Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

2 Péntek. 1958. április TL nyilatkozat a magyar és a szovjet párt-és kormányküldöttség megbeszéléseiről (Folytatás az 1. oldalról.) magyar és a szovjet nép ba­rátságának erősödését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsola­tainak és együttműködésének elmélyítése céljából több fon­tos megállapodást írtak alá. Létrejött a Magyarország te­rületén ideiglenesen tartóz­kodó szovjet csapatok jogi helyzetére vonatkozó egyez­mény, a kettős állampolgár­ságú személyek állampolgár­ságának rendezéséről szóló egyezmény és a konzuli egyezmény. Előkészületben van több más, a két ország kapesolatalt érintő egyez­mény. A felek nagy megelégedés­sel szögezték le, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetnnió gazdasági együtt­működése az 1957. március 28-1 közös nyilatkozatban foglaltak szellemében ered­ményesen fejlődik. A közös nyilatkozatnak megfelelően aláírták az 1958—60. évi hosszúlejáratú áruszállítási egyezményt, amely biztosítja Magyarország ipari kapaci­tásának kihasználását és megfelelő magyar Iparcik­kek exportját a Szovjet­unióba. A hosszúlejáratú kereske­delmi egyezmény a kölcsö­nös áruszállítások további növelését Irányozza elő. A magyar kormány kérésére a szovjet kormány a magyar népgazdaság további fejlődé­sét elősegítendő, kiegészítő gazdasági segélyt nyújt n kohá­szati-. gépgyártási-, elektro­technikai-, vegyi-, olaj-, könnyűipari és más Ipari és közlekedési üzemek építésé­hez és rekonstrukciójához. Hosszú időre szóló megál­lapodást kötöttek és annak alapján bővítik a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió iparának tudományos és műszaki együttműködését az erös- és egyenáramú be­rendezések, miiszerek és Die­sel-motorok gyártásában. A küldöttségek hangsú­lyozzák, hogy népgazdasá­guk fellendítése, nénelk életszínvonalának további emelése végett fokozottab­ban össze kell hangolniuk népgazdaságfejlesztési ter­veiket országaik lehetőségei­nek és gazdaságuk fejlesztési távlatainak legmesszebbme­nő figyelembevételével. A felek nagy megelége­déssel állapítják meg, hogy n két ország tudományos és kulturális kapcsolatai ered­ményesen és gyümölcsöző­en fejlődnek. A tudományos és kulturális kapcsalatok fejlesztésében elért sikerek nagymértékben hozzájárul­tak a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyí­téséhez és egyben gazdagí­tották mindkét nép kultú­ráját. 1957-ben a magyar tudományos és kulturális élet számos kénviselője Járt a Szovjetunióban. Nagy számban érkeztek Magyar­országra Is a szovjet tudo­mány és kultúra Ismert mű­velői. E látogatások lehető­vé teszik a két ország gaz­dag tudományos és kulturá­lis örökségének kölesönös megismerését, am| előtt a szocializmus viszonyai kö­Bött korlátlan távlatok nyíl­nak. A kulturális és tudo­mányos kapcsolatok további foüesztése érdekében aláír­ták az 1958. évi kulturális munkatervet és a két or­szág tudomnnvos akadémiá­jának megállapodását. A fe'ek na-vra értékelik a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunióban működő baráti társaságok munkálát a két nén kn't"r411s kap­csolatainak bővítése szem­pontiéból és klielentlk. hogv ezeknek a szervezeteknek minden támogatást megad­nak. • A tárgyalások folyamán a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg a védelmi Jellegű varsói szerződés sze­repét és jelentőségét illető­en; ez a szerződés a benne részvevő országok bizton­ságának fontos tényezője az agresszív észak-atlanti tömb mind fokozódó háborús ké­szülődéseivel szemben. A felek tárgyalásaikon egyöntetűen leszögezték, hogy minden szocialista ország nemzeti függetlenségének és szuverénitásának legfőbb biztosítéka a szocialista ál­lamok egységes táborba való szoros tömörülése a kölcsö­nös testvéri segítség, a tel­jes egyenjogúság, a területi sértetlenség, az állami függetlenség és szuverénl­tás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás el­veinek tiszteletben tartása alapján. A szocialista államok szo­lidaritása egyetlen állam el­len sem irányul, hanem az összes népek érdekeit szol­gálja, mert fékezi az Impe­rialista körök agresszív tö­rekvéseit és támogatja a bé­ke és haladás nap mint nap növekvő erőit. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikai téren az egyetemes béke megszilárdítása érdekeben ezután Is a hatalmas szocia­lista tábor összefogásának és a további megerősítésének feladataiból Indul kl. Sem­milyen erő nem képes meg­bontani ezt az egységet, amely a marxizmus—leni­nizmus nagy eszméin, a kommunista társadalom fel­építésének közös célján és a szocialista országoknak azon elszántságán alapul, hogy visszavernek minden kfsérVtet, amely zavarni próbálná népeik békés épí­tő munkáját. A tárgyalásokon megálla­pítást nyert, hogy mindkét fél azonos álláspontot foglal cl a Jelenlegi nemzetközi helyzet minden kérdésében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, híven a kommunista és munkáspár­tok által 1957 novemberében Moszkvában aláírt nyilatko­zat és békek'iáltvány elvei­hez és eszméihez, legfonto­sabb feladatinak tartja, hogy minden erővel előse­gítse a béke összes erőinek összefogását, a népek valódi biztonságáért, az fii háború veszélyének elhárításáért ví­vott harcban. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megállapít­ja: a mai nemzetközi hely­zet legfőbb problémája to­vábbra Is az. hogy megál­lanodás jöliön létre a nem­zetközi feszfiUség enyhítését, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetését és a ml száza­dunkban az emberiséget sú­lyos következményekkel fe­nveeető háború veszélyének elhárítását szolgáló konkrét és halasztást nem túrő In­tézkedésekről. A két küldött­ség klfélezte azt a mélysé­ees meggyőződését, hogy e téren fontos Ténés Tenne a vezető államférfiak értekez­letének , közeljövőben való összehívása, a kormányfők részvéteiével. A Szovjetunió kormánya által a legmagasabb szintű tárgyalásokon megvitatásra javasolt kérdések pozitív megoldása megfelelő alapja lehetne hathatós európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának. Ennek külö­nös jelentősége van a béke védelme szempontjából, hi­szen Európa az elmúlt fél évszázadban két ízben is vé­res és az európai népeknek mérhetetlen szenvedéseket okozó háború keletkezésének tűzfészke volt. Ebből a szem. pontból különösen nagy je­lentőségű lenne, ha megköt­nék az északatlanti tömb és a varsói szerződés szervezete országainak megnemtámadá­si szerződését. A jelen kö­rülmények között, amikor a népek állhatatosan követelik a legfontosabb nemzetközi problémák rendezését elő­mozdító intézkedéseket, e megállapodás lehetővé ten­ne, hogy megkezdődjék az államok viszonyában megle­vő feszültség csökkentése, s megtörténjék a kellő fordu­lat a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kijelenti, hogy határozottan törekedni fog a sürgető nemzetközi prohlémák megoldásra érett kérdéseinek rendezésére, így az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek azonnali és álta­lános beszüntetésére, a Né­metország, valamint más, az Északatlanti Szövetséghez és a varsói szerződéshez tar­tozó államok területén tar­tózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentésére, a közép-európai nukleáris- es rakéta-fegyvermentes övezet létrehozására. A Magyar Népköztársaság küldöttsége történelmi jelen­tőségűnek tartja a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának azt a döntését, amellyel egy­oldalúan beszünteti az atom­és hidrogénfegyver-kísérlete­ket. Ez a mélységesen hu­mánus lépés, melyet a né­pek békéjéért való aggódás sugallt, s amelynek célja az emberek egészségét fenye­gető atom- és hidrogénfegy­ver-kísérlctek veszélyének megszüntetése, megfelel a népek létfontosságú érdekei­nek és felbecsülhetetlen hoz­zájárulást jelent a kívánatos nemzetközi bizalom megte­remtéséhez. Ez a döntés meg­nyitja a lehetőségét annak, hogy minden állam örökre beszüntesse az atom- és hid­rogénfcgyver-kísérleteket. A két fél kifejezi azt a reményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hid­rogénfegyverekkcl folytatott kísérleti robbantásokat és ezzel maglik is hozzájárulnak a népek közötti béke meg­szilárdításának nagy ügyé­hez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió sfkraszáll a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedésekért és erélyesen elitéll az északat­lanti tömb tagállamai által folytatott fegyverkezési ver­senyt és háborús készülődést. Elítélik az északatlanti tömb tagállamainak minden arra Irányuló kísérletét, hogy a leszerelés kérdésének megvi­tatása kapcsán olyan feltéte­lek elfogadását erőszakolják, amelyek sértik a Szovjet­unió és a többi szocialista állam biztonságát, ugyanak­kor még inkább szabadkezet nyújtanak az északatlanti tömb részvevőinek az agresz­szív háborús politika meg­valósításához. A két ország továbbra is határozottan szembeszáll a hidegháború­val és annak minden meg­nyilvánulási formájával és harcol az egyes országok ál­tal folytatott háborús pro. paganda megszüntetéséért, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok és a nemzetközi ke­reskedelem szabad fejlődésé­ért, ami az államok közötti bizalom megerősítésének leg­szilárdabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következe­tes híve az Idegen területe­ken levfl katonai támaszpon­tok felszámolásának, mint­hogy a támasznontok léte­zése a nemzetkőzi viszonyo­kat mérgező gyanakvás és bizalmatlanság egvlk fő oka. A két fél kénytelen komoly aggodalmát kifejezni amiatt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyű­lése felhatalmazta a szövet­ségi kormányt Nyugat-Né­metország hadseregének atom- és hidrogén fegyverek­kel való felszerelésére. A fe­lek kKeiezik aggodalmukat amiatt ls, hogv Nyugat-Né­metország területén előké­születek folvnak külföldi atom- és rakéta-támasznon­tok elhelyezésére, minthogy Nyugat-Németország és poli­tikájának eredményeként Európában kialakuló légkör sokban hasonlít ahhoz, ame­lyet a hitlerista Németország teremtett a második világ­háborúra való felkészülése Ideién. A felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesz­nek erők, amelyek nem en­gedik m"" hogy országukat az atomháhorú pi6hészf'-;sA­nek veszélves útjára sodor­ják: e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németor­szág területén söpörne vé­gig. A két küldöttség küelentl. hogy Németország egyesíté­sének ügye teljesen a két szuverén német állam, a Né. met Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tar­tozik és hogy Németország békés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja — a né­met konföderáció létrehozá­sa lenne. A Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az NDK e javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a tudomány és a tech­nika hatalmas eredményei, amelyek a Szovjetunió által fellőtt első mesterséges hol­dakban fejeződtek ki, a nemzetközi együttműködés korábban nem létezett új lehetőségeit tárják fel a ter­mészet törvénycinek az egész emberiség javát szolgáló megismerése terén. Mindkét fél úgy látja, hogy a koz­mikus térségek katonai cé­lokra való felhasználásának megtiltásáról és az idegen területeken levő külföldi ka­tonai támaszpontok felszá­molásáról kötendő megálla­podás — amint ezt a Szov­jetunió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmá­nyozása területén folytatan­dó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős lépés volna, amely elősegítené a lefegyverzés egész problémájának megol­dását. A küldöttségek Ismét kife­jezik a Magyar Népköztársa­ságnak és a Szovjetuniónak azt a szilárd elszántságát, hogy erélyes harcot folytat­nak az államok közötti el­lenségeskedés élcsztésébcn érdekelt körök minden arra irányuló próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgezzék, mint a kclctcurópal országokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan le­szögezi, hogy a népi demok­ratikus országok államrendje nem lehet vita tárgya nem­zetközi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem —, mivel ezt a kérdést ezen országok né­pei már régen eldöntötték, amikor határozottan és vég­legesen ráléptek a szocializ­mus építésének útjára. A néni demokratikus országok helyzetének megvitatását erő­szakoló kísérletek mindkét fél véleménye szerint össze­egyeztethetetlenek az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alapokmányában kifejtett el­vekkel és megengedhetetlen beavatkozást jelentenek szu­verén országok belügyeibe. A felek határozottan visszauta­sítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. A keleteurópai népi de­mokratikus országokban fennálló helyzet kérdésének felvetését, valamint azt a következtetést, hogy nemzet­közi értekezleten vitassák meg Németország egyesíté­sének kérdését — ami a két szuverén német állam Ille­tékességébe tartozik — nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hideg­háború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséről szóló megálla­podás létrejöttét. Nem lehet másként értékelni, mint olyan kísérletnek, hogy meg­hiúsítsák a legmagasabb szín­vonalú értekezlet összehívá­sát, aminek célja az eszte­len fegyverkezési hajsza megszüntetése és a háborús veszély kiküszöbölése ha­laszthatatlan kérdéseinek megvitatása. Csak olyan tö­rekvésnek lehet tekinteni, hogy a népeket a holnaptól való rettegésben tartsák, fo­kozzák az ellenségeskedést és a gvana''>ást az államok kö­zött. szítsák a háborús pszl­hózist, s ugyanakkor egye­sek hatalmas profitokat húz­zanak a katonai szállítások­ból. matl rendszernek — egyes országok mások feletti ural­mának — pusztulása feltar­tóztathatatlan történelmi fo­lyamat. A Magyar Népköztársaság pórt- és kormányküldöttsége kijelenti: a Magyar Népköz­társaság kormánya arra tö­rekszik, hogy helyreállítsa, illetőleg megteremtse a nor­mális viszonyt minden or­szággal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontossá­got tulajdonít azoknak a lé­péseknek, amelyeket a Ma­gyar Népköztársaság a szom­szédos Ausztriával való kap­csolatainak megjavítása ér­dekében tesz. mivel Magyar­ország és Ausztria együtt­működése, amennyiben egy­más szuverénitásának és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének követke­zetes tlszteletbentartásá-n alapul, hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság megteremtéséhez. A Magyar Népköztársaság kormányá­nak ezen álláspontja a Szov­jetunió párt- és kormány­küldöttségének teljes meg­értésével találkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetnnió párt- és kormányküldöttsége kifelezi azt a határozott meggyőző­dését, hogv a népek közötti béke megőrzésének és meg­szilárdításának nemes céljai, a "hidegháború* és a fegy­verkezési bajsza megszünte­tése, az összes, — kis és nagy — államok együttmű­ködésének kiszélesítése meg­valósítható, ha társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül betartják az államok békés egymás mellett élésé­nek elvét, amely már szé­leskörű nemzetközi elisme­résre talált. • A szovjet párt- és kor­mányküldöttség magyaror­szági tartózkodása Idején a Magyar Szocialista Munkás­párt cs a Szovjetunió Kom­munista Pártja képviselői között széleskörű eszmecse­re folyt a két párt kapcso­latalt érintő kérdésekről. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszéléseken a két párt között az összes megtárgyalt kérdésekben teljes egyetértés nyilvánult meg. A két párt képviselőt meg­állapították, hogy az MSZ­MP és az SZKP együttmű­ködése teljes egészében a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja küldöttsé­gének tárevalásalról 1957. március 2R-án Moszkvában aláírt nyilatkozat alapján fejlődik. Az elmúlt Időszak­ban a két párt kapcsolatai még jobban megerősödtek és jelenleg az MSZMP ás az SZKP á'landó kanesolatban vannak, hoev tálékoztassék e-rvmást a kö'csönös érdek­lődésre számot tartó legfon­tosabb kérdésekről. Az MSZMP és az SZKP kénvlselől egyöntetűen le­szö-ozték: a Magvar Nép­köztársaság gazdasági és be'polttiksi helyzetének gyors konszolidációja annak kö­szönhető. hogy az MSZMP a marxizmus—leninizmus megingathatatlan elvein ala­puló helyes po'ltlkát foly­tat. Ez a politika teMes mértékben megfelel a ma­gyar dolgozó nén alapvető érdekelnek és óhajának, al­kotóan egyezted össze a szo­cialista forrndaloui és a szo­cialista énftés általános tör­vépvszerflségelt a Ma*va.r Népköztársaság fePőd*s*oek konkrét történelmi fettéte­leivel. Az MSZMP és az SZKP képviselőinek termékeny esz­mecseréig (^ testvéri kommu­nista és mnnkásnártok két­oldalú tanácskozásainak fel­tétlen hasznosságát bizonyít­ja. A felek hangsúlyozzák, hogy a pártjalkat érdeklő A küldöttségek kijelentet- Budapest, 1958. április ték, hogy a Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió KÁDÁR JÁNOS teljes mértékben együttérez a Magyar Szocialista Mun­a nemzeti felszabadulásukért , , i>i„„t4„x harcoló gyarmati és függő klspárt KÍ,zpont' B,z"ttsá" országok népeivel, s meg- gának első titkára, állam­gjőzödésük, hogy a gyár- miniszter. kérdések közös megbeszélé­se végett a jövőben is talál­kozni kívánnak. Emellett a két párt képviselőinek véle­ménye szerint a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom érdeke szempontjából hasznos megszervezni a test­véri kommunista és munkás­pártok képviselőinek több­oldalú, időnkénti találkozóit is. A két küldöttség úgy vé­li, hogy a testvérpártok kép­viselőinek 1957. novemberi moszkvai értekezletei nagy­mértékben hozzájárultak a nemzetközi kommunista moz­galom egységéhez és össze­kovácsolts ágához, valamint a népek közötti béke meg­védéséhez. A két párt képviselői hangsúlyozzák a kommunis­ta és munkásmozgalomban mutatkozó opportunista áramlatok elleni harc és a marxista—leninista tanok eszmei tisztaságáért folyó harc nagy fontosságát. A jelen körülmények kö­zött, amikor az Imperialis­ta reakció különös erőfeszí­téseket tesz, hogy meggyen­gítse a Kommunista és mun­káspártokat, aláássa azok egységet, meggyengítse ösz­szekovácsottságukat, a reak­ció egyik fő fegyvere a re­vizionizmus különböző áram. latainak támogatása a kom­munista és munkáspártokon belül, hogy fgy fékezze a kommunista eszmék mind­inkább nővekvő befolyását a világ nénelre. Ezért mindkét párt kötelességének tartja* hogy határozott harcot foly­tasson a revlrionlzmns, mint a párt egységét fenyegető veszély ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja képviselői rámutatnak arra a ' veszélyre ls, amelyet a dogmatlzmus és a szektásság jelent a kommunista és munkásmozgalomban, mint­hogy ezek a Jelenségek gá­tolják a marxista—leninista elmélet fejlődését, annak konkrét viszonyokra való al­kalmazását és betűrágással helvettesftlk az egyes or­szágokban fennálló konkrét körülmények tanulmányozá­sát. A dogmatlzmus és a szektás«ág elszakítja a pár­tot a tömegektől, ami sem­miesette spm vezethet a munkásosztály, s a szocializ­mus ügyének győzelméhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt - és a Szovjet­unió Kommunista Pártja ki­felezi a proletár Internacio­nalizmus lenini elveihez va­ló tántoríthatatlan hűségét és kijelentik, hogy a két párt a lövöhen ls e'szánt harcot folvtat az ellenség arra Irányuló k'sérMel el­len, hogy a nacionalizmust S nének közötti ei'enséeeske­désre és gyűlöletkeltésre használja fel. A tárgyalások folyamán a két párt képviselői megvi­tatták a Magvar Szocialista Munkásnárt és a Szovlet­unló Kommunista Pártja testvéri koncsolatalnak to­vábbi hővftó-íf célzó konk­rét Intézkedéseket. A Magyar Népköztársaság és a Szovletunlő párt- és kormányküldöttsége! teljes megelégedésüket felezték kt a tárgyalások eredményeivel kapcsolatban és megállapí­tották. hogy megvan min­den lehetősége a két ország közötti baráti együttműködés továbbfejlesztésének a poli­tika, a gazdaság és a kul­túra minden területén. Kl­félezték szilárd elhatározá­sukat, hogy nénelk javára a jövőben Is fellesztenl fog­ják kapcsolatalkat, ami to­vább erősíti a szocialista tá­bor országainak testvéri összefogását és hozzálárul a világbéke megszilárdításá­hoz. 9-én. N. SZ. HRTTJSCSOV a Szovletunló Kommunista Pártja Köznontl Bizottságá­nak első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke,

Next

/
Thumbnails
Contents