Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

Péntek, 1958. február 7. s ^ pálforduló egyre jobban a falu figyelme a Kossuth termelőszövetkezet felé ? A deszki Kossuth Terme­lőszövetkezet házatáján sok érdekesség történik mostaná­ban. Úgy nő, erősödik ez a közösség, mint langyos má­jusi zápor után az erdei gomba. Két-három hónappal ezelőtt még csupán nyolc­vanegynéhány taggal szá­moltak itt, most pedig több mint 120-szal. Adamov Mihályné egy ba­rátnőjével együtt így véle­kedik a múltról és a mos­tani új helyzetről: — Amikor még mi is be­léptünk az öt holddal, meg a felszereléssel, voltak, akik csúfolkodtak rajtunk kezdeti szegénységünk, nehézségeink láttán. Most meg, akik még mindig nem békültek meg a termelőszövetkezettel, ekép­pek fakadnak ki a kocsmá­ban, meg ahol éppen össze­akadnak egymással, s vala­melyik tsz-tagot kapják a nyelvük hegyére: mi a baja lehet neki, bent van a kö­zösben. alája hordanak min­dent! így aztán csak lehet is élni!... Élénk élei a fiatalok között Ma már azonban egyre kevesebb az olyan ember a faluban, aki hallgatna az ilyen bolond lyukból fújdo­gáló beszédekre. Különösen nagy pálfordulás történt a fiatalság körében. Két héttel ezelőtt alakult meg a ter­melőszövetkezetben a KISZ­szervezet. Az első alakuló taggyűlésen tucatnyi egyéni gazdalegény, s lány is ott ült a szövetkezeti cimborák kö­zött. Amikor arról lett szó, hogy ki lép be, ki nem, az egyéni fiatalok közül nyol­can szólaltak meg, hogy ők ugyan a falusi szervezetbe is elmehetnének, de ha le­het, mégis idejönnek a szö­vetkezetiekhez. Benczik Lász­ín lót, 12 holdas egyéni gazda fiát a vezetőségbe is bevá­lasztották. így lettek már az első gyűlésen 28-an a szö­vetkezeti kiszisták. A lelkes fiatal gárda máris nagy fá­ba vágta fejszéjét. Negyven tagú kultúregyüttest szer­veznek, amelyben nemcsak fiatalok, de idősebb embe­rek is énekelnek, táncolnak, játszanak majd. Saját tánc­ruháik, s a szerepléshez szükséges egyéb kellékek is megvannak már. A tsz ve­zetősége mindenben segít, hogy most a téli ráérő idő­ben hangulatos kulturális élet alakuljon ki ne csak* a szövetkezetben, hanem az egész faluban is. A sokféle sportszer után például épp a minap vásároltak a KISZ részére négyezer forintos le­mezjátszós rádiót. ígéret van arra is, hogy ha megalakul a KISZ saját zenekara, a gazdaság ajándékképp meg­veszi számára a szükséges hangszereket, sőt zenetanárt is alkalmaz. A szövetkezeti KISZ-titkár Savanya Ferenc fiatal fogatos-legény lett, aki a sokféle napi munkája mel­lett sokat törődik a szerve­zéssel. Máris számba vette azokat a fiatal szövetkezeti tagokat, akikre biztosan szá­míthat a szervezet. Ma még tízen vannak, de a jelek sze­rint lesznek többen is. Az asszonyok is tevékenyek Nem kisebb a mozgolódás mostanában az asszonyok körében sem. Néhány éve sok egyéni gazdafeleség job­ban féltette a férjét a szö­vetkezettől, mint a kikapós menyecskéktől. Most meg — ha egyelőre nem is sokat beszélnek még a belépésről — maguk is szívesen láto­gatnak el a szövetkezetbe, ha meghívják őket. Ottjártam­kor is éppen teadélutánra készülődtek a szövetkezeti asszonyok. Az egyéni gazda­asszonyokkal való találko­zásnak szánták ezt. Egyedül csak ízes sóspogácsát 15 kiló lisztből csináltak, s többen remekelni készültek ez al­kalommal a tortakészítés tu­dományából is. A találkozó legfőbb céljának a szövet­kezeti nőszervezet megalaku­lását tekintették, melyben az egyéni asszonyok is képvisel­tetik magukat. Megkérdeztem az egyik egyéni asszonyt: mégis mi­vel magyarázható ez a nagy változás, hogy a Kossuth szö* vetkezet máris szinte az egész falu központja. — Hát csak azzal — vá­laszolt a világ legtermésze­tesebb hangján —, hogy a Kossuth szövetkezet tagjai jól dolgoznak most már. Olyan jövedelmük volt ta­valy is, hogy olyanra mi is NA PJAINK ÜIIIIIIIIIHIIHINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH1 örvendetes, hogy a »Szép Szegedérte-mozgalom = mindinkább "gyökeret ver*. Lépten-nyomon halljuk, s hogy egyes társadalmi szervezetek elfogadják és g Igyekeznek érvényesíteni nemes célkitűzéseit, amely­3 nek lényege: társadalmi összefogást a város szebbé H tételére. Mostanában egy újabb mozgalom bontakozásá­s nak vagyunk — nem szem, hanem inkább — fülta­= núi. Ez a mozgalom korántsem olyan népszerű, fő­| leg a Belvárosban lakók előtt. Ezt az újdonságot az = előbbi említett akció szinonimájaként a "Hangos 3 Szegedért«-mozgalomnak lehetne nevezni, buzgó 3 apostolai pedig a különböző kereskedelmi vállalatok, s Azt nem lehet már tudni, hogy ki volt a kezde­§( ményező (pedig jó volna, hogy a Kárász utca, a 3 Klauzál tér, a Kelemen utca lakói, az itt lévő hiva­g talok dolgozói esti imájukba foglalják nevét), de 3 egyik buzgó folytatója az Állami Áruház volt, amely = minden akcióját az üzlet elé kiakasztott hangszórón g reklámozta, népszerű slágerekkel vegyítve. Az el­li múlt napokban a Virág Cukrászda helyiségeiben nyílt Ü sportszerkiállításra hívták fel a figyelmet félórán­S ként egy-egy pattogó mambóval, vagy "csa-csa-csá*­g val. A fiatalságot izgalomba hozó ritmusok még ott j kavarognak a Klauzál tér házai között, amikor g tegnap reggel újabb hangszóró szólalt meg — a Ká­li rász utca sarkán. Hát igen: hideg konyhabemutató g van a Csemegében. A cukrász és konyhaművészeti g remekekhez a gusztust, természetesen az "Ahogy lesz, g úgy lesz* dallama és szövege adja... Állami kereskedelmi hálózatunk különböző ak­3 cióit, "heteit*, kiállításait a vásárló közönség kedve­li zően fogadja. Bizonyíték erre az Állami Áruház 3 vevőforgalma, a sportszerkiállítás sikere. Azonban a g hírverés eme, mambóval súlyosbított formáján eny­f! híteni kell. Legalább úgy, hogy a hangszórókat keve­= sebbet foglalkoztatják és főleg halkabbra állítják be g az erősítőt. Ne adjunk tápot azoknak a rosszmájúaknak, akik g azt állítják, hogy a "Hangos Szegedért*-mozgalom, a 3 hangszóróbömböltetés azért jött mostanában divatba, g mert a kereskedelem titokban »vatta-hétre* készül. 3 A belvárosi utcák lakóinak és a járókelőknek akarják 3 eladni növekvő vattakészletüket, amely kiválóan al­s kalmas a füljáratok eldugaszolására. (nl) öt évre szerződést kötnénk előre. Harminckét új lag Lele Ferenc elvtárs, a tsz elnöke tapasztalt kommunis­ta vezető. Tudja jól: a gaz­dasági siker csak akkor ér igazán sokat, ha az erkölcsi sikerekkel is párosul. Sőt az erkölcsi tekintély még fon­tosabb. Az új termelési ter­vek szerint például az idén sokkal több ipari nyersanya­got, zöldségfélét termeszte­nek, mint tavaly. Üj növény­kultúrát honosítanak meg, többek között a nagyüzemi dohánytermelést. Előrelátha­tóan ez évben a tavalyinál lényegesen több lesz a jöve­delem, mégis kevesebb osz­talékot terveznek, mint amennyi az utóbbi volt. 40 forint 29 fillér helyett 39 forintot munkaegységenként, mert sokkal több lesz az idén az építkezés, állatvásár­lás, egyéb beruházás, mint amennyi a múlt évben volt. S ez mégsem riszt vissza sen­kit sem a belépéstől. Hiszen 32 új tag — ennyien léptek be mostanában —, már ma­gában is egy közepes kis szövetkezet. Van remény ar­ra, hogy tavaszig 50 is lesz. Erzsike, a szövetkezet nép­szerű könyvelője jegyezte meg, hogy az előrelendülés­ben sokat segített most a szövetkezeti tagok nyugdíja­zásáról szóló kormányrende­let is. Jól járlak az öregek A szövetkezetnek öt nyug­díjas tagja volt eddig, kik­nek a közösség saját zsebé­ből folyósított eddig havi nyugdíjat, azontúl kenyér­gabonát, háztáji földet és más apróbb-nagyobb juttatá­sokat is kaptak. Ezzel ők meg voltak elégedve, de a kívülállók nem vették ezt komolyan, mert a tagság szó­többséggel bármikor meg is vonhatja. Most azonban már az Országos Nyugdíj Intézet­ben írják majd alá utalvá­nyaikat. Ez másként esik latba a falusiak előtt. Sokan valósággal irigykednek már az öt öregre. Mondogatják: "Volt eszük, jól jártak. Rö­vid idő alatt szépen meg­alapozták öreg napjaikat* Az ilyesmire a fiataloknak is már most gondolni kell. Senkinek sincs a homlokára írva, meddig bír dolgozni, s mit szánt neki egyéni sorsa. Im, mint a példa mutatja, Deszken gondolnak is erre a fiatalok és az idősebbek is. Nagyon sok mindent lehet­ne még elbeszélni erről az érdekes szövetkezetről. Fel­emelő érzés látni minden jó­szándékú embernek, hogy ennek a közös gazdaságnak csak a hírneve öregszik, de a kollektíva és ereje egyre fiatalosabb. Csépi József Feliilvi7sqá!iák a zsibárusok ipar­engedélyét Az utóbbi hónapokban több panasz hangzott el, hogy a Marx téren a heti­piacos napok alkalmával árusító zsibárusok üzérked­nek, mind a vételnél, mind az eladásnál becsapják a vevőket. Ezenkívül feltűnő­en sok honvédségi eredetű holmit árusítanak. Alapos a gyanú, hogy e zsibárusok nem éppen tisztességes úton jutnak az ilyen holmihoz. A városi tanács kereske­delmi osztálya a közelmúlt­ban utasítást adott ki, hogy a kerületi tanácsok keres­kedelmi előadói vizsgálják felül a területükön működő zsibárusok tevékenységét és ha a vizsgálat során igazo­lódik, hogy működésük so­rán szabálytalanságot követ­tek el, tevékenységükkel a kiadott rendelkezéseket sér­tik, akkor, ha szükséges, az ilyen zsibárusok iparigazol­ványát vonják be. cA biztőiuúíf hzhlt adják M ű. . az emberek fel tudják IllSZvlll, idézni képzetükben, mi­lyen nagyszerű és biztonságos érzés egy oltalmazó kar alá húzódni, ha veszede­lem fenyeget. Abból a feltételezésből in­dulok ki, hogy a gyermekkor, a háború évei, vagy akár a köznapok küzdelmei szinte mindenkinek hoztak olyan pilla­natot, hogy egy erősebb barát óvta meg az ütéstől, a szenvedéstől, vagy éppen a haláltól. A biztonságnak ez a boldog­sága fogta meg a kommunisták és a többi sok millió becsületes ember lelkét 1956 november elején is, amikor kéthe­tes aggodalom és a haza sorsának félté­se után végre azzal a tudattal dőlhettek álomba, hogy holnap már könnyebb lesz. Kinek a karja hárította el a magyar nép feje fölül az ellenforradalmi gazság és könyörtelenség Damokles kardját? A szovjet katonáé. Azé a katonáé, aki talán tizenkét évvel korábban is fáradt, fázott és vérzett azért, hogy emberré emelkedjék Magyarországon is a mun­kás, paraszt, értelmiség —, a kis ember. Ha visszanézek a tizennégy hónappal ezelőtti napokba, meg kell állapítanom: a szovjet katona adta meg a végső biz­tonságot, még a legtisztábban látó kom­munistáknak is, nem beszélve azokról a jóhiszemű állampolgárokról, akiket tö­kéletesen megzavartak az események. Amikor néhány szovjet tank ledübörgött Tisza-hídról és a tanácsházát körülkapva ártalmatlanná tette a félelmet okozó és haláltvető ellenforradalmi vezércsopor­tot, fellélegeztek a békés életet és a szocializmust kívánó szegedi emberek tízezrei. A szerelmeseknek a zavartalan tiszaparti sétákat és ábrándozásokat, a dolgozó embernek a további alkotó­munka igazi örömét jelentette a szovjet hadsereg határozott fellépése. Soha nem felejtem Sí "éref sebb csoport fogta körül azt a mokány tádzsik harcost, aki az egyik platán tö­vénél állt meg szétvetett lábbal, villám­géppisztollyal a vállán. A nyárspolgárok, az aggszűzek, a vastagszivarú ex-keres­kedök úgy bámultak a rebbenéstelen sze­rrlű és mozdulatlan arcú szovjet kato­nára, mintha valami csodalény lett vol­na. (Ami egyébként az ő szemszögükből megítélve érthető, hiszen két nappal ko­rábban a bíboros hercegprímás, mással kecsegtette őket.) Az egyik nagysága, akinek nyafogos volt a hangja, gúnyos és lenéző megjegyzést tett a szovjet har­cosra. Mire éktelen haragra lobbanva egy középkorú férfi hangját hallottam, j ami félreérthetetlenül az említett nagy­ságát oktatta illemre és történelemre. Es ; hasonló felháborodás ült még több járó­; kelő szemében. Talán arra gondoltak, : hogy a fa tövében őrt álló szovjet kato­: na a butaság ilyen emberi alakot öltött I példányainak vérre szomjas uralmától ! mentette meg népünket. I Egy másik emlék is csak megerősitet­í te bennem azt a korábban kialakult meggyőződést, hogy a szovjet emberek so-;; ha, semmilyen helyzetben nem veszítik el a fejüket és őket nem ejti kétségbe a helyzet kúszáltsága és nehézsége. Ami­kor Mezencov alezredes (jelenleg is Sze­geden dolgozik) bejött a szerkesztőségbe, hogy bátorítsa a vitatkozó, a még nem elég harcos és következetes újságírókat, javában tartott az ellenforradalmárok szervezte sztrájk. A Kenderfonógyárban! is szünetelt a munka, pedig köztudomá-! sú volt, hogy a többi üzem ehhez Igazo-; dik. Én kint jártam a Kenderfonóban; érdeklődni, mikor kezdik meg már a: termelést, mert féltem az általános sem- i mittevés felmérhetetlen és tragikus kö­vetkezményeltől. Ott azt mondták ne­Jcem, a rosszemlékű "munkástanács*­tagjai, (nem a munkások), hogy a gyár megkezdi a munkát, de van egy kiköté­sük: az egyik ellenforradalmárt, aki a gyár dolgozója volt, engedjék ki a bör­tönből. Én a termelés megindítása érde­kében belementem volna ebbe és rohan­tam javaslatommal Mezencov elvtárshoz, ö azonban csak mosolygott és tagadóan ingatta fejét: "Ha az Illető (a szóban lé­vő ellenforradalmár) nem bűnös, úgyis kiengedik, nem tartják benn. Ha pedig bűnös, hiába szervezik a sztrájkot az üzemben, úgy sem érnek el vele sem­mit*. Ez a nagyműveltségű, nyugodt és ha­tározott szovjet ember tehát jóval mesz­szebb látott, biztosan tudta, hogy a mun­ka hamarosan megindul a szegedi üze­mekben. Mint ahogy biztosan tudta azt is, hogy az akkori szovjetellenes pat­kánycincogást hamarosan elnyomja majd a helyzetet egyre világosabban felismerő és a párt mögé még szorosabban felso­rakozó munkásosztály forradalmi indu­lója. Nem iátok Dele a tSÍ tom, hogy a szovjet hadsereg erélyes fel­lépését az ellenforradalom ellen jogos­nak és önzetlen baráti cselekedetnek is­meri-e már el minden munkájából élő ember. Feltételezem, sőt biztosan tudom, hogy vannak még kételkedők. De ha számításba veszem azt az örömet és őszinte kedvességet, amellyel a szovjet katonák baráti látogatásait fogadták a szegedi üzemekben, határozottan ki me­rem jelenteni: rohamosan fogy az ilyen kételkedők száma, és szaporodnak azok, akik hálásak a szovjet hadseregnek a biztonság érzéséért. A dolgozó emberek mindig akarják érezni ezt a biztonsá­got. Ezért is hallani a városban oly sok helyen, visszaütésképpen az ellenforra­dalmároknak: "Majd csak akkor menje­nek el Magyarországról a szovjet kato­nák, ha mi mondjuk nekik*. Igen, az 1956 októberi ellenforradalom nagyon jól megtanította a mi népünkkel a leckét. Megtanította, hogy hazánk füg­getlensége és szocialista jövője csak a szovjet hadsereg oltalmazó karjai alatt mondható biztosnak; Nagy István Tovább korszerűsítik az Utasellátó éttermét a Nagyállomáson Reggel négykor kezd a konyha - Virágot árus tanak az állomásokon — Záróra éjjel egy óra or "Mindent a vendégekérte­elv alapján készítette el ez évi tervét az Utasellátó Vál­lalat szegedi kirendeltsége. Elvüket vezetői már eddig is igazolták. Aki néhány éve járt Szegeden, most ismét városunkban tér, alig ismer az Utasellátó Vállalat étter­mére. ízléses berendezés, pálma, virágok, aquárium és a zenegép, ez mind-mind az elmúlt év "vívmánya*. Szép, otthonos, ízléses az étterem, a vendég ilyen környezetben szívesen vár a legközelebbi vonatra, s talán még akkor sem búsul, ha lekésik. A söntéseket — a Nagyállomá­son, Rókuson és Újszegeden — is igyekeztek kulturáltab­bá tenni. Az Utasellátó Vállalat ez évi tervében első helyen áll a söntések, az étterem korszerűsítése. Kicserélik a pultokat modern bárpultokkal és szekrények­kel. A Nagyállomás teraszát a megnövekedett idegenfor­galomhoz méltóvá alakítják. Az új évben különös gond­dal állítják össjse az étlapo­kat. A táj jellegének megfélelö, változatos étlapot készíte­nek, tehát Szegeden az uralkodó ételféleségeket halból készí­tik el. Az utazók igényeinek fokozottabb kielégítése érde­kében ez évben már egész sor intézkedés történt. 6 órai kezdés helyett 4 óra­kor kezdi meg munkáját a konyha. A legkorábban induló vona­tok utazói is friss büfé-árut — lángost, pogácsát, friss for­ró kolbászt s egyéb süte­ményféleséget - vásárolhat­nak. Az utóbbi időben sok vád érte az Utasellátó Vállalatot, sok az ittas utas — ez miatt több városban bezártak sön­téseket — és ezt mind a vál­lalat rovására írják. A vál­lalat éppen ezért úgy ha­tározott, hogy többfajta hűsítő és melegí­tő italt hoz forgalomba. Tél idején a forralt bor, a forró tea mellett tejeskávét, kakaót, tejet árusítanak a söntésekben is. Nyáron ugyanezeket az italokat le­hűtve hozzák forgalomba. Az étterem-söntések büfé­áruit a budapesti Utasellátó cukrászüzemének különleges készítményeivel frissítik fel. ízléses, staniolcsomagolásban mignonokat, desszerteket árusítanak. A terv elkészíté­sénél gondoltak a feledékeny emberekre is. Ez évtől kezdve virágot is árusítanak majd az állo­mások söntéseiben. Aki elfelejtette megvenni a városban a névnapi ajándé­kot, pótolhatja majd az ál­lomáson. A virágárusításnak van még egy előnye; nem kell utaztatni a virágot, hi­szen a "rendeltetési helyen* megkaphatja. A vendégekért, az utazó­kért érdekes programot állí­tottak össze az étterem ve­zetői. Tervbe vették a rendszerei teadélutánok szervezését. "Menetrend*-szerint különle­ges táncestéket terveznek. Igy például február 8-án, szombaton este farsangi es­tet rendeznek, a híres buda­pesti Szabó-fivérek öttagú tánczenekara és a Szegedi Nemzeti Színház művészei­nek közreműködésévél. A tervben szerepel a záróra megváltoztatása. Ez is az utazókért. Az eddigi 11 órás záróra helyett éjjel egy óra­kor zárják az éttermet.

Next

/
Thumbnails
Contents