Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-28 / 124. szám

1 Szerda. 1958. májnstS. A varsói szerződésben részivevő államok nyilatkozata r (Folytatás a 3. oldalról) pontját, hogy a csúcsértekezleten a német kérdésnek csupán azt a részét vitassák meg, amelynek megoldásáért a felelősség a négy nagyhatalomra hárul, nevezetesen a német békeszerződés kérdését. Mindkét német állam képviselőjének bevonása a békeszerződés előkészítésébe — ahogyan ezt a Szovjetunió javasolja — lehetővé tenné a német nép számára, hogy megl ássa Németország jövőbeni fejlődésének világos távlatait, egyben lendületet adna azoknak az erőfeszítéseknek egyesítéséhez, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fejt ki a német nép nemzeti és állami egységének helyreállítására. varsói szerződésben részvevő államok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a csúcsértekezleten semleges államok ls vegyenek részt, amelyeket nem kötnek katonai kötelezettségek az egymással szemben álló katonai csoportosulások egyikéhez sem, és amelye* bebizonyították hűségüket a béke és a nemzetközi együttműködés Iránt. Az értekezlet részvevői sajnálattal kénytelenek megállapítani: a nyugati hatalmak nem támogatják a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a csúcsértekezleten semleges államok ls részt vegyenek. Minthogy a nyugati hatalmak nem kívánnak szé" leskörű értekezletet, a varsót szerződés éliamalnak kormányai a szükséges megegyezés elérése végett megengedhetőnek látják, hogy ne ragaszkodjanak az észak-atlanti paktum öszszes tagállama, valamint a varsói szerződést aláírt valamennyi állam képviselőjének az értekezletén való részvételéhez, • a Jelenlegi szakaszban beleegyeznek szűkebb körű találkozóba azzal, hogy a tárgyalásokon az észak-atlanti paktum és a varsói szerződés részéről egyaránt három (négy) ország vegyen részt Ezért a varsói szerződés országairak kormányai a varsói szerződést aláírt országok nevében meghatalmazzák a Szovjetuniót, a Lengyel Népköztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot (és a Román Népköztársaságot), hogy részt vegyenek a legmagasabb szintű értekezleten. A Jdcn értekezlet rérovevői egyhangúan arra a megállapításra Jutottak, hogy a kialakult helyzet valamennyi államtól új erőfeszítéseket követel a nemzetközi feszültség enyhítése és korunk legfontosabb, megoldatlan kérdéseinek rendezésére. A Szovjetunió és a varsói szerződést aláírt többi szocialista or" szág következetesen arra törekedett, hogy a nyugati hatalmakkal megegyezésre jusson a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben. E célból nemcsak konkrét javaslatokat tetteke, hanem sok egyoldalú gyakorlati intézkedést ls megvalósítottak. De az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktumba tartozó más országok kormányai nem válaszoltak mindezekre a Javaslatokra és tovább folytatják a hidegháború, valamint a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes növelésének politikáját. A nyugati hatalmak kihasználják azt, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában és albizottságában többséggel rendelkeznek, s kitérnek a becsületes, érdemi tárgyalások elől; 1957. augusztus 29-én olyan Javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a valóságban nemcsak, hogy nem irányultak az atom- és hidrogénfegyver betiltására, valamint az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésé, re, hanem szélesre tárták a kapukat a további fegyverkezési hajsza előtt. A nyugati hatalmak a közgyűlés legutóbbi ülésszakán ráerőltették e javaslatokat a közgyűlésre, és intézkedéseket tettek, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában továbbra is megmaradjon az általuk szervezett katonai tömbök részvevőinek túlereje; ezzel olyan helyzetet teremtettek az ENSZ leszerelési bizottságában, amely lehetetlenné teszi, hogy a leszerelési kérdések kedvező megoldására számíthassunk ebben a szervezetben. Ilyen körülmények között azokban a halaszthatatlan leszerelési kérdésekben, amelyekben már az adott szakaszon megvan a kölcsönösen elfogadható egyezmények lehetősége, a megoldás legkedvezőbb perspektíváját a kormányfők részvételével tartandó legmagasabb színtű értekezletet nyitja meg. A varsói szerződést aláírt államok kötelességüknek tekintik, hogy a nyugati hatalmakat a leszerelés útjának tényleges követésére bírják, s így elhárítsák az európai területen való katonai összeütközést, elkerüljék az új háború tragédiáját. A varsói szerződés tagállamainak képviselői azért gyűltek össze, hogy ne szavakkal, hanem újabb konkrét tettekkel és javaslatokkal tanúsítsák őszinte törekvésüket az európai béke és biztonság megszilárdítására. Az értekezleten képviselt kormányokat áthatja az a kívánság, hogy kimozdítsák a holtpontról a leszerelés problémáját és fordulatot teremtsenek az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdítása felé. Ezért határozatot fogadtak el, hogy a varsói szerződés tagjainak fegyveres erőit egyoldalúlag további 419 000 fővel csökkentik. Ennek megfelelően csökkentik fegyverzetüket, haditechnikájukat és katonai kiadásaikat ls. Az értekezlet részvevői meghallgatták és megvitatták a szovjet kormánynak a Román Népköztársaság kormányával egyetértésben előterjesztett javaslatát, hogy vonják kl a Román Népköztársaság területéről a varsói szerződés értelmében ott-tartózkodó csapatokat. Az értekezlet részvevői helyeslik ezt a Javaslatot és kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy ezt a tényt valamennyi nép úgy fogadja, mint a szocialista országok békeszerető politikájának újabb bizonyítékát. A varsói szerződés országainak kormányai kifejezik reményüket, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktum más országai szintén lépéseket tesznek majd fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére, és így tettekkel bizonyítják be, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítását óhajtják. A NATO tagországok csatlakozása a szocialista országoknak a fegyveres erőket és a fegyverzetet csökkentő intézkedéseihez nemcsak elősegítené az európai országok közötti feszültség enyhítését és a fegyverkezési hajsza megszüntetését, hanem lehetővé tenné azt is, hogy az európai népek mentesüljenek a felduzzasztott katonai költségvetésektől, amelyek az államok anyagi tartalékainak évről évre mind nagyobb részét emésztik fel, s ezzel megnyitná a népek gazdasági és szellemi felvirágzásához vezető utat. A varsói szerződés országai mindenfajta katonai blokk és csoportosulás felszámolásának a hívei, mivel ezek az államok közötti viszony kiéleződésére vezetnek, és a háborús összeütközés állandó veszélyét teremtik meg. Minthogy azonban a nyugati hatalmak nem akarják az általuk létrehozott katonai csoportosulásokat feloszlatni, hogy helyettük Európában, valamint a világ több más körzetében hatékony kollektív biztonsági rendszer jöhessen létre, az értekezlet részvevői szükségesnek látják megelőző intézkedések elfogadását a keletkező súrlódások csökkentésére, és annak megakadályozására, hogy a két legfőbb hatalmi csoportosulás ellentmondásai katonai konfliktussá váljanak. E célból javasolják, hogy a varsói szerződés és az észak-atlanti paktum tagországai kössenek megnemtámadási szerződést, amelynek alapjául a következő kölcsönös kötelezettségek szolgálhatnának: 1. nem folyamodnak erő alkalmazásához egymás ellen és nem fenyegetik egymást erővel; 2. tartózkodnak egymás belügyeibe való mindenféle beavatkozástól; 3. a közöttük felvetődő valamennyi vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel, a megértés és igazságosság szellemében, az érdekelt felek tárgyalásai útján oldjak meg; 4. tanácskoznak egymással, ha olyan helyzet alakul kl, amely veszélyeztetheti az európai békét. Az értekezleten kidolgozták a NATO tagállamok és a varsói szerződés országai között megkötendő megnemtámadási szerződés tervezetét, amelyet — a határozat szerint — eljuttatnak a NATO tagállamok kormányaihoz. A varsói szerződésben részvevő államok felhívják a NATO-országokat; fogadják el a megnemtámadási szerződés megkötésére vonatkozó javaslatukat. A varsói szerződés tagállamainak az a meggyőződésük, hogyha a NATOhatalmak végül is lehetőnek tartanák, hogy a varsói szerződés államaival megnemtámadási szerződést kössenek, akkor ez a nemzetközi helyzet fejlődésében kezdetét jelentené annak a fordulatnak, amely a jelenleg katonai csoportosulások tagjaiként egymással szembenálló államok közötti bizalom és békés együttműködés felé vezetne. Hiszen mindenki előtt világos, hogy újabb háború csak e két csoportosulás közötti konfliktus következtében robbanhat kl. Másrészről, nem kevésbé világos az is, hogy ha a világ 23 hadiipari szempontból legfejlettebb államát magukba foglaló katonai csoportosulások mechanizmusát nem hozzák működésbe egymás elleni támadásra, akkor következésképpen, ilyen háború nem lesz. Ezenkívül a megnemtámadási kötelezettség hatékony visszatartó erő is. Az ilyen kötelezettség megszegése, ahogy a történelmi tapasztalatok bizonyítják, nemzetközileg elszigeteli az agreszszort, megkönnyíti az agreszszióval szembenálló erők tömörülését s ezzel megkönynyíti az agresszor szétzúzását. Az értekezlet részvevői pozitív tényként említik meg, hogy a megnemtámadási szerződés gondolatát Anglia kormánya pozitívan fogadta, mint azt Macmillan angol miniszterelnök nemrég kijelentette. A varsói szerződésben részvevő államok bármely időben készek kijelölni képviselőiket, hogy véleménycserét folytassanak az ÉszakAtlanti Szövetség tagországainak képviselőivel a megnemtámadási szerződés javaslatával összefüggő kérdésekről. Az ilyen véleménycserét haladéktalanul, még a csúcsértekezlet előtt meg lehetne tartani. Ez megkönynyítené az említett értekezleten a megnemtámadási szerződésre vonatkozó végleges döntést. A nemzetközi helyzet olyan, hogy amikor új lépéseket teszünk a hidegháborús állapot megszüntetésére, a fegyveres erők csökkentése és a békés egymás mellett élés feltételeinek megteremtése irányában, mindannyiunknak józanságot, szocialista országaink biztonságáért érzett felelősséget kell tanúsítanunk. Nem lehet megengedni, hogy a szocialista országok népei csökkentsék éberségüket, hiszen a varsói szerződés államainak békeszerető erőfeszítései még mindig nem találnak visszhangra a NATO-országok kormányainál, amelyek folytatni igyekeznek a nemzetközi helyzet kiélézesét, a fegyverkezési hajszát. A jövőben is mindent meg kell tennünk, hogy ne alakuljanak ki olyan feltételek, amelyek között az erőpolitika hivei a szocialista államokkal szemben az erő alkalmazásához folyamodhatnának. Ez azt jelenti, hogy a varsói szerződés államai a nemzetközi feszültség rendezésére állhatatosan törekszenek, de a legcsekélyebb mértékben sem csökkentik gondoskodásukat népeik biztonságáról. Az erőpolitikára támaszkodó és a háború szélén zsonglőrködni próbáló országok kormányai tudják meg egyszer s mindenkorra, hogy a szocialista országok elleni háború csak az agresszor pusztulásához vezethet Az értekezleten képviselt államok kijelentik: minden erőfeszítésüket- arra összpontosítják, hogy lankadatlanul védelmezzék a békét és harcoljanak egy új háború megakadályozásáért. Azt tartják, hogy a kormányoknak jelenleg nincs és nem is lehet halaszthatatlanabb és nemesebb feladata, mint a tartós béke megteremtése, és a népek megszabadítása a pusztító nukleáris háború veszélyétől. Ügy vélik továbbá, hogy a kormányoknak a nemzetközi ügyekben nem abból kell kiindulniok, ami elválasztja, hanem ami közelebb hozza az országokat. Ez azért szűk. séges, hogy közös erőfeszítéssel biztosítsák Európa, következésképpen az egész világ békéjét. A háborúk nemegyszer zúdított,-^ már Európára nyomorúságot és pusztulást. Erről tanúskodnak az európai országok lerombolt városainak és falvainak mindmáig látható romjai. Erre emlékeztetnek a nyomorékká lett emberek milliói. Élénken élnek még az emlékezetben a második világháború tüzében elpusztult férfiak, asszonyok és gyermekek tízmilliói. Minden kormánynak az a kötelessége, hogy ne engedjen meg újabb robbanást, mentse meg Európát és az emberiséget egy új, összehasonlíthatatlanul súlyosabb tragédiától. Európa, amelynek területén évszázadok kultúrájának emlékei és hatalmas ipari gócpontok vannak, nem válhat többé harcmezővé. Európa a béke, a nyugalom és a biztonság övezete lehet, és azzá ls kell válnia. A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni. A népek egyesített erőfeszítései vei meglehet védeni, és meg lehet szilárdítani a békét. M. SHEHÜ. az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A JUGOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke V. SIROKY, a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke J. CYRANKYEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KADAR J„ a Magyar Népköztársaság államminisztere O. GROTEWOHL, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke CHTVU STOICA, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke N. SZ. HRUSCSOV. a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke. Moszkva, 1958. május 24. varsói szerződésben és az észak-atlanti szerződésben résztvevő államok megnemtámadási egyezménye TERVEZET A szerződő felek — egyfelől az 1955. május 14-én megkötött varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok, másfelől az 1949. április 4-én létrehozott észak-atlanti szerződésben rászt vevő államok attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítsék az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában kifejtett céloknak és elveknek megvalósítását a nemzetközi kapcsolatokban ; nagy fontosságot tulajdonítva annak a ténynek, hogy az államok között szükség van az egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a meg nem támadás, a területi sérthetetlenség és az állami szuverénitás kölcsönös tiszteletben tartása elveire épülő békés kapcsolatok és együttműködés fenntartására és fejlesztésére; attól a törekvéstől áthatva, hogy előmozdítsák a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok kapcsolataiban a» általános bizalom légkörének megteremtését; úgy vélekedvén, hogy olyan feltételek között, amikor Európában egymással szemben álló két államcsoportosulás van, a nemzetközi helyzet megjavítása, a fegyverkezési verseny megszüntetése és az új háború veszélyének elhárítása szempontjából nagy jelentőségű, hogy e csoportosulások részvevői kölcsönösen kötelezettséget vállaljanak: a nemzetközi kapcsolatokban nem folyamodnak erő alkalmazásához, sem az erővel való fenyegetéshez, s ezért elhatározták, hogy megkötik e megnemtámadási egyezményt, s aláírására felhatalmazzák: a varsói szerződésben részt vevő Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Lengyel Népköztársaságot és a Csehszlovák Köztársaságot. Az Észak-Atlantl Szövetségben részt vevő — . . . 1. cikkely. A varsói szerződésben részt vevő államok, valamint az észak-atlanti szerződésben részt vevő államok megállapítják, hogy az erőszak, vagy az erőszakkal való fenyegetés alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban a nemzetközi jog — egyebek között az Egyesült Nemzetek Szervezetőnek alapokmánya — tiltja, ezért ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy e tilalmat szigorúan betartják, s hogy egymás ellen sem közösen, sem egyenként fegyveres erő vagy erőszakkal való fenyegetés alkalmazásához nem folyamodnak. 2. cikkely. Minden vitás kérdés, amely egyrészt a varsói szerződésben részt vevő egy vagy több állam részéről, másrészt az észak-atlanti szerződésben részvevő egv vagy több állam részéről felmerülhet, csakis békés eszközökkel, az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének feltétlen betartása alapján, a kölcsönös megértés szellemében, az érdekelt felek közötti tárgyalások, valamint a nemzetközi vitás kérdések más — az ENSZ alapokmányában előírt — eszközök alkalmazásával kerül majd megoldásra. S. cikkely. Ha olyan helyzet alakulna ki, amely Európa békéjét és biztonságát veszélyeztethetné, a jelen egyezményben résztvevő országok tanácskoznak egymással olyan közös Intézkedések elfogadása és megvalósítása végett, amelyeket az ENSZ alapokmánya alapján a békés rendezés szempontjából megfelelőnek találnak. 4. cikkely. A felek a jelen egyezményt 25 éves Időtartamra kötik. Az egyezmény az 1955. május 14-én megkötött varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben résztvevő államok, valamint az 1949. április 4-én létrejött észak-atlanti szerződésben résztvevő államok kellően meghatalmazott képviselői által történt aláírása napján lép hatályba. Abban az esetben, ha az 1949. április 4-én létrejött észak-atlanti szerződés vagy az 1955. május 14-én megkötött varsói szerződés hatálya megszűnik, a jelen egyezmény érvényét veszti. 5. cikkely. Jelen egyezményt, melynek orosz, angol és francia szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának adják át megőrzés végett. Az egyezmény megfelelő módon hitelesített másolatait az ENSZ főtitkára megküldi az egyezményt aláíró államok kormányainak. Ennek igazolására alulírott meghatalmazottak jelen egyezményt aláírták és pecsétjükkel látták el. Kelt városban, 1958. év Öt évre szóló egyiittmüködési megállapodást kötött a Magyar és a Kínai Tudományos akadémia A Magyar Tudományos Akadémia és a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiája együttműködési egyezményt kötött. Az egyezmény jelentőségéről Erdei Ferenc, a Magvar Tudományos Akadémia főtitkára, a Kínában járt magyar akadémiai küldöttség vezetője a következőket mondta az MTI n ur katársának: -Nagyon jelentősnek tartjuk, hogy a "Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiájával is együttműködési megállapodást kötött akadémiánk. A magyar és a kínai tudományos élet kapcsolatai már eddig is sokoldalúak voltak, a most megkötött együttműködési egyezmény rendszeresebbé teszi, kiszélesíti kapcsolatainkat. Megállapodásunkat öt esztendőre ko^ttük meg. Ennek keretében évenként 24-48 heti időtartamra látogatnak tudósok, kutatók a másik fél országába. Ott-tartózkodásunkkor alkalmunk volt megismerni a Kínai Tudományos Akadémia munkáját. Lenyűgöző az az ütem, amellyel szinte a semmiből egymás után hoznak létre tudományos intézményeket, kutatólaboratóriumokat, s halaimat arányokban képeznek ki tudományos dolgozókat.