Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

2 Vasárnap, 1957. december 18. Kádár János elvtárs beszéde (Fohjtatii as 1. oldalról) száznegyvenezer holdat Eszterházy hercegnek — aki most Ausztriában szedi viszsza a parasztoktól a régi földbirtokát —, és a többi nagybirtokot a földbirtokosnak. Amikor erről volt szó, a parasztság óriási többsége azt mondta, hogy "nem, én nem akarom a régi világot, én a népi demokráciát akarom*. Ez volt a parasztság igazi szavazata a rendszer mellett. A munkás-paraszt szövetség az ellenforradalmi támudás Idején megerősödött. A régi földbirtokosok és kapitalisták arra számítottak, hogy a parasztság őket fogja támogatni és itt vissza lehet állítani a régi világot. A parasztság azonban már nem támogatta ókét Vannak a falusi emberek között, akik büszkék erre a helytállásra — és büszkék is lehetnek rá —, néha úgy beszélnek, hogy bizony "mi falun jobban megálltuk a helyünket, mint a városban a munkások*. Ezeknek nincs igazuk, mert más volt a helyzet abban az időben a városban és más a falun. A városban, él — kedves elvtársak — a régi reakciós világ fő ereje, s Budapesten él — nem kevés tízezer — olyan ember, aki esküdt ellensége a népi demokráciának. A munkásosztálynak vezető szerepe volt az ellenforradalom legyőzésében ss állami gazdaságokat, az egyéni gazdálkodást —, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor mezőgazdaságúink nem nyújtja azt, ami az ország egész fejlődéséhez szükséges. Van-e Itt tennivaló? Nagyon Is sok van, Csak egyetlen egyet említek meg közülük. Ha' megnézzük a búza önköltségét, vagyis, hogy mennyibe kerül egy. múzsa búza megtermelése, akkor a dolog nálunk úgy néz ki, hogy az egyéni gazdának országos átlagban száznyolcvan forintba kerül egy mázsa búza megtermelése, gyengébb termelőszövetkezeteknél száznegyven-százötven forintba, jobb termelőszövetkezeteknél és állami gazdaságoknál 130 forintba. Ez nagyon szép eredmény, ha az egyéniek 180 forintjához mérjük. De tudni kell azt is, hogy a világpiacon kanadai, amerikai búzával is jelentkeznek, amelynek az önköltsége negyven forint. Élhct-e egy ország úgy, hogy olyan fontos terményt, mint a búza, ilyen drágán termel? Nem élhet. A mezőgazdaságot tehát minden vonalon fejleszteni kell. — Hogyan lehet ezt elérni? Lehet azon az egyszerű módon is, hogy általában kicsit jobban dolgozunk; a pocsékolás megszüntetéséve!, meg az olyan »szerző emberek* lefegyverzésével, akik szeretik úgy intézni a dolgokat, hogy este lehetőleg ne üres kézzel menjenek haza. (Derültség.) •— Ne felejtsék el, hogy a munkásosztály az ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet Játszott Hallottuk Szili István elvtársat, aki elmondotta, hogy amikor hárman voltak a legkritikusabb időben, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mi a munkásosztály forradalmi pártjára támaszkodva, a kommunisták erejére támaszkodva a központban nem tudjuk úgy megszervezni az ellentámadást hogy megsemmisítsük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszaültek volna, akkor mit tudtak volna itt hárman csinálni. Ma itt nem lenne akkor szövetkezet és most nem tartottunk volna közgyűlést. Íme a munkásosztály vezető szerepe a forradalmi ellentámadásban 1 Legyünk úgy büszkék a győzelemre, hogy mi munkások és parasztok megint együtt védtük meg a munkás-paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt megsemmisíteni. — Hallom, hogy Somogyban helyenként jelentkezik az a bizonyos "ősi föld* probléma. Nézzük meg ennek a paraszti oldalát. Van olyan falu is, ahol tíz esztendő alatt már hétszer volt tagosítás. Ott már senki sem tudja a földről pontosan, hogy eredetileg ki, mennyit dolgozott azon. Ha mi most az ilyen faluban elkezdenénk a földeket felforgatni, ott nemcsak a termelőszövetkezetek rendjét bontanánk meg, hanem az egyéni gazdát is megzavarnánk, mert már az egész földbirtok össze-vissza keveredett. Ezt nem lehet az ilyen falukban megcsinálni, mert akkor megszűnik minden termelés, nemcsak a szövetkezeti, hanem az egyéni ls. Egy egyéni gazda sem tud többé dolgozni, ha az egész falut újra meg újra összeforgatjuk. De gondolják meg a mi parasztembereink, hogy igazán mi is az "ősi föld*? Elvégre Jöhet majd az ősi föld "igazi gazdája*, aki bebizonyítja, hogy az ő apja már Árpáddal Jött be és ezért neki hatvanezer hold jár itt, Somogy megyében. Nem lehet tehát az ősi föld jelszót elfogadni, nem lehet az állam rendjét felborítani. Persze, vannak megbántott parasztemberek is, de most mit csináljunk. Nyissuk ki a kaput a régi tulajdonosok előtt, mert ők is Jönnek az ősi földjeikért? Ezt mi nem tehetjük, mert akkor a parasztságnak nem lesz földje. A megbántott parasztemberek dolgát viszont a lehetőségekhez képest rendbehozzuk. A tévelygőkkel szemben türelmet, az ellenséggel szemben keménységet Ml türelemmel voltunk a tévelygők iránt — folytatta Kádár János —, maguk is említették, hogy voltak, akik az ellenforradalom idején kiléptek és mindenfélét mondtak a szövetkezetre. Nagy türelmet kell tanúsítani! Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják el, hogy az illetők esküdt ellenségeink-e, vagy alapjában véve a mi húsunkból, vérünkből valók-e, közénk tartoznak-e7 És ha erre maguk azt válaszolják, hogy az ellenséggel nem állunk szóba, de a közülünk való embert — még ha tavaly egy kissé meg is zavarodott — kötelességünk visszasegíteni a helyes útra, akkor maguknak van igazuk. Ez erkölcsi lehetőséget ad maguknak arra, hogy mogbocsátók legyenek a tévelygőkkel szemben. Mert nem az a cél, hogy egy ilyen embert — akit valaki uszított valamire, hiszen aki három lemondó nyilatkozatot is beküldött, azt legalább hat helyről piszkálták —, ezt az embert odaajándékozzuk az ellenségnek. Ezt nem szabad. A tévelygőkkei szemben tüA falun Is a szocializmus a végcél — Beszélnünk kell a jövőről, s benne a mezőgazdaságról. Milyen jövő áll előttünk? Általános célkitűzésünk, hogy a szocialista társadalmat akarjuk építeni, szocialista módon, úgy, hogv közben a dolgozó emberek élete a lehetőségekhez képest javuljon, s megvédjük azt, ami ehhez a munkához szükséges, a békét. Ez a mi áltaCsak a nagyüzemi gazdálkodás szocialista módszere adhatja a kívánt eredményt relmet kell tanúsítani, s mi ezt a politikát folytatjuk! — Félreértés ne essék, ehhez hozzátartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szemben keménynek kell lenni. Maguk tudják, hogy most mindenhol ordítják Nyugaton: miért nam adunk amnesztiát, miért csukják be az írókat stb. Mi erre azt mondjuk, azért, mert ők voltak a támadók. Népünk békében élt és dolgozott, nem bántott senkit, mégis rátámadtak. Aki rátámadt, azt meg kell büntetni. (Ügy van.) — Az egyik felszólaló nagyon fontos dologra figyelmeztetett: hallgassuk meg az embereket. Mondja el mindenki, mi a baja, véleménye, Javaslata, legyen ehhez türelmünk, mert ha nem mernek szólni az emberek, abból sohasem lesz jó dolog. Sokan vagyunk, gondolkozzunk mindnyájan. Meg keli tehát hallgatni az embereket, s mérlegelni, vajon jó-e az, amit mondnnak. Ha jó, meg keli szívlenl. Ez is egyik erőnk, hogy így gondolkodunk. Közgazdasági értelemben azonban a mezőgazdaságot csalt nagyüzemi termeléssel lehet fejleszteni. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztésének is többféle módja van. A kisbirtok az egész világon mindinkább összezsugorodik, megszűnik, eltűnik. Lehet nagyüzemi termelést kialakítani kapitalista módon is, például az Egyesült Államokban. A mezőgazdaság ott olyan modern technikával dolgozik, hogy bár a miénk volna olyan, de ők a gépesítésben körülbelül hetven éves előnnyel indultak. Mégis hogy néz ki ott a nagyüzemi termelés? Ugy, hogy a mezőgazdasági krízis idején, a 30-as években — négy esztendő alatt 670 000 farmer ment tönkre az Egyesült Államokban. Ez nem kis szám. Olyan emberek voltak ezek, akiknek volt gazdaságuk, s aztán egyszerre nem lett. Ott maradt a földjük, meg a vityilójuk, nekik pedig megmaradt a kabátjuk és a nadrágjuk, — aztán elmentek az országúton valamelyik nagyváros irányában munkát keresni, vagy koldultak, vagy elpusztultak. Mindez rövid néhány év alatt következett be. Angliában hasonló volt a helyzet. Ne higgyék azt, hogy Angliában, ahol a lakosság nyolc százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, ez a nyolc százaiéit mind kisbirtokos. Nincs ott kisbirtokos még mutatóban sém. Ezek mind nagybirtokosok és kisbériek. A kisbérlók nem a saját földjükön dolgoznak, hanem felesben, hármasban, pénzért, vagy más módon. Maguk között is sokan voltak ilyenek a régi világban. •— A másik út a szocialista út. Ezen is járnak népek. A Szovjetunióban a harmincas években az egész parasztság a szocialista útra lépett. Ott is volt megaértődés, baj —, ott sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság többsége akarta, meg is valósította, s egy olyan erős államot épített fel, amelyet a második világháború idején még az ellenség is megtanult lános politikánk. Ebben magától értetődően benne van az 19, hogy végeredményben a falun is a szocializmus a végcél. Másképp ugyanis nem lehetséges szocialista társadalmat építeni. —* De. milyen út vezet ehhez? Elsősorban az a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdaságot — a termelőszövetkezeteket, az Panaszok hangzottak el az adóról. Akik régebben is gazdálkodtak, nagyon Jól tudják, milyen volt azelőtt az adózás. A felszabadulás után megkezdődött a pénzrom'ás. Aki akkor önállóan gazdálkodott, semmi mást nem kellett csinálnia, mint két hetet késni az adófizetéssel és akkor öt cigaretta árával kifizette az évi adót. Emlékeznek rá, milyen szörnyű volt a pénzromlás az ipari munkásoknak, az egyénileg dolgozó parasztemberek viszont a pénzromlás idején ténylegesen nem fizettek adót, a végén adósságuk eltűnt. Az államnak azonban léteznie kell, kiadásai vnnnalc. iskolát kell fenntartania, védenie kell határalt. Az ehhez szükséges értéket ls a dolgozó emberek teremtik elő. Tegyék kezüket súlya. Ha maguk megszavazzák, az adót felére lehet szállítani, de akkor tönkreteszszük a pénzünket. Vagy inflációt csinálunk, vagy normálisan élünk. Mi azt mondjuk, hogy normálisan kell élni, az adót meg kell fizetni. Ez nem megy másképpen. A termelőszövetkezeteknek feltétlenül fejlődniök kell. Először is jobban kell gazdálkodniok. Ebben a szövetkezetben jól gazdálkodtak, de maga az elnök is azt mondotta, hogy ennél még jobban is lehet! Meg k'ell keresni ennek módját és lehetőségét, mert ez az ország, a nép érdeke is, ezenkívül a termelőszövetkezeti tagok érdeke is! Van itt néhány okos és helyes dolog, például a részesedés elosztása. Eredményesnek látszik ez a kísérlet. Nem okos dolog azonban, hn azt akkordnak, meg nem tudom minek nevezik, mert a termelőszövetkezet mégsem gyár. A becsületes neve ennek: a részesedés elosztása. Tapasztalják kl: ha jó, tartsák meg, ha nem jó„ javítani kell rajta. Helyes, ha az árutermelés is növekszik.. Ez a tagoknak sem rossz és általában a népnek, meg az: országnak is jó. Van itt egy-két dolog, amelyen lehetne vitatkozni, bár most nem akarok vitatkozni a szövetkezettel, mivel szépen és iól dolgozott. Például sokan mondlák akik ismerik ezt a szövetkezetet, hogv nem nar^on szeret szerződésre termelni. (Derültség.) Meg kell vizsgálni, mi a közös érdek. Ha a szövetkezet valamilyen címen valamicskét: még lekanvarít saiát magának. egv évre 1ó lehet. Mondok azonban valamit: ha ar. államot nem erősítiük. a szövetkezet sem lehet erős. Fordítva is ígv van: államunk akkor erős. ha a szövetkező tek U erősek. becsülni. Ezen is gondolkodni kell. Annyit összebeszéltek ellenségeink a kolhozrendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerek megszállták egész Ukrajnát, negyvenmillió paraszt került megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhozparasztokat som pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni, hogy egy négyzetméternyi földet is kisajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé volt. A német rr.eszállás alatt éjszaka kijártak megcsókolni a kolhoz földjét, és kiverték a náciitat, utána pedig helyreállították a gazdaságot. Kínában jelenleg a paraszti lakosság 90 százaléka, ötszáz millió ember tömörült tsz-ekben. Bulgáriában a parasztság 87 százaléka, Csehszlovákiában több mint 60 százaléka, Romániában több mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetekbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottal beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk, hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik a jobb: a szövetkezés, vagy pedig visszamenni a régi kapitalsta nyomorba? — Mit kell csinálni, hogy előrehaladjunk? A párt Központi Bizottsága és a kormány azt akarja a jövő évben ls, meg azután ls, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk! Azt akarjuk, hogy minden parasztember, aki dolgozik, és nem lótolvajlással, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldoguljon. De az egyéni parasztok is gondolkozzanak azon, hová vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így Igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyéni parasztság kilencvenkilenc százaléka néhány év alatt belátja a termelőszövetkezet előnyeit, de valahogy szeretik kicsit húzni az időt. A* egyéniek egy része nehezen adja rá a fejét a szövetkezésre A kilépettekről már szóltam. Nem tudom. 1ó-e a hasonlat. vasv nem. Emlékszem amikor két munkáspárt volt Magvarországon, a felszabadulás után. a kommunista párt és a szociáldemokrata Párt. akkor nekünk a munkásesvség volt az általános politikánk. Minden kommunistát arra bíztattunk, hogv egyetértésre törekedjék a szociáldemokratákkal. Ezt általában csinálták is. néhol azonban nem. Azt mondtuk az ilyeneknek: igaz. hogv most két pártban vagyunk de arra eondoll. ha a mi munkásosztályunk előremegv. akkor valamikor egv pártban leszünk — Ilven. vagv olvan formában —. de ez a te lövendő elvtársad, most úgv beszéli vele. hogv később ne ieeven nehéz a kibékülés. És ígv vaevunk ezekkel a kilépettekkel Is. Persze, a kilépettek között vannak úgynevezett gumiemberek. akik nekirugaszkodnak, belépnek, aztán 1953-ban Ú1ra nekirugaszkodnak. kilépnek. Megint nekirugaszkodnak. belépnek és 1956-ban úlra kilépnek. De azért legyenek türelemmel, mert akár haragszanak ezekre a kilépettekre, akár nem. vesznek-e be ilyeneket, vagv nem. én kllelentem: ha mi ellövünk ide három év múlva valami közgyűlésre, remélem, mindnváian 16 egészségben tudunk találkozni — biztos vagvok abban, hogv azok. akikkel ma veszekszenek. itt fognak ülni. rendes és lelkes tAgok lesznek. Ugyanez a helyzet az egyéni gazdával is. ha nem is éntünk vele eevet, próbáliukőt megérteni. Ha egv egvénl gazdát látok, aki életre-halálra kapaszkodik a saiát kis gazdaságához, eszem áeába sem 1ut. hogv azt mond lant: gazember, vagv ellensége a köznek. Mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mert ellensége volna a szövetkezetnek. hanem mert gyermekkora óta látta azt a szörnyűséget. amelvben ő felnőtt, azt a sorsbizonvtalanságot. melyben a szegénvember volt és csak azt tanulta meg. hogv ha a kis földiéhez kapaszkodik. akkor a víz fölött marad, ha az kiesik a kezéből, elsüllyed Innen ered aztán, hogv az egvéniek egv része nem tud 1a olvan könnven ráadni a felét a szövetkezetre. Ezt meg kell érteni, s nem mint ellenséggel kell beszélni velük. Annál kevésbé nem. mert valamikor ők Í3 Itt lesznek, ha 6zabad azt mondanom, a lelki szemeimmel látom.: ez a falu egv nagv. virágzó termelőszövetkezete lesz azoknak akik itt szövetkeztek és dolgoznak. Ha mindennek ez a jövőle. akkor eszerint „veszekedienek" egymással. Hamarosan rendelet jelenik meg a tsz-tagok nyugdíjkérdésének rendezéséről Az adó kifizetése a parasztság számára ma nem jelenthet problémát a szivükre: igazság-e az, ha minden közterhet az ipari munkás visel? Nyugodt lelkiismerettel nem mondhatja senki sem, hogy parasztságunk adóterhei elviselhetetlenek. Melyik parasztember nem tudja, hogy ha fog magának egy disznót, felhizlalja és agyoncsapja, máris zömében előteremtette az adófizetéshez szükséges összeget? Ne sértődlék meg senki sem, ha valahol a közteherviselésről esik szó. Nem lehet elfelejteni, hogy munkásemberek ls vannak a világon. Az idén tavasszal és nyáron némi kis perlekedéssel a kormány a munkabéralapból a munkánoktól visszavette nzt, ami törvényesen nem járt. Ha olvasmit juttatunk, amt törvényesen nem Jár. felborul az ország gazdasági egyenM1 a szövetkezeti tasok nyugdílkérdéeét ls rendezni akar luk. A közellövőben meg fog lelenni a rendelet. Megmondom azt is. hogv ez a nyugdíi nem lesz akkora, mint a régi világban egv vezérigazgatónak a nyugdíja volt, de ml azt szeretnénk, hogv az ország és a termelőszövetkezetek ereiéhez mérten elvileg feltétlenül biztosítva legyen, hogy ha a termelőszövetkezetben egv tag odalut. hogv koránál fogva, vagv más miatt kiesik a kezéből n munka, akkor ne legven belőle koldus, hanem megbecsült ember leaven. akinek a kőzössée tartozik annyival, hogv eltartsa őt. Ezt ml szabálvoznl akarjuk, azon n nívón, aimlre most a gazdasági lehetőség megvan. Ha maid valamikor 1obb lesz a helvzet. akkor még lavítani fogunk. De az elv a fontos. Ha mi azt mondtuk, hogv a szocializmus magasabbrendű. s a falun a szövetkezet a szocializmus, ennek úgv kell bánnia az öregeivel, nhogv az ember szokott az emberrel bánni. A pártszervezet irányításával a helvi szerveknek is — a gépállomásnak, a tanácsnak. a népfrontnak — kell segítenlök a szövetkezetet. He én itt az egvéni paraszt társunkkal értek egyet: .ta»v>i óvakodlanak bármiféle erőszaktól. Ném szabad erőszakot alkalmazni. Fontos a felvilágosító szó. Nem szeretik az emberek, ha lökdösik őket valami altó felé. ellönnek maguktól ls. ha megmagyarázzák, hogy ott van dolguk és oda kell menniük. Amíg mi itt tanakodunk azon. hogy szövetkezetben. vagv nem szövetkezetben dolgozzék-e a parasztember hogv az adót bor után. vagv szőlőterület után fizessék-e. mivel foglalkoztak ezalatt ls például az amerikai imperialisták? Sokat tehetünk a béke érdekében Mi meg vagvunk gvőződve róla. hogv a szocialista tábor sok mindenfele oknál fogva erősebb. mint a nyugati imperialisták tábora, és ha nekik eszükbe 1ut az. hoey háborút robbantsanak kl. ez az imperializmus és a kapitalizmus vége lesz n világon. De mi nem akarunk háborút. Nekünk béke keli. Ezt nem lehet háborúval terjeszteni. De mégis eondolfFolytatás a 3. oldalon)