Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

Csütörtök. 1938. március 2». 5 fl lélektani gyermekgondozóban Egy fontos intézet munkájáról és problémáiról Anonimok és Anonymu- mindenképpen megakadá- nek a nagyon szükséges insok — így nevezik magu- lyozzák a gyermekben a kó- tézetnek nagy problémája, a kat egy intézet munkatársai, ros lelkialkat kifejlődését, végleges és igazán megérdeakik. tartózkodnak minden- Nézzünk egy-két példát melt léte, helyiségei csak a féle feltűnéstől, annál töb- Gyógypedagógiára való irá- rendelőintézet sürgős bővitébet áldoznak hivatásuknak, s nyitás végett az egyik közeli sével oldható meg. A tervek dolgoznak csendben a tár- községből hétéves kisfiút ho- szerint ott' egy egész emesadalomért. Név szerint nem zott be vizsgálatra a tanító leti részt kapnak. S óhajuk: is említek közülük senkit, néni. A gyerek anyja is jött, csak bővülne már az a renmert mindegyikőjük mun- s először az ő lelkébe néz- delőintézet. Régi óhaj és kéja benne van a másiké- tek, aztán a gyerekéébe. Ki- égető probiéma az Is Hbgy ban és a többiekében és derült, hogy a gyermek . , ' fordítva. Együtt, egy kollek- egészséges, számfogalma egészségügy, kertesek tivában tevékenykednek ideg- ugyan gyenge, egy-két to- « halaszthatatlan megoldást pszichológusok galmat is elvét; de miért? nyerjenek vele, többek kö-' Azért, mert majdnem negy- zött a gyermeklélektani gonven napot hiányzott az is- dozó jobb sorsa is. A moskolából, s otthon sem fog- tani társbérlet már csak lalkoztak vele eleget. A gye- azért sem jó, mert zavarják reket — nagyon helyesen — munkájukat a nagyterem nem javasolták gyógypeda- többi gazdái. A minap is ott gógiára. és bűnhődni akarás gyógyászok, gyermekgyógyászok, normáléi gyógypedagógusok. Öszszesen tizenhármuk együttes munkája jelenti egész DélAlföldön az egyetlen ilyen jellegű intézményt, az Ideggyógyászati és Lélektani Gyermekgondozó Intézetet. Pácienseik nemcsak Szegedről keresik fel őket, hanem Egy család zsarnoka miatt A gyermek egész életére próbázott egy este a Temetkezési Vállalat kultűrcsoportja. A próba után bennfelejtettek egy koporsót, s lett másnap nagy riadalom a rendeléskor: ugyanis ezt az intézetet — mint már írtam is — arra rászoruló gyermekek és szüleik látovésbé nak. És más szépsághiba A legszükségesebb intézeti berendezésről szólva: hát az Orosházáról, Makóról, Szen- kiható döntések születnek itt tesről, Hódmezővásárhelyről nagyon alapos vizsgálattal, is, nem is beszélve Algyő, tanulmányozással. A jövő Tápé, Röszke, Mihálytelek, hétre például berendeltek Sándorfalva Deszk s még konzíliumra egy egész csa- .... . . .. ,elkiigme_ egy sor más községbehrol, ládot, egyetlen kis zsarnok a*e™lJ®'ki11S™' akl gyógykezelésükre szorul. miatt, aki csupán ötesztenBiztosítással és anélkül, ide dős, de az anyjától kezdve kln®k sem hasznait, legkebárki gyereke jöhet, váloga- a nagymamáig mindenkinek vésbe a eyogyulast varók" tás nélkül mindenkit díj- a fejére nőtt odahaza. A mentesen vizsgálnak és ke- szülők és nagyszülők jokzelnek. Olyan tanácsi intéz- szor ellentétes nevelésének mény ez, ahol nincsen be- hatása alatt él a gyermek. vételi rovat, s így a legális, Előtte vitatkoznak jó, vagy vagy illegális praxis gondo- rossz cselekedete, dicsérése, is szegényes. Ahány bútorlata sem merülhet fel. En- vagy kikapása miatt, s ezt darab, annyiféle, de annyi nek ellenére minden más a kjs emberke alaposan ki- gazdája is van, mert jóforegészségügyl intézmény tud használja. S az anya — ép- mán minden szükséges búróla, s a munkatársak a pen idejében — a lélektani tor kölcsöntárgy, vagy bizolegteljesebben együttmüköd- gyermekgondozóhoz fordult mányi alkalmi vételből erenek a többi egészségügyi in- segítségért, hogy a kis zsar- dő. Egyszerű, de mégis ortézménnyel. nckot el ne veszítse egy vosi, rendelői berendezés, s egész életre. egyéb felszerelés kellene ide Imikor az anya lelket is Hoivnnmint addis is- arni'g az intézet vizsgálni kell neiTUUnilU« végleges helye elintéződik. A példákat lehetne foly- Egy pici szépséghiba azonMilyen tüneteket,- vagy tatni vég nélkül. De most ban még sürgetőbb: 13 emkóreseteket vizsgálnak és r.ézzük magát az intézményt, ber ne hat fehér köpenyen gyógyítanak itt? »Ideges a amely tavaly még az Ideg- osztozzék. Aki ugyanis nagyermek«, »Lelki defektus klinika alagsori helyiségében marabb beér a rendelésre, gyötri a fiam«, s a másik: voit összezsúfolva. Nemrégi- azé a köpeny, a többi pedig »Rosszul tanul« stb. Ide tar- ben került mostani helyére, »civil«-ben dolgozik. Nem jó toznak a környezeti bántál- de előre kijelenthetjük, hogy ez így. Becsüljük meg az Itt makat elszenvedett gyerme- ez is csak ideiglenes meg- dolgozókat sokkal, de sokkal kek, a funkcionális idegbe- oldás, mert a tanácsháza jobban, hiszen ők már kotegségb^n levők, a testi fo- épületében, az úgynevezett rábban megmutatták, hogy gyatékosság miatt fellépő Sóhajok hídja alatti részben, mire képesek: hosszú időn lelki defektusban szenvedők, a voit békeiroda helyisé- keresztül társadalmi muna beszédzavaros gyerek, az gej távolról sem teremtenek kában végezték mai áldozaagyondédelgetett családi száméra ideális környezetet, tos mlankájukat, hogy talajt zsarnok, vagy az egyáltalán Társbérlet ez, mert a nagy- és megbecsülést teremtsenek nem nevelt, a kis bandákba terem egyben a tanács kul- na csak Szegeden, de egész verődöttek, s még lehetne túrterme is, jóllehet a vizs- Csongrád megyében is az sorolni a »típusokat«. Való- gálatoknál minden pici he- Ideggyógyászati és Lélektani ságos búvárkodás folyik itt, íyiséget, még a színpadot és Gyermekgondozó Intézetnek. A

lat;Ól a mii l/an kor tisztességes megélhetést ItíVGl dlíHl l\ap- adott nekem a néphatalom? tíim elég terjedelmes. Sö- Leginkább azért, mert mind lO'Ujtét tónusú a gyakorlott tollal rótt sorok vallomása, s a vallomásból őszinteség érződik. Az aláírás hiányzik a levél végéről, ehelyett azt mondja az ismeretlen, hogy elvtársának fogad engem a Délmagyarcrszág március 7-i számában megjelent „Igaz hazafiak és álhazafiak" című cikkemért, amely meggyőzte őt arról, hogy „a kommunizmus az emberiség egyetlen járható útja." Ezt az embert más tőről azon sérelmeket, amelyeket el kellett szenvednem 10—12 év leforgása alatt, személyes sérelmeknek fogtam fel". Mit tagadjam: ha négyöt évvel ezelőtt olvasom e sorokat, én is hóhérért kiéitok. Mert minden stimmel ugyebár az elmélet szerint is. Az illető egyetemet végzett burzsujgyerek — aki soha nem fogja elmetszeni a köldökzsinórt, amely osztályához köti — ennélfogva nem is tehet mást. mint metszették, mint engem. Az lépten-nyomon belemar a hogy a jelentkező esetekben öltözőt is kihasználják. Enő apja kizsákmányoló volt, az enyém kizsákmányolt, tehát osztályhelyzeténél fogva egészen másként látta a világot. Amikor észrevette, hogy az élet porondján milyen tökéletesen érvényesül az „aki bírja marja" elv, ő is az érvényesülés sine qua non-jának tekintette a gyengébbek eltaposását. De jött 1945, s neki még egészen fiatalon taktikát kellett változtatnia, ha meg akart maradni. Levelében így írja le a népi államhoz való viszonyát: „Apám kizsákmányoló, ellenséget láttak bennem. És ha nem Is tudatosan, de az is voltam, mert a szám nekem sem állt és okoztam annyi kárt, mint egy tudatos jómadár. Természtesen kirúgtak munkahelyemről előbb-utóbb," Mondanom se kell, jobban örültem volna, ha egy munkástól kapok dicsérő levelet a cikkemre. Mindig azt tanultam, hogy amikor egy proletárdiktatúra testébe. Mondom, így fogtam volna fel jómagam is, amikor még divat volt csupán fehérnek és feketének minősíteni az élet kúszált jelenségeit és leegyszerűsíteni az osztályviszonyokat. Ma már azonban nem mondok meggondolatlanul ítéletet, s én ezt tizenhárom éves kommunista párttagságom egyik nagy eredményének tekintem. Itt fehszik előttem a levél. Sajnálom azt, aki írta, mert el tudom gondolni, milyen szörnyű lehet két ellenséges társadalmi osztály mesgyéjére kikerülni és sehová nem tartozni. Mert Íme olvassuk csak: „Túlságosan a környezetem befolyása alatt álltam ... És talán még ma is ott állnék, ha nem alapítok egy külön kis családot és nem szakadok el kommunistát az osztályéi- előbbi környezetemtől. Apám lenség dicsér, akkor az va- ma is rendszeresen hallgatlamilyen hibát vétett. De kapitaiista mákonyt a azért gondosan elolvastam J H , , , a levelet, amely végig sírás rádióban. Ott ül és akárhogy és önhibáztatás. Egy 32 éves zúg, recseg, hogy az emberbűnös fiatalember menekü- nek az idegeire megy, halilése a tegnapból, amelynek gatja ^ én már nem hall. visszataszító valóságát kín' keserves vizsgálódás után pillantotta meg. Lehet-e hinni neki? Többek szerint semmiképpen sem, mert az apja kizsákmányoló volt és tudni való, hogy a vér nem válik vízzé. Lám, ő is beismeri, amikor leírja: „Én is ott ordítottam a sorban torkom- ... hnev szakadtából, hogy „Minden tfl elnlSZem, ben .. „„„„4- „Irat»'* niC7. magyar egyet akar", „ruszLődi Ferenc kik haza" stb. Miért, amimárciusi száma után egyetemes irodalom e fáklyáihoz, a többi lapok után — enyhén szólva furcsa lenne. Juhász Gyula és Móra Ferenc a magyar irodalom nagyjai közé tartozik. Juhász Gyula osztályharcos költészete, Móra Ferenc radikális prózája és publicisztikája is a mienk. Mivel Juhász Gyula és Móra Ferenc Szegeden éltek és alkottak, a szegediek kétszeresen a magukénak érzik őket. Az irodalomtörténeti kutatásból származó közlésekben azonban a lapnak nem lehet egyoldalúságba siklania, az egyetemes magyar irodalom rovására, mert óhatatlanul a provincializmus jegyeit kapja. (Nem beszélve arról, hogy más szegedi írók hagyatékának és életművének közlése — például Radnóti Miklós — teljesen hiányzik a Tiszatájból.) A provinciális vonások megtalálhatók a Tiszatáj külsőségein is. Gondolok némely írások kétökölnyi címére, több helyen a szerzők nevének ízléstejen, nagybetűs formáira stb. Ez a tipografizálási mód kulturálatlan, vidékies, húszesztendővel ezelőtt elavult. Ehhez tartozik a tipográfia hullámzása. Ez vonatkozik például a szerzők nevére, azonos terjedelmű cikkek élén. így nem szabad nagyigényűnek szánt kulturális folyóiratot kiállítani. A lap nem tud komoly kulturális, Irodalmi hatóerővé válni az ország e részében. Az ellenforradalom előtti Tiszatáj sem volt képes erre. Jelenleg nem az a hiba, hogy a szerkesztőség figyelme nem terjed ki ilyesmire. A nagyobb térhódításnak egyéb akadályai vannak, amelyek remélhetőleg a közeljövőben megszűnnek. Ez esetben már szervezési és helyes szerkesztési kérdéssé válik, hogy a lap hasábjain a hódmezővásárhelyi, orosházi, kiskunfélegyházi stb. írók, költők, induló irodalmárok helyet kapjanak. Kik hibáztathatok ezekért a figyelmetlenségekérF? A Tiszatáj szerkesztő bizottságának egésze — következésképpen e sorok írója is. Az is igaz azonban, hogy ilyen, kisebb gyűlésből álló (tizennégy fő) szerkesztő bizottság nem vállalhat kollektív felelősséget a lapért, mert nem is látja a lap összeállítását. jji negatív vonások könnyen kiküszöbölhetők a lap munkájából. Csupán több figyelemre. eseménybeli és politikai körültekintésre van szükség a lap szerkesztésénél. Végezetül néhány szót a márciusi szám tartalmáról. E számban nagyon szép és bíztató írások jelentek meg. Simon István: »Az én generációm adóssága« című írásában mélyről jövő őszinteséggel tesz aktuális visszapillantást saját munkáskorára, mely egybeesett gverekéveivel, a Horthykorszakban. összehasonlítja az új értelmiség helyzetét azzal a korszakkal, amelyből az új értelmiség kisarjadzott. Felteszi a kérdést: Mivel adós a munkásokból lett tanárok, orvosok, jogászok ifjú nemzedéke a munkáshatalomnak? Simon István válasza: egy élet becsületes, őszinte munkájával. Juhász Gyulától két kiadatlan levél és egv ismeretlen vers jelent meg Madáesv László kommentálásával. Érdekes Mikszáth-novellát közöl a lap: -Egy magvar nemes és házatája«. Többek között az a nevezetessége ennek a Mikszáth-novellának — mint Nacsády József írja —, hogy 1895. február 8-án jelent meg először a »Magyar Alföld« című szegedi irodalmi folyóiratban, s azóta feledésbe merült Dombi Béla: »Tanító bácsi« című írásának legnagyobb érdeme közelsége és hitelessége. Kerényi György egy háborús visszaemlékezést ír meg, A téma a második világháborúból való, s aktualitása máig sem kopott meg. Csjllik László elbeszélésében de_ rűs, néhol nevetséges atmoszférát teremtve meséli el könnyed, gördülékeny stílussal egy öreg. méltóságos titulussal rendelkező tanítóképzői igazgató előtt a diákok audenciáját. A színes elbeszélés ügyesen mutatja be a régi tanítóképzők megmerevedett, az élettől elszakadt, éppen ezért sok esetben komolytalanná vált nevelési rendszerét. a lap lírai termésében kiemelkedőek Lődi Ferenc »Dobolj riadód és »A kék óceán« című versei. (Lődi Ferenc költészetében az utóbbi hónapokban a lassú kibontakozás első vonásai tapasztalhatók, a versek mélyebb érlelődés után kerülnek papírra. A »Szülőkcímű vers — Tiszatáj februári szám — szerintem fordulatnak számít Lődi Ferenc lírájában. Az utat tévesztett ember lelki vajúdásának, eszmei kínlódásának az eredménye ez az őszinte, önbíréló. tiszta hang.) F. Diósszilágvi Ibolya, Nagyváradon élő magyar költő »Hetvenen túl« és Hatvani Dániel, fiatal egyetemi hallgató »Téli napsütés« cimű költeményét teszi közzé a lap. Gurszky Istvánt Anna Frank naplójának színházi elődása ihlette lírai emlékezésre. Ügyes megoldás a TTIT megyei titkársága által szerkesztett »Tudomány. nevelés, technika« oldala és Nacsádv József tartalmas könyvismertetése. A Tiszatáj értéke nagvot nőne. ha meglévő gyengeségeit kiküszöbölné. Gondolataim rögzítésének a végére gatom. Apám őszhajú öregember, kizsákmányolta önmagát és másokat is. A vagyonért. Érdekes, a kizsákmányolást nem tartotta becstelenségnek, de talán ez nem is érdekes, mert a kapitalizmusban más mértékkel mérnek. Más az erkölcsi norma." ebaz emberben megszakított valamit a nagy felismerés és most magába süppedten csakugyan csömört érez eddigi tevékenysége miatt. Ez pedig nyilvánvalóan abból ered nála. hogy megértette: a munkásosztály erkölcsi felfogása száznyolcvan fokot tér el a volt kizsákmányoló osztályo* erkölcsi nézeteitől. Az 1945-ös felszabadulást és az 1956-os ellenforradalmi támadás leverését erkölcsös dolognak, sőt a legnagyobb jótéteménynek tekintik a dolgozó osztályok. mert mindkettő következményeképpen az ő kezükbe került, illetve az ő kezükben maradt u hatalom kormánykereke. Nem kétséges, hogy ugyanakkor ugyanezt a két történelmi aktust a világ legnagyobb erkölcstelenségének és gaztettének tekintették és tekintik ma is a kizsákmányoló osztályok maradványai, mert a kommunista Párt által vezetett népi demokratikus rendszer „közönséges munkára" ítélte őket. Nehéz ezt megérteni olyanoknak, akiknek a magántulajdon a legimádandóbb szentség, de ha az én ismeretlen levélírom megértette, ezután valószínűleg könnyebben tájékozódik n-ajd és megtalálja a szocializmushoz vezető ösvényt. Bizonyára akadnak olya« nok a magamfajták között is, akik máris a vészharang köteléért nyúlnak, hogy vigyázat kérem, itt egy ellenség lába alá akarnak pallót csúsztatni. Pedig sző sincs erről. Én helyben hagyom, amit a levélíró mondj „A konszolidáció után természetesen kirúgtak. Nem csuktak le, mint ahogy megérdemeltem volna, csak kirúgtak, megleckéztettek. Azt hiszem, átláttak rajtam, mint az üvegen." Akárcsak ő, jómagam is nagylelkűségnek tartom, hogy az ellenforradalom leverése után szabadon hagyták, hiszen tudott dolog, hogy mi minden megtévedt dolgozó embernek testvéri jobbot nyújtunk, da ha ellenségeink emeltek iánk kezet 1956 októberében, azt nem bocsáthatjuk meg, nekik bűnhődnlök kell bűneikért. Jogos tehát a munkások tiltakozása, jogosan mondják azt, hogy nem adnak csókot ennek az embernek, mert pofont kaptak tó« le. S érdekes, a levélíró is tudja, hogy bizalmatlanok vele szemben: „Én nem tartozom származásomnál fogva ahhoz a kategóriához —« mondja —, amelyet mosta« nában „megtévesztett mun« kás" néven emlegetnek. Ennek a kategóriának könynyebb az eszmélés... De én nehéz út előtt állok. Szeretném kitenni a lelkem közszemlére: lássátok, én is. De nem választhatom ezt az útat. mert biztos vagyok benne, hogy az Igazak, a becsületesek iogos kételkedésébe ütköznék«. Mégis, mit mondhatflk ennek az embernek, IUI\ akj azért fordult lwzzám. mert kíváncsi a véleményemre. Azt mondom neki, hogy a mi társadalmunkban még azoknak is megvan a lehetőségük a boldogulásra, akik nagy bűnöket követtek el a népi rendszer ellen. Csakhogy ennek az az előfeltétele, hogy tisztességesen és nagyon szerényen viselkedjenek és dolgozzanak; Nem tűrünk meg semmiféle kárcsinálást, sem az emberek fejében, sem a társadalmi tulajdonban. A levélíró önként vállalta, hogy bűnhődni akar bűneiért És én egyetértek vele, amikor azt Írja: „Dolgozni fogok, némán, kizárólag nehéz fizikai munkán. Ez arra is jő lesz, hogy megtisztul jak;.;" • Az alkalmat szívesen megadja a munkásosztály és ha azt látja, hogy a levélíró csakugyan őszintén akarja a beilleszkedést, hajlandó fátyolt borítani a múltra. De tetteket, feltétlenül tetteket akarunk látni, mert szavakkal nem lehet helyrehozni az elkövetett bűnt. NAGY ISTVÁN Dohi Istvön táv'rata a tuniszi elnöühttz Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke üdvözlőtáviratot küldött Habib Burgibának, a Tuniszi Köztársaság elnökének a Tuniszi Köztárcaság függetlensége kikiáltásának második évfordulója alkalmából A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szeged városi bizottsága holnap, pénteken este 6 órai kezdettel a Kálvin téri pórtházban Un. értem("oí'yan'ősrintán'éTtVtaTzto! »«!»*»?*.wndez »KISZmegEgyéves a KISZ • alakulásának első évforduhen divatos kispolgári. szeméb—kedő l1Ój* alkalmából. Beszédet éttől, ravasz agvafórtságtól ——r s J>zendr° Sándor a mindenkorra elhatárolva - '«mé- Vezet°se?cnyemet, amilyen tiszte^-' waü_ j™* kiküldötte majd kuituj ralis műsor következik. A • műsor kereteben fellép aPeSIKLOS JÁNOS "dagógiai Főiskola Énekkara, dákkal mondtam el — régebbi időkletességet megkíván a tollfor-atás. a Jutaárugyár és az úttörők tánccsoportja, valamint a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei. Ugyancsak az évforduló alkalmával ttnnepi összejövetelt tart a KISZ Szeged járási bizottsága szombaton délelőtt 9 órakor a Sztálin sétány 10. szám alatt. Ez alkalommal a szervezeti életben kitűnt kiszeseket jutalmazzák meg.