Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

Péntek, 1958. áprffia L Díszünnepség az Operaházban felszabadulásunk évfordulóján ' (folytatás at 1. oldalról) rri vannak. A fnagyar mun­kások és parasztok &t 1905-ös orosz forradalom eszméin lelkesedve Indultak harcba •z uralkodó földbirtokos-ka­pitalista c6ztályoIk és a habsburgok dlen. Még nagyobb hatást gya­koroltaik országunk legjobb­jaira a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mének hírei, a leninizmus termékenyítő eszméi. A ma­gyar nép fiai ezerszámra ál. dozták életüket, amikor az intervenciósok, a szövctke­eett kapitalista hatalmak meg akarták fojtani a vilá.l első szocialista országát To­vább mélyült a szovjet—ma­gyar barátság 1919-ben, ami­kor Tanácsköztársaságunk a minden oldalról megtámadt •zovjetoiTzág első szövetsé­gesévé lett A szovjet—magyar barlt­9ág t/Mánetánek további dl­tesóségeg lapjai 1049-ben, s az után« következő aszten­dókben Íródtak. A magyar történelem számos olyan ese­ményt jegyzett fel, amikor Idegen hadsereg árért vo­nult be az országba, hogy győzelmének eredményekéi rabságba taszítsa, tartomá­nyává, vagy gyarmatává te­gye Magyarországot MM* nélkül áll a magyar történe­temben, de bízvást hozzáte­hetjük, hogy a múltban nem volt erre eset az egész em­beriség történelmében sem hogy hadsereg M a szándékkal érkezzék az or­szág területére, azért foly­tasson ott harcot azért ál­dozza fiainak vérét és éle­tét hogy a győzelem ered­ményeként az az ország a népé legyen, az az ország független és szabad legyeh. A történelemben először a szovjet hadsereg, a Szovjet­unió művelte ezt mert a Szovjetunió politikája a le­ninizmus tanításain, a pro­letár internacionalizmuson, a más országok népeivel épülő szoros barátságon, más or­szágok szuverénltásának tisz­teletben tartásán, a teljes egyenjogúságon épül. Ezek az elvek határozták meg mindig alapvetően a szovjet éti a magyar nép kapcsola­tát. A teatvért barátság, a se­gftsétgnyújtéa nagyszerű bi­zonysága vollt hogy a Szov­jetunió — kérésünkre — 1956 novemberében segítsé­get nyújtott a forradalom magyarországi erőinek, tá­mogatta a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt éa a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által tömörített tö­megeket abban hogy fegy­veresen leverjék az Imperia­listák által szervezett, pénz­zel és fegyverrel ellátott, uszító propagandával támo­gatott ellenforradalmat. A veszélyben forgó néphata­lom megvédéséért vívott harcunkban erkölcsi-politi­kai és anyagi erővel is olda­lunkon állt a Szovjetunió és a szocialista tábor vala­mennyi országa. Szabadságunkat soha többé el nem veszítjük l Kedves elvtársak! 13 esztendővel ezelőtt nvertük vissza függetlensé­günket és szabadságunkat, s a mai évfordulón elmond­hatjuk, megvan minden blz­loaftéka annak, hogy ezt a függetlenséget és szabadsá­got megvédelmezzük, soha többé el ne veszítsük. Bizto­sítéka ennek az, hogy a párt a kormány, a dolgozó nép'levonta és helyesen al­kalmazza a 13 esztendő ta­nulságait. Pártunk erős és egységes, s mind szontwabbá váló kapcsolatok fűzik ösz­sze a magyar dolgozó nép­pel. A Megvár Népköztársa­ság. a proletárdiktatúra ál­lama erős, szilárdabb, mint volt. A dolgozók akaratának megfelelően el vagyunk szánva arra, hogy nem tű­rünk el semmiféle kísérle­tet. amdy a néphatalom gyengítésére, aláásáséra Irá­nyul. Az ellenforradalom nagy tanulságot jelentett « dolgo­zó tömegek számára. A ma­gyar munkások, dolgozó pa­rasztok, a nép ügyéért tevé­kenykedő értelmiségiek nem kívánják vissza a kapitalista múltad s 1956 őszén látták, hogy a függetlenség és a szabadság, a szocializmus fo­rog veszélyben. A kiszolgáltatottság és a W­nsÉkmánrnláa visszaállítása ksrtlM ékkor napirendre. A politikai porondra lépett sö­tét erőik az imperialisták szolgálatában azt akarták el­érni, hogy a nép ismét el­veszítse jogait, az ország is­mét ehwítse függetlensé­gét, és újiból ar imperialis­ták vadászterületévé és gyar­matává" váljék. Ezért sorakoznak fel moét mind nagyobb •zárnbnn a munkásokon éa a dolgozó parasztokon kívül az értel­miségi dolgozók is, m párt éa a kormány helyesnek bi­zonyult, « gyakorlat próbá­ját kiállt politikája mellett, S munkájúikkal in tanúbi­zonyságot tesznek orról, hogy a szoctallamuot válasz­tották, hívek a szocializmus ügyéihez, a békét választot­ták és megteszik kötelessé­güket a béke védelmében'. Fr ifinket megkatványozza a szocialista tábor testvért közössége IMate* alapokon nyugszik a mi függetlenségünk és szabadságunk azért ir, mert a szocialista tábor egyenran­gú és egyenjogú tagja va­gyunk, ahhoz a testvért kö­zösséghez tartozunk, amely­nek élén a Szovjetunió áll. Erőinket a varsói szerződés­ben egyesítettük. F,z a vé­delmi szerződés válasz volt orra a fenyegetésre, amit az Északatlanti Szövetség kere­tében feltámasztott nyugat­német militarizmus jelent Európa és a világ békéje szempontjából. A nii szerző­désünk szükséges ée helyes voltát még jobban aláhúz­zák a legutóbbi Idők esemé­hyel, különösképpen az a tény, hogy az imperialisták atomfegyverekkel is ellát­ják a nyugatnémet Imperia­listákat, Dolgozó népünk ér­dekében szilárdam kitartunk a varsói szerződés mellett és hűen teljesítjük" a szerződés­ben ránk háruló kötelezett­séget. A Jelenlegi nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy szüntelenül növekednek a szocialista tábor vezetőjé­nek, a Szovjetuniónak erői, — az Jellemzi, hogy rendkí­vül fnegnövekedett és súlyá­ban mind hatékonyabbá Vá­lik a szocialista tábor és elsősorban a Szovjetunió nemzetközi szerepe és a bé­kéért folyó harca. A Szov­jetunió cél.ja az, hogy elő­segítse a legégetőbb nem­zetközi problémák békés megoldását. Ezért terjeszti elő az ép/tő javaslatok egész sorát A Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szocialista tábor tagja va­gyunk, mert ez biztosítja, hogy csorbítatlanul meg­őrizzük állami szuverénirá­sunkat és tovább építhes­sük hazánkban a szocializ­must. Politikánk célja az, hogy ingadozás nélkül hoz­zájáruljunk a szocialista tá­bor egységének további meg­szilárdításához, erőinek nö­veléséhez, s a proletárinter­nacionalizmus szellemében ápoljuk és elmélyítsük a szo­cialista ofszágokhoz, első­sorban a Szovjetunióhoz fű­ző testvéri kapcsolatainkat Stabilizálni kell elért eredményeinket Kedves elvtársak! Pártjával és kormányával összeforrott, egységében erős nép ünnepli ma hazánkban április negyedike tizenhar­madik évfordulóját. Ez az egység a záloga annak, hogy sikercsen valósítjuk meg a szocializmus építésében előt­tünk álló további teendőket. Idei népgazdasági tervünk Ismeretes dolgozó népünk előtt. Ezek a tervfeladatok reálisak, arra a biztos alap­ra épültek, hogy az ellen­forradalom által Okozott sú­lyos gazdasági zavarok el­lenére, a múlt év második felében általában már maga­sabb színvonalon folyt a ter­melés, mint 1956 első kilenc hónapjában. A magyar dol­gozók munkája, a Szovjet­uniótól és többi barátunktól kapott segítség tette lehető­vé, — most már azt a célt tűzhettük magunk elé —, hogy az életszínvonal stabi­lizálása mellett lényegében saját erőforrásainkra alapoz­va növeljük a nemzeti jöve­delmet, az életszínvonal eme­lésének további egyetlen biz­tos alapját Az ez évi tervünk ugyan­ügy, mint készülő három­éves tervünk, a párt és kor­mány hosszabb időre szóló gazdaságpolitikájának részét képezi. Ennek a gazdaságpo­litikának lényege az, hogy az ország természeti adott­ságai rá, a reális lehetőségek­re, a dolgozó nép öntudatos, J6 munkájára és a baráti or­szágokkal fennálló együttmű­ködésre épül, s azzal számol, hogy a legésszerűbben hasz­náljuk fel lehetőségeinket, ilyen módon fokozatosan, de biztonsággal haladjunk előre a szocializmus építésének útján. Az Onnept évfordulón min­den tapasztalatunk és vissza­emlékezésünk számbavétele arról győz meg minket, hogy jó útort járunk, jó cél eléré­séért munkálkodunk. Népünk szabad, független, szocializ­must épitő nép. Magáénak érzi ezt a társadalmi rendet, s megvédelmezi minden el­lenséges támadással szem­ben, Készen áll a munkára, hogy tovább haladjunk előre és felfelé a szocalizmus ma­gaslatai felé. Népünk saját erejében és nagy barátaink támogató erejében bizakod­va néz a jövő elé! Éljen április negyedike ­hazánk felszabadulásának, függetlenségének Ünnepe!" Éljen a magyar és a szov­jet nép örök és megbontha­tatlan barátsága! Éljen a világ dolgozóit egybeforrasztó proletárinter­nncionalizmus! Éljen a béke! Münnlch Ferenc nagy lel­kesedéssel fogadott Szavai után N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának e'nöke emelkedett szólásra. ÍV. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtárs! Kedves Münnich elvtárs! Kedves barátaink! Engedjék meg, hogy elő­ször is szívből jövő köszöne­tet mondjak a lehetőségért, hogy felszólalhatok ezen az ünnepi gyűlésen, amelyet Magyarországnak a Hitler­fasiszták és horthysta béren­ceik igája alóli felszabadítá­sa 13. évfordulóján rendez­nek. Bennünket, a párt- és kor­mányküldöttség tagjait mé­lyen megindítottak Münnlch elvtárs meleg és baráti Sza­vai, amelyet a Szovjetunió­ról, népünkről, Kommunista Pártunkról mondott. Enged­jék meg, hogy öa/.inte 1<ü­szünetet mondjak eredmé­nyeink Ily nagyrat<ccsülésé­ért. Küldöttségünket magyar földre érkezésének első pil­lanatától meleg, szívélyes vendégszeretet vette körül. Jól tudjuk, hogy ezek első­sorban azokat a baráti ér­zéseket fejezik kl, amelyeket Magyarország dolgozói a szovjet nép iránt táplálnak. Biztosíthatjuk önöket, hogy a testvéri szeretetnek és ba­rátságnak ugyanilyen forró érzései élnek a szovjet nép­ben a magyar nép Iránt. A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa. a szovjet kormány megbízásából és nevében, valamint az egész szovjet nép nevében forrón üdvöz­löm önöket, kedves elvtársak és önökön keresztül a ma­'gvar dolgozókat. A szovjet nép szívből kíwán újabb si­kereket önöknek a szocialis­ta építés nagy munkájához, a béke megszilárdításáért, dicső hazájuk biztonságáért és függetlenségének védel­méért vívott harcukhoz. A szovjet és a magyar nép mindig rokonszenvet érzett egymás Iránt A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szí­ves meghívására jöttünk ha­zájukba, hogy viszonozzuk látogatásukat és jobban meg­ismerkedjünk a tehetséges, szorgalmas magyar nép éle­tével. munkás hétköznapjai­val. Őszintén reméljük, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látoga­tása tovább erősíti és mé­lyíti a népeink között kiala­kult baráti kapcsolatokat. A szovjet és a magyar nép el­lenségei aljas céllal azt pró­bálják besulykolnl a hiszé­keny emberek fejébe, hogy az orosz—magyar kapcsola­tok egész története egyrészt Ausztria—Magyarországnak a hármasszövetségben és az Oroszország elleni háború­ban Való részvételére, más­részt a cári csapatoknak az 1840—l(M9-es magyarorszá­gi forradalom elfojtásában vitt szerepére korlátozódik, Ez ostoba, nagyon is átlátszó hazugság. Hamisitás, mert úgy Igyekeznek beállítani a dolgot, mintha országaink Uralkodó, kizsákmányoló osz­tályainak múltbeli viszonya egyben népeink viszonya lett volna. Ez azonban két kü­lönböző dolog. Aki csak egy kissé is tájékozott a törté­nelemben és nem akarja azt eltorzítani, jól tudja, népeink mindig milyen nagy rokon­szenvet éreztek egymás iránt Gondoljunk 1917-re, ami­kor hazánk munkásosztálya, dolgozó népe lerázta magá­ról a cárizmus gyűlöletes igá­ját, majd győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s ezzel új kor­szakot nyitott az emberiség történelmében, mily lelkesen támogatta Magyarország munkásosztálya, dolgozó né­pe a fiatal szovjet köztársa­ságot. A szovjet nép soha nem felejti el azoknak a magyar dolgozóknak a testvéri se­gítségét, akik az oroszországi proletárlátussal és dolgozó parasztsággal vállvetve, hő­siesen harcoltak az októberi forradalom diadaláért. A polgárháborúban sok tízezer magyar testvéíünk küzdött hzánk ellenségei ellen. Szív­bőljövő hálét érzünk irántuk. Hálásak vagyunk a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, rmely oly állhatatos, bátor harcosokat, igazi pro­letár internacionalistákat ne­velt, mint Szamuely Tibor, Kun Béta és az Itt jelenlé­vő harcos elvtársunk és. ba­rátunk: Münnich Ferenc. A szocializmus eszméje él a magyar dolgozók szivében Kedves elvtársak! A magyar munkásosztály, amely megismerte az el­nyomatás keserveit, mindig a nemzetközi forradalmi mozgalom harci soraiban haladt. Budapesten már 39 évvel ezelőtt kitűzték a munkás-paraszt hatalom vörös zászlaját. Mi, az idő­sebb nemzedék tagjai, fól emlékszünk még, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának hire milyen lelkesedést keltett Oroszor­szágban és világszerte a dolgozók között. A Magyar­országról érkező hírek "uj­jongó örömmel töltenek el bennünket*, s e hírek "er­kölcsi győzelmünkről* ta­núskodnak — írta akkor a nagy Lenin, A magyar mun­kások példája fényesen bi­zonyította a marxizmus— leninizmus eszméipek min­denekfelett diadalmaskodó erejét, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom nemzet­közi jellegét. Vlagyimir njics Lenin a magyar munkásokhoz inté­zett üdvözletében a követ­kezőket írta: •Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, Igazán forradal­mi háború, az elnyomottak háborúja a kizsákmányolók ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész vilá­gon a munkásosztály min­den becsületes tagja a tl pártotokon áll,* A Magyar Tanácsköztár­saságot annak idején meg­fojtotta a reakció, a nem­zetközi Imperializmus ereje. Az ellenforradalom vadállati módon számolt le a magyar szabadságharcosokkal, tíz­czerszámra gyilkolták le a magyar hazafiakat, s het­venezer embert vetettek börtönbe. A nép elnyomói még az írmagját Is kl akar­ták irtani a magyar nép ama évszázados törekvésé­nek, hogy szabadon éljen, tőkések, földbirtokosok és mágnások nélkül. A gyára­kat és az üzemeket Vissza­adták a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak, a fa­siszta reakció sötét uralmá­nak korszaka következett Magyarországon. A magyar munkások, pa­rasztok és haladó értelmisé­giek szivében azonban to­vább lángolt a szocializmus eszmélnek tüze. Semmiféle fasiszta kegyetlenkedés nem tudta ,elnyomni a magyar népben a szabadságvágyat, azt a törekvést, azt az el* tökélt szándékot, hogy le­rázza magáról a kapitaliz­mus igáját és a fasizmus gyűlöletes rabláncát. A sza­badság tüze világító fény­nyel 1945 áprilisában lob­bant fel, amikor a magyar nép a szovjet hadsereg győ­zelmeinek eredményeképpen lefázhatta magáról az átkos emlékű Horthy-rendszert és a fasizmus véres diktatúrá­ját, saját kezébe vehette a hatalmat. Végre valahára elnyerhette a régóta várt szabadságot és függetlensé­get! A szovjet seregek a magyar nép boldogságáért is harcoltak A szovjet katonáknak, Sztálingrád hőseinek szívé­ben — Nyugat felé törve — Ott élt az 1848/1849-es ma­gyar szabadságharc és az 1919-es dicső Magyar Ta­nácsköztársaság emléke, s Magyarország dolgozóira és a német fasiszta megszállók uralma alatt sínylődő más országok dolgozóira gondol­tak. A szovjet harcosok az­zal, hogy életüket és vérü­ket nem kímélve, csapást csapás után mérték a fasisz­ta hódítókra, segítséget ad­tak azoknak a népeknek, amelyek oly sokat szenved­tek a hitleri rabságban. A magyar Alföldön, a Duna és a Tisza partjainál, s a Buda­pesten kibontakozó csata ré­sze volt azoknak a nagy har­coknak, amelyek a dolgozó ember jövőjéért és boldog­ságáért folytak. A szovjet nép fiainak tízezrei áldozták életüket a megvár nép sza­badságáért. Népeinknek a fasizmus elleni közös harc­ban ontott vére örökre meg­pecsételte barátságunkat. A felszabadított Magyar­ország — a szocialista építés útján — rövid idő alatt ug­rásszerű fejlődést ért el az ipari termelésben, a lakos­ság életszínvonalának eme­lésében és a kulturális for­radalomban, s ezzel a ma­« rar munkások és parasztok őtt szélesre tárta a tudo­mány és a művelődés kapuit A szocializmus ellenségei fogcsikorgatva nézik a szo­cialista országok dolgozóinak sikerét. Ezért aztán minden módon igyekeznek kárt okoz­ni ezeknek a népeknek, aka­dályozni őket az új, szocia­lista élet építésében. Hogy eljárásuk mennyire cinikus, ez már abból is látható, hogy nem is titkolják ebbeli szándékukat. Elvtársak, önök Jól tudják, hogy bizo­nyos kapitalista államok vezető körei roppant nagy Összegeket áldoznak a szo­cialista országok elleni ak­namunkára, nyíltan hirdetik ellenséges terveiket: a népi demokratikus rendszer meg­döntését és a kapitalista rendszer visszaállítását. Sikertelen Imperialista kísérlet Ilyen aljas tervet szőttek a Magyar Népköztársaság ellen is. Az imperialisták, kihasználva Magyarország volt vezetőinek hibáit és torzításait, 1956 október­novemberében megindították bűnös gépezetüket. A kívül­ről buzdított és szervezett magyar reakciós erők fa­siszta zendülést robbantot­tak ki. Minden eszközt fel­használtak a nép íélreveze­tósére. Minit sötét varjúhad,, úgy kezdett visszás zállr.l Magyarországra a szétzú­zott kizsákmányoló osztályok dühödt söpredéke. Előmász­tak odúikból a népi demok­ratikus rendszer álcázott el­lenségei. A börtönökből ki­szabadított közönséges bű­nözök csatlakoztak az ellen­séges erükhöz. Nagy veszély fenyegette hazájuk dolgozóinak szocia­lista vívmányait. A magyar nép 1956 október-novembe­rében bizonyságot tett forra­dalmi érettségéről, orról, hogy a magyar kommunis­ták vezetésévei meg tudja védelmezni a népi demokra­tikus rendszer nagy Vívma­fiyait. Természetesen látnunk kell, hogy a hazug jelszavak lépre csalták a dolgozók pgyes csoportjait — különö­sön az értelmiségiek köré­ben —, s ezek becsapás és félrevezetés áldozatai let­tek. Ha ellenségeink osto­bák lennének, a nép kftny­nyebben harcolhatna elle­nük. De ellenségeink rava­szok, körmönfontak. Rejtett szándékaikat nem teregetik ki azonnal, hanem elkendő­zik, a -szabadság—ról, a >• demokráciádról hangozta­tott frázisokkal álcázzák azokat, hogy annál köny­nyebben hajthassák végre népellenes cselekedeteiket. A magyar nép azonban nem követte az árulók szá­nalmas csoportját. Az össze­esküvők elszigetelődtek a néptől. A szovjet—magyar barátság szilárdsága kiállta a tűzpróhát Ellenségeink arra számí­tottak, hogy sikerül szét­szaggattunk, vagy legalább­is meglazítaniok a szocialis­1a országok népei között szövődött szoros. testvért barátság kötelékeit. A szov­jet—magyar barátság szi­lárdsága a magyarországi október-novemberi esemé­nyek idején kiállta a tűz­pröbát. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy amikor a nemzetközi és a belső reak­ció erői nyíltan gálád táma­dást intézitek az egységes szocialista tábor egyik tag­ja ellen, az egész világ fe­szülten flevelte, mit tesz a Szovjetunió. A Szovjetunió, a szovjet nép nem maradhatott kö­zömbös bajbajutott barátjá­nak, a magyar dolgozók mil­lióinak sorsa iránt, akiket az a veszély fenyegetett, hogy újból a földesúri és kapitalista kizsákmányolás rabigájába görnyednek. A Szovjetunió testvéri köteles­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents