Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

Csütörtök. 1958. április 10. Csepel dolgozói nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget (Folytatás a 2. oldalról) kásosztály felkelt és megte­remtette a Tanácsköztársasá­got Vajon, akkor békén hagyták-e az Imperialisták? Nem! Csapatokat küldtek, szétzúzták és a nép vérébe fojtották az 1919-es dicső forradalmat. Ezt ők jogosnak tartják, mert akkor a ma­gyar munkások és parasztok vére folyt és az ellenforra­dalom győzött. Amikor azon­ban a Szovjetunió, egy test­véri ország katonái, azért, hogy a magyar munkásokat, a magyar dolgozókat meg­védjék a fasiszta zendülők­től és Imperialista gazdáik­tól, akkor ők tüstént nagy hűhót csaptak, hogy ml nem­telenül jártunk el. — Nem, Imperialista urak! Hisztérikus rikoltozásaikkal önök nem tudták és nem is tudják elferdíteni az igazsá­got és ez alkalommal ke­resztet vethettek arra a pénz­re, amelyet a véres magyar ellenforradalomba fektettek. Hiába reménykedtek, hogy ezzel a pénzzel kiszakíthat­ják Magyarországot a szo­cialista országok nagy csa­ládjából. (Lelkes, ütemes taps.) — Jó uraim, már meg­mondtuk és most ls meg­mondjuk önöknek, hagyjanak fel a reménnyel, hogy vissza­állíthatják a kapitalizmust a szocialista országokban. Az önök politikája homokra épül. (Taps, felkiáltások; úgy van|). Ha tőkét fektetnek ebbe, akkor nemcsak a ka­matokat, hanem magát a tő­két is elvesztik. A népi ha­talom Magyarországon, mi­ként a többi szocialista or­szágban, éli, létezik, és lé­tezni fog. Ez a hatalom örök Időkre szól! (Nagy taps, fel­kiáltások: ügy van!) Önzetlen, testvéri segítség — Elvtársak! Párt- és kor­mányküldöttségünk most el­jött önökhöz Magyarország­ra. Sok helyen jártunk, sok emberrel találkoztunk. Büsz­kén nézünk az önök szemébe, a becsületes munkások, pa­rasztok és haladó értel­miségi dolgozók szemébe. Mi önzetlen segítséget nyúj­tottunk önöknek, olyan se­gítséget, amely katonáink vérébe került. Ezt kővetően testvéri segítséget kellett ad­nunk. hogy pótolhassák azt az óriási anyagi veszteséget, amelyet az ellenforradalmi puccs okozott Magyarország népgazdaságának. — Ez, elvtársak, valóban önzetlen, testvéri, proletár­segítség volt. Az ellenség pedig vonja le ebből a kellő következtetéseket: az ellen­ség minden fondorlatára, elkerülhetetlen kudarc vár. — A magyarországi fasisz­ta zendülésl kísérletnek messzemenő céljai voltak. Nem véletlen, hogy az ellen­forradalmi erők magyaror­szági fellépése egybeesett az angol—francia—Izraeli csapa­tok Egyiptom elleni támadá­sával. — Senkise kételkedjék, ha az imperialisták még egyszer újabb provokációt kísérelnek meg bármelyik szocialista ország ellen, ak­kor a Szovjetunió azonnal, minden erejével barátainak segítségére siet. (Viharos él­jenzés és hosszantartó taps.) Egy úton megyünk — Elvtársak! A szocializ­mus erői világszerte növe­kednek és szilárdulnak. Ezeknek az erőknek az alap­ja a hatalmas szocialista tá­bor. Ma már az egész em­beriség egvharmada a szo­cialista fejlődés útján jár. A szocialista orszáeok. egvmást kölcsönösen segítve, szünte­lenül növelik gazdasági ere­jüket. A szocialista országok néneinek ewsége és testvéri együttműködése az a forrás, amelvböl minden egyes szo­cialista ország és az egész szocialista tábor meríti ere­jét és legyőzhetetlenségét. — Országaink az óhajtott cél. a kommunizmus felé ve­zető űt más és más szaka­szát járták. A Szovjetunió­ban felépült a szocialista társadalom. Magyarországon még nem értek véget a szo­cialista átalakulások. De mi egv úton megvünk, és útun­kat a marxizmus-leniniz­mus csillaga raevogia he. fNagv taps, felkiáltások: Ügy van!) — Rendkívül örülünk a Magvar Népköztársaság si­kereinek. örülünk annak, hogv orszüguk nénei mind szorosabban tömörülnek a mncvar nén vezető ereie. a Magvar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány mögé. A néptömegek ereje, lesvőz­hetetlenségíik záloga ahbnn van, hogv szorosan tömörül­nek pártluk és kormánvuk köré. — Szocialista életformánk egvik fontos, döntő előnvo, hogv az egész társadalom átfogóan és szüntelenül gon­doskodik a munka emberé­ről a nép életének javulá­sáról. A szocialista országok munkásosztályának, harcos marxista—leninista pártjá­nak egész munkáját az a cél vezeti, hogy egyre job­ban kielégüljenek a nép anyagi és szellemi szükségle­tei. Épp erre törekedve kell erőfeszítéseket tennünk és győznünk a legfejlettebb ka­pitalista országokkal vívott gazdasági versenyben. Hisz­szük, hogy ebben a verseny­ben is miénk lesz a győze­lem. (Nagy taps.) — Szívből kívánjuk, hogy gazdagodjék és erősödjék a magyar munkásoknak, az or­szág igazi gazdáinak osztály­öntudata, legyenek kérlelhe­tetlenek az ellenség mester­kedéseivel szemben és ily módon állandóan erősödjék a munkásosztály és a magyar dolgozó parasztság testvéri szövetsége. Ezután N. Sz. Hruscsov így folytatta: — Engedjék meg, hogy most elmondjam önöknek néhány benyomásomat, ame­lyet Itt a gyárlátogatásom után szereztem. — Kedves elvtársak! Az önök gyára valóban hatal­mas. A gyár munkáskollek­tívája összeforrott, egységes, szeret és tud dolgozni — ahogy az igazhívők mond­ják: adja Isten, hogy ne­künk is Ilyen legyen! Nyu­godtan hivatkozhatom az Is­tenre, mert az én pártszer­vezetem titkára nincs itt, s így nem tud felelősségre vonni! (Nagy derültség és taps.) — Elvtársak! Az önök kol­lektívájában úgy érzem ma­gam, mintha saját családom­ban, mintha szovjet gyárban, szovjet munkások között len­nénk. Egyetlen különbség az, hogy önök magyarul beszél­nek, én meg oroszul. Cél­jaink, törekvéseink azonban egységesek! (Éljenzés és taps.) — Valamennyi szocialista ország munkásosztályának az a legfőbb feladata je­lenleg, hogy az egy főre eső termelésben túlszárnyalják a kapitalista országokat. Mi en­nek az útja? Természetesen nem aZ, hogy a végsőkig ki­használjuk a munkások fizi­kai erejét. Más úton kell ha­ladnunk! Tökéletesítenünk, automatizálnunk kell a ter­melést, magasabb termelé­kenységű gépekkel kell dol­goznunk, s ugyanakkor ­hogy csökkentsük a munká­sok munkaerejének kihasz­nálását -, még rövidíteni ls lehet a munkanapot. Ez az egyetlen út! Csak így tudjuk gazdaságilag le­győzni a kapitalista társadal­mi rendszert, csak így ér­hetjük el végső célunkat, a kommunista társadalom fel­építését! (Taps.) Tovább kell fejleszteni a szocialista országok kooperációját A továbbiakban N. Sz. Hruscsov hangoztatta, hogy a szocialista országokban másképpen történik az auto­matizálás. Mi azt a nép, az állam érdekében csináljuk, mert fontos feltétele a mun­ka termelékenysége további emelésének. Ugyanakkor nagy súlyt kell fektetni a szocialista országok ipari kooperációjának további fej­lesztésére is. — Holnap visszatérünk Moszkvába — folytatta. — Szerettünk volna még Itt maradni, de az ügyek már Moszkvába hívnak bennün­ket. Ma már voltunk a Ma­gyar Tudományos Akadé­mián ls, ahol elmondottam, hogy a magyarokkal történt találkozások meghódították a szívemet. Amikor ideérkez­tem, úgy Jöttem, hogy a szovjet munkásokat, parasz­tokat és értelmiségieket kép­viselem majd az önök hazá­jában. Most félek, szemre­hányást tesznek majd nekem Moszkvában, mert úgy ér­zem, hogy ha visszatérek, akkor ott a magyar munkás­osztály, a magyar parasztság és a magyar értelmiség ügyét fogom képviselni. (Hosszantartó, nagy taps.) Mivel azonban a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság, valamennyi szocialista ország népei a marxizmus-leniniz­mus zászlaja alatt haladnak, s a Marx, Engels és Lenin által kitűzött célt, a kom­munista társadalmat akarják megvalósítani, úgy gondo­lom, ha ilyen minőségben térek vissza Moszkvába, nem lesz ellentét, hiszen népeink érdekei azonosak. (Nagy taps.) Együtt haladunk önökkel a kommunizmus fe­lé! Meggyőződésem, elvtár­sak, hogy mind a Szovjet­unió, mind a Magyar Nép­köztársaság dolgozói együtt, egy időszakban érkeznek meg a kommunista társada­lom kapujához. (Lelkes, nagy taps.) Az erősebb segíti a gyengébbet — Elvtársak! Elképzelhe­tetlen ugyanis, hogy bárme­lyik szocialista ország — különböző történelmi kö­rülmények eredményeként, azért, mert ott előbb ragad­ta meg a munkásosztály a hatalmat, azért, mert gazda­sági életét ennek az ország­nak sikerült magasabb fok­ra emelnie — lobban fog élni a többinél. Elképzelhető, hoev a szocialista táboron belül — képletesen szólva — az egyik szocialista or­szágban a munkások már mindennap sonkát esznek, a mí«'k. gvengébh ország dol­gozói pedis csak nézik és a szájuk SZé'ét nyalják? Nem fgv lesz elvtársak. Ez vul­gáris elképzelés. Mi úgy gondottuk. hoffy a gzoriaüsta társadntomban a gazdasági­lag erősebb, fejlettebb or­szág segíti a gazdaságilag gvengébb szocialista orszá­got. Izv képzet iük el mi a proletár Internacionalizmust Azt gondoljuk, hogy aho­gyan a közlekedő edények­ben a víz mindig egyenlő szinten lesz, ugyanúgy a ml országainkban is egyenlően fog megoszlani a Jólét és a gazdaság és mi önökkel egy­szerre, egy időben, együtt lépünk be a kommunista társadalomba. (Nagy taps és hurrá!) N. Sz. Hruscsov beszédét a magvar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a Ma­gvar Szocialista Munkás­párt. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az összes szocialista ország meg­bonthatatlan eevsé«ének és a proletár nemzetköziségnek éltetése után e szavakkal fejezte be: — Viszontlátásra, elvtár­sak! Sikereket kívánok önök­nek mind a termelésben, mind személves életükben TJgvanezt kfvánom a Ma­war Népköztársaság valn­mennvi dolgozóiénak is. (Hosszantartó, leikos. üte­mes tana és felkiáltások: £li«,n Hruscsov!) A csepeli nogvgvíílést kö­vetően a szoviot párt- éc kormánvkfildöttsév taglal, a kíséretükben levő magvar államférfiakkal, a Csenel Vas- és Fémművek dolgozói­val ebéden vettek részt a . csepeli sportcsarnokban. Békében akarunk élni a világ minden népével - mondotta Hruscsov elvtárs Tatabányán tartott beszédében Kedden seásezer dolgozó gyűlt össze Tatabányán, hogy jelen legyen a Hrus­csov elvtárs-vesette szovjet párt- és kormányküldöttség fogadásán, és az azt követő nagygyűlésen, amelyen Hrus­csov elvtárs és Kádár János elvtárs szólalt fel. t,amink tegnapi számában Kádár Já­nos elvtárs beszédét már közöltük. Az alábbiakban Hruscsov elvtárs felszólalá­sát Ismertetjük. Kedves elvtársak! Ml, a Szovjetunió párt-és kormányküldöttsége a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány meghívására érkez­tünk önökhöz. Hálásak va­gyunk Kádár János, Mün­nich Ferenc elvtársaknak, hogy meghívásukkal lehető­vé tették, hogv megismer­hessük az önök pártjának, az önök dicső népköztársa­sága dolgozóinak életét. Különösen kellemes 3zá­rríomra, hogy ma önök kö­zött, a magyar bányászok között lehetek. Gyermekko­romat. ifjúságomat szovjet bányászok között töltöttem. Örülök, hogy a magvar bá­nyászokat megismerhettem, megállapíthatom, olyanok ők, mint a ml embereink. A magvar és a szovjet nép barátságának nagy története van. Emlékszem, amikor az októberi forradalom győzel­me után az intervenciósok, az amerikaiak, az angolok, a japánok, a franciák és más államok meg akarták fojtani fiatal szovjet álla­munkat. A vörös hadserég soraiban ott voltak a magyar mun­kásosztály, a magyar pa­rasztság hős fiai is. Kéz a kézben testvéreikkel, a Szovjetunió népeivel har­coltak ők az első szocialista vllághatalomért. A vörös hadsereg dicső harcaiban a mi kedves barátunk, Mün­nich Ferenc elvtárs is részt vett. Most, amikor megérkeztem Tatabányára, Idejött hozzám egy öreg bányász, s elmond­ta, ő is ott harcolt a vörös hadsereg soraiban az ellen­forradalmi hordák ellen. Bi­zonyára nem 6 az egyetlen, s a magyar bányászok kö­zött sok olvan veterán van, aki elmondhatja ezt magá­ról. Ma már messze mögöt­tünk vannak az októberi for­radalom napjai. Szovjet ál­lamunk ma már 40 éves. Már elmúltak azok az idők, amikor az Imperialisták a Szovjetunió területére küld­hették csapataikat. Az Imperialistáknak tud­nlok kell: békében aka­runk élni a világ minden . népével. Nehéz, de eredményes volt az út, amit 40 év alatt meg­tettünk. Ez szemléletesen bi­zonyítja a munkásosztály ügvének igazságát. Bizo­nyítja, hogy ha a munkásosztálynak van a marxizmushoz hű pártja, a munkásosztály győz. A Szovjetunió népei Lenin pártját, Lenin tanításait kö­vetve küzdöttek az osztály­ellenség ellen és győzelmet arattak. Jelenleg a Szovjetunió iparának színvonalát te­kintve a világ második legfejlettebb országa. Az első helyen áll a mér­nökök, technikusok száma tekintetében. Hát nem azt bizonyítja-e ez, elvtársak, hogy a ml eszméink igazak és legyőzhetetlenek? Amikor hozzáláttunk a szocializmus építéséhez, a háború és a több éves pol­gárháború sebei borították országunkat. Hatalmas erő­feszítéseket kellett tennünk, hogy ellenálljunk az Impe­rialisták nyomásának, hogy létrehozzuk országunkban a nehézipart, s hogy olyan ha­talmas fegyveres erőt te­remtsünk, amelynek segít­ségével nem kell félnünk többé az imperialisták fe­nyegetésétől A Szovjetunió népe, mun­kásosztálya, parasztsága hatalmas politikai érett­ségéről tett tanúbizonysá­got a szocialista épités év­tizedeiben. A kapitalizmusban a dolgo­zó népet az éhség, az urak korbácsa serkenti jobb mun­kára. A mi népeink a jobb jövő felé vetették szemüket, leküzdötték a nehézségeket. Munkájuk nem volt hiába­való. Létrehoztuk hatalmas szocialista Iparunkat. Csak a Szovjetunió népeinek ki­tartó, áldozatos munkája tette lehetővé, hogy szétver­jük Hitler hordáit, felszaba­dítsuk a Szovjetunió ideigle­nesen megszállt területeit és hogy a szovjet hadsereg e történelmi feladat teljesítése közben felszabadítsa más or­szágok népeit ls a kapita­lista rabság alól, lehetővé téve számukra, hogy új, szocialista életet építsenek. Ma már a Szovjetunió r.em egyetlen szocialista ország. Ma már a Szovjetuniót nem Kapitalista környezet veszi körül. 13 szocialista ország épfti egységes aka­rattal az új világot. A mí táborunkban Jelenleg egymilliárd ember él. Nincs mitől félnünk. Az Imperialisták, a mono­polisták azonban — tudjuk — nem mondtak le az eh lenünk folytatott harcról Ezért ébereknek kell len­nünk. Ügyelni kell az ellen­ség minden próbálkozására. Nem akarunk háborút, de az osztályharcról nem mondunk le, amíg csak élünk és amíg kapitalisták lesznek a földön. Sohasem megyünk el kapi­talista országokba, hogy erő­szakkal ültessük át a ml tár­sadalmi rendszerünket. E feladat elvégzése az illető országok munkásosztályának hivatása és ml együttérzünk ezen országok munkásosztá­lyával. A győzelem a miénk lesz. Ehhez egyetlen út van: növelnünk kell termelésün­ket, fokoznunk kell a mun­ka termelékenységét, hogy az magasabb legyen, mint a ka­pitalista országokban, hogy minimális erőfeszítéssel ma­ximális eredményt érjünk el és hogy így növelhessük né­peink életszínvonalát. Sikereink fontos záloga, hogy erősítsük a szocializ­must építő országok és né­pek szilárd egységét. Ne adjunk lehetőséget az el­lenségnek arra, hogy éket verjen közénk. Van egy orosz közmondás: „Zavaros vízben a legkönnyebb halat fogni". Ne engedjük, hogy ellen­ségeink a zavarosban ha­lásszanak. Nem ijedünk meg az el­lenségtől; aki megijed, aki csúszlk-mászik előtte, az csak gyík. Ml sasok vagyunk, akik röpülni tudunk. Elvtársak, testvérek! Egyes burzsoá tudósítók látogatá­sunkkal kapcsolatban most arról írtak, hogy Hruscsov eljött Magyarországra, s ane­lyett, hogy lehajtaná a fejét, az emberek szemébe néz, és nem kér bocsánatot, hogy elküldte a szovjet csapato­kat a magyar „forradalom" leverésére. Ml tudjuk, hogy ami Ma­gyarországon 1956 októbe­rében történt, nem forra­dalom, hanem ellenforra­dalom volt. S épp azért nézhetek én egyenesen és tisztán az önök szemébe, mert teljesítettük munkás és kommunista in­ternacionalista kötelességün­ket. A Szovjetunió munkás­osztálya, parasztsága kom­munista pártja sikereit az egész világ forradalmi moz­galma sikerének tekinti. Kö­telességének tartja, hogy tá­mogassa a baráti országo­kat, bírálja, ha valami nincs rendben a házuk táján. Ami­kor a nehéz Időben a Ma­gyar Szocialista Munkáspárti a forradalmi munkás-paraszt kormány hozzánk fordultj kommunista kötelességünk­nek éreztük, hogy a veszély­be jutott magyar munkás­osztály, parasztság segítsé­gére siessünk. Sztálinvárosban mondot­tam, hogy a jövőben úgy kellene intézni a dolgokat, hogy ne ismétlődhessék meg az, ami 1956 októberében történt, hogy ne kelljen a magyar néphatalom segítsé­gére sietni ilyen nehéz hely­zetben. Egynéhány burzsoé újságíró ezt félremagyarázta. Mint olvastam, valami olyas­mit írtak, hogyha még egy­szer ellenforradalom lesz Magyarországon, a szovjet hadsereg nem fog segíteni. Ezt én nem mondtam. Nem mondtam mindenek­előtt azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy Ma­gyarországon még egyszer nem lehet ellenforradalom. Tudom, hogy a magyar munkásosztály még egy­szer nem fogja megen­gedni. hogy a párt volt vezetőinek torzításait ki­használják a nép hatalma ellen. Tudom, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkás, párt Központi Bizottsága, élén Kádár elvtárssal biz­tosítja a szocializmus to­vábbi sikeres építését az őnők országában. Figyelmeztetni akarjuk tehát azokat, akik előszeretettel szervezik a különféle provo­kációkat. Éljenek nyugodtan a ka­pitalista országok addig, amíg saját országuk munká­sai eltűrik saját kapitalis­táikat. Mi Marx, Engels és Lenin útját választottuk. így értelmezzük mi a békés egy­más mellett élést. Minden népnek megvan a joga, hogy maga válassza meg állami és társadalmi rendszerét. Ml nem avatkozunk be más ál­lamok belügyeibe. Mi azt tartjuk, hogy a mi rendsze­rünk, a szocialista rendszer a legjobb. A kapitalisták • kapitalizmusra esküsznek. De a kapitalizmus már régi, kivénhedt gebe, szo­cializmusunk pedig új, fia­tal élettől duzzadó társa­dalmi rendszer. Nálunk nincsenek kizsákmá­nyolók. Mi a szó legigazibb értelmében szabadok va­gyunk. Fölényünket bizo­nyítja az ís, hogy a világ­űrben elsőként a szocialista szputnyikok és nem a kapi­talista szputnyikok jelentek meg. Hruscsov elvtárs beszéde befejezéseként sok sikert kí­vánt a szocialista társada­lom építésének munkájához, majd a bányász elvtársakhoz fordult. Nagy felelőséggel tartoz­nak önök hazájuknak — mondotta. — Önök szenet bányásznak, szenet, amelyről Lenin azt mondta, hogy az ipar kenyere. Energia nélkül megáll a> ipar, Ipar nélkül pedig nem haladhatunk előre. Erre mindig emlékezzenek. Éljenek a bányászok, akik nehéz körülmények között hozzák fel a felszínre a szo­cialista ipar számára a sze­net! Éljen a magyar mun­kásság és parasztság! Éljen a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Kádár János ve­zette Központi Bizottság! Él­jen a Szovjetunió és a Mv gyar Népköztársaság népei közötti örök barátság! Éljen a világbéke! — fejezte be hosszantartó, viharos tapssal fogadott beszédét Hruscsov elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents