Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 13. szám

CsfitBHök, 1958. Január 16. s Falutörténeti munkaközösség alakult Mórahalmon A mórahalmi művelődési otthonról a járásban mindig, mint valami egészen külön­leges valamiről nyilatkoznak a pedagógusok. Több száz­ezer forintos költségvetéssel dolgozik és állami támoga­tást nem igényel. Gyönyörű színházterme, klubszobái, könyvtára, próbatermei van­nak, ezerszemélyes kerthe­lyisége, strandfürdőt épít. A nagyvonalú fejlődés a kö­zeli napokban olyan új állo­máshoz érkezett, amit még az eddigi nagy eredmények mellett is fordulópontnak le­het nevezni az otthon életé­ben . DE ncs László pedagógus, a művelődési otthon oly sok szép eredményt megteremtő igazgatója, Dosztig Ferenc az általános iskola igazgatóhe­lyettese, Németh Antal út­törővezető, Szabó Vilmos és Rózsa Margit pedagógusok már régóta tárgyalgatják Német Ferenc tanácselnök­kel és Vigh Mihály pártit­kárral egy pedagógusokból, tudósokból álló munkaközös­ség létrehozásának lehetősé­geit. Mórahalom és távolabb­ról az egész alsótanyai ta­nyavilág monográfiájának összeállítására tervezték ösz­szehívni ezt a munkaközössé­get Hosszú ideig gondolkod­tak a dolgon, közben Dosz­tig Ferenc saját eddigi ku­tatásainak eredményeit is az asztalra tette. Talán ez adta meg a végső lökést; a ta­nácselnök szétküldte a mun­kaközösség megalakításának megbeszélésére a meghívót. Szegedről az egyetem, a fő­Iskola, múzeum küldöttei is részt vettek a megbeszélésen. Bálint Sándor néprajztudós, Eperjessy Kálmán történész és Csongor Győző, a múzeum munkatársai mellett a már felsoroltak tanácskoztak az első megbeszélésen, ahol Dancs László, a művelődési otthon igazgatója néhány szervezési kérdésről beszélt megnyitójában. Többek kö­zött elmondotta, hogy a mo­nográfia elkészítéséhez szük­séges nyomtatási és kutatási összegek, valamint a tiszte­letdíjak fedezését a műve­lődési otthon és a község biztosítani tudja. Szabó Vil­mos pedagógus mint a mun­kaközösség titkára, a körül­belül három évre tervezett kutatómunka tervét ismer­tette. Beszélt azokról a mód­szertani kérdésekről, ame­lyek tisztázása a munka el­indítása előtt fontos. Az elő­terjesztés fölötti vitában nagyvonalú és úttörő jelen­tőségű kezdeményezés terve bontakozott ki. Mórahalom mint község 1950-ben létesült, addig a szegedi tanyavilág egyik ha­tárrésze volt csupán. Az al­sótanyai tanyavilág kialaku­lásának története, ami ennek a monográfiának igen jelen­tős részét tenné ki, a magyar történelem múlt század végi társadalmi mozgásainak meg­értéséhez országos méretek­ben is jelentős hozzájárulást adna. Mint Bálint Sándor elmondotta, ezt a "második honfoglalást*, melyet a Sze­gedről kirajzott szegénypa­rasztság a homokkal, a szél­lel és a földbirtokos város­sal állandó hős harcban haj­tott végre, nem lehet meg­írni a kirajzott családok tör­ténetének vizsgálata és mi­nél több családi történet fölkutatása nélkül. A több órás megbeszélés kialakította azokat a köve­tendő módszereket és azt a munkatervet, ami biztosít­hatja az igen jelentős tájku­tatói munka sikerét. TANULNI KELL.,. 4 pártok tat á*i munka tapasztalatai Az MSZMP Központi Bi­zottsága az elmúlt esztendő­ben a kommunisták és pár­tonkívüliek tudásának gya­rapításáért határozatot ho­zott az új pártoktatási év megkezdésére. Mert a mar­xista ismeretelmélet helyes elsajátítása nélkül csak té­velygünk, s a harcban, viták­ban alul maradunk — nem tudunk érvelni az igazság mellett. NEMCSAK HŰSÉG DOLGA Melyik szegedi kommunis­ta vállalja a szűklátókörűsé­get?! Nyilvánvaló, hogy a városunkban élő párttagok a legodaadóbban állnak helyt a szocializmus építésében és mégegyszer nem engednék, hogy a hatalom fegyverét ki­ragadják kezükből. A hűség azonban még nem minden! Okosan, ésszerűen és a tö­megeket megnyerően kell biztosítani a proletariátus diktatúráját. Elengedhetetle­nül szükséges tehát a mar­xizmus—leninizmus klasszi­kusainak tanulmányozása, hogy a kommunisták el tud­ják választani a lényeget a lényegtelentől; hogy tisztán lássanak, érezzék, vérükbe ivódjék, mi a revizionizmus, a dogmatizmus; miként de­ríthetik ki egy-egy dologban a valóságot; hogy igazságot tudjanak tenni bonyolult kérdésekben és ne menjenek el csukott fülekkel téves, vagy ellenséges megnyilvá­nulások mellett. Mindez ismerős elv, na­gyon igaz — mégis a párt­oktatásban részvevő elvtár­sak közül számosan nem ta­nulnak megfelelően. Ez hiba — azonban akarattal arány­lag könnyűszerrel lehet rajta változtatni. NÉHÁNY HIBA De nézzünk meg néhány olyan hibát, amely a pártok­tatási év elmúlt hónapjaiban Szegeden leginkább meg­nyilvánult,,, A marxizmus—leninizmus tanfolyam részvevői sokszor felszínesen vizsgálnak meg egy-egy fontos kérdést. En­rrvw QanuaFi (^úüjCLjdmj y m Lehet, hogy a hír egye­seket megriaszt, de az is lehet, hogy mások örül­nek ennek a januári gó­lyahírnek. Ez egyszer azonban most másról van szó. A körülöttünk repkedő gólyáknak most egészen más gondjuk van. Eszük ágában sincs családi zavarokat, ije­delmeket vagy örömöket okozni. Azt csak ők tud­nák megmondani, hogy hát akkor miért marad­tak itt. Arra is választ kellene adniok, mily vi­dékről kerültek el idáig és ha már magyar föl­dön találták alkalmasnak áttelelésüket, kóborlásuk során mért éppen itt kö­töttek ki. Társaik az egyenlítő körül gondta­lanul fogyasztják az af­rikai sáskákat, nekik meg betevő falatjuk is alig van biztosítva. Örülhetnek, ha a lege­lök artézi kifolyójánál elcsíphetnek egy-egy lusta, szunnyadozó bé­kát, vagy egy-egy föld fölé merészkedő egeret. Január 3-án DeYek­egyházán tűntek fel je­ges téli időben. Ekkor kísérőjük is akadt egy szürkegém személyében. Ugylátszik felmondot­ták egmásnak a barát­ságot, mert 4-én a szür­kegém nélkül érkeztek meg a Fehértóra. Akár­csak nyárvégén, maga­san köröztek a jéggé dermedt tóvilág felett. Erős északkeleti szél szárnyán vitorláztak. Talán meleg szobából még nyárba ringathatta volna maaát a szemlélő, csak a libapimpós, gó­lyahíres mocsarakat ne­héz lett volna elképzelni a jeges pusztaság, a jég­virágos nádasok helyén. A megdermedt puszta­ságban két réti sas foly­tatta a rókák, görények éjszakai munkáját. A jégbe öntött szemétha­lak kibányászása • ke­mény munka ragadozó­körmöknek, de még a sasok acélcsőrének is. Szarkák, dolmányos var­jak serege idegesen ug­rál a madárkirály körül lesve, vajon marad-e morzsa számukra a nagyúr lakomája után. Talán éppen erre lestek a gólyák is a magasból, mert a körök mind mé­lyebbre süllyedtek és egyszerre csak hosszú iszánkodás után nagy kínnal a nyitott szárny állandó egyensúlyozásá­val talpra állhattak a tü­körsima jégen. A ke­cses gólyaléptek a jégen néha tipegéssé formá­lódtak a minduntalan hanyattvágódás-veszély miatt. Sikerült elérniök egy-egy félig kirágott csonttá fagyott haldögöt, s talán most vették éle­tükben legnagyobb hasz­nát erős piros csőrük­nek. A nehéz munkában el­fáradva időnként az eget szemlélik. Onnan várnak sorsukra javu­lást. És egyszerre mint­ha minden életerő fel­duzzadna bennük, ki­húzzák nyakukat úgy nézik a fejük felett dél­ről északnak tartó nagy vadréce-sereget. Egyik csapat jön a másik után, hova mennek talán ma­guk sem tudják, mert itt a jégvilágban nincs mit keresniök. Talán a zajló Tiszán. Boldogság árad a két gólya szemé­ben a sorstársak látása felett. Északnak tartó vadlúdcsapat is feladja a rejtélyt gólyának, ma­darásznak. Hova men­nek, mit akarnak. A li­bahangok szemmel lát­hatóan is bátorítják a két gólyát. Érkezésük után még egyszer-kétszer szerte­kószálnak a környéken. Vásárhelyen is látják őket. De másnap már megint visszatérnek, hogy azóta állandó szál­lásuk legyen a Fehértó. Napok után tavaszi han­gulatot hozott a délke­leti szél. Felolvasztotta a jeget és a gólyagondo­kat is. Felszabadultak a vizek, új remény éledt a gólyaszivekben. A madarász — már saját érdekében is — bíztatást lát a madarik járásából-keléséből. Szívből kívánja az árva, talán meggondolatlan gólyamadaraknak, hogy sikerüljön téli vendé­geskedésük. A körynék sok jó embere figyeli, le­st sorsukat, hogy segít­sen nekik, ha éppen kell. Kívánjuk, hogy vissza­térhessenek titkukkal hazájukba a tavasz el­jöttével. Nyitva marad a kérdés: honnan jöttek, együtt indultak-e házas­társakként közös szán­dékkal, vagy útközben fonódott-e elválasztha­tatlan sors-barátságuk és végül is miért válasz­tották Afrika napsüté­ses meleg tájai helyett téli szállásul a szegedi Fehértavat, a vízimada­rak paradicsomát? Dr. Beretzk Péter nek két oka van. Az egyik: a hallgatók közül a szeminá­riumon valaki olyan mellé­kes kérdést boncolgat, amely nem a lényeget tükrözi. Ezen sokáig elvitatkoznak és a lényegben nem foglal­nak megfelelő állást. Ugyan­akkor pedig — s ez a másik ok — a propagandista "kien­gedi kezéből* a szemináriu­mot, nem tereli a vitát he­lyes mederbe, az idő eltelik s nem tisztázták megnyugta­tóan a fő kérdéseket. Ezek­nek a jelenségeknek az is a magyarázata, hogy jó néhány hallgató, propagandista a "régiből« él, mert a korábbi ismeretét nem újítja, nem bővíti és emiatt hiányos a felkészülésük. A DÉMA Cipőgyár propa­gandistája például még egy­szer sem volt előkészítő megbeszélésen, munkaérte­kezleten, — és így vezeti a szemináriumot! Több válla­latnál "beugró* konferencia­vezetők vannak, mert a pro­pagandista nem ér rá. Ilyen­formán nem alakulhat ki ba­ráti, elvtársi viszony a pro­pagandista és a hallgatók között, s ami a leglényege­sebb: ha a szemináriumve­zető készületlen, rossz az elő­adása, akkor bizony nem szí­vesen jelennek meg a hallga­tók az oktatáson és színvona­latlanná válik a vita is. ÍGY LESZ VONZÓ A SZEMINÁRIUM A MEZŐÉK marxizmus— leninizmus tanfolyamának példája viszont azt Igazolja, hogy a propagandista gondos felkészüléssel érdekessé, von­zóvá tudja tenni a szeminá­riumot. Sokszor hat-nyolc órán át is szívesen vitatkoz­nak a hallgatók és addig nem akarnak hazamenni, amíg nem tisztázták megfelelően a felvetett kérdéseket. Itt igazolatlanul hiányzás nincs, — holott másutt, ahol nem törődnek az oktatással, gya­koriak a hiányzások. A Vil­lamosvasútnál például a pártszervezet nem foglalko­zik rendszeresen, az oktatás­sal, nem vizsgálja meg a hi­ányzások okát és nem is tesz semmit a helyzet megváltoz­tatásáért. Pedig van rá mód és tapasztalat. Az Újszegedi Kender Lenszövő Vállalat pártvezetőségének tagjai egymás között felosztották a szemináriumokat, amelye­ket rendszeresen ellenőriz­nek, segítik annak zavarta­lanságát. A Szegedi Cipő­gyárban Lacsán Mihály és Rácz István propagandisták és a pártszervezet vezetősé­gének jó munkája nyomán még többen járnak a szemi­náriumokra, mint kezdetben. A SZÍNVONAL BIZTOSÍTÁSA A marxista—leninista fel­készültségű kommunista az emberek ügyét közmegelége­désre tudja intézni. Mégis néhány vezető beosztásban lévő elvtárs nem gyarapítja eléggé tudását és az alacso­nyabb fokú időszerű kérdé­sek tanfolyamára jár, ugyan­akkor több KISZ-fiatal vesz részt — minden előképzett­ség nélkül — a marxizmus— leninizmus tanfolyamon. Ez rossz megoldás — változtatni kell rajta! Az sem helyes, hogy némely propagandistá­nak a szeminárium vezeté­sen kívül még. számos funk­ciója van, mert a sok fel­adatból egyiket sem tudják tökéletesen elvégezni. A pártoktatás megfelelő színvonalának biztosítása megkívánja, hogy a propa­gandisták teljes emberként foglalkozzanak nemes fel­adatukkal. Alapos felkészült­séggel azt is el tudják érni, hogy a konferenciákon a hallgatók lényegében a leg­fontosabb kérdéseket meg­ismerjék, megtárgyalják, el­sajátítsák — így kevesebb időt kell szakítaniok az ott­honi tanulásra. A tapasztalatok bizonyít­ják: lehet jól és rosszul in­tézni az oktatás ügyét. A TEFU-nál, a Szalámigyárban, a Gőzfűrészben, a nyomdá­ban is munkások, értelmisé­giek dolgoznak mint másutt. Az említett helyeken is a legtöbb hallgatónak, propa­gandistának van családja, gondja, baja, különböző el­, foglaltsága, mégis tanulnak! — egységesen, eredményesen. Nem akarják utólag megbán­ni, hogy felelőtlenül elküny­nyelműsködték az oktatást: — nem akarnak elmaradni! Ugyanezt megtehetik mind­azokon a helyeken, ahol a felsorolt hibák megmutat­koznak. Csak akarni kell, — hiszen a párthatározat vég­rehajtása, a szervezeti sza­bályzat megtartása — a ta­nulás minden párttagra kö­telező. Tízéves a Magyarországi Románok Demokra ikus Szövetsége Tíz esztendeje alakult meg a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége. Az évforduló alkalmából az őszi viharsarki hónapok idején megrendezik a hazai román népi együttesek seregszem­léjét. Kiállításon és kiad­ványban ismertetik a szövet­ség tízéves működésének eredményeit. Negyvenöt orszég importál npgyar szerszámgépeket A magyar ipar a , legutóbbi kimutatás szerint 45 országba szállít különböző szerszámgépe­ket. öt esztendő óta a nyugati cégekkel is megerősödtek a ma­gyar szerszámgépipar kapcsola­tai. Ausztriának és Olaszország­nak például egy-egy millió dol­lár értékű gépet adtak el öt év alatt. A napokban újabb jelentős üzleteket kötöttek olasz, töiük, argentin és dél-afrikai cégekkel. Tárgyalások folynak újabb üz­letkötésekre is. Tízezer forintos kár felelőtlenségből — Majdnom halálos baleset történt ­Rendőrségi eljárás indult egy súlyos közlekedési bal­eset miatt. Szegeden, a Vá­góhíd közelében hajszál hí­ján majdnem tóbb halálos áldozatot követelő közlekedé­si baleset történt. A 42-es AKÖV YD-720-as rendszá­mú tehergépkocsija nekihaj­tott egy vele azonos irány­ban haladó kétlovas kocsi­nak, amely nem volt kivi­lágítva. A teherkocsi vezető­je, Varga József szegedi la­kos az utolsó pillanatban vet­te észre az előtte haladó lo­vaskocsit, s a balesetet már nem lehetett elkerülni, bele­szaladt a kocsiba. Ember­életben nem esett kár, sérü­lés sem történt, az egyik 16 azonban a helyszínen elpusz­tult, a másik pedig megsérült A lovaskocsi teljesen össze­tört, a tehergépkocsinak csak kisebb baja történt. A kár tízezer forint. íme egy újabb bizonyítéka a felelőtlenségnek, amikor a lovaskocsi hajtója fittyet hány az előírt közlekedési rendelkezésnek, amely sze­rint este kivilágítatlan jár­művel nem lehet részt venni a közúti forgalomban. A köz­lekedési rend újabb megsze­gői könnyen életüket veszt­hették volna felelőtlenségük miatt. Híradástechnikai kii Ilit ás Budapesten A Híradástechnikai Tudomás nyos Egyesület kezdeményezés sére a tavasszal nagyszabású híradástechnikai kiállítás nyílik Budapesten, célja: megismc-let­ni a gyárak produktumait mind a hazai. mind a külföldi érdek­lődőkkel. A kiállítás a technika házában április végétől hat hét ten át lesz nyitva. % NAPJAINK Megdöbbenéssel olvastam tegnap a fővárosi la- g Lfl pókban: az Amerikai Egyesült Államok terüle- g tén lezuhant egy nukleáris fegyvert szállító repülőgép, g A nyugati kommentár kijelenti, hogy semmilyen rob- g bánás nem történt, »csak« a szokásos szerencsétlenség. H Egyúttal felhasználja az amerikai sajtó az eseményt g arra is, hogy megnyugtassa az angolokat: "látjátok, nem m robban fel, még ha a gép elég, akkor sem. Ne félje- g tek tehát a mi hidrogénbombás gépeinktől.* Nem hinném, hogy a szigetország lakóit különö- g sebb megnyugvással töltené el az eset. S akiben van s egy kis tárgyilagosság — márpedig az egyszerű angol g ember híres erről —, pontosan ellenkező tanulságokat s von le a szerencsétlenségből. Rögtön felvetődik a gon- g dolat: mi lesz, ha egyszer mégis felrobban? Ha az 3 amerikai pilóta, elveszítvén uralmát a gép felett, H egyetlen ideges mozdulatával Londont, vagy Birmin- 3 ghamot, vagy Southamptont romhalmazzá teszi? Mindez nem érdekes az amerikai politikusok szá- g mára. Folytatják őrült fegyverkezési hajszájukat és 3 tovább a magasba, idegen országok fölé küldik acél- g szárnyú halálmadaraikat. A fenti hírrel kapcsolatban van még egy megjegy- g zésem. Semmi sem lehetne jellemzőbb az amerikai ff állásfoglalásra, minthogy a döbbenetes eseményt úgy g állítják be, mint saját igazuk legkirívóbb példáját, §f pontosan az ellenkezőjére fordítva a dolgokat. Dehát — ezt már megszoktuk ... A múlt héten játszották Szegeden a Vörös Csil- g " lag Filmszínházban a "Fájdalom nélkül* című g francia filmet. Témájánál fogva csak 16 éven felüliek g számára vetítették, s miután a filmet megtekintettem, g meggyőződtem róla — valóban helytálló volt az intéz- g kedés. Igen ám, de a bejárathoz sodródó tömegben gyanú- g san fiatal arcok és alacsony termetű egyének tűntek g fel, s bár kabátjuk gallérját felhajtották és igyekeztek g komoly arcot vágni — bizony, 14—16 évesnél "nem 3 adott* volna többet senki sem, ha tippelésre kerül a g dolog. A jegyszedöknek azonban kisebb gondjuk is na- 3 gyobb volt ennél, s így zavartalanul bejuthatott min- g denki. ~ A dolog helyességét, illetve helytelenségét most 3 nem akarom vitatni. Azt ellenben meg kell állapítani g hogy a gyerekek és suhancok a kényes és rendetlen- = kedésre nagyon "alkalmas* film egész ideje alatt tisz- 3 lességesen viselkedtek. Egyetlen frivol megjegyzés. 3 oktalan, bántó nevetés, vagv közbekiáltás sem hang- g zott el, s ez annál is örvendetesebb tény, mert sokkal ff kevésbé "16 éven felülieknek" jellegű film vetítésMior g már nem egy esetben találkoztunk éppen a fentiek cl- g lenkezőjével. Ez a tény két dicséretet is megérdemel: egyrészt a f§ fiatalságot kell elismeréssel jutalmazni, s egyúttal —g a filmet Is. A "Fájdalom nélkül* mondanivalója, amelv = egy ősidőktől fennálló probléma mce-oldását tűzi ki eé- g lul, olyan meghatóan egyszerű és művészi eszközökkel = jutott kifejezésre, hogy a legnagyobb figyelemre és g megértésre ösztönözte a nézőt — legyen az gyermek, 3 vagy felnőtt. Ez a legszebb bizonyíték arra, hogv az g igaz, emberien művészi alkotások megtalálják talajú- g kat olyan helyen is, ahol a afecs és a kevésbé értékes g alkotás gúnyolódást és rosszindulatot eredményez. — gr — g

Next

/
Thumbnails
Contents