Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

XIV. évfolyam, 81. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1958. április 5. I ITI I IH I I I I IHU i Élfen : a magyar proletárhatatom vezető ereje, a munkásosztály és szövetségese, Több ssáaeser fővárosi dolgosé előtt Kádár és Hruscsov elvtársak mondottak beszédet a Hősök terén rendezett április 4-i ünnepi nagygyűlésen Káprázatos díszszemlén vonultak fel honvédségünk válogatott egységei Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 13. évfordulóját fővárosunkban, néphad­seregünk alakulatai, a határőrség és a munkásőrség egységei díszszemlével kö­szöntötték. Az idei díszszemlén.— amely az 1956. októberi ellenforradalom óta az első volt — már újjászervezett néphad­seregünk egységei vettek részt, soraiban azokkal a tisztekkel és tiszthelyettesek­kel, akik az ellenforradalom idején be­csülettel helyt álltak a népi hatalom vé­delmében. Az egységek jóval. 10 óra előtt sora­koztak fel a díszszemlére. Néhány perc­cel 10 óra • előtt jelentek meg a dísztri­bünön a Szovjetunió párt- és kor-. mányküldöttségének tagjai, s a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Nép­köztársaság kormányának vezetői. A dísztribünön foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, dr. Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagjai, póttagjai. Hatalmas éljenzés, taps fogadta a tri­bünön megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökét, a szovjet párt­ás kormányküldöttség vezetőjét, s a kül­döttség tagjait. A dísztribün k/ít oldalán lévő lelátó­kon ott volt a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok veze­tő személyisége, • « termelés, a tudomány, a művészet sok ezer dolgozója. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja is. Pontban 10 órakor kürtszó jelezte Ré­vész Géza vezérezredes, honvédelmi mi­niszter érkezését. A miniszter, a dísz­szemle parancsnokának kíséretében két ponton köszöntötte az egységeket, majd beszédet mondott. A beszéd végén háromszoros zúgó haj­rá hangzott fel, majd a zenekar a ma­gyar és a szovjet himnuszt játszotta, s néhány másodperc múlva megkezdő­dött a díszmenet. A több tízezres tömeg lelkes tapsban részesítette a felvonuló alakulatokat. Pontos időközökben lökhajtásos bombá­zók és vadászgépek zúgtak el a felvonuló egységek felett, majd a Rákóczi-induló hangjai mellett végetért a díszszemle: elvonultak a katonai egységek. A díszszemle befejezése után gyorsan benépesült a hatalmas térség. Budapest dolgozói, a fegyveres testületek alakula­tai, az ifjúság és az úttörők csoportjai, a színes zászlók festői látványt nyújtot­tak. S amikor az ünnepi nagygyűlés kez­dete előtt a dísztribünön ismét megjelent a nagygyűlés elnöksége, több százezer megjelent keze lendült tapsra, üdvözölve a szovjet párt- és kormányküldöttséget, ' az MSZMP és a kormány . képviselőit, akik mosolyogva, kalaplengetéssel Jogad­ták az ünneplő tömeg lelkes köszöntését. A nagygyűlést Marosán György, a bu­dapesti pártbizottság első titkára nyi­totta meg. Ezután Borbély Sándor, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára, a fialalok nevében üdvözölte a vendégeket és a nagygyűlés résztvevőit, majd Bodonyi Pálné, a budapesti nőtanács titkárának üdvözlő szavai után Kádár János elvtárs mondott ünnepi beszédet. Kádár János elvtárs ünnepi beszéde — Kedves Hruscsov elv­társ! Kedves vendégeink! Kedves Dobi elvtárs, Mün­nich elvtárs, Marosán elv­társ! Budapesti dolgozók! — Üdvözlöm önöket leg­nagyobb nemzeti ünnepün­kön, felszabadulásunk nap­jának évfordulóján. — Mai ünnepünknek kü­lönleges fényt ad, hogy e napon körünkben üdvözöl­hetjük a Szovjetunió párt­és kormányküldöttségét, élén Hruscsov elvtárssal, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak első titkárával, a szov­jet kormány fejével. (Nagy taps, éljenzés.) Nagy öröm számunkra, hogy együtt ün­nepelnek velünk annak a nagy népnek küldöttei, amelynek fiai vérüket on­tották a mi szabadságunkért, nemzeti függetlenségünkért a II. világháborúban és 1956. őszén, amikor ismét veszély­be került szabadságunk és nemzeti függetlenségünk. Hruscsov elvtárs nem elő­ször jár Magyarországon. Itt járt 1957. január elején is, az öt kommunista és munkáspárt budapesti ta­nácskozásán — az akkori ne­héz körülmények között nem tudtuk méltóképpen fogadni őket. Most azonban Hruscsov elvtárs és a küldöttség többi tagja több időt tölt nálunk. Alkalmuk lesz találkozni nemcsak a vezetőkkel, ha­nem a magyar nép tömegei­vel is. E találkozások során, drága vendégeink, bizonyo­san érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szerete­tet. Ez az őszinte mély sze­retet annak a pártnak, an­A budapesti nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja nak a kormánynak, annak % népnek szól, amely az élei minden területén szüntelenül segítette és segíti szoeiafiz' must építő népünket., Személyesen szól ez..a sze­retet Hruscsov elvtársnak, aki a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és kormá­nyának politikáját képvisel­ve, oly következetesen, oly fáradhatatlanul harcol az egész világ népeinek béké­jéért és biztonságáért. Egész népünk nevében kívánom önöknek kedves vendégeink, érezzék magukat Magyaror­szágon úgy, ahogyan a test­vér, a hűséges barát ottho­nában érzi magát az ember Nemseti történelmünk új fejesete kesdődött 1945. április 4-én Elvtársak: Barátaink! 1945. április 4-én, amikor a dia­dalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte ha­zánk területéről a hitlerista hordák utolsó maradványait, megkezdődött nemzeti törté­nelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egy­szerre ünnepeljük, hogy meg­született a szabad és függet­len Magyarország és, hogy feltárult előttünk a társadal­mi haladás útja ás ezen a napon ünnepeljük a meg­bonthatatlan magyar és szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.) — Április 4-e a tények ere­jével hirdeti, hogy nemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a ma­gyar—szovjet barátság össze­tartozik és egymástól szét nem választható. — Kóborolnak manapság a nyugati tőkés országokban egykori kiváltságaikat elvesz­tett magyar földbirtokosok, nagytőkések és levitézlett fa­siszták, akik szeretnék szét­választani nemzeti független­ségünket a társadalmi hala­dástól, és mindkettők a ma­gyar—szovjet barátságtól; Ezek rágalmazzák a magyar kommunistákat és munkáso­kat, s minősíthetetlen rágal­makat szórnak a Szovjet­unióra, mindezt azzal, hogy ők "féltik* szabadságunkat, nemzeti szuverenitásunkat és függetlenségünket. Ezek az urak és imperialista gazdáik azt gondolják, hogy a ma­gyar nép nem ismeri a tör­ténelmet, hogy a magyar nép emlékezete rövid. De a mi népünk nagyon is jól ismeri a, történelmet, nagyon jól meg tudja különböztetni a hamis szavakat a valóságtól. Azt hiszik tehát ezek az urak, hogy a magyar nép elfelejtette: hogyan adta el a magyar nemesség és burzsoá­zia nemzeti függetlenségün­ket 1867-ben a Habsburgok­nak, az úgynevezett kiegye­zéssel és hogyan árulta ké­sőbb is a hazát. Fűnek-fá­nak, a Vilmos császári né­met imoeríalizmusnak, azu­tán 1919-ben az antantnak, majd Hitlernek. A magyar nép nem felejtette el ezt. S azt sem felejtette el, hogy ezek az urak a Horthy­korszak idején egyáltalán A Hősök terén tartott tegnapi díszszemlén nagy si­kert arattak a felvonuló válogatott katonai egységek. Erő és határozottság sugárzik honvédeinkről — készen népünk védelmére. Felső képünk egy gyalogos egységet ábrázol, míg középső képünk a dunai flotilla egy díszalakulatának felvonulásáról készült. Alsó képünkön a messzehordó tüzérség néhány ágyúját láthatjuk. nem féltették nemzeti füg­getlenségünket a német, olasz, francia, angol es amerikai bankároktól és iparmágná­soktól, trösztöktől, amelyek valójában akkor a magyar nép sorsa felett rendelkeztek. A szabadság bajnokainak szerepében tetszelgő egykori földbirtokosok és nagytőké­sek csak elődeik hagyomá­nyait folytatják ma is: mi­ként elődeik, úgy ők is árul­ják a hazát, ezúttal némely amerikai milliárdosnak. Csu­pán egy a különbség: most olyasmit akarnak eladni, ami felett ők már nem ren­delkeznek és nem is fognak rendelkezni soha többé. (Vi­haros taps.) A magyar nép megvédi függetlenségét — Most ez az ország a nép országa és soha többé nem lesz másé. A felszaba­dulással a munkásosztály vezette magyar nép vette ke­zébe az ország sorsait és a nép valóban a magyar tör­ténelem forradalmi hagyo­mányait követi, azoknak a szabadságharcosoknak a ha­(Folytatás a 2. oldalon.J

Next

/
Thumbnails
Contents