjék a Munka Törvénykönyvét, s azokat a rendelkezéseket, amelyek a döntésükre váró ügyre vonatkoznak. Ha az illetékesek eleget tennének csak ennek az egy követelménynek, akkor a bíróság elé került keresetekben nem szerepelne olyan nagy számmal — és sajnos, legtöbbször indokoltan — a dolgozók azon panasza, hogy az eljárt vállalati igazgató, vagy egyeztető bizottság eljárása jogszabályt sért. Hogy csak néhányat említsek. Az egyeztető bizottság nem értesiti a dolgozót kellő időben a bizottsági ülés helyéről és idejéről, s ha értesíti is, abból már rendszerint kimarad az eljárásra kijelölt tagok neve. Nyilván sérti ez a dolgozónak azt a jogát, hogy az ülésre kellően felkészülhessen, s ha személyesen nem jelenhet meg, írásban bejelenthesse elfogultsági kifogását egyik, vagy másik bizottsági tag ellen. E

lőfordul az is, hogy az igazgató nem közli a dolgozóval a vele szemben megindított fegyelmi tényét, hanem csak „egy kis beszélgetésre* hívja be. A dolgozó pedig pár nap múlva meglepődve veszi kézhez a fegyelmi határozatot Ismétlődő panasz, hogy az eljárás alatt álló dolgozót ha meg is hallgatják, nincs jelen a tanúk kihallgatásánál, így nem tehet észrevételt azok vallomásaira, nem történt meg a szembesítés. Ez a hiányosság azután oda vezet, hogy a bíróság kénytelen ugyanazokat az embereket még egyszer kihallgatni, holott ha az eljárás már az. egyeztető bizottság előtt az előbbiek szerint folyik le, esetleg erre már nincs is szükség, sőt talán bírói eljárásra sem kerül sor. Egészen más meggyőző erő van ugyanis abban a határozatban, amely olyan vallomásokon nyugszik, amelyeket a tanúk a fél jelenlétében — mint mondani szokták — szemébe mondanak, mintha csak a fél távollétében történik azok megtétele. N

em hagyhatom szó nélkül az igazgatók, illetve az egyeztető bi_ zottságok által hozott határozatok kérdését sem. Nem jogászi remekművet várunk, csak egyet: értse meg abból mindenki, hogy mi volt a panasz. Érthető legyen, hogy mit tett, mondott, vagy mulasztott el a dolgozó, akivel szemben fegyelmi eljárást indított az igazgató, illetve az egyeztető bizottság. Nem elégséges olyan általános kitét, hogy "magatartása sértette a szocialista munkaerkölcsöt* Benne kell lenni, hogy mi volt az a magatartás. A bíróság elé került ügyekből úgy tűnik ki, mintha a vállalatok nem érzékelnék kellően a fegyelmi vétségekre alkalmazható büntetések fokozatát, mintha túl könnyen nyúlnának a legsúlyosabb eszközhöz, az azonnali hatályú elbocsátáshoz. Vigyáznunk kell, hogy a legsúlyosabb eszközhöz csak a legsúlyosabb esetekben nyúljunk! A fiatal kort alig meghaladt, jól dolgozó, vagy hosszú évek óta kifogástalan munkát végző, eset_ leg többször ki is tüntetett dolgozót ne sújtsuk mindjárt tttjm£*>«i$t "sí (Llebmann felv.) Nagy sikere van a szezonvégi kiárusításnak a szegedi Tisza Állami Áruházban. Naponta több ezer vásárló keresi fel az áruházat. ahol mindent egyhelyen megtalálnak x Lapunk — munkásssemmel ÖTVENET mondtak, de ehelyett csak tizenöten ballagtak fel a pártirodába a délelőtti műszak végén. Már megint sok értekezlet esett arra a napra a Ruhagyárban, nem futotta mindenhova nagyobb létszámú megjelenés. Az asszonyok, különösen pedig a lányok egyébként sem törték magukat, szívesen libegtek ki a gyárkapun lenge nyári ruhájukban. A május kifejlett nyarat zúdított a városra és mindenki örült, ha a kelmeszagú varrógépek mellől kiszabadulhatott az utcára. Azt már gondolni lehetett előre, hogy ilyen csábító délutánon nem verik egymást az emberek a Délmagyarország ankétjáért, sőt számítani kellett arra is, hogy a megjelentek elálmosodnak a fülledt melegben és laposakat pislantanak majd az újság bírálata helyett. Jólesik megemlíteni, hogy ez az utóbbi aggodalom fölösleges volt. , Jóformán mindenki szót kért és megszívlelendő tanácsokat mondott. Az olvas: mányos, nívós újság feltéte! lét abban látták, hogy a i szerkesztőség ne szal;adjon el az élettől, tartson állandó kapcsolatot a lakosság valamennyi rétegével, különösen a munkásokkal. AZ EGYIK felszólaló a kulturális rovatunk felett kezdett ítélkezni. Kevesellte az osztályöntudatos verseket és elbeszéléseket, habár aláhúzta, hogy akadtak a lapban ilyenek is az ellenforradalom szétugrasztása óta. Aztán nem tetszett neki egyik-másik filmkritikánk és színházkritikánk. Ugy látta, hogy néha gyenge darabokat is feldicsérünk, a művészi és komoly mondanivalójúakat meg jobban elmarasztaljuk, mint kellene. Ö másmilyen véleménnyel volt például az "Égi madár* című magyar és az »Elbeszélés az első szerelemről* című szovjet filmről: egyikei sem tartotta olyan jónak, mint a Délmagyarország. Nem vitatkoztunk az illetővel, mert sok igazság volt abban, amit fejtegetett. Inkább igyekszünk okulni belőle. Volt olyan is persze, aki — hogy úgy mondjuk — egy kicsit túllőtt a célon. Egy középkorú asszony kifogásolta, hogy rendszeresen közöl az újság divathíradót, pedig az csak a kispolgárokat érdekli. Ugy tett, hogy miért nem írunk ahelyett az ellenforradalmárokról. Megmondtuk neki. hogy nincs igaza, mert a divatos, ízléses öltözködésre ma már a munkásnőknek is lehetőségük van, és szívesen élnek is vele. Mert — a többi között — éppen abban rejlik az újság nagyobb olvasottságának egyik magyarázata, hogy most jobban figyelembe veszi a szerkesztőség az olvasók igényeit. , Addig-addig, hogy a "divatellenes* elvtársnőt is sikerült meggyőzni. Végül abban egyeztünk meg a jelenlévőkkel, hogy gyakrabban kellenének munkáslevelek, cikkek és tudósítások a Délmagyarországba, mert ezáltal még elevenebb, még sokoldalúbb lenne. Ennek érdekében agitálnak majd az üzemben. NEM SAJNÁLJUK a Ruhagyárban eltöltött időt, mert — tanultunk. Megtanultuk mindenekelőtt, hogy a lap és az olvasó kapcsolatának az eddiginél tökéletesebbnek kell lenni, mert a kommunista újságírás csak ezáltal lehet életképes. N. I. a legszigorúbban. Nem sza-i bad szem elől téveszteni, hogy a fegyelmi büntetéseknek elsősorban nevelés a célja! Ezért van a büntetéseknek fokozata. Ezek segítségével kell kialakítani azt az erkölcsi légkört, amelyben a dolgozók súlyát érzik az írásbeli megrovásnak, vagy a szóbeli feddésnek is. Egy helytelen gyakorlat viszont bizonyos fokig érzéketlenné és közönyösekké teszi az embereket az enyhébb büntetések iránt, s nem fogja elősegíteni a kívánt cél megvalósulását. T

öbbször előfordult az is, hogy az egyeztető bizottság az általa egyszer már meghozott és kihirdetett határozatot saját hatáskörben pár nap múlva megváltoztatta. Ez súlyos jogszabálysértés, ehhez az egyeztető bizottságnak nincs joga! Csak a vállalat igazgatójának és az illetékes miniszternek áll módjában — de csak fegyelmi határozatnál — az egyeztető bizottság határozatát hatályon kívül helyezni, vagy a dolgozó javára megváltoztatni, ha úgy találja, hogy a határozat törvénysértő, vagy azt a tények nem kellő ismeretében hozták. Még mindig tapasztalható, hogy a munkáltatók nem fordítanak kellő gondot arra, hogy a munkaviszony megszűnése esetén azonnal kiadják a dolgozó munkakönyvét, vagy írásban felhívják annak átvételére, illetve — a dolgozó kifejezett kívánságára — postán elküldjék neki. Ezzel jogalapot adnak a vállalattal szembeni kártérítésre. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogyha emiatt valamely felelős beosztású dolgozó mulasztása nyer megállapítást, hatheti munkabére erejéig felel. Végül még egy kérdés —• a gyors ügyintézés kérdése, Az egyeztető bizottság 8 nap alatt köteles a hozzá érkezett panaszt elintézni, a fellebbezést három nap alatt továbbítani — a területi egyeztető bizottság pedig 15 nap alatt befejezni. A fegyelmi eljárás — I. és II. fokú eljárást egybevetve — négy hét alatt fejezendő be. Sajnos, ezek betartása is még sok kívánnivalót hagy maga után. Csak egy elrettentő esetet említek. Az egyik szegedi nagy közintézetünk előtt 1951 óta folyt két dolgozó bérügye rövidebb-hosszabb megszakításokkal, s bár az eljárt közegek, valamint az egyeztető bizottság is jogosnak vélte igényüket, mégsem hozott senki olyan határozatot, hogy annak alapján fizetni lehetett volna. Ez az ügyintézés nyilván távol áll attól az elvtől, amit bevezetőmben a dolgozók érdekvédelméről, mint a szocialista munkajog egyik ismertetőjéről írtam. R

ámutatni kívántam a leírtakkal azokra a gyakoribb hibákra, amelyek a bíróság elé került ügyekben felbukkannak. Tettem ezt abban a reményben, hogy azok feltárásával hozzájárulhatok a munkaügyi viták jobb intézéséhez. A teljesség kedvéért azonban ki kell jelentenem azt is, hogy a kezdeti évekhez viszonyítva komoly fejlődés tapasztalható a vállalatok részéről a munkaügyi viták intézésében. S ennél nem lehet figyelmen kívül hagyni art sem, hogy ezek intézése igen nehéz feladat, amit túlnyomóan kellő jogismeret nélküli dolgozóknak kell megoldani. Éppen ezért a bíróság mindig készséggel nyújt segítséget a vállalatoknak akár esetenként, akár egy-egy oktató előadás útján, hogy ezzel is segítse az elérni kívánt közös célt. Dr. Kadocsa György járásbíró