Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

4 Csütörtök, 1358. május 22. fl JKSZ VIII. kongresszusa és a nemzetközi kommunista mozgalom (Folytatás a 3-as oldalról.) gél lebecsüli és a "függetlenség* jegyében a szocialista államokkal való testvéri összefogás helyett a szocialista országoktól való elkülönülést választja Kitűnt, hogy az elvi nézeteltérések hallgatólagos tudomásul vétele, s a megbékélés ezekkel — bármilyen jószándék vezérli is — nem teremti meg a szilárd összefogást, mert magában rejti a viszony romlását eredményező váratlan fordulatok állandó veszélyét. Szembe kell tehát nézni az elvi nézeteltérésekkel. Segítő szándékkal és annak tudatában, hogy ezek megvitatása és kiküszöbölése a kommunizmus közös ügyének nélkülözhetetlen követelménye. S ha a JKSZ — bár ideológiájából és politikájából következően sajátos, s nézetünk szerint egyáltalán nem szerencsés módon, de mégis napirendre tűzte elvi szembenállásuk kérdéseinek egész komplexumát, meg kell ragadni ezt az alkalmat, hogy pótoljuk az elvi viták terén eddig elmulasztottakat. Hiszen a közös eszméért küzdők igazi barátságának, valóban testvéri összefogásának csak az elvi politika, s kizárólag a marxista—leninista elvi politika lehet az alapja. ff. A JKSZ VTII. kongresszusával kapcsolatos elvi viták egyik fő kérdése az államkapitalista tendenciák revizionista értékelése és az államkapitalista tendenciákat erősítő burzsoá állam jellegének átértékelése. Kardelj kongresszusi beszámolója a kérdést érintve a bonapartizmusra vonatkozó Marx-idézettel próbálta bizonyítani, hogy a burzsoá állam szert tehet bizonyos függetlenségre és kijátszhatja a burzsoáziát és a munkásosztály egymás ellen, mindkettő fölé emelkedhet, mindkettő felett uralkodhat. Különösen sajátságos okfejtése a JKSZ programjának is, Kardelj fejtegetésének is, hogy nem követi a beszámolóban idézett klasszikus megállapítás módszerét: nem igazolja mai vonatkozású megállapításait mai tényekkel. Nem közli, hogy melyik az a tőkés állam, ahol a tőkés -monopóliumok által erősített államkapltalista tendenciák következtében a burzsoá állam függetlenedik a tőkés monopóliumoktól. A monopolkapitalizmus korszakának államáról van most szó és az erre vonatkozó állítást ebből a korszakból vett tényekkel kellene igazolni. Kardelj elvtárs viszont beszámolójában az elmúlt századokra vonatkozó — és azokra teljesen helytálló — marxi Idézettel és a marxi idézetben emiitett, más időszakra vonatkozó történelmi tényekkel próbál kitérni ama tőkés országok és államok konkrét megjelölése elől, amely országokban a JKSZ programszerkesztői szerint a burzsoá államoknak ez a -függetlenedése* ma végbemegy. Vajon ez a módszer nem dogmatikus? Szerintünk az. A fi hiba persze nem g módszerben, hanem az állítás tartalmában van. Kardelj arra vonatkozóan nem tud semmiféle klasszikus idézetet hozni, amely szerint 1. a bonapartista állam egy olyan gépezet lenne, amely nem az elnyomottak elnyomására szolgálna az uralkodó osztály, vagy osztályok érdekében a fennálló kizsákmányoló rendszer védelme alapfán és 2. hogy a bonapartista elemekkel -eazdagodó- tőkés állam teremtene lehetőséget arra, hogy a munkásosztály a tőkés államot a maga befolyása alá vonva, azt a szocializmus ügyének segítőjévé változtatja. A JKSZ vezetői is igen jól tudják, hogy éppen III. Napóleon bonapartista császárságának bukását követően a Párizsi Kommün hősies kísérlete nyomán vonta le Marx a nagy történelmi tapasztalatot a burzsoá államgépezet elkerülhetetlen lerombolásáról és a proletárhatalom új államgépezetének létrehozásáról, ami nélkülözhetetlen a szocialista forradalom győzelméhez. Az idők változtak, de Marxnak e nagyjelentőségű tanítása nem avult el És a marxizmusnak az a követelménye, hogy a mára vonatkozó állításokat mai konkrét tényekkel kell bizonyítani, a mai konkrét tényekből kell levezetni — ez a követelmény szintén mindmáig teljes mértékben érvényben van és érvénybon marad a jövőben is. Ha a JKSZ programjának szerkesztői legalább példaként megemlítenének egykét olyan tőkés országot, amelyben szerintük -az államkapitalista törekvések növekvő hulláma* bizonyítja, hogy az illető tőkés ország -feltartóztathatatlanul* és -mélyen behatói a szocializmus korszakába*, ha megneveznék ezeket a tőkés országokat, úgy az illető országok kommunista pártjai nyilván igen fontos tényekkel világítanák meg a Jugoszláv elvtársaknak, hogy mit bizonyítanak a JKSZ által Idealizált államkapitalista tendenciák. Sokan azt gondolják, hogy a tőkés országokban meglevő államkapitalista tendenciái! idealizálása és a tőkés államok növekvő gazdaság szerepéhez fűzött Illúziói! csupán a tőkés országok munkásmozgalmának a fejlődését bénítják, hogy csak ott fontos ezek ellen küzdeni, hogy eme tévesamék és illúziók elleni eszmei harc csak ott képezi a reformista befolyás elleni küzdelem igen fontos részét. A mi tapasztalataink azt mutatják, hogy az ilyen nézetek terjesztése a szocialista öntudat elhomályoeftásának veszedelmes eszközévé válhat egy szocializmust építő országban is. A Nagy Imre-féle revizionista frakció is felhasználta ezt a maga propagandájában. Nagy Imre azt vallotta, hogy a népi demokrácia állama: kapitalista jellegű demokratikus állam, amelyben a nemzeti tulajdonba vett Iparvállalatok. bankok stb. nem képezhetik a népgazdaság szocialista szektorát, s az csak államkapltalista szektor; ez az államkapitalista ipari szektor, meg a paraszti kisárutermelési szektor majd eljut a szocializmushoz proletárdiktatúra nélkül, -demokratikus úton*, (s a falun a termelőszövetkezeti mozgalom nélkül). A proletárdiktatúra őszerinte nem szükségszerű, ennek feltétlen létrehozása • "dogmatikusok* álláspontja. Nagy Imre az MDP Központi Vezetőségének ülésén lezajlott, és sajnos, titokban tartott 1947—49-es vitában visszavonult, de később ugyanide tért vissza: 1953—54-ben burkolt formában, és csak részben, majd 1955—58-ban teljesen. Ezt titkosan összeállított és terjesztett 1955—56-os írásai, és végül az ellenforradalom idején elkövetett nyüt és teljes árulása mutatta meg a maga teljes meztelenségében. Az államkapitalizmus iránti illúziókeltés volt a revizionista zavartkeltés egyik -eszmei* fegyvere, nem utolsósorban ezzel készítették dl az általuk megzavart embereket a tőkés restauráció elfogadására, a szocializmus -demokratikusabb*, proletárdiktatúra nélküli -magyar útjá**nak a jelszavával. Ez vezette a Nagy Imre-féle revizionistákat a polgári pártok restaurálásának, majd a polgári pártol! előtti teljes behódolásnak, a fehérterror melletti asszisztál ásnak szégyenletes útjára. Annál megdöbbentőbb számunkra, hogy most a JKSZ VIII. kongresszusa programtétellé avatja ugyanezeket az államkapitalista illúziókat, amelyeket Nagy Imréék is terjesztettek, és amikről teljes mértékben kitűnt, hogy — kellő eszmei ellencsapás hiányában — a proletárdiktatúra elleni harc reakciós ügyét szolgálják. Nem hisszük, hogy a JKSZ vezetői közül bárki is jó szemmel nézné ilyen Nagy Imre-féle államkapitalista nézetei! terjesztését a jugoszláv munkásosztály hatalmával szemben, a Nagy Imre—Gyilasz-féle -demokratikus szocializmus* jegyében. A JKSZ kongresszusán Tito referátuma nem hagyott kétséget az iránt, hogy az ott is jelentkezett -többpártrendszer* — követelést annak értékelik, ami az nálunk is a valóságban volt: a munkásosztály és szövetségesei politikai megosztására irányuló, s a burzsoá restaurációt szolgáló követelés. De nem vonták le a következtetést abból a tényből, hogy az államkapitalista illúziók éppen az ilyen burzsoá restaurációs törekvések malmára hajtják a vizet a szocialista országokban. Nekünk — sok egyéb mellett — ezt a tanulságos is le kellett vonni és kötelességünknek tartjuk, hogy felhívjuk erre a jugoszláv elvtársak figyelmét is. A szocialista országok nagylelkű, testvéri segítsége, mindenekelőtt a Szovjetunió fegyveres segítsége nemcsak azt tette lehetővé, hogy gyorsan leverjük a magjtorországi ellenforradalmat; ez kímélte meg Jugoszláviát ós a JKSZ-t is attól, hogy az ellenforradalom itteni felülkerekedése esetén a fasiszta Magyarországon láthassa, hogy a burzsoá állam tulajdonává változtatott vállalatok szektora, mint államkapitalista szektor, milyen mélyen hatol be a -szocializmus korszakába*, s mit jelentett volna ez a szocialista Jugoszlávia száméra. Amikor erre felhívjuk a figyelmet, természetesen nem vonjuk kétségbe azt, hogy az államkapitalista törekvésnek bizonyos körülmények között az elmaradt polgári országokban, és nem is csak azokban, lehet pozitiv szerepe. Lehet és van is. De pozitív szerepe feltétlenül csökken és veszedelmes ellentétté csaphat át, ha teret engedünk afféle illúzióknak, hogy itt a tőkés államoknak a szocializmus korszakába való -belenövéséről* volna szó. Veszedelmes ez a tőkés országok munkásmozgalma számára és veszedelmessé válhat a szocializmust építő országok számára is. Ezért mi, a marxizmus—leninizmus alapelveiből és saját tapasztalatainkból kiindulva, ismételten csak azt javasolhatjuk a jugoszláv elvtársaknak, hogy távolítsák el programjuk végleges szövegéből mindazt, ami Ilyen illúziók terjesztésére alkalmas. A JKSZ és a kommunista pártok közötti vitás kérdések egyik legfontosabbika a szocialista világrendszer és a szocialista tábor kérdésének a megítélése. A szocialista világrendszernek Jugoszlávia is része, viszont a szocialista tábortól külön áll. Ennek a különállásnak nyilván nemcsak az az elvi nézeteltérés az oka, amely 1948ban felszínre került a JKSZ és a többi kommunista pártok között, hanem a vita elfajulása is, ami 1949-ben bekövetkezett és lényegében véve 1954-ig tartott. Ez az időszak a szocialista világrendszer és ezen belül a szocialista tábor kialakulásának és megszilárdulásának az időszaka. Jugoszlávia viszont a szocialista táboron kívül maradt és a JKSZ sajátos nézeteket dolgozott ki a két világrendszer létéről. A JKSZ nem veszi tudomásul a szocialista világrendszer -földrajzi* tényét, tagadja a szocialista világrendszert, mint államok rendszerét és ugyancsak tagadja a kapitalista világrendszer -földrajzi* tényét, vagyis azt, hogy a tőkés országok is az államok rendszerét alkotják A JKSZ kongresszusa olyan tételt fogadott el, amely szerint a kapitalista és a szocialista világrendszer minit két -társadalmi folyamat* létezik, nem egymástól államilag elkülönülve, hanem ölelkezve. A kapitalista országokban ugyanis vannak szocialista -társadalmi folyamatok*, a szocializmust építő országokban pedig még nem tűnhettek el a kapitalista -társadalmi folyamatok*. A JKSZ csak ezt hajlandó tudomásul venni, ezt nyilvánítja két egymással ölelkező -világrendszernek*. A kapitalista világrendszer, mint államok rendszere azonban tény, amely nem attól függ, hogy a JKSZ elismeri-e, vagy nem. E tény tagadása azonban nyilván kapcsolatban áll a fentebb tárgyalt felfogással, mely szerint a tőkés országok a kapitalista világrendszerből való kiszakadás nélkül is -mélyen belenőnek a szocializmus korszakába*, vagyis szoros öszefüggésben áll az államkapitalista tendenciákat illető revizionista nézetekkel. A szocialista világrendszer, mint államok rendszere, szintén történelmi tény, melynek létrejötte a jelenkor legnagyobb történelmi vívmánya. A két világrendszer, mint államok rendszere létének a tagadása a tények semmibe vevését jelenti és a mai revizionizmus egyik legjellemzőbb és határozottan visszautasítandó tétele. Ez a revizionista tétel szolgálhat "elméleti* igazolásul ahhoz, hogy Jugoszlávia miért nem hajlandó a többi szocialista állammal közös testvéri tábort alkotni. Jugoszlávia különállását tudomásul kell vennünk és tudomásul is veszszük, mert így döntöttek. Ha a többi szocialista ország hajlandó Jugoszláviával is épp olyan testvérien összefogni, mint egymással, akkor csak Jugoszlávia elhatározásán múlik, hogy fenntartja-e a különállást. Senki nem kényszerítette és nem is kényszeríti Jugoszláviát más döntésre, és ilyen kérdést nem ls lehet kényszerrel, hanem csakis kölcsönös egyetértés alapján eldönteni Es arra sem lehet a JKSZT-t -kényszeríteni*, hogy nézeteit változtassa meg, mert az csak meggyőződés és meggyőzés útján lehetséges. Más út nincs. De a JKSZ sem kényszeríthet senkit, hogy antimarxista nézeteit elfogadja vagy akárcsak hallgatással tudomásul vegye. A különállás tényét tudomásul vesszük, de a különállás egész revizionista és a szocialista tábor országait igaztalan vádakkal illető indokolását tnsszautasltjuk. A JKSZ programja azzal vádolja a szocialista tábor országait, hogy közöttük nem egyenjogúságon alapuló testvéri viszony van, s az erősebb ország, vagyis a Szovjetunió -alárendeli* magának a többit, megsérti azok önállóságát és függetlenségét, a többi szocialista ország pedig beletörődik ebbe az -alárendeltségbe*. Azt állítják, hogy csak őfc képviselik nemzetük egyenjogúságának és függetlenségének ügyét. Azonban a -függetlenség* védelmezésének az a módja, amely más országok, a szocialista tábor országainak becsmérlésével párosul — nem más, mint a nacionalizmus megnyilvánulása és a proletér internacionalizmus eszméinek durva megsértése, akárhányszor hangoztatják eközben azt, hogy Jugoszláviának a szocialista tábortól való elkülönülése — az igazi internacionalizmus. A szocialista tábor rágalmazása a szocialista tábor egységének bomlasztésára irányuló kísérleteket segíti. Az imperialisták háborús tömbjét és a szocialista országokon belüli reakciós erőket természetesen felbátorítják a JKSZ igaztalan vádjai, ha ez a propaganda tért nyer és nem részesül kellő visszautasításban. Az 1956-os magyaroszági események napnál világosabban megmutatták, hogy a szocialista tábor és a Szovjetunió, a szocialista tábor vezető országának rágalmazása, kísérlet az ország elszakítására a szocialista tábortól és a 'Szovjetunióval való testvéri szövetségtől — csak a burzsoá restaurációs erők sötét terveit könnyítik meg. A proletárhatalom felszámolására szervezkedett Nagy Imre-féle revizionisták Is a jugos/iáv -táboron-kívülíség-< feldicsőitésével akarták végrehajtani Magyarország kiszakítását a szocialista táborból s végrehajtani a burzsoá restaurációt Különös kötelességünknek kell tehát tekinteni, hogy a szocialista tábor mindennemű rágalmazásának veszélyével felvegyük a harcot s erre mind a magyar munkásosztály, mind a nemzetközi munkásmozgalom figyelmét nyomatékosan felhívjuk. A jugoszláv program szövegezőinek pedig azt javasoljuk, hogy Jugoszlávia különállásának indoklásában tartózkodjanak mindentől, ami a szocialista tábor egysége ellen irányul és kétségeket támaszt a szocialista tábor országai közötti testvéri viszony egyenjogúsága iránt. Voltak zavarok a szocialista országok egymásközti viszonyában. mindenekelőtt Jugoszláviával szemben. Történtek hibák a szovjet tapasztalatok gépies másolásával, mindenekelőtt ama országok vezetői részéről — így a mi volt vezetőink részéről is — akik a tapasztalatok alkotó alkalmazását azok gépies másolásával helyettesitették. A hibákat ki kell küszöbölni. Ám ennek nem az az útja, hogy a már ki is javított hibákat holmi -törvény* rangjára emeljék, indoklásul használják fel a szocialista tábor erősítése helyett — a szocialista tábor elutasítására. Jugoszlávia maga dönti el, hogy a szocialista tábor erősítésében akar-e részt venni, vagy inkább különállva figyeli a tábor fejlődését. De internacionalista kötelessége, hogy tartózkodjon a szocialista tábor rágalmazásától. Ha erről r.em mondanak le, ha továbbra is kétségbe vonják ama szocialista országok önállóságát és függetlenségét, amelyeknek nézetei a moszkvai nyilatkozattal és nem a JKSZ felfogásával azonosak, ha továbbra is a szocialista tábor elleni igaztalan vádaskodások útján kívánnak haladni, akkor eltorlaszolhatják az eme országok és Jugoszlávia közötti barátság továbbfejlődésének útját. A szocialista tábor akkor is erősödik. A magyarországi ellenforradalom elleni közös harc tüzében, az egész nemzetközi reakció határtalan rágalomhadjárata ellen vívott együttes küzdelemben a nemzetközi proletár szolidaritás és ennek esz* méivel egybeforrt szocialista tábor megacélozódott. Kívánjuk, hogy az egész szocialista világrendszer továbbfejlődését a szocialista tábor és Jugoszlávia baráti viszonyának javulása kisérje. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a szocialista tábor szidalmazását a JKSZ vezető körei teljesen engedjék át az imperialistáknak, akiknek ez a -reszortjába* tartozik. Bizonyos, hogy a nyugati hatalmak propagandistái és politikusai akkor -ismerik el* Jugoszláviát független államnak, ha aktívan fellép a szocialista tábor országai és különösen a Szovjetunió ellen, de viszont, ha nézeteltéréseket és vitákat növekvő egyetértés és további közeledés váltja fel, akkor Jugoszlávia -behódolásáról* kiabálnak. Ügy gondoljuk, hogy a JKSZ nem engedheti hieg, hogy a JKSZ képviseletében bárki hasonló taktikát alkalmazzon a szocialista táborhoz tartozó onszágok ellen és a JKSZ különös nézeteit elutasító, a moszkvai nyilatkozatot magukénak valló kommunista pártok ellen. A vitás kérdések legfontosabbjaihoz tartozik, különösen a szocialista országok számára, a JKSZ revizionista irányú államelméletének a szocialista államokra vonatkozó része is. A testvérpártok kritikája s a Társadalmi Szemlének a mi észrevételeinket tartalmazó cikke is cáfolta a szocialista állam -etatista eltorzulásának* nevezett tételeket, azt a furcsa felfogást, mely a szocialista állam tevékenységét az államot irányító vezető párt politikájától elszakítja s az állami bürokrácia -elkülönülésének*, a szocialista állam reakciós, haladást gátló erővé változásának tételét állítja fel. Ilytn nézeteket terjesztett a Nagy Imrefrakció is, amikor a létrejött ellenforradalmi blokk részeként, s a faltörő kos szerepét vállalva főszerepet játszott az ellenforradalmi felkelés eszmei előkészítésében. És most viszontlátjuk e nézeteket — ezeknek magyarországi gyakorlati vizsgája után — a JKSZ programjában! A JKSZ a többi szocialista ország államával szemben emeli az -etatista eltorzulás* vádját. A jugoszláv államot viszont mintaképnek nyilvánítja, mely leküzdötte az -etatizmus* veszélyét, miután napirendre tűzték az állam elhalásának kérdését és ilyen irányú nagy változásokat vezettek be: az államot helyettesítő -társadalmi önigazgatást*. A szocialista állam alapvető jellemvonása minden korábbi állammal szemben az, hogy nem egy kisebbség, hanem a nagy többség: a nép állama, a nép hatalmi szerve a hatalomtól megfosztott kizsákmányolók kisebbsége ellen. A szocialista állam tehát nem a társadalomtól elkülönült; nem a társadalom fölé emelkedő hatalom, hanem olyan hatalom, amely a nép mind szélesebb rétegeit vonja be a társadalom ügyeinek, az állam ügyeinek az intézésébe. A szocialista államot éppen ebben az értelemben nevezi Lenin -fél-államnak*, mert megszűnik a társadalomtól való elkülönülése, a társadalom fölé emelkedése. Ez az elkülönülés, mint ismeretes, elkerülhetetlen, amikor az állam egy uralkodó, kizsákmányoló kisebbség hatalmi szerve. S ha a -társadalmi önigazgatás*-ról beszélünk, úgy meg kell állapítani, hogy a szocialista állam a -társadalmi önigazgatás* legmagasabb fokú szervezete. Éppen ezért elég furcsa, hogy a JKSZ a jugoszláv államot nem tekinti a társadalmi önigazgatás szervezetének és a társadalmi önigazgatást — a lakosság minél szélesebb rétegének bevonását a társadalmi és állami élet irányításába — szembeállítják a szocialista Jugoszlávia államával. A JKSZ államelméletének további furcsasága, hogy az állam elhalását azonosítják a központi hatalmi szervek ügykörének csökkenésével és a helyi hatalmi szervek ügykörének növekedésével. Minden szocialista állam igen fontos kérdése, hogy a központi irányítást a helyi szervek önállóságának a fejlesztésével kapcsolják össze s a központi ir'nyitó szerveket tehermentesítsék azon ügyek intézésétől, amelyeket a helyi szervek az egységes irányelvek szerint maguk intézhetnek. Érdeklődéssel kísérjük, s ha célszerűnek tartjuk, hasznosítjuk is a jugoszláviai kezdeményezéseket, amennyiben azok ott valóban beválnak. De az állam szerepének lebecsülését s így az állam elhalásának ezt az új teóriáját helytelennek és veszedelmesnek ítéljük meg. A szocialista állam nem térhet ki ama nagy felelősség alól, amely a központilag irányított, tervszerű szocialista gazdaság megteremtésében és állandó továbbfejlesztésében reá hárul. Ha a -társadalmi önigazgatás* jegyében meggyengül a szocialista gazdaság tervszerűsége, tehát központi irányítása, akkor ez igen komoly nehézségek és bajok forrásává válik. Valóban, mi úgy látjuk, hogy minél nagyobb arányú Jugoszlávia ipari fejlődése, annál veszélyesebbé válhat az ellentét a központi irányítás gyengülése és a tervszerűség irányításának növekvő követelménye között. A JKSZ Központi Bizottsága ez év februárjában foglalkozott a Jugoszálvia politikai, gazdasági és társadalmi életében fellelhető negatív jelenségekkel és elvtársi levéllel fordult a párt tagságához, melyben e negatív jelensé(Folyiatás ai 5. oldalon.)