Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

.4. Vasárnap. 1958. március 2. SZEGEDI SZÉP SZÓ Tanácsom ez: IWbiap panaszlod: süriil már a mcrge bújt-rágalomnak, pletykás-jégverésnek, kaján, vigyorba-torzult pisszenésnek, szemrebbenésnek, tompított beszédnek, s hogy mérgezett az étked, nincsen álmod, hogy űznek sanda vádak, s nincs megáUnod sem hely, s idő, hol nyugtodat találod... «— ó jó barátom, kit nem ér ma szégyen, volt társainknak hitványsága végett, ürítse hát ki balga, ezt a mérget! Szánalmas ember az, kl más bajából emelne trónust önön vacka helyett, olyan, ki bajból, másokéból elvett s vigasztaló szó. társl-támasz helyett az út sarát dobálja vissza, — s orvul! — silány bizony. S ha sorsa jobbra fordul, ha itt, vagy ott teszi, ha bárhová nyúl, hitvány-magának ott marad nyoma, - s az átkokat nem űzi el soha a szánom-bánom! — úh, te ostoba, a gond övé maradjon, fogd fülön: »Szemembe nézz, ha élelembe turkálsz, vagy perbe fogsz, vagy számon kérsz, vagy úgy állsz elem, mint bátyám, intőn. — s mit ha vársz kapod majd tőlem érdemed szerint —, de mocskolódó szájjal?... így, sem itt, sem más időtájt tőlem emberit ne várj!« — S magadról azt, hogy mennyit érsz magad tudod, no nem? S a többi? Nézd: napfény ha éri por lesz a penész... Szánalmas ember az, ki más bajából, lopott bajából, szentes, sanda képpel vásárt csinál, (s az úr elébe térdel, hogy megfizessen, ígyen, »tisztességgel«), silány, vacak kis ember! Mit se bánd hát, ha roggyanásig tépi rád a száját, rsak menj tovább. S fogadd cl így tanácsát, olyan baráti szívvel minthogy' adja ezt elvtársad itt, ki — néhány éve lesz — az iskolát kijárta, — s éppen ezt! ANDRÁSSY LA JOS Őrködés Vajh visszahozni segítettem-e A félhalott, a beteg lányomat? Kérleltem orvost, s elsodró erők Már megtorpantak: ő miénk maradt. Láthatja csöppjét, ki most született, S míg lágy telünkben nap Jár, fényözön* A februári barkák selymem Lábujjhegyen az élet újra jötv Évánk mosolyg, a megtört hű szeme És dermedt ajka nem rémít tovább; Áldott legyen, ki gyógyít, s éltet ad, Hogy messze űzzön árnyat, éjszakát. FÜSSY LÁSZLÓ A QÓtyapá* Jött a lombhullató ősz, majd a téli ziman­kó. Utrakeltek a mada­rak és a gólyák délre vonultak. A kedves, hosszú lábú madarak közül azonban a Fehér­tón maradt egy gólya­pár. Dacolva hóval, fagyyal és csontig ha­toló széllel. Egyszerű, és mégis megkapó ittmaradásuk története, amelyről az ornitológusok is beszél­nek. A pár közül az egyik megbetegedett, nem volt ereje a messzi útra. A többiek a ma­gasba emelkedve, nagy szárnycsattogással mind elmentek, de a beteg madár életepárja vele maradt, ö — a beteg — bizonyosan küldte a maga módján. Ám hasz­talan. a párja kitartott mellette, — hűen. Pe­dig csak egy madár .., A hideg, fagyos télen együtt rótták az utat Fehértón. Lábnyomuk a friss, szűzi hóban kiraj­zolódott. Nehezen éltek. A jó emberek azért se­gítettek nekik és enni­valót szórtak a helyre, ahol gyakrabban meg­fordultak. Ha leszállt az alkonyat, s hideg fénnyel világítottak a csillagok, szalmakazlak tetején háltak. De jó is volt belefúrni magukat a szalma melegébe. Most már vígabban él­nek. Őröltek a napsu­gárnak. S várják az iga­zi ttrvaszt és a távoli délről társaikat. Hol itt, hol ott tűn­nek most fel A fehér­tói emberek jól ismerik őket. Ha látják a gólya­párt, valami kellemes érzés bizsergeti szívü­ket. Az egyik öreg, csu­paösz ember találóan mondta a gályapárról: »Madarak, de hűségre az embert is tanítják <enorvay) K A DRÓTOS icsi koromban történt ribilió, mert a szomszéd Szép, hosszúkás arca volt, meg velem ez az eset. meglátta, amikor gurult le- széles homloka, kissé hegyes Kicsi koromban? Hát felé a háztetőn. Átszaladt orra, és előreugró álla. Les­nem voltam már éppen ki- hozzánk, de én megláttam, san .iött, hol jobbra, hol bal­csi, olyan kilenc éves forma és elbújtam a szárkúpban, ra nézett, a háztetőket is fi­suttyó lehettem, tudtam már, Onnan hallgattam a vesze- gyelte. Lábujjhegyre állt, hogy mit szabad és mit nem kedést. Mikor a szomszéd el- benézett a kertbe, de sehol szabad. Ennek ellenére per- ment, apám elindult, hogy nem látott senkit. Én ott sze a legtöbbször azt tettem, megkeres. Tyűh, de rosz- kuksoltam a kerítés mellett amit nem volt szabad. Hogy szul voltam, amikor ott ment egy bokorban, úgy. hogy sé­miért? Én azt hiszem, ben- el a kúp mellett. Még a hogyse láthatott. — Hm — ne volt az a véremben. El lélegzetem is visszatartót- morogta és megrázta a fe­is rakott érte az apám egy- tam. Tudtam, hogy ha ak- jét. Visszament a ládájához, néhányszor úgy, de úgy, kor megtalál, menten kite- megtapogatta a bádogot, az­hogy némelyik ütésnek még keri a nyakam. De nem ta- után nagyon lassan a hátára most is ott van a helye. Ál- Iáit meg. Egy kis idő múlva vette a ládát. Nem fordult tolóban nem válogatta az elment hazulról és én ott- meg, elindult. Én meg ne­eszközöket, azzal puhított, maradtam a kertben. Azon vettem, majdnem hangosan ami éppen a kezeügyébe gondolkoztam, hogy a csúz- nevettem. Kibújtam a bo­akadt. Volt az vödör, pa- lit eldugom, amikor az ut- korból és újra kavics után pucs, de legtöbbször ostor, cán felhangzott egy drótos kotorásztam. A drótos csak Anyám mindig azt mondta, hangja. ment hallgatagon és a föl­hogy nem kell azt a gyere- — Drótozni adjanak, dró- det nézte. Egyszercsak meg­ket verni. Ha nem használ tozni! szólalt: neki a szép szó, akkor nem Aha. — Gondoltam ma- Drótozni használ a verés sem. De gamban Amikor megláttam, apám nem hallgatott rá, azt mintha áram szaladt volna most ~ gondoltam es mondta, nekem sem az belém. Ott ment el a drótos meghúztam a csúzlit. Abban egyik, sem a másik nem a kertünk előtt, hátán a a pillanatban a drótos meg­használ. S ha valamit elkö- szerszámos láda. benne fordult és rögtön meg is ki­vettem, bizony elnáspágolt nagy, fényes bádogdarab, alaposan. Sokszor már a Nem volt már fiatal ember, szomszédok is sajnáltak. Mi- olyan ötven körüli lehetett, ért kell verni azt a gyere- Kicsit hajlottam lassan ban­két, kutyából úgysem lesz dukolt és mély basszus­szalonna. Igazuk volt, nem lett sza­lonna belőlem. Node azt hi­szem, kutya sem voltam. Rossz gyerek voltam, az igaz. de az vesse rám az el­ső követ, aki nem volt az. Rossz? Inkább úgy monda­nám, hogy csintalan. S a , . csintalanság sokmindenbe laljam el. Azután meghuz­beleviszi a gyereket. Szeret- tam a csúzlit és elengedtem, tem például fára mászni, da A kő a bádogba csapodott hát mi volt abban a rossz? es nagyot csattant A dró- m a Legfeljebb az. hogy elkopott }<» meglJ®^Lf 1+naf'on hlf" egyik helynői a nadrágom. Na de elkopott telen megfordult. Erre , en volna az máshol is. Persze, leguggoltam és egy resen engem azért Is elraktak. Ké- keresztül neztem, mit fog sőbb vadászni jártam. Na tenni. Forgolódott, korulne­zett, aztán elindult. A biz­hangján énekelte: — Drótozni adjanak, dró­tozni ! No, megállj csak — mond­tam magamban. Zsebemből kivettem egy fényes követ, jó nagyot. Betettem a csúz­liba és céloztam. Sokóig cé­loztam, nehogy a fejét tá­tott. — Aha — mondta. Ledob­ta a hátáról a ládát és fut­ni kezdett felém. nem puskával, csúzlival, és verebekre. Ugy értettem a csúzlihoz, hogy egy húzós, egy veréb, két húzás, két veréb. El is ijesztgettem a verebeket úgy, hogy egy idő múlva nem maradt egy sem a kertünk táján. Na és, ha már nem volt veréb és csúz­lim meg volt, mit csinálhat­tam? Csúzlizni kezdtem a szomszéd galambjait. De *T agyon megijedtem, nem JN tudtam, mitévő le­gyek. Eldobtam a csúzlit és rohantam a szal­makazalhoz. »De hátha meg­látott«, körülszaladtam a kazlat és irány az udvar: »De nem. az se jó. Hátha ott fog bejönni-«. Fed akartam menni a padlásra is, de nem láttam ott a létrát. Kutya­szorítóban voltam. Izzadni és remegni kezdtem. Futkostam a másikra, egyszerre eszembe jutott a legelő. Kertünk végében nagy legelő volt. Odavettem az irányt. Futottam lélek­tonsáe kedvéért méeeevszer szakadva- Nem hosszú tett ismert dalára. n­nagyon messzinek tűnt. Mintha valaki húzta volna előbbre. Mikor odaértem az Tetszett nekem a ték és felbuzdulva az ajtóhoz, kirántottam és meg­első sikeren, meg- torpantam: Elfehéredtem, reszkettem, szívem a tor­komban dobogott: A drótos ott állt előttem. •— Ne bántson! dadog» tam síró hangon, és a köny. húztam a csúzlit és újra be­leflőttem a fényes bádogba. A drótos ezt már komolyan vette. Letette hátáról a szer­. . „ . . számos ládát, megnézte a kő a meg hogy? Kilestem, ami- nyomát a bádogban, és a fa» nyeim potyogtak. - Többet kor turbékoltok, amikor ket- jét csóválta. Morgott is va- fJLk CSÜ7ijzni tesben voltok. Meghúztam a lamit, de nem hallottam, a M t0g°K csuzlizm­csúzlit és paff. Oda az egyik hogy mit. Majd otthagyta a galamb. A legszebbik, a pá- ládát és elindult visszafelé, vafarkú. Lett is belőle nagy Akkor láttam meg az arcát» be» Az öreg, nagy becsben élő koca, már mesz­sziről megismerte Kormányos Benő dudálása!. Igaz, nem is tudott ember úgy fújni a ke­rek ég alatt, ahogy Kormányos Benő recseg­tette a kanászok trombitáját. Volt abban dal­lam, meg cifra hajlítás annyi, akár a rácok menyasszonyi siratójában. Pedig Kormányos csak egy ki tudja honnét szalasztott egy­szerű kanászbojtár volt, de ha kezébe vette a cindudát és a hajnali csöndben megharsog­totta a falu végén, hallatára minden kijárás disznó felvágta a fejét, mint a huszárlovak, ha abrakolásra szól a trombita ... Es akkor egyszerre malacrivással szalad teli a falu. Mire az utcákon megpattognak a kondások karikás ostorai, jóllakottan, friss kedvvel vágtatnak a kondába a disznók. Mert ez ám aztan a szabad élet. Már az ut­cákban lehet itt-ott epret falni, csontot ropog­tatni, futkározni, dulakodni. Már a fiatalab­baknak, a süldőknek. Az öregek bölcsebbek­Minden lépésük kimért, valahol egyvonalban haladnak a kanok körül... De azért, ha egy rémültében elfutni nem tudó szárnyasjószágra bukkannak, befalják ám csaknem korkülönb­ség nélkül. No, azért nem mind. Vannak az emberek szempontjából jólnevelt disznók is, akiknek a hasán akár a legyet kapkodhatnák a tyúkok, a világért nem bántanák. S megy a konda, pattog az ostor. A pulik meg csak a fordulóknál ügyelnek a kanyaro­dásra. Más utakra csavarogni nem eresztik ók a csűrhét, csak amerre a bojtár akarata irá­nyítja. Aztán az utcákban megint csak hátul kullognak, afféle biztatásszerű ugatással, mert itt már a disznók közé bújni egy az életvesze­delemmel. Megszorítják ám a ravasz süldők, megtiporják, és beletépnek a bundájába, hogy egy életre belesántul. (Márpedig sánta kutya nem kutya a konda körül. A sánta kutya ki­szuperálódik, mint a félkezű katona. Mert a pusztán futni kell ám a pulinak, kerülni, ke­rülgetni a kondát, hogy szép egyben maradjon, ahogy a bojtár akarata irányítja.) Hanem kinn a pusztán! Noha ott sem lehet a süldőknek csak úgy világgá futni. Élesek ám a puli fogai. Fülire, farkára az elcsavargóknak. Meg a kondáskarikás is sujtás. Csak úgy reped a hasalja tőle. Tán még drót is kerül a végébe, CL konda hogy csak úgy suttyog a levegőben. Rendnek kell ott lenni. Ha aztán új disznót szoktatnak, akkor örökké farral van a kondának, aki világra csak arra, a hazafelé vezető útra forgatja szemefehérjét s időnként meg is ugrik, hogy hat puli, meg há­rom bojtár rúgja utána a port, a konda mintha cinkosul szegődne a menekülőkhöz, egyből szét­szalad. Nem ám háza! Dehogy. Neki a csicsó­kának. S mikorra a pulik, meg a bojtárok nagy szuszogva visszaszorítják az agyba-főbe vert, vérzőorrú disznót, állhatnak neki az egybe­terelgetésnek. No ez már nem nagy dolog. Egy füttyentés, kerülnek a kutyák. Egy-két disznó­nak a fülébe vakkantanak, vagy a farkába kapnak s megvan újra a békesség. A nagy göbe kanok ilyenkor olyan bölcs pofát vágnak, mintha ők tartanák össze a kon­dát. Dehát disznóéknál nem így van az. Lehet a kan akármilyen büszke, a disznóasszonyok, meg lányok nem sokat bagóznak rájuk, hacsak múlhatatlan dolguk nem akad velük. Azért nem kell őket sajnálni no. Mindig van azért egy ilyen kondában hivataluk. Min­dig csak akad egy-két esendő jószág, akinek megtetszik valamelyik kani kiálló, szép, fehér agyara, égnekálló. sárlabancos sörtéje, vagy ki tudja, talán éppen az a kunkori nagycsapójú farka. S akkor egy kis herce-hurcu, csak úgy röfi nyelven, s mindjárt meg is van a lako­dalom. Ilyenkor aztán, még ha olyan táncra is kerekednek, hogy a falkából is kivergődnek, a pulik is csak lehunyják szemüket, vagy más­felé néznek, bolhát ráznak nagylompú farkuk­ból. Dél körül aztan egyre nyomakodik a konda az itató felé. Nem annyira az ivás itt a fontos, inni nemigen van mire. Inkább, ha meleg van, a fürdés sokkal fontosabb. Jó, meleg po­csolyában fetrengeni, megforogni benne előre­hátra, hogy az egész disznóból csak egy sár­göngyöleg látszik csupán. A malacok meg a süldők itt is megkülönböznek az öregektől.. Kiugranak, beugranak, összeverik a pofájukat gyümölcsmagokon marakodva, dörgölödnek a vakarófákhoz. Az öregek meg nagy akkurátu­san forgatják elnehezedett derekukat, orrukat belesuvasztják a sárba, aztán ülnek, üldögélnek lekonyult fülekkel, hosszan mélázva, mintha gondolkodnának. Jókora pihenő következik ezután a hűvösben. A konda kis csoportokba verődik össze. Ki tudja milyen alapon feküsznek pofával, vagy farral össze, de megteszik s nagy szótlanul le­csillapul a csürhe zsivaja. Alkonyattájban nyűgösebb már a konda. Éhesek, könnyebben verekszenek, elég csak, hogy meglökje egyik a másikat, kész a perpat­var. Kegyetlen nagy pofonokat tudnak leaggat­ni, ha rákerül a sor. Ilyenkor a bojtár nagy igazságot tevő ostorát kell megsuttyogtassa, egyből szent a béke. Vannak azonban örökös vetélytársak is, valahányszor összeakadnak, mindig acsargáe a vége. Mások meg különösen a pihenőkön, úgy állnak órákhosszat fejjel össze, mintha ki tudja, miféle fontos tudni­valókat súgdalnának egymásnak. Naplementekor már minden disznó feje a falu felé áll. Már csak a jelt várják, hogy Benő megfújja. Akkor, mint a futóbajnokok, egyvágtába rontanak le a dombról, hogy csak egy nagy porfelhő marad utánuk. Mindegyik tudja a házszámot, kísérő nem kell egynek sem. Kormányos meg fújja utánuk még vagy félóráig, hogy tütta- tütta- tütta- tüttara­tütta, amiről a kijárások gazdái tudják, hogy eresztés van. Ilyenkor aztán nyitni ám a ka­put, mert nagyon tud a disznó méltatlankodni, ha nincs otthon a gazda. Karikás orrát a rés alá feszíti s lelöki a kaput a sarokvasáról. Éjjel hortyogva alszanak, csicsókáról álmod­nak, meg arról, hogy a pulik mind lesántultak a konda körül, szabadon túrhatták a tilos föl­det, s amikor a hajnal megpercen, várják, egy­re várogatják Kormányos Benő tüttaráját. TÚTH BÉLA A drótos felemelte a zét *— Ne verjen meg, bácsi! — könyörögtem. Nem tudom, miért féltem, annyira, hiszen apám annyi« szor megvert és sohasem kö­nyörögtem neki. Talán a drótos komoly nézése, széles izzadt homloka, fáradt arca volt rám olyan hatással. Nem ütött meg.. Megfogta a kezemet, és • azt mondta: :— Ne félj, kisfiam, nem bántalak én. Csak azt aka­rom mondani, hogy nekem is van két kisfiam. Az idő­sebbik olyan mint te. Még a tavasszal elszegődött egy gazdag paraszthoz. En meg a falvakat járom, azzal ke­resem a kenyeret, mert na­gyon szegények vagyunk; Zemplén megyéből jöttem és majd egy hónap múlva ke­rülök haza. Akadozva beszélt, és sze­mében könnycsepp csillogott. irrn nem tudom, mi lett JPJ velem, de egyszerre nagyon fájni kezdett belül. Valami feszítette a mellemet és szájamszéle re­megett. A drótos egy ideig hallgatott, azután megsimo­gatta kócos fejemet és el­ment. Senki nem tudta meg mi történt velem, de én töb­bet csúzlit nem vettem a ke­zembe, és azt mondták, hogy megjavultam. A drótost pe­dig azóta nagyon megbecsü­löm. BERNULA MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents