Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-12 / 60. szám

Szerda, 1958. március 2«. 5 Megválasztották a szegedi oruosok békebizottságát Kedden, tegnap este a Ha- arról is, hogy az atomener- széd után a gyűlés résztvegafias Népfront Szeged vá- gia békés felhasználása mi- > vői megválasztották a szerosi bizottsága a Dugonics lyen nagyszerű távlatokat gedi orvosok békebizottsátéri egyetem aulájában bé- nyit az emberiség fejlődésé- gát. Ennek tagjai: dr. Buczkegyűlóst tartott az orvosok ben és boldogulásában. Majd kő Károly, dr. Domokos Jórészére. szólott arfói a küzdelemről, zsef, dr. Sz Nagy József, dr. A kivilágított teremben amelyet a világ minden tá- Kovács Károly, dr. Breyer egymás után gyülekeztek az ján a tudósok, az egyszerű Nelli, dr. Vetró János, dr. orvosok. Idősebbek és fiata- emberek, a népek folytatnak Szabó Dénes, dr. Bódis halok. Nők és férfiak. Kisebb az atomerő békés alkalma- jos és dr. Kaufmann Imre. csoportokban beszélgettek, zásáért; az atomenergia há- A békebizottságba orvosfeleSzakmai dolgokról. A csa- borús célokra való használa- ségeket is választottak: dr. Idájukról. Közös ismerőseik- ta ellen. Nagy Lászlónét, dr. Erdélyi TŐI. A terveikről. Ekkor a —A józan emberek — Jenőnét, és dr. Gergely Győbéke ügye nem került Jcö- mondta befejezésként — az zőnét. töttük szóba. Mégis egész világon akarják és A Hazafias Népfront városi óhajtják a békét. Védik is békebizottsága nevében Szia béke volt közöltük a-ztl S bizonyos, hogy a béke ládi Sándor üdvözölte a gyüvédelmezői között lés résztvevőit, a megválaszs egymásnak elmondott sza- tott orvosi békebizottság tagvaik elömlő, nyugodt békés- ott Sorakoznak jait. Eredményekben gazdag ségben hangzottak el. t, munkát is kívánt a szegedi Népessé vált az egyetemi a szegedi orvosok is. ttula. Igaz, hogy jó paran A tetszéssel fogadott be- orvosok békebizottságának. A jó termés ágyét készítik a kiskundorozsmei József Attila Termelőszövetkezet tagjai hiányoztak a szegedi orvosok közül. Ennek oka elfoglaltságuk az embert gyógyító munkában. Hiszen sok orvos az SZTK-ban, s kint a kerületekben éppen a gyűlés időpontjában végezte becsült hivatásának nemes teendőit. Némelyek meg azért maradtak távol, mert talín A tél nem nagyon akarja mintegy száz mázsa szalmás nem is tudták, hogy milyen tudomásul venni, hogy már trágyát hordanak ki a szőlőesemény lesz az aulában. a vége közeledik. A kiskun- sorok közé és a gyümölcsHét óra volt már, amikor dorozsmai József Attila Ter- fák alá. A szervestrágya tedr Nagy László főorvos melőszövetkezet tagjait azon- tejére holdanként egy máiidvözölte a megjelenteket ban nem háborítják a hi- zsa pétisót, egy mázsa szués megnyitotta a gyűlést, deg napok. Hetek óta szar- perfoszfátot és ráadásul még Ezután dr Bakáts Tibor, galmasan dolgoznak kint a 80 kilogramm kálisót szórna Országos Egészségügyi Al- gyümölcsősökben és a sző- nak ki. Az ilyen nagy adagú lomás igazgatója mondott lökben. A férfiak mellett szerves- és műtrágya-felközvetlen hangú beszédet, ^hany nap óta egyre tob- használás mellett - ha csak Hangoztatta, hogy az orvo- ^n jamak dolgozni az asz- kiesd is kedvez majd az idoMreiáii szonyok is. járás a nyáron — a szovetsokhoz is rendkívül közel áll A'József AttUa T^.^ ke2etnek jó termése leszsző10 hold a szőlő, s mintegy lőbol és gyümölcsből. 10 katasztrális hold a gyü- Egy jó hónap óta Igen mölcsös. A tagság egy ré- élénk munka folyik a szösze a gyümölcsfák téli nye- vetkezet kertészetében is. sésót, ápolását, a hemyózást Alighogy elkészültek a hajtfejezi be nemsokára, a töb- tatáshoz a melegágyak, . ,, . , . „,„„„, biek pedig a szőlőföldek trá- nyomban elvetették a magoesafc békeben tudnak eleget gyázásával töWlk reggeltől kat, s a korai zöldségfélék tenni. Feldakat mondott az estjg napjaikat Mondogat- palánfái máris szépen kikclatomenergiáról. amelyet, ha ják is gyakran: most —ami- tek. Tizennyolc tagú kertészti pusztítás szolgalatéba al- kor még pihen a föld _ brigád — főleg nők — vilítanak, beláthatatlan követ- Yetjdk meg a nyári jó ter- gyáz a zsenge kis hajtások kezményekkel járhat az em- más ágyát. egészséges fejlődésére. Azt beriség sorsára. Shakespeare Lássuk, milyen »ágyat« akarják a szorgalmas szflszaoaiual mondotta el, hogy készítenek a József Attila vetkezeti kertészek, hogy az amikor a világban esztelen Tsz tagjai az idei szőlő- ós egyéniekkel legalább egyemberek atomháborút for- gyümölcstermésüknek? Mint időben — ha nem hamarább gatnak fejükben, a kérdés t Jenö dvt?rs- a szb" _ vigyenek zöldségféléket a , . , vetkezet agronomusa el- , , . , ez: Zennt, vagy nem lenni? mondotta, ezekben a napok- Piacra, de nem kiesben, naSorolta tovább a példákat ban, katasztrális holdanként nem nagyban. A szegedi háziiparnak is híre megy a világban Számok a Háziipari Szövetkezet múlt évi eredményeiből Szeged egyik legnagyobb a dorozsmaiak ügyességére gok között. Tekintélyes őszes leggazdagabb szövetke- és hozzáértésére épül. Több, szeget fordítanak a nyerezete a nagykiterjedésű és mint százan foglalkoznak e ségrészesedésből további be. sok dolgozót foglalkoztató részlegben tüllrátétes terítők ruházásokra is. Ezek közül Háziipari Szövetkezet. Nem- készítésével. A tüllrátétes elsősorban az érdemel emlícsak tagságának komoly lét- terítők ugyancsak keresettek tést, hogy az algyői kosár'foszáma teszi erőssé és fontos- külföldön és a brüsszeli vi- nó részlegnek megfelelő ottsá, hanem cikkskálájának lágkiállításra is elviszik a hont teremtenek, gazdagsága és népgazdasági szegedi háziipar hírnevét. Ezek a számok szemlélejelentősége is. Ez a szövetke- 1958-ban a múlt évi 253 ezer tesen bizonyítják, hogy a zet évről-évre erősödik s forintos megrendeléssel háziiparnak nagy jelentőséegyre nagyobb szerepet nyer szemben félmillió értékű ge van és Szeged környékén a Szeged környéki és szege- ilyen igényes árut készíte- a további fejlődés lehetősédi háziiparosok foglalkozta- nek. Ezt a részleget éppen gel is "megtalálhatók. Ma tásában. Nagyrészt ennek a napokban fejlesztik to- már számos európai és köszönhető, hogy számos vább s új munkásokat is fel- nyugati országba szállít a hasznos háziipari foglalko- vesznek erre a célra. Szegedi Háziipari Szövetkezést megmentettek az elsor- A szövetkezet zet. Cikkei népszerűek és vadástól. Erőteljes népmü- mó|l nv i-r<>«én<> keresettek a világpiacon is. veszeti, konfekciós, szövő, *J™*s l lí A A műit évi eredmények és kötő és kosárionó részlegük Keiiomiiiio az ideJ Ielkes nekibuzdulás van. Azon túl, hogy az itt forint volt. Ebből az összeg- garanciái szolgáltainak arra, dolgozó emberek lényegesen böl részesedésként 450 ezer hogy a szegedi háziiparnak hozzájárulnak a hazai szűk- forintot osztottak szét a ta- is híre megy a világban, ségletek kielégítéséhez, termékeik külföldi árubabocs'ájtásával országunk valufúris gondjain is enyhítene. Vízgazdálkodási társulatok országos tanácskozása A vízgazdálkodási társu- amelyek az új falusi közös* latok az Országos Vízügyi ségek előtt állnak. ...... Főigazgatóság és a SZO- A tanácskozásra meghívAz elmúlt esztendő jol ka- VOSZ rendezésében március ták a már működő és a szermatozott ebben a szövetke- jg-án tartják első országos vezés alatt álló vlzgazdálkozetben ls. Vagyonuk másfél- tanácskozásukat Budapes- dási társulatok képviselőit, a millióra szaporodott. 1957- fen. A tanácskozáson Dégen MESZÖV-ök szakembereit, a ben 18 millió forint értékű Jmre országos vízügyi 16- megyei tanácsok, az érdeáruval járultak hozza a vá- igazgató számol be a társu- kelt járások, községek, ¡Jttasárlók igényeinek kielegfte- jatok eddigi munkájáról és mi gazdaságok és termeléséhez. Különösen a konfek- azokról a lehetőségekről, szövetkezetek képviselőit. a béke ügye, mert az orvos hivatása, hogy védje az ember egészségét, gyógyítsa a betegeket. S ennek a hivatásuknak ciös és szövőrészleg nyújtott nagy teljesítményt — az öszszes termelési értéknek mintegy felét nyújtotta. Készttettek a múlt gazdasági évben ötvenezer négyzetméter rongyszőnyeget, hetvenezer darab törülközőt és konyharuhát s több ezer lepedőt. A gépi hurkolók 160 mázsa pamutot dolgoztak feL Ebből 360 ezer forint értékű árut külföldön helyeztek el. Legkeresettebb cikkük a norvég kesztyű volt, amiből erre az esztendőre is nagy megrendeléseket kaptalc. Legjobb vevőjük a Szovjetunió: erre az évre félmilliós rendelést adott a háziipari szövetkezetek központján keresztül a szegedieknek. Igen erős a népművészed részleg, amelynék munkája lom megtörténtével sem. Itt elsősorban szemléleti kérdésről és mai életünk tárgyi ismeretének a hiányáról van szó. A

z élet soha nem volt és soha nem lesz örökös lakodalom. Ezt egyébként senki nem ígérte az utóbbi tizenhárom esztendőben. Azonban azt nyugodtan állíthatjuk, hogy az élet küzdelméből végtére is most már a dolgozó ember kerül ki győztesen. Nézzünk bárhova: ma nem látunk rongyos, kiéhezett utcagyerekeket — kivéve az egyéni tragédiákat. Felszámoltuk a tömeges analfabétizmust, a sorra kerülő korosztályok úgyszólván száz százalékig átlépik az iskola küszöbét. Az egyetemeken valamivel több mint ötven százalékban munkás-parasztgyerekek tanulnak, a magyar paraszt soha nem élt így — még a megélhetés javulását nagymértékben korlátozó kisparcelláján is —, mint most. Nem érdektelen, hogy az elmúlt évben háromszázmillió forint áru könyvet adtunk ki! A megjelenő sajtótermék mennyisége talán húszszorosa a Horthy-időkben megjelent sajtómennyiségnek, mégis kevés az újság. Több kellene. A rádió olyan közszükségleti cikk ma, mint a cipő, a ruha, s alig győzzük e cikk gyártásával kielégíteni a rendkívül nagy keresletet. A színházak, filmszínházak jelenlegi látogatottságát ezelőtt tizenöt esztendővel egyetlen író sem merte volna megálmodni. Több lakás épült két év alatt, mint a Horthy-rendszer huszonöt esztendejében összesen. (Bár Szeged az országos átlaghoz képest elmaradt.) Ezek nem elég lelkesítő tények? Megítélésem szerint nem a tényekben van a hiba. Igaz, senki nem állitla, hogy e tényekkel ellentétes pólusok nem léteznek. Ilyen például a gyors lakásépítési munkák ellenére is a meglevő súlyos lakáshiány, az ifjúság nevelésében, s az ország korábbi gazdasági vezetésében elkövetett hibák következményei stb. Azonban az összkép egyértelműen és megcáfolhatatlanul pozitív és nem ls hasonlítható össze Horthyék Magyarországával. Ezekből a megállapításokból nem az következik, hogy hamis aktualizálásra akarjuk rábírni az írókat, művészeket. Nagyon igaz az, hogy a mához csak az tud énekelni szépen, aki szereti a mát és bízik a holnapban. Olyan konzekvenciákat levonni — még epébe mártott tollal sem lehet —, hogy a mai időkből vett témán kívül másról írni enyhén szólva nem szép dolog. A lírikus arról dalol, ami felbuzog benne, s a szépprózista azt önti formába, ami megfogta. A témaválasztást senki nem szabja meg, és nem is óhajtja megszabni, ez az alkotási szabadság alaptétele. Mindössze annyi a szándékom, hogy megemlítsem: a máról is van mondanivaló, nagyon sok mondanivaló. Sajnos az a megdöbbentő, hogy irodalmunk művelői közül nagyon kevesen veszik észre a ma szépségeit és a holnap csodálatos 'világát. Ez az eszmefuttatás egyáltalán nem azt kívánja szolgálni, hogy a máról csak a derűset, kedveset írjuk, más szóval a pozitív vonásokat. Mert mai életünkben is van éppen elég kritizálni, szatírlzálni való, és ha a szatírizálás a szocialista építés erőfeszítésének eszmei talajából fakad, akkor nemcsak kívánatos, hanem nagyon is szükséges. • rodalmi életünkben felmerül az a kérdés is, különösen a szerkesztőségekben, . és a könyvkiadóknál, hogy X. vagy Z. író kéziratát közöljék, kiadják vagy sem. Ez természetes és jogos napirendi kérdés. Egyrészt azért, mert voltak írók, akik az ellenforradalom időszakában, sőt már az előkészítés periódusában is olyan elementáris szellemi erővel vetették magukat a harcba jobbról, hogv hitvallás-számba menő megnyilatkozásaikból arra lehetett következtetni: az az időszak volt a legalkalmasabb az eszmeiségük kifejezésére. Nem a megbotlott, megzavart egyénekről van szó, akik tévedtek, s mély lelki krízis után, felgyógyulva, vagy még lábadozva, de újra a nép ügye I mellé álltak. Azokra gondolok, akik nem jutottak el — mert egyszerűen nem érzik szükségességét — egy súlyos lelkitusáig, önvívódáüg. de most újra kopogtatnak, hogy verösre mázolt munkáikat adják a közönség elé. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: mennyiben őszinte ez az állásfoglalás? Helyesebben a megírt mű és a meggyőződés között megvan-e az összhang? Ha az őszinteség mércéjét nagyon alacsonyra engedjük, sok mindentől eltekinthetünk, de attól nem lehet eltekinteni, hogy meggyőződésből, a lelkiszükséglet igényeiből fakadó írások kerülnek-e a közönség elé, valóban azt adta-e a szerző, amit eszmei meggyőződése diktált, vagy létfenntartásának, megélhetésének gondja vitte be a szerkesztőségbe. Ez utóbbi esetben azt hiszem egy szerkesztőség nem tehet erkölcs- és karrakter-rombolóbh gesztust, mint ilyen ember szükség-diktálta írásának közlését. Teljesen helyesen járt el a „Tiszatáj" szerkesztősége, amikor egy szegedi lírikus verseinek közlését visszautasította, mert a költő azzal állított be: „Tudjátok ki vagyok, de közöljétek, ti is jól jártok, meg én is, mert pénzt kapok." A szocialista világ szépségeiről csak az írjon ódát, aki valóban látja és érzékeli e rendszer valóban páratlan szépségét és nagyszerűségét. Akit magával ragad a küzdelem heve, aki együtt örül, együtt izzad, együtt menetel a néppel. Csupán pénzért írni ódát erkölcstelen cselekedet, és legjobban azt sújtja, aki elkövette önmagával szemben ezt az őszintétlenséget. E

néhány kérdés irodalmunk napi problémáiból nem mellékes, hanem megoldásra váró fontos feladat. Ezeket és a hasonló természetű kérdéseket a marxista—leninista világnézet talaján álló íróknak, kritikusoknak, irodalompolitikusoknak kell megoldaniok. Eszmei csatában kell győzedelmeskedniök. Az eszmék harcában a vezérszerepet a jól megírt művek játsszák, amelyek igazságaink mellett bizonyítanak és ugyanakkor a nép szívéhez is úlat találnak; Hétköznapi történetek... CL ueuő S

okat lap kevés az írt már a arról, hogy előzékenység és az udvariasság némely áruda kiszolgálóiban. Helyénvaló volt. Nagyon-nagyon ráfért egy-két emberre a kritika. Ritkán irtunk azonban a vevőről. Ki is gondolt volna arra, hogy vele szemben is lehetnek olyan követelmények, mint a bolti alkalmazottakkal szemben? Hogy neki is kötelessége az udvariasság, a jó modor, a figyelmesség?! Erről megfeledkeztünk, pedig ez sem közömbös dolog., Egyik este betértem a CSEMEGE-be. Csúcsforgalom volt. Nyüzsögtek, sürögtek az emberek. Sokan közülük siettek is, hogy mielőbb családjuk körébe kerüljenek. En is ott tolongtam a többi közt, és vártam, hogy reám kerüljön a sor. MikSr megkaptam a blokkomat, fizettem, azután beálltam a sorba, mint ahogy ez már esténként a forgalmasabb időszakban szokás. Ahogy ott állok több férfitársammal együtt, egy hölgy került éppen a pult elé. Jól öltözött, középkorú asszony volt. A kiszolgáló átvette tőle a blokkot, és már nyújtotta is feléje a vásárolt árut, egy darab sajtot, melyet éppen akkor vett ki kerek dobozából. Az asszony a sajtra nézett és mindenki ámulatára megszólalt: — Ez nem kell! A kiszolgáló meglepődött. — Kérem! — szólt udvariasan — legyen szíves mondani, miért nem kell, nagyon szívesen kicserélem. — Az nlián papír van. — Valóban igaz. Ahoav kivettem a dobozbői. a sajt papírjára ráragadt egy darab a dobozéból. — Cserélje ki! — Kérem!.. Tessék, ez a másik megfelel? — Ennek he van horpadva a széle! — Parancsoljon, itt a másik! — Ez se szép. Nem lehetne inkább azt a »Caró—t elvinni? —mutatott egy másik darab* ka sajtra. — Sajnos, nem. Az 10 fillérrel drágább. De tessék nézni ezt! — Ez meg egy kissé puffadt. — Nem baj kérem, nézek másikat. Talán ezt! — Mondja, nem lehetne kicserélni inkább erre a »Csárdás*-Ta? — Azt sem tehetem. Az is drágább, mint ez. — És ez a »Pécsvára• di« márka? — Ugyancsak drágább. Három dobozt próbáltak így végig, mire sikerült kiválasztani egy -megfelelő« szeletet. A kiszolgáló barátságosan mosolygott a siker örömére, majd az egy darab kis sajtot a hótiszta papírba becsomagolta és udvariasan átnyújtotta. Még azt se mulasztotta el, hogy a távozó hölgynek szerényen, minden ingerültség nélkül a vásárlást megköszönje. Körülbelül tíz percig tartott ez az érdethangú beszélgetés, az állítólag mindegyiknél különb, egyedül az ő személyének megfelelő sajtszelet kiválasztása érdekében. Az emberek pedig, akik jópáran velem együtt összeverődtek, zúgtak és morogtak. Unták, szörnyen unták a kákán való csomókeresést. Csupán egy ember volt nyugodt: a kiszolgáló. Magam sem tartozom a túlságosan hirtelen emberek közé. De azért, még a mai napig ls azon gondolkozom, hogy miként bírta az a kiszolgáló az asszony vásárlását idegekkel, amikor mi, a nézők már nem birtuk. Arról is meg vagyok győződve, hogyha a kiszolgáló viselkedett volna velünk ilyen módon, egész biztosan teleírtuk volna a panaszkönyvet. Ezért mondom, nemcsak a kiszolgálót kell oktatni a jómodorra, ráfér az némelyik vevőre is. Mert bármily pozíciót tölt is be valaki, a kiszolgálóban is tisztelnie és becsülnie kell az Embert! Bánfalvi József