Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-18 / 65. szám

1 Kedd, 1958. március 18. 3 Ne engedjük elrabolni, amit 1848, 1919 és 1943 hősi hareai szereztek a dolgozó magyar népnek Március 15-ről emlékeztek Szeged dolgozói a Hazafias Népfront, a KISZ és a városi tanács színházi díszünnepségén Igazi munkásvefélkedést, hogy holnap jobban mint ma Ünneplő közönség töltötte meg vasárnap délelőtt a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét, hogy részt vegyen a Hazafias Népfront Szeged városi elnöksége, valamint a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szeged városi bi­zottsága és Szeged város tanácsa által közösen rendezett díszünnepségen az 1848-49-es szabadságharc 110. évfordu­lója alkalmából. A feldíszített színpadon helyet foglaló elnökségben a város politikai, gazdasági és kulturális életének több vezetőjét, s a különböző munkahelyek kiváló képviselőit láthattuk. Az ünneplők soraiban megjelent ifj. Komócsin Mihály elvtárs, az MSZMP szegedi bizottságá­nak első titkára, valamint a pártbizottság, a városi tanács, a KISZ, tömegszervezetek, a fegyveres erők több tagja, s a közönség összetétele Szeged legkülönbözőbb dolgozó ré­tégét tükrözte. dol­a közönség a Tömörkény és | Ságvári Gimnázium énekka- ! rának előadásában, ezúttal Mihálka György vezénylésé­vel. A műsort Aki akar,versenyez — így hangzik üzemeinkben a munkaverseny-szervezés . jelszava, mióta a gazdasági lés politikai helyzet konszoli­.., , , . , egyebkent ; dálásával a termelés nor­tobb korusbemutato gazdagí- j mális kerékvágásba zök­totta, valamennyi Mihálka kent ¿K a jegöntuda­A Himnusz elhangzása után Sípos Géza elvtárs, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szegedi bizottsá­gának titkára mondott meg­nyitót, majd dr. Lőkös Zoltán elvtárs, újságíró, a Hazafias Népfront szegedi elnökségé­nek tagja mondott ünnepi beszédet. Ebben hangoztatta — visszapillantva a 110 év­vel ezelőtti időkre —, hogy az 1848-as eseményeknek le­tagadhatatlanul kettős je­lentősége volt. Az évszáza­dok óta kisebb-nagyobb megszakításokkal tartó né­met—osztrák ellenes nem­zeti függetlenségi küzdelem találkozott a népszabadság eszméjével és az európai de­mokratikus mozgalmakkal. Negyvennyolc igazi harco­sai tudták, hogy a nem­zet szabadságának legfőbb belső biztosítéka és alap­ja a nép felszabadulása, az úri kiváltságok, egyen­lőtlenségek megszüntetése. Tudták, hogy a szabad­ságharc győzelméhez csak egy út vezethet, a forra­dalom. ,, Szabadságharcunk eibu-| kásának éppen az volt egyik;; főoka, hogy ezt az utat pedig felhívta minden György vezénylésével. Az egyetemek, középiskolák, ál­talános iskolák és az Ujsze­gedi Kender- Lenszövő kó­rusának tagjai 48-as dalokat adtak elő sikerrel, a hétszáz tagú szegedi dalosegyüttes pedig monumentális erővel és emellett igen kidolgozottan gos magyar ember figyelmét Kodály—Jankovich »Szabad­arra, hogy ne engedjük el­lenforradalmi »belső bitan­gokénak meggyalázni a márciusi hagyományokat. A Hazafias Népfrontban egyesült erővel, a párt ve­zetésével védjük meg a gyalázattál a piros-fehér­zöld és vörös lobogókat. Ne engedjük elrabolni, amit 1848, 1919 és 1945 hősi har­cai szereztek, Kossuth, Petőfi és Táncsics örököseinek, a szocializmust építő dolgozó magyar népnek. Kulturális műsor A nagy tapsokkal fogadott ünnepi beszéd után a Sze­gedi Nemzeti Színház zene­kara a Szózatot játszotta el. A díszünnepség második ré­szében kulturális műsor kö­vetkezett. Kováts János, a Szegedi Nemzeti Színház tagja vezette be a műsort Petőfi - Nemzeti dalának ha­tásos előadásával, majd, dr. Szeghy Endre Petőfi versére írt új kórusművét hallhatta ság himnuszát« és Kodály— Berzsenyi »Forr a világ« kez­detű emelkedett művét éne­kelte. A Szegedi Nemzeti Színház művészei közül Tur­ján Vilma és Szabady Ist­ván Kodály Háry János cí­mű daljátékából énekeltek művészien, Joó László pedig Petőfi »Egy gondolat« cí­mű versét adta elő szép ér­telmezésben. A Hunyadi László című operából a szín­ház zenekara és tánclcara a Palotást mutatta be, ezen­kívül a zenekar előadta a Háry János Intermezzóját is, mindkettőt Szalatsy István vezénylésével. Friss hangula­tot teremtettek az orvos­egyetemi táncegyüttes tagjai sárközi táncokkal. Magas­színvonalú művészi élményt nyújtottak Árkos Judit és Szatmári Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház tagjai, Aszafjev Párizs lángjai című balettjéből részletek bemuta­tásával, Maros György zon­gorakíséretével. tosabb munkások kö­zött ismét felvetődött a ver­sengés gondolata. Ez. így van az április 4-e tiszteletére egyre jobban kibontako­zó musnkaverseny-rnozgalotn­ban is. Üzemeinkben nem csapnak most látványos fel­ajánlási jeleneteket, nem hangzanak el hangzatos szó­lamok és nem tukmálnak senkire fellegekben járó ver­senyfeltételeket. Verseny mégis van. Az elmúlt években hosszú ideig elég volt kimutatni 130—150 százalékos, vagy en­nél magasabb munkateljesít­ményt, és ezzel meg lehetett szerezni elismerést, okleve­let, kitüntetést és vele együtt természetesen a nagyobb ke­resetet is. Hogy aztán mi volt a számok mögött, arra kevés figyelmet fordítottak. Pedig lett volna mit megál­lapítani, mert igen sokszor semmi haszon nem szárma­zptt belőle, inkább csak kár. Hányszor elhangzott; takaré­koskodjunk az anyaggal, ügyeljünk a minőségre! Mégis a mennyiség tartotta bűvkörében az ipari vezető­érését. A most kibontakozó zeje a íelszabadulás ünne­munkaverseny is természe- pénak tiszteletére indított tesen a tervek teljesítésére munkaversenynek is. • irányul, de csak ott van tö- Na. és mit kap a verseny­rekvés a terven felüli meny- ZQ Munkás? A legjobbak, a nyiségre, ahol ez célszerű, verseny győztesei egy-egy ahol ez szükséges. Ellenben versenyszakasz lezártával valóban megszüntették azt a valóban az erkölcsi megbe­káros gyakorlatot, amikor a csülésen túl anyagi jutalma­d-verseny mindenáron« lát- zásban is részesülnek. Ez azt •szathajhászó időszakában, jelenti, hogy csak ők kap­mitsem törődve a szükség- na]c valamit, csak az ö lel­tettel — ha volt nyersanyag kes munkájuknak van értel­—, igen sokszor a drága im- me, eredménye? Nem. Ha a portanyagoit is beleölték az verseny eredményes és a áruba. Nem törődtek vele, mozgalomban részvevők job­ha az aztán évekig porosodott ban dolgoznak, mint általá­ig a raktárban. A fel- ban a többi munkások, eb­szabadulás ünnepére kibon- bői nemcsak egyszerűen er­takozó munkaverseny célja kölcsí megbecsülésük és is. és minden bizonnyal anyagi előnyük származik, eredménye is a jobb munka hanem nagyobb hasznára lesz. vannak a népgazdaságnak, ü TPY LLMÍH/pl/hon mint mások. Munkájukkal " ICAIIIIIUVCKUCII, intenZívobben elősegítik azt. a Kéziszerszámgyárban és több más szegedi üzemben egyesek még most is nehe­zen értik, hogy miért kezde­ményeznek versenyt, ha amúgy is kevés a nyers­anyag, amikor általában nincs lehetőség a tervek túl­teljesítésére. Mások viszont úgy vetik fel: mi hasznunk intenzívebben elősegítik hogy holnap jobban éljünk, mint ma. Erre azt .mondják egyesek: olyan »kékmadár «­féle ez a holnap, hiszen az 1958-as terv nem ígér töb­bet, mint a múlt év végére elért életszínvonal biztosítá­sa. A korlátozott anyagi le­hetőségek miatt az idei terv valóban mindössze annyi van a versenyből? Néhá- életszínvonal-emelkedést irá­nyán ugyan kapnak díjakat, nvoz elő, amennyit a nyere­hoppon- ségrészesedés kifizetése je­de a többség az marad«. Az előbbi nézet a korábbi tévhitből fakad, amely szerint a verseny csak minél nagyobb százalékok elérésére irányulhat. Nem ket, a termelés irányítóit. Az megértetni, megma­ilyen hibás szemlélet eltűnt, lent. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a munkaver­senyben elért szép termelé­si eredményekkel nem se­gíthetjük elő életszínvona­lunk emelését olymot'on, ha még van is itt-ott nyoma. Nem arról van szó, hogy végképp kirekesztették a versenypontok, feltételek kö­zül a nagyobb mennyiség el­gyarázni, hogy a verseny fel- hogy már ebben az évben adata lehet a selejt csökken- jobban éljünk. Az idei terv tése, a • nyersanyaggal való ugyan nem realizálja az takarékosság, a jobb minősé- életszínvonal emelését, de gű áruk készítése. Röviden: ez nem jelenti azt, hogy a a jobb munka. Ez a jellem­ötven évvel ezelőtt a má­yZramarosi havasokban tett nemzet nem járhatta kö-;; kirándulásról irt levelet egy vetkezetesen végig. 1! kisdiák az »Ifjúság és Élet« Ha szabadságot akarunk!! szerkesztőségébe. A jó — j-x- r fii-"- — természetmegfigyelő kész­ségről tanúskodó levelet a szerkesztőség közlésre alkal­— mondotta Lőkös elvtárs — akkor tökéletesen le kell számolnunk a régi, elnyomó renddel. A nemzet függet-4 masnak találta, ezzel indult lenségét és dolgozó népének;; meg a most Kossuth-díjjal jobb jövőjét, csak a dolgozó osztályok összefogása és a munkásosztály vezető szere­pe biztosíthatja. Ennek kapcsán beszélt: 1956. októbere ellenforradal-: márainak gyalázatos mester-!! kedéséről, amikoris 1848 ál-; •be a Természettudományi Társulathoz, mellyel a Millen­arcában vissza akarlak élni;; a magyar nép .hazafias érzé­seivel. Megpróbálták, hogy hazafias jelszavakkal, már­cius 15. külsőségeinek felidé­zésével, de ugyanakkor a belső lényeg eltagadásával szembefordítsák a dolgozó­kat a szocializmussal, majd azokkal a népekkel, főként a Szovjetunióval, amelyeknek barátsága segíti a magyar népet függetlensége megvé­désében és boldog jövőjének biztosításában. Hiába keresztelték el az ellenforradalmat nemzeti Eorradalomnak, a közönséges burzsoá nacionalizmust és szovjetellenességet pedig nemzeti kommunizmusnak,' 'kérdésekkel foglalkozik? mégis lelepleződtek és nem vezethetik többé félre az egyre világosabban látó dol­gozó tömegeket. — Március 15-nek igazi örökösei azok — hangoz­tatta Lőkös Zoltán elvtárs, —, akik március 15-nek valódi szellemében cselek­szenek, akik Kossuthnak, Petőfinek, Táncsicsnak nemcsak nevét, hanem szellemét idézik viszonyok között tovóbbfej­esztik a régi forradalmi ha­yományt. — Soha ne felejtsük, hogy ragyoghatna ilyen tisztán, ha e nagy örökséget két­szer is meg nem menti sereg — mondotta, s a továbbiak­ban szólott a fiatalokhoz, köztük a legjobbakat tömö­rítő kiszesekhez, akiknek ma sem kisebbek a feladatai a KET SZEGEDI UJ KOSSUTH-DÍJAS kitüntetett dr. Greguss Pál egyetemi tanár, rektor pá­lyája. Azóta több mint 250 tudo­mányos dolgozat jelent meg tollából. Az első tudományos munkát 1913-ban nyújtotta A szegedi közvélemény örömmel fogadta, hogy a tu­domány, a művészet és a munka legjobbjainak évente ajándékozott megtisztelő kitüntetésekből, a március 15-1 ünnep alkalmából kiosztott Kossuth-díjakból az idei év­forduló alkalmával is jutott városunkba. Ezúttal dr. Greguss Pál egyetemi tanárt, a Szegedi Tudo­mányegyetem rektorát és dr. Tömörkény Lászlót, a Szegedi Kenderfonógyár főmérnökét köszönthetjük, mint városunk új Kossuth-díjasait. A gyakorlati szakember eddigi életművét jutalmazta népi demokráciánk dr. Tö­mörkény László kenderfonó­gyári főmérnök kitüntetésé: vei. Ezerkilencszázhúsz óta dolgozik Szeged legnagyobb és leggazdagabb múltra visszatekintő üzemében. Mér­nökként kezdte iparszervező munkáját, majd később a gyár műszaki igazgatója, az államosítás után pedig fő­mérnöke lett. Szegedi tevé­kenysége idején olyan ritka szakmai jártasságra tett lehetősége sincs meg az életszínvonal további eme­»lésének. Mit realizál a terv? ; Ismeretes, hogy előírja a ¡termelés egy bizonyos ará­nyú emelését, az önköltség bizonyos meghatározott szá­zalékkal tönténő csökkenté­sét. Ha csak ezt teljesítjük, valóban nem emelhetjük az életszínvonalat. A következ­tetés magától értetődő. Ha például a tervben előirány­zott három százalékon felül csökkentjük az önköltséget, nagyobb lesz a nemzeti jö­vedelem. ebből viszont töb­••bet fordíthat államunk az életszínvonal közvetlen vagy közvetett növelésére. mumi Díjat — tizenöt aranyat —, nyerte el. Eddigi tudo­mányos munkái közül az utolsót, mely a tűlevelű fák monográfiáját adja az egész világra érvényes teljességgel, az elmúlt év elején tette le a világ tudományos életének • '•asztalára általános nemzetközi elismerés kíséretében. A ma is energiával teli professzorral az egyetem rek­tori hivatalában beszélgetünk. Természetesen elsősorban a Kossuth-díjjal kitüntetett tudományos munka érdekel legjobban. Greguss professzor elmondja, hogy mintegy tíz­évi munka eredménye ez a monográfia. Az egész világ tudományos életével kapcsolatot tartott munkássága során, hiszen Ausztráliától a Fidzsi-szigetekig, a Fokföldtől Ka­nadáig mindenünnen küldtek számára feldolgozandó anya­got. — Milyen kérdések érdeklik legjobban? — Főként faanatómiával foglalkozom, 1932 óta rend­szeresen. 1945-ben a Középeurópai fák című munkám je­lent meg, most van a nyomdában ennek a kiegészítése, mellyel ez a munka olyan gazdaggá növekszik, mint ami­lyen a Tűlevelő fák monográfiája című munkám. A faanatómián kívül milyen természettudományi foldj szakemberek egyaránt nak róla. szert, hogy a hazai és kül­nagy elismeréssel nyilatkoz-!! fa otCSÓÖb tefme­A nagy szegedi gyár fejlődésének történetében jelen-• • jpgnplf lős szerep volt. Szinte életművének tekinthetjük azt a fej-4 lett gazdasági, termelési organizmust, amit a Kenderfono­gyárban a vele együttműködő műszaki gárdával megalko­tott. Gyakorlati munkája közben sok időt fordított tudo­mányos kutatásra is. Kutatási elvének lényege az volt, hogy a kiváló minőségű kenderáruk készítése a nyers­anyag szakszerű termesztésével kezdődik. Tudományos dol­gozatokkal is jelentkezett a szaklapokban és mint társ­szerző, részt vett egy fontos textilipari szakkönyv meg­alkotásában. Főmérnöki munkájának gerince a nyersanyag állandó és gondos vizsgálata volt és maradt — azt kutatva, hogy miként lehetne leggazdaságosabban hasznosítani a szegedi;; nyesen részvevők jobb mun­— Legkedvesebb tudományos gondolatom, és úgy gon­dolom, hogy legeredetibb is, a növényfejlődés-elméleti teóriám, melyet 1917-ben adtam elő először. Elképzelé­seim lényege az. hogy a növényvilág kifejlődése nem mo­nofyletikus, a növényvilág nem egy növénytörzsből fejlő­dött, hanem a fejlődés több ponton indult el. Kezdetben emiatt az elmélet miatt idehaza sokan támadtak, az el­képzeléseimet kifejtő tanulmányom is csak Németországban jelenhetett meg. A mai növénytani szemlélet azonban egy­re inkább a polyfyletikus fejlődés-szemlélet felé hajlik, ügy gondolom, ez az 1917-ben kifejtett nézetem a leg­eredetibb tudományos gondolatom. A tudományos munkáról az élet köznapi kérdéseire is Kitűnő szakmai ismerete következetes munkastílussal párosult. A hibákat állandóan számon tartja és nagyon szigorú a kijavítás számonkérésében. A társadalmi tulaj­don védelmében, az anyag helyes felhasználásában rrem-!! !: hogy holnap valóban jobban éljünk, mint ma. és a megváltozott történelmi; [terelődik a szó és Gregnss professzor szavaiból egy átla­gosnál nehezebb és küzdelmesebb élet bontakozik ki. — Egyszerű viszonyok közül indultam, proletárgyerek vagyok. Tanítói oklevéllel kezdtem a tudományos mun­kának. Sok gáncsoskodást és méltatlanságot kellett legyőz­március 15-ike fénye nem|nöm, míg elsőként, magántanár lehettem azok közül, akik •>csak« tanítóképző intézeti oklevelet szereztek. Hogy meny­nyire elfogult volt velem szemben az elmúlt rendszér tu­dományos közélete, ahhoz elég megemlítenem, hogy hu­számunkra a szovjet had-5S207lö( éve a, debreceni egyetem meghívott a katedrára, \\de Klebelsberg mást nevezett ki. Egy 25 éves fiatalembert, aki egy növényt nevezett el a miniszterről. Á Kossuth-díj. ami Greguss professzor kabáthajtókáját díszíti, valóban alkotó, tudományos élet elismerése. A pro­fesszor azonban közel ötven esztendei kutatómunka és tu­dományos múlt után sem érzi öregnek magát TJi növénv­szocializmus építésében,;[anatómiai eredményei is rendszerezésre várnak, reméljük, mint amilyen feladatok előtt "hogy még sok művel fogja öregbíteni a magyar tudomány a 48-as ifjak álltak. Végül i világhírnevét. táj kiváló nyersanyagát. Külföldi tanulmányútja során rengeteg tapasztalatot; szerzett és az új ismereteket mindig eredményesen kama- • toztatta a Szegedi Kenderfonógyárban. Nagy része volt! abban, hogy az üzem éveken keresztül rendszeresen teljesí- •: &azdasági tervünket, sőt azt tette tervét és reklamáció nélkül dolgozott. ÜS-'TÍ ? -iránf?z elo. Ezért elismeres és kö­szönet jár azoknak a szege­di munkásoknak, akik ma egymással vetélkedve ké­szülnek hazank felszabadulá­... . , , , . , ,, , , _sának ünnepére és munka­csak önmagaval szemben kérlelhetetlen, hanem kornyeze-;; sikerekkel segítik elő azt. tével is. Figyelme még filléres dolgokra is kiterjed. Kitüntetése alkalmával munkájáról és terveiről a kö- J vetkezőket mondotta: - A kül- és belföldi megrendelők igényeinek meg-; Vm<MA.ÍI.Í felelően ma már tízszer több vékony, finomfonalat ké-* "IWinepsegBK szítünk. mint a felszabadulás előtt. Az ilyen értékesebb) áruk gyártására új technológiát dolgoztunk ki és vezet-J tünk be. További feladatunknak tartom ezek tökéletesíté-) séf, hogy áruinkkal még több piacot hódíthassunk még.! — Nagy munkát jelent számunkra az üzem rekonstruk-j ciós tervének folyamatos megvalósítása is. Üzemünket) ugyanis 75 éve alapították. A berendezések egy része már; nem a legkorszerűbb. Ezért a géppark felfrissítése, a gyár­tási folyamatok átszervezése szintén sok gondot jelent; nekem és az üzem más vezetőinek. nincs akadálya a szegedi üze­mekben sem. Ezt bizo­nyítják az április 4-e tiszte­letére indított munkaver­seny eddigi eredményei is, amelyek egyúttal világosan mutatják a munkaverseny­ben részvevő munkások lel­kes tevékenységének, mun­kájának összefüggését is hol­napi jobb életünkkel, élet­színvonalunk emelésével. A munkaversenyben eredmé­;; kaja nemcsak nagyobb egyéni keresetet biztosít, ha­nem ezentúl segíti annak a célkitűzésnek megvalósítását, hogy valóraváltsuk nép­ntárcius 21-én Szegeden A Magyar Tanácsköztár ­I saság megalakulásának tör­; ténelmi évfordulója alkal­| mából pénteken, március 21­I én délután fél 5 órai kez­I dettel koszorúzási ünnepsé­| geket rendez a Magyar Szo­! eialista Munkáspárt szegedi ! bizottsága. A Hétvezér utcai ! volt Munkásotthon és a ! Kálvin téri pártház falán ~ , , . . ... .. „ , ¿elhelyezett emléktáblákra - Feladataim megoldásához ösztönzést ad, hogy eddigi • helyeznek koszorúkat, meg­munkásságomért most Kossuth-díjjal tüntettek ki. 4 emlékezésül 1919 hős pro­Ebben az ösztönzésben bízva mindannyian hisszük, | tetárharcosaira. A koszorú­hogy további munkálkodása során ismét sokat épít a Sze-|ffd ünnepségeken a párt j- - - ... - 4 idos harcosai, munkasorók gedi Kenderfonogyar hírnévén es vilagtekintelyen. *és kiszesek vesznek részt. 4

Next

/
Thumbnails
Contents