Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ma: [ -ró?' ; , , ... .... ... , m A MAG Y A K S Z O C 1 A L 1 S T A MUNKÁSPÁRT LAPJA XIV. évfolyam. 32. szám Ára: 50 fillér Péntek, 1958. február 7. Eltemették Horváth Imre külügyminisztert Csütörtökön délelőtt Budapesten, a Nemzeti Galéria nemzetiszínű, vörös és fekete drapériákkal bevont márványcsarnokában ravatalozták fel Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a kommunista mozgalom régi harcosának holttestét. A koporsót koszorúk tömege vette körül, előtte bársonypárnán helyezték el az elhunyt kitüntetéseit. Kilenc órakor rótták le kegyeletüket az elhunyt külügyminiszter előtt a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői. Egymást váltották a ravatal két oldalán álló díszőrségek tagjai: minisztériumok, a budapesti nagyüzemek dolgozóinak küldöttei, közöttük Horváth Imre egykori munkatársai, a munkásmozgalom régi harcosai, a Magyar SzociaHsta Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai, majd a temetés megkezdése előtt Dobi István, Rónai Sándor, valamint az elhunyt külügyminiszter temetésének rendezésére alakult párt- és kormánybizottság tagjai: Kádár János, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dc ső és Sík Endre állt díszőrséget a ravatalnál. Egy időben a budapesti dolgozók ezrei keresték fel a ravatalt, hogy búcsút vegyenek a munkásmozgalom hü harcosától. Délután fél kettőkor, szitáló esőben, a főváros dolgozóinak ezrei vették körül a Kossuth-mauzóleumot, ahonnan utolsó útjára kisérték Horváth Imrét. A Himnusz elhangzása után dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke mondott gyászbeszédet. A világ legnagyobb utasszállító repülőgépe | Képünk a TU-114-es szovjet utasszállítógépet ábrázolja, melynek alkotójával, Tupoljev akadémikussal folytatott beszélgetést közlünk lapunk 3. oldalán. ; Bomba robbant ;: a francia parlamentben i: Dtsxki pálfoidulá m Gyermekbénulás elfeni oltás a járásban Horváth Imre elvtárs élete példakép előttünk * mssssmm: -. v/a^v 'ilipvl LA — Kommunistát temetünk, a párt áldozatkész, bátor katonáját, a munkásosztály harcos fiát — kezdte beszédét Münnich Ferenc elvtárs —, aki már kora ifjúságában beállt a tőkés kizsákmányolás ellen, a dolgozók felszabadításáért küzdők sorába. Egész élete, minden lépése a párté, a munkásosztályé volt utolsó leheletéig. Beszéde további részében Münnich elvtárs megemlékezétt Horváth Imre elvtárs harcos, a munkásosztály ügye iránt odaadó életéről. Elmondotta, miként harcolt Horváth Imre elvtárs mint szovjet katona a Vörös Hadsereg dicsőséges csatáiban, hogyan vett részt 1919-ben a kommunista párt szervezésében és munkájában. Vázolta Horváth elvtársnak a párt illegalitása idején végzett áldozatos tevékenységét, a Horthy-börtönökben átélt szenvedéseit, majd azokról az érdemekről emlékezett meg, amelyeket Horváth Imre elvtárs a felszabadulás után, mint diplomata, népköztársaságunk szolgálatában szerzett. Horváth elvtárs — húzta alá beszédében Münnich Ferenc — a nehéz, 1956. októberi napokban az ellenforradalmi hullám közepette sem engedett elveiből. Nemcsak mint miniszter irányított, vezetett és intézkedett, hanem mint kommunista agitátor is minden lehetőséget felhasznált, hogy jó útra térítse a megtévesztetteket és megvédje a párt, a dolgozók igazát, a népköztársaságot. A. Gromiko részvéttávirata A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi táviratot intézte Sík Endréhez, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyetteséhez: "Kérem, fogadja mély részvétemet a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Horváth Imre elvtársnak elhunyta alkalmából. Mindig emlékezni fogunk Horváth Imre elvtársra, az igaz barátra, a magyar-szovjet barátság, a szocializmus és a béke ügyének lánglelkű, tántoríthatatlan harcosára. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere«, Holnap befejeződik a Csongrád megyei ü. b.-alnökök négyhetes tanfolyama A Szakszervezetek Megyei Tanácsa négyhetes tanfolyamot indított január hónapban a Csongrád megyei ü. b.elnökök továbbképzésére. A tanfolyamra több mint 70 szakszervezeti funkcionáriust hívtak meg, többségükben olyanokat, akik az ü. b.-elnöki megbízatással együttjáró feladatokat társadalmi munkában végzik. A tanfolyam azért vált időszerűvé, mert a szakszervezeti üzemi bizottságok hatásköre az üzemi tanácsok megszervezésére vonatkozó kormányrendelettel lényegesen megnövckedett. Az elnökök egy személyben az üzemi tanácsoknak is elnökei. Munkájuk során számos gazdasági, politikai és szervezeti kérdést kell megoldaniok, s ehhez új ismeretekre van szükségük. A négyhetes tanfolyamon számos előadás és vita hangzott el ideológiai és gyakorlati kérdésekről. Megismerkedtek a tanfolyam részvevői az állam, a proletárdiktatúra és a proletárforradalom elméletével, a kommunista és munkáspártok forradalmi szerepével, a szakszervezetek szerepével a szocializmus építésében. Napokon keresztül ismerkedtek bérügyi és munkaügyi kérdésekkel, a társadalombiztosítással. sportszervezési es kulturális nevelési kérdésekkel. Előadóik a SZOT előadói irodájának tagjai, valamint helyi szakszervezeti és pártvezetők voltak. A tanfolyam holnap, szombaton délelőtt ünnepélyesen befejeződik. A SZOT részéről ebből az alkalomból Szegedre utazik Hári Béla elvtárs, a központi titkárság tagja és a SZOT nevében zárja a négyheti tanulást. Ezután a tanfolyam hallgatóinak átnyújtják a bizonyítványokat. Példaképpé kell nőnie ifjúságunk és az eljövendő generáció előtt Horváth Imre elvtárs, a harcos kommunista alakjának, aki 1921ben a gyár falára írta a munkásság örök jelszavát: "Éljen a forradalom!* — és aki a történelmivé vált forradalmi munkás-paraszt kormány alapító tagjaként fennhangon adta hírül a világnak: él a magyar proletárhatalom, él, dolgozik, szervez és győz a Magyar Szocialista Munkáspárt, tovább épül a szocializmus Magyarországon. Ma az a feladat hárult reánk — mondotta beszéde befejezéséül Münnich elvtárs —. hogy a végtisztességet adjuk meg elhunyt barátunknak, harcostársunknak, elvtársunknak. Emlékét nemcsak szívünkben őrizzük, hanem azzal a szilárd elhatározással is, hogy hozzá hasonló elvhűséggel folytatjuk a dolgozó népünk felemelkedését biztosító szocialista építőmunkát. Búcsúzunk Tőled, Horváth Imre, barátunk és elvtársunk. Példaadó életed erősíteni fog küzdelmeinkben. Ezután a Külügyminisztérium dolgozói nevében Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese búcsúzott elhunyt miniszterétől, majd a régi harcostársak nevében Korbacsics Pál vett búcsút Horváth Imrétől. A búcsúbeszédek elhangzása után a főváros által adományozott díszsírhelyhez vitték a koporsót. A Vasasénekkar a Munkás gyászindulót énekelte, amelynek hangjai mellett helyezték sírba Horváth Imrét. A frissen hantolt sírt a koszorúk tömege borította el. A gyászünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A hazafias erők tömörítése... Népfrontmunka a szegedi járásban A népfrontmozgalomnak a szegedi járásban is az a hivatása, hogy tömörítse az összes hazafias erőket, s segítse — a párt vezetésével — az ország és népe tovább; boldogulását. A népfrontban ott a helye minden becsületes, jó és tisztességes szándékú embernek, aki a haza előrehaladását akarja. A népfrontmozgalomnak — az ellenforradalom pusztító vihara után — megbecsülésemberek összefogása, amikor falujuk, vagy éppen országuk érdekében összefogtak. Forráskúton, Szatymazon, Zsombón és másutt is a népfront segítségével szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok alakultak. Kisteleken a népfront keretében működik az országos hírűvé vált népfőiskola és benne magasabb kultúrát szereznek a falusi emberek. Lassan már természetessé válik, hogy az emberek jaamely a párt útmutatásával tartalmasabb segítséget ad a szocialista építés emberekért rálő tennivalóinak végrehajtásához. A nepfrontmunka már elért vívmányaiban ott tükröződik a falusi pártszervezetek segítsége. Am a fogyatékosságokban az is megtalálható, hogy a pártszervezetek, a falu kommunistái kicsit magukra is hagyták a népfrontbizottságokat, re méltó eredményei vannak vaslatokat tesznek községük, s nem segítették abban, hogy a szegedi járásban. Igaz, hogy korábban és egyik-másik községben talán még most is akadnak kommunisták, akik nem értik meg annak jelentőségét, hogy az értelmiségiek is a népfrontban tevékenykednek. Ez csöppet sem általános, itt-ott előforduló jelenség, de mint helytelent, mégis szóvá tesszük. Az értelmiségieket nem lehet egy kalap alá vonni és valamennyiüket elítélni azért, mert közöttük jó néhányan voltak, akik az ellenfornadalomban elítélendő, felelőtlen, vagy éppen bűnös magatartást tanúsítofTak. Emiatt az értelmiséggel szemben — általában — senki nem bizalma tlankodhat! falujuk problémáinak megoldására. Pusztamérgesen kicsi már az iskola, bővíteni kellene. A pusztamérgesiek felismerték ennek jelentőségét és kezdeményezték is a népfrontban, hogy az iskola bővítéséhez társadalmi munkával járuljanak hozzá. Csengelén művelődési házat, Rúzsán óvodát akarnak teremteni, s itt is jelentős helyet kap a társadalmi munka. A dolgozó parasztoknak ma már nem idegen a tanulás. Balástyán, Domaszéken, Szatymazon, Forráskúton és más községekben ezüstkalászos gazdatanfolyamokon sajátítják el a magasabb kultúrájú földművelést. A hoszszú téli estéken pedig hol ebben, hol abban a községben gyűlnek össze az emberek, hogy beszélgessenek az ország és a világ dolgairól. A járás több községében már eddig is nagysikerű békeA népfront — amint azt esteket tartottak, filmvetia szegedi járás tapasztalatai téssel egybekötve. is tanúsítják — életrevaló. Sokáig lehetne sorolni, hogy a nagy kiterjedésű járás 30 községében miiyen eredményekhez vezetett az A népfront keretében a járás minden községéhen tartanak békeesteket, ahol ismertetik a kommunista és munkáspártok békekiáltványát, a békeharc jelenlegi kérdéseit. Helyes és jó, hogy Zákányszéken Fülöp István római katolikus pap, Szőregen Vitályos Zsiván görögkeleti pap, s Kisteleken Szélt József római katolikus pap is tagja a Hazafias Népfrontnak és a békebizottságban ők is nagyra értékelt munkát végeznek. A szegedi járásban a népfrontmunka sikerei azonban még kezdetiek, mert a lehetőségek sokkalta nagyobbak, mint az eddig elért eredmények. A népfrontot méginEgyre időszerűbb a Duna— Odera-csatorna épúése Egyre több szó esik az érdekelt országokban a DunaOdera-csatorna építéséről, amely összekötné a Balti-tengert és a Fekete-tengert, s az Odera és a Duna menti városokat, így Budapestet, Belgrádot, Pozsonyt. Wroclawot és Szczecint két tenger kikötőjévé tenné. Évi forgalma legalább 50 millió tonna áru víziúton való szállítása lenne. Még nem döntötték el, hogy a Vág, vagy a Morawa folyón keresztül kössék össze az Oderát a Dunával. Az utóbbi megoldás kevésbé költségesnek látszik. Az elgondolások szerint a csatornán ezer tonna űrtartalmú hajók kább lehet és kell is olyan bak lesznek a népfront eredis közlekednének. tömegmozgalommá tenni, ményei. szerepüket minél jobban betöltsék. A segítés hiánya abban is áll a többi között, hogy a népfrontbizottságokban a kommunisták alig. vagy nem kielégítően végeznek munkát. Pedig jó és szükséges volna, hogy a kommunisták a népfrontbizottságok pártonkívüli tagjaival jó barátságot teremtsenek, és közösen, a kölcsönös bizalom alapján elbeszélgessenek. Nyilvánvaló az is, hogy a párt vezető szerepe a népfrontbizottságban levő kommunisták útján valósul meg. Persze nem parancsolgatással, hanem ha szükséges, meggyőzéssel, baráti eszmecserékkel. A szegedi járási párt-végrehajtóbizottság a járás pártalapszervezeteinek titkáraival értekezleten megbeszélte a népfrontmunka kérdéseit, és az MSZMP Központi Bizottsága népfrontmunkáról szóló határozatából adódó tennivalókat. Most már a pártszervezetekre vár, hogy a mindennapi életben segítsék a népfrontbizottságok életét elevenebbé és tartalmasabbá tenni. A járásban a párt-alapszervezetek februári taggvűlésén is megtárgvalják a népfrontmunka helyzetét és a helyi feladatokat. Ezeknek a taggyűléseknek mindenütt olvan módon kell tanácskozniok, hogy növekedjék a népfrontban a párt vezető szerepe; hogy még jobban kiterebélyesedjék a népfront munkája. A pártszervezetek helyes és hatékonyabb segítségével — ez a segítés ne gyámkodást jelentsen — mind gazdagab-