Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

gíerda. 1958 mlftis gt. 3 fiiántíék@zás@k7 kulturális misorok, sportversenvek, játékok impozánsnak ígérkező úüöroszemle a Széchenyi téren! Szocializmus és humanizmus P. /Vr. Fedas&ejev Szegeden tartott előadásából Az idei gyermeknapi ünnepségek megrendezésére Szegeden előkészítő bizottság alakult a KISZ, az úttörők, a Hazafias Népfront, a nőtanács, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a szakszervezetek képviselőiből. A bizottság részletes programot dolgozott ki, amely tükrözi, hogy a május 25-i gyermeknapon sokoldalúan kifejezésre jut a vezetők és a szülők szeretete, gondoskodása a legdrágább kincsükről. A gyermeknap előestéjén, szombaton délután valamennyi szegedi általános iskolában. óvodában süteménnyel, fagylalttal, ajándékokkal kedveskednek a szülői munkaközösségek, az ovónénik, az üzemek dolgozói a gyermekeknek. Vasárnap délelőtt úttörő díszszemle lesz a Széchenyi téren. Valamennyi szegedi úttörőcsapat és az általános iskolák tanulói már reggel fél kilenckor gyülekeznek az Árpád téren, a Rákóczi téren, a Szent György téren és a Torontáli Téren. A csoportok meghatározott sorrendben dob, kürt és énekszóval vonulnak fel a Széchenyi téren felállított díszemelvény elé. Az úttörőcsapatok elhelyezkedése után kezdődik a díszszemle. Az ünnepség után az úttörőcsapatok zászlókkal elvonulnak a Klauzál térre, majd a pajtások díszmenetben tisztelegnek a Széchenyi téri elnökségi emelvény előtt. Az úttörőszemle után a Eszperantó a béke szolgálatában Baghy Gyula tart előadást Szegeden Május, a népek barátságának hónapja, egy levéllel köszöntött be a szegedi »Paco« eszperantó körhöz. A levelet a Szovjetunióból, Leningrádból hozta a posta és — magyarra fordítva az eszperantó szöveget — így szól: -Kedves Barátaink! Kedves Csongrád megyei eszperantista békeharcosok! A szovjet MEM-tagok forró üdvözletüket és jókívánságaikat küldik ... Veletek együtt éltetjük a munkát, a lékét és a Föld minden népe közötti barátságot! Veletek együtt küldjük átkunkat a béke minden ellensége felé, akik meggátolják az új, irtó háború borzalmával fenyegető atomkísérletek megszüntetését. Éljen az egész Föld egyenjogú embereinek nemzetközi barátsága! Éljen ennek nagyszerű és nélkülözhetetlen eszköze: a semleges eszperantó nemzetközi segédnyelv! Éljen a MEM és minden, a béke nemes ügyéért harcoló ember a Földön! Leningrád, 1958. április 28. A MEM Szovjetunió-beli tagjai megbízásából: A. Gorbunova**. így szól a levél, amely nem az egyetlen, a "Pacodkor postájából. A tagok élénk levelezést folytatnak a világ minden táján élő eszperantistáfckal és mindenhova elküldik népünk békeszeretetének szavait. A magyar eszperantó-mozgalom a MEM (Mondpaca EsperantoMovado = Világbéke Esperantó-Mozgalom) keretében harcol és dolgozik a maga módján és eszközeivel a népek közötti béke és barátság megvalósulásáért. Hogy az eszperantó nyelv menynyire alkalmas etre a harcra és, hogy az eszperantisták mit tettek eddig is a békéért: erről fog beszélni holnap, szerdán a Juhász Gyula Művelődési Otthonban az Országos Eszperantó Tanács elnöke, Baghy Gyula író. Az előadót nem kell újra bemutatni az olvasóknak: lapunk már részletesen írt róla. Az előadást énekszóm vezeti be és eszperantó és magyar nyelvű szavalatot is hallhatnak az érdeklődők A szegedi "Faco<* Eszperantó Szakkör — a Hazafias Népfront és a TTIT támogatásával — a népei: barátsága hónapja keretében rendezi ezt az előadást. csapatok a Rákóczi térre vonulnak. Itt különböző csapatjátékok lesznek: sátorverés, akadályversenyek, ügyességi gyakorlatok. A Közalkalmazottak Szakszervezetének bábcsoportja a Széchenyi téri tribünön délelőtt 11 órakor bábelőadást rendez a gyermekek számára. Ugyanebben az időben a Vörös Csillag, a Fáklya Filmszínházban, az alsóvárosi MÁV, a rókusi Építők, és a Postás Művelődési Otthonban ingyenes filmvetítés lesz. Tizenegy órától délután 2 óráig az újszegedi sportuszodában úttörő úszóversenyt rendeznek. Délután tovább folytatódnak a gyermeknapi ünnepségek. Az újszegedi szabadtéri színpadon délután 3—6 óráig a különböző úttörőcsapatok kulturális műsorral szerepelnek. Ugyancsak Újszegeden igen érdekesnek ígérkező sportversenyek lesznek. A SZAK-pályán délután 3 órakor kezdődik öt város — Hódmezővásárhely, Kecskemét, Kiskunhalas, Kalocsa, Szeged — úttörő labdarúgóinak tornája. Az öt város úttörő kézilabda-csapatai — fiúk és leányok — a Tanítóképző udvarán délután 3 órai kezdettel mérik öszsze erejüket. A Széchenyi téren délután fél 4 órakor görkorcsolya és roller-versenyt rendez a nőtanács és a Kiskereskedelmi Vállalat. Fogtechnikus vándergyiHÉsi rendeznek Szegeden Szeged és Csongrád megye fogtechnikusai népes gyűlést tartottak. Ismertették az országos kongresszus tapasztalatait, a szakma újabb eredményeit, és feladatait. Elhatározták, hogy ősszel szakmai továbbképző tanfolyamokat indítanak, a legújabb szakmai eljárásokról, az új fogászati anyagok felhasználásáról. Elhatározták, hogy az országos kongreszszuson javasolt vándorgyűlést augusztus végén Szegeden megrendezik. Szovjet vendégeink szegedi látogatásai Lapunk első oldalán számolunk be róla, hogy Szegedre érkezett a népek barátsági hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó Fedoszejev elvtárs, neves szovjet filozófus és Tadzsibajeva elvtársnő, taskenti művésznő. Mindketten a Szovjet— Magyar Barátság Társaságnak vezetői közé tartoznak a Szovjetunióban, s élénk érdeklődést tanúsítanak népünk eredményei, élete iránt. Képeinken szegedi tartózkodásuk néhány eseményét mutatjuk be. Az ' első képen Fedoszejev elvtársat a Szegedi Tudományegyetem vezetőivel folytatott megbeszélésen láthatjuk. A második kép városnézésre indulásuk alkalmával készült, a tanácsházán rendezett fogadás után. A harmadik felvételen Tadzsibajeva elvtársnő (a kép jobb oldalán) a Szegedi Nemzeti Színház baráti találkozóján a művészek egy csoportjával, Miklós Klárával, Árkos Judittal és Lontay Margittal, a kép jobb szélén pedig Vaszy Viktor. E

egyike azoknak a témáknak a szocializmus és humanizmus, melyek körül ma a legélesebb viták folynak. A marxizmus—leninizmus szempontjából a munkásosztály vezető szerepével kapcsolatos ez a kérdés, s a burzsoá filozófusok és revizionisták éppen erről az oldalról támadják leggyakrabban a proletárdiktatúrát — szembeállítva vele a »tiszta« demokráciát és a polgári demokráciát. Az etikai humanizmus és az általános humanizmus problémáját próbálják ellenünk kijátszani. Ily módon a fő vita a proletárdiktatúra és a polgári diktatúra, az erkölcs és a humanizmus között van. E témákról nem lehet beszólni úgy, hogy megkerüljük ezeket a fogalmakat és az embert. Amikor a humanizmusról beszélünk, nem lehet elhanyagolni a demokráciát sem. A téma teljesebb megértéséhez tekintsük át a világméretben folyó ideológiai harcot és a nemzetközi helyzetet. Nagyon gyakran felteszik a kérdést: miért éppen most élesedett ki az ideológiai harc, miért élénkültek fel a revizionisták a különböző országokban és miért indítanak veszett támadást a szocializmus ellen? Ez az általános ideológiai helyzettel és a nemzetközi helyzettel magyarázható. Céljuk, fő stratégiai elvük: szépíteni a kapitalizmust, befeketíteni a szocializmust. Arról beszélnek; hogy a szocializmus képtelen az egyenlőség fogalmát megvalósítani. A kapitalizmus beteg vonásait a szocializmusra akarják átültetni. A revizionisták ugyanezt éneklik — csupátf formai kérdésekben térnek el. A jelenkori revizionizmus azt tartja, hogy a marxizmus—leninizmus kiöbegedett, s az államkapitalizmus szocializmust rejt magában. Felszedik a burzsoá ideológusok szocializmusról összetákolt véleményeit is. Alkalmam volt elolvasni egy lengyel folyóiratban Benkovszki professzor cikkét, aki .azt tartjá, hogy a szocializmust kell bírálni a marxistáknak és nem a kapitalizmust. A mai revizionisták eszerint is járnak el. Megemlíthetem, hogy a magyarországi revizionisták is • ezzel foglalkoztak: mindeneképpen a hibákat akarták a •szocializmus lényegeként fel? tüntetni. i revizionisták tevékenysége a szocializmussal szemben • azért erősödött meg, mert az • imperializmus háború utáni • konjunktúrája lehetőséget [adott a burzsoá filozófusokénak arról beszélni, hogy a • kapitalizmus egy új virágízási korszakba lépett. A váltság jeleire ezek a hangok [csöndesebbé váltak. A hátború után megnőtt a muntkásosztály száma, a kispoltgárság rovására. Kétségte. • len, hogy a munkásosztályába beáramló kispolgári né• zetek lehetővé tették a re• vizionizmus terjedését. Ez• zel szemben pozitív tény a [kommunista pártok erősöídése és hatásuk növekedése [a tömegekre. A burzsoázia [emellett hatalmas nyomást • gyakorol a szocialista állaímokra. Az amerikai impet rial i zmus végeredmény bon • gazdasági és ideológiai ketreszteshadjáratot indított a (Liebmann Béla felvételei) szocializmus ellen. Állandóan a haladó szervezetek szétzúzására törekszenek az USAban. Az ideológiai hadjáratban jelentős szerepet kapott a kapitalizmus szépítgetésének feladata. Ebből természetesen következik, hogy a revizionizmus egyre terjed, s hatással van az európai országokra is. Francia és olasz revizionisták is meghátráltak a kapitalizmus előtt. Ez a harc a "tiszta demokrácia**, a "humanitás-", a »magas eszmék-. zászlaja alatt folyik imperialista részről. A magyarországi ellenforradalom közeli példa erre. A "humanizmus*- elve alatt egész sereg szerző és könyv harcol a szocializmus ellen. Franciaországban például a "Szocializmus és humanizmus** című könyvben egész sereg revizionista lépett fel. Nyugat-Németországban egy szerző kifejti, hogy a szocializmus és a humanizmus összeférhetetle. nek. E szerzők azon fáradoznak, hogy a humanizmus tényleges kérdéseit megkerüljék, hiszen érdektelenek a béke, a kizsákmányolás témájában. Humanizmuson 5k a választott személyek szabadságát értik, őket a dolgozók milliói nem érdeklik — csak saját "személyiségük és a burzsoá tőkés személyiségek. Van szerző, aki azzal vádol bennünket, hogy nem jól értelmezzük a személyiséget. Szerintünk — mondja — a személyiség individum; szerintük kiválasztott; szerintünk egység, szerintük megkülönböztetés. S A

szocializmus célja ezzel szemben az, hogy minden embert személyiségnek emeljünk fel. Az emberek különbözőek, de hogy eddig nem emelkedtek mindenütt a személyiség fokára, az nem jelenti azt, hogy képtelenek arra. Ennek okát a kizsákmányolás, ban kell keresni. Ha eltűnik a kizsákmányolás, minden ember számára lehetővé válik, hogy individumból tevékeny személyiséggé váljék. Elképzelésünk nem olyan primitív, hogy azt gondoljuk, minden ember zenész, vagy tudós lesz akkor — ellenben bizonyos, hogy a széles tömegek aktívvá válnak, s mindenki művelt, képzett ember lehet és aktív társadalmi személy. Ezen a téren a Szovjetunió sokat tett. S mennyi személyiség tűnt fel az azelőtt elnyomott népi demokráciákban. Nálunk régen a tadzsikokat például teljes emberként sem tisztelték — úgy tekintették őket, mint az amerikaiak tekintik az elnyomottakat ma is. Másik példa: a nők társadalmi és kulturális aktivitása. Az elfelejtett, elhanyagolt nők a szovjet hatalomban aktív, cselekvő erővé váltak. Feltételezzük, hogy a Szovjetunióban hamarosan megszűnik a különbség a falu és a város, a szellemi és fizikai munka között, s ez óriási változást hoz ismét az általunk értelmezett személyiség fogalmában. A humanizmus kérdései korunkban a következők: az emberek megszabadítása a szégyenletes kizsákmányolástól; az emberek felszabadítása a szégyenletes nemzeti elnyomás alól és a háború megszüntetése. Nem találunk antihumánisabb dolgot, mint egy új háború, amely minden eddiginél nagyobb szerencsétlenséget hozna. Ezek után megkérdezhetjük: ki áll a humanizmus mellett? A revizionisták'' — .nem, a tények mutatják, hogy a humanizmus mellett a szocializmus van. A szocializmus bírálói azt mondják, hogy a proletárdiktatúra korlátozza a személyi szabadságot; világnézete nem tűr ellentmondást. Erre azt mondhatjuk: a szaj,badság nem szó, hanem a $ társadalmi fejlődés terméke J—. s az imperializmus cl2 lentmond a szabadságnak, a 1 demokráciának. Vele szem2 ben kell a munkásosztály nak kiharcolnia, s győzve I ki kell szélesítenie a jogokat. A proletárdiktatúra természetesen korlátozza, s ha kell, elnyomja a burzsoá elemeket. Harc nélkül nincs szabadság. Ha a proletariátus meghátrál, nem szélesíti a szabadságot. A revizionisták a szocialista állammal szembeállítják a szocialista demokráciát. A JKSZ VII. kongresszusán állandóan napirenden volt, hogy az állam ellentmond a demokráciának, s a fő ellentmondásnak az állam és a nép ellentmondását tekintik az átmeneti szakaszban, s szerintük ezért csak akkor lehetséges szocialista demokrácia, ha elhalásra kényszerítik a szocialista államot. degen ez a marxizmustól. A szocialista demokrácia formája a szocialista állam. Volt, valaha tartalom forma nélkül? Ha majd a demokrácia anynyira szélesedik, hogy nem lesz szüksége politikai tartalomra, akkor az állam és demokrácia együtt hal el — nem lesz rá szükség, mert az már a legteljesebb demokrácia lesz. A JKSZ vezetői tehát fejetetejére állították a marxista fogalmakat: a munkásosztály feladatának azt tekintik, hogy megsemmisítse az államot, holott az átmeneti időszakban éppen ennek az ellenkezője, az állam erősítése szükséges a leninizmus szerint. Az utóbbi időben egyes revizionisták nagyon sokat beszéltek az úgynevezett humanista szocializmusról — mondván, hogy a kommunisták nem veszik figyelembe az egyéniséget. Különösen felbátorodták az SZKP önkritikája után, nem véve figyelembe, hogy az éppen a személyiségek felemelését szolgálta. A mi volt hibáink ellentmondanak a szocializmus ügyének, éppen ezért magunk lépünk fel ellenük. A burzsoá ideológusok és a revizionisták azzal vádolnak bennünket, hogy szerintünk »a cél szentesíti az eszközt**. Ez a jelszó származás szerint is nagyon messze van a szocializmustól. Mi irtózunk a barbár és embertelen eszközöktől, mert azok antihumánusok és győzni sem lehet velük. A munkásosztályhoz csapódott anarchisták arra próbálták rávenni a mozgalmat, hogy eltérjen a tömeges harceszközeitől, de nem vállaltunk velük közösséget. Azt sem állítjuk, hogy csak az erőszak vezet a szocializmushoz. Kényelmesebb volna a békés út, de éppen a tőkés osztály erőszakolta ránk az osztályharcot. Szerintük az osztályharc erőszak. Igaz. De a munkásosztály számára nincs más lehetőség — hiszen rákényszeredik erre a burzsoáziával szemben. H

atalmas energiát követel a nagy cél, az pedig csak hatalmas eszközök alkalmazásával születik. Ilyen energia nem születhet egyéni terror, szabotázs és hasonló eszközök útján. A munkásosztály a nyílt osztályharc útján megy, s menetközben, a helyzettől függően, kénytelen különböző módszerekhez folyamodni, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jezsuita állásponton, »a cél szentesíti az eszközt** elvén vagyunk. Ilyen módon hamis a revizionistáknak az az állítása, hogy mi eszerint járunk el. A mi célunk a kommunizmus, az pedig hatalmas embertömegek mozgalma, s éppen ebben a világméretű mozgalomban jelenkezik leginkább a humanizmus — nem a kiválasztottak, hanem a néptömegek humanizmusa.