Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

Péntek, Í958. áprflts 4. Díszünnepség az Operaházban felszabadulásunk évfordulóján (Folytatás a 2. oldalról) ségéhez híven, a proletár internacionalizmus mély és igaz érzésétől vezettetve, nem térhetett ki Magyarország kormányának kérése elől: a magyar nép segítségére sietett. A szovjet—magyar barátság kiállta a reakciós erök csapásait, sőt még jobban megszilárdult és megerősödött, s ezt a barátságot ma már nem bonthatja meg semmiféle ellenséges mesterkedés sem, bárhogy toporzékoljon és dühöngjön is az imperialista reakció. Az ellenforradalmi lázadás leveréséhez segítséget nyújtottunk a magyar népnek, s ezzel megakadályoztuk, hogy az ellenség aláássa az egész szocialista tábor egységét, amely nehéz próbát állt ki a magyarországi események napjaiban. Világosan láttuk, ha segítséget adunk Magyarországnak az ellenforradalom leveréséhez, ezzel segítjük a szocialista tábor valamennyi országát is. Ismeretes, hogy az ellenforradalom elfojtásához a magyar népnek adott támogatásunkat egyöntetűen helyeselték a szocialista országok dolgozói, s az egész haladó emberiség. A szocialista országok dolgozói, kommunista és munkáspártjai nagyon jól tudják, hogy a népek szocialista vívmányait, nemzeti függetlenségét csakis a szocializmus országainak egysége és összeforróttsága szavatolja. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőrendű feladatának és internacionalista kötelességének tartja, hogy az egyenlőség, a testvéri együttműködés és a kölcsönős bizalom lenini elveinek alapján minden szocialista országgal fáradhatatlanul erősítse és bővítse politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait A magyar nép nagyszerű sikerei Kedves elvtársak! Münnich Ferenc elvtárs beszéde igen meggyőzően ismertette a magyar népnek az utóbbi időben aratott sikereit Magyarország dolgozói igen rövid idő alatt szép eredményeket értek el a népi demokratikus rendszer erősítésében. Ez nyilvánvalóan megmutatta a Magyar 'Népköztársaság állami és társadalmi rendjének nagy életerejét Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzete napról napra szilárdul. Növekszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye. A magyar nép magabiztosan, erőteljesen, szilárdan halad tovább azon az úton, amelyre 13 évvel ezelőtt lépett: a szocializmus építésének útján. A majprar népnek a szocialista építésben aratott sikerei a legjobban mutatják a magyar dolgozó tömegek hangulatát: azt, hogy szorosan tömörülnek a Magyar {Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány köré és hűségesek a népi demokratikus rendszerhez. Az MSZMP megingathatatlan szilárdsággal vezeti a népet A magyar nép minden eredményét elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága kiváló vezetésének köszönheti. Nem véletlen, hogy az ellenség legnagyobb erővel mindig a munkásosztály pártját támadta és támadja. A reakció célja világos: meg kell fosztani élcsapatától a magyar munkásosztályt, Magyarország dolgozóit. De a párt újjáalakult és megingathatatlan szilárdsággal vezeti a népet. Országukban a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzáértő vezetése a szocializmus sikeres építésének záloga. A magyar kommunistáknak pártjuk újjáalakítása közben nagy nehézségekkel kellett megbirkózniok. Ezek részint a Magyar Dolgozók Pártjában megerősödött revizionista irányzatokból, részint abból is adódtak, hogy a régi vezetőség szektás, dogmatikus hibákat követett el, már nem volt elég rugalmas, s már nem tudta helyesen értékelni a helyzetet, határozatlanul és ingadozva hajtotta végre a párt irányvonalát. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága helyes politikájának eredményeképpen — e Központi Bizottság élén a magyar munkásmozgalom ki_ váló képviselője, a harcos és a vezető nagyszerű tulajdonságaival rendelkező Kádár János elvtárs áll — a párt tömegbefolyása helyreállt, s politikáját ma már tevékenyen támogatják a magyar dolgozók. S ez a legfőbb. A népi kormány politikájának, a marxista—leninista párt politikájának mindig összhangban kell lennie a munkásosztály, a dolgozók érdekeivel, erősíteni kell a népi demokratikus rendszert, javítani a néptömegek életkörülményeit. A nép mindig támogatja az ilyen politikát. A Hazafias Népfront ma már a magyar dolgozók millióit egyesítő, átfogó tömegszervezet, amely eredményes és hasznos munkát végez, hogy tömörítse a magyar nép haladó erőit, erősítse a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A Hazafias Népfront testesíti meg a Magyar Szocialista Munkáspárt és a népi Magyarország kormánya mögé felsorakozó dolgozók harci egységét. A Hazafias Népfrontnak és vezetőinek újabb sikereket kívánunk, a nép javát, a béke és a szocializmus ügyét szolgáló munkájukhoz. Magyarorsz ágon a hatalom a népé Elvtársak, tudjuk, hogy önöknek még sok nehézséggel kell megbirkózniok. Ismeretes, hogy mennyire élnek még az emberek tudatában a kapitalizmus csökevényei, különösképpen akkor, amikor még köztünk vannak a volt uralkodó osztályok képviselői, a kapitalista irányzatok hordozói. Pontosan így van ez önöknél is, Magyarországon. Nem lehet olyan helyzet, hogy kivétel nélkül mindenki elégedett legyen a párt politikájával. Egyeseknek persze, hogy nem tetszik a népi hatalom, nem tetszik ez a politika, — különösen azoknak, akik — mert a hatalom a nép kezébe került — elvesztették üzemüket és gyárukat, óriási hasznot biztosító kereskedelmi és egyéb vállalatukat. De hiszen ez nem is az ő hatalmuk. Az ő uralmuknak vége, méghozzá mindörökre. Magyarországon ma a hatalom a népé, a dolgozóké és nem azoké, akik a nép nyakán ültek és saját meggazdagodásuk kedvéért kíméletlenül kizsákmányolták a népet. A szocialista országok népei saját tapasztalataikból nagyonis jól meggyőződtek róla, hogy csakis a szocialista rendszer biztosíthatja anyagi és szellemi erőik teljes és sokoldalú virágzását. A szocialista országoknak a békés építőmunkában, a lakosság életszínvonalának emelésében, a tudomány és a kultúra fejlesztésében kivívott eredményei bizonyítják, hogy helyes azoknak a pártoknak a politikája, amelyeknek a munkásságát a marxizmusleninizmus halhatatlan eszméi vezérlik. Vegyük például a mi hazánkat. Magyarországon az idősebbek bizonyára még emlékeznek rá, milyen elmaradott és gyenge volt Oroszország népgazdasága az első világháború küszöbén. Az első világháború, majd az 1917-es októberi forradalmat követő imperialista intervenció majdnem teljesen koldúsbotra juttatta országunkat. 1920-ban például az acéltermelés mindössze 200 000 tonna volt. Ma a Szovjetuniónak két nap sem kell ennyi acél előállításához. 1917-ben Oroszország a világ ipari termelésének mindöszsze 2—3 százalékát adta, ma viszont a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének egyötödét. A szovjet tudomány és technika csodálatos eredményei Á szovjet nép olyan szocialista átalakulásokat hajtott végre, hogy országunk ma már megelőzte még az iparilag legfejletteb európai országokat is, pedig ezeknek összehasonlíthatatlanul fejlettebb volt gazdasági életük, mint a cári Oroszország ipara és mezőgazdasága. A Szovjetunió iparát, mezőgazdaságát, egész gazdasági életét nagyarányú fellendülés jellemzi. Világszerte ismeretesek hazánk csodálatos eredményei a tudomány, a technika, a kultúra fejlesztésében. Méltán vagyunk büszkék arra, hogy a föld első mesterséges holdjait a Szovjetunió lőtte ki. Ezek új szakaszt nyitottak a világmindenségre vonatkozó ismereteink fejlődésében; A szovjet nép most sikeresen oldja meg azt a feladatot, hogy az ipari termelés legfontosabb területein történelmileg a legrövidebb idő alatt utóiérje és túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Az iparfejlesztés legfontosabb kérdése — a termelés növelésének üteme — már régesrégen a Szovjetunió javára oldódott meg. Az 1929től 1956-ig terjedő időszakban — a második világháború éveinek kivételével — a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése meghaladta a 16 százalékot. Az Egyesült Államokban az ipari termelés átlagos évi növekedése ezekben az években alig érte el a 3 százalékot. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió gazdasági élete, miként az összes szocialista országoké, mentes a válságoktól és a tömeges munkanélküliségé tői, a kapitalizmus elmaradhatatlan velejáróitól. A Szovjetunió iparának fejlődése állandóan felfelé ível. A szovjet emberek soha nem elégszenek meg a kivívott eredményekkel, hanem újabb és újabb tartalékokat kutatnak fel, hogy szakadatlanul fejlesszék az ország gazdaságát. Ezt a célt szolgálja az ipar és az építőipar vezetéséinek a múlt évben végrehajtott átalakítása, a gépállomások jelenlegi átszervezése, valamint pártunk és a szovjet kormány más intézkedései, amelyek az ipari és mezőgazdasági termelés további emelését szolgálják. A szovjet nép bizonyos abban, hogy országunk már a közeljövőben utóiéri, sőt túl is szárnyalja gazdasági vonatkozásban az Egyesült Államokat. Az új, a haladó mindig diadalmaskodik a régi, a hanyatló fölött. Ez a társadalom fejlődésének megmásíthatatlan törvénye. Célunk : békés egymásmelleit élés A Szovjetunió Kommunista Pártjának egész politikája és gyakorlati tevékenysége arra irányul, hogy évről évre javuljanak a munkások. a kolhozparasztok, az értelmiségiek életkörülményei, hogy egész földünket az öröm, a boldogság, a gondtalanság pompás virágai borítsák. Nincs szükségünk sem hódító háborúkra, sem beavatkozásra más államok és népek belügyeibe, sem hidegháborúra, sem gyűlölködésre, sem bizalmatlanságra. Nem kell tudósnak, vagy katonai szakembernek lenni ahhoz, hogy megértsük egy elkövetkező hálború — ha bűnös erök kirobbantanák —^ felmérhetetlen bajt zúdít as egész emberiségre. Egy bolygóén élünk a kapitalista országokkal, s nekünk jobb, ha nem háborúzunk. Ezt nem azért jelentjük ki, mert gyengék vagyunk. Szilárd meggyőződésűink, hogy háborús összetűzés esetén a szocialista rendszer győz, a kapitalista rendszer pedig nem tudja átvészelni a súlyos megpróbáltatásokat. Am a kommunisták nem akarják, hogy eszméik tíz, meg tízmillió ember pusztulása árán jussanak diadalra. A szocialista országok egyetlen népre sem akarják rákényszeríteni saját rendszerüket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus fölénye a kapitalizmussal vívott békés versenyben domborodik ki a legnagyobb erővel. A Szovjetunió azt javasolja a kapitalista államoknak, hogy ne a fegyverkezésben, hanem a nép életszínvonalának emelésében, ne a katonai támaszpontok és a rakétakilövő-berendezések épí. tésében, hanem a lakás- és iskolaépítésben, ne a hidegháború kiterjesztésében, hanem a kölcsönösen előnyös kereskedelemben és a kulturális értékek cseréjében versenyezzünk. Napjainkban nem képzelhető el más értelmes politika, mint a békés együttélés, az ésszerű kompromiszszum politikája, amely egyik országot sem hozza előnyösebb helyzetbe, s amely szavatolja valamennyi ország biztonságát. Most ez a kérdés: békés együttélés, vagy háború. A Szovjetunió megingathatatlanul síkraszáll az általános leszerelésért, a nukleáris fegyverek feltétlen eltiltásáért, az atom- és hidrogénbomba-kísérletek azonnali megszüntetéséért, a hidegháború felszámolásáért. A szovjet kormány békepolitikát folytat, s a nemzetközi feszültség enyhítésére, a bizalom légkörének megteremtésére törekszik, ezért az utolsó három évben 2 millió 140 000-rel csökkentette fegyveres erőinek létszámát. önök már tudják, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának első ülésszaka a napokban úgy döntött: a Szov_ jetunió egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogénfegyverek valamennyi fajtájával folytatott kísérleteket. A Szovjetunió minden erőfeszítésével azon volt és azon lesz, hogy kölcsönös megértést és baráti kapcsolatokat teremtsen minden ország ncpével. Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi körülmények között minden kormánynak, amely helyesen látja a béke sorsáért reá háruló felelősséget, felül kell kerekednie az ideológiai nézeteltéréseken. Az utolsó három-négy évben több pozitív eredményt mutathatunk fel ebben a vonatkozásban, Sajnos, több nyugati ország vezetői még mindig nem mutatnak hajlandóságot, hogy kövessék a békés együttélés, a meg nem támadás, a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásának elveit, ne avatkozzanak más országok belügyeibe, s lemondjanak az erőpolitikáról. Nem akarnak számolni azzal, hogy a népek gyűlölik a hidegháborút, békét követelnek, intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére. A Szovjetunió senkit nem fenyeget. Síkraszállt és síkraszáll a háború ellen, helyteleníti, hogy a háborút a nemzetközi politika eszközéül használják, ellenzi a világ katonai tömbökre tagozódását és sürgeti, hogv tárgyalásokon rendezzék a nemzetközi kérdéseket. Éppen ezért a szovjet kormány azt a javaslatot terjesztette a nagyhatalmak kormánya, továbbá sok más ország kormánya elé, hogy hívjanak össze magasszintű értekezletet. Az államok képviselőinek legmagasabb szintű találkozóján eszmecserét lehetne fclytaitni a hidegháború megs züntotésénefc módozatairól. meg lehetne tenni az eteő lépéseket • megéreti nemzetközi problémák meg- séges kapcsolatainak megta* oldására, a népek új, egész- remtése irányában. A Nyugat a támad őt ömhök egyesítésére törekszik A Nyugat józan politikusai, a világközvélemény követelésére hallgatva, helyeslik azt a gondolatot, hogv tartsanak nemzetközi tárgyalásokat a megérett kérdések békés megoldására. De figyelmet érdemelnek olyan események is, mint a nyugati katonai szövetségek sorozatos értekezlete a fegyverkezési hajsza fokozására és az összes támadó tömbök egyesítésére. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Egyesült Államok kormánya igyekszik a kiindulópontra visszavetni a legmagasabb szintű találkozó egész ügyét, ugyanis újból előszedi a német kérdést ás a kelet-európai országok helyzetének kérdését, vagyis olyan kérdéseket, amelyeket ilyen értekezleten nem lehet megvitatni. A német probléma fontos. de ezt csakis a németek, a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban élő németek saját maguk oldhatják meg, más államok beavatkozása nélkül. Az olyan megoldás, amelyet nem az egész német nép helyesel — tehát ahogyan azt az Egyesült Államok és néhány más nyugati állam javasolja — nem az európai léke megszilárdításához vezet, hanem éppen ellenkezőleg, a helyzet kiéleződéséhez, sőit háborúhoz. Az Egyesült Államok és a keleteurőpai országok kérdése Ami a keleteurópai országok helyzetének úgynevezett kérdését illeti, ennek megvitatása kirívóan sértené az államközi kapcsolatok elemi szabályait. Az ENSZ egyetlen tagállama sem egyezhetik bele abba, hogy bárkit is felhatalmazzon saját államrendjének megvitatására. Ki ne látná világosan, kegy egyetlen szuverén ország kormánya, egyetlen, magát valamire tartó kormány sem lenne hajlandó ilyen kérdés megtárgyalására? Mi joguk van az Egyesült Államok politikusainak, hogy saját országuk életformáját rákényszerítsék más országokra? A keleteurópai népek már régen elhatározták. milyen úton járnak, és senkinek sincs joga oeieavatkoznia belügyeikbe, A szovjet kormány igen sokszor kijelentette és most is kijelenti, hogy a leghatározottabban ellenzi az ilyesfajta kérdések megvitatását. Mire gondolnak azok a politikusok, akik ilyen kérdéseket vetnek fel? Hiszen ők inaguk is jól tudják, hogy ezeket nem lehet megvitatni, mivel lényegeben arról lenne szó, hogj' ezekben az országokban felszámolják a szocialista rendszert és visszatérítik őket a kapitalizmus útjára. Az ilyen kérdések felvetése egyenlő a józan ész elvesztésével. Ezt lehetne mondani rólunk is, ha például azt követelnénk, hogy a csúcsértekezleten vitassuk meg. ír: ként szüntessük meg a kapitalista rendszert azoíktun az országokban, ahol ilyen rendszer van. Az államrendszer: minden nép belügye. Felvetődik a kérdés, miért terjesztenek elő ilyen indítványokat? Nyilván nem azért, hogy megszüntesse*, hanem azért, hogy fokozzák a hidegháborút, hogy ingerültséget keltsenek, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget és legyen okuk a legmagasabb szintű értekezlet megtorpedózására. Minden lehetőség mégvan rá. hogy a kormányfői találkozón megoldjanak több megérlelődött nemzetközi kérdést. megszüntessék a hidegháborút, s hogy a békés együttélés elvei alapján biztosítsák az államok normális kapcsolatát. A normális államközi viszony nagyobb bizalmat hozhatna, idővel baráti kapcsolatokká fejlődhetnék, s világszerte a szilárd béke megvalósulásához vezethetne. A nyugati hatalmak politikusai gyakran nyilatkoznak a béke iránti szeretetükről és odaadásukról, de a valóságban minden eszközzel akadályozzák a megérett nemzetközi kérdések megvitatását, a nemzetközi feszültség megszüntetését, az államok közötti bizalom megteremtését. Az üres békeszólamok, amelyeket nem erősítenek meg tettek, nem szereznek babért a nyugati hatalmak vezetőinek és nem altathatják el a békeszerető népek, legkevésbé a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinek éberségét. Azt akarjuk, hogy minden ember békében és barátságban éljen Kedves elvtársak! A béke és a népek barátsága mellett síkraszálló erők hallatlanul megnőttek és tovább növekszenek. A kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai értekezletén jóváhagyott békekiáltvány világszerte élénk visszhangot keltett. A "Békét a világnak!" jelszó valóban szerte a világon a népek törekvésének és óhajának kifejezője lett. Ezeknek az erőknek az élcsapatában a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a többi szocialista ország népei, valamint a kapitalista országok komunista és munkáspártjai haladnak. Minden eszközzel támogatnunk kell ezt a hatalmas békemozgalmat. Azt akarjuk, hogy minden ember békében és barátságban éljen, ne kelljen rettegnie sorsá miatt, azt akarjuk, hogy azok a hatalmas öszszegek, amelyeket most fegyverkezésre fecsérelnek el, a nép javát, életszínvonalának emelését, a népgazdaság, a tudomány, a kultúra és a művészet fejlődését szolgálják világszerte. Állhatatosan, erőnket nem kímélve kell küzdenünk a cél eléréséért. Nem kétséges, hogy a szorgalmas magyar nép szintén ugyanerre törekszik. Kedves elvtársak! Párt- és kormányküldöttségünk most — egy évvel a Magyar Népköztársaság pártés kormányküldöttségének szovjetunióbeli útja után — ellátogatott az önök szép hazájába. Az önök elvtársai a Szovjetunióban mindenütt meggyőződhettek azoknak a baráti erzéseknek és annak a rokonszenvnek melegségéről és őszinteségéről, am;-' lyeket a szovjet nép táplál a magyar nép iránt. Bár nemrég érkeztünk hazájukba, az a meleg szivélyesség. amellyel a magyar dolgozók mindenütt körülvesznek minket, még jobban megerősíti meggyőződésünket. hogy viszontlátogaíásunk, találkozásaink országuk dolgozóival, méginkább erősítik baráti kapcsolatainkat és nagymértékben hozzájárulnak népeink kölcsönös, jobb megértéséhez, a világbéke megszilárdításához Éljen és virágozzék a Magyar Népköztársaság! " Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép győzelmeinek lelkesítője és szervezője! Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága! N. Sz. Hruscsov beszédének elhangzása után az Internacionálévai ért véget az operaházi ünnepség első része. Az ünnepseg második részében művészi műsort adtak elő.