Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-20 / 298. szám

Péntek, 1957. december 2&Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) majd az országgyűlés elfogadta a következő napirendet: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója a két ülésszak közötti tevékenységről. 2. A külpolitikai helyzetről szóló beszámoló. 3. A népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. 4. A polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. 5. A legfelsőbb bíróság elnökének beszámolója. 7. Az interpellációk előterjesztése. Ezután Rónát Sándor javaslatára a megüresedett bi. zottsági helyekre a következőket választották: Az ipari bizottságba Hörömpő József és Nagy Józsefné, a szociális és egészségügyi bizottságba dr. Keresztes László, a kereskedelmi bizottságba Berki Mihályné, a honvédelmi bizottságba Násztor Sándor képviselőket Reszámo'ó az Elnöki Tanács munkájáról Ezután Kristóf István országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról, amelyet a legutóbbi ülésszak óta végzett. Hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács legfőbb célja a szocialista törvényesség biztosításának elősegítése, továbbá nemzetközi kapcsolataink szélesítése volt az elmúlt hat hónapban. Ennek szellemében alkotta törvényerejű rendeleteit, gyakorolta az alkotmányban meghatározott kinevezési, kegyelmezési és külügyi tevékenységét. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ratifikálta a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetéről szóló egyezményt. Nyilvánvaló — mondotta , hogy a szovjet csapatok ideiglenes tartózkodása Magyarországon népünk elsőrendű érdeke, békés építőmunkánk biztosítéka. Az Elnöki Tanács ratifikálta a New Yorkban kötött nemzetközi egyezményt a tartásdíjak külföldön való behajtásáról, továbbá a genfi nemzetközi egyezményt az áruminták és a kereskedelmi propaganda-anyagok behozatalának megkönnyítése érdekében. Nagykövetségi szintre emeltük Egyiptomban kairói követségünket. Ez volt az első eset, hogy kapitalista államban nagykövetséget létesítettünk. Nagyköveteket cseréltünk a Mongol Népköztársasággal, Szíria kérésére az Elnöki Tanács meghatalmazott miniszterének kinevezéséhez, s ez elő fogja mozdítani a szír—magyar kapcsolatokat. A törvényerejű rendeletek alkotásánál az Elnöki Tanács egyre inkább támaszkodott az országgyűlés egyes állandó bizottságainak munkájára. Majd különböző törvényerejű rendeletek kiadásáról számolt be, majd a tanácsok néhány kérdésével foglalkozott. Az elmúlt hónapokban megtartott időszaki választásokon másfélmillió választó közül 1 474 000 adta szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire. Ez a tény a párt és a kormány iránti növekvő bizalmat is mutatja. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését, a beszámolóban foglaltakat tudomásul vette, majd Sebes István külügyminiszterhelyettes mondta el beszámolóját a külpolitikai helyzetrőL Külpolitikánk cél ja: a béke megőrzése — A Magyar Népköztársaság külpolitikájában a nemzetközi helyzet alakulását tartja szem előtt. Mint szocializmust építő országot külkapcsolatainkban, nemzetközi tevékenységünkben az az elv vezeti, hogy minden országgal normális kapcsolatokat teremtsünk, harcoljunk a béke megőrzéséért, az imperialista háborús készülődések ellen, valamint a szocialista tábor egységéért és ereje fokozásáért — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta, hogy hazánkat a Szovjetunióhoz az őszinte testvéri szeretet fűzi. Hazánk kapcsolatait a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciákkal a szocializmus közös útja, rendszerünk, államhatalmunk azonos osztálytartalma, a kölcsönös támogatás és segítség, a szocializmus, a kommunizmus győzelméért vívott harcban megnyilvánuló érdekközösség, valamint a közös marxista—leninista ideológia szabja meg. Ezután a baráti országok magasszintű találkozóinak jelentőségéről beszélt, majd a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatokat méltatta. Szólt a parlamenti küldöttségek cseréjének, kulturális együttműködésének előnyéről is, majd így folytatta: Jugoszláviával való kapcsolataink az egymás mellett élő szocialista országok közötti barátság szellemében alakulnak. Az elmúlt hónapokban számos államkőzi megállapodást kötöttünk, amelyek tovább szélesítik a kölcsönösen előnyös kapcsolatok bázisát. Jugoszlávia legutóbbi nemzetközi politikai lépései — a Német Demokratikus Köztársaság elismerése, az Egyesült Államok katonai segélyének az elutasítása — továbbfejlesztette a szocialista tábor országaival való kapcsolatait. Mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy bár országaink közt néhány ideológiai és gyakorlati kérdésben még van nézeteltérés, de kapcsolataink a szocializmust építő népek előrehaladása érdekében alakulnak. A következőkben az ázsiai és afrikai semleges övezethez tartozó országokkal folytatott külpolitikai tevékenységünkkel foglalkozott, s megállapította: — a Magyar Népköztársaság kormánya külpolitikájának egyik alapelve a gyarmati rendszer alól felszabadult országok támogatása függetlenségük megőrzésében, valamint a még gyarmati elnyomatásban levő népek szabadságmozgalmával való szolidaritás és kiállás azok függetlenségi célkitűzései mellett. — A békés együttélés alapján álló külpolitikánkból következik — folytatta —, hogy az európai semleges országok iránt rokonszenvvel viseltetünk és fontos feladatunknak tekintjük, hogy velük minél jobb kapcsolatokat építsünk ki. den országgal, amely azt szintén kívánja. A továbbiakban elmondta: lassú és fokozatos javulás észlelhető az angol, francia és olasz kormányokkal való. kapcsolatainkban, elsősorban a gazdasági, de a kulturális kapcsolatok terén is. Ami az Egyesült Államok kormányával való kapcsolatainkat illeti, ezek — szándékunk ellenére — nem mutatnak javulást és lényegében olyan színvonalon mozognak, amelyre az amerikai kormánykörök ismert hidegháborús törekvései süllyesztették. Tudatában vagyunk annak, hogy a hazánk békéjét veszélyeztető imperialista aknamunka mögött az Egyesült Államok és a vezetése alatt álló északatlanti katonai szövetség húzódik meg. Népünk és kormányunk — folytatta — örömmel üdvözli és helyesli azokat az üzeneteket, amelyeket a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Bulganyin elvtárs intézett Eisenhowerhez, Adenauerhez, az északatlanti szövetség tagállamainak miniszterelnökeihez, Spanyolország és Portugália kormányaihoz. Az erőviszonyok a békeiábor javára tolódtak el Ezután összefoglalta a nemzetközi helyzet alakulását, majd ennek a tükröződését az ENSZ XII. közgyűlésén: A nemzetközi helyzet alakulásának a következménye az erőviszonyok bizonyos fokú eltolódása az ENSZ-ben, a béke erőinek javára, s az Egyesült Államok eddig uralkodó szerepének megingása. A XII. ülésszak megmutatta, hogy ma már nem mindig válik be az Egyesült Államoknak az a számítása, hogy a kipróbált szavazógépezet segítségével bármely kérdésben többséget tud biztosítani saját álláspontja számára. A Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális eredményei és főleg elismert katonai fölénye észrevehetően rányomták bélyegüket a közgyűlés egész atmoszférájára. A XII. közgyűlésen valamennyi fontosabb kérdés tárgyalásának közös jellemvonása volt az ázsiai, afrikai országok, elsősorban az arab országok delegációinak nagyarányú és harcias aktivitása és a szocialista országok delegációival való szoros együttműködése. A kezdeményezés elejétől végig csaknem teljesen a szocialista országok és a velük együttműködő, függetlenségüket nemrég visszanyert ázsiai, afrikai országok kezében — vagyis a béke erőinek kezében — volt, akiknek közös fellépése a legfontosabb kérdések egész sorának tárgyalása során, az imperialista nagyhatalmak és azok háborús ós gyarmatosító politikája elleni nyílt és erélyes támadás jellegét öltötte. Az ENSZ XII. ülésszakát — annak ellenére, hogy a lefegyverzés kérdése egyelőre holtpontra jutott és hogy értékkel bíró formális határozat kevés született — feltétlenül pozitívan kell értékelnünk. Az ülésszak legfontosabb történelmi jelentősége abban jelölhető meg, hogy az imperialisták defenzívabbá kényszerítésével az egész világ előtt kézzelfoghatóan demonstrálta, hogy a háborús tábor és a béketábor közötti, a világimperializmus és az imperialista rendszer ellen küzdő szocialista, valamint más békeszerető országok közötti erőviszony végleg és visszavonhatatlanul a béke erőinek javára tolódott el. A magyar kérdésben delegációnk feladatát abban látta, hogy egyrészt a magyar kormány következetesen fenntartott álláspontját — melv szerint az 1956. október-novemberi ellenforradalmi események és Magyarország jelenlegi belső helyzete a mi belügyünk, amibe senkinek és így az ENSZ-nek sincs beleszólása — ott az ENSZ színe előtt, s azon keresztül a világközvélemény előtt újra kifejtse és megvédje. Ugyanakkor delegációnk a különböző bizottságok vitáiban való aktív részvételével, önérzetes hangú, semmi elvi engedményt nem tartalmazó felszólalásaival maximálisan elősegítette országunk helyzetének normalizálását az ENSZ-ben, s ezen keresztül országunk és a kapitalista országok viszonyának normalizálását általában a lehetőség határain belül. Delegációnk eza a feladatát teljesítette. ENSZ-delegáeiónk eredményes j'elvilágositó munkája .4 vitás kérdésekről tárgyalni kell Ausztriát illetően bizonyos enyhülésről számolt be a két ország viszonyában, A Magyar Népköztársaság kormánya változatlanul arra törekszik. hogy tárgyalások útján rendezze mindazokat a kérdéseket, amelyek még zavarólag hatnak a közös kapcsolatokra. Ennek érdekében mi tettünk is már lépéseket. Ezek után minden az osztrák kormány további normalizálási készségétől függ —mondotta —, majd az agresszív katonai paktumokhoz — az Ácxakatlanti szövetséehaz. » bagdadi paktumhoz stb. — tartozó államokról szólt. — Kormányunk — amellett, hogy a legélesebben elstéli és következetesen leleplezi az imperialista hatalmak uralmi törekvéseit, agresszív céljait és visszaveri beavatkozási kísérleteiket — változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának alapelveit vallja politikája egyik sarkkövének. Ennek az elvnek megfelelően kész kapcsolataink rendezésére oúsr — Az úgynevezett ^magyar kérdés«-nek a XII. ülésszak napirendjére való felvételét delegációnknak nem volt módjában megakadályozni. Azt az Egyesült Államok a XI; ülésszak, külön a célra összehívott ülésén közvetlenül a XII. ülésszak megkezdése előtt erőszakolta ki azzal, hogy a közgyűlés a kérdést a magyarországi helyzet kivizsgálásával megbízott Van herceg jelentése alapján fogja tárgyalni. Az amerikaiaknak ez a szándéka meghiúsult. Meghiusult egyrészt azért, mert a delegációk túlnyomó többsége nem mutatott hajlandóságot a magyar kérdés újbóli megtárgyalására, amiben neim kis része volt annak, hogy delegációnknak komoly, tartalmas és önérzetes hangú felszólalásaival sikerült a delegációk többségét meggyőznie arról, hogy a magyar kérdés megtárgyalásának, az amerikai imperialisták provokációs propagandájának a szolgálatán kívül semmi értelme sem lenne. — Azt természetesen nem akadályozhattuk meg, hogy megbízóleveleink megvizsgálása kapcsán az amerikai delegáció a magyar kérdést úira fel ne vesse s ne javasolja azt a tavalyi határozatot, amely szerint delegációnk megbízólevelét sem meg nem erősítik, sem el nem utasítják. Amint azonban a tavalyi döntés sem érintette semmiféle szempontból a magyar delegáció jogait (szavazati jog gyakorlása, részvétel stb.), úgy ez a hasonló határozat sem akadályozza az ENSZben kifejtendő további tevékenységünket. — Az ülés legvégén a magyar kérdés még egyszer felmerült, amikor az elnök néhány szóval beszámolt Van herceg bejelentéséről, aki írásban közölte, hogy feladatát nem sikerült megvalósítania, de semmiféle javaslatot nem tett. Az amerikai delegáció felhasználta az alkalmat. hogy még egy rágalmazó kirohanást intézzen a Szovjetunió és a magyar kormánv ellen. Függetlenségünk és békénk legfőbb biztosítékának, legfontosabb feladatunknak továbbra is a szocialista tábor országaival való egység, a velük való szoros barátság megerősítését tekintjük — mondotta beszéde befejezéséül Sebes István. — Biztosíthatom az országgyűlést, hogy a magyar diplomácia pártunk és kormányunk útmutatásához híven mindent elkövet, hogv nemzetközi síkon méltón képviselje hazánk érdekeit. Minden erejét latbaveti a népek közötti barátság és együttműködés elmélyítése és a tartós béke biztosítása érdekében. (Taps.) — A fejlődés szakaszába jutottunk — hangoztatta —, amelyben az egyes országok vezetői előtt szükségszerűen felvetődik a kérdés: mit válasszanak? A szocialista tábor tagjaként a Magyar Népköztársaság országgyűlésének is kötelessége, hogy egy emberként kiálljon a béke ügye mellett. Ezért a külügyi bizottság nevében határozati javaslatot terjesztek az országgyűlés elé. Kiss Károly ezután ismertette a határozati javaslat szövegét. Ez bevezetőben lelkes egyetértéssel üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából kiadott felhívását és csatlakozik hozzá. — A magyar nép osztatlan érdeke és boldog jövőjének legfőbb biztosítéka a béke. Mint a dolgozó magyar nép képviselői követeljük: — Vessenek véget a fegyverkezési hajszának, aa atom- és hidrogénfegyverek gyártásának, s az emberiség életét és jövőjét háború nélkül is fenyegető nukleáris kísérleteknek. A tudomány nagyszerű, új eredményeit állítsák a béke szolgálatába, mint a Szovjetunió az űrben keringő mesterséges holdakat. — Követeljük az agresszív katonai tömbök felszámolását! — Tiltakozunk az imperialisták minden háborús provokációja ellen. — Hívei vagyunk a kollektív biztonság mielőbbi megteremtésének, a társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének, a népek minden téren való széleskörű együttműködésének. Ezután Péter János országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. A békeiábor sikeres külpolitikája — A magyar interparlamentáris csoport delegációjával részt vettem Londonban az interparlamentáris unió konferenciáján — mondotta Péter János, a következő felszólaló —, utána pedig a magyar kormányküldöttséggel együtt részi vettem New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. Ezeket az üléseket megelőzően Szarka Károly külügyminiszterhelyettessel együtt Délkelet-Ázsiában és Afrikában számos országot kerestünk fel. Azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyeket ezeken az utakon és az említett két nemzetközi konferencián szereztem, azt mondhatom, hogy a külügyminisztérium külpolitikai beszámolója valóban reális képet ad külpolitikai helyzetünkről, és általában a nemzetközi helyzetről — folytatta —, majd hangsúlyozta, hogy a külügyminisztérium külpolitikai tevékenysége abban az elvben és célban jellemezhető, hogy ezáltal akarjuk a szocialista tábornak a népek felszabadítását és békéjét munkáló külpolitikáját támogatni, hogy igyekszünk lemosni magunkról azt a gyalázatot, amit az ellenforradalom kent a magyar névre és helyreállítva hazánk nemzetközi tekintélyét, életünk, belső életünk fejlesztésével, külföldi, gazdasági és kulturális kapcsolatainak mélyítésével segítjük a szocialista tábor külpolitikáját. Ezután az ENSZ közgyűlésén történteket ismertette, majd rámutatott: Az egész ENSZ-köaeyűlésen tulajdonképpen két úgynevezett „magyar szakértfl^ volt, a csangkajsekista képviselő és az amerikai kormány képviselője. Lodge úui ök ketten bármiről folyt » szó, valamilyen formában mindig megkísérelték az úgynevezett magyar kérdést a vita anyagába bevetni, s azt a Szovjetunió és a magyar delegáció ellen, általában a haladó ügyek ellen lejátszani. Hozzá kell tennem, hogy általában nem sikerült ezekkel a kísérletekkel az úgynevezett magyar kérdést az érdeklődés középpontjába vinni és a lényegesebb kérdésekről az Egyesült Nemzetek Szervezetének a figyelmét elterelni. A magyar delegáció viszont minden ilyen alkalommal igyekezett kellő színvonalú és a támadás minőségének megfelelő választ adni, hol gúnyos és fölényes visszautasítás formájában, hol pedig határozott elvi tiltakozás formájában. Péter János a továbbiak* ban az Egyesült Államok küW politikáját elemezte, azt a propagandahadjáratot, amely a hadikiadások, a fegyverkezési verseny fokozására irányul. Méltatta a szocialista országok békepolitikáját, nö«: vekvő politikai, gazdasági, tudományos és katonai erejét, amelynek nyomán a nyugati vezető körökben és a közvéleményben is erősödik a meggyőződés: arról a holte pontról, ahová Amerika ma-' nővere juttatta a nemzetközi politikát, a lefegyverzés kér-' désével kapcsolatban, a nagy* hatalmak vezetőinek — a Szovjetunió javaslata szerinti — közvetlen tárgyalásával lehet csak elmozdulni. Hasznosak a parlamenti k ü f dőttségcserék A következő felszólaló^ Vass Istvánné, a külpolitikai beszámolóhoz kapcsolódva nemcsak mint képviselő, hanem mint édesanya és a nőmozgalom régi munkása is örömmel üdvözölte azokat a nagyszerű erőfeszítéseket, amelyeket a béke biztosítása érdekében a szovjet nép és kormánya tesz. Hangoztatta: a békéért folyó harcban nagy feladatok hárulnak a parlamentekre és a képviselőkre, együttesen és külön-külön is. Mint az országgyűlés elnöke, beszámolt a külföldi parlamenti küldöttségek hazánkban tett látogatásáról. Hasznos volt a külföldi képviselőcsoportok magyarországi útja, mert lehetővé vált, hogy a magyar országgyűlés elmélyítse kapcsolatait más országqk parlamentjeivel, s jelentősen hozzájárult azoknak a rágalmaknak az eloszlatásához, amelyeket a nyugati imperialista körök az ellenforradalom után terjesztettek és terjesztenek hazánkról. Nemcsak a szocializmust építő népek, hanem más országok küldöttei is jártak nálunk. Ezután részletesen beszámolt a magyar parlamenti küldöttségnek novemberben Bulgáriában tett kéthetes látogatásáról. Vass Istvánné hangoztatta] bulgáriai^ útjuk meggyőzte őket arról, hogy a mi népünk is helyes úton jár, s hogy mélységesen igaz és helyes az a politika, amelyet a Szovjetunió kormánya és a szocialista tábor országainak kormányai folytatnak a béke megóvása, a népek barátságának további elmélyítése, a szocializmust építő országok népeinek testvéri egysége érdekében. 4* nmerika imperializmus a háborús törekvések szolgálatában Egy emberként állunk a béke ü*>ye melleit Kiss Károly, az országgyű- Legfelső Tanácsának novernlés külügyi bizottságának el- bert felhívását. Méltatta a nöke szólalt fel ezután. El- kilencszézötvenmilliós szomondotta, hogy a bizottság cialista tábor fejlődését, nősaegtárgyalta a Szovjetunió vekvő erejét Horváth Richárd képviselő a külpolitikai beszámolóval kapcsolatban a békéről beszélt felszólalásában. — Békét a világnak, békét a népeknek, békét az embernek! — mondotta többek között. — A béke nemcsak vágy és nemcsak óhajtás, nemcsak az anyai szívből feltörő és megrendítően mélységes forró emberi líra — folytatta Horváth Richárd —, hanem a béke akarat is, tett is, állandó emberi munka is. — Az emberiség egyetemes békességéért minden népnek, a népeken belül minden embernek dolgoznia és küzdeni* (Folytatás • 3. oldalon)