Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

6 Vasárnap, 1958. február £. lanul a falvak népe | Nép főiskolások közöa Kistele en Minden héten három este megtelik a kisteleki Petőfi utcai Általános Iskola egyik tanterme tanulni vágyó fel­nőttekkel. A falu dolgozó parasztságából negyven-öt­ven érdeklődő, művelődni vágyó ember keresi fel ilyen­kor az iskolatermet, hogy újra beüljön azokba a pa­dokba, amelyekben valami­kor a betűvetést tanulta. A Hazafias Népfront megyei titkársága által szervezett és a. kisteleki dolgozó parasz­tok által kezdeményezett népfőiskola tananyagában azonban már nem a betűve­téssel ismerkednek a hallga­tók. Az anyag 40 százaléká­ban mezőgazdasági szakelő­adásokat hallgatnak, a többi órákon pedig irodalmi, mű­vészeti, történelmi, társada­lomismereti, nevelési kérdé­sekkel foglalkoznak. Lelkes munkával A tanmenet, ami szerint az oktatás folyik, itt készült el, a népfőiskola tanári kara állította össze. Kísérleti munkát végeznek most a felnőttek oktatására szövet­kezett pedagógusok. Ilyen népfőiskola alig egy néhány működik az országban. Köz­ponti tananyagot nem is ké­szített sem a Földműve­lésügyi Minisztérium, sem a Hazafias Népfront Országos Titkársága. Az egyes iskolák tapasztalatait év végén majd összevetik, s a jövő évben meginduló népfőiskolák már az ilyen kísérleti tanfolya­mok eredményeinek haszno­sításával kezdhetik meg munkájukat. Az iskola ta­nári kara — Juhász Antal gimnáziumi igazgató, Töm­böly János tanfolyamvezető, Mérfalvy Nándor, Pell László, Rimoczy Károly, To­rontáli János, Maráczy Jó­zsef, dr. Pálinkás Pál ál­latorvos, dr. Gaál Alajos orvos és Ózdi Béla, aki az újszeged! tanítóképzőből jár ki a népfőiskolára, valamint Pávó Imre tanárok nagy lel­kesedéssel és szívós munká­val segítik ennek a kísérleti népfőiskolának a működé­sét. A hallgatók maguk is sok áldozatot hoznak. Horváth István és Palotás Sándor földművesek például minden plöadásra kilométereket ke­rékpároznak. Palotás Sándor Balástyáról, Horváth István pedig a tanyáról jár be. ..Cvalop lubulámék' volt az elmúlt évben. Még sincsenek mindennel megelé­gedve, úgy látják, hogy sok a javítani való a tsz. életé­ben. Ezért jár Horváth Ist­ván a népfőiskolára. Azt akarja, hogy a közös gazdál­kodás becsülete megnöve­kedjen a község dolgozói előtt. — Azt remélem, hogy ez jövőre sikerül. Ha a gépi munkát jól hasznosítjuk, elég lesz a jövő évben a föld­ben a munkaerő. Gyümöl­csösünket, szőlőnket is gon­dosabban kell kezelnünk, nagyobb gondot kell fordí­tani az állatállományra is. így aztán elérhetjük azt, hogy megsokasodik a belé­pők száma, bár most is van hat-nyolc volt tsz-tag, aki vissza szeretne lépni a ter­melőszövetkezetbe. Apa és fia A tanulók között szorgos­kodik Vágó Róbert 18 éves fiú is, aki édesapjával együtt jár a népfőiskolára. Sinkó József malomfögépész is itt van minden előadá­son. Érdeklik a tudományok, azért jár. Meg aztán van egy távolabbi célja ls, az elektrotechnikában akarja magát képezni, s ehhez szükséges a számtani isme­retek bővítése. Vörös Sán­dor, aki 19 éve hordja Kis­teleken a leveleket, nem­csak lelkes hallgató, hanem egyik legaktívabb propagan­distája is a népfőiskolának. Békés megyéből, Pest me­gyéből, a budai járásból, az ország más vidékeiről keres­ték már fel a kisteleki két­éves népfőiskolát. A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy az út, amin a kistelekiek elindultak, helyes. S a föl­adat, ami egész művelődés­ügyünk előtt áll, nem min­dennapos: a parasztság kul­túrájának, termeléstechnikai és ' általános kulturális ní­vójának állandó emelése. Ennek a feladatnak egyik hasznos műhelye a kisteleki népfőiskola is. Több évvel ezelőtt történt, umikor még nem dőlt cl teljesen a népi hatalom kérdése Magyarországon. Csép­lési ellenőr voltam a szünidőben. Egy n/é/e »kupccgazdn« a cséplés elején arra kért, hogy rgy-kél mázsa búzát hagyjunk ki feketének az elszámolásból. Ami­kor a munka végén át­vettem a gabonaköny­vét, egy nagyobb bank­jegyet találtam benne. Először meghökkentett u "finom* módszer, aztán "a Bácsi a köny­vében felejtette a pén­zét* felszólalással visz­szaadlam neki a ban­kót. Ezekkel a szavak­kal köszönt el tőlem: •Idehallgasson, fiatal­ember, én megjósolom magának, hogy ebben nz életben sohasem fog boldogulni!* • A "másik életben*, a népi demokrácia rend­szerében eszembe jut ez a Cassandra-.ús.uL Most, amikor a népi el­lenőrzésről szóló tör­vény azonnali végre­hajtási utasítása is megjelent. S amikor napról-napra értesülünk arról, hogv egymás­után kerülnek hurokra és sújt le megérdemel­ten az igazságszolgál­tatás a ncpi tulajdon HELYES ÚTON fosztogatóira, üzemi tolvajokra,. sikkasztók­ra, lakúspanamázókra. Ha mint pedagó­gus, a hivatás szem­üvegén nézem a tör­vény célját, öröm tölt el és a napfényesebb, tisztább levegőjű hol­napok tűnnek elém. Hiszen nem egyszer kerülünk olyan hely­zetbe, hogy elért si­kercink forró hirde­tését lelohasztja egyik másik tanulónk félénk megjegyzése. Ezek a gyerekek maguk is jól látják az általunk is fel­vázolt tényeket, hinni akarnak rendszerünk igazságában, de egy otthon vagy ismerősök körében hallott meg­jegyzés, elbeszélés meg­zavarja tisztánlátásu­kat. Melyek ezek a legtöbbett hallott meg­jegyzések, elbeszélések, amelyek kételyt ébresz­tenek, bitet ingatnak növendékeink fogékony lelkében? A szülök, ro­konok vagy ismerősök munkahelyén még 1c­leplezetlenül maradt visszaélések, a lakás az áruelosztás hibái, a ha­szonlesők, a kapzsik mcntcgelésc, a sógor­ság, komaság alapján. Egyszóval éppen azok a visszásságok, ame­lyeknek kiküszöbölését közéletünkből a tor­vény majdnem szószc­lint célul tűzi maga elé. Elsősorban ezért kol­Iclt köztünk olyan ér­deklődé t ez a törvény, amely majd nagyobb erőt és hitelt ad a munkára és a szocializmusra neve­lő szavunknak. Más­részt mert igazságos és szükségszerű ez a fej­lődés, amelynek közéle­tünk terén mindenütt végbe kell mennie e törvény segít égével. Csak arra kell gondol­nunk, hogy hol van­nak már azok nz idők, amikor például Szege­den is volt külön olyan gimnázium a Vásárhe­lyi sugárúton, ahol a gazdagok bukott gye­rekei is érettségi bizo­nyítványt kaptak — jó pénzért. Hányan va­gyunk mi felnőttek, akik csak keserűséggel emlékezünk vissza diák­korunk olyan iskolájá­ra, ahol a gyenge és rossz magaviseletű ta­nulóknál oly szemér­metlen módon érvó nyesült a gazdag és magasrangú apák pén­ze és tekintélye. Tcrs mészelcsen, ha az eh Irnkcző szellemű iskos Iákkal és olyan sok ál» dozatoslclkülctű pedas gógutsal nem találkoz­tunk volna e sötét idők* benf aligha választottuk volna, ezt a nehéz, de szép hivatást. "Sok pe­dagógus bízik abban; hogy amint ezek a ró­gébben gyakori szomo­rú iskolai jelenségek a múlté lettek, ugyan­úgy a múlté lesznek azok a jelenségek is, amelyek ellen ma még törvényt lioznuk. Ma sokan, holnap még többen hirdetjük egy részeben átmeneti­leg megtévedt ifjúsá­gunknak, hogv közvet­len közel vun az s jövő, ahol Petőfi sze­rint sem lesznek többé "Kiváltságok kevély nagy tornyai —, Sö­tét barlangok, denevér­tanyák*. Erről a jövőről mondja nekünk is a másik balbutatlnn for­radalmár Író, Csernyi­sevszkij: "Szeressétek ezt a jövőt, küzdjetek érte, valósítsatok meg belőle annyit, ameny­nyit csak tudtok, any­nyival lesz jobb és örömtcljescbb a ti éle­tetek!* Palik litván tanúr Tündérrózsás tó partján - Sze.Qe.dtoC két kfojné.te.rriyLrz. Ismertető kalauz jelent meg a 35 éves Egyetemi Füvészkertről Palotás Sándor azt mond­ja, hogy régen is szeretett volna tanulni, de a család anyagi körülményei miatt nem tudott. Most, mikor meglátta ennek a kétéves népfőiskolai tanfolyamnak a plakátját, azonnal jött je­lentkezni. Különben fi az egyetlen, aki a plakát nyo­mán jelentkezett. — A hatodik elemiből mi­kor kimaradtam, mondtam édesapámnak, hogy szeret­nék tovább tanulni. Akkor még kevés földünk volt, nem sikerült. Most van egy kis Juttatott földünk is, szőlő is, gyümölcsös van ben­ne, hét szerelnénk abból a kis földből minél többet ki­venni. A belterjesség is na­gyon érdekel bennünket, meg az állattenyésztési eld­u(Jósoknak is nagy hasznát veszem, úgyhogy nem saj­nálom az utat a népfőisko­lára. Ha keményebb ldö lenne, s a kerékpár mar nem bírna a havat, akkor gyalog is bejárnék, annyira érde­kel minden, amit itt hal­lunk. Horváth István a tanyáról Jár, négy-öt kilométerről. Termelőszövetkezeti tag, szü­lei, felesége is azok. Szereti a szövetkezetet, s azt akarja. hoRy minél ^jobban menjen ott a munka. Szorgalmas is. hiszen neki 340, az apjának 350-nél több munkaegysége •Az emberiség nemesebb hányadában még mindig szunnyad az 8si ragaszkodás a szabad természethez. Az ilyep Úszta, lel közember — ha csak -teheti — szabad idejében legalább néhány órára is otthagyja a város kőrengetegeit, kimegy a szabadba és felkeresi ősi is­merőseit. a vadvirágokat és ott gyönyörködik azok cso­dálatos változatosságában és törvényszerűségében.* Nagyon találóan írja - e fenti sorokat dr. Greguss Pál professzor a Szegedi Egyetemi Füvészkertről most megjelent kis könyvecske bevezetőjében. CL természetkedoetők régi óhaja teljesült a rend­kívül érdekes, szakszerű s mégis olvasmányos füvész­kerti kalauz megjelenésével. A művészi kivitelű fényké­pekkel gazdagon illusztrált tájékoztató füzet az újsze­gedi botanikus kert harminc-" öt esztendejéről, kutatói­nak, munkatársainak fárad­ságos, de soha nem lanka­dó, csüggedést nem ismerő munkásságáról ad ízelítőt. Novotny János, dr.. Király Lászjó, Bodrogközy György, drTHJherkovich Gábor és Kiss Árpád ismertető írásai* a. kert. tpríénetépől, talaj- és éghajlati vtizfcrhyaíftJl, sza­badföldi és üvegházi növé­nyeiről adnak útbaigazítást a varázslatos szépségű ar­borétumról. _ Sok esztendő hiányosságát Pótolja a kis képes kalauz. Az érdeklődőt jól szerkesz­tett térkép alapján igazítja el a tündérrózsás dísztóhoz, a sziklakerthez, a fenyvesek közé, a párás- levegőjű üveg­házba, a rózsakertbe, a fü­vészkert bármely részébe. Egy kicsit tanítja is a lá­togatókat nemcsak szemlé­lődni, nézegetni, hanem lát­ni és okulni: igazán gyö­nyörködni. Mert látnivaló, szemet, lel­ket felüdítő érdekesség bő­ven van itt, az éu minden, szakában. Tavasszal — mivel Sze­ged a napfény városa — nemegyszer az országban el­sőnek itt bontják ki apró, kék. sárga és lila szirmai­kat a mindig várva várt év­szak kedves hirpökei, a májvirágok, kankalinok, kö­körcsinek. Nyáron a trópusi növé­nyek legszebbféi' ejtik ámu­latba a látogatókat. A lan­gyos vizű tóban szinte egész nyáron virít a füvészkert királynője, az indiai lótusz. Gyermekfej nagyságú ró" zsaszin virágai láttán sen­ki nem mehet el közömbö­sen, érzéketlenül. A tavak partmenti vizein lebegő tün­dérrózsák csak teljesebbé, színpompásabbá teszik a ké­pet. Ritka élményt jelent a nyári hónapokban az orchi­deák nyílása. Különösen a fán lakó, úgynevezett légi orchideák a csodaszépek. ősszel és télen sem sókat veszít varázslatos szépségé­ből a botanikus kert. Ilyen­kor a pálmaházban élik vi­lágukat a trópusokról ide­származott növények: páf­rányok, kaktuszok, datolya-, banán-, citrom- s egyéb kü­lönleges fák és virágok. Aki elolvassa a hetven ol­dalas tájékoztató füzetet, megnézi a festménynek is beillő fényképfelvételeket, lehetetlen, hogy a felébresz­tett természetszeretet ne vonzaná, ne vinné el ide, márcsak kirándulás­képpen is, hisz alig két kilométerre fékszik a várostól a botani­kus kert. Tavasszal és nyá­ron naponta gyakran há­rom-négyszázan is fe'kere­sik, többnyire vidékiek. Va­lóságos szerelmesei vannak már a kertnek, budapestiek, soproniak, pécsiek vagy ép­pen külfö'diek. akik minden szegedi útjukon ellátogatnak ide. Viszont — ezt is el kell mondani — sokszor a fü­vészkert vidéki szerelmesei­nek szegedi rokonai azt sem tudiák, hol az arborétum. Ezért szeretném a szege­diek számára is egy kicsit •felfedezni* ezt a gyönyörű, gazdag világot, amelyről sok külföldi országban többet tudnak, mint a szegediek. Nem lenne érdemtelen az újszegedi kendergyártól ki­kövezni az utat a Füvész­kertig, hogy akár autóbusz­szal is megközelíthető le­gyen. Városunk fejlődéséhez, • <h Beia felvétele) idegenforgalmának növelésé­hez, szépségeinek megismer­Jólesik a télben,.egy ilyen nyári , füvészkertben ,tetéséhez ez is hozzátartozik. függő kosirbán bontogatja szirmait az orchidea. 'v Tóth Bcla aayij c&ak látamái a fihaaai&k ttnkert'? Az emberek figyelmét egy újabb titokzatos em­berformájú lénv ragadta meg. A tudósok már a XIX. század végén, a Hi­malája csúcsain emberi nyomokat talállak, de a "havasok emberének* tit­kát még nem fejtették meg. A "Komszomolszka­ja l'ravda* január 14-i számában, A. Pronvin, a pgjuiri expedíció tagja ki­jelentette, hogy a Baljand­kiik folyó völgyében két­szer látta a "havasok em­berét*. A Szo\ jet Tájékoztatási Iroda munkatársa néhány szovjet tudóshoz fordult azzal a kéróssel, hogy niagy-arázzák meg ezt a jelenséget. Alekszandr Alekszand­rov, a leningrádi egyetem rektora, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia levelező tagja a következőket mon­dotta: — Lehetségesnek tartom, hogy él a "havasok embe­re*. S ez nemcsak az én véleményem, hanem tu­dóstársaimé is. Csak azok nem vehetik komolyan ezt, ukik nem értenek hozzá. Ezzel kapcsolatban sok probléma merül fel: elő­ször is pontosan meg kell állapítanunk, létezik-e ilyen lény. Ha nem, ak­kor magyarázatot kell ad­nunk úrra, hogyan szüle­tett két különböző terüle­ten — a Pomir-hcgy-égben és a Himaláján — OZ a legenda., .lliszen a "hava­sok emberéről* nagyon konkrétan és határozottan beszélnek mindenfelé. Te­hát így vagy úgy, de u kérdésre tudományos ma­gyarázatot kell adnunk. Szcrgely Obrucsev. u Szovjet Tudományos Aka­démia levelező tagja, így nyilatkozott: — Nem fűzök megjegv • zést a "havasok emberé­ről szóló közleményhez Csak akkor hiszek majd ennek, ha saját szemem­mel is meggyőződhetem róla. A sajtóban egyéb­ként sok olyan találgatás is megjelent, amely — mint később kiderült — nem felel meg a valóság­nak. N. Plaviljscsikov pro-, fesszor, n biológiai tudo­mányok doktora kijelentet­te: véleménye szerint le­hetséges, hogy ilyen ula­c-ony hőmérsékletű helyen is éljenek emlősök. Ugyan­akkor felvet egy lényeges kérdést: mivel táplálkozik a "havasok embere?* Ugyanez a kérdés izgat­ja J. Iloginszkij profesz­szorl, a biológiai tudomá­nyok doktorát, a moszk­vai egyetem antropológiai tanszékének vezetőjét is. "Lehet, hogv Pronvin egy emberszabású majom, a giganlopilheeas balcki utódját látta, amelynek al­só állkapcsát, nemrégiben Kína déli részén találták meg. Ha a tudomány megismerkedhetne e titok­zatos lénnyel, ükkor nyil­vánvalóan számos eddigi feltevés megdőlne*. "A havasok embere két­ségtelenül érdekes lény — mondotta M. Uriszon, az Antropológiai Tudományos Kutatóintézet munkatársa. — Véleménye szerint Pro­nyin közleménye még ak­kor is érdekes, ha nem emberről, huncm csupán emberszabású majomról van szó. Hiszen ez olyun különös körülmények kö­zött él, amelyekről eddig n tudomány nem tudott. Elgondolásai alapján a •látomás* egy .embersza­bású majom volt. "Nem csodálkoznék azon sem — folytatta Uriszon — ha a pitecantrnpns vagy a si­cantropus egyik ősével ta­lálkoznánk, aki most ép­pen úgy él, inint . annak 'dején, a jégkorszakban*. A tudósok szavat arra engednek következtetni, hogy nem sokáig f"di li­t k a "havasok emberól*. Lehet, hegy ez a felfede­zés számos edd'gi címé-, letet megcáfol és fényt de­rít az ember eredetének ismeretlen területeire.

Next

/
Thumbnails
Contents