Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

19 Csütörtök, 1958. január 23. EGY MEGÚJHODOTT szegedi művelődési otthonban A II. kerületi tanács a napokban tartott ülésén — mint arról beszámoltunk lapunkban — többek között megyitatta a kerület népművelesi problémáit is. Szó esett a rókusi Építők Művelődési Otthona munkájáról, különös tekintettel azokra a súlyos hibákra, amelyek a közelmúltban — a Délmagyarország is foglalkozott vele annak idején — e művelődési otthonban a rossz vezetés miatt megmutatkoztak. Végül elhangzott a tanácsülésen az is, hogy a művelődési otthon új vezetése, a régebbi vezető leváltása után milyen erőfeszítéseket tett és tesz a korábban elkövetett hibák kijavítására. Ez utóbbi mondat nyomán elindulva látogattuk meg .4. művelődési otthont. Megváltozott arculat A belépőnek rögtőn szemébe tűnik a Kossuth Lajos sugárút felöli épületrészem levő nagyterem mai arc rlata. A mindennapos mulatozást szolgáló kisvendéglő eltűnt innen a dzsessz zenekarral együtt. A nagyterem egy részében játék-klubot hoztak létre, két biliárd-asztallal, sakkal, dominóval és többféle asztali társasjátékkal — a kártyázás mindenféle nemének kizárásával! A terem egy kisebb részében, a könyvtár előterében megvalósult a környéken lakó olvasók régi kívánsága, az igazán csinos és szépen berendezett olvasóterem. Végre kezdi betölteni a művelődési otthon a néki szánt szerepet a szocialista kulturális életben. Ezt bizonyítja többek között a könyvtár mai pártfogolása is, Rendezik, csinosítják a sok ezer kötetes könyvállományt. A frissen bekötött könyvek már ott sorakoznak az újak mellett. Az olvasótábor pedig egyre gyarapodik! Mint a valóságos nagy mozik, naponta két filmelőadást tart a művelődési otthon, a jobbnál jobb hazai és külföldi filmekből. Kültelki, felnőtt filmszínháznak is bátran lehet tekinteni és nevezni a művelődési otthon eme büszkeségét, hiszen általában mindennap telt ház előtt játszanak, rendes helyárakkal. Komoly jövedelmet jelent ez az állandó filmszínház. A mozibejárat kicsi előterét eddig a ruhatár és egy "masszívan* beépített söntés foglalta el. A söntésben ácsorgó népes ivókon keresztül, valósággal úgy kellett eddig átverékedniök magukat a moziba menőknek. A "masszív* söntésben a kiszolgálást most az utcai bejárat mellett egy kis terembe helyezik át, hogy az "ácsorgók* ne akadályozzák a mozilátogatókat és ne zavarják az előadást ' sem, Jlyenfqrmán a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad, mármint a vendéglátó ipar részére az odahelyezett söntés bevétele is. ízléses, hangulatos szórakozások Szóljunk itt rögtön arról is, hogy a kisvendéglősdi felszámolásával nem indított hadat a művelődési otthon vezetősége saját kebelén belül sem az ízléses, táncoszenés szórakozásoknak, még a bálaknak és a közös társas-vacsoráknak sem. Csakhogy az ilyen rendezvényeket a jövőben egyrészt a művelődési otthon, másrészt az Építő-, Fa- és Építőanyag ipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vállalatok rendezhet dolgozóiknak. Természetesen az ilyen összejövetelek sem lesznek öncélúak; minden esetben kulturális rendezvényekkel kötik egybe, a szórakozva tanulás elve alapján. A művelődési otthon ez évi költségvetése 384 ezer forint, amelynek jórészét könyvtáruk és filmszínházuk fejlesztésére fordítják. 95 ezer forintot viszont az építő*, faipari, téglagyári munkások népes kulturális csoportjának támogatására ad nak. Hasznos előadások, tanfolyamok S ha csak vázlatosan is, szólnunk kell a művelődési otthon életének egyébb jelenségeiről. Igen jól sikerültek az eddigi gyermekorvos előadások, amelyek nagy lá togatottságot vonzottak magukhoz. Hasonlóképpen sikeresek a vasárnapi gyer mekfoglalkozások, mesedélelőttök is, amelyeket most egy állandó bábcsoport rend szeres előadásával kívánnál még tartalmasabbá tenni. A nagyon népszerű szabás-varrás és a csipkeverő tanfolyam viszont megérdemlik, hogy egy másik alkalommal bővebben írjunk róluk. Egyelőre csak annyit, hogy töbt száz lány és asszony harmincas és ötvenes csoportokban délelőtti, délutáni foglalkozásokon sajátítja el a háziasszony egyik na°von áldásos. jellegzetes vonását: a szabás-varrás gyakorlatát, sok esetben művészetét. Kéthetenként van az építő- és faipari dolgozók szabadegyeteme, most pedig következik egy előadássorozat »Több ezer év építészete* címmel. A piramis-kultúrától napjaink legnagyobb építkezéséig és stílus-írányzatóig mindenről szó esik majd, lehetőleg a könnyebben elérhető hazai építkezéseink felkeresésével összekötve. "Amiről még nem beszéltünk eleget* címmel aktuális politikai kérdések előadássorozatát is létrehozzák napjaink történéseinek alaposabb megvilágítására megértetésére. Röviden összefoglalva: a II. kerületi tanácsülésen elhangzottak nyomában járva a rókusi Építők Művelődési Otthonában valóban új és nagyszerű élet kezdődött, amit érdemes támogatni és szeretni. S ha a mostanában Eszperantó utcának elnevezett 300-400 méteres kis utcát — a Kossuth Lajos sugárút és a Hétvezér- utca közt — is hozzászépítik, kikövezik egyszer, hogy megszabadítsák sártól, portól, akkor környe* zetében is szép, barátságé; lesz az építők s a rókusiak művelődési otthona. Lődi Ferenc A valóságból kiindulva ••• Elhangzott a beszámoló az egyik párttaggyülésen a Szegedi Jutaárugyárban. Utána csend volt, majd lassacskán néhány hozzászólás következett. Az egyik felszólaló igen fején találta a szöget, amikor megállapította: — A beszámoló nem vizsgálta a gyári teendőket... Maga ez a tény nem adott és nem is adhatott jó alapot ahhoz, hogy a kommunisták összességében megismerjék a gyárukban lévő különböző problémákat és arról elmondják a maguk véleményét, javaslataikat. A beszámoló általános megálla • p'tásai a kül- és belpoliti.-ai, majd a gazdasági kérdésekről igazak voltak ugyan, de bárhol — mondjuk Diósgyőrben is — elmondhatják általában ugyanezt. Az ilyesmi azonban jottányit sem viszi előre a helyi tennivalók megoldását, a fogyatékosságok megszüntetését. Pedig lett volna miről beszélni a Jutaárugyárban. Például a pártszervezet agitációs tevékenységéről, a pártcsoportok életéről stb. Ez azonban elmaradt és bár a taggyűlés megvolt, — de kevés eredményt hozott. Igazuk volt azoknak a kommunistáknak, akik így sommázták: — A taggyűlésen nem igen lettünk okosabbak. Az élet megmutatja A fentiek tényei könyörtelenül jelzik, hogy valamennyi pártszervezetben szükségszerű olyan beszámoló készítése, amely az adott terület való életével, elemzésével foglalkozik, lla ez í-v történik, akkor — miként az Ujszegedi Kender- Lenszövőben és sok más pártszervezetben — nem maradnak el az okos javaslatok, pezsgőbb a pártélet és a gyakorlatban az adottságok szerint segítik a párt dolgozó emberekért való po, ldikájának .megvalósításátLehet találkozni néhány o'yan pártvezetőségi taggal, akik töprenkednek, hogy a beszámoló mivel foglalkozzon a párítag^vülésen. Receptet adni erre nem lehet. Ka azonban körül néznek -zen a vezetőségi tagok a pártszervezet területén, akkor oz élet megmutatja, hogy mi az, amivei fóglalkozniok kell. Nyilvánvaló, hogy mindent nem tárgyalhat meg a taggyűlés, mert akkor a közmondás szavaival: sokat markolnak és keveset fognak. Az a helyes gyakorlat — amelyet az élet számos pártszervezetben igazol —, ha a vezetőség beszámolója mindig az adott idő legégetőbb problémáit tárja megvitatásra a tagság elé, javaslatokkal együtt. S ezek adják a beszámoló zömét, ne pedig az újságokból öszszeszedett ós "bedolgozott« kül- és belpolitika. Félreértés ne essék, szükséges a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatást adni, de tartalmason és nem elismételve azt, ami az újságban megjelent. A szürkeség ellen Gyakran azért is szürkék és üresek a beszámolók, mert csupán egy ember, a párttitkár készíti a maga elgondolásával. Rájöttek erre az újszegedi szövőgyárban is és az egyik pártalapszervezet titkára maga mondotta el: — Amióta a pártvezetőség közösen beszéli meg — a pártbizalmiak véleménye alapján is, — hogy az alapszervezet területén mire kell összpontosítani figyelmünket, színvonalasabbak a taggyűlések. A konkrét helyi kérdésekhez — konkrétan szólnak hozzá és -tesznek javaslatokat. A taggyűlés előtt a pártbizalmiak felkeresik a hozzájuk tártozó párttagokat és ismertetik velük a taggyűlés napirendi pontjait. A párttagok így felkészülhetnek a taggvűlésre Megszívlelendő megállapítások ezek és módszert is adnak a taggyűlések tartalmának javításához. Önkritika és végrehajtás Párttitkároktól többször hallani olyan panaszokat, hogy az önkritika kevés és viszolyognak tőle. Több oka lehet ennek. Az egyik és talán a legfőbb: Emberi tulajdonság, hogy senki nem állapítja meg a rosszat szívesen magáról. De nemcsak ez a magyarázata. Mert bizony a panaszkodó párttitkárok között is akad, aki hadilábon áll az önkritikával. Ha a vezetőségek beszámolója példát mutat a kritikára és az önkritikára, akkor a párttagság bizonyosan nem rest ezt követni. Az önkritikát tehát azoknak a vezetőségi tagoknak, akiket illet, saját maguktól kell először megkövetelni. Több pártszervezetben bár helyesen vizsgálják területük valóságát és a belőle adódó feladatokat, mégis mivel egy-egy részkérdés elintézéséért személy szerint nem jelölnek felelőst, — elsikkad a végrehajtás. Kétségtelen pedig, hogy 0 még oly jó határozat is csak akkor hasznos, ha azt végrehajtják. A határozat önmagában véve még nem jelent eredményt. A párttagságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is számon kérni az alapszervezet tagjaitól, hogy a rájuk bízott feladatokat, pártmegbízatásokat hogyan hajtották végre. Csak jó az is, ha az egyik taggyűléstől a másikig terjedő idő meghatározott teendőinek végrehajtásáról beszámol a pártvezetőség. A taggyűlés a pártalapszervezet legfelsőbb fóruma. Hivatása, hogy a párt politikája helyi végrehajtásához adjon segítséget; hogy megszabja a pártmunka irányítását. hogy nevelje a párttagokat. Munkálkodjunk hát szüntelenül azért, hogy az általánosságok helyett az élet valóságából adódó problémákat tegyük a taggyűlés középpontiéba — utat keresve megoldásukra. Elevenebb, sokrétűbb pártélet, hatékonyabb pártmunka is ezen oz úton lehetséges. Járjuk bátran ezt az utat! A Kerékpáros Alszövetség közleményé A Délkeriileti Kerékpáros AH szövetség hétfőn délután fél 7 órai kezdettel értekezletet tart a vezetőségi tagok és a versenyzők részére az alszövclség helyiségé-ben, Széchenyi tér 11 sz. alatt. Biegler kadét olyan volt mint as öni légy. Időközben végigjárt egypár kolera-állomást, s miután annyi manipulációnak vetették alá mint kolerógyanúst, teljes joggal rászokott arra. hogy egészen öntudatlanul állarulúan beletegyen a nadrágjába. Yégid egy ilyen megfigyelő állomáson valami szakembernek a keiébe került, aki nem talált kolerabarilusokat a székletében, tanninna' megedzette Biegler beleit, mint a suszter szurkosfonállal az ócska cipőket, s a legközelebbi etapp-parancsriokságra küldte a ka, ditot "frontdiensttauglieh" (frontszolgálatra alkalmas) minősítéssel, noha Bieglert az első tnvoss' szellő is elvitte volrsa. Nagyon jóságos ember volt ez az orvos. Amikor Biegler kodét figyelmeztette, hogy nagyon gyengének érzi magát, mosolyogva azt válaszolta: — H arany vitézségi érmet niég elbírja. Hiszen maga önként jelentkezett katonának. Igy hát Biegler kadét útnak indult az aranyéri m jelé. Edzett belei mar nem eresztettek híg folyadékot a nadrágjába, de azért még mindig gyakran rájöl' a szükség, úgyhogy az utolsó elappállomástól a dandártörzsig, ahol Dub hadnagygyal találkozott, Rirglrr útja voltaképpen tüntető Ielvonulás volt az összes elképzelhető latrinákon kereszlill. Többszór Is lekésett a vonnlpiról mert olyan soká illt az állomás Mozettjén, hogy a vonat közben elindult. Többször is előfordull, hogy nem szállt ál, mert a vonat klozettjén ült. De mindennek ellenére, az óljában álló összes latrinákon keresztül, fíieglrr Icádét mégiscsak egyre közelebb jutott a dandárhoz. Uub hadnagynak rz idő tájt még néhány nai-'g <1 dandárnál kellett volna maradnia kezelés segélt, de aznap, amikor Svejk elment a zászlóaljhoz, a törzsorvos meggondolta a dolgot Dub hadnaggyal kapcsolatban, mert tudomására jutott, hogy déhitán egy szanitécautó indul arrafelé, ahol a 91. ezred menet zászlóalj a tartózkodott. Nagyon örült, hogy sikerült megszabadulnia Doh hadnagytól, alti mint mindig, itt is ezekkrl a szavakkal erSsitette meg különböző állításait : — Erről még ahábprú.. clöjt .beszéllrin ullhun. a járási kapitány úrral. "Mit dienem Bezirkshauptmann hamist du 111 ir den Arsch leckéit", (Kinyalhatod a seggeinet a járási kapitányoddal.), gondolta magában a törzsorvos, és hálát adott a véletlennel:, hogy a szanitéc-aulók felfelé mennek Kamionka-Strumilowára, Zóltanecen keresztül. Svejk nem látta a dandárnál Biegler kadétot, mivel ez már több mit két órája megint egy vízöblítéses klozetten ült, amelyet a dandár tisztjei számára állilptak [el. Bátran állithatjuk. hnggy Biegler kadét sohasem vesztegelte az idejct az efféle helyeken, mert elismételte magában 11 dicső osztrák—magyar hadsereg összes dicső csatáit, az 1634. szeptember (i-i nördlingeni csatától kezdve egészen az 1888. augusztus 19-i szarajevói csatáig. Miközben számtalanszor meghúzta a vízöblítéses klozett fogantyúját, s a víz' dübörögve lezúdult a csészébe. Biegler hadét behunyta a szemét s azt képzelte, hogy csatazajt, lódobogást és ágyúdörgést hall. Dub hadnagy és Biegler kodét találkozása nem a legidillikusabb körülmények között zaib'tt 'e s bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy későbbi viszonyuk a szolgálatban és a szolgálaton kívül is meglehetősen savanyú legyen. Dub hadnagy ugyanis, amikor már negyedszer akart benyitni a klozrtlre ingerülten bekiáltott: — Ki von olt? — Biegler kadét, 91. ezred. N. zászlóalj, II. menctszázail — hangzott a büszke válasz. — Itt Dub hadnagy, ugyanabból a századhói — mutatkozott be a konkurrcns az ajtó túlsó oldalán. — Azonnal készen vagyok, hadnagy lirl — Várok! Doh hadnagy türelmetlenül nézte az órá/át. Senki se hinné, mekkora energiára és állhatatosságra s'an szükség ahhoz, hogy az ember ilyen helyzetben kibírjon az njtó előtt még tizenöt percet, aztán még ötöt. aztán megint öiöl. miközben kopogására, dörömbölésére és tugdalására mindig ugyanazt a választ kapja: — Azonnal készen vagyok, hadnagy úr. Dub hadnagy érezte, hogy belázasodik, különösen amikor holmi reménykeltő papirzizegés után újabb hét perc telt el, s az ajtó még mindig nem nyílt ki. Mindennek tetejébe Biegler kadét olyan tapintalos volt, hogy még egyszer sem hózta meg a vizet. Dub hadnagy enyhe lázban dideregve azt liezdlr fontolgatni: hogy ne menje-e panaszra • «- -danilárimmnesitokhoz, aki talán megparancsolná, hogy törjék be az ajtót cs húzzák már ki onnan Biegler kadétot. Az is eszébe jutott, hogy itt talán függelemsértés történt. Dub hadnagy csak újabb üt perc múlva vette észre, hogy tulajdonképpen nincs már semmi keresnivalója az ajtó mögött, mivel az indítóok már régen elmúlt. De azért kitartott a klozett előtt, mintegy elvből, s tovább riigdosta az ajtót, amelynek túlsó oldaláról mindig ugyanaz a válasz hallatszott: — In einer Minute fertig. Herr Leulnant. (Egy percen hclíil kész vagyok, hadnagy úr.) Végül hallatszott. Iwgy Biegler meghúzza a vizet, s egy pillanat múlva a két férfiú már szemtől szembe állt egymással. — Biegler kadét — mennydörögte Dub had "<tgy — (le képzelje, hogy ugyanabból a célból vagyok itt. mint maga. Azért jöttem, mert maga nem jelentkezett nálam, amikor megérkeztem a dandártörzshöz. Nem ismeri a szolgálati szabályzatot? Biegler kadét utánagondolt egy darabig, hogy nem kövelett-e el mégis valamit, nini nem jer össze, a fegyelemmel s az alacsonyabb és magasabb tiszti sarzsik Icapcsolatára vonatkozó szabályokkal. Biegler tudatában e tekintetben roppant ü. és szaluidéi; tátongott. .1; iskolán senki sem tartóit nekik előadást arról, hogy ilyen esetekben hogyan hell viselkednie az alacsonyabb rangú tisztnek a magasabb rangúval szemben: vajon azt kívánja-e a szabályzat, hogy ne fejezze be a hgkálást-v hitem röpüljön hl a klóiétt ajtaján, egyik kezé* vei a nadrágját tartva és a másikkal szalutálva? ' ' — Nos. feleljen. Biegler kadét! — kiölhette Dub hadnagy kihívóan. 8 ekkor Biegler hadéinak eszébe jutott egy • gesz-ri 1 egyszerű válasz, amely mindent megmagyarázott: -'-' Hadnagy úr. a dandártörzshöz való megérkezésem után nem volt tudomásom arról, hogy hadnagy úr itt tartózkodik, s miután el'ntéztem ügyeimet az irodán, azonnal a klozrtlre mentem és megszakítás nélkül ott tartózkodtam egészen az ön megérkezéséig. Maid ünnepélyes hangon hozzátette: — Biegler hadét ezennel jelentkezik D uh hadnagy úrnál — l.dtja, ez nem kicsiség — mondta keserűen Dub hadnagy — véleményem szerint. Biegler kadét, maginak közvetlenül a dandártörzsköz való megérkezése után érdeklődnie kellett volna az irodán, hogy ninrs-e itt jelen a maga zászlónkénak, n nragn századának s-alamrhjil; tisztje. Viselkedéséről majd a zászlóaljnál jogunk dönteni. Autón utazom oda, és maga velem jön. Semmi "de"! . Biegler kadét ugyanis azt vetette ellen, hogy a dandártörzs irodájáról már részletes vasúti marsrutút kapott; az utasásnak ezt a nuidját Biegler sokkal célszerűbbnek tartotta, tekintet' lel remegő végbelére. Hiszen minden gyerek tudja, hogy az autók nincsenek berendezve az ilyesmire. Míg az ember meglesz száznyolcvan kilométert, rég a nadrágjában van minden. Ördög tudja, hogyan történt, de eleinte, amikor elindultál;, az autó rázása semmilyen hatást nem gyakorolt Hieglerrc. Dub hadnagy egészen kétségbeesett, hogy nem sikerült végrehajtania bnsszólervft. Induláskor Dub hadnagy azt gondolta magában: *Várj csak, Biegler kadét, ka rád jön a szükség, azt hiszed, meg jogom állítani az autót?" S ebben az irányban kellemes beszélgetést is kezdett arról, már amennyire a sebesség, amellyel a kilométereket faltál;, ezt lehetővé lette.-hogy a pontosan megszabott útvonalát követő katonai autóknál; nem szabad tékozolnál'- a benzint és nem állhatnak meg sehol. Biegler kadét igen ésszerűen azt hozta fel ez ellen, hogy az autó sár Valahol valakire, egyáltalán nem fogyaszt benzint, meri a sofőr leállítja a motort. — lla a megszabott időben célhoz akar érni - folytatta rendíthetetlenül Dub hadnagy — sehol sem szabad megállnia. Biegler kadét részéről nem hangzott el több válasz. fen hasították a levegőt több. mint egy negyedórán át. amikor Dub hadnagy egyszerre csak úgy érezte, miniha valahogy jel vnlna fúvód va a Imsa és célszerű lenne megállítani az autót, kimászni, odamenni az árokba, letolni a nadrágot és megkönnyebbülést keresni. 1 százbuszonhalodik k'lnmélerig hősiesen tinln'la magát, de ekkor erélyesen megrántotta a sofőr könenyét és a fülébe kiáltotta; — Halt! — Biegler hadét — mondta Dub hadnagy kegyesen. gyorsan kiugorva az autóból s az árok felé tartva — most maga is-felhasználhatja az alkalmat. — Köszönöm — jelrlte Biegler hadét — nem akarom födösslrgcsen fel'artani az autót. 8 Biegler kadét, jóllehet ö is alig hirta már, szentül megfogadta. Iingti inkább összers'nálja magát, dr nem szalasztja el a remek alkalmat, hftgy blamálja Dub hadnagyot. (Folytatjuk)