Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

2 Szerda, 1958. JamiAr «9. Az országgyűlés keddi ülésének eseményei (Folytatás az 1. oldalról) r ... szolalasában az állam és a Máté János képviselő, 61- katolikus egyház viszonyátalános püspöki helynök fel- nak fejlődéséről beszélt. Jelentős államsegélyt kapnak ax egyhazuk — Az allam és a katolikus egyház találkozásához és a tárgyalásokhoz a kezdeményező lépést a forradalmi munkás-paraszt kormány tette — mondotta. A nyilatkozatot kormányintézkedések követték. Az állam 1957-ben 63 millió forint államsegélyt juttatott az egyházaknak. Ebből az összegből 32 millió forintot a római katolikus egyház kapott. De ezen túlmenően is hajlandó volt az állam rendkívüli államsegélyeket adni. A legújabban engedélyezett ilyen államsegélyek évi öszszege 12 millió forint. További 14 és fél millió forintot adott az Allam a múlt évben a különböző felekezetek templomainak újjáépítésére és tatarozására. Jellemző, hogy az ellenforradalmárok rongálták, pusztították a templomokat, a forradalmi munkás-paraszt kormány pedig helyreállítja azokat. Ezek az intézkedések a jóakaratú segítőkészség tanúbizonyságai voltak. A rendes és rendkívüli államsegélyek lehetővé tették, hogy a régi megállapodás alapján már esedékessé vált 25 százalékos államsegélycsökkenés nem következett be és így lelkipásztorkodó papjaink ma is teljes öszszegben megkapják azt a havi kongruát, amelyből döntő többségükben élnek — főleg a falusi papokra gondolok —, akiknek megélhetését nagyobbrészt az államsegély biztosítja. Ezt az alkalmat is megragadom, hogy az elsősorban érintett, egyszerű lelkipásztorkodó papság nevében a jóindulatú segítségért hálás köszönetet mondjak a forradalmi munkás-paraszt kormány naK. A továbbiakban a katolikus békemozgalom, az Opus Pacis tevékenységéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az Opus Pacis az Országos Béketanács révén a BékeVilágtanácshoz tartozik, annak irányvonalát követi, programját valósítja meg. A papság örül annak, hogy megjavult a viszony az állam és egyházunk között, örül, hogy minden gátlástól mentesen, elveinek feladása és hivatásának legkisebb sérelme nélkül védelmezheti a békét. Ezután Tisza József hozzászólása következett, majd az elnök szünetet rendelt el. Kádár János elvtárs válasza a felszó alásokra Szünet után Kádár János, a Minisztertanács elnöke válaszolt a vitában elhangzottakra. — Tisztelt országgyűlés! Elsősorban azokra a megállapításokra térek kl, amelyek a kormány munkájának lényegét érintették. Az országgyűlés vitájából ls világosan kitűnik — ez az utóbbi hónapokban sokféle formában ls kifejeződött —, hogy a széles tömegek a kormány politikájában nagyra értékelik azt, hogy ez a politika nyílt és világos — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Nemrégiben részt vettünk Moszkvában a szocialista és más országok kommunista és munkáspártjainak két értekezletén. Különösképpen a második értekezleten — ahol valamennyi világrész, úgyszólván minden kommunista és munkáspártja részt vett —, a felszólalók sorra, rendre elmondották, hogy abban az időszakban, amikor a haladáshoz való viszony központi kérdése világméretekben a magyar kérdésben való állásfoglalás volt, az emberek mindenütt feltették a kérdést a haladást képviselő pártoknak: mi a helyzet Magyarországon és hogyan foglalnak állást Irányunkban? Az egész világon minden haladó párt megvívta csatáját ebben a kérdésben. Minden országban összecsaptak a haladás és a reakció erői. Az említett tanácskozáson nemcsak az tűnt kl, hogy a haladás erői világszerte egységesen szolidaritást válla'tak a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és annak harcával, hanem az is kitűnt, hogy az egyes pártok közül azok növelték leggyorsabban saját erőiket, amelyek a legkorábban és a leghatározottabban elítélték a magyar nép elleni reakciós és Imperialista támadást és szolidárisnak Jelentették ki magukat a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánnyal. (Ugy van! Ugy van!) Kormányunk eredményes munkája — Azt, hogy kl, hogyan viszonyul a haladáshoz, alapvetően meghatározza korunkban, hogyan viszonyul a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez, annak törekvéseihez. (Nagy taps.) Ami minket illet, az élet bizonyította be, hogy helyesen jártunk el, amikor állásfoglalásunkat nem rejtegettük, hanem nyíltan képviseltük. A tömegek a nyílt szót megértették és csatlakoztak állásfoglalásunkhoz. A felszólalókkal egyetértve vallom, hogy kormányunk politikájának ereje abban ls rejlik, hogy a tömegekkel együtt harcolt és együtt cselekedett. A munkás- és a parasztlömegek állásfoglalása és munkája mellett gazdasági és politikai eredményeinkben, a politikai konszolidáció eredményeiben is kifejezésre jut természetesen az értelmiségi dolgozó tömegek állásfoglalása és munkája ls. Az értelmiség pozitív állásfoglalása nélkül nem lehetséges sem alkotó munka, sem termelő munka. S amikor mi, mint rágalmat visszautasítjuk az olyan állítást, amely az értelmiséget egészében, vagy annak egy kategóriáját reakciósnak akarja beállítani, akkor az a mély meggyőződés beszél belőlünk, hogy az értelmiség pozitív állásfoglalása nélkül nem képzelhető el az alkotó munka és a szocialista társadalom felépítése sem. (Taps.) Számítunk az értelmiségre és nyugodtan mondhatjuk, hogy nem fogunk csalódni számításunkban. (Taps.) — A kormány tevékenységének egyik erényeként ismerik el a következetességet, — és azt hiszem joggal. — A tömegeknek a legelső és legelemibb követelése a vezetéssel szemben az, hogy a vezetés mondja meg értelmesen, hogy mit akar. (Ugy van!) Azt vagy helyeslik, és akkor támogatják, — vagy nem helyeslik és akkor tartózkodnak, esetleg küzdenek ellene, de mindenképpen jó tudni azt, hogy a vezetés mit akar. Az elmúlt években demokratikus erőink számára többek között az éles kanyarok jelentettek betegséget, mert sem a szolidáris tömegek, amelyek természetcsen az ország túlnyomó többségét teszik kl, sem az ingadozó tömegek, nem tudták, hogy végülis mit kívánnak töltik. Immár 15 hónapja — amely sok tekintetben történelmi Időszak hazánk és népünk életében —, az emberek világosabban látnak, tudják, hogy mit akar a vezetés. Megmondja, mit akar. A kormányzásnak ezt a következetes erényét meg is kell őrizni. Efiyérte'mű cselekedet, egyértelmű beszéd - Van bíráló észrevétel is a kormány tevékenységével kapcsolatban, ez már finomabb árnyalatokat érint. Oyakran beszélgetünk különböző csoportokhoz tartozó emberekkel, akik egyes kérdésekben egyetértenek velünk, más kérdésekben nem, és akik néha azt mondlák: amit fent mondanak, azzal ml egyet ls értünk, de az lent nem mindig úgy néz ki! Tényleg hiba, ha valami másképp hangzik el fent és másképp megy lent. Azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy a párt Központi Bizottsága, a kormány, az Elnöki Tanács mást mond, mint lent a végrehajtó szervek. Lehetséges, hogy egyes esetekben a végrehajtás menetében kicsit gyengül a helyes vonal. Ez sajnos, a dolgok természetében rejlik. Ha egy határozatot, döntést, több áttételen keresztül kell végrehajtani, természetes, hogy bizonyos mértékig gyengül. De azoktól, akik ezt panasz tárgyává teszik, kérjük és elvárjuk, hogy gondolják jobban végig a dolgot. Erről a kérdésről például Münnich elvtárssal együtt beszélgettünk a közelmúltban a Tudományos Akadémia vezetőivel. A több órás, nagyon baráti beszélgetésen kiderült, hogv mindazokban a kérdésekben egyetértés van, amelyek a kormány és a Tudományos Akadémia alapvető tevékenységit, közös tevékenységét Illetik. A végén ott is előjöttek azzal: milyen jó volna, ha az, amit a kormány vezetői mondanak, lent is így lenne. Erre azt kérdeztem az illető tudós barátunktól: mi is egyetértünk azzal, amit ők mondanak nekünk a tudósok, a tudományos kulatók állásfoglalásáról. De tegyék a szívükre a kezüket, és mondják meg, hogy az ő vonalukon lejjebb pontosan úgy érvényesül-e minden, ahogy ők mondják. (Derültség.) A kormánynak ls, de azoknak ls, akik ezt a kormányon reklamálják, a maguk vonalán gondoskodnlok kell arról, hogy lefelé is úgy menjen minden, mint — ahogy ők hangoztatják —, pozitív formában nálunk fent. Meg ixilárd'ta n í ax eddig elért életszinvonalat A továbbiakban az életszínvonal egyes kérdéseiről beszélt Kádár János. Többek között ezeket mondotta: Az életszínvonalat illetően Idei munkánk arra irányul — és erről a kormány jelentése világosan beszél, hogy félreértés ne legyen —, hogy megszilárdítsuk az 1957 decemberére elért nívót és a termelés vonalán megteremtsük annak feltételeit, hogv később újra előre tudjunk menni. Nyugodtan állok oda bármely munkáskollektíva elé, vagy akármelyik dolgozó-közösség elé és felteszem a kérdést: akkor iár-e el becsületesen és a dolgozók érdekében a kormány, ha azt mondja, hogv most a megszilárdítás esztendeikhez fogunk hozzá, vnrtv ha felelőtlenül azt mondla: tegyünk újebb emelést, mielőtt annak reális fettételei megvolnának. Biztos vagvok benne. hogv minden becsületes dolgozó, aki valóban szem • előtt tartja saiát érdekelt, azt válaszolná: szilárdítsunk és r«ak akkor menlünk előre. ha rucríc-orntettük annak feltételeit, Mo-t egv különálló kő*, déssel is szeretnék foglalkozni. Egvlk képviselőtársunk állapította meg, hogy az újságok munkája is közelebb került a valósághoz. Ami az újságokat illeti: véleményünk szerint a lapok általános tevékenysége, öszszehasonlítva mondjuk az elmúlt év első hónapjaival — 1956 októberéről és novemberéről nem beszélünk — nagvon sokat javult! Vannak azonban hiányosságok és lazaságok. Az újságírói hivatást és az újságok tevékenységét mi igen nagyra értékeljük. Rendkívül nagy szerepük van a közvélemény formálásában. Kérjük az újságíróktól, jőrtnnak el nagyobb felelősséggel. Kérjük tőlük, hosv ők legalább annvira tiszteljék saját hivatásukat, mint ahogy ml tiszteljük! Rögtön megemlítek egv kérdést, amelv ezzel összefügg, bár alapjában Véve egészen mást érint. Peskó e'vtérsnő beszélt arról a nazy és nehéz feladatról. amelv a pedagógusokra hárul a jellemnoveléshen és az erkölesnevelésben. Mindjárt meg szeretném mondani, hogv — legalább is, ami engem személy szerint illet — egyáltalán nem értek egvet a Hétfői Híreknek azzal a cikkével, amelv egy lskoiéslánv tragikus esetével kapcsolatban elméletet felt kl, ami nem válik a köz lavára. íParragl Ovörev: Bocsánatot kérek . ..) Flöbb megvitatjuk, majd akkor mondta... (Derüttste I maguk a cikkben kitettették véleményüket, most én vagyok soron. (Derültség és taps.) Mi van ebben a cikkben? Egy tragikus eseményhez kapcsolódik. Mindig tragikus, ha egy sarjadó fiatal emberélet önmagát elpusztítja. Hogy ennek mi volt az oka, senki sem tudja, soha nem is fogja megtudni, mert nem mondták meg. Feltételezésekből indulnak ki és a következtetést odáig vezetik, hogy ennek a gyermeknek a haláláért az a tanár a felelős, aki intőt küldött a szülőnek, mert a gyermek az iskolai foglalkozás helyett moziba ment. Szerintem ez igazságtalan megtámadása általában azoknak a pedagógusoknak. akik nagyon nehéz körülmények kőzött végzik munkájukat. Igen lírai húrokat pengetnek, amikor azt mondják, hogv ez a kislány nem bírta elviselni, hogv intőt vitt haza szüleinek, mert nagyon szerette az édesanyját. Sajnos, serdülő gyermekek között mindig elő szoktok fordulni ilyesfalta tragédiák. De ha már serdülő gyermekről van szó, az ne csak úgy tisztelje és szeresse az édesanyját, hogy nem akar neki kellemetlen estét c«tná1ni egv intővel — mert iskolai foglalkozás helvett moziba ment —, hanem úgv ttsztette. hogv iskolát foglalkozás helvett ne menlen moziba. (Helyeslés és taps. Felkiáltások: Ügy van!) Szeretnénk, ha a közélet termálóinak olv fontos ténvezői, mint a snttó munkatársai, támogatnák azt az általános törekvést és erőfeszítést, amelyre szerintünk magának az ifjúságnak mindenki másnál jobban szüksége van. Ax ideálisvak és a reálisnak kapcsa atban kell lennie egymással Ezután egyes tudományos kérdésről szólt Előfordul — mondotta többek között —, hogy tudósok hozzáfognak egy tudományos probléma feldolgozásához és a reális élettől elvonatkoztatva, teoretikusan dolgozzák ki a témát és azt mondják, hogy ezt így kell megvalósítani. Aztán jön a gyakorlat. Körülnézünk, s lehet, hogy azt az ideát, úgy, ahogyan ők elképzelik, a Szovjetunió a maga adottságaival meg tudná valósítani, esetleg az Egyesült Államok is — kivéve, ha a szputnyikról van szó — (derültség). De a mi viszonyaink kőzött azt az ideális megoldást nem tudjuk végrehajtani. Bűn volna a tudósoknak és a tudományos kutatóknak a földöncsúszást alánlani. De nagyon kérjük, hogy kapcsolják össze a kettőt: törekedjenek az Ideálisra, de soha ne szakadjanak el a reálistól. Es akkor olyant fognak alkotni — és nem keveset alkottak is a magyar tudományos élet dolgozót az utóbbi esztendőkben —, ami javára váttk a népnek, a hazának és büszke lehet rá a magvar fudománv ls. A továbbiakban feltette a kérdést, hogy a tudományos élet munkásainak, általában az értelmiségnek, Jobb-e a helvzete most, a népi demokráciában, mint a Hortbv-vllágban vott? Nvugodt telekkel adhatjuk erre a következő választ: amt az értelmiség tömegeinek alsó és középső részét illeti — és ez a főtömeg — a népi demokrácia viszonyai között feltétlenül jobban él, mert megszűnt az a falta értelmiségi munkanélküliség, az a megnlázás stb., ami 15—20 évvel ezelőtt várt egy fiatal értelmiségire, mielőtt pálváját megkezdhette volna. Tehát az értelmiség fő tömege a népi demokrácia viszonyai között jobban él. Ha az értelmiség legfőbb és kiváltságos csoportját — nem is rétegét — nézzük, akkor lehet mondani, hogy közülük Jó néhánynak a régi világban jobb volt az anyagi helyzete, mint ma. Ha az a magas képzettségű és nagy tudású értelmiségi kimegy a falura, és látia ott azokat a már-már villának tún§ házacskákat, amelveket ttzezerszámra, sőt lehet mondani százezTszámra építettek a felszabadulás óta, akkor láthatja, hogv az azelőtt emberileg megalázott, nyomorgó falusi dolgozó most ember, még hozzá tisztességesen és jól élő ember. Hát mindez, nem javftia meg az ő éjszakai nyugimét? Hiszen az ő munkáia is benne van mindebben az eredményben. Ami oedig a villát. meg az autót i"etl. nálunk nem elv az, hogy ne legven vtHá'a ős ne legyen autóig. Nekünk most nármillló ember életét k»Hett fptemelni és bizonvos. hogv nénfink még nem tud e"észen kiváitsáoog dolgokat nyújtani, de fog nyújtani! A magyar emigrációról — Dinnyés képviselőtár- zottságnak működnie. (Desunk igen éles és, bár néhol rültsóg és taps.) - Ha csak tréfás — de nagyon komoly le nem mondanak a hazászavakkal Jellemezte a ml val szemben álló ellenséges hát olyan értelemben pozíciójukról és ők nem jönrnienk, hogy ma*yar -, nek bűnbocs6natért a hazá. emigrációnk helyzetét. Azt , . __ hiszem, hogy az emigrációt hoz- (Helyeslés és taps.) Ami alapjában két részre oszt- pedig a megzavarodottságukhatjuk. Először vannak az ban 1956. végén innen kiemigrációból élők, aztán van- gzökött embéreket illeti, nak az emigracioban élők. , _ , ,, j Azok, akik az emigrációból őszintén meg kell mondani, élnek, nem különösen érde- ml ezeket az embereket nakelnek minket, mert tőlük gyon sajnáljuk. Tömegükben soha sem fog bocsánatot kér- nem önösek, és lehet látni ni a haza. (Helveslés.) Ha i,mprVe azt a arról van szó, hogv Varga raJtuk- h°gy ismerve azt a Bébi örökös elnök legyen biaonyos -paradicsomot* valamilyen kinti bizottság- némelyik az élete árán is ban, akkor mindjárt ajánlani törekszik haza. Nem ls egy kellene, hogy trónörököst is olyan eset volt, hogy — mlkeressenek, mert nagyon so- vei nem jutott legális okmákáig kell még annak a bi- nyokhoz —, most fordítva csinálja: átszökik a határon és jelentkezik a határőrségnél, hogy: itt vagyok, meg jöttem, igazítsanak el. Mi azon vagyunk, hogy az ilyenfajta emberek megtalálják útjukat hazafelé. Ax egyházfőknek reálisan kell mérlegelniük Máté János képviselő úr felszólalásával mondhatom teljesen egyetértek. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni arra a gondolatra, amit a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén már érintettem: jó a' .mindennapi együttmúkőÜés, legalábbis a kormány és' a püspöki kar viszonylatában. Mi arra törekszünk, hogy az élet menetében keletkező ellentmondásokat és nézeteltéréseket beszéljük meg, tárgyaljuk meg, vitassuk meg, és végül valamiféle döntésre jussunk. Ez a jó és hasznos dolog. De az állam és az egyház viszonyában, az állam és az egyház együttműködésében, véleményünk szerint, tartósabb elvi alapra is szükség volna, — hangsúlyozta Kádár János, majd rámutatott arra, hogy az egyházfőknek, mint a történelem folyamán többször, most ismét mérlegelniök kell, mit csinálnak: harcolnak a feltörekvő új osztálya, s annak társadalomfelfogása ellen, vagy pedig elismerik azt és akkor a békés együttélésnek elvi alapja is van. — Mi azt gondoljuk, — folytatta —, hogy azok az egyházfők járnak el bölcsen, akik megszabadüják a lelkészt is és a hívőt is a lelkiismereti konfliktustól. Mert meg lehet szabadítani. Ehhez csak az szükséges, hogy ragaszkodjanak hitelveikhez, — hiszen anélkül lelkész és hívő nincs, akkor már nem lelkész és nem hívő —, ezenkívül pedig fogadják el a népi demokratikus rendszer, a Szocialista társadalom felépítését, mint társadalmi programot. Ebben az esetben nincs lelkiismereti konfliktus, nem kell latolgatni az embernek, hogv most a pápának engedelmeskedem és az állampolgári hűség ellen vétek, vagy meetartom állampolgárt hűségemet és akkor a pápa iránti egyházi kötelezettségeimet szegem meg. A kormány átsxervexéscről Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény és a magyar kormány is üdvözölte & szovjet kormánynak azt a döntését, amely a hidegháború feloldása érdekében újabb 300 000 fővel csökkentette a szovjet hadsereg létszámát. Ezzel kapcsolatban utalt a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására és többek között ezeket mondotta: — Véleményünk szerint a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására, ideiglenes tartózkodására, nem a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete, hanem a nemzetközi helyzet miatt van szükség. Kijelentem, ha a nemzetközi helyzet olyan volna, hogy a csapatok kölciönös visszavonása realizálható lenne, — a NATO-országokból ls, természetesen a varsói szerződésben tömörült országokból is — a Magyar Népköztársaságnak, a Magyar Népköztársaság kormányának ebből nem adódnék belpolitikai nroblémái. Végül a kormány vezetésének átszervezésével közvetlenül kapcsolatos kérdésekről szólt és megállapította: ami az átszervezést illeti, dolgozóink értik, hogy az miiven célt szolgál, azt helyeslik és támogatják. Egy félreértést azonban tisztázni szeretnék. Az utóbbi napokban már vagy három helyen hallottam sok embertől. hogy sikert, jó egészséget kívánnak új munkámhoz. Itt félreértésről van szó. mert hogy munkáskifejezéssel éljek, eddig is végeztem a másik munkát Is, (Folytatás a 3. oldalon)