Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
Vasárnap, 1958. március 9. 5 1848-AS FORRADALMI HAGYOMÁNYAINK 4 3 s/egcdi honvéd-zászlóalj | AMERIKAI ITINAPLO i A TT1T előadása a Juhász Gyula Művelődési Házban A wárno történetirója, Val Uű Reizner János az 1848/49-es események után 36 évvel azt írja, hogy a rendkívüli idők Szeged népét készen találták. A lakosság az új helyzetre el volt készülve, »... s habár olykor-olykor a sajátságos helyi viszonyoknál fogva 'éktelenségek esetei is fordultak elő, mégis elmondhatjuk. hogy a nép nagykorú, — a szabadságra teljesen érett volt.« A szegedi nép nagykorúságát, szabadságra érettségét a belőle származott és általa fenntartott honvédség tettein akarjuk bemutatni. 100 évvel 1848. március idusa után, méltó hogy felidézzük a szegedi honvédek és vezetőik emlékét, hogy bátorítást meríthessünk tetteikből és e megemlékezéssel is kifejezzük ragaszkodásunkat és tiszteletünket az 1848/49-es szabadságharc eszméiért és azokért életüket áldozni kész hazafikért, — a honvédekért. Történészeink, különösen a felszabadulás után nagy sikereket értek el a forradalmi hagyományok, elsősorban az 1848 49-es forradalom és szabadságharc kutatásában. Természetes, hogy a Horthyrendszer rabbilincseitől megszabadult kutatók, ezeknek a kérdéseknek feltárására szentelték figyelmüket. S hogy ma viszonylag olyan sokat tudunk forradalmi mozgalmainkról, az kizárólag szocialista társadalmi rendünk által nyújtott lehetőségek eredménye. Forradalmaink mozgató erőinek minden mozzanata fontos a kutató, a forradalmi hagyományokat megbecsülő utókor számára. Szeged híven őrzi e hagyományokat, annál is Inkább, mert az 1848-as honvédtoborzás és az annak eredményeképp felállított 3. zászlóalj dicsőséget hozott e város nevére. Mit írnak erről a krónikások? Tudjuk, hogy a kormánynak alig volt pénze és hadserege amikor 1848 áprilisában átvette a kormányzást. Ugyanakkor a horvát elszakadási törekvések és a szerb felkelés, támaszkodva a Habsburg támogatásra, veszélyes volt a feudalizmus romjain kialakuló, győzelmes polgári rendre. Ebben a helyzetben a kormány toborzásra határozta el magát, atnit a forradalmi elemeket magába foglaló Radikális Kör is támogatott. A cél az volt, hogy a nemzetőrséget, lényegében szigorúbb, katonai alapon. a sorezredek mintájára szervezzék. A toborzás j^Lt: dult meg 21 toborzó helyen a 7. ország magyarlakta vidékein, úgy hogy a honvédség tíz zászlóaljból álljon, egy-egy zászlóaljban 1000 honvéddel. Ezek egyike a 3. sz. zászlóalj, a szegedi, amelyet itt kellett felállítani. A toborzás nem várt sikerrel járt, az első között szép számmal jelentkeztek olyanok, akik a már korábban szervezett nemzetőrségbe nem léphettek be, mert azt vagyoni viszonyaik nem engedték meg, — szegényparasztok, zsellérek, napszámosok, mesterlegények. Ebbe n nemzetőrségbe mindenki beléphetett, akit alkalmasnak találtak a hadfogadók a katonai szolgálatra, — »ha 18 és 40-ik év közti korú és legalább is öt láb két hüvelyk magasságú« volt az illető. A zászlóalj toborzási körzete Bihar. Békés. Arad, Csanád és Csongrád megyéket foglalta magába, de ide küldték a Temes- és Krassómegyeiket is. Vadász Manó polgármester május 21-én jelenti, hogy a tanács arra alkalmas tagjait utasította az összeírások megkezdésére. Az összeírásokat miként minden ilyen műveletet váresrészenkint végezték, egyegy. a várost ismerő tanácstag házról házra járta a Palánk (nagyjából a mai Belváros), a Rókus, az Alsóváros és a Felsőváros lakóit és összeírta a jelentkezők nevét, lakhelyét és korát. A lajstromok összeállítása fontos előkészítő munkát jelentett, mert azután már csak a felírottakat az utcakapitányoknak kellett értesíteni a hadfogadó-bizottság elé állásról, ahol az orvos megvizsgálta a jelentkezőket, ismét lajstromot készítettek és már döntöttek az alakulatról is, ahova be kellett vonulni. Már az összeírás alkalmával feljegyezték, hogy milyen felszerelése van az illetőnek. Majd következett a felesketés az alakulatoknál, amelyet már a parancsnokok vettek ki. Mozgalmasak Szegeden a napok, május 27-én Szentesről 29, 31-én Krassó megyéből 40, Temesből 156, Makóról 50 újonc érkezett, akiket a minoriták rendházában szállásoltak el, az ellátást egyelőre a lakosság adományai biztosítják. Fiók hadfogadó-iroda működött Gyulán, ahonnan több mint 200-an érkeztek Szegedre. A nagyváradiak közül 98-an indultak útnak, Temesvárról május végén 200 újoncot küldtek. A polgármester egy hónap múlva jelenti a hadügyminiszternek, hogy ki van a létszám, meghaladták az 1000 főt. A 3. zászlóaljnak decemberben 150 szegedi tagja volt. Reizner szerint a Szegeden toborzottak között jelentékeny számban voltak pályavégzett ifjak, ügyvédek, jurátusok, mérnökök, gazdatisztek, papnövendékek, tisztviselők, tanulók, ifjú iparosok. Kétségtelen, hogy a szegedi főgimnázium felső tagozatából, a liceumból számosan beálltak az önkéntesek közé, ennek tulajdonítható, hogy a tanítás abban a tanévben a liceumban nem folyt. Ebbe a zászlóaljba kerültek a nagyváradi jogakadémisták- is, Bizonyos, hogy az értelmiségiek száma meghaladta a 10, 12°/0-ot, de mindez nem változtathatott azon az alapvető tényen, hogy a céh legények, iparossegédek mellett, mint feltehetőleg az ország bármely részén a »földmívelő osztály ... adta a legszámosabb járulékot«, amint azt Horváth Mihály, — a forradalmi kormány kultuszminisztere megállapította. A döntő többséget Szegeden is a szegényparasztok, zsellérek és napszámosok jelentették, — ha nem így lett volna, június 2-án a polgármester nem sürgette volna a kész - mundérok azonnali küldését, az ide gyülekezett sereg rossz ruházatára való hivatkozással. A ruházat legégetőbb hiányainak pótlását végül is a város vállalta, amint az Korda János nemzetőrségi ezredes június 14-i jelentéséből kitűnik. Ezért az áldozatkészségért a város dicséretben részesült. A 3. zászlóaljat „£;! 21-én indították útnak Öbe- \ cséré Csuha Antal őrnagy parancsnoksága alá. Ez a zászlóalj került elsőnek a déli hadszintérre, anélkül, hogy kellőleg felszerelve, vagy kiképezve lett volna. Óbecsén a magyar erők derékhadában Szenttamás és Turia táborok közvetlen szomszédságában került sor a felszerelésre és kiképzésre, — állandó harcok közepette. Egyik kutatónk azt írja, hogy más zászlóaljak történetében szinte ismeretlen az a szoros kapcsolat, amely a szegediek és az innen kiindult zászlóalj között volt. Orvosokat, a fegyverek kijavítását, ruházatot adott Szeged, joggal tekintheti magáénak a város a harmadik zászlóaljat. A zászlóalj parancsnokává Damjanich Jánost nevezte ki a kormány. Damjanich a forradalom egyik pozitív katonai vezetője, a honvédhadsereg egyik kiváló parancsnoka volt, aki Hunyadi, Zrínyi, Bocskai, Bethlen által és a kurucharcokban megteremtett magyar hadművészetet alkotó módon fejlesztette tovább. Képességei kibontakozásához szükséges lehetőségeket a szabadságharc tárta fel előtte. Ma is mintaképé a néphez és hazájához hű katonának az a Damjanich őrnagy, aki az 1100 főt meghaladó újoncállománybó), fegyelmezett, magas harci értékű zászlóaljat faragott. Megérkezése után első dolga volt, hogy zászlóalját, amely 6 századba volt sorolva, megtisztította a »rossz magaviseletűektől«« Ugyanakkor megfelelőbb tiszteket is hozott javaslatba. Nagy gondot fordított a zászlóalja felszerelésére és ellátására. A városi tanácshoz írott több levelét őrizzük és ezekből is épp az alárendeltjeiről való gondoskodása tűnik ki. Csapata június 14.-én Szenttamás első ostrománál majd augusztus 19.-én a második támadásnál, október 13-án Törökbecse győzelmes védelmében esett át a tűzkeresztségen. A tél folyamán a Versec-körüli harcokban alapozta meg jó hírét a harmadik zászlóalj, amelyet rövidesen együtt emlegettek az akkor Damjanich parancsnoksága alá került vörössipkásokkal, a kassai 9. honvéd-zászlóaljjal. Az 1849. évi tavaszi hadjáratok idején fogalommá vált Damjanich honvédeinek, — a harmadik zászlóaljnak a hősiessége. Ma Szeged dolgozó népe szívébe zárja az egykori hős zászlóaljat és annak parancsnoka, Damjanich honvédtábornok nevét és például állítja hazájáért, népe igaz ügyéért élni-halni kész ifjúsága és honvédsége elé. Oltvai Ferenc levéltáros Népfroutnagj gyűlést tartottak Dorozsmán Dorozsmán, a művelődési otthonban népfrontnagygyűlést tartottak. A község dolgozói újjáválasztották, illetve 63 tagúra egészítették ki a község népfrontbizottságát. Megválasztották a 17 tagú elnökséget is. A helyi népfrontbizottságban és annak elnökségében a munkások, dolgozó parasztok és az értelmiségiek kép_ viselői vannak. Céljuk, hogy munkájukkal Dorozsmán még szorosabb népi egységet alakítsanak ki a szocialista építés feladatainak minél jobb elvégzésére. Folyik a jelentkezés a márciusban induló grafikai szaktanfolyamra Amint hírül adtuk, a Hazafias Népfront kulturális bizottsága a Szakszervezetek Megyei Tanácsával és a tanács illetékes szerveivel egyetértésben tízhónapos grafikai szaktanfolyamot indít Kopasz Márta grafikusművész vezetésével. A tanfolyamra eddig már sokan jelentkeztek vállalati dolgozók, pedagógusok, sőt a diákfiatalok közül is egynéhányan. A további jelentkezők felvételüket kérhetik a Hazafias Népfront (Vörösmarty u. 7. szám alatti) városi irodájához beadott kérelemmel. Név, lakáscím, foglalkozás és eddigi művészi tevékenység megjelölése fontos. A felvételi vizsga március 14-én délután 3 órakor lesz a Vedres István Építőipari Technikum (Horváth Mihály utca 3. sz.) rajztermében. Hazafias Népfront kulturális bizottsága Csütörtökön este rendezte meg a TTIT és a Juhász Gyula Művelődési Ház ezt az érdekes előadást, amelyet Randé Jenő elvtárs, a Magyar Rádió New York-i tudósítója tartott, aki az ENSZ őszi közgyűlése idején huzamosabb időt töltött az Egyesült Államokban. Érdekes volt szemtanú szájából hallani egy olyan országról, annak mindennapi életéről, amely számunkra egy külön világot jelent, hiszen kultúrája, életszemlélete, társadalmi berendezése homlokegyenest különbözik a mienkétől. Nekünk sokszor furcsának és elképzelhetetlennek tűnik az, ami ott természetes, hiszen a mi fejlődésünk egy évtizeddel ezelőtt letért már a kapitalista útról, s ahogy haladunk előre fejlődésünk magunk választotta szocialista útján, úgy távolodunk el attól a régi világtól is. Az amerikai életre a legjellemzőbb és az európai ember számára a legszembetűnőbb az óriási autóforgalom, amely a repülőtértől kezdve egész amerikai útján végigkísérte. Az utakon autó autót követ — de ez, mint Randé elvtárs is mondta —, hozzátartozik az amerikai élethez. Az óriási távolságok kényszerítik az embereket arra, hogy valami jármű segítségével tegyék könnyebbé életüket. A kisemberek nem tudják a nagyvárosok elviselhetetlenül magas lakbéreit fizetni, ezek kiszorulnak a városok köré épült peremvárosokba és telepekre, innen pedig munkába járni sokszor 20—30 kilométeres távolságokra másként szinte lehetetlen. Érdekes példával utalt a mindennapi élet területéről a tőkések mindenek fölött álló érdekeire. Mint elmondotta, Amerikában egyáltalán nem gyártanak kisfogyasztású kocsikat, mert az olaj monopóliumoknak éppen az az érdekük, hogy minél több olajat adjanak el, márpedig a kisebb kocsik kisebb fogyasztásúak is és ez nem jelent olyan üzletet. Nálunk sokat beszélnek az amerikai jólétről, azonban ez közelebbről nézve nem is hat olyan jólétnek, mint ahogy mondják. Az amerikai kisember keresete 250—260 dollár havonta. A lakbér rendkívül drága, a fizetésnek jelentős része a lakbér fedezésére szükséges. A drága lakbért úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy a nagy városokon kívül családi házakat vásárolnak részletre. Amerikában szinte mindent meglehet vásárolni részletre, azonban a havonta esedékes részleteket mindig pontosan fizetni kell, mert például. ha valaki három hónapig nem tudja a részleteket fizetni, akkor nemcsak a vásárolt cikket kell visszaadnia, de elveszett az addig befizetett pénz is. Pedig sokszor fenyegeti a kisembereket a munkanélküliség veszélye, mert a gyáros, ha termékei nem kelendők, akkor gyárát leállítja és a dolgozókat elbocsátja. Éppen ezért az amerikai ember, akinek élete a részletek fizetésére van berendezve, rendkívül takarékos, mert számit arra az időre, amikor állás és munka nélkül marad. A foglalkoztatottság, különösen a fizikai dolgozóknál rendkívül bizonytalan, éppen az előbbiek miatt. Érdekes és a mi számunkra egyenesen elképesztő az az amerikai életszemlélet, amely a 35 éven felüli dolgozókat már öregnek számítja. 35 éven felül már nehéz elhelyezkedni, ezért öreg korára mindenki igyekszik valami kis tőkét összegyűjteni, hogy abból megélhessen. Szorosan kapcsolódik ehhez a szocialista ellátottság kérdése is. A szociális juttatások nálunk Magyarországon sokkal fejlettebbek, a nyugdíj rendszere ott nem olyan kiterjedt, mint nálunk. A dolgozó kisemberek számára egyenesen esapást jelent a betegség, nemcsak a táppénz juttatások alacsonyak, hanem az orvosi kezelés is rendkívül drága. A betegségbiztosítás nem terjed két héten túl, sőt, fogorvosi kezelésre egyáltalán nem vonatkozik. Feltűnő az idegennek az, hogy a közszükségleti cikkek általában olcsók, igaz ugyan, hogy gyengébb minőségűek, mint az európaiak. Az amerikaiak éppenúgy szeretik az importárukat, mint nálunk, ahol egyes emberek elbűvölve mondják valamire: »amerikai gyártmány«. A kulturális élet a mi fogalmunk szerint rendkívül elmaradott. Az amerikai átlagember nem jár színházba, mert az nagyon drága. A világhírű New York-i Metropolitan Operában, ahol valóban kitűnő előadások vannak, olyan drágák a helyárak, hogy szinte mindig gazdag külföldiekkel van tele. Az amerikai kisember fő szórakozása a televízió, mely majdnem minden lakásban van. A televízió pótolja a mozit is, bár a legújabb filmeket nem mutatják be a televízióban, mert akkor a mozikat egyszerűen be lehetne csukni. Az egyszerű dolgozó emberek élete a munka és a televízió között oszlik meg. A hallgatóság számára érdekes volt az. amit az előadó a magyar disszidensekről mondott. Szinte valamennyi elszakadt magyarra jellemző a honvágy. A diszszidensek első csoportjait annak idején nagy cécoval fogadták, azonban a lelkesedés hamar lehanyatlott és ennek arányában a magyarok iránti érdeklődés is csökkent. A disszidensek kisebb részének sikerült csak beleilleszkedni az amerikai életbe, azoknak, akiknek rokonai élnek már kint, vagy azoknak, akik vállalták a legfárasztóbb fizikai munkát is. De nemcsak a körülmények, az ismeretlen nyelv okozzák nekik a nehézségeket, hanem az éghajlat, az idegen szokások és az »amerikai életforma«, amely ridegségével és részvétlenségével már nem egy tragédia okozója lett. Az érdekes, szines előadást jól egészítette ki a Fekete karácsony című, űj, magyar kis játékfilm is, amely egy kis család diszszidálását és szomorú történetét mutatta be. (-•-) Hugonai Vilmáról nevezték el az orvostanhallgatók leánykollégiumát A napokban tartotta meg a szegedi orvostanhallgatónők leánykollégiuma névadó ünnepségét. A kollégiumot Hugonai Vilmáról, az első magyar orvosnőről nevezték el. Hugonai Vilma életét dr. ffélődi Ilona adjunktusnő ismertette. Elmondotta, hogy Hugonai Vilma a világ első tizennégy orvosnője között volt. s Zürichben szerezte meg orvosi diplomáját. Itthon tizennyolcéves küzdelemre volt szüksége ahhoz, hogy jogosítsák orvosi oklevelét. A múlt század kilencvenes éveiben került erre sor hosszas harcok után, hiszen Trefort kultuszminiszternek az volt a véleménye, hogy a társadalom alapjai elleni támadás az, ha nőnek orvosi oklevelet adnak. Hugonai Vilma nemcsak kiváló orvos, hanem a nőmozgalom harcosa és jó anya is volt. A kollégium leányai követésre méltó példát lássanak névadójuk életében — mondotta előadásában dr. Béládi Ilona adjunktus. A Művelődési Otthonban megrendezett avatóünnepség műsorában Szekszárdi. Tamás, Forgács Erika és Hámori János negyedéves orvostanhallgatók léptek fel színvonalas számaikkal. Műsor után az Egyetemi Zenekar muzsikájára a késő éjszakai órákig .szórakozott a kollégium fiatalsága. Mikor a vesztesek azt gondolják, kogy nem veszítenek ... Eszébe jutott ^ az újszeged i szövőgyárban, hogy érdemes volna akciót kezdeményezni a gondosabb takarékoskodás érdekében. Mindjárt példákat is felsorakoztatott a kezdeményező, hogy hol, s mit kellene tenni a nópvagyon gondosabb nnegőrzése, megóvása érdekében. A vállalat rengeteg fonal árut dolgoz fel, ezeket a fonalakat sok esetben olyan csóvéken szállítják a fc-nodák, amelyek visszaszolgáltatása kötelező. Ezek közé tartozik az úgynevezett tartósított herax hüvely, amit a fonallal együttmérve szállítanak a fonodák. Ilyenformán azok értékével megterhelik a vállalatot és megkövetelik, hogy szigorú határidőre visszaszállítsák a csévéket. Ha nem tesznek eleget ennek a kötelezettségnek: azon felüli hogy a csévék súlyának megfelelő tömegű fonal árát ki kell fizetniük, még büntetésre is kötelezik őket. Eddig még sohasem fordult elő, hogy a gyár adós maradt volna ilyen csévékkel szállítóinak. Sőt, inkább olyan esetek történtek, hogv több csévét küldtek vissza, mint amennyivel megterhelték őket. Az ilyen körülmény abból adódik. hogy nem lehet pontosan meghatározni: egy-egy szállítmányban mennyi a csévék tényleges súlya. Ebből a felismerésből egyenesen következik, hogy nincs valami nagy becsületük a gyárban a herax csöveknek. Sokat összetaposnak és sok kárbavész a gondatlan kezelés miatt. A gyárban senki sem érzi az ebből eredő anyagi veszteséget — tekintve, hogy ezen as üzem oem » veszített még soha sem. A szállitó fonoda számláját sem terheli az ilyen kártétel, tehát a köztudatban az a megnyugtató vélemény él, hogy senki sem veszít ezen az iigvön. Ezek az eszközök nem gazdátlanok tulajdonképen, s nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük: pusztulásuk kár a fonodának is, a szövőgyárnak is. de légióként a népgazdaságnak is. Nem reális az a felfogás sem, hogy az újszegediek érdektelenek volnának ezeknek a csévéknak a gondos kezelésében, hiszen minden tonna cséve visszaszállítása után egy tonna fonalat írnak le a gyár számlájáról. A kezdeményezés ezek után érthető és érdekbe vágó is. Gondolják ezt meg szövőnők, szállító mufnkáeok és rakodók egyarán t. Á