Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

Szerda, 1*38. január 22. 5 TÍZ EV ERED MENYE: Hus.onnyolc fai mellé kétszáz sorakozott A közös munka 2 milliós vagyont hozott a Vas- és Fémipari Szövetkezetben A Szegedi Vas- és Fém­Ipari KTSZ ebben az eszten­dőben lesz tízéves. Egyidő­ben született a szövetkezeti mozgalommal, az első "fecs­kék* közé tartozott. Mind­össze 28 ember vállalkozott még akkor itt az új életfor­mára. A szövetkezeti vagyon még ismeretlen fogalom volt számukra, s első gazdasági mérlegük is veszteséget mu­tatott. Az elmúlt tíz eszten­dőben azonban együtt erő­södtek a szocialista nép­gazdasággal. Ma már 230 dol­gozó talál itt biztos és tisz­tességes keresetet, s a közös vagyon értéke meghaladja a kétmilliót. Az első mérleg negatív eredményével szem­ben 1957. évi számvetésük po­zitív eredménye 887 ezer fo­rint tiszta nyereség. A párt és az állam állandó segítsége Nagyképűség lenne a szö­vetkezetiektől, ha azt mon­danák. hogy kizárólag a ma­guk leleményességének és célratörésének köszönhetik ezt a hatalmas változást. De nincs is szó ilyenről — ellen­kezőleg: mikor a szövetkezet megerősödésének történetéről esik szó, mindig első helyen nyilatkoznak a párt és az ál­lam messzemenő segítségéről, támogatásáról. Komoly hiteleket adott az állam ahhoz, hogy a szövet­kezet tagjai megteremtsék a szükséges munkafeltételeket és építkezhessenek is. Kap­tak pénzt arra is, hogy más­félmilliós költségen kizáró­lag munkásjóléti célokat szol­gáló emeletes épületet ra­gasszanak, és modern műhe­lyeket emeljenek. Sohasem szűnt meg a támogatás az anyagellátásban, a megren­delésekben és a szövetkezet cikkeinek hazai és külföldi elhelyezésében. Milyen volt a válasz? Erre a rendszeres segítség­re a szövetkezet dolgozói de­rék: munkával válaszoltak. Számos hiánycikket pártfo­gásukba vettek, több állami üzemet kisegítettek a tíz esz­tendő alatt. A legutóbbi esz­tendőben az ellenforradalom pusztításai után, 11—12 mil­liónyi értékű áruval segítet­ték a lakosság és az üzemek szükségleteinek kielégítését. Kötelességüknek tartották, "hogy ilyenformán is törlesz­szék a munkásállammal szemben fennálló tartozásu­kat. Annak ellenére, hogy az el­lenforradalom alatti veszte­ségek későbbi következmé­nyeikkel együ-tt majdnem egymillióra dagadtak a szö­vetkezetnél, a megerősödött közös vagyon egyensúlya nem billent meg tartósan. Október után a pártszerve­zet hamar sarkára állt és segítségével megkezdhette a gazdasági szervező munkát. Nagy visszhangra talált és szép sikert eredményezett a takarékossági mozgalom, bő­vült a szövetkezet cikklis­tája. Hasznos újdonságok Az a legszembetűnőbb a szövetkezet tevékenységében, hogy számos állami üzemnek dolgozik. Egyik újdonságuk a szerszámkészítés. A Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár számos gépet készít szegedi szerszámokkal. Nem­régen jelentkezett megrende­lőként Diósgyőr is — hasonló igényekkel. A szerszámké­szítő részleg létszáma ezekre a hatásokra megnégyszerező­dött, most már csak néhány nélkülözhetetlen szerszám­gépre van szükségük. Ugyancsak állami üzemek­től vállalnak egyedi gépgyár­tást is, és kialakult egyedi gépgyártó részlegük. Több konzervipari gép mellett né­hány bonyolult gépet már a Chinoin-nak is készítettek, s azóta is állandó megrendelő­jük a nagy gyógyszergyár. Ezeket legtöbbször soron kí­vül készítették el a szövet­kezet dolgozói. Egyéb újdonságokról is számot aoThatunk. Most kezd­ték nemrégen a benzines for­rasztólámpák gyártását. A hiányzó cikket export minő­ségben kapja meg tőlük a kereskedelem. Ismét napi­rendre került náluk a kézi­szerszámgyártás, ami külke­reskedelmünket is kedvezően érinti. Takarékossági verseny Természetesen a maguk zsebére is vigyáznak a szö­vetkezetben. A múlt évi gaz­dasági eredmények alapián, a summás nyereségből kö­rülbelül egyhavi fizetésnek megfelelő átlagot várnak a tagok osztalékként. A gon­dos, takarékos munka és üzemszervezés eredménye ez. Lehetne több is. Elmond­ják, hogy a múlt esztendő végén takarékossági verseny indult az egyik üzemrészben és tízezer forint körüli hasz­not hozott a kollektívának. A verseny feltételeit a mun­kafegyelem javítása és a ter­melékenység növelése képez­te a takarékosság mellett. Az eredményen felbuzdul­va a napokban a többi üzem­részt is versenyre szólították a tömegcikk-részleg dolgozói, hogy a tavalyi 10 ezer forint ebben az évben megsokszo­rozódjék. Az alapítás óta eltelt tíz esztendő alatt valóságos üzemmé fejlődött a rendszer pártfogó segítségével a kis szövetkezet, s jólesik az eredmények számbavétele a szövetkezeti mozgalom jubi­leuma alkalmából. II szegedi járás termelőszövetkezeteinek több mint fele ma már milliós vagyonnal rendelkezik A termelőszövetkezeti zár­számadásokról készített jegy­zőkönyvek, az ezekben talál­ható számtengerek nem tar­toznak a színes olvasmányok közé. De akinek valami köze van hozzájuk, sok érdekessé­get talál bennük, sőt az olyan ember is, aki kívülről szemléli a termelőszövetke­zeti munkát. Aki egy kicsit is ért a számok nyelvén, s megnézi a zárszámadásokat, az megtudhatja, hogy a sze­gedi járás termelőszövetkeze­teinek munkáját is már in­kább a jó jellemezte az el­múlt évben, s a rossz, a hiba már csak ritkán ütögette fel a fejét. A szövetkezetekben lévő életerőről tanúskodnak az 1957-es gazdasági év zárszá­madásának adatai. Az erőt dokumentálják, amely — an­nak ellenére, hogy az ellen­forradalom a közös vagyon széthurcolására, elherdálásá­ra, vagy az erőszakos fel­osztásra próbálta rábírni ter­melőszövetkezeteinket —, győzedelmeskedett. A komoly károk ellenére a szövetkezés­ben lévő erő nem engedte széthullani, elpusztítani a szövetkezetek nagy részét. Több helyen meglazult ugyan a munka­fegyelem, de csakhamar ren­des kerékvágásba terelődött a munkarend, a fegyelem s ma elmondható: számottevő eredmények születtek a sze­gedi járás termelőszövetke­zeteiben. Például a szövetke­zetekben az állóeszközök (be­ruházási vagyontárgyak) egy szövetkezeti tagra eső értéke az 1956. évi 10198 forinttal szemben 1957-ben 16 360 fo­rintra emelkedett. A terme­lési (üzemviteli) alap • egy tagra eső értéke az előző esz­tendő 3220 forintjával szem­ben 5112 forint lett. A ter­melési alap, amely tehermen­tes, ma egy tsz-tagra eső ré­sze 3082 forint. Ez az összeg 1956-ban csak 1831 forint volt. Termelőszövetkezeteink a szegedi járásban az 1956— 57-es gazdasági évben 2 795 785 forintot ruháztak be állóeszközökre. Ehhez mind­össze csak 548 ezer 322 fo­rint állami hitelt vettek igénybe. A többit saját ere­jükből, bevételeikből fedez­ték. Az állandóan fokozódó gazdasági és vagyoni erősö­désre való törekvés eredmé­nyeként ma már a szegedi járás termelőszövetkezetei­nek több mint fele milliós, de közülük nem egy tötb milló forintos vagyonnal rendelkezik. A tagok részesedése is év­ről évre növekszik. Az 1956­os évhez viszonyítva most egy munkaegységre 10 száza­lékkal több részesedés jutott. A tagok jövedelme, bátran mondhatjuk, nemcsak elérte, hanem meg is haladja az át­lag középparasztok jövedel­mét. Szemléltető példa erre Nagygyörgy Ferenc, a móra­halmi Vörös Október Tsz tagjának jövedelme. Az el­múlt gazdasági évben 359 munkaegységet teljesített, 264 munkanapot dolgozott a közös munkában. A természetbeni részesedés értékét összeadva a készpénzzel, mintegy 14 755 forintot kapott. Ehhez jött NAPJAINK I A IFJÚSÁGI HÉT VOLT az Ifjú Gárda Otthonban |J agyon kikaptunk! Hogy miért...? Szinte szé­gyelljük elmondani. Sírni szerettünk volna, de valljuk be őszintén, jópáran sírtunk is az után a mindannyiunk számára emlékezetes gyűlés után, ahol tanáraink alapo­san megmosták a fejünket és kinyilvánították azt a véle­ményüket, hogy ilyen ifjú­sággal nem lehet hozzáfog­ni az ifjúsági város építésé­hez. Megszólalt bennünk a lel­kiismeret. Bizony nagyon sok bosszúságot okoztunk fe­gyelmezetlenségünkkel és közömbösségünkkel tanára­inknak. Az ifjúsági gyűlés után összedugtuk fejünket, a KISZ és az otthontanács tagjai, és megvitattuk, hogy hogyan is leszünk ezután. Hiszen igaz az, hogy kiváló­an ellátnak bennünket, sokat törődnek velünk, s ezt mind államunk biztosítja szá­munkra. Elhatároztuk, hogy változ­tatunk munkánkon, maga­tartásunkon és első lépésként megindítjuk az ifjúsági hét mozgalmat. Elhatározásunkat tett kö­vette. Terveinket az ifjúság nagy közössége elé terjesz­tettük, amely azt nagy lelke­sedéssel fogadta. Mindenki­nek nagyon tetszett ez a kezdeményezés, hogy bebi­zonyítsuk: tudunk mi más­ként is viselkedni, dolgozni. Fő célkitűzésünk volt, hogy műhelymunkánkon, tanulmá­nyi eredményünkön és ma­gatartásunkon javítsunk. Ezenkívül egyéni és a szoba­közösségek felajánlásai alap­ján munkával is hozzájárul­tunk az ifjúsági hét alatt a mi "gyermekvárosunk* építé­séhez. szépítéséhez. I fjűságunk nagyobb ré­* sze olvasta már Ma­karenkótól az "Uj ember ko­vácsá«-t — filmen is láttuk —; és az "Igor és társai*-t is. Nagyon tanulságos volt szá­munkra. Makarenkótól szár­mazó tapasztalataink alapján határoztuk el, hogy bevezet­jük az ifjúsági ügyeletes szolgálatot. Tapasztalatunk azt bizonyítja, nagyon jó ez számunkra. Részt vettünk a reggeli ébresztésben, a mun­kába indításnál közreműköd­tünk, az étkeztetésnél és az egész napi irányításban. Ez a munka nagymértékben elő­segíti sokoldalú fejlődésün­ket, és főleg önállóságunk ki­alakulását. Ezért határoztuk el, hogy ezután rendszeresen tartunk ifjúsági ügyeletes szolgálatot, amely munkán­kat az otthontanácsunk erre kijelölt egyik tagja irányít. Nem akarjuk elbízni ma­gunkat, de büszkén jelent­hetjük — bár az egy hét nem hosszú idő —, mégis szép eredményeket értünk el. Az ifjúságunk magatartásá­ban lényeges javulást ta­pasztaltunk. Épületeink kör­nyékét szépen rendbehoztuk, részt vettünk a fametszésben, ásásban, és művelődési há­zunk építésében. Nagyon vi­gyáztunk minden felszerelé­si tárgyra, sokat csinosítot­tunk lakószobáinkon is. Eb­ben a munkában élenjártak kőműveseink. A lakatosok elkészítettek 9 db álló ruha­fogast, az asztalosok 9 db vi­rágállványt, a leányok pedig térítőkét és faliújságot ké­szítettek. P árhuzamosan egy igen nívós kultúrműsorral készültünk, amelyet szomba­ton este adtunk elő az ifjú­sági hét záróaktusaként, utá­na éjfélig tánc következett. Jutalmul a legjobbak már színházjegyet is kaptak. Nyugodtan mondhatjuk, ifjúságunk bebizonyította azt, hogy vezetőink számít­hatnak ránk, a nagy erőfe­szítéseket igénylő ifjúsági város építésénél. Kósa Zsuzsa KISZ-titkár Deák László otthontanács-elnök Több házat felú ífanak I. kerületben az Az első kerületi tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén a következő házak felújítására hoztak ha­tározatot: Partizán utca 10, Április 4 útja 24, Zrínyi utca 10, Kálmány Lajos utca 6, Oskola utca 13, Bolyai János utca 1, Tolbuhin sugárút 22, Londoni körút 24 és Csong­rádi sugárút 10. A határozat utasítja az Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a lehetősé­gekhez mérten a leggyorsab­ban végezzék el a felújításo­kat, tekintettel az épületek súlyos állapotára. z amerikai fajüldözés most már új területre H is kivetette hálóját. A vadállati kegyetlen- §f §| seggel meggyilkolt négerek tetemei nem nyújtanak §f |g elég tápanyagot a Klu-Klux-Klan feneketlen gyom- 1 gj rának és az utóbbi időben az indiánokat vették "ke- jg H zelés alá*. Hanem itt kissé nehezebb dolguk akadt. Észak- = jg Karolinában, ahol körülbelül 30 ezer indián él, fel- gj gyulladtak a keresztek, a hírhedt szervezet szörnyű = g hírnökei, hogy figyelmeztessék az indiánokat: ők is g g színesek, nekik sincs joguk a társadalom teljes értékű g g tagjainak számítani magukat. De az indiánok nem g H hagyták annyiban a dolgot. Csúfosan szétzavarták a || g Klu-Klux-Klan egy gyűlését, úgy, hogy azok fej- g H vesztve menekültek — már amennyire tudtak. A ki- §= g érkező rendőrség már csak az indiánok nyomát ke- g H reshette. A dolog tehát fordítva sikerült. A fajüldözők g §j akartak figyelmeztetni és végeredményben őket fi- §f g gyelmeztették: vigyázzanak, most már betelt a pohár! g = Az indiánok most még csak a levegőbe lőttek. De s s további provokációk esetén nyilván nem lesznek ilyen g g kíméletesek, s akkor a Klu-Klux-Klan olyan erővel g I találja magát szemben, amelyet nem lehet egyköny- g g nyen legyűrni. És még egy megjegyzést. Az amerikai hatóságok g H bűnös felelőtlensége, sőt tudatos támogatása a nége- [§ g rek után most újabb fajüldözést tesz lehetővé. Nem g g elég, hogy az őslakó indiánokat kifosztották és tönkre- g g tették, most teljesen el akarják törölni őket. És mindez — a szabadságszobor fáklyájának fé- g g nyében ... —gr — C zen a kocsin a kalauzl szolgálatot KISZ-tag §§ g II látja el* — olvasom a 2-es vonalon utazva az g egyik villamoskocsiban. Kíváncsi ember lévén, tekin- g g 'etemmel rögtön a kalauzt keresem, még mielőtt hoz- g g zám kerülne a jegykezelés végett. Látom, többen is g g (igyelik őt az utasok közül, akik — csodák csodája! — g g most egyszeri felszólításra is udvariasan, kedvesen _ g nyújtják át neki a jegyért járó pénzt, vagy mutatják = g fel bérletüket. A kalauzt pedig — no igen, most már g g közelebb érve hozzám — alaposan megnézem én is. g j§ Egészen kislányos, alig lehet 18—19 éves. Alacsony, g g karcsú, nagy fekete szemekkel, pisze orra és felső ajka g g közt egy pöttynyi huncut kis anyajeggyel, amely még g p csak bájosabbá teszi mosolyát, kedvességét, amint g g utastól utasig igyekszik a nyakába-vállára akasztott g = táskával. Ha az a kis tábla nem fityegne ott a kocsiban, ak- g g kor is tudnám, hogy a kislány KISZ-tag lehet. De g |g jobb igy, sokkal jobb. Hadd lássa mindenki, hogy mi- g g lyenek a mi lányaink: nemcsak szépek, de lelkiisme- g p retcsek, munkaszeretők is. Ezen a poszton különösen, g g ahol úgymondva: állandóan "kirakatban* vannak, s g g mégcsak véletlenül sem lehetnek udvariatlanok az g g utasokkal szemben, a szolgálatból sosem késhetnek el g = kora hajnalban, s bizony sokszor van ügy. hogy a szol- g jg gálát után késő éjiéi kerülnek csak ágyba. S az az át- g g kozott vekker pedig reggelenként olyan korán csörög g = ébresztőt nekik. Az utasok is tudják ezt? Gondolom g §§ Igen. legalábbis azok igen, akikkel akkor együtt utaz- g g tam, s akik kivétel nélkül a kis kalauzlányon felejtet- g g ték a tekintetüket. Volt. aki azért, hogy hibát leljen g g benne cs munkájában, többsége azonban azért, hogy g §§ gyönyörködjön a mi lányunkban. (—di) H természetesen még a háztáji föld és a háztáji állatállo­mány jövedelme és egyéb kedvezményes juttatások. Mindez összesen annyira rúg, hogy havi átlagjövedelme megközelíti az 1800 forintot. A deszki Kossuth Termelő­szövetkezetben Rusz János 252 munkanapon 345 mun­kaegységet teljesitett. Az ő havi átlagjövedelme 1700 fo­rintot tesz ki. Emellett azon­ban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tsz­tagok SZTK-ellátásban, ingyenes kórházi ápolásban* kedvezményes gyógyszerbe­szerzésben részesülhetnek* sőt január 1-vel életbelépte­tett nyugdíjtörvény már a munkaképtelenné vált és ki­öregedett tagokról is gondos­kodik. Míg a szövetkezeti tag egyedül dolgozik, s így kapja teljesített munkaegysége után a részesedést, az egyénileg dolgozó parasztok gazdasá­gában az egész család dolgo­zik. Nagygyörgy Ferenc és Rusz János jövedelme sem a legmagasabb a szegedi já­rás termelőszövetkezeteiben. Általában ennyit keresnek a férfiak. A mórahalmi Vörös Október s a deszki Kossuth Termelőszövetkezet sem a legjobbak közül valók. Köze­pes szövetkeztek. A szegedi járás területén vannak na­gyobb jövedelmet elérő belterjes telepítésekkel, állatállománnyal rendelkező szövetkezetek, mint ahogy vannak hasonló jellegű kö­zépparaszt gazdaságok is. Ezek azonban évtizedes mun­ka nyomán alakították ki gazdaságaikat, igaz kisebb területen, míg a termelőszö­vetkezetek mögött hat, leg­feljebb nyolc év van. S az utóbbiak a csupasz földön* legjobb esetben egy-két épü­lettel kezdték a munkát. Pél­dájuk azt is mutatja, hogy ezen az úton haladva, nincs szükség évtizedekre ahhoz* hogy mostani eredményeiket megkétszerezzék. A szövetkezetek eredmé­nyei nem ismeretlenek az egyénileg dolgozó parasztok előtt sem. Látják, figyelik a szövetkezetek munkáját, s a tagok fokozatosan emelkedő életszínvonalát. Ma már vilá­gosan látható, hogy a ter­melőszövetkezetek s az erő­sebb parasztgazdaságok kö­zött hallgatólagos verseny alakult ki. Ez egészségesnek mondható, de már előre lát­ni, hogy néhány éven belül a nagyüzemi gazdaság fölé­nyes győzelmével ér véget ez a verseny. A ma eredmé­nyei s a közös gazdálkodás nyomán belátható jobb jövő elgondolkodtatja dolgozó pa­rasztjainkat. Ez a gondolko­dás nem meddő, hanem igen termékeny. Erről tanúskodik az, hogy az elmúlt hónanok­ban a szegedi járásban több mint 200 dolgozó paraszt kér­te felvételét a termelőszö­vetkezetekbe. A zárszámadások elkészül­tek. Most ls száno'gatmk, tervezgetnek a szövetkezetek tagjai. Ké­szítik az 1957—58-as gazda­sági év termelési tervét és költségvetését. A tervek az MSZMP agrárpolitikai tézi­sei alapján történnek. Ennek szellemében terveznek, és a terveknek a belterjesség felé való törekvés, a több áru­termelés a jellemzője. A ter­vek egyben biztosítékok is arra, hogy az elkövetkezendő évben még példamutatóbb, eredményesebb lesz szövet­kezeteink gazdálkodása s ez bizonyára még vonzóbb lesz a még kívülálló egyéni pa­rasztok részére is, még töb­ben jelentkeznek majd fel­vételre termelőszövetkeze­teinkbe. J. Gv.

Next

/
Thumbnails
Contents