Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

2 Vasárnap. 1958. április 19. Véget ért az országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Akadémián, a szovjet pártós kormányküldöttség, valamint a magyar értelmiségiek találkozóján már kifejtett: ha például az Amerikai Egyesült Államokban alkották volna meg először az interkontinentális rakétát és a szputnyikokat, ezek akkor is óriási jelentőségű tudományos eredmények lettek volna. De egészen bizonyos, hogy ebben az esetben az egész emberiség retteghetett volna attól, hogy nem akadnak-e az imperialisták táborában olyan mindenre elszánt emberek, akik a rothadó kapitalista rendszert az atomháború segítségével óhajták „fenntartani"? Ezzel ellentétben, a szovjet interkontinentális rakéta és a két szputnyik a legnagyobb megnyugvással töltötte el a haladó emberiséget, mert mindenki tudja, hogy ezek nem egy újabb katasztrófa rémei a fejünk felett, he.nem az emberi haladás é" a béke hírnökei. (Taps.) Mindenki tudja azt is, hogy ezek azt a hatalmas erőt jelképezik, amelyen megtörik a háborús uszítók minden próbálkozása. Ezután Kállai Gyula elvtárs rámutatott, hogy a bókéért, az atomrobbantások ellen folyó küzdelemben a nyugati világ értelmisége is mind erő sebben szakítja szét azokat a láncszemeket, amelyek őt a burzsoáziához, az imperializmushoz kötik és erősebbre kovácsolja azokat, amelyek a munkásosztályhoz, az emberi haladás képviselőihez, a diadalmas szocializmushoz fűzik. A magyar tudomány és kultúra munkásai, a magyar értelmiség, amikor a szocializmusért küzd, nemcsak saját maga és népe érdekében cselekszik, de segítségére van a válaszút elé került nyugati értelmiségnek is: küldetése abban áll, hogy saját példájával segítsen másnak is a szocializmusért folyó harc útját választani. Teendők a színház• és f ilmmíívészet terén Az alkotó értelmiség soraiban megindult eszmei és politikai tisztázódás eredményeként — folytatta beszédét Kállai Gyula — az országgyűlés Januári ülésszaka óta kulturális életünk érezhetően javult. A meglevő helyzet azonban még nem elégíthet ki bennünket, s ezért arra kell törekednünk, hogy elsősorban azokon a művészeti területeken, amelyek a legszélesebb tömegek kulturális igényeit vannak hivatva kielégíteni, a színház és a film területén, tovább erősítsük a szocialista realista tendenciákat, támogassuk azokat a művészeket, akik bátran hozzá mernek nyúlni mai életünk kérdéseihez, akik bátran színre merik hozni a Szovjetunió, s a szomszédos népi demokráciák népünket érdeklő színvonalas, szocialista szellemű kulturális i termékeit. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy ellentétben a régebbi időszakkal, mi nem zárjuk el a közönség — és az alkotó művészek — elől a kapitalista országok haladó kulturális alkotásait sem. Azt azonban nem helyeseljük, hogy vezető fővárosi színházaink, a mai életünkkel foglalkozó magyar dráma megteremtéséért és színrehozásáért folytatott, sokkal több fáradsággal, vesződséggel és bizonyos mértékig nagyobb kockázattal járó harc helyett — a könynyebb ellenállás vonalán haladva, repertoárjaikat művészileg és eszmeileg egyaránt alacsonyszinvonalú nyugati művekkel töltik meg, olyanokkal, mint a -Családi ágy*, -Teaház az augusztusi* holdhoz* "Tojás* és társaik. Mi vezető színházainktól azt várjuk, hogy harcoljanak a szocialista, realista színműirodalom megteremtéséért: ez nemcsak az irodalom, hanem a színház feladata is. Azt is elvárjuk, hogy segítsenek jóvátenni a szomszéd népekkel elkövetett mulasztásokat ls, amelyek gyökere még a Horthy-korszak ál"kultúrfölényében* és vad sovinizmusában rejlik. Dramaturgjaink ahelyett, hogy a mai nyugati irodalom kispolgári szemléletét tükröző alkotásaiban kotorásznának, hogy felszínre hozzanak egy nem ls egészen friss "tojást* 1— nézzék át és tanulmányozzák a szomszéd népek klasszikus és mai irodalmát, kultúráját, hozzák színre ezek legjobb alkotásait. Az "Optimista 'tragédia* és a "Svejk* példája bizonyltja, hogy az igazi művészi sikert csak ezen az úton lehet elérni. Üdvözöljük azokat a színházakat, amelyek nem riadnak vissza a nehézségektől, és megtették az első lépéseket a mai magyar dráma színrehozatalában, akik bátran színpadra merték hozni a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák színdarabjait. Csakis ezen az úton haladhatunk tovább, ha azt akarjuk, hogy a színház megfelelően hozzájáruljon dolgozó népünk kulturális felemelkedéséhez. Népünk ellenségeinek vélekedése Azok a hibák, amelyek nálunk a nyugati kapitalista kultúra kispolgári és polgári világnézetet árasztó darabjainak terjesztése körül kétségtelenül fennállnak, mindjárt érthetőbbek lesznek, ha megnézzük, hogyan vélekednek erről népünk ellenségei, a nyugati emigráció tollforgató tagjai. A londoni Irodalmi Újság március 1-i számában Asbóth Elemér "A szellemi folytonosság* címen elemzi a budapesti "Nagyvilág* című folyóirat munkáját, amelynek tudvalevően az lenne az elsőrendű feladata, hogy ismertesse a magyar olvasóközönséggel a mai világirodalom szocialista hajtásait és eredményeit. Ez a cikk éppen azt tartja a folyóirat érdemének, hogy ott Dürenmatt, Cocteau, Kaffka műveit lehet olvasni minden kommentár nélkül, s azt tartja hibájának, ha Dalmatovszkij, vagy Vera Inber verseit közlik. A szerző a Nagyvilág munkáját elemezve, arra a megállapításra jut, hogy "a jó külföldi irodalom megismertetése, s ezen belül a Nagyvilág munkájának milyensége is a marxista—leninista terminológiával élve — harci kérdés Magyarországon, és ebben a harcban egyelőre és eddig a sztálinista — zsdanovi erők maradtak alul*. Ezek után érthető, hogy a folyóirat a következő dicséretben részesül; "A Nagyvilág, ma a magyar irodalmi élet egyik legfontosabb és legpozltivebb jelensége*. Reméljük, hogy a Nagyvilág szerkesztőségében dolgozó kommunisták és pártonkívüliek nem felejtik el Bebel Intelmét, s megkeresik és kijavítják azokat a hibákat, amelyek miatt most az ellenség dicséri őket. A béke erői diadalmaskodnak igyekszünk elősegíteni, hogy sor kerüljön a kormányfők legmagasabb szintű értekezletére. Az ellenségnek sok olyan suttogó propagandistája van, aki azt terjeszti, hogy mi félünk a küszöbönálló csúcstalálkozótól, mert ott a nagyhatalmak tárgyalásai változtatásokat eredményezhetnek népköztársaságunk államrendjében. Az ellenség szirénahangja megtéveszthet becsületes embereket is, ingadozó embereket és akadályozhatja eszmei tisztánlátásukat. A német kérdés és a kelet-európai népi demokráciák úgynevezett kérdésének előráncigálásával az Amerikai Egyesült Államok a csúcsértekezlet összehívását akarja megakadályozni. Előttünk is világos kell, hogy legyen: a népi demokráciák belső államrendjének kérdése semmiféle nemzetközi tárgyalás napirendje nem lehet, mint ahogy a nyugati államok sem egyeznének bele társadalmi rendjük problémáinak nyilvános, nemzetközi tárgyalásába. Ami a vitás nemzetközi kérdésnek megítélését illeti, a béke erői végül is diadalmaskodni fognak: ennek eredményeképpen elképzelhetők nemzetközi egyezmények a NATO és a varsói szerződés tagállamai között, sőt elképzelhető az is, hogy a béke és a szocializmus erői elérik az összes háborús tömbök feloszlatását és az természetesen automatikusan magával hozná a védelmi jellegű varsói szerződés hatályon kívül helyezését is. Mindez azonban nem változtat azon a történelmi tényen, hogy a népi demokratikus állam társadalmi rendje a szocializmus és később a kommunizmus lesz, amely felé az első lépéseket mi már negyven esztendővel ezelőtt, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság idején megtettük, s erről az útról bennünket soha senki le nem téríthet. (Nagy taps.) Ez a kérdés nem lesz — mert nem is lehet vita tárgya egyetlen nemzetközi értekezleten sem. Tisztelt országgyűlés! Mi gyakran teszünk olyan megállapítást, hogy a szocializmus, a kommunizmus erőinek győzelmes előrehaladását nem tartóztathatják fel az imperializmus erői. Gyakran hangoztatjuk azt is, hogy ml a szocializmus végső győzelmének biztos tudatában végezzük munkánkat, dolgozó népünk javára. Mindez igaz, de teljes igazsággá csak akkor vélik, ha erősítjük és védjük pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely nemcsak a kommunisták pártja, hanem pártja és vezető ereje a pártonkívülteknek ls, az egész dolgozó magyar népnek. Védjük és erősítjük proletárdiktatúránkat, államhatalmunkat, Erősítjük és szélesítjük népünk forradalmi egységét, a városokban és falvakban, az üzemekben és termelőszövetkezetekben, az iskolákban és a tudományos és művészeti intézményekben is. Ez az összeforrottság gazdag eredményekkel ajándékozhatja meg népünket. Pártunk és kormányunk a költségvetés tárgyalása alkalmából is ezért hív fel munkára minden jószápdékú embert, akinek szent az ország és a dolgozó nép ügye —, fejezte be beszédét Kállai Gyula elvtárs. A költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében elfogadta, s az országgyűlésnek elfogadásra javasolta. Elfogadott bizottsági javaslatolt Ezután Ilku Pál képviselő szólalt fel, majd ebéd szünet következett. Ezt követően Reszegi Ferenc, Sárfl Rózsa, Csiki Lajos és Vida Miklós képviselők szólaltak fel. A vitában résztvevők felszólalásaira Antos István pénzügyminiszter válaszolt. Hangoztatta, hogy az országgyűlés állandó bizottságaiban és az ülésszakon lefolyt vitában számos figyelemreméltó javaslat hangzott el, amelyeket a kormány megvizsgál, munkájában hasznosít s a javaslatok sorsáról a legközelebbi ülésszakon beszámol. A pénzügyminiszter ezután bejelentette, hogy a kormány elfogadta a terv és költségvetési, illetve a mezőgazdasági állandó bizottság javaslatait: a Minisztertanács tartalékából kétmillió forintot biztosit a Budapesti Orvostudományi Egyetem és klinikái rendbehozására: a második félévben felülvizsgálja, s a lehetőség szerint tovább javltja a kórházak munkaerőellátását; az esetleges beruházási megtakarításokból — ha azt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése szükségessé teszi — további anyagi erőforrásokat biztosít a termelőszövetkezeti beruházások növelésére. Mivel *a fenti javaslatok a tartalékokból megvalósíthatók, a pénzügyminiszter kérte, hogy az országgyűlés az 1958. évi állami költségvetést és a költségvetési törvényjavaslatot eredeti összegezésében, illetve szövegezésében fogadja el. Az országgyűlés a költségvetést és a költségvetési törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor zárta be. Kállai Gyula elvtárs befejezésül a Szovjetunió pártés kormányküldöttségének magyarországi látogatásáról beszélt és a többi között megállapította, hogy ez a látogatás a proletár internacionalizmus nagyszerű megnyilvánulása volt és még szorosabbra fűzi népeink barátságát. Majd arról szólt Kállai elvtárs, hogy népünk érdekeitől vezettetve, támogatunk minden olyan lépést, amely a nemzetközi helyzet enyhítésére, a béke fenntartására irányul. Támogatjuk és a magunk eszközeivel Röviden Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke az Egyesült Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot Intézett Gamal Abdel Nasszerhez, az Egyesült Arab Köztársaság elnökéhez. * • Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke pénteken beszédében üdvözölte a Komszomol 13. kongresszusának küldötteit, sok sikert kívánt nekik és az egész szovjet ifjúságnak a szocialista haza javát szolgáló munkájukhoz. Varsó (TASZSZ). A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága csütörtökön fogadást adott K. J. Vorosílotmak, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, valamint kíséretének tiszteletére. Djakarta: Csütörtökön az indonéz kormány csapatai elfoglalták Padaugot, a lázadók "fővárosát*. A támadást ejtőernyőt katonaság és tengerésznvaloaság együttes bevetésével hajtották végre. Csütörtökön az Egyesült Arab Köztársaság egész területén megünnepelték a francia csapatok Szíriából történt kivonásának 12. évfordulóját. Április 17-e a szíriai nép nemzeti ünnepe, amelyet a szíriai néppel együtt ünnepel a köztársaság egyiptomi tartománya is. A nemzeti ünnep alkalmából Nasszer elnök a kairói rádióban beszédet intézett a köztársaság népeihez. Párizs: A francia amerikai viszonyban pénteken újabb rosszabbodás állott be, mert a párizsi lapok közölték, hogy az Egyesült Államok kormánya rá akarja venni Franciaországot az algériai felkelők képviselőivel való tárgyalásra. London: Adenauer nyugatnémet kancellár, pénteken harmadízben találkozott Macmillan angol miniszterelnökkel, s ezzel befejeződtek a hivatalos tárgyalásai az angol kormánnyal. GROMIKO: A Szovjetunió haladéktalanul a Biztonsági Tanács eié terjeszti az amerikai légihaderő provokációs tevékenysége elleni tiltakozását A szovjet külügyminiszter pénteken megbeszélést folytatott a három nyugati hatalom moszkvai nagykövetévet Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken a sajtónak nyilatkozatot adott. Gromiko nyilatkozatában rámutatott: a szovjet kormány értesült arról, hogy amerikai bombázók nukleáris fegyverrel a fedélzetükön a sarkvidéken átrepüléseket végeznek a Szovjetunió határai irányában. Ez rendkívül veszélyes játék. Mint a szovjet külügyminiszter megállapította, ez hallatlan eljárás békeidőben és a szovjet kormány véleménye szerint veszélyes provokáció a béke ügyével szemben. A Szovjetunió kormánya — Jelentette ki Gromiko —határozottan tiltakozik az amerikai légihaderőnek a béke ügyét veszélyeztető cselekményei ellen és követeli, hogy haladéktalanul szüntessék be nukleáris fegyverekkel ellátott amerikai bombázók küldését a Szovjetunió határai irányában. A szovjet kormány felszólítja a többi ország kormányát is, emeljék fel szintén tiltakozó szavukat és tegyenek meg mindent, hogy a népek mentesüljenek az amerikai légihaderő provokációs tevékenységének veszélyeitől. Figyelembe véve milyen komolyan veszélyeztetik a nemzetközi békét az ame.' rikal légihaderő e repülései. a Szovjetunió az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjeszti megvitatás végett a repülések megszüntetésének kérdését. Az amerikai tábornokok magyarázata szerint ilyen repülésekre minden alkalommal sor kerül, amikor a megfigyelők a radar készülékek ernyőjén bizonyos irányított lövedékeknek vagy ballisztikai rakétáknak tartott tárgyak homályos körvonalait látják A vizsgálat során minden alkalommal kiderült, hogy tulajdonképpen elektronikus zavarokról, vagy meteorokról volt szó. Feltételezhető — folytatta nyilatkozatában Gromiko —, hogy az amerikaiak nem ismerik fel idejében, hogy a repülő meteor nem irányítható lövedék, s ekkor az amerikai repülőgépek folytatják útjukat és megközelítik a Szovjetunió határát. Ebben az esetben viszont a szovjet nép biztonságának érdeke megköveteli, hogy a Szovjetunió haladéktalanul intézkedéseket tegyen a veszélyek elhárítására. A szovjet kormány —mutatott rá Gromiko — nem szeretné hinni, hogy az amerikai légihaderő az Egyesült Államok kormányának és magának Eisenhower elnök, nek a jóváhagyásával végzi ezeket a cselekményeket. Ámde — hangsúlyozta Gromiko — senki sem jelentette ki ennek ellenkezőjét sem. A világ most olyan helyzetbe került, hogy atomháború zúdulhat az emberekre az amerikai technika legkisebb hibája, valamely amerikai tiszt figyelmetlensége, számítási hibája, vagy helytelen következtétése miatt. A szovjet népet mély felháborodás tölti el az amerikai légihaderő kihívó cselekményei miatt. Ha az Egyesült Államok ezekkel a lépésekkel a Szovjetunió megfélemlítésére törekszik, akkor a fáradság hiábavaló. A szovjet emberek idegzete elég erős. A Szovjetunió fegyveres erői pedig rendelkeznek minden szükséges eszközzel, hogv megbízhatóan megvédjék a szovjet nép békés életét és szükség esetén megsemmisítő visszavágással válaszoljanak bár. miféle agresszornak — jelentette ki nyilatkozatában Gromiko. Gromiko az újságírók kérdésőre válaszolva elmondta, hogy a nyilatkozat szövegét diplomáciai úton adják át az Egyesült Allamokn?k. Egyben azt is kijelentette, hogy a Szovjetunió haladok talanul a Biztonsági Tanács elé terjeszti az amerikai atombombás repülőgépeknek a Szovjetunió hatarai irányában történő repülésével kapcsolatos tiltakozást és a Szovjetunió ENSZ-képviselete már megkapta az ezzel kapcsolatos utasításokat. A három nyugati nagyhatalom moszkvai nagykövetével pénteken folytatott megbeszéléseiről kijelentette: ezeknek a megbeszéléseknek célja az volt, hogy előkészítésül szolgáljanak a kormányfői értekezlet összehívásának. Az egyik nyugati tudósító kérdést intézett a szovjet külügyminiszterhez: a diplomáciai megbeszélések kezdete azt jelenti-e, hogy a Szovjetunió elfogadta a három nyugati nagyhatalom április 18-án átadott jegyzékében foglaltakat? Válaszában Gromiko kijelentette: a megbeszélések kezdetére vonatkozó megállapodás már korábban megszületett. A megbeszélések megkezdése természetesen nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió mindenben elfogadja a nyugati hatalmak jegyzékében foglaltakat, éppen úgy, mint ahogy a nyugati hatalmak képviselői sem értenek mindenben egyet a Szovjetunió állásfoglalásával. A diplomáciai véleménycsere éppen arra irányul, hogy ezekben a problematikus kérdésekben megegyezésre jussanak. Az újságírók megkérték a szovjet külügyminisztert, mondjon véleményt a NATO államok hadügyminisztereinek most végetért párizsi tanácskozásáról. „Az első benyomás az, hogy a párizsi tanácskozást és annak eredményeit semmiképpen sem lehet úgy tekinteni, mint ami elősegíti a nemzetközi feszültség eryhítését, a kérdések békés megoldását. Sőt ellenkezőleg: a párizsi tanácskozás éppen azt mutatja, hogy a NATOállamok vezetői ellenkező Irányú tevékenységet folytatnak. Arra törekednek, hogy a csúcstalálkozó küszöbén kiélezzék a helyzetet, megnehezítsék a problémák sikeres megoldását a kormányfői értekezleten. Meg kell mondani, hogy a jelenlegi körülmények között más magatartást kellene tanúsítaniok az érdekelt államok vezetőinek* — hangsúlyozta Gromiko, rámutatva arra, hogy a háborús előkészületek nem szolgálják a vitás nemzetközi kérdések megoldását