Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

2 Péntek, 1958. január VI. Munkába kezdett a Kenderfonógyár Javaslatok és határozatok a munkafegyelem megszilárdítására Tegnap a Kenderfonógyár 101 tagú, nagy üzemi tanácsa is munkába kezdett. Az üze­mi tanács tagjai szerdai, első ülésükön a szervezeti kérdé­nagy követelményeknek csak akkor tudnak eleget tenna, ha a munkafegyelem megszi­lárdítása terén a vezetőség biztosan támaszkodhat az sek elintézése mellett már üzemi tanács egészére. konstruktív javaslatokat is tárgyaltak, azokat határo­zattá emelték, s már másnap megkezdődött a tevékeny munka. A szerdai értekezleten a tanácstagok közül alig hiá­nyoztak néhányan. A nagy érdeklődés azt bizonyítja^ hogy a választott és delegált üzemi tanácstagok megér­tetlék a rájuk váró felada­tok fontosságát és eleget akarnak tenni kö­telességeiknek. De nemcsak a megjelenés, hanem a kö­zös, határozathozó munkában való részvétel is Igazolja: az emberek ezt a demokratikus testületet messzemenőkig fel akarják használni a gazdasá­gos termelés megszervezésé­re, a munkakörülmények to­vábbi javítására és az em­berekről való fokozott gon­doskodásra. Ivánku Jánosné elvtársnő, fel­Ezt követően számos szólalás hangzott el: Műszaki dolgozók és fizi­kai munkások egyaránt nagy aktivitással vettek részt a vitában. A kiadós vita után így több kérdésben határozatot tudott hozni az üzemi tanács. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy ezentúl a textilutalványok kiosztása­kor alkalmazzanak csökken­tést azoknál a dolgozóknál, akik kirívó fegyelmezetlen­séget követnek el, vagy iga­zolatlanul távol maradnak a munkából. Számos hozzászó­lás után a tanács úgy dön­tött, hogy azoknak a dolgozóknak a természetbeni juttatását megrövidítik, akik két esetben igazolatlanul hiá­nyoznak. A csökkentés mértéke a má­sodiktól számítva minden igazolatlan nap után 100 fo- zonyítéka> hogy az üzemi ta­rint lesz. nács j0gai és kötelességei Megszavazta az özem! ta- gyakoriásával valóban nagy válik az üzemi üzem számára 1958-ban biz­tosított 12 új lakás elosztá­sának módja körüli vitát Végül is abban egyeztek meg a részvevők, hogy egy választott munkabi­zottság azonnal megkezdi a lakáskérelmek jogossá­gának elbírálását. Az üzemi bizottság is ka­pott még feladatot, mégpe­dig azt hogy a következő ülésig készítsen tervezetet az 1958. évi nyereségrésze­sedés felosztására és a részesedésből tartalé­kok képzésére — megjelölve a tartalékok mértékét és fel­használási célját. A Kenderfonógyár üzemi tanácsának alakuló ülése, mint a fentiekből kitűnik, már egyúttal hosszabb időre szóló programot adott az új, demokratikus testületnek. Az a körülmény, hogy az ülésen megválasztott munkabizott­ságok már tegnap, a tanács­ülést követő napon tevékeny­kedni kezdtek, annak a bi­az üzemi bizottság helyettes . elnöke úgy építette föl be- "ács, hogy a következő ülé- hasznára számolóját, hogy a jelenle- az üzemi bizottság kez- életneki Aki jó szakember AKAR . . • Szorgalmas öregek, fiatalok a Vasas Szakszervezet szegedi műszaki rajz és matematika tanfolyamán öregek, fiatalok hajolnak mai gyakorlat segíti a mű- ják: az idén egyszerre kerül­minden szerdán és pénteken szaki rajz fortélyainak elsa- nek sorozásra, este a Gépipari Technikum játításában. Papp elvtárs egyik előadótermének rajz- negyvenöt éves, egy lányuk asztalai fölé. A Vasas Szak- van, elég szépen keres. Me­szervezet egyéves műszaki rajz és matematika tanfolya­mának hallgatói, akik Wla­sich Kálmán tanár vezetésé­vel tájékozódnak a maga­sabb matematika és az áb­rázoló geometria rejtelmei­ben. A fiatal pedagógus sze­gedi munkája előtt a Ganz zőgazdasági-géplakatosi, központi fűtésszerelői, he­gesztő szakmája van. Most mégis eljött a tanfolyamra. Mi ennek az oka? — Illik a tudást fejleszteni annak, aki jó szakember akar maradni — mondja Tessényi László 8 általános iskolával és két iparitanuló­iskolával jött a tanfolyamra. Fejlődni szeretne. Adányi érettségi után került a bőr­díszműves szakmába, peda­gógus szeretett volna lenni, dehát az érettségi nem úgy sikerült — Mindig szerettem a raj­zot, meg aztán most már a tanulással is másként va­Vagongyár szervező irodája- mosolyogva Papp Antal. Azt gyok, mint diákkoromban. ban dolgozott és egyik rész­vevője volt a Hargita-moto­rok és az argentin-export­motorkocsik műszaki rajzait előkészítő kollektívának. Tu­dását nagy lelkesedéssel adja tovább a tanfolyam hallga­tóinak, akik szeretik is a fiatal, melegszívű pedagó­gust. Elmondja Wlasich Kál­mán, hogy csak tisztelettel tud gondolni a tanfolyam hallgatóira, akik munkaidő után azonnal a Gépipari Techni­kumba sietnek, hogy este 9-ig, fél 10-ig is vasszorga­lommal tanuljanak. Vannak, akik minimális felkészültség­gel kerültek a tanfolyamra és az ebből eredő nehézsé­geket szívós, türelmes mun­kával küzdik le. Papp Antalt, a Textilmű­akarom* hogy jobban belelás­sak a dolgaimba. Fel akarom frissíteni és sok új dologgal gazdagítani eddigi tudáso­mat. — Nem nehéz a munkaidő után ez a sok tanulás? — Nehéznek nehéz! Néha, mikor hazaérek, csak úgy zúg a fejem. De már annak alapján is, amit eddig ta­nultam, azt mondom, hogy megéri. Egy másik asztalnál három fiatal dolgozik. Juhász Gyu­la, a Kenderfonógyár külső­gyárának dolgozója, Adányi A. Károly bőrdíszműves és Tessényi László, aki a Fűtő­házban dolgozik. Mind a hárman harmincnyolcasok, s mikor a korukat kérdezem, vek lakatosát is csak a szak- némi büszkeséggel is mond­vök mindjárt érezhették: az első ülés már a cselek­vég Jegyében indul. Vázolta az üzemi tanács föl­adatalt és több olyan kérdést terjesztett a tanács elé, amelyben gyors döntésre volt szükség. A beszámolót deményezzen véleménykuta­tást a gyárban a balesetelhá­rítás módjainak felkutatása érdekében és emellett szer­vezzen állandó jellegű bal­esetelhárítási és munkavé­delmi kiállítást az üzemben. Ugyancsak a munkavéde­lemhez tartozik az ezt követő Nagygyörgy Mária elvtárs- javaslat, miszerint az üzemi nő, igazgató egészítette ki. Ismertette a vállalat idei ter­vét, s ezen belül részletesen beszélt az exportkötelezett­ségekről. Hangsúlyozta, hogy az első negyedévi export tel­jesítése különösen nagy fel­adatot "jelent, mert a megrendelések a múlt évihez képest megkétsze­reződtek és többfajta cikket kell ké­szíteniük külföldre. Felszóla­lását azzal zárta, hogy a bizottság a tanács ez évi má­sodik ülésére tervezetet ké­szít a belesetet előidéző fe­gyelmezetlenségek elköve­tőinek felelősségre vonására és megbüntetésére. Ugyanak­kor a műszakiakat is ellát­ták feladattal a tanácsülé­sen; a következő műszaki ér­tekezleten megtárgyalják a munkavédelem megszilárdí­tásának lehetőségeit. Nagy érdeklődés és foko­zott részvétel jellemezte az Az igaza orvosi hivatástudat Vastag hótakaró borította a ligetet, a tiszapartot és a hó mindig hullott-hul­lott. Hangos volt a ti­szapart a ródlizók zsi­vajától, pedig már elég későre járt. So­kan akkor jöttek ha­za a moziból, szín­házból. Gyönyörű tel volt. És én halálfélelem­mel a szívemben, sza­ladtam orvosért. Sür­gős lett volna, 40 fo­kos lázzal feküdt a kislányom. Nemrég költöztünk ide, azt sem tudtam ezen a környéken van-e or­vos. Becsöngettem a gyógyszertárba, ott megtudtam, hogy van orvosunk. Meg is ma­gyarázta a gyógysze­rész, merre kell men­nem. Es én rohantam R ligeten keresztül tér­dig érő hóban az or­voshoz, akit még nem ismertem. Hogyne féltem volna, hiszen két évvel ezelőtt vesz­tettem el első gyer­mekemet. S ebben a kislányomban szeret­tem elvesztett fia­mat Is. Kimerülve érkez­tem a lakásához, csöngetésemre egy kedves asszony je­lentkezett, a felesége. Sajnálatát fejezte ki, hogy férje nincs Itt­nem tért vissza be- kislányomhoz. Éppen teglátogatásaiból. Én csak levetettem a ha­hangosan zokogni kezdtem és kertem, küldje el az urát, amikor hazajön, mert félek az éjszakától, nem merek reggelig várni. Én már egy gyermeket elvesztet­tem. ö is anya volt, megértette, s könnyes szemmel ennyit mon­dott: "Asszonyom, nyugodtan menjen haza, amint hazaér a férjem, azonnal in­dul önhöz*. Es én félelemmel, de már reménykedéssel telve rohantam újra a tér­hon, "úton van*, még dlk érő hóban, haza, vas ruhadarokat, s már hallottam lép­teit a sötét előszobá­ban. Nagyon sictett, tudta, nagyon várom. Eljött késő este, ak­kor még nem is is­mert. Megértő, türel­mes volt a gyermek­kel és velem Is. Pe­dig nagyon ideges voltam. Megmentette kis­lányom életét. Már nem féltem az éjsza­kától, nyugodtan aludtuk át... Hálámat fejezi kl ez a kis írás is az or­vos, a hivatásának igazán élő orvos iránt. B. L. Szeretnék a bőrdíszműves szakmában tervező, szabász lenni, ezért tanulok most a tanfolyamon. Juhász Gyula sokféle mun­kát végez a Kenderfonógyár külsőgyárában. Szereti a gé­peket, a rajzot, a tervezést, s reméli ettől a tanfolyamtól, hogy itt megalapozhatja azt a tudást, ami a szakmában való tökéletesedését és előre­jutását is biztosítja. Amott egy házaspár raj­zol. Vass Károly és felesége. Geológiai műszaki rajzolók voltak, ez a tanfolyam az 5 számukra is hasznos: megis­merkednek az ipari műszaki rajz problémáival. Meglepően sok a nő ezen a matematikai és ábrá­zoló geometriai iskolán, ösz­sze is tartanak, mert csopor­tosan foglalták el az asztalo­kat, nem engednek beleszó­lást a férfinépnek még mű­szaki önképzésükbe sem. Az egyik ilyen asszonycsoportból egy fiatalasszony cigaretta­szünetre lép ki a folyosóra. Nem Tehet elmulasztani az alkalmat, hogy meg ne kér­dezzük: mi tetszik az asszo­nyoknak — akiket évezredek folyamán költők és tudósok mint a líraiság megszemélye­sítőit tartották nyilván és kö­szöntötték — ezekben a lo­gikus elméleti tudományok­ban. Dr. Somogyi Istvánná mo­solyogva felel: öt éve akarok műszaki tanfolyamot elvé­gezni. Mindig szerettem ozt a szakmát. Most nagy öröm­mel jöttein el a tanfolyamra és különösen a matematikát szeretem. Hogy miért? —• Azt nem tudom megmondani. Sok sikert kívánunk neki, s nemcsak azoknak, akikkel elbeszélgettünk, hanem a tanfolyam minden szorgal­mas hallgatójának. (Sz.) (260) — Aztán jött a májashurka, hat darab, tíz darab, aztán a kövér véreihurkák, a rizsesek meg a zicmlések. az ember azt se tudta, me­lyikbe harapjon először, a rizsesbe vagy a ssemlésbe. Ls minden szétomlik az ember nyelvén, mindennek olyan jó szaga van... és az ember csak zabál és zabál. — Azt hiszem — jajveszékelt tovább Baloun *-, hogy a golyó meg fog kímélni engem, de az éhség végez velem és soha életemben nem találkozok már egy olyan tepsi májashurka­töltelékkel, mint otthon, A kocsonyát, azt nem szerettem úgy. mert az csak remeg és semmi se jön ki belőle. Az asszony meg ölni tudott volna a kocsonyáért, és én még egy darab jület se hagytam neki a kocsonyájába, mert mindent én akartam felfalni, úgy. ahogy nekem a leg­jobban ízlett. Nem becsültem meg azokat a csemegéket, azt a bőséget, és az apósomnak le­tagadtam a járandóságából egy disznót és le­vágtam, felfaltam, és a tetejébe még fájt a szi­vem, hogy legalább egy kis kóstolót küldjek a szegény öregnek... aztán ő megjósolta ne­kem, hogy egyszer éhen jogok dögleni, így jár­nak a zabálósak. — íme, be is vált a jóslat — mondta Svejk, akinek ma önkéntelenül is csupa rímek jöttek a nyelvére. Jurajda szakács már leküzdötte a Baloun iránti réfzvét hirtelen rohamát, mert Baloun valahogy gyorsan odasettenkedett a tűzhelyhez. kihúzott a zsebéből egy darab kenyeret, s be akarta mártani a szószba, amely egy nagy tep­siben minden oldalról körülfolyt egy nagy darab disznósültet. Jttrajda ráütött a kezére, úgyhogy Baloun kenyere beleesett a szószba, mint egy úszó, aki a hídról fejest ugrik a folyóba, Jurajda nem hagyta, hogy Baloun kivegye csemegéjét a tepsiből, nyakoncsípte és kilódí­totta az ajtón. A letört Baloun még láthatta az ablakból, hogy Jurajda egy villával kihalássza azt a ke­nyérszeletet, amely egészen barna lett a bele­szívódott szósztól, odaadja Svejknek, s még rá­rak egy darab húst a pecsenye tetejéről, a kö­vetkező szavakai: k — Egyen csak, szegény barátom! — Szűzanyám — jajdult fel Baloun az ablak mögött —. lőttek a kenyeremnek. — Hosszú karjait lóbálva bement a faluba, hogy valami harapnivalót keressen. Svejk nekilátott Jurajda nemes ajándékának, s tele szájjal azt mondta: — Igazán őrülök, hogy megint az enyéim kő zött vagyok. Nagyon fájt volna nekem, ha a századot nem részesíthettem volna tovább ér­tékes szolgálataimban. — Letörülve állóról az odacsurgott szószt és zsírt, így fejezte be: — Nem tudom, nem tudom. mihez fogtatok volna nélkülem, ha ott tartanak valahol és a háborúi még elhúzódik egypár évig. Vanek számvivő őrmester érdeklődve meg­kérdezte: — Mit gondol, Svejk, sokáig tart még ez a háború? — Tizenöt évig — felete Svejk. — Ez magá­tól értetődik, mert egyszer már volt egy har­mincéves háború és most kétszer olyan okosak vagyunk, mint azelőtt, tehát harminc osztva kettővel, az tizenöt. — A kapitányunk puccerje azt mesélte — szólt közbe Jurajda —. hogy azt hallotta, ha elérjük Galícia határát, nem megyünk tovább. Aztán az oroszok elkezdenek tárgyalni a bé­kéről. — Azért nem is lenne érdemes háborúzni.— mondta Svejk nyomatékosan. <— Ha háború, akkor legyen háború, En semmi esetre se fo* gok előbb beszélni a békéről, amíg Moszkvá­ban és Pétervárott nem leszünk. Elvégre ha egyszer világháború van, nem érdemes csak a határolást körül szarakodrd. Vegyük például a svédeket a harmincéves háborúban. Milyen messziről jöttek, és eljutottak egészen Nemecky Brodig meg Lipnieéig, ahol olyan rumlit csinál­tak, hogy az ottani kocsmákban éjfélkor még ma is svédül beszélnek, úgyhogy senki se érti meg egymást. Vagy a poroszok, azok se voltak éppen szomszédok, és Lipnicében mégis annyi a porosz, mint a szemét. Eljutottak egészen Je­douchovba meg Amerikába és onnét megint vissza. — Egyébként — mondta Jurajda. akit a mai disznótor teljesen kizökkentett a lelki egyensú­lyából és összezavart — minden ember a pon­tyoktól származik. Vegyük például, barátaim, Darwin fejlődéselméletét... Ekkor azonban berontott Marék egyéves önkéntes és félbeszakította a fejtegetéseit: — Meneküljön, ki merre lát — kiáltotta Ma­rik —, Dub hadnagy az előbb autón megérke­zett a zászlóaljtörzshöz és magával hozta azt a beszari Biegler kadétot is. — Szörnyű egy patai — folytatta informá­cióit Marék —, ahogy kikecmergett. vele az autóból, mindjárt berontott az irodára. Tud­játok, amikor elmentem innét, azt mondtam, hogy szundikálni jogok egy kicsit. Így hát vé­gignyúltam a lócán az irodában és szépen el­kezdtem szunyókálni, amikor egyszerre csak nekemugrik. Biegler kadét elordította magát: "Ilabaclit!*, Dub hadnagy meg talpra állított és rákezdte: "Ugye most bámul, hogy meglep­tem az irodán, kötelességmulasztás közben? Aludni csak takarodó után lehet*, Biegler meg hozzátette: "A kaszárnyai szabályzat 9. parag­rafusánali 16. szakasza alapján*. Erre Dub hadnagy ököllel az asztalra csapott és azt or­dította: "Maguk talán meg akartak szabadul­ni tőlem itt á zászlóaljnál, de ne higgyék, hogy agyrázkódás volt, az én koponyám még kibír egy keveset*. Biegler kadét kőibeu belekapó* zott az asztalon fekvő iratokba, és az egyikből hangosan felolvasta magának: "280. sz. had­osztályparanrs*. Dub hadiuigy azt hitte, ezzel őt akarja ugratni az utolsó mondata miatt, hogy koponyája még kibír egy heveset, rári­pakodott a kadétra, hogy tiszteletlenül és szem­telenül viselkedik az idősebb tisztekkel szem­ben. és most idehozza a kapitányhoz, hogy pa­naszt tegyen ellene. Csakhamar meg is jelentek, mert a konyhán keresztül kelett felmenni az emeletre, ahol az egész tisztikar üldögélt, s ahol egy disznócomb elfogyasztása után a pufók Maly zázlós égy áriát énekelt a "Traviatta* című operából, na­gyokat böfögve közben a káposzta s a zsíros ebéd hatására. Amikor Dub hadnagy belépett, Svejk elkiál­totta nuigát: — Habacht, vigyázz az egész! Dub hadnagy egészen odalépett Svcjkhez, hogy egyenesen beleordíthasson az arcába: — Most mulass, most véged van! Kitörnél­lek, hogy a 91. ezrednek legyen rólad valami emléke. — Zum Befehl, lajlnant úr — szalutált Svejk —, egyszer azt olvastam, jelentem alássan, hogy volt egyszer egy nagy csata, amelyikben elesett egy svéd király az ö hűséges lovával együtt. Mind a két dögöt Svédországba szállí­tották, és most mind a két tetem ott van ki­tömve a stockholmi múzeumban. — Honnét szeded a tudományodat, te nya­valyás? — ordította Dub hadnagy. — Alázatosan jelentem, lajlnant úr, hogy a bátyámtól, aki tanár. Dub hadnagy sarkon fordult, kiköpött s Biegler kadétot maga előtt tolva megindult felfelé az ebédlőbe. De nem bírta megállni, hogy az ajtóból még vissza ne fordulion Svvk­h;-z s olyan kérlelhetetlen szigorúsággal, mint egy római császár, aki egy sebesült gladiátor sorsáról dönt a cirkuszban, a jobb keze. hü­velykujját leveli fordítva rá ne kiáhs'-i Svejkre: — í.s a hüvelyket! — Alázatosan jelentsun — kiáltatta utána Svejk —, az enyém máris Ufe'é (Folytatjuk;

Next

/
Thumbnails
Contents