Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

^ J^ fjp ff^ í) | f jj* ^ S/Q Ördög, cl (alán Egy kaszárnya hátamögölt falra festi az ördögöt Atombombát rajzol gyerek s a korszakot ki érti meg? Piros krétás karcsú bomba kinézése nem goromba De az elnyúlt rókafejét .júl megnézni sosem elég Szárnya keccsel ugrik hátra, így lett pokolnak baratja, S ki öt küldné — más hogy kapja — hibbant lélek, elkapatva. Utcagyermek is beszéli s rettegő sziv mennyi éli, Hogy mit hozna: volna átok, s nyögnék államok, hatatok. kivonulásával. Fölényes, le ... S hajtja mégis duvad-ember, hideg számmal, fém-ebekkel As eavben hodolatol ]ossz mar ki a fárbaval? Fönt egünkön, göggel-garral, s játszik tűzzel, viadallal. De a harc csak széles sírunk lenne róla bármit írunk: Vagy csak percnyi, vagy nyomába' gennyedések világiája Hégi sugár a gyógyító volna iszonyt szaporító Hagyná ín. hús a csontokat: bélpoklosság nem gonoszabb Otímár, A HECCMESTER Sipek Ottmár, akit kezdődő bazedovval utaltak be a gyógyintézetbe, az étteremben elfogyasztott kitűnő vacsora után méla undorral vette kezébe a vizespoharat, hogy az üvegkorsóból vizet töltsön magának - IZ, boríZni minS ~ — ~ majd ~ Es én? Jelent mi lesz? r ni TJéLozntt falmel- n felvételi iroda előtt 11110 ~ állta el az "tjáf Hekub. Zlkt T mond a kacsintva így - Te nem jöhetsz velem.. IZJZ ™ ~fZn P szólt: Se köpenyed, se műszertásbosszusan majd felállt es __ öregem ü átejteJn kád baratjava. Hekub Ödönnel ezekf,^ hogy huUára röhög. _ Ng baJUu Qumár, _ megindult a tarsaigo feie nwgal rajta Q2 és2 trott u fenyegetődzött Hekub. Én is 2%% -V-Ue ZklIly »«Zr u , tST ^ ° ^ — Mit cukkolsz, mert nem, oan• — Akkor merft előre és S irtózatunk tag sebeben mi jönne még atom-lépten. Ha mi emberi emberré tett, mind sodorná ilyen végzet': ráró kifejezés honolt az ar- kérdezte izgatottan Hekub. beteg látogasd meg új cln.Tm Z£m?Zua , "liután kellőképpen ZZZZaUnTf ^ betegekbe. de tény. hogy kiélvezte a helyzet nagysze- gad9]>ZZ f t J' senki se vette észre kivonu- őseget és Hekub izgatott. ^ Hekub »dobta magát-, lasát. vagy ha igen. nem tó- türelmetlen kíváncsiságát, A szobaba belepve rődött vele megszanta tarsat. abbahagy- ugy gondolta, nem art, ha ta a »cukkolást« és előjött a falusi »mangrók« rokonÍ

sz felingerelte Sípeket. az óhajtva várt »farbávalszenvét megnyeri. A cél eli. — Csupa tré alak és — ide subaj apafej' — é,r.ése érdekében legjobbnak öreg bőr, — jelentei- mondta jelentőségteljesen. — !atta:. ha Parasztosan próbál te ki unottan és ha nem lelt Kiadom magam orvosnak és „ .. volna tilos a köpés, biztos úgy átrázom a palikat hogy , A csuraungukos kisköpött volna. olyan hepajt még nem'látott púknak, hát idedobn.. , • J . 'ak magukat? Mi a lángban meg nem sülne, nyugton békét mégsem szülne | _~JÍZ°Zte Z Hekub U ° ~ Az úr kicsoda? - kérS éhség, rabló, dögvész hárman futtatnának Vész nyomában. I hogTne maradjon el barátja ~ ^ « keU kis bajuszú mögött az előkelőségben. " sokához, azt honr^t cup- parasztember. folsz? — Szomszédok vénánk, vagy mi a manó, — próbált r zzel faképnél ham'a ??™Vé0< hoM kifélék, mitfj — T - . T/) I/11« JH, Hekubot a S ha ez másként nem lehetne, kinek volna mégis kedve! — Áh, ásított Sipek egy , „w[f ^ — f,,„uuíí nagyot es jobb kezével be- ~ Az is van nálam, őre- kedélyeskedni Hekub, hogy lekapott hullámos, szőke ha- gem. Te maradj itt, stírold. a kissé fagyos hangulatot íjába. — Csinálni kellene hogy melyik szobába men- feloldja, valami jó znt, mert másképp vacákok aztan avere —Itt lakom a szomszéd megdögliink itt az unalomtól ^K a pacákok, aztan gyere, xzobában osztég együttem^ — De mit? — kérdezte "e hozzam. mögstirolni magikat' egy kiHekub kissé ostobán. , ,, — Valami marha jó dol JN, Hekubot a »pacákok- félék, got kellene kitalálni. kai«, ö pedig felvil- — Parasztok vagyunk és Ezen épületes beszélgetés lanyozóáva ment fel a szo- téeszből jöttünk, — közben a társalgón keresztül bájába. Bőröndjéből elővett monáta « kisbajuszú. a hallba értek. Az előcsar- „/,-,. . . „, , . „_. nokban néhány bakancsos. feher köpenyt, es maga. TJ^U^tZkef G *csizmás falusi ember áUdi- ra öltötte. A tükörben is II ^dsagcsoppeket totlLkZ mldel Vieqnézle maoáU majd mea Komoly 'szellemi eZfeszítési \ mesén HssTuTszegen ütz- ^^ ^ bÚmt' mert °kozott nekí °z általa telettudóan álltak és várták. voh 82 érzése' ho™ nem S^f0« -népnyelv» Hogy bemehessenek a fel- elég orvosi a külseje. Tfidvételi irodába. - Valami műszer, vagy m parűs2t tájszólástól men— Megvan — jelentette műszertáska kellene — mo- tes irodalmi megnyilatkozása ki Sipek izgatottan és Ödön tyogta magában, majd el- meg egyenesen megdöbbenj vállára csapott. kezdett a szekrényben lévő l<itte. t — Mi van meg' — kór- holmijai, között turkálni. A Ezek is csak álparasz. dezte Ödön csodálkozva. manikűrös készletet tartal- 'hastoT beíUa ! — A zrif Ilyen klassz mu- mázó, szattyanbőrből készült, kétség. ' rit nem látott még ez a vén «"P uugy toknál megállt a _ Na_ ¿n elmegyek m4ff hegyi barlang, — szólt büsz- tekintete. a felvételi irodára, elintézni kén és előbbi álmos, lajhár- — A semminél csak jobb, egyel s mást, mindjárt jöszerű mozgásával ellentét- ~ (landolta magában és a ^ ^mZdta 'a ben arca megélénkült, sze- tükörbe nézve, igyekezett kisbajuszü és azzai elment, mei lázasan csilkygnak és az komoly arcot vágni. Nem János bácsiék megfogadták egész nyurga keszeg alak gyönyörködhetett sokáig az a tanácsot és serényen hoznhrnn mint ha hirtelen vil- ábrázatában, mert Hekub ^láttak a régi ütött-kopott olyan, mint na mrteien mi . ' faláda tartalmának kiesomalanyáram érte volna. vagodott be a szobaba. golásához. Ekkor belépett — Ki a farbával! — no- ~ vannak az első Sipefc szogatja Hekub társát, ami emeleten, a 116-osban, estét emberek »ékes« magyar nyelven, köz- mondta sietve _ E tudomásulag annyit jelent, T0ké - helyeselt Sipek U " " ° ^ I hogy »gyerünk a dumával . _ _ kozepen. Ily tusára, ilyen tétre partot förtelemben érve?... Százszor kérdi mind ki békés, s tudja innen visszatérés Ném lehetne, ám a földnek szépszavában gyilkos ült meg. Száz kaszárnya hátamögött ezért festi az ördögöt Nagy gyermek is világ-falra; csak józanság nem akarja. De itt setteng, megjelenhet, s nem jólétet nem is rendet Törölne el galad kézzel: végezne a szívvel, s ésszel... FÜSSY LÁSZLÓ Ma más vagyok . . . Ma más vagyok, nem alszom lusta álnton, szemembe fúrja most a Nap nyilát; • hajammal könnyű szél enyelg s kiáltom: Rokon velem e dus tavasz-világ! Szemembe szikra szökken, és a kék ég, - messú mágnes-burája alá von; körültem zsong a lomb, tavasz! remenysóg! szűz virág hintázik bársony ágon. Nem érdekelnek most a néma árnyak, az őszi bú s a hold hiába várnak. Ma kacagok friss, dalos örömet. Támaszkodom forró erkélyvason s a Napba tárva széles mellkasom, arany fény feszíti barna bőrömet. | öregem«. Sipek, aki. érezte, és a manikűrkészlettel a keDOMONKOS IMRE \ hogy most ő a helyzet ura, zében megindult az ajtó fe| fölényesen intette le Ödönt: lé. Hegedűs Géza: A HADVEZÉR -lóra Ferenc Könyvkiadó)^ ÖRÖM és BÁNAT 1. 2. Stromfeld Aurél arcképe Oiiasi termetű tiatalember, j közel két méter magas, vállai atlétáéra emlékeztet, gömbö-] lyű arcából derűs kók szem! villog elő — ilyen volt) Stromfeld Aurél, a Magyar ? Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. Ember volt mint torzstiszt az első világháborúban,! s embersége és kiváló kato-j nai tudása vitte a munkás-j hatalom hadseregének élére.] A kis könyv nagyszerű ké- j pet ad a legendáshírű had-! vezér életéről ; Annyi öröm van bennem, hogyha bennetek szétosztanám, talán mindenkinek jutna egy kacagásnyi. Mert bennem van a boldogság és a esaládok nyugalmának meleg fészke. A rügy, mely magában hordja zizegö-fényektöl-Iángoló nyarak zamatos [gyümölcsét. Biztonsága vagyok a tenger partján álló a munka öröme, az élet, [halásznak, mely forralja napjainkat. Dal az aratásra serkent napon zengő búzatáblák felé indulók ajk a gépek egészséges dobogása s az ébredő városok csendje, — pirkadatkor a karámból ringó fütengerekre nyargaló csikók felszabadult nyerítése, s az örök-égő szerelem. A tavasz szivünkön vibráló, virág-pillangós, szép muzsikája. Gyermekek arcán anya-szeretet-fakasztotta [mosoly, s az anyák nevetése a szent anyaságban. A férfiak karizmainak munkában való rángatózása, a kemény derekak roppanásnélküli feszüaz egészség, [lése. a barátság, mely lathatatlan szálakkal embereket, országokat és majd a világot köti össze! Ó. én érzem, s Köztetek akarom szétosztani a mindenek boldogságát. — Hozta isten, — fogadta az öreg magyar. — Kendtek most érkeztek? — adta Sipek a hivatalost. — Most, — hagyta rá Fe\renc, egy tagbaszakadt, erős, vagy ember. — En vagyok az ügyeletes orvos. Megvizsgálom magukat -r- jelentette ki az alorvos komolyan. Hekub ámulattal adózott magában pléhpofújának. Na, mire várnak, vetkőzöd jenek le derékig! A két magyar az erélyes S annyi bánat van bennem, hogyha köztetek szétosztanám, talán mindenkinek jutna egy zokogásnyi. Bánt minden, amit az emberek egymás ellen tettek, s amit valaha is tenni fognak. Nekem dermed a szívem, ha valalio. vérontó gyilok hatol az emberbe, ha valahol kést emel testvérre a testvér. Fájdalma vagyok az anyának, kinek gyér-i hangra lassan elkezdett vetvitték el a harcok, fmekét J kbzQdni s az apáknak t ' „ '., . f , . kiknek karjukat, lábaikat vitte el a via-| -Nyújtsak ki a nyelvu[dal. Jket, — adta ki Sipek várat. Mély erdők búja susog bennem, ahol a Xlanul a parancsot. János báhintázó testeket tart a kötél [fákon ?Csi. meg Ferenc furcsállták Hallgatag folyók hömpölygését siratom, tmagukban, hogy miféle dokmcl.vffkben a hínár alatt , ., . eröszak-fojtotta hulla lebeg. ff0T _af' amelgxk vizsaalS érzem a megalázottak és a szabadsagot- Va oket> aho9ü 0 kupec u dühöngését, s velük |szomjazok t kjvakat szokta nézni, de fenem én, is az acélt. |kénytelen-kelletlen kinyújFáj, hogy bilincsek csörgését, s fegyverek öották a nyelvüket kénytelen erre hozni a szél. _ |ropogósát j _ Magának akknra ,vr s hogy vannak, kik boventermo országok- * éhbérért koldulva sanyarognak. |ban|rari' mmt e(™ marhanak s hogy városokat, országokat és embereket\mondta Sipek és még jobban kihúzta Ferenc nyelvét. ^ Hekub izgett, mozgott, zsebtart még kezében az önkény hogy életeket kell még áldozni az életért. Mindezek fájdalma sajog bennem, de bennetek bízom s veletek indulok ezek ellen, ó. ti megértők. GÁL SÁNDOR .tkendőjét tömködte a szájába, alig tudta visszatartani margát, hogy hangosan fel ne Znevessen, annyira élvezte a. • helyzetet. — Na, most igyanak meg kendtek egy pohár meleg vizet, — vezényelte tovább Ottmár, miközben kedélyesen ütögette Ferenc hasát. János bácsinak sehogy se akart lemenni a meleg viz a torkán. — Na, mi az, nem ízlik? — kérdezte a szerepébe magát egyre jobban beleélő heccmester —, gyerünk csak öregem azzal a meleg lötytyel, az nagyon jót tesz magának. Hekub már fuldoklott a visszatartott röhögéstől, amikor visszajött az irodából a parasztlegény, aki évekkel ezelőtt már volt egyszer a szanatóriumban. Egy pillanatig csodálkozva nézte félmeztelenre vetkőzött társait. amint nagykeservesen isszák a meleg vizet. — Hát maguk meg mit csinálnak, János bácsi? — Meleg vizet iszunk. Nem látod. A doktor úr megvizsgál minket. Jobb lesz, ha te is hozzálátsz! — Miféle doktor úr? t— kérdezi a legény. — Itt a fehér köpenyben. — Ügy? — mondja a legény és hosszan elnyújtja a szót. — Hagyják abba az ivást! — szól oda keményen társainak. Azok nem tudják, mire véljék a dolgot, de a felszólítás kapóra jön, mert o meleg víz sehogy se akar lemenni a torkukon. Sipek dühösen förmed a parasztlegényre, mert bosszantja, hogy megzavarta a jó mulatságban. t— Hogy jön maga ahhoz, hogy beleavatkozzék az orvos munkájába? — Maga hogy jön hozzá? — kérdezi vissza a legény és szúrós szemmel néz Sipekre. — Hogy hogy én? kezd hebegni. — Maga, maga! Azt hiszi, hogy mert falusiak vagyunk, minket már be lehet csapni? Olyan orvos maga, mint én. — Hogyan mondhat ilyet!? — próbálja az álorvos védeni a helyzetet. — Ügy, hogy itt este nincs vizit és vizsgálat, csak délelőtt. És akkor se meleg vizet itatnak az emberrel. — Hű a rézáldóját —, döbben rá Ferenc is a huncutságra és megütközve néz a kezében tartott pohárra, majd a »doktorra«. Ez a tekintet nem sok jót ígér, mert Sipek a »szégyen a futás, de hasznos« jelszóval lassan hátrálni kezd az ajtó felé. Mielőtt azonban ki tudna ugrani, Ferenc egy lépéssel mellette terem és elállja az útját, majd elébe tartja a meleg vízzel még mindig félig telt poharat. — Ezt az úr igya ki! F

erenc hangjában van valami fenyegető. A heccmester egy futó pillantást vet Ferenc felemelt karjára, ami olyan vastag, mint a dereka. A hang és a kép minden agitációnál ékesszólóbban győzi meg, hogy itt engedelmeskedni kell. — Csak legalább ez az átkozott Hekub ne lenne itt — issza ki keserves fintort vágva Sipek a meleg vizet, miközben Hekub kaján képét nézi. — Váljék egészségére, »doktor úr«! — mondja Ferenc. — Oszt máskor játsszék a keresztanyja térde kalácsával, de ne mi velünk. Kinyitja előtte az ajtót és Sipeknek azt se kell mondani, hogy kívül tágasabb, úgy nekiiramodik, mint akit meghajtott a meleg viz és meg se áll addig a bizonyos helyig. KÁLMÁN LASZLO