Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

2 Péntek, 1958. febrnir 8L o o~ EZ TÖRTÉNT Á ^ÜLPOUTIKABAN Korea egyesítése-halaszthatatlan a Hogyan alakul mezőgazdasági lakosság 1958. évi adó fa ? Azóta, hogy 1053 júniusában - három évi harcok után megkötötték a koreai fegyverszünetet, a világpolitika egyik állandóan visszatérő fő problémája, hogy miként oldják meg Korea két részének békés úton történő egye­sítését. A Dél-Korea által kezdeményezett háborúban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csapatainak kínai önkéntesek nyújtottak segítséget és akadályozták meg együttes erővel, hogy a délkoreaiak oldalán támadó, ösz­szesen 17 ENSZ-tagállam fegyveres erőiből összeverbuvált, úgynevezett ENSZ-csapatok - amerikai célok érdekében ­elfoglalják Észak-Koreát. E háború során Korea mindkét részében a legtöbb várost lerombolták. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban az újjáépítés már befejező­dött és az ország újra nagy ütemben fejlődik, azonban, az a tény, hogy a fegyverszüneti egyezmény délkoreai részről történt megsértése szinte napirenden van, ismét időszerűvé teszi a koreai kérdés végleges rendezését, mert nyilvánvaló, hogy a Távol-Kelet békéje elsősorban Korea két részének béhés úton történő egyesítésivel érhető el A kezdeményezés most is a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság és a Kínai Népköztursasúg részéről indult ki. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya február 5-én nyilatkozatában állást foglalt a Koreában lévő idegen csapatok kivonása és Korea békés úton történő egyesítése mellett. A Kínai Népköztársaság kormánya tá­mogatja ezt a javaslatot és a Phenjanban, Észak-Korea fő­városában időző klnal kormányküldöttséget vezető Csou F.n-laj miniszterelnök bejelentette, hogy o kínai népi ön­kéntesek et év végéig elhagyják Észak-Koreát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársasag és a Kínai Népköztársaság kezdeményezése a Jelenlegi feszült nemzet­köz! helyzetben igen nagy fontosságú. Most már az úgy­nevezett EN SZ-csapatokon. illetve a Dél-Koreában döntő befolyással rendelkező Egyesült Államokon van a sor hogv hasonló intézkedésekkel megteremtsék egy olyan értekezlet lehetőségeit, amely meghatározná a Korea békés egyesíté­se ügyében teendő további lépéseket. Petényi István Rz angol kormány gondosan tanulmányozza a Rapacki-tervet Röviden Prága: A csehszlovák saj­tó közli a Magyar Távirati Iroda munkatársainaik azon táviratát, amelyben azono­sítják magukat a CTK — a Csehszlovák Távirati Iroda — dolgozóinaik a világ vala­mennyi hírszolgálati szervé­hez Intézett bókeíelhívásá­val. • Moszkva: A Szovjetunió Minisztertanácsa Georgij Nylkolfljevics Zarubint a Szovjetunió külügyminiszter­helyettesévé nevezite kl. • London: Egyiptom és Szu­dán területi vitája szerdán holtpontra jutott, mert mind­két ország visszautasította a másik javaslatalt. Mahgub szudáni külügy­miniszter pénteken vissza­utazik Khartunba és ebből a megfigyelők arra következ­tetnek, hogy nem valószínű a vita gyors megoldása. Abdullah Khalil szudáni miniszterelnök kijelentette: kormánya a Biztonsági Ta­nácshoz, vagy a hágai nem­zetközi törvényszékhez for­dul • Dr. Subandrio, az Indoné­ziai kormány külügyminisz­tere nyilatkozatában hang­súlyozta, hogy kormánya mindenképpen meg akarja akadályozni a külföldi be­avatkozást a holland—indo­néz viszályba és országának belügyeibe. A tavasz ünnepe Kínában Kínában ebben az évben is megünneplik a több ezer­éves kínai holdnaptár sze­rinti újévet, vagy — aho­gyan ma nevezik — a ta­vaszi ünnepeket. Az ünnep­ségek Klna-szerte február 18-án kezdődtek, és három napon át tartanak. A kínai népi hagyományok szerint minden esztendőt az hatá­roz meg, hogy milyen a kez­dete, ezért ilyenkor minden család igyekszik a legjobb ételeket és Italokat az asz­talra tenni. Vidámság, szó­rakozás és játék Jellemzi te­hát a kínai újévet. A kínai kormány — tisz­teletben tartva a régi nép­hagyományokat — az idén is háromnapos munkaszüne­tet rendelt el, hogy a lakos­ság méltóképpen ünnepel­hesse meg a tavasz ünnepét. — Három holdig változatlan a jövedelemadó — A szőlő es gyümölcsös után járó adót nem emeltók — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetve a kormány a napokban két rendeletet adott ki, amelyek 1958-ra szabályozzák a mezőgazda­sági lakosság adózását. Az új rendelkezésekről a kö­vetkező tájékoztatást adta Polónyi Szűcs Lajos, a pénzügyminiszter első he­lyettese: — Az elmúlt esztendőkben számos nagy jelentőségű in­tézkedés javította a mező­gazdasági lakosság munka­és életviszonyait. A mező­gazdasági lakosság jövedel­me 1957-ben mintegy 4 mil­liárd forinttal volt maga­sabb, mint egy évvel ko­rábban. Annak ellenére, hogy a beadás megszűnt, s így a parasztság többszörös áron értékesítheti termékeit, a kormány 1957-ben válto­zatlanul hagyta a mező­gazdasági adókat. A falu fejlesztéséhez az idén újabb nagyarányú segítséget nyújt az állam. Növekszik az egyénileg gazdálkodókat is segítő beruházások összege, az eddiginél többet költünk belvizek levezetésére, csator­názásra. A járási és a köz­ségi tanácsok az idén kö­rülbelül egymilliárd forint­tal többet kapnak a tavalyi­nál, aminek egy részét ku­tak és utak építésére, falu­villamosításra, szociális, kul­turális és kommunális cé­lokra fordítják. Vízszabá­lyozásra 150 millió forinttal többet költünk, mint tavaly. Ezek az intézkedések meg­kívánják, hogy — ha kis­mértékben is —, de a mezőgazdasági lakosság méltányos módon maga is hozzájáruljon erőfeszítése­inkhez, nagyobb jövedel­méből. Ezért 1958-ban sor került bizonyos adóemelésekre. A jövedelemadó viszonylag kis­mértékű emelése elsősorban a nagyobb földterülettel ren­delkező gazdákat érinti. Há­rom holdig a Jövedelemadó változatlan marad. A föld minőségétől, termőképessé­gétől függően többek között a négyholdas gazdák évi adója átlagban 800 forintró. 900 forintra, a hétholdaioké 1820-ról 2100-ra, a tízholda­soké 3100-ról 3650-re, a húszholdas gazdáké átlag 9000-ről 11400 forintra nö­vekedett. Bevezettük az idegen mun­kaerő után fizetendő adót is, amely munkaerőnként a jövedelemadó 10 százaléká­nak felel meg. A kormány itt is messzemenően figye­lembe vette a parasztság szociális körülményeit. Ezért úgy intézkedett, hogy idegen munkaerő után to­vabbra sem kell fizetni ab­ban az esetben, ha a mun­kaadó beteg, rokkant, s ezért kénytelen segítő erőt felfogadni. Az új rendelet megszün­teti a tartalékföldek bérlői­nek eddigi 20 százalékos adókedvezményét, ugyanak­kor azonban adózás szem­pontjából a tartalékföldet to­vábbra is különálló gazda­ságnak tekintjük és így nem érinti a nagyobb földtulaj­don után járó progresszív adózás terhe. Az adót tehát a bérlő saját földje és a bé­relt tartalékföld után külön­külön fizeti. Ezentúl az illetményföld után is kell adót fizetni, akárcsak a termelőszövetke­zeti tagok hasonló jellegű háztáji gazdaságai után. Egy holdig terjedő szántó­terület után 90—110 forin­tot fizetnek évente az Il­letményföld tulajdonosai, szőlőért és gyümölcsösért ennek az ősszegnek kétsze­resét. Egy holdon felül az egyé­nileg dolgozó parasztoknak megállapított adót fizetik. A rendelet a pedagógusoknak kedvezményt jelent, mert ezentúl ők is a háztáji gaz­dálkodásnak megfelelően adóznak. ' A rendelet ösztönzi a pa­rasztságot a szőlő- és gyü­gyümölcsöstelepítésre, állat­tartásra. A szőlő- és a gyümölcsös után járó adót nem emel­ték, az állattartás pedig a földdel rendelkezők szá­mára továbbra is adómen­tes. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek adórendszeré­nek alapelve változatlan, sőt kedvezményt is kapnak a tsz-ek abban az esetben, ha növelik szerződéses termelé­süket, több terméket adnak az országnak. A pénzben és természetben kifizetett mun­kaegységek utln eddig álta­lában 10 százalék adót kel­lett fizetnlök. A természet­beni fizetés után az adó­kulcs továbbra is 10 száza­lék, a pénzben kifizetett munkaegység azonban ezen­túl csak 5 százalék adóval jár. Ezért a termelőszövetke­zetnek érdeke, hogy mi­nél több munkaegységet egyenlítsen kl pénzben és az igy felszabadult árut az ország lakosságának rendelkezésére bocsássa. Az ismertetett rendelke­zésekből nyert adótöbblet sokszorosan visszatérül az egyéni gazdáknak. Az adó­többlet alig negyedrészét te­szi ki például annak az ösz­szegnek, amit a múlt évi be­ruházásokon kívül az idén a kormány a járási és a .köz­ségi tanácsok rendelkezésére bocsát és amit az idén több­letköltségként vízszabályo­zásra fordítunk. Ezért bizo­nyára minden gazda megér­téssel fogadja a kormány in­tézkedéseit, segíti azok vég­rehajtását, pontosan fizeti adóját — fejeződik be Po­lónyi Szűcs Lajosnak, a pénzügyminiszter első he­lyettesének nyilatkozata. Naptárt, kalendáriumot csak engedéllyel lehet előállítani — Az engedélyt március l-ig kell kérni — Az Országos Tevhivatal el­nöke 8/1958. szám alatt uta­sítást adott kl, amelyben naptárak és a kalendáriu­mok kiadását szabályozza. Az utasítás értelmében nap­tárt, és kalendáriumot (te­kintet nélkül arra, hogy áru­sításra, vagy ajándékozás céljára szolgál), bármilyen alakban nyomdai úton elő­állítani kizárólag a Művelő­désügyi Minisztérium (K<­adói Főigazgatóság) engedé­lyével szabad. A naptárt, vagy kalendáriumot kiadni szándékozó vállalatoknak, szerveknek, intézménveknek és 'társadalmi egyesületek­nek kiadási kérelmüket leg­később március l-ig a ki­adói főigazgatósághoz be kell nyújtani (Művelődés­ügyi Minisztérium, Buda­pest, Szalay utca 10). Az angol alsóházban fo­lyó külpolitikai vita egyik érdekessége, hogy Igen sok képviselő szólalt fel a Ra­packl-terv néven ismert len­gyel javaslat mellett, amely nukleáris fegyverzet mentes közép-európai övezet meg­teremtéséért száll síkra. A munkáspárti képviselők leg­többje értékes kezdeménye­zésnek nevezte a lengyel el­gondolást és hangsúlyozták: Angliának az most a legfon­tosabb teendője, hogy síkra­szálljon a kölcsönös vissza­vonulás mellett, tárgyaláso­kat kezdjen a Szovjetunió­val és meggyőzze a szövetsé­geseket ennek a politikának a helyességéről. Dávid Ormsby-Gore kül­ügyi államminiszter felszóla­lásában kijelentette, hogy az angol kormány gondosan tanulmányozza a lengyel kormánytól a hét elején ka­pott memorandumot, amely a Rapackl-terwel kapcso­latban azt a két ój, •érdekes* vonást tartalmaz­za, hogy a lengvetok készek tárgyalni az ellenőrzés mód­járól, továbbá, hogy gon­dolnak a hagyományos fegy­verzet csökkentésére Is. Eze­ket kedvezően lehet megítél­ni — mondotta az államml­nlszter, majd hozzátette «—: az angol kormány a lengyel Saruét megvitatja a többi ér­dekelt országgal. A kapitalisták gazdasági rendszerük bizonytalanságát a háború utáni években az­zal akarták leplezni, hogy a jólét és a szokatlanul nagy konjunktúra hírét repítették szét a világba. Ezt két kö­rülmény tette lehetővé: Elsősorban a kapitalis­ta kormányok rendkí­vül nagy összegeket fór­dítottak katonai célok­ra és a békés viszonyok­hoz képest, .óriási hadsereget tartottak fenn. A fegyverke­zési versenyt bizonyítja az ls, hogy a NATO tagállamai hét év alatt 372 milliárd dol­lárt költöttek erre a eélra. Nyilvánvaló azonban, hogy a fegyverkezési verseny nem tekinthető tartós alapnak a gazdasági fejlesztésre, hi­szen pénzügyi eszközeit a lakosság igényeinek csök­kentéséből nyeri. Másodsorban pedig azok a tényezők, amelyek a töb­bé-kevésbé nagyobb kon­junktúrát bizonyították, csak átmeneti jellegűek. Az Egveaült Államokban például, a háború utáni fel­lendülés azzal magvarázha­tó, hogy újból felduzzasztot­tak a harcok idején elfo­gyott árukészleteket. Amikor ezek a források kifogytak, a koreai háború hozott -felvi-, rágzást*. A legutóbbi évek­ben pedig az amerikai gaz-* daságl étot az új. nagy be­ruházásokra támaszkodott. Nyugat-Európában a hábo­rú utáni fellendülést szintén az okozta, hogy helyreállí­tották a leromlott gaadaaágl A kapitalista gazdasági világrendszer ingadozása életet, majd később infláci­ós áremelkedés kezdődött, amely a kereslet rohamos növekedését eredményezte. A nyersanyagot termelő országokban más okokat fi­gyelhetünk meg, amelyek le­hetővé tették a háború utá­ni konjunktúrát A helyzet ugyanis úgy állt, hogy a sterling-övezet országainak módjukban állt termelésük kiszélesítése érdekében fel­használni a háború idején Londonban összegyűjtött sterling-tartalékokat, a la­tin-amerikai országoknak pe­dig a New York-i dollár­készleteket. Ezenkívül a ka­pitalista termelés növekedé­sét segítették a külföldi, leg­főképpen dollárvaluták: ilyen körülmények között te­hát természetes, hogy a nyersanyagtermelő álla­mok nagy mennyiségben ad­hatták el áruikat a kapita­lista országoknak. Vészt)ósló Jelek A fent említett és példák. kai illusztrált "átmeneti té­nyezők* ma már teljesen megszűntek, vagy legalább­is elgyengültek, Az Egyesült Államokban például már régen nem fi­gyelhettek meg olyan áruke­resletet amelvet például a koreai háború okozott. Csók­kentek a beruházások is, hi­szen a már meglevő beruhá­zásokat sem használják ki teljesen. A lakosság fogyasz­tási hitelei mintegy 43 mil­lió dollárt tesznek kl, vagyis az évi kiskereskedelmi áru­forgalom egynegyed részét, A kedvezőtlen gazdasági helyzetet bizonyítja ezenkívül a következő: 1957 decembe­rében az amerikai ipari ter­melés Indexe 10 ponttal sflly­lyedt az 1956 decemberi szín­vonal alá, A termelés csök­kenését különösen az egyes nehézipari ágakban figyel­hetjük meg. 1957 októberé­ben például az acélolvasztó­ipar csak 76 százalékos ka­pacitással dojgozott, Decom­ber közepén ez a szám 69.2­re, december utolsó hetében pedig 60-ra rsökkent. Még egv példa: 1957-ben 8,6 szá­zalékkal kevesebb gépkocsit gyártottak az amerikai gvá­rak, mint az előző évben. Az értékesítő vállalótok rak­táraiban mégis mintegy 000 ezer eladásra váró gépkocsi halmozódott fel A riadó első hivatalos hangjai Az amerikai hivatalos szer­vak r,emrégib#n elhatároz­ták: a bankhitelek utáni kamatot 3,5 százalékról 3 százalékra szállítják le. Ez a határozat az első hivata­los elismerése annak, hogy az Egyesült Államok gaz­dasági élete romlik. Hiszen addig, amíg sokan kívánták igénybe venni a bankhitele­ket — gazdaságfejlesztés cél­jából — a kamatot magas színvonalon is tarthatták. De amikor már kevesebben fordulnak a bankhoz, akkor már Igyekeznek kedvezőbb feltételeket teremteni. A burzsoá közgazdászok már azzal foglalkoznak, mi­lyen jellegű lesz az elkövet­kezendő gazdasági hanyat­lás? Vajon a harmincas évek komolyabb, vagy az 1953— 54. évi gyengébb válsághoz hasonlít-e majd? A gazda­sági távlatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy a je­lenlegi körülmények sokban különböznek az 105.9—84. úvt helyzettől. Vizsgáljunk meg néhány mai sajátosságot. Először Is most nagy meny­nyiségu felesleges kapacitást figyelhetünk meg az ameri­kai Ipar csaknem valamony­nyl ágában. Természetes, hogy nem várhatunk na­gyobb beruházásokat sem. Előreláthatólag az építke­zésre fordított összeg, az 1957. évi 37 milliárdról az idén 30 milliárd dollárra csökken. Másodszor, a lakosság vá­sárlóképessége szüntelenül süllyed. A monopolisták a túltermelés ellenére is eme­lik az árakat. Ezáltal a fo­gyasztási cikkek ára jelen­leg 6,5 százalékkal maga­sabb, mint 1956 februárjá­ban. A vásárlóképességet a tömeges munkáselbocsátás még csak növeli. Az "Uni­ted States and World Re­port* folyóirat adatai szerint az Egyesült Államokban je­lenleg 3 700 000 télies mun­kanélküli él. A Ford-gvár­ból nemrégiben 30 000 em­bert bocsátottak el. A "Bu­siness Week- c. folvóirat vé­loménva szerint iövőreúiabb 2,5 millióval növekszik majd a munkanélküliek száma. Harmadszor, jelentős ha­nyatlás mutatkozik az ame­rikai kiíl kereskedelemben ls. A nyugat-európai államok­ban kifejlődött valutaválság oda vezetett, hogy ezek az államok egyre kevesebb árut vásárolnak az Egyesült Ál­lamoktól. Negyedszer, a gyengén fej­lett országok, amelyeknek sterling és dollártartalékaik az alacsony nyersanyagárak miatt elapadnak, szintén csökkentik áruforgalmukat as Egyesült Államokkal

Next

/
Thumbnails
Contents