Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-23 / 19. szám

Csütörtök, 1958. Január 23. 3 A Csongrád vidéki Pincegazdaság is megkezdi építkezéseit Mint ismeretes, Szeged vá­ros távlati fejlesztési tervé­ben egy új, korszerű ipari övezet kiépítése is szerepel. Különböző vállalatok a vá­ros nyugati peremén már hosszabb idő óta folytatnak építkezéseket. Ezen a terüle­ten a közeljövőben egy újabb, nagyobb méretű üzemépít­kezés veszi kezdetét. A Csongrád vidéki Pincegazda­ság új telepének terveit most készítik. Az első íőbb, rak­tár-, műhely-, garázsépületek alaprajzai már el is készül­tek. Ezeket még ebben az évben felépítik. Az első, amivel kezdik, egy nagy transzporthordó | tárház lesz. Ugyanis aj Csongrád vidéki Pincegazda­ságnak a város területén levő telepein több mint 2500 érté­kes transzporthordója van, csaknem teljesen raktározat­lanul. A fontos edényállo­mány jelentős része ki van szolgáltatva az időjárás vi­szontagságainak, s állaguk­ban évente a raktárhiány miatt komoly károk kelet­keznek. Ugyancsak még eb­ben az évben ide költöztetik a vállalat szerteszéjjel elhe­lyezett asztalos-, kádár-, bog­nár-, szerelő- és egyéb mű­helyeit is. Őszig gondnokla­kás és benzinraktár is épül. A jövő esztendőben hozzá­kezdenek itt egy nagyméretű modern borpinceépület és az ehhez szükséges szociális be­rendezések, étkezde-, öltöző-, fürdőhelyiségek, s kultúrte­rem megépítéséhez is. A je­lenlegi tervezések, s elgon­dolások szerint idővel ide összpontosítják a Csongrád vidéki Pincegazdaság összes szegedi pincészeteit, s az épületeket, melyeket jelenleg használnak irodai, raktáro­zási célokra, és lakásoknak adják majd át. Tízéves a magyar-román barátsági, együttműködési és köicsönös segélynyújtási egyezmény A magyar és román nép képviselői tíz évvel ezelőtt, 1948. január 24-én írták alá a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Ennek végrehajtását jelentős mértékben elősegítette a két ország között meg­kötött kulturális egyezmény: élővé tette kapcsolatainkat, s hozzájárult a két nép barátságának megerősödéséhez, egymás megismeréséhez. A kulturális szakemberek 1950 nyarától kezdve évi munkatervekben állapodtak meg. s j ezek fokozatosan bővültek. 1951 novemberében írták alá a két fél képviselői a magyar—román közös könyvkiadási egyezményt. Az el­múlt évben például 115 Romaniában kinyomtatott művet hoztunk be és 253-at vittünk ki. több százezres példány­számban. A kulturális egyezmény megkötése óta a magyar és a román kulturális élet számos kiváló képviselője látogatott el Romániába, illetve Magyarországra. Az elmúlt évben körülbelül 50 író, művész, kulturális szakember fordult meg a másik nép országában. Algyői és tápéi cukrász sikere az országos földművesszövetkezeti cukrászversenyen Január 15-én és 16-án ren­dezte meg a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Köz­pont Törökszentmiklóson az országos földművesszövetke­zeti cukrászversenyt. A ver­senyen részt vettek a me­gyei cukrászversenyek leg­jobbjai, köztük két Csong­' rád megyei cukrász is: Szán­tó János, az algyői és Bíró László, a tápéi földművesszö­vetkezet cukrásza. A 35 résztvevő közül Szán­tó János harmadik helyezést ért el, Bíró Lászlónak pe­dig oklevelet adományozott a bíráló bizottság. A verseny első helyezettje a velencei Szeretnék a kultúrát emberibb módon élvezni l A Béketelep gondjai II Hatmillió forint hitel a méhészeknek A rossz időjárás és a kedve­zőtlen gyűjtési viszonyok miatt kevés mézet gyújtattok a mé­hek. Ilyen körülmények között « leleltetés sem indult kedve­zően. A méhészek most 3—10 kiló cukrot adnak családonként a méheknek. Cukor beszerzésérc a földművesszövet kezetek eddig mintegy 6 millió forint hitelt adtak a méhészeknek, s három millió forint múlt évről maradt hitelvisszafizetést is meghosszab­bították. F.zzel a segítséggel a ne­héz telelés) viszonyok ellenére remény van arra, hogy a ta­vasszal jó erőben levő családok kezdhetik meg a mézgyűjtést. Ahogy letérek a rámpáról és befordulok a Béketelep t'elé vezető útra, bizony nem a legkellemesebb gondolatok lepnek meg. Az este hosszú­ra nyújtja a gyéren világító lámpák fényében a fák, szal­makazlak árnyékát, s a két­oldalt elterülő földek halotti csendje borzongással tölti el ! az embert, önkéntelenül is 1 hátra tekingetek, s a más­fél kilométeres út végén — I szégyen ide, szégyen oda — i megkönnyebbülten lépek be az iskola barátságos fényű irodájába. Balázs Imre, az igazgató tanár úgy lászik, észreveszi ! felszabadult mosolyomat és nevetve mondja: — Bizony, nem a legjobb érzés ezt az utat megtenni. A telep lakosai sincsenek : másképp, s ha csak tehetik, otthon maradnak. A „Két vallomás"— az iskolapadok közt Otthon maradnak? Hiszén a Béketelepen nincs valami nagy lehetőség a szórakozás­ra, művelődésre. És éppen ez a nagy probléma, amely szülőket, KISZ-tagokat, öre­get és fiatalt egyaránt fog­lalkoztat. Évek óta küszköd­nek azért, hogy a telep sa­ját körében tudjon hozzá­(Tóth Béla felvétele) Télen sem pihennek a szegedi halászok. Ha csak tehetik, ladikjaikkal járják a Tiszát, sokszor hidegben, szélben, az időjárás viszontagságaival dacolva. Fáradozásukért egy-egy jó fogás kárpótolja őket. A téli hónapokban mintegy har­minc mázsa hal került hálójukba, többnyire harcsa és ponty. A Kossuth halászati szövetkezet idei legnagyobb zsákmánya látható a képen, egy hetvenkilós óriásharcsa, amely Udvari Antal brigádjának hálójába került. Sok ilyen jó fogást kívánunk nekik az új halászati idényben! jutni a kultúra vívmányai­hoz, hogy ne kelljen a bi­zonytalan árnyékokkal teli estékben a hosszú utat meg­tenni a rókusi villamosmeg­állóig, ha szórakozni akar­nak. Az iskola két, elválaszt­ható tantermében hetenként kétszer rendeztek fiimeló­adásokat. A 600 lakosból 150 —200 általában eljön a vetí­tésekre. Éppen jelen voltam a >-Két vallopaás* bemutatá­sánál. öregek, fiatalok ve­gyesen. végtelen örömmel és izgalommal ültek a szűk pa­dokban, vagy a padok tete­jén. ki hogy tért. S mikor Balázs elvtárs bejelenti, hogy a jövő héten jelmezes bál lesz az iskolában — viharos taps tör ki, minden arc ne­vetősre válik. A KISZ már segít Az emberek tehát igénylik a kultúrát és a szórakozást. A 80—90 százalékban mun­káslakta település lakosai a rendelkezésre álló eszközök­kel mindent megtettek és mindent megtesznek, hogy gyermekeik és saját maguk is kapjanak valamit a leg­szebb gyümölcsből, amit úgy hívnak: kultúra. A szülői munkaközösség rendes szín­pad és jelmezék nélkül is rendszeresen tart szinielő­adásokat. Most már bekap­csolódott a KISZ is, és ennek köszönhető, hogy kéthavon­ként három előadást is be tudnak mutatni. Bálakat is rendeznek és természetesen a heti két filmvetítést. Ez az egész. De a béketelepiek meg is elégednének ennyivel, ha . . . Bizony itt van az a »ha'. ami nagyon sok gondot és nehézséget rejt maga mögött. Ugyanis minden rendezvény; az iskolában kénytelenek megtartani. Az amúgy is | szűk. délelőtt-délutáni taní­i tási beosztású iskola a leg­! kevésbé sem alkalmas erre. ! Miut'án italmérés sincs a te­lepen, a táncmulatságok, bá­lák jelentik az egyetlen le­hetőséget egy pohár sör, vagv bor elfogyasztására. S mind­| ez .— az iskolában! Számta­1 lanszor előfordult, hogy a : következő tanítási napon a leggondosabb takarítás elle­j nére — melyet ugyancsak a i szülők végeznek — érződött ! az alkoholszag A padokat , tánc idején ki kell hordani | az udvarra. Természetes. : hogv a rongálódás elkerülhe­tetlen. Az 'skota és a nép­művelés e"en*éte A dolog tehát mindenkép­pen oda fejlődik: az iskola ] és a népművelés ellentétbe I kerül. Furcsa ez a kontraszt, annál is inkább, mert Ba­lázs Imre, az igazgató tanár minden energiájával a telep kultúrszomjának kielégítésén dolgozik. De azt is látja: ez lehetetlen és nem sokáig fenntartható állapot. Közben megszaporodunk, bejön a^KISZ-titkár és a szü­lői munkaközösség elnöke S a problémák most már aka­dálytalanul kerülnek teríték­re. Panaszkodnak, hogy még csak zöldkeresztes állomásuk sincs, ha valamilyen baleset történik, mindössze egy te­lefonon (az iskolában) tud­nak segítséget kérni. A szinte járhatatlanságig rossz úton a mentő is alig tud kijönni, pedig kénytelenek sokszor hívni őket, mert nem tudják megállapítani, mi a baj, s az aggodalom gyorsan viszi az embereket a telefon tárcsája felé. A megoldás: művelődési ház És ha már itt vagyunk, mondjunk el mindent. Nyolc­száz kötetes könyvtára is van a telepnek — mondani se kell, ez is az iskolában. A kölcsönzés nehézségei köny­n.yen megérthetők, ha a "két­műszakos* tanítást figyelem­'be vesszük. Sokszor kényte­lenek visszautasítani a köl­csönzőket, mert tanítás folyik és a könyvek tanteremben vannak. Mindezen problémák tehát egyetlen nagy kérdéshez ve­zetnek: hogyan lehetne kul­túrházat építeni a telepen. A fentiek mindennél ékesszó­lóbban bizonyítják, milyen nagy szükség volna erre. Az a hallatlanul nagy érdeklő­dés, amely a kultúra iránt a telepen megnyilvánul, már maga is elegendő ok művelő­dési ház létesítésére. Csak meghatottan lehet beszélni a 72 éves Lehóczky bácsiról, aki társadalmi munkában végzi a mozielőadások fel­ügyeletét. vagy a 63 eszten­dős Csurka Jánosról, aki két évvel ezelőtt vasszorgalom­mal végezte el az általános iskolát, bebizonyítva, hogy a művelődés nincs korhoz kötve. It« minden elférne A művelődési ház egycsa­pásra megoldaná a problé­mák döntő részét. A mozi- és színielőadások, az orvosi ren­delő. az italmérés — mind­mind helyet kaphatna itt. A jól működő, tevékeny KIS7­fiatalságnak is régi vágya már, hogy olyan klubhelyisé giik legyen, ahol a szerve­zeti munkát és szórakozást egyaránt le tudnák bonyolí­tani. A kultúrház felépítése természetesen felszabadítaná az iskolát nagy megterhelt." sége alól. s a tanítás folj'a­matossága is biztosítva lenne. — Kicsit elhagyatottnak érezzük magunkat — mondja az öreg Csurka bácsi, aki közben velünk tart. — Nem arról van szó, hogy nem kaptunk sokat a népi demok­ráciától. Én még emlékszem a régi időkre, jobb nem is gondolni rá. De ez a mun­kástelepülés. úgy hisszük, megérdemelné, hogy ezeket az oly fontos problémákat dűlőre vinnék az illetékesek. A Jelep 'okossága segít ma:d! És nem ölbetett kézzel vár­ják a béketelepiek, hogy mű­velődési házuk legyen. A KISZ-tagság teljes egészében felajánlotta nyári szabadsá­gának egy részét: elmenné­nek téglagyárba dolgozni, hogy onnan is szerezzenek az építéshez szükséges anya­got. A telep lakosságának döntő része vállalná a társa­dalmi munkát, gyermekek és asszonyok, fiatalok és öregek egyöntetűen felajánlották munkájukat — csak legyen anyag. Lassan búcsúzkodom. Az emberek várakozással-és re­ménnyel tekintenek utánam — talán majd mi segíthe­tünk. És az út már közel sem olyan félelmetes. Mun­kások vannak a hátam mö­gött, akik egyszerű emberek és nagyon szeretnének kul­turált körülmények között j művelődni, szórakozni. Nem kell többé hátra tekintgetni j — csak előre. S ha ugyanezt j teszik az illetékesek (főleg a II. kerületi tanácsnál), és a lehetőségekhez mérten szív- ' vei, lélekkel segítik a béke­földművesszövetkezet, a má­sodik a békési földműves­szövetkezet cukrásza lett. A harmadik helyezett Szántó János készítményei között szerepelt egy csoko­ládéváza fondant-rózsával s ez a készítmény mintegy 45 cm magas volt. Érdekes alkotás volt a halon ülő nő is, aki egyik kezében tükröt tartott, mig a másikkal vi­rágfüzért helyezett a hajá­ba. Nagy sikert aratott a csemegeáruban készített há­rom káposztalevél között ágaskodó nyuszi, amely 4 fo­rintos fogyasztói áron ke­rült forgalomba. A verse­nyen szerepelni kellett még különböző napi sütemények­kel, alkalmi tortákkal is. Az oklevéllel díjazott tá­péi cukrász népi motívumú korsóval, virágvázával, sza­lonnástállal — természetesen a hozzávaló szalonnával és zöldpaprikával —, valamint a jellegzetes budlibicskával­méltán váltotta ki a bíráló bizottság elismerését. A versenyen megszületett cukrászkölteményeket a Ven­déglátóipari Országos Szövet­kezeti Központ a verseny után Budapesten kiállításon mutatta be a közönségnek, s nagy részét a budatétényi SZÖVOSZ-iskolának adomá­nyozta, hogy a jövő szak­emberei tanuljanak a leg­jobb mesterek készítményei­ből. A cukrászati verseny há­rom első helyezettjét külföl­di tanulmányútra viszik és szó van arról, hogy részt ! vesznek a brüsszeli világki­állításon is. A második negyedévben forgalomba kerül a „Panni"-robogó A kereskedelem tájékoztatása telepiek ügyét, nem kétséges. ! "zermt « *Panni*-robogó első szénája, mintegy. ?00 gép. hogy a nyár, vagy az ősz már a művelődési ház tiszta falai között látja viszont a béke­telepieket. Sigrai Gábor második negyedévben forgalom; ba kerül. Jelenleg a kereskedel­mi minőség ellenőrző intézet szakemberei elölt vizsgázik jó és rossz tulajdonságaiból. NA PJAINK A llunk az Öra és Ékszer Bolt Kárász utcai ki- |§ rakata előtt. Szép, ízléses ajándéktárgyak, ér- H g tekes evőeszközök — szóval jó megpihentetni a sze- §§ g met, a sok csillogó, fénylő drágaságon. Két fiatalember is megáll a kirakat előtt. Szemük fg = rögtön a karórákra téved, úgy látszik, venni szeretné- §f g nek. Nincs valami nagy választék, csak a svájci g g »Onssa« és a szovjet gyártmányú »Sztárt« kapható, g g Az egyik megrázza a fejét és kijelenti: — Az biztos, hogy orosz karórát nem vennék g g semmi pénzért. Értenek is azok a finommechanikához... g A másik óvatosan körülnéz, majd megbólintja a g g fejét. — Hát ez nem vitás. A svájciak, az igen. Nézd g g meg, már pofára is milyen nagy a különbség. j| Most már én is jól megnézem a karórákat, de g g olyan óriási különbséget nem fedezek fel. Ami pedig g p a minőséget illeti, nekem éppen "Sztárt. karórám §g g van és megnyugtathatom a két »szakértőt*: nagyon g g pontosan jár. De azt hiszem, ez teljesen felesleges. Az ilyen g g tipus mondta a szputnyikokra, hogy csalás, vagy né- g g met tudósok csinálták. Az atom jégtörő hajóra csak g g elnézően mosolygott, mondván: nézzétek az amerikaiak g g bombáit, g$ Vannak emberek, akik nem tudnak beletörődni g g abba. hogy a Nyugat csodálatos nimbusza lassan el- g g veszíti kétes ragyogását és nem veszik észre, hogy g g lassan egyedül maradnak. Teljesen egyedül. •. I * ~ °r ~ I kJ éhány napja a müncheni rádióban Erhardt, a g Német Szövetségi Köztársaság gazdasági mi- g g nisztere beszéli és a beszéd során a következő megáll t- = g pítást és javaslatot lette: "Az állampolgárok túlságosan g g kevés anyagi áldozatot hoznak az ország javára*. No- g g sza, minden néntet dolgozzék hctenic egy órával többet J H — a fegyverkezés céljaira. Erhardt javaslata kísértetiesen emlékeztet Göring g g jelmondatára, amikor Hitler fénykorában a lakossá- §§ g got felszólította, hogy a katonai erőfeszítések érdeké- g g ben mindenki toldja meg egy-két órával a munkaidőt, g = "Vaj helyett ágyút!* — hangzott akkor a bűvös útmu- g g tatás a dicstelen véget ért Hitler-helyettes szájából. g A nyugatnémet polgári lapok tüstént ós érdekcsen g g reagálnak az Adenauer-kormány előbbi felhívására, g ü íme eg.v az első karikatúrák közül: Kisfiú a konyhai g = jégszekrényt nyitja ki és kétségbeesetten kiáltja a szo- g = bába: "Anyus. a vaj eltűnt, a helyén — egy rakéta ü g van!* Miért nem ágyú. miért epp rakéta? Azért, mert 1 = Nyugat-Németországban mindig magas volt a műszaki g H színvonal és a Gőring-míívekct most a véglegesen ösz- jg g szefonódott amerikai—nyugatnémet konszernek helyet- M s lesítik ... n | =r i

Next

/
Thumbnails
Contents