Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-12 / 86. szám

fizaittbftt, 1958. iprflls 12. 3 Tizenhatmillió forint állami hitelből ÁRTÁMOGATÁS NÉLKÜL IS éPül fel jövedelmezővé teszik vállalatukat a baktói zoldségkombinát | a Délrost dolgosai A baktói Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjai számára kedves vendégek jártak Szegeden. A Földmű­velésügyi Minisztérium be­ruházási főosztályának ve­zető szakemberei tanulmá­nyozták a baktói Felszaba­dulás Termelőszövetkezet gazdaságát, s nagyobb összegű állami hitel gazda­ságosságával kapcsolatban végeztek számításokat. Mire a vita eldűlt Korábban a hitelügyben a Felszabadulás Tsz tagjai már fűhöz-fához fordultak, de a legtöbb helyen azt a választ kapták: "Tízmillió forint nagy összeg, nem ki­fizetődő ennyit beruházni Baktóban.* Utóbb a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi szakemberei már meg sem hallgatták őket. Most a Földművelésügyi Miniszté­rium beruházási főosztálya szakembereinek vizsgálata után a vita eldőlt. A kikül­döttek megállapították: a város mezőgazdaságónak fej­lődése szempontjából nélkü­lözhetetlen ez a beruházás és saját számításaik alapján a korábban kért tízmillió fo­rint helyett tizenhatmillió forint folyamatosan fize­tendő hosszúlejáratú hi­tel igénybevételét enge­délyezték a szövetkezetnek. Ebből a tizenhatmillió forintból még ebben az év­ben az üvegházak fűtéséhez egy bővizű termálkutat fú­ratnak és összesen tízezer négyzetméter termőfelületet építenek be csővázas hajta­tó házakkal. Az első há­romezer négyzetméter ter­mőterület beépítésére jö­vőre kerül sor, az egész "zöldségkombinát* építésé­nek teljes befejezésére pedig 1961-ben. 0 leqnagyobh primőr kertgazdaság A Földmüvelésügyi Mi­nisztérium kiküldött szak­emberei elmondották, hogy ilyen nagy termőterülettel rendelkező üvegházi primőr kertgazdaság még egyetlen egy sincs az országban. Je­lenleg a hajdúszoboszlói szö­vetkezeti üvegházi kertészet' a legnagyobb, azonban en­nek is csak négyezer négy­zetméter fűthető termőterü­lete van. Kiszámították azt is, hogy ha a baktói zöld­ségkombináttal párhuzamo­san felépül az újszegedi Ha­ladás Tsz hasonló méretű üvegházi kertészete is, ak­kor a város korai hajtatásos zöldségtermelése a jelenle­ginek pontosan a háromszo­rosára emelkedik. A baktói termálkút és üvegházak építésével pár­huzamosan ugyancsak az említett állami hitelből a jelenlegi elgondolások sze­rint mintegy ötven kataszt­rális hold szántóterület esőz­tető rendszerű korszerű ön­töző berendezését is felépí­tik. Szorgalmas munkával a jövedelmezőségén A Felszabadulás Termelő­szövetkezet lelkes tagjai A KISZ-brigád két szorgalmas tagja, Makra Piroska és Süli Anna a zsenge paradicsompalántákat gondozza a csípős tavaszi szélben. A szerkesztőségünkbe érkezet! hozzászólásokat figyelembe veszik az új házirendnél A leveleket továbbítottuk a városi tanácshoz "Készül a békés együtt­élés kódexe* címmel jelen­tettük be olvasóinknak alig egy hónapja — március 16­án —, hogy a szegedi városi tanácsnál olyan tanácsi ren­delettervezeten dolgoznak, amely az állami- és magán­házak rendjének szabályozá­sára hivatott. A későbbiek során több hozzászólást is közöltünk la­punkban, amelyekben olva­sóink figyelemreméltó szem­pontokkal járultak hozzá, hogy az új szegedi há­zirend valóban sok súr­lódási felületet szün­tessen meg a bérházak­ban. Az elmúlt hetekben szerkesztőségi postánk egy részét a házirendhez érke­zett hozzászoiasok, javasla­tok tették ki. A város kü­lönböző részeiből és a leg­különbözőbb foglalkozású olvasóinktól jöttek e levelek, Szegedi papucs a népi együtteseknek Január 1 óta már több, mint húszezer pár pa­pucsot készítettek a Sze­gedi Papucskészítő Szö­vetkezet mesterei. Messzeföldön híresek a hegyes sarkú, bársony­ra hímzett szegedi pa­pucsok. Különböző né­pi együttesek megrende­lésére az elmúlt három hónapban több, mint ötezer párat készítettek. Legutóbb a Magyar Ál­lami Népi Együttes tag­jainak szállítottak, most Csongrád- és Veszprém megyei népi tánccsopor­tok részére készítik a papucsokat. amelyek bármily oldalát, részletproblémáját világítot­ták meg a "békés együtt­élés* kérdésének — ott volt az őszinte szándék a segí­tésre, ötlet, javaslat a mos­tani visszás állapotok javí­tására. Sok hozzászóló csak a la­kó szemszögéből nézve tette meg javaslatát. Több levél a -szembelévő« féltől — a ház­felügyelők csoportjától érke­zett, amelyben ők mondták el: mit kifogásolnak egyes la­kók magatartásában. A há­zak, lakások nyugalmának óvása, a gyermekek szerete­te, az egymás iránti kölcsö­nös tisztelet, a társadalmi tulajdon féltése többször visszatérő gondolat volt e levelekben. Számos magán­háztulajdonos is kifejtette elgondolását, véleményét a házirers-tn-i '••"-•'•solatban. Ahogy értesültünk, az el­múlt hetekben nemcsak szer­kesztőségünkbe, hanem a tanács több osztályához is igen sok hozzászólás érke­zett a készülő házirendhez. Olvasóink segíteni akará­sát ezúton kívánjuk megkö­szönni, mivel a beküldött levelekre külön-külön vála­szolni nincs módunk. Min­den levelet, most a vitát le­zárvq, átküldünk a városi tanács építés- és közleke­dési osztályához, amely egyik "gazdája*, kezdeményezője az új házirend megszerkesz­tésének. A tanácsnál most a rendelettervezet végleges szövegezésénél minden érté­kes hozzászólást figyelembe vesznek. Ez a módszer — hogy a város lakói eleve ki­fejthették véleményüket — egészen biztosan hozzájárul ahhoz, hogy a városi tanács eavik közeli ülésén tárgya­landó tanácsi rendelet a mos­taninál jobb "házirendet« eredményez. azonban nem várnak készen mindent az államtól, mert jól tudják: gazdaságuk csak akkor válhat mielőbb szép­pé, virágzóbbá, ha minden erejüket a jövedelmezőbb belterjes termelésre fordít­ják. A múlt években alig­alig foglalkoztak itt kerté­szeti termeléssel, jelenleg pedig már nem kevesebb mint 1580 szakszerűen elké­szített melegágyi ablak alatt növekszik a sokféle paradi­csom, paprika, karfiol, kara­lábé. s más zöldségfajta pa­lántája. Az idősebb tagok mellett a kertészetben nagyon dere­kas munkát végeznek a KISZ-brigád tagjai is. E brigád 15 ifjúmunkás, fia­tal lánytagja vállalta: ha a munka úgy kívánja, a főker­tész utasításainak megfele­lően vasárnap is dolgoznak. A melegágyban szépen fej­lődnek a növények s az ügyeskezű kertészkedők úgy számítják: mire máshol el­sőre kapálják a paradicso­mot. akkorra ők már elad­hatják az első termést. Cscpi József — Az idén ártámogatás nélkül jövedelmezővé tesz­szük vállalatunkat és. még nyereségrészesedést is osz­tunk — erről beszéltek, ezt "jósolták* a Délrost élüzem­avató ünnepségén a vállalat vezetői. Nem tenyérből, kár­tyából jósoltak és nem is a csillagképekből állították össze a jelent és vázolták a jövőt. Mielőtt a "jóslatot* kimondták, alaposan felmér­ték a jelent, számot vetet­tek a lehetőséggel és a rej­tett tartalékokkal. Tavaly még négymillió kétszázezer forint ártámoga­tást kaptak, az idén enélkül vágtak neki az esztendőnek. Az elmúlt év eredményes munkájáért egyhavi fizetés­nek megfelelő nyereségrésze­sedést osztottak. Hogy az ez évi munkáért, mennyit osztanak majd, ahogy egyesek mondják, az a "jövő zenéje*. Látszólag könnyen számíta­nak, következtetnek, de a szavak mögött máris komoly eredmények vannak. Erőtel­jes munka folyik, hogy 1958 is meghozza nemcsak a vál­lalati termelési eredménye­ket, hanem ezentúl még azt a bizonyos pluszt is, ami­ből a nyereségrészesedés lesz. Már az év első hónapjában, sőt napjaiban nekigyűrkőz­tek a munkának. Volt is, és még van is miért. Bár múlt évben a készárutervet 100 százalékra, a teljes termelési értéktervet 104,6, s a szál­hozamtervet 111,8 százalékra teljesítették. Sokat javult a termelt áru minősége, s ez­zel növekedett az árbevétel is, A második félév alapján a rostüzemek közül egyedül nyerték el az élüzem címet. Ez mind szép és jó, de a rá­fordítási költség az elmúlt évben még az igen jónak mondható második félévben sem csökkent. Tehát nem is kell sokat keresni, kutatni a lehetőségek után, hol is ta­karékoskodjanak jobban. Csak az a kérdés hogyan. — Megtaláljuk a hogyant is —, mondják a műszakiak, akik már sok hogyanra ad­tak választ. Tavaly például nyolc új törőgépet készítet­tek saját erőből, számtalan egyéb gépen alkalmaztak újítást s ezzel biztosították a téli zavartalan munkát. Annyi kendert törtek előre, hogy fennakadás nélkül dol­gozhattak és így az év ele­jén is zavartalanul teljesít­hették a tervet. 1958-ban, úgy is mondhatjuk, erősebb alapra épül a tervteljesítés a Dél­rostnál. Mint Döbrentei Ká­roly elvtárs, iparigazgató mondotta az élüzemavató ünnepségen, csak állami be; ruházásból ötmillió hétszáz­ezer forint beruházást ka­pott a Délrost. Ebből a kü­lönböző telephelyekre új, modern gépek, sőt egész gépsorok kerültek, amelyek­kel sokkal könnyebb és ter­melékenyebb a munka. Négy telephely a jövőben a saját fejlesztésű áramról áttér a hálózati használatra. Ez lé­nyegesen olcsóbb, és jelen­tős megtakarítást hoz a vál­lalatnak. A rejtett tartalékok tára egyelőre itt is kimeríthetet­len. A nyersanyagból és se­gédanyagokból még mindig sokat elvisz a tudatlanság, a tapasztalatlanság, a nemtö­rődömség és a hanyagság is. Munkaverseny ugyan van, de csak papíron, ahogy itt mondják: nem élő a munkaverseny. Ez nemcsak egyszerűen tény­megállapítás, hanem komoly bíralat is. A szakszervezet­nek és pártszervezetnek a versenymozgalom bizonyos mérvű csendes szemléléséből kizökkenve az aktív cselek­vés mezejére kell lépnie. A Délrost dolgozói tudják, maguk előtt látják, ismerik a tényt: ártámogatás nélkül is jövedelmezővé tenni a vál­lalatot olyannyira, hogy nye­reségrészesedés is jusson. A terv, a cél, amit maguk elé tűztek, reális. Csak annyit vaualtak, markoltak, ameny­nyit elbirnak. A terv azon­ban még nem valóság, az ígéretek, fogadkozások nem egyszerűen óhajaik kifejezé­sei. Kicsendül belőlük az akarat, az elhatározás a terv­teljesítésre, az önköltség csökkentésére. A dolgozók érzik és tudják, ezekben rej­lik az életszínvonal emelé­sének előfeltétele, amit ne­kik kell valóra váltaniok. Hogy a tudás és akarat mi­ként párosul a tettekkel, mi is figyelemmel kísérjük, s majd alkalomadtán hírt adupk róla... MEGJEGYZÉSEK egy képkiállításhoz Eredményesen kezdődött el a takarékossági mozgalom az Ingatlankezelő Vállalatnál Takarékossági mozgalom indult az Ingatlankezelő Vál­lalatnál, hogy jobban kihasz­nálják az anyagot, a lehető­séghez mérten bedolgozzák a bontott anyagféleségeket ter­mészetesen úgy, hogy az ne menjen a minőség rovására, továbbá, hogy csökkentsék a hulladékot a különböző nyersanyagoknál. Alig tett el két hét, mióta a vállalat aktivaülése a ta­karékossági < mozgalmat el­indította, máris jelentős eredménnyel dicsekedhetnek. Ezalatt a néhány najö alatt például tíz métermázsa fel­használatlanul heverő ólom­cső-darabokat szedtek össze. Gondos kiválogatás után kö­zel három mázsa ebből hasz­nálhatónak bizonyult. Ennek értéke több, mint négyezer forint. A további terv, hogy a hulladékot is újraöntsék. Ezért kisebb öntőberende­zést rendeltek a Vasöntödé­ben, s ennek segítségével le­hetővé válik a hulladék he­lyi hasznosítása, ami további megtakarítást eredményez. Csokoládé-verseny — balatoni utazással A Budapesti Csokoládégyár az idén ünnepi fennállásá­nak 90. évfordulóját. A ki­váló termékeiről híres gyár múltjához méltóan dolgozik. Az évfordulót nemcsak a termelés növelésével ünnep­lik a csokoládégyáriak. Az idén számos új édességgel gazdagítják a választékot, ezek közül több még ebben a negyedévben az üzletekbe kerül. Igen ízletes lesz a Jubileumi szelet és a dísz­dobozba csomagolt Extra desszert. Készül egy érdekes­ség is: a Kék Balaton, táb­lás csokoládé. Burkolata alatt egy-egy balatoni tájké­pet helyeznek el. Húsz kü­lönböző kép lesz, s azt a gyermeket, aki egy sorozatot összegyűjt belőlük, Balaton körüli utazásra viszik. Az új termékek sorába tartozik a műanyag-dobozba csomagolt édesség is. Árusítását hama­rosan megkezdik. A napokban nyílt meg a Kiskereskedelmi Vál­lalat Klauzál téri tárlat­helyiségében a szegedi képzőművészet gyűjte­ményes kiállítása. Ha­lász György vállalati igazgató üdvözlő szavai után Kovács Miklós, a tanács népművelési cso­portjának munkatársa mondott megnyitót, majd Vinkler László festő­művész a képekről be­szélt a közönségnek. A kiállítás önmagában eléggé magas művészi szinvonalat képvisel. Diny­nyés, Dorogi, Tápai, Jánoska és Vinkler egy-egy képe megragadó, költői, tiszta és a nézőt már az első találko­zásnál is leköti. A néző hiányérzete a kiállítás meg­tekintése után nem a művé­szi módszerek egyhangúsága, vagy a technikai ügyesség színvonaltalansága miatt tá­mad fel. Nem. Sokszínűség, különböző stílusok — egyazon festő munkásságán belül is — villódzó technika bőven van a kiállításon. Ennyi mesterségbeli tudásból sok­kal nagyobb művek megalko­tására is futná az erő. Mást hiányolunk. Valóban a mai kort. A mai életet, a ma problematikáját, a ma szere­tetét. A szenvedélyes törek­vést arra. hogy a kép ne lakásdíszítő elem, hanem az emberi tudatot formáló mű­vészi. emberi tett legyen. A kiállítás teljes képanya­ga az "időtlenség* sugalla­tában fogant. Eppenígy sze­repelhetne harminc évvel ez­előtti kiállításon, mint ezen a mostanin. Akkor is, ma is el lehetne csevegni a képek intimitásán. Akkor azt lehe­tett volna mondani, hogy az a gonosz, mordon építészet, nagy falfelületeivel lehetet­lenné teszi a tábla-képek festőit, s csak a treskó-fesr tészetnek van jövője (mond­ták is!), de azért a kö-ön­sén tonnája szeretettel az in­timitásokat nnvótó kísk.énc­ket is. Ma pedig azt lehet mondani. hoay nem iaar honn a kisképek. burzsoá re ti pésret bár voltak akik art éirt*n**ák de a szovjet eszté­tika ez* már ránézi ménen toZ*a. Tv*im kórképek is kl­fp^pzhezik a művész vallo­mását a világról — tagadjál' tehát szeretettel ezeket az intimitásokat nyújtó kis­képeket. TJarminc éve sem, ma " sincs az ilyen elemzés­nek igaza. Ma azért, mert nem arra a kérdésre vála­szol, amit a képzőművészet művelőinek az élet, a kriti* ka, s a közönség egy része, — s egyre inkább növekvő része föltesz. A vita nem azon folyik, hogy a freskó, vagy a táblakép a szocialista művészet. Mindkettő lehet az is, meg lehet nem az is. Hogy az-e, mégcsak nem is attól függ elsősorban, hogy milyen ecsetkezeléssel, mi­lyen szin-kompoziciót, mi* lyen élességű grafikus meg­oldásokkal dolgozik a mű* vész. Attól függ, hogy mi* lyen szemlélettel nézi a kö­rülötte folyó világot, mit ra­gad ki belőle, mit tükröz. A jelenlegi kiállítás, és né­hány szegedi képzőművész műtermében tett látogatás^ azt bizonyítja, hogy a szegedi festők legnagyobb ré­sze számára a festészet formai probléma. A valóság­nak mélyebb, nagyobb esz­meiséget igénylő kutatása hiányzik. Mintha a modell­városrész, táj, ember stb. maga is csupán mint kép áll­na a festő előtt. Alkotás közben az igény szinte csak annyi, hogy újrafesse a lá­tott képet. A nagy művészetek ennél többet akartak. A nagy mű­vészetek számára a kép min­dig a tartalom visszaadásá­nak a kérdése volt. A tarta­lomé, mely eszmeiséget su­gároz. előrevisz, harcol, agi­tál, meggyőz, elsodor, — az új nevében, és győz is! A nagy művészetek azért te­remtettek új formát, mert új mondanivalójuk volt. Uj oldalát, új törvényszerűségeit látták meg az életnek, s szenvedélyesen törekedtek arra, hogy ezt az újat kife­jezzék, — új módon. Az az új nem csupán freskókkal ábrázolha­tó. Mint ahogyan a költé­szetben is nem csupán az epikával. Az intim műfajok, a kisméretű képek is el­mondhatják ezt az újat, — ha van mondanivaló, ha ez az évülő új világ a művész s'Jvéhor. szól és meomnzaet­ja akaratát, Ha nemi Akkor nem s~ü­letik művésze* Akkor "—'i­l.etnek üayes néha tprhnikáóú képek. d° a m.ű­vész lelkiismerete is nuu.g­talan marad. Mert a müvé'Z így vagy úgy vallani akar. S vallania is kell! (sz. r.)

Next

/
Thumbnails
Contents