Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

2 Vasárnap. 1958. április 19. Véget ért az országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Akadémián, a szovjet párt­ós kormányküldöttség, vala­mint a magyar értelmiségiek találkozóján már kifejtett: ha például az Amerikai Egyesült Államokban alkot­ták volna meg először az interkontinentális rakétát és a szputnyikokat, ezek akkor is óriási jelentőségű tudomá­nyos eredmények lettek vol­na. De egészen bizonyos, hogy ebben az esetben az egész emberiség retteghetett volna attól, hogy nem akad­nak-e az imperialisták tá­borában olyan mindenre el­szánt emberek, akik a rot­hadó kapitalista rendszert az atomháború segítségével óhajták „fenntartani"? Ez­zel ellentétben, a szovjet in­terkontinentális rakéta és a két szputnyik a legnagyobb megnyugvással töltötte el a haladó emberiséget, mert mindenki tudja, hogy ezek nem egy újabb katasztrófa rémei a fejünk felett, he.­nem az emberi haladás é" a béke hírnökei. (Taps.) Mindenki tudja azt is, hogy ezek azt a hatalmas erőt jelképezik, amelyen megtö­rik a háborús uszítók min­den próbálkozása. Ezután Kállai Gyula elv­társ rámutatott, hogy a bó­kéért, az atomrobbantások ellen folyó küzdelemben a nyugati világ értelmisége is mind erő sebben szakítja szét azokat a láncszemeket, ame­lyek őt a burzsoáziához, az imperializmushoz kötik és erősebbre kovácsolja azokat, amelyek a munkásosztály­hoz, az emberi haladás kép­viselőihez, a diadalmas szo­cializmushoz fűzik. A ma­gyar tudomány és kultúra munkásai, a magyar értel­miség, amikor a szocializ­musért küzd, nemcsak sa­ját maga és népe érdeké­ben cselekszik, de segítsé­gére van a válaszút elé ke­rült nyugati értelmiségnek is: küldetése abban áll, hogy saját példájával segítsen másnak is a szocializmusért folyó harc útját választani. Teendők a színház• és f ilmmíívészet terén Az alkotó értelmiség so­raiban megindult eszmei és politikai tisztázódás eredmé­nyeként — folytatta beszé­dét Kállai Gyula — az or­szággyűlés Januári üléssza­ka óta kulturális életünk érezhetően javult. A megle­vő helyzet azonban még nem elégíthet ki bennünket, s ezért arra kell töreked­nünk, hogy elsősorban azo­kon a művészeti területe­ken, amelyek a legszéle­sebb tömegek kulturális igé­nyeit vannak hivatva kielé­gíteni, a színház és a film területén, tovább erő­sítsük a szocialista realista tendenciákat, támogassuk azokat a művészeket, akik bátran hozzá mernek nyúlni mai életünk kérdéseihez, akik bátran színre merik hozni a Szovjetunió, s a szomszédos népi demokrá­ciák népünket érdeklő szín­vonalas, szocialista szellemű kulturális i termékeit. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy ellentétben a régebbi időszakkal, mi nem zárjuk el a közönség — és az al­kotó művészek — elől a kapitalista országok haladó kulturális alkotásait sem. Azt azonban nem helyesel­jük, hogy vezető fővárosi színházaink, a mai életünk­kel foglalkozó magyar drá­ma megteremtéséért és szín­rehozásáért folytatott, sok­kal több fáradsággal, ve­sződséggel és bizonyos mér­tékig nagyobb kockázattal járó harc helyett — a köny­nyebb ellenállás vonalán ha­ladva, repertoárjaikat művé­szileg és eszmeileg egyaránt alacsonyszinvonalú nyugati művekkel töltik meg, olya­nokkal, mint a -Családi ágy*, -Teaház az augusztusi* holdhoz* "Tojás* és társaik. Mi vezető színházainktól azt várjuk, hogy harcoljanak a szocialista, realista színmű­irodalom megteremtéséért: ez nemcsak az irodalom, ha­nem a színház feladata is. Azt is elvárjuk, hogy segít­senek jóvátenni a szomszéd népekkel elkövetett mulasz­tásokat ls, amelyek gyökere még a Horthy-korszak ál­"kultúrfölényében* és vad sovinizmusában rejlik. Dra­maturgjaink ahelyett, hogy a mai nyugati irodalom kis­polgári szemléletét tükröző alkotásaiban kotorásznának, hogy felszínre hozzanak egy nem ls egészen friss "tojást* 1— nézzék át és tanulmá­nyozzák a szomszéd népek klasszikus és mai irodal­mát, kultúráját, hozzák szín­re ezek legjobb alkotásait. Az "Optimista 'tragédia* és a "Svejk* példája bizonylt­ja, hogy az igazi művészi si­kert csak ezen az úton lehet elérni. Üdvözöljük azokat a színházakat, amelyek nem riadnak vissza a nehézsé­gektől, és megtették az el­ső lépéseket a mai magyar dráma színrehozatalában, akik bátran színpadra mer­ték hozni a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák színdarabjait. Csakis ezen az úton haladhatunk tovább, ha azt akarjuk, hogy a szín­ház megfelelően hozzájárul­jon dolgozó népünk kultu­rális felemelkedéséhez. Népünk ellenségeinek vélekedése Azok a hibák, amelyek nálunk a nyugati kapitalis­ta kultúra kispolgári és pol­gári világnézetet árasztó darabjainak terjesztése kö­rül kétségtelenül fennállnak, mindjárt érthetőbbek lesz­nek, ha megnézzük, hogyan vélekednek erről népünk el­lenségei, a nyugati emigrá­ció tollforgató tagjai. A londoni Irodalmi Újság már­cius 1-i számában Asbóth Elemér "A szellemi folyto­nosság* címen elemzi a bu­dapesti "Nagyvilág* című folyóirat munkáját, amely­nek tudvalevően az lenne az elsőrendű feladata, hogy is­mertesse a magyar olvasó­közönséggel a mai világiro­dalom szocialista hajtásait és eredményeit. Ez a cikk éppen azt tartja a folyóirat érdemének, hogy ott Düren­matt, Cocteau, Kaffka mű­veit lehet olvasni minden kommentár nélkül, s azt tartja hibájának, ha Dalma­tovszkij, vagy Vera Inber verseit közlik. A szerző a Nagyvilág munkáját elemez­ve, arra a megállapításra jut, hogy "a jó külföldi iro­dalom megismertetése, s ezen belül a Nagyvilág mun­kájának milyensége is a marxista—leninista termi­nológiával élve — harci kérdés Magyarországon, és ebben a harcban egyelőre és eddig a sztálinista — zsdanovi erők maradtak alul*. Ezek után érthető, hogy a folyóirat a következő di­cséretben részesül; "A Nagyvilág, ma a magyar irodalmi élet egyik legfon­tosabb és legpozltivebb je­lensége*. Reméljük, hogy a Nagy­világ szerkesztőségében dol­gozó kommunisták és pár­tonkívüliek nem felejtik el Bebel Intelmét, s megkere­sik és kijavítják azokat a hibákat, amelyek miatt most az ellenség dicséri őket. A béke erői diadalmaskodnak igyekszünk elősegíteni, hogy sor kerüljön a kormányfők legmagasabb szintű értekez­letére. Az ellenségnek sok olyan sut­togó propagandistája van, aki azt terjeszti, hogy mi félünk a küszöbönálló csúcstalálko­zótól, mert ott a nagyhatal­mak tárgyalásai változtatá­sokat eredményezhetnek népköztársaságunk állam­rendjében. Az ellenség szi­rénahangja megtéveszthet becsületes embereket is, in­gadozó embereket és akadá­lyozhatja eszmei tisztánlátá­sukat. A német kérdés és a kelet-európai népi demok­ráciák úgynevezett kérdésé­nek előráncigálásával az Amerikai Egyesült Államok a csúcsértekezlet összehívá­sát akarja megakadályozni. Előttünk is világos kell, hogy legyen: a népi demok­ráciák belső államrendjének kérdése semmiféle nemzet­közi tárgyalás napirendje nem lehet, mint ahogy a nyugati államok sem egyez­nének bele társadalmi rend­jük problémáinak nyilvános, nemzetközi tárgyalásába. Ami a vitás nemzetközi kér­désnek megítélését illeti, a bé­ke erői végül is diadalmas­kodni fognak: ennek ered­ményeképpen elképzelhetők nemzetközi egyezmények a NATO és a varsói szerződés tagállamai között, sőt elkép­zelhető az is, hogy a béke és a szocializmus erői elérik az összes háborús tömbök fel­oszlatását és az természete­sen automatikusan magával hozná a védelmi jellegű var­sói szerződés hatályon kívül helyezését is. Mindez azonban nem vál­toztat azon a történelmi té­nyen, hogy a népi demokrati­kus állam társadalmi rendje a szocializmus és később a kommunizmus lesz, amely felé az első lépéseket mi már negyven esztendővel ez­előtt, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság idején megtettük, s erről az útról bennünket soha senki le nem téríthet. (Nagy taps.) Ez a kérdés nem lesz — mert nem is lehet vita tár­gya egyetlen nemzetközi ér­tekezleten sem. Tisztelt országgyűlés! Mi gyakran teszünk olyan meg­állapítást, hogy a szocializ­mus, a kommunizmus erői­nek győzelmes előrehaladá­sát nem tartóztathatják fel az imperializmus erői. Gyakran hangoztatjuk azt is, hogy ml a szocializmus végső győ­zelmének biztos tudatában végezzük munkánkat, dolgo­zó népünk javára. Mindez igaz, de teljes igazsággá csak akkor vélik, ha erősítjük és védjük pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely nemcsak a kommu­nisták pártja, hanem pártja és vezető ereje a pártonkí­vülteknek ls, az egész dol­gozó magyar népnek. Véd­jük és erősítjük proletárdik­tatúránkat, államhatalmun­kat, Erősítjük és szélesítjük népünk forradalmi egységét, a városokban és falvakban, az üzemekben és termelőszö­vetkezetekben, az iskolákban és a tudományos és művé­szeti intézményekben is. Ez az összeforrottság gazdag eredményekkel ajándékoz­hatja meg népünket. Pár­tunk és kormányunk a költ­ségvetés tárgyalása alkalmá­ból is ezért hív fel munkára minden jószápdékú embert, akinek szent az ország és a dolgozó nép ügye —, fejez­te be beszédét Kállai Gyula elvtárs. A költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében elfogadta, s az országgyűlésnek elfoga­dásra javasolta. Elfogadott bizottsági javaslatolt Ezután Ilku Pál képviselő szólalt fel, majd ebéd szünet következett. Ezt követően Reszegi Ferenc, Sárfl Rózsa, Csiki Lajos és Vida Miklós képviselők szólaltak fel. A vitában résztvevők felszóla­lásaira Antos István pénz­ügyminiszter válaszolt. Han­goztatta, hogy az országgyű­lés állandó bizottságaiban és az ülésszakon lefolyt vi­tában számos figyelemre­méltó javaslat hangzott el, amelyeket a kormány meg­vizsgál, munkájában haszno­sít s a javaslatok sorsáról a legközelebbi ülésszakon be­számol. A pénzügyminiszter ez­után bejelentette, hogy a kormány elfogadta a terv és költségvetési, illetve a me­zőgazdasági állandó bizott­ság javaslatait: a Miniszter­tanács tartalékából kétmil­lió forintot biztosit a Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem és klinikái rendbehozá­sára: a második félévben fe­lülvizsgálja, s a lehetőség szerint tovább javltja a kór­házak munkaerőellátását; az esetleges beruházási megta­karításokból — ha azt a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődése szükségessé teszi — további anyagi erő­forrásokat biztosít a terme­lőszövetkezeti beruházások növelésére. Mivel *a fenti javaslatok a tartalékokból megvalósítha­tók, a pénzügyminiszter kérte, hogy az országgyűlés az 1958. évi állami költségvetést és a költségvetési törvényjavas­latot eredeti összegezésében, illetve szövegezésében fo­gadja el. Az országgyűlés a költség­vetést és a költségvetési tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben egyhan­gúlag elfogadta. Az országgyűlés üléssza­kát Rónai Sándor zárta be. Kállai Gyula elvtárs befe­jezésül a Szovjetunió párt­és kormányküldöttségének magyarországi látogatásáról beszélt és a többi között megállapította, hogy ez a látogatás a proletár inter­nacionalizmus nagyszerű megnyilvánulása volt és még szorosabbra fűzi né­peink barátságát. Majd arról szólt Kállai elvtárs, hogy népünk érde­keitől vezettetve, támoga­tunk minden olyan lépést, amely a nemzetközi helyzet enyhítésére, a béke fenntar­tására irányul. Támogatjuk és a magunk eszközeivel Röviden Dobi István elvtárs, az El­nöki Tanács elnöke az Egye­sült Arab Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából üd­vözlő táviratot Intézett Ga­mal Abdel Nasszerhez, az Egyesült Arab Köztársaság elnökéhez. * • Moszkva (TASZSZ). Nyiki­ta Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke pénte­ken beszédében üdvözölte a Komszomol 13. kongresszu­sának küldötteit, sok sikert kívánt nekik és az egész szovjet ifjúságnak a szocia­lista haza javát szolgáló munkájukhoz. Varsó (TASZSZ). A Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága csütör­tökön fogadást adott K. J. Vorosílotmak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségi tagjának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége el­nökének, valamint kíséreté­nek tiszteletére. Djakarta: Csütörtökön az indonéz kormány csapatai elfoglalták Padaugot, a láza­dók "fővárosát*. A támadást ejtőernyőt katonaság és ten­gerésznvaloaság együttes be­vetésével hajtották végre. Csütörtökön az Egyesült Arab Köztársaság egész te­rületén megünnepelték a francia csapatok Szíriából történt kivonásának 12. év­fordulóját. Április 17-e a szí­riai nép nemzeti ünnepe, amelyet a szíriai néppel együtt ünnepel a köztársaság egyiptomi tartománya is. A nemzeti ünnep alkalmából Nasszer elnök a kairói rádió­ban beszédet intézett a köz­társaság népeihez. Párizs: A francia amerikai viszonyban pénteken újabb rosszabbodás állott be, mert a párizsi lapok közölték, hogy az Egyesült Államok kormánya rá akarja venni Franciaországot az algériai felkelők képviselőivel való tárgyalásra. London: Adenauer nyugat­német kancellár, pénteken harmadízben találkozott Macmillan angol miniszter­elnökkel, s ezzel befejeződ­tek a hivatalos tárgyalásai az angol kormánnyal. GROMIKO: A Szovjetunió haladéktalanul a Biztonsági Tanács eié terjeszti az amerikai légihaderő provokációs tevékenysége elleni tiltakozását A szovjet külügyminiszter pénteken megbeszélést folytatott a három nyugati hatalom moszkvai nagykövetévet Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken a sajtónak nyilatkozatot adott. Gromiko nyilatkozatában rámutatott: a szovjet kor­mány értesült arról, hogy amerikai bombázók nukleá­ris fegyverrel a fedélzetükön a sarkvidéken átrepüléseket végeznek a Szovjetunió ha­tárai irányában. Ez rendkí­vül veszélyes játék. Mint a szovjet külügyminiszter meg­állapította, ez hallatlan el­járás békeidőben és a szov­jet kormány véleménye sze­rint veszélyes provokáció a béke ügyével szemben. A Szovjetunió kormánya — Jelentette ki Gromiko —ha­tározottan tiltakozik az ame­rikai légihaderőnek a béke ügyét veszélyeztető cselek­ményei ellen és követeli, hogy haladéktalanul szün­tessék be nukleáris fegyve­rekkel ellátott amerikai bombázók küldését a Szov­jetunió határai irányában. A szovjet kormány felszólítja a többi ország kormányát is, emeljék fel szintén tiltakozó szavukat és tegyenek meg mindent, hogy a népek men­tesüljenek az amerikai lé­gihaderő provokációs te­vékenységének veszélyeitől. Figyelembe véve milyen komolyan veszélyeztetik a nemzetközi békét az ame.' rikal légihaderő e repü­lései. a Szovjetunió az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjeszti megvitatás végett a repülések megszüntetésének kérdését. Az amerikai tábornokok magyarázata szerint ilyen re­pülésekre minden alkalom­mal sor kerül, amikor a megfigyelők a radar készülé­kek ernyőjén bizonyos irá­nyított lövedékeknek vagy ballisztikai rakétáknak tar­tott tárgyak homályos kör­vonalait látják A vizsgálat során minden alkalommal kiderült, hogy tulajdonkép­pen elektronikus zavarokról, vagy meteorokról volt szó. Feltételezhető — folytatta nyilatkozatában Gromiko —, hogy az amerikaiak nem is­merik fel idejében, hogy a repülő meteor nem irányít­ható lövedék, s ekkor az amerikai repülőgépek foly­tatják útjukat és megközelí­tik a Szovjetunió határát. Ebben az esetben viszont a szovjet nép biztonságának érdeke megköveteli, hogy a Szovjetunió haladéktalanul intézkedéseket tegyen a ve­szélyek elhárítására. A szovjet kormány —mu­tatott rá Gromiko — nem szeretné hinni, hogy az ame­rikai légihaderő az Egyesült Államok kormányának és magának Eisenhower elnök, nek a jóváhagyásával végzi ezeket a cselekményeket. Ámde — hangsúlyozta Gro­miko — senki sem jelentette ki ennek ellenkezőjét sem. A világ most olyan helyzet­be került, hogy atomháború zúdulhat az emberekre az amerikai technika legkisebb hibája, valamely amerikai tiszt figyelmetlensége, szá­mítási hibája, vagy helyte­len következtétése miatt. A szovjet népet mély fel­háborodás tölti el az ame­rikai légihaderő kihívó cse­lekményei miatt. Ha az Egyesült Államok ezekkel a lépésekkel a Szovjetunió megfélemlítésére törekszik, akkor a fáradság hiábavaló. A szovjet emberek idegzete elég erős. A Szovjetunió fegyveres erői pedig rendel­keznek minden szükséges eszközzel, hogv megbízha­tóan megvédjék a szovjet nép békés életét és szükség esetén megsemmisítő vissza­vágással válaszoljanak bár. miféle agresszornak — je­lentette ki nyilatkozatában Gromiko. Gromiko az újságírók kér­désőre válaszolva elmondta, hogy a nyilatkozat szövegét diplomáciai úton adják át az Egyesült Allamokn?k. Egyben azt is kijelentette, hogy a Szovjetunió haladok talanul a Biztonsági Tanács elé terjeszti az amerikai atombombás repülőgépek­nek a Szovjetunió hatarai irányában történő repülésé­vel kapcsolatos tiltakozást és a Szovjetunió ENSZ-képvi­selete már megkapta az ez­zel kapcsolatos utasításokat. A három nyugati nagy­hatalom moszkvai nagykö­vetével pénteken folytatott megbeszéléseiről kijelentette: ezeknek a megbeszéléseknek célja az volt, hogy előkészí­tésül szolgáljanak a kor­mányfői értekezlet összehívá­sának. Az egyik nyugati tudósító kérdést intézett a szovjet külügyminiszterhez: a diplo­máciai megbeszélések kezde­te azt jelenti-e, hogy a Szov­jetunió elfogadta a három nyugati nagyhatalom április 18-án átadott jegyzékében foglaltakat? Válaszában Gromiko kije­lentette: a megbeszélések kezdetére vonatkozó megál­lapodás már korábban meg­született. A megbeszélések megkezdése természetesen nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió mindenben el­fogadja a nyugati hatalmak jegyzékében foglaltakat, ép­pen úgy, mint ahogy a nyu­gati hatalmak képviselői sem értenek mindenben egyet a Szovjetunió állás­foglalásával. A diplomáciai véleménycsere éppen arra irányul, hogy ezekben a problematikus kérdésekben megegyezésre jussanak. Az újságírók megkérték a szovjet külügyminisztert, mondjon véleményt a NATO államok hadügyminiszterei­nek most végetért párizsi tanácskozásáról. „Az első benyomás az, hogy a párizsi tanácskozást és annak eredményeit sem­miképpen sem lehet úgy te­kinteni, mint ami elősegíti a nemzetközi feszültség ery­hítését, a kérdések békés megoldását. Sőt ellenkezőleg: a párizsi tanácskozás éppen azt mutatja, hogy a NATO­államok vezetői ellenkező Irányú tevékenységet foly­tatnak. Arra törekednek, hogy a csúcstalálkozó küszö­bén kiélezzék a helyzetet, megnehezítsék a problémák sikeres megoldását a kor­mányfői értekezleten. Meg kell mondani, hogy a jelen­legi körülmények között más magatartást kellene tanúsí­taniok az érdekelt államok vezetőinek* — hangsúlyozta Gromiko, rámutatva arra, hogy a háborús előkészüle­tek nem szolgálják a vitás nemzetközi kérdések megol­dását

Next

/
Thumbnails
Contents