Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

Péntek. 1958. Január 10 Légoltalmi tájékoztató Atomátalakulás és láncreakc'á (2. közlemény) Lapunk január 3-i számúban Dagy vonalakban ismertetlük az atomok szerkezetét. Ez fontos a nukleáris fegyverek lényege megértéséhez. Most az atom­fegyverek ismeretében eggyel tovább lépünk. A MAGASABB REND­SZÁMÚ, vagyis a nehéz ele­mek atomjai nem stabilak. A múlt század végén fedezték fel, hogy pl. a rádium, az uránium stb. érzékszervekkel nem ész­lelhető sugárzási bocsúl ki. A je­lenséget rádióaktiv sugárzásnak nevezték eb Megúllupitották, hogy a sugárzás az atommagból származik és a sugárzás kibocsá­tása közben az atommagok át­alakulnak, Így anyagi tulajdon­ságuk is megváltozik. A rádió­aktív sugárzás elektromos és mágneses térben történő vizs­gálata során megállapították, hogy a sugárzás három részből áll. Az alfa sugárzás pozitív löl­tósii hélium ulommagokból, a béta sugárzás negatív töltésű elektronokból áll, míg a gamma sugárzás a röntgen sugárzáshoz hasonló, nem anyagi természetű sugárzás. A. rádióaktiv sugarak külön­böző anyagokon, különböző mértékben képesek áthatolni, nagy energiájuk révén más ato­mokról képesek elektronokat le­szakítani, azokut ionizálják. Az egyes rádióaktiv anyagokra jel­lemző adat az ún. fél élettartam, vagyis azon idő, mely alatt egy •dott mennyiségű rádióaktiv elem atomjuinuk fele elbomlik. Ez az idő a másodpere töri ré­szétől millió évekig változhat, külső hatásokkal befolyásolni nem lehet. Mivel a rádióaktiv sugárzás során az alommagok átalakulnak, azaz új elem ke­letkezik, a folyamatot természe­tes magreakciónak nevezték eL A TERMÉSZETES mag­reakciók tanulmányozása veze­tett oda, hogy a kutatók foglal­koztak azzal a kérdéssel, ho­gyan lehet külső beavatkozás­sal az egyes elemek atommag­jait átalakítani, ezzel új elemet előállítani. Az ilyen álalukítás­bo-z az szükséges, hogy az atom­magban megváltoztassuk a pro­tonok és neutronok számát. Er­re a célra nagy feszültségű elek­tromos térben felgyórsitolt, nagy energiájú részecskéket (proton, neutron stb.) hasznúinak, me­lyek áttörve az elektronhéjakon •z atommagban változásokat idéznek elő. így jömiek létre a mesterséges magreakciók, me­lyek során keletkezhetnek labilis atommagok is. Ezek azután rá­dióaktiv sugárzás kibocsátása közben stabilis elemmé alakul­nak át. Ezek az un. mestersé­ges rádióaktiv elemek, a folya­mat a mesterséges rádióaktívi­tás. A kémiai reakciók során is keletkezik energia pl. a kőszén elégetésekor. Hasonló jelenség játszódik le a magreakciók so­rán, csak a felszabaduló ener­gia lényegcsen nagyobb. 1 kiló uránium hasadásakor 2,5 millió­szor több energia fejlődik, mint 1 kiló szén elégetésekor. AZ ILYEN FOLYAMAT gyakorlati felhasználásával kap­csolatban olyan reakciót kelleti keresni, melynél a folyamatot létrehozó részecskék közvetve, vagy közvetlenül újratermelőd nck, azaz a reakció önmagától folytatódik. Az ilyen reakciókat láncreakcióknak nevezzük. Ilyen folyamat az uránium hasadási reakciója, mely neutronok hatá­sára jön létre. Az uránium atommag neutron befogása után két részre hasad és közben 2—3 nagy energiájú neutron ke letkezik. A keletkező neutronok újabb uránium atommagokat fognak hasítani, fgy a reakció lavinaszerűen folytatódik. A megindított láncreakció rendkf vül gyorsan játszódik le nagy energiafelszabodulás mellett, fgy robbantási célra alkalmas. ilyen láncreakción alapul az atombomba. Energia azonban nemcsak ok­kor szabadul fel, ha valamely elem atommagját hasítjuk, ha­nem akkor is, ha könnyebb ele­mek atommagjait egyesitjük ne­hezebb elemek atommagjaivá. Ezek az un. termonukleáris reakciók, melyek első gyakor­lati felhasználása a hidrogén­bomba volt. furcsa Zacskókat készítenek műanyagból Körülbelül a negyedév vé­gén árusítani fogják a papír­üzletekben a polietilén mű­anyagból készült zacskókat. Többféle lesz belőlük: gyü­mölcsnek, uzsonnának é3 díszcsomagoknak való. A po­lietilén tasaknak különleges jó tulajdonsága, hogy pél­dául a kenyeret, vagy a pék­süteményt több napig is fris­sen tartja. Ugyancsak a negyedév vé­gén árusítják majd a régen hiányolt papír falvédőket, állványpapirokat és szek­rénycsíkokat. Ezek változatos mintákkal és jó minőségben készülnek. FELEMÁSSÁGOK -WIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIF Hogy egy-egy utca újra való elnevezése mennyi gon­dot okoz kezdetben a köz­életben, az ismeretes. A pos­tán küldött csomagok, leve­lek és egyéb hivatalos, vagy maganküldemények sokszor nem érkeznek meg a kívánt címre, mert pontatlan, vagy felemás utcanevekkel talál­kozik a kézbesítő. Vannak utcák, ahol a sarkokra eső házakon ott van már az új utcanév, ugyanakkor ugyan­azon a házon és a többieken — nem sarokházakon — a régi utcanév szerepel. Példá­nak okáért nem lehet eldön­teni ilyen „alapon", hogy a Vásárhelyi sugárút József Attila sugárút-e, mert mind a két név szerepel. Szólunk a Kálvária utca vagy Tol­buhin sugárút, valamint a Sztálin sétány, vagy Móra Ferenc sétány felemásságá­ról is. Hogyan lehetne elérni végülis, hogy a megváltozott utcanevek egyformán szere­peljenek a házak felírásán? De ha már itt tartunk, említsünk meg egy ré­gi és mind a mai napig or­vosolatlan problémát a kül­területről vett példából is. Ismeretes Szegeden Kálvária tér és Kálvária sor elnevezés. A különös véletlen, hogy mindkét elnevezés egy ugyanazon tér négyszögében található. Nemrégiben elő­fordult, hogy a Kálvária tér 7-es számú új házba vártak két alkalommal is postai cso­magküldeményt az ott la­kók, de mivel a Kálvária az Kálvária, hát elvitték a Kál­vária sor 7-es szám alá, ahol nyilvánvalóan a címzett is­meretlen volt. Fordítva is megtörtént már hasonló eset, hasonló küldeményekkel. Jó volna végül rendet terem­teni, hogy a sok bonyodal­mat okozó hasonlóság végülis olyannyira megváltozzék, hogy ne forduljanak elő olyan véletlenek, amelyek után sok fáradságba, utánjá­rásba kerül, amíg az igazi címzetthez mégis eljut a kül­demény. Kellene tehát egy kis ellenőrzést tartani a fe­lemás utcanevek miatt, de annál jobb lenne mielőbb in­tézkedni, hogy a furcsa visz­szásságok megszűnjenek. (-H) A sportbéli felkészítés mellett gondoskodjunk ifjúsági sportolóink szocialista szellemű neveléséről is Az idei labdarúgó bajnoki évben az első őszi-tavaszi évadok közötti szünet az ed­digiektől eltérően szokatlanul hosszú pihenést engedélye­zett labdarúgó-játékosaink­nak, sportköri vezetőknek, edzőknek és játékvezetők­nek egyaránt. Az NB III osz­tályú és a megyei fci jnoksá­gok ugyanis már december 1-én befejeződtek, s csak március 2-án kezdődik a ta­vaszi forduló. Az utolsó bajnoki mérkő­zés lejátszása után a játéko­sok alaposan elnyűtt góllövő cipőiket szegre akasztották és pihenőre tértek. Igaz, nem mindenütt, csak az olyan egyesületekben, ahol nem igyekeznek legjobban és leg­gyümölcsözőbben kihasználni a rendelkezésre álló időt Mert a tervszerűen dolgozó sportköröknél az utolsó bajnoki mérkőzések leját­szása után az edzők még tartottak néhány könnyű levezető edzést és csak gzután küldték a megérdemelt pihenőre játé­kosaikat Ez a pihenő most már a vége felé közeledik. Ki tor­nateremben, ki a kedvező időt kihasználva a szabadban kezdi el játékosaival a tava­szi idényre való előkészüle­teket. Előbb labda nélkül, kis izomnyújtással, majd a megfelelő 'fokozatokon ke­resztül a szükséges és rend­szeres labdagyakorlatokkal. Fontos az alapos felkészü­lés a tavasz! idényre, hi­szen a tavaszi fordulók ál­talában mindig nagyobb küzdelmeket hoznak,, mint az ősziek. Ez az időszak már a bajnok­ság végső kialakulásának je­gyében dől el. A két bajnoki évad közti szünet azonban csak a játé­kosok részére jelent teljes pi­henést. Az előretekintő és a jövőre is gondoló vezetőknek ebben az időszakban kell az előző bajnoki idény során megmutatkozott hiányossá­gokat kijavítaniok. A lelki­ismeretes sportköri vezetők ilyenkor tekintenek vissza az elmúlt idény eseményeire és felmérik edzőikkel az elért eredményt, értékelik az eré­nyeket és a hibákat. A mér­leg elkészülte után már a jövő idény terveinek a ki­dolgozásán fáradoznak, s megállapítják a maguk fel­adatait, amelyek hivatottak a bajnoki küzdelmek számá­ra a legmegfelelőbb körül­ír,ények, a legmegfelelőbb légkör kialakítását és bizto­sítását szolgálni. Ezt a munkát végzik a holt­idény során a szövetségek, a Játékvezetői Tanács és az Edzők Testületének munka­társai akkor, amikor az ET-ben továbbképző tanfolyam keretében igye­keznek emelni az edzői munka színvonalát, a JT pedig továbbképző és új tanfolyamok megtartásá­val igyekeznek a meglévő já­tékvezetők tudását emelni, illetve új erőket bevonni a játékvezetésbe. Ez idő során végzi el a Szövetség vezetősége a baj­noki idény értékelését, amelynek tükröznie kell nem csupán a számszerű eredményeket, de a sportkö­rök munkájának jó és rossz oldalait egyaránt. Ugyanak­kor megejtik a tavaszi idény sorsolásait, s kijelölik a ta­vaszi idény során megvalósí­tandó egyéb célokat. így készül a megyei ifjú­sági bizottság ls 1958-ra, mely eddigi munkaterületét a múlt évi tapasztalatok alapján kibővíteni készül. Az elmúlt évek során ugyanis a bizottság nem egy sportkörnél súlyos hiá­nyosságokat állapított meg az ifjúság nevelése terén, amely komoly veszélyt jelent labdarúgásunk további egész­séges fejlődése szempontjá­ból. Az elmúlt évad során ijesztően megnövekedett az Ifjúsági játékosokkal szem­ben lefolytatott fegyelmi tár­gyalások száma, ami kétség­telenül ^trra mutat, hogy sok sportkörnél vagy egyáltalán nem, vagy pedig nem meg­felelően foglalkoznak az utánpótlással. Fenntartják a kötelező ifjúsági csapatot, felszerelést is adnak neki, de a többi már mellékes. Ezt a hiányosságot a jövőben fel­tétlenül fel kell számolni a sportkörök életében. A veze­tők, az edzők és az intézők a téli pihenés időszakát hasz­nálják fel játékosaik, főleg az ifjúsági korban levő játé­kosok intenzívebb nevelésére. A felnőtt korosztályú játéko­sok mellett adják meg nekik is a szükséges edzéseket, de ezen túlmenően képezzék őket a labdarú­gás szabályainak ismere­tére, a játékvezetőkkel szembeni sportszerű maga­tartásra, nemkülönben a munkájukhoz való helyes viszonyra, a társadalmi kö­vetelmények betartására, s mindarra, ami egy szocia­lista társadalom sportolóit kell, hogy jellemezzen. Az egyesületek vezetői leJ hetőleg tartsanak szoros kap­csolatot az ifjúsági játékosok szüleivel, iskoláival munka­helyük vezetőivel és a meg­felelő KISZ-szervezetekkeL Az Ifjúsági Bizottság is se­gítséget kíván adni ehhez még a holtidényben megindí­tandó előadássorozatával. Reméljük, a sportköri ve­zetők többsége, már az el­múlt időszak tapasztalatain is okulva, magáévá teszi eze­ket az elveket és felelőssége tudatában nyújt segítő kezet ifjúságunk helyes irányban való neveléséhez, a szocia­lista sporterkölcs megterem­téséhez. Tőrök Ferenc, a CSLASZ Ifi. Bizottság titkára Edzések és játékortoborzás a KAC nál A Szegedi KAC labdarú­gói megkezdték a felkészü­lést az 1958. évi tavaszi idényre. Kedden este a Vegy­ipari Technikum tornatermé­ben szépszámú játékosgárdá­val megkezdődött az edzés, s ma, pénteken este 7 óra­kor folytatódik. Ugyanott já­tékostoborzót is tart az egye­sület mind felnőtt, mind pe­dig ifjúsági korosztályú játé­kosok részére. 1 (254) <— Itt vagyok — kiáltotta az ajtóban Derwota őrnagy, akinek a »hadbíró őrnaggtj" és a -táv­irat" szavak ismét eszébe juttatták bizonyos kötelességeit. — Ah — kiáltotta Fink tábornok —. megjöt­tél? — Szavai olyan epésen hangzottak, hogy oz őrnagy nem válaszolt és határozatlanul állva tnaradt. A tábornok rászólt, hogi/ menjen be veír a tznbába, s amikor leültek az asztal mellé, oda­dobta neki a pucceren szétvert táviratot cs tra­gikus '•"nson azt mondta: I — Olvasd, ez a te műved. Míg az őrtuigy a táviratot olvasta, a tábor­nok felállt a székről, fel-alá futkározott a szobá­ban. feldöntötte a székeket és zsámolyokat s va­dul kiabált: — És mégis felakasztom! A távirat így szólt: -Josef Svejk közlegény, a ff. menetszázad erdanánca, folyó hó 10-án veszett el a chyrów —felstyni vonalon, szolgálati úton, mint szállás­mester. Sveflt közlegény haladéktalanul a tvo­jalyczei dandárparancsnokságra szállítandó«. Az őrnagy kihúzta az asztalfiókot, kivett egy térképet, s azon gondolkozott, hogy Felstyn Przemysltöl negyven kilométerrel délkeletre fekszik, itt tehát egy szörnyű rejtély lappang: hogyan futott Svejk közlegény orosz egyenru­hához a fronttól több mint százötven kilomé­terre eső helyeken, hiszen a front Sokai—l urze —Kozlów vonalán húzódik. Mikor az őrnagy közölte ezt a tábornokkal és megmutatta neki a térképen azt a helyet, ahol a távirat szerint Svejk néhány nappal az­előtt elveszelt, a tábornok olyat ordított, mint egy bika, mert érezte, hogy minden rögtönitélő reménye füstbe ment. A telefonhoz lépett, fel­hívta az őrsznbát és megparancsolta, hogy a le­tartóztatott Svejket azonnal kísérjék hozzá, az Őrnagy taluisára, Mielőtt a parancsot telfesithették volna, a tá­bornok szörnyű káromkodások formájában számtalanszor kifejezésre juttatta mérgét, hogy miért is nem akasztatta fel rögtön a saját fele­lősségére, minden további vizsgálat nélkül. Az őrnagy tiltakozott s valami olyasféléket beszélt, hogy a jog és az igazság kéz a kézben haladnak; egyáltalán, ragyogó körmondatokat vágott ki az igazságos bíráskodásról, a justiz­mordokról, (ártatlan egyének halálinítélése és kikivégzése), s általában minden elképzelhető dologról, ami a nyelvére jött, mert a tegnapi mulatság után iszonyatos kaccenjammerje volt s ezért ki kellett beszélnie magát. Mikor végre elővezették Svejket, az őrnagy felvilágosítást kért tőle, hogy mi volt ott Fel­stynnél, és mi a helyzet ezzel az orosz egyenru­hával. Svejk részletesen .elmagyarázott mindent, s nemhiába volt olyan jártas az emberi bajok történelmében, mondanivalóját alá is támasz­totta néhány példával. Aztán az őrnagy meg­kérdezte, hogy miért nem mondta el mindezt a híróság előtt kihallgatása alkalmával, mire Svejk azt felelte, hogy voltaképpen senki se kérdezte tőle, hogyan került orosz egyenruhá­ba mindig csak azt kérdezték: »Beismeri. hogy ültként, minden kényszer nélkül vette fel az el­lenség uniformisát?- Mível ez igaz volt. ö nem mondhatott mást, mint azt hogy: »Persze — igenis — hogyne úgy van — kétségtelenül". Ezért utasította vissza felháborodva azt az állí­tást. ami a bíróság előtt hangzott el, hogy tud­niillik ö eláruló a császár őfelségét. — Ez az ember tiszta hülye — mondta a tá­bornok az őrnagynak. — Felvenni egy tó part­ján valami orosz egyenruhát, amit isten tudja, ki hagyott ott, aztán tűrni, hogy bevágják az orosz hadifoglyok közé, ezt csak egy hülye te­heti meg. — Alázatosan jelentem — szólt közbe Svejk —, néha magam is úgy veszem észre, mintha gyengeehnéjű volnék, különösen így estefelé... — Kuss. ökör — förmedt rá az őrnagy, majd a tábornokhoz fordulva megkérdezte, hogy mi legyen Svejkkel. — Akasszák fel a dandárjánál — mondta ki a döntést a tábornoké Egy óra nu'ilva Svefket már fegyveresen kí­sérték az állomásra, hogy onnét a wojalyezei dandártörzshöz szállítsák. Svejk egy kis emléket hagyott maga után a fogdában: egy darabka fával három oszlopban rákaparta a falra mirulazon levesek, szószok és körítések jegyzékét, amelyeket civilben evett. Ezzel mintegy tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy huszonnégy óra leforgása alatt egy falat ennivalót sem adtak neki. Svejkkel együtt a következő írás ment a dandá'-hoz: >-A 460. sz. távirat alapjánfmegküldetik a dan­dártörzsnek további intézkedés végett Josef Sveflt közlegény, ki a 11. menetszázadból szö­kött meg. Az őrkiséret négy emberből állt és ugyan­annyi nemzetiséget képviselt. Volt benne egy lengyel, egy magyar, egy német és egy cseh, ez utóbbi vezette a kíséretet, nrvezelüi rangot viselt s igen magas lóról beszélt letartóztatott földijével, éreztetve vele szörnyű fölényét. Ami­kor ugyanis Svejk az állomáson engedélyt kert arra. hogy vizelhessen, az őrvezető nagyon go­rombán azt felelte, hogy majd a dandárnál ki­vizelheti magát. — Jó — mondta Svefk —, est lessék nekem írásba adni. hogy ha megpattan a húgyhólya­gom, tudni lehessen, hogy ki csinálta. Erre tőr­vény van, őrvezető úr. Az őrvezető, aki civilben nkrösberes volt, megijedt ettől a húgyhólyagtól, s így az állo­máson az egész kiséret ünnepélyesen elvonult Svejkkel a klozettre. As őrvezető különben is rendkívül bősz embernek mutatkozott az egész úton s olyan felfuvalkodoltan viselkedett, mint­ha nem lenne vitás, hogy holnap legalábbis hadtestparancsnokká fogják kinevezni. Mikor már a przemysl—chyrówi vonatban üllek, Svejk így szólt hozzá: — Úrvezető lir, ahogy így elnézem magát, mindig egy Bozba nevű őrvezető jut eszembe, alá TrienJben szolgált. Amikor ezt kinevezték őrvezetőnek. mindjárt az első napon nőni kez­dett neki a terjedelme. Az arca megdagadt és a hasa úgy fclpufjadt. hogy másnap már semmi­lyen kincstári nadrág nem ment rá. Dc a leg­rosszabb az volt, hogy hosszában nőni kezdett a füle. így aztán a betegszobára küldték, és az ezredorvos azt mondta, hogy minden őrvezető' vei ez szokott történni. Eleinte felfúvódnak, van amelyiknél hamar elmi'dik, de ez egy olyan ne­héz eset, hogy még ki is pukkadhat, mert a csillagjától a köldökére megy az egész. Le kel­lett vágni a csillagját, hogy megmentsék és ak­kor ő szépen lelohadt. Attól fogva Svejk hiába próbált diskurálni az úrvezetővel s megmagygarázni neki, miért tart­ja a mondás, hogy az őrvezető a század szeren­csétlensége. Az őrvezető minderre csak sötét fenyegetéseit­kel válaszolt, hogy majd meglátjuk, ki fog ne­I vetni, ha m-gérkeznek a dandárhoz. Egyszóval, a földi nem úgy viselkedett, mint ahogy egy földihez illik, s amikor Svejk megkérdezte, hogy hová valósi, azt felelte, hogy semmi köze hozzá. Svejk mindent megpróbált vele. Elmesélte neki, hogy üt nem most kísérik- először, de ed­dig mindig jól szórakozott azokkal, akik kísér­S ték. Az őrvezető azonban tovább hallgatott, és Svejk így folytatta: — Nekem az az érzésem, őrvezető úr. hogy magát valami nagy szerencsétlenség érhette az életben, ha így megkukult. F.n már sok szomo­rú úrvezetőt ismertem., de ilyen istenr.sapását, mint maga, őrvezető úr, bocsásson meg és ne haragudjon, még sohase láttam, llntse ki ne­kem a lelkét, mondja el. hogy mi bántja, és le­het, hopp/ tudok adni valami jó tanácsot, mert az a katona, akit kísérnek, mindig sokkal ta­pasztaltabb. mint azok. akik kísérik. Vagy tud­ja mit, őrvezető úr, hogy jobban leljen az idő. meséljen valamit, például arról, hogy magul; felé milyen a vidék, vannak-e halastavak, vagy ha például volna ott valami várrom, elmesél­hetné nekünk, hogy milyen legendák fűződnek hozzá. — Elegem van mór — kiáltotta az őrvezető. — Maga cgi^ szerencsétlen ember — mondta Svejk —, van, akinek soha sincs elege. Az őrvezető teljes hallgatásba burkolózott, miután kinumdta utolsó szavát: (Folytatjuk) 1

Next

/
Thumbnails
Contents