Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

2 Csütörtök, 1958. ápr!li» W. Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1, oldalról.) Bzociallsta népek táborának. A szovjet küldöttség tagjai növelték a népek haladó ügyéért érzett felelősségünk tudatát, amikor emlékeztet­tek bennünket arra, hogy a magyar nép történetének legdicsőségesebb eseményei közé tartozik az első magyar proletárdiktatúrának, a Ta­nácsköztársaságnak a megte­remtése. Abban az Időszak­ban, amikor a tőkés álla­mok nagyarányú nemzet­közi összeesküvéssel igyekez­tek megsemmisíteni a vHág első proletár államát, a Szov­jetuniót, a magyar nép for­radalmi erői elég bátrak és erősek voltak ahhoz, hogy létrehozzák Magyarországon a nép államát, hősies vállal­kozásukkal megmutatták a magyar népnek a jövőbeve­zető utat. Jól értelmezett nemzetközi büszkeséggel hall­hattuk a legilletékesebb hely­ről, a Szovjetunió szocialista népeinek delegációjától az elismerő — sőt köszönő —• szavakat a magyar nép leg­jobbjainak áldozatvállalásá­ról, akik a fehérgárdisták, majd az intervenciós csapa­tok ellen a vörös hadsereg­ben — más népek hős fiai­val együtt — küzdöttek a világ első Bzociallsta álla­máért, a Szovjetunióért, s ezzel az emberiség boldog jövöjét megteremtő haladó erők diadaláért Együtt ünnepeltünk szovjet vendégeinkkel Szovjet vendégeinkkel együtt ünnepeltük felszaba­dulásunk évfordulóját, a ma­gyar nép legnagyobb nem­zeti ünnepét Vendégeink je­lenléte és megnyilatkozásaik közvetlen emberi élmények­ben tudatosította előttünk a szocialista népek testvéri egységében rejlő hatalmas erőt. Az egybetartozó szocia­lista népek jelenének és a jövendő nagy lehetőségeinek távlata buzdította lelkesedés­re azokat Is, akik még ma­gukon hordozták sorainkban az ellenforradalom tragikus idejének zavarát. A szovjet vendégek találkozásai a mun­kásosztály, a dolgozó pa­rasztság széles rétegeivel, az értelmiség Jelentős köreivel, növelték a dolgozó paraszt­ság és a haladó értelmiség élén küzdő munkásosztály vezető szerepének tudatát. A gyűlések hangulatában, a dolgozók megnyilatkozásai­ban tapasztalhattuk a mun­kásosztály hívntásérzetének, öntudatának, felelősségének erősödését Kifejezésre Ju­tott hogy a magyar -nép t az ellenforradalom leckéiből Is tanulva — tudja, hogy a néphatalmat, a dolgozó nép kivívott Jogalt, a szocializ­mus építésének elért ered­ményeit éberen és a nép egész hatalmával kell őrizni minden belső és külső ellen­séggel szemben. Hálatelt szívvel mondtuk meg szovjet vendégeinknek, hogy a magyar nép kétsze­resen köszöni szabadságát a Szovjetunió hősies erejének. A Szovjetuniónak a fasiszta seregek felett aratott diada­lával nyílt meg Magyaror­szágon a népi hatalom meg­teremtésének lehetősége felé vezető út Az ellenforrada­lom ellen nyújtott segítség­gel pedig a magyar nép ha­talmát mentette meg a Szovjetunió áldozatvállalása, s megszabadította Közép­Európát attól a veszélytől, hogy egy új világháború tűz­fészkévé váljék. A Szovjet­unió párt- és kormánykül­döttségének magyarországi látogatása az egész szocia­lista tábor nevében figyel­meztette a nemzetközi reak­ciót és az agresszív köröket, hogy minden kísérletük, amely a keleteurópai népi demokráciák életének meg­zavarására akarna törni, az egész szocialista tábor közös erejébe ütközik, s a legha­tározottabb visszautasításra talál. Itt, az országgyűlés színe előtt is kifejezem a forradalmi munkás-paraszt kormány köszönetét azért, hogy a Szovjetunió elfogadta meghívásunkat, s kommunis­ta pártjának és kormányá­nak képviselői, Hruscsov elv. társ vezetésével meglátogat­tak bennünket, s felejthe­tetlen élményekkel gyarapí­tották a magyar nép és a Szovjetunió barátságának tör­ténetét. (Nagy taps.) Két nappal a látogatás kezdete előtt hozta meg a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének Legfel, ső Tanácsa azt a döntést, amellyel példát mutatott az atom- és hldrogénfegyverek­kel rendelkező két nyugati nagyhatalomnak és egyolda­lúan megszüntette az atom­és hidrogénfegyverekkeí foly­tatott kísérleteket. A szovjet delegáció, mindenekelőtt Hruscsov elvtárs megnyilat­kozásai a magyarországi lá­togatás során jelentős ma­gyarázatokkal kísérték ezt az elhatározást, s erőteljes felhívást jelentettek a nyu­gati hatalmak számára. Az egész világsajtó mint-Hrus­csov budapesti beszédéről" emlékezett meg, amikor hí­rül adta Hruscsov elvtársnak azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió kész a megegye­zésre az ellenőrzés kérdésé­ben is. A magyar nép úgy érté­kelté a Legfelső Tanács ha­tározatát, mimt az ettó politi­ka hívei felett aratott nagy erkölcsi és politikai győzel­met. A szovjet vezetők ezzel kapcsolatos magyarországi megnyilatkozásai, elsősorban Hruscsov elvtársnak az a budapesti bejelentése, hogy a Szovjetunió kész a meg­egyezésre az ellenőrzés kér, désóben, a magyar nép tör­ténetének szerves részévé is tették a Szovjetuniónak ezt a történelmi jelentőségű el­határozását. Az elnöki beje­lentésből és az országgyűlés tagjainak rendelkezésére bo­csátott iratokból ismeretes, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezzel a döntéssel kapcsolatban országgyűlé­sünkhöz is üzenettel fordult. Azt is bejelentem a tisztelt országgyűlésnek, hogy mint a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, sze­mélyes levelet kaptam Hrus­csov elvtárstól, mint a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökétől, amelyben tájékoz­tat a Szovjetunió kormá­nyának az elhatározásában kifejezésre jutó szándékairól és kéri a Magyar Népköztár­saság kormányának állásfog­lalását. A szovjet döntés súlyos erkölcsi és politikai csapás az agresszív nyugati körökre A szovjet veselök nagyra értékelik a testvéri magyar nép barátságát Rendkívül értékes és fon- szüksége. S valóban szüksé­tos számunkra az az értéke- ges ls, hogy a Szovjetunió lés, amelyet Hruscsov elv- továbbra ls segítse nemcsak társ, a delegáció vezetője Magyarországot, hanem min­visszaérkezésük után adott den testvéri szocialista or­arról, amit látott és hallott szágot, hogy a ml táborunk országunkban. Hruscsov elv- mindig erős legyen, s fej­társ közvetlenül a küldött- lett iparra, Bzilárd népgazda­ság hazaérkezése után, a ságra támaszkodjék. Akkor a moszkvai sportcsarnokban mi közös ügyünk még szi­részletesen beszámolt a párt- lárdabbá válik! és kormányküldöttség ma- Ezután Hruscsov elvtárs gyarországi útjáról. Beszé- így folytatta beszédét: öében ismertette a küldött- -W A magyar elvtársak ség tapasztalatait, s többek már igen határozottan elin­között kijelentette: dúltak a párt és az ország "Küldöttségünk találkozó- korábbi vezetői által elköve­sal a magyar dolgozókkal tett hibák és torzítások ki­lelkes tüntetéssé változtak Javításának útján. A Ma­Magyarország és a Szovjet- gyar Szocialista Munkás, unió népeinek törhetetlen párt és a forradalmi mun­barátsága mellett. A magyar kás-paraszt kormánv vezetői munkások, dolgozó parasztok állhatatos forradalmárok, és az értelmiséglek nagy ér- kommunisták, akik hűek a deklődése nyilvánul meg munkásosztály és a szocia­minden iránt, ami a Szov- lizmus ügyéhez és készek jetunióban történik. Magyar- minden erejükkel népüket országon rendkívül nagy a szolgálni. Igaz barátaink ők Szovjetunió tekintélye. A — folytatta Hruscsov olv­magvarok ma megbízható társ —, akik a nemzetközi­barátaink és testvéreink, ség marxista—leninista elvei Mindent meg kell tennünk, alapján szilárdan harcolnak hogy tovább erősítsük a ba- az imperializmus ellen, az rátságot és az együttműkö- árulás ellen. Nem kenik el dést a szovjet és a magyar az. osztályharc kérdéseit, nép kőzött, mert ez az ér- alázkodnak meg azok , , . ,, , , előtt, akik megkísérelték ösz­deke mindkét országnak, s ezevps7fteni „Rmasvar és a az egész szocialista tábor- R70Vjet népet. Ezeket az olv­nak, az egész világ forradal- társakat a forradalmi esz­mi munkásosztályának ja- mék és a marxista—leninista vára vélik. tanok vezérlik, 8 jól tudják, A Magyar Népköztársaság hogy aki forradalmár akar sikereket ért el a szocializ- lenni, annak mindent meg mus építésében. Az ellenfor- kell tenni a munkásosztály, radalmi vérontás következ- a dolgozó nép és a kommu­ményeit az ország életének nizmus győzelméért, annak minden területén, népgazda, soha, semmikor nem szabad ságában is felszámolták... az imperialistákhoz igazod­— Természetesen — mon- nia. Senki sem ülhet egy­dotta a továbbiakban Hrus- szerre két széken, s ha va­csov elvtárs — a népi Ma- laki ezt megpróbálja, két gyarországnak segítségre van szék közül a földre esik". A Szovjetunió döntése je­lentőségének legjellegzete­sebb vonásai akkor válnak igazán szembetűnővé, hogy­ha az előzményekre ls gon­dolunk. Az Egyesült Nem­zetek közgyűlésének leg­utóbbi, XII. ülésszakán az Egyesült Államok delegá­ciója — miközben azt hitte, hogy győzelmet arat a Szov­jetunió felett —, holtpontra juttatta a lefegyverzési tár­gyalásokat és ezzel zsákut­cába juttatta saját magát is. Az Egyesült Államok külpo­litikájának ez a manővere teljesen megbénította az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét a leszerelésre irányuló tárgyalások kérdésében. Az Egyesült Államok külpoliti­káját ebből a zsákutcából és az Egyesült Nemzetek Szervezetét ebből a lehetetlen helyzetből csak a Szovjet­unió javaslatai tudják ki­segíteni. A Szovjetunió ál­tal javasolt kormányfői ér­tekezlet az egyetlen hely, ahol a leszerelés kérdéseiről újra tárgyalni lehet. Az atom- és hidrogénfegyverek­kel folytatott kísérletek egy­oldalú felfüggesztésével a Szovjetunió ország-világ előtt bebizonyította, hogy a fegyverkezés megszüntetésé­ről nemcsak tárgyalni akar, hanem a népek békéjének megfelelő megegyezést akar elérni. A legutóbbi években a Szovjetunió számos javas­latot tett az Egyesült Álla­moknak és Nagy-Britanniá­nak, hogy áülapodjanakmeg a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek meg­szüntetésében. A nyugati hatalmak mindeddig kitér­tek a javaslatok elől, s a propaganda különböző ködö­sítő módszereivel el akarják hitetni, hogy nem ők aka­dályozzák a megegyezést, hanem a Szovjetunió. Most azonban a cáfolhatatlan tény beszél. A Szovjetuniónak ez a döntése súlyos erkölcsi és politikai csapás az agresz­szív nyugati körökre. A békeszerető emberek tö­megei világosan láthat­ják, hogy van a reális készség a megegyezésre. Látni fogják ezt most azo­kon a területeken ls, ahol az imperialisták szovjet­ellenes propagandája ködö­sítő módszereivel eddig bi­zonyos fokú látszólagos si­kert érhetett el. A bél éért harcolók új, megcáfolhatatlan érvei Természetesen a nyugati háborús propagandaközpon­tok most is kísérleteznek, hogy csökkentsék a Szovjet­unió döntésének a világ közvéleményére gyakorolt hatását. Ha Eisenhower el­nök, vagy Dulles külügymi­niszter valóban attól fél, hogy ez csak ügyes propa­ganda a Szovjetunió részé­ről, akkor erre Igazán azt kellett feleletül kapniok, amit Hruscsov elvtárs ép­pen Budapesten mondott: keljenek versenyre a Szov­jetunióval Ilyen propagandá­ban és szüntessék be ők is az atom- és hidrogénfegyve­rekkeí folytatott kísérletei­ket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ez a döntése sú­lyos csapás a háborús politi­ka híveire, irányítóira és spekulánsaira egyaránt, de hatalmas erejű biztatás és buzdítás mindazoknak, akik a szocialista táborral együtt a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a különböző rendszerekben élő népek békés egymás mellett éléséért küzdenek. Ha ezeknek egyes csoport­jait, vagy rétegeit a világ bármely táján bénította, vagy csüggesztette az utóbbi idő­ben az a tény, hogy az Egye­sült Államok holtpontra jut­tatta a leszerelési tárgyalá­tartását kívánó hatalmi kö­rök úgylátszik elkerülhetet­lennek vélik a csúcstalálko­zót, de azért kifejezett té­nyek elé akarják állítani a kormányfők találkozóját az atomháborúra készülő NA­TO hadvezéreknek, a nyu­gatnémet hadsereg atom­fegyvereivel is fokozott uralmával. Ugyanazok az erők, amelyek a né­met nép országát — és egész Európát atomháború színte­révé akarják tenni, mindent elkövetnek, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ne kövesse a Szovjetunió példáját. A béke erőinek harca azonban napról napra fokozódik. Egyre élénkebbek a békeszerető erők, mind Angliában, mind Nyugat­Németországban, mind az Egyesült Államokban. Azok a kormánytényezők, akik az atomfegyverkezés pártjára állnak, kénytelenek egyre körülményesebb, hosszadal­masabb és egyre nevetsége­sebb magyarázgatásokkal vé­deni háborús magatartásu­kat saját országuk közvéle­ménye előtt is. A világ különböző tájain, az állami és a társadalmi élet területein egyaránt sza­porodnak azok a megnyilat­kozások, amelyek sürgetik a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját és támadják a megegyezés akadályozására irányuló manővereket. Most legutóbb Prágában, Cseh­szlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának képviselői tanácskoztak egy­mással a nyugatról fenye­gető háborús veszélyről és a veszűly elhárításának mód­járól. Ml helyesléssel kö­szöntjük a német militariz­mus által legközvetlenebbül fenyegetett országok összefo­gását, s az atommentes öve­zet létesítésére vonatkozó tervet. Ugyanígy örömmel köszöntjük a legkülönbözőbb társadalmi akciókat, ame­lyek az atomháború veszé­lyének elhárítására irányul­nak. Többek között például a 44 nemzet több, mint ki­lencezer szaktudósának be­adványát az Egyesült Nem­zetek Szervezetéhez az atom­és hidrogénfegyverekkel foly­tatott kísérletek felfüggesz­téséért. Sokat vérhatnak a világ békeszerető népei at­tól a nemzetközi kongresz­szustól, amely a Békevilág­tanács felhívására ez év Jú­liusában Stockholmban ül össze, s megtárgyalja, ho­gyan háríthatók el a leszere­lésre vonatkozó megegyezés útjában álló akadályok. A leszerelés kérdésében csak a csúcsértekezlet hozhatja meg a nagyon esedékes előrehaladást sokat, ha bénítóan hatott rá­juk, hogy a Szovjetunió ja­vaslatai mindig merev visz­szautasításra találtak, akkor most itt a lehetőség a fel­szabadulásra a bénító és csüggesztő hatások alól, mert a Szovjetunió új lehe­tőséget teremtett a leszere­lés ügyének a holtpontról való elmozdítására s új er­kölcsi és politikai fegyvere­ket adott a békéért harco­lók kezébe: a kísérletek fel­függesztésével példát mu­tatott az atom- és hidrogén­fegyverekkel rendelkező má­sik két nagyhatalomnak. Nem kétséges, máris számos jel mutatja, hogy nemzetkö­zi irányokban új lendületet kapnak a különböző tömeg­mozgalmak, amelyek az em­beriség feje felül örökre el akarják hárítani az atomhá­ború veszélyét. Mlht ismeretes, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa üze­nettel fordult az Amerikai Egyesült Államok kongresz­szusához és Nagy-Britannia parlamentjéhez is, kérve, a békéért nagy felelősséget hordozó két nyugati ország törvényhozó testületeit, hogy hozzanak hasonló döntést a magfegyverekkel való kísér­letek megszüntetésére. Vilá­gos, hogy megszámlálhatat­lan milliók figyelik a föld egész kerekségén, hogy mi lesz az amerikai és a brit válasz. A német militarizmus által fenyegetett országok összefognak Néhány nappal a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának példamutató döntése előtt ülésezett Bonnban a hitle­rizmus embertelen örökségé­nek hordozóit is magában foglaló parlament, s úgy döntött, hogy a legmoder­nebb fegyverekkel, tehát atomfegyverrel is ellátják a nyugatnémet hadsereget. A nemzetközi feszültség fenn­Amint kiderült, hogy az amerikai militarista körök holtpontra juttatták a lesze­relésre irányuló tárgyaláso­kat az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében, az is nyilvánvaló lett, hogy a leszerelés ügye csak kor­mányfői tanácskozás ered­ményeként mozdulhat el a holtpontról. Ezért enyhült a békeszerető emberek aggo­dalma annak eredményekép­pen, hogy a Szovjetunió köz­vetlenül az Egyesült Nemze­tek közgyűlése után nyilvá­nosságra hozta a kormány­fői értekezlet egybehívására vonatkozó javaslatát. A né­pek közvéleménye egyszer már tanúja volt annak, hogy a (kormányfői értekezlet fe­szült nemzetközi helyzetben, holtpontra jutott ügyekben meghozta az enyhülést és az új kezdeményezések lehető­ségét. A Szovjetunió javas­lata és a békeszerető népek hatalmas közvéleménye 1955-ben létrehozta a négy nagyhatalom kormányfőinek konferenciáját. A konferen­cia eredményeként ..oldódtak meg részben közvetlenül, részben közvetve konkrét kérdések és viszonylagosan enyhült a nemzetközi fe­szültség. A csúcstalálkozó­ért folyó küzdelem eredmé­nye most új enyhülést ígér, de az agresszív körök fon­dorlatos erőfeszítésekkel küzdenek ellene. A csúcstalálkozó megaka­dályozására, vagy — létre­jötte esetén — sikertelenné tételére Irányuló imperialis­ta törekvések két úton is igyekeznek céljukat elérni. Részben olyan problémák napirendre tűzését követe­lik, amelyekről eleve tud­ják, hogy vagy megoldhatat­lsnok a jelenlegi helyzetben, vagy el sem fogadhatók tár­gyalásra, részben pedig olyan eljárásokat ajánlanak a tárgyalások előkészítésére, amelyek révén biztosítani lehet a kitérést a csúcstalál­kozó elől, vagv legalábbis annak elodázását. A nyugati hatalmak irreális elképzelései Az imperialista államok meg akarják akadályozni, hogy a leszerelés legyen a csúcstalálkozó első napiren­di pontja, mertVnnél a kér­désnél van lehetőség meg­egyezésre, illetve, mert en­nél a kérdésnél könnyen ki lehet mutatni, me'vik tár­gyaló fél ragaszkodik a fegy­verkezési verseny fenntar­tásához. A leszerelés kérdé­se előtt az Imperialisták olyan témákat szeretnének felvetni, mint például a né­met egység megteremtése, vagy a kelet-európai orszá­gok társadalmi rendszere. Mind a kettő olyan kér­dés, amelynek tárgyalására semmiféle nemzetközi kon­ferencia, vagy nemzetközi testület nem illetékes. Aki nem számol azzal, hogy a második világháború óta el­telt évek alatt két külön Németország alakult ki, egy­mástól eltérő társadalmi és gazdasági rendszerrel, az nem tudja, miről beszél, ami­kor a német egységet emle­geti. Aki nem tudja, hogy a német nép egysége felé a két Németország konfederá­cióján keresztül vezet az út, az illúziókat kerget, amikor az egység létrehozását em­legeti. Aki nem a két Né­metország képviseletére akarja bízni a német egység lehetőségeinek megkeresését, hanem nemzetközi fórumra, az Illetéktelenül beavatkozik más országok belügyeibe, olyan kérdésekben akar dön­teni, amelyben sem illeté­kessége, sem hatásköre nincs. Nem is azért hozzák fel az ilyen körök a német egység kérdését, mintha tényleg szívesen látnának egy békés és demokratikus, egységes Németországot, ha­nem csak azért, hogy a csúcstalálkozó létrejöttét megakadályozzák, vagy a ta­nácskozást meddővé tegyék. Ugyanezzel a szándékkal em­legetik, hogy a keleteurópai népi demokráciák rendszeré, ről is szeretnének tárgyalni. Ügy tesznek, mintha erre a kívánkozásukra a magyaror­szági ellenforradalom jogo­sítaná fel őket. Arról nem beszélnek, hogy a keleteuró­pai országokban a magyaror­szági ellenforradalom előtt is már a népi hatalom kiala­kulásának első pillanatától kezdve szakadatlanul a nápi hatalom megdöntésére töre­kedtek. Sokféle kísérletezé­sük kudarca sem józanította ki őket. Képmutatásuk és er­kölcstelenségük annál szem­beötlőbb, mert valóban jól tudják, hogy az Itteni rend­szerek megváltoztatására nincs erejük. Előttük is vi­lágos, hogy erről nem tár­gvalhfttnak, mégis képmuta­tó módon emlegetik, hogy bátorítsák a belső felforgató elemeket, hogy ügynököket kílldhesseoek a népi demok. ráelákba ós akadályozzák és nehezítsék a csúcstalálkozóra vonatkozó tárgyalásokat. A másik módszer a talál­kozó meghiúsítására olyan előkészületek ajánlása, ame­lyek kátyúba juttathatják a találkozó tervét. Világos, hogy minden olyan javaslat, amelv előkészületi tanácsko­zásokra — akár külügymi­niszteri, akár követi érte­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents