Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-13 / 292. szám

2 Péntek. 1957. december 13. fiz emberiség sorsa szorosan összefügg a nagyhatalmak közeljövőben teendő intézkedéseivel — mutat rá Bulganyin Eisenhowerhez és Adenauerhez intézett üzenetéhen Nvikolai Bulaanvin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke december 10­én üzenetet intézett Dwight D< Eisetihowerhes. az Egyesült Államok elnökihez és dr. Konrád Adenauerhe/.. a Né­met Szövetségi Köztársaság . kancellárjához. Eisenhowerhez Intézett üze­netéljen Bulaanvin indítvá­nyozza: a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy­Britannia kötelezze magul, hogy nem hasznát nukleáris fegyvereket, s vállalja, hoav 1958. január 1-től legalább két-három évre ideiglenesen felfüggeszti az összes ilyen fajtájú fegyverekkel kapcso­latos kísérleti robbantásokat. Javasolja még az Egyesült Államok elnökének, és Nasv­Britannia kormányának, egyezzenek meg mindhár­man. hogv semmiféle nukleá­ris íegvvert nem helyeznek el sem Nvugat-Németország. sem oedig Kelet-Németor­szág területén. Buloanuin hangsúlyozza. ha ezt egyezményt kieaészítené Német Szövetségi Köztársa­ságnak és a Német Demokra­tikus Köztársaságnak olyan megállapodasa. amelv a nuk­leáris feawerek ouártásának megszüntetéséről és arról in­tézkednék. hoav ilyen feav­(echnika területén nemrég szovjet kivívott szoviet sikereket, hogy a Bulganyin hangsúlyozza: bár a mesterséges holdak kilövé­se arról tanúskodik, hogu a Szovjetunió a békés tudo­mányok és a haditechnika te­rületén egyaránt óriási sike­reket aratott, mégis tudva­lévő. hogy a Szovjetunió mindig azt akarta és akarja, most is. hogy ne használják fel pusztításra se az irányít­ható rakétákat, se az atom­és a hidroaénbombákat. s hogy állítsák az atomenergiát teljes egészében a társada­lom békés fejlődésének szol­gálatába. Bulganyin rámutat, hogv a nemzetközi helvzet fej­lődésében rendkívül je­lentős pillanathoz ér­keztünk. A nemzetközi hely­zet alakulása jelenleg olyan, hogy az államoknak, de kü­lönösen a nagyhatalmaknak 11 közeli jövőben történő in­tézkedéseitől jelentős mér­tékben függ az egész embe­az riséget mélyen érintő fő kér­a désre adandó válasz: tovább­haladunk-e mind nagyobb gyorsasággal a háborús ka­miniszterelnök —. nvuaat-németorszáni külföldi atomtámaszvonlok összeegyeztethetők a Német Szövetségi Köztársasaa biz­tonságának érdekével. Nyugat-Németországot atomfegwérrel való ellátása, még jobban az északatlanti tömbhöz láncolná, s ez eltor­laszolhatja a német nemzeti egység helyreállításának ma még nyitva álló egyetlen út­iét: a két német állam meg­egyezésének útiát — jelenti ki Bulganyin. Az üzenet arra hívja fel a fiaveimet, hogv a Német Szövetségi Köztársaságnak ma olyan dolaokban keli döntenie, amelyek hosszú évekre határozzák mea sor­sát. Holnap esetleg már ké­ső lesz megtenni mindazt, amire ma még mód van. hogy megakadályozzák az eseményeknek a béke ügyére és a német név nemzeti ér­dekeire káros fejlődését. Bulganyin ezután rámutat, napjaink elsőrendű feladata, hogv helyreállítsuk az álla­moknak a hidegháború esz­fegyver. ebben az esetben. ' mint ismeretes, a lengyel és a csehszlovák kormány ugyancsak hajlandó ilyen kötelezettséget vállalni. Bulganyin emlékezteti Adenauert a Szovjetunió kormányának azokra a nyi­latkozataira. a.melvekben ki­feiti. hogy hailandó csökken­teni Nemetországban állomá­sozó csapatainak létszámát, vagy hajlandó kivonni csapa­tait Németországból és más országokból is. ahol a varsói szerződés értelmében szoviet csapatok állomásoznak, ha a Német Szövetségi Köztársa­ság területéről és más NA­TO-tagállamok területéről is kivoniák az amerikai, az an­gol és a francia feavveres erőket. Bulganyin kijelenti: telje­sen alaptalan az az aaaoda­lom. hoav a Szovjetunió és az Egyesült Államok meg­egyezése más államok rová­sára történnék. A Szovjetuniónak egyálta­lán nem érdeke, hogy azon az áron javítsa mea kapcso­latait az Egyesült Államok­kal. hoav ez kárára leaven az amerikaiak más kapcsola­tainak köztük a nyugatné­met—amerikai viszonynak. Az a célunk — emeli ki Bulganyin —. hoav a nagy és a kis országok bizalmá­nak megszilárdításával és a baráti együttműködés feilesz­tesével teremtsük mea a bé­kés együttélést. Bulganyin üzenete a to­tasztrófa felé. vagypedia az tendeiben egymás iránt mea­államok politikájáért felelős rendült bizalmát. személyek a békés együtt­élésnek és az összes országok A leszerelést és a nemzet­közi enyhülést szolgálná, ha vereket nem helyeznek el járható útjára lépnek? tgyüttműködésének egyetlen Közép-Európában Németor­Németországban. akkor Len­gyelország és Csehszlovákia kormánya részéről elhangzott hivatalos kijelentésnek meg­felelően ezek az államok szintén nem ayártanak és vem helyeznek el területü­kön nukleáris fegyvereket, llymódon — iavasolia Bul­ganyin — Közép-Európában több mint százmillió lakosú tágas övezet jöhet létre, amely kívül állna az atom­fegyverkezési körzeten és ahol a minimumra lehetne csökkenteni ttz atomháború kockázatát. Bulganyin azt iavasolia Eisenhowernek. dolgozzanak ki közös javaslatot, és ter­jesszék ezt az Északatlanti Szövetséa és a varsói szerző­dés tagállamai elé. A közös javaslat tárcva: ilyen, vaav olyan formában kössenek megnemtámadási egyezményt « két áflamcsoport között. A szovjet kormányfő a kö­száe mindkét részét magá­ban foglaló atomfegvvermen­tes övezet jönne létre — Bulganyin Adenauer nvti- mondja az üzenet. Ha a gatnémet kancellárhoz inté- Szovjetunió, az Egyesült Al­zett levelében a szovjet kor- lamok és Nagy-Britannia mánv mélységes aggodalmát megállapodnék egymással. fejezi ki amiatt, hogv rend- hogy Németországban nem kívül mértékben fokozódtak és kiterjedtek a NATO-tag­államok atomháborús előké­születei. Ezt különösen a NATO-tanács küszöbönálló párizsi ülésszaka igazolja. Bulganyin megallaoítia. hogv az Egyesült Államok,d \ ábbiakban hangsúlyozza, hogv intézkedéseket kell hozni a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársasáa viszonyának megjavítására, és a mindkét félnek hasznos kölcsönös kapcsolatok kiter­jesztésére. A Szovjetunió miniszter­elnöke Adenauer kancellár­hoz intézett üzenetének befe­jező részében reménvét feje­zi ki. hogv a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­sasáa kormányküldöttségé­nek moszkvai tárgyalásai kölcsönösen előnyös meg­egyezéssel véaződnek. s bi­zonyos haladást jelentenek majd a két ország viszonyá­nak javulásában. KjiCpoMUkai jegyzetek iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiffl Ahogyan nem szabadna — és ahogyan kellene Gaslon Fournier, a Francé Soir címú francia lap rend­kívüli tudósítója november hóban Budapesten járt. Azt hihetné az olvasó, hogy egy olyan tekintélyes és jó­hírű lap, mint a Francé Soir, súlyt helyez arra, hogy olvasott a tényeknek megfelelően tájékoztassa, többek között orszá­gunk politikai és gazdasági körülményeiről. Gaston Fournier cikkének elolvasása után azonban le kellelt mondanunk ar­ról, hogy ilyen minimális követelményt is támasszunk a Francé Soir cikkével szemben, mert a francia újságíró állí­tásainak — enyhén szólva — semmi közük sincs a való­sághoz. — -Budapesten — írja többek között Fournier - a ruha- és cipőüzletek kirakataiban a népi demokráciák szo­kásos ócskaságai láthatók: gyapjúáru gyapjú nélkül és cipő bőr nélkül*. Bár a Francé Soir jellegéihez hozzátartozik a szenzáció­hajhászás, mégis a francia közvélemény tekintélyes része elképedt ekkora valótlanságok olvastára s az Humanité cí­mű párizsi lap — felháborodva Fournier úr hazugságain — emlékeztette a Francé Soir különíudósítóját, hogy cikkéből "kifelejtette néhány apró. de azért mégis lényeges körül­ményt. Budapest legnagyobb cipőgyárának igazgatója ugyan­is meghívta Fourniert, győződjék meg a helyszínen állítá­sainak valótlanságáról. — »Az újságírónak megmutatták a cipők készítését, láthatott mindenfajta bőrt — a cipőfelső­résztől a talpig. — Gaston Fournier ekkor nagy zavarba került s mi még mindig várjuk, hogy a Francé Soir és Gaston Fournier helyesbítsen, közölje a valóságot is" — írja a* Humanité. Várjuk a helyesbítést mi is. S Gaston Fournier annyi­ban újságíró — és hadd egészítsük ki: annyiban jellem —, amennyiben eleget tesz ennek az alapvető követelménynek. Amit azonban a francia újságíró elmulasztott, pótolta ogy — professzor. H. B. J. Cramer, a koppenhágai egyetem tanára nemrégen szintén Budapesten járt, hogy — mint a Fotomúvészek Nemzetközi Szövetségének elnöke — meg­tekintse az I. nemzetközi művészi fényképkiállítást. A dá­niai -Fotómagazin* című lapban írt és az angol fotoművé­tart atomfegyvert, s ha a Német Szövetségi Köztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársasáa kormánya úgy intézkednék, hogy Né­metországban ne legyen sem német, sem külföldi atom­amely több ezer kilométerre£ van Európától. Nyugat-Né-* metországban. Angliában.* Franciaországban. OlaszOr-J En is szeretem szágban és más államokbanZ °át> mert egyszerű, megteremtette az atomhábo-i vzészetes, kedves fid. rús katonai támaszpontoki sem találkoztam hálózatát. 5 ennyire őszinte, tiszta­Az üzenet rámutat: a 7VA-*™™ emberrel. Pedig sok van ilyen, csak szerények, észre­füa i szek folyóiratában is megjelent cikkében aláhúzza: a Nyu­gatról érkezett vendégek Magyarországon nyomát se látták a »vasfüggönynek*: szabadon járkálhattak az országban és azzal beszélgethettek, akivel akartak. — "Magát a kiállítást a legmagasabb karátjelzéssel lehet megjelölni — írja cikké­ben a dán professzor — s a lélegzetünk is elállt, hogy a magyarok. így tudnak kiállítást rendezni* Igy a dán egye­temi tanár. Természetesen a hazánkról szóló nyilatkozatokat, tudó­sításokat nem értékelhetjük csupán a bennük található dicséretek, elismerő kifejezések és megállapítások arányától függően. Egy külfölditől — néhány, hazánkban eltöltött nap után — nem lehet várni, hogy csupa jót mondjon rólunk, hiszen körülményeink felszínes megismeréséhez is több idő szükséges. Azt azonban elvárhatjuk még a nyugati újság­íróktól is, hogy hiányosságaink mellett eredményeinkre is felfigyeljenek. Annál is inkább, mivel az utóbbiak a jel­lemzői életünknek még akkor is, ha ez nem tetszik, vagy nem nagyon tetszik egyes — és sajnos, még elég jelentő* számú — nyugati úfbágíróknak és azoknak, akik csak nega­tívumokat látnak minden népi demokratikus országban. ma­ter­Én még SIKLÓS JÁNOS: TIZENHAT ÉVES TO-államok ..kölcsönös füa-* vétlenek. Én sem felejtem el soha ezt a két és fél hetet, gésének" elve amelyet or" megőrzöm emlékeim között és ha majd nagyon ver a sors, amerikai és az angol kor * ehhez az emlékhez menekülök. mánv az atlanti szövetsége-* Megfogta a fiú fejét lágyan, szeretettel, lenyomta a zei- és közép-keleti helvzet sek hátamöaölt dolgozott ki.* plédre. Az meg hagyta átszellemülten, ernyedten. Föléje rendezése céliából iavasolia. azt bizonyítja, hogy az Egye-* hajolt és még halkabban folytatta: sült Államok Nagy-Britanniai «= Mi hiába szeretjük egymást, olyan kötöttségek taszí­támoaatásávnl irtani knt.nnnr* hosv ne tegvenek semmi olvan lépést amelv sértené e támogatásával, saját katonai* tanak bennünket, amelyek erósebbek a kettőnk szereteténél. lérséc országainak független- r;s voutikai terveinek szolaá-l Mi még nem állunk a saját lábunkon, én az állam és az ségét. s mondjanak le a Kö­zel- és Közép-Kelettel kap­csolatos kérdések erőszakos megoldásáról. Javasolja az Egyesült Ál­lamok elnökének, kössenek szerződést, amelv kihirdetné mindkét állam szilárdt tö­rekvését. hoav fejlesztik eav­más között a barátsáaot és békésen foanak élni eavmás mellett. Bulganyin rámutat hoav latába akarja állítani aj anyám terhén élek még sokáig. Ha otthagynám életem cél­tömb többi taaiának tudo-l ját, a szakmát, örökre boldogtalan lennék. Nem élhetek visz­mányos. gazdasági erőforrá- ! sza senkivel, önmagammal sem. Ugye maga is szereti a jog­sait és emberanyagát. S lalkozását, rajongója, ahogyan elmesélte. Én is így vagyok. Mindebből ítélve — álla-! Magával mi lenne, ha szakmai tanulás helyett kenyérkereső oftia mee Bulaanvin - azért! napszámra adná a fejét? Később, évek múltán, önmagát hívták össze a NATO taná-• okoló kínlódó ember. csanak ülésszakát. • hogv úi! — Már nem szeretem az üzemet — rázta a fejét, hogy intézkedéseket hozzanak.- eUentmondásit nyomatékosabban jelezze. amelyeknek alaptan amen-g Ma]d megszereti újra. Mindenkinek támad olyan ér­ka: atom- es raketafesvvere-­ket helveznek el Nvugat­Európában és a a szoviet kormánv nagv felszerelik a NATO-országo-J zése, hogy jobb volna kimenekülni a környezetéből. Ha el Nvugat-g megtenng rövid idő után céljavesztetten mászkálna a világ­teevvere ei, ban. Pedig határozott életcél nélkül nincs élet, üres, pusztító jelentőséget tulaidonit az ál­lamférfiak személves talál­kozásainak. mert az ilven kapcsolatok lehetővé teszik, hoav fontos nemzetközi kér­désekben közös nézőpontot találjanak áfi — jelenti ki Bulganuin — hajiandok lennénk meoegyezni a veze- • iri államférfiak személyes ta­lálkozójában, akár a levél­ben említett kérdések, akár pedig olyan más kérdések megvitatása céljából, ame­lyek meaviszaálásának szük­ségességében a találkozó részvevői megáll Hangsúlvozza. hogv az Egyesült Államok és Nagv­Britannin sueallmazására je­lenleg kidolgozás alatt van­nak bizonvos intézkedések. Ezeknek az a céljuk, hogy je­lentősen fokozzák az Észak­atlanti Szövetség tagjainak háborús készülődését. Ezek ahhoz vezetnek, hoav a fegy­vergyártás és az általános háborús készülődések erőlte­tése céljából mozgósítják a szövetség tagállamainak va­lamennyi tartalékát. A szoviet kormányfő meg­jegyzi. hogv az Eavesiilt . .1­lamok As néhánv más NATO­ország bizonvos körei tévesen eri ékelik a tudománv és kat. köztük a Német Szövet-! vegetáció lenne. séei Köztársaságot is £ Elhallgatott. Nézte a fiút kicsit bánatosan, szerelemmel. Sok múlik azon — hangoz-! Benne is rettenetes párharcban állt a józan ész a felgyulladt tatia az üzenet —. hogvan! lobogó érzelemmel. Tűnődve hallgattak igy, olyan közel, vélekedik e kérdésekről a! hogy egymás szemtükrében nézték önmagukat. Német Szövetségi Köztársa-! — Ha most megcsókolna, visszacsókolnám — lihegte ság kormánva Bulaanvin' küzdve, keményen a letargiában fekvő fiú fölött. hangsúlvozza. hoev ..a Né i — Elválunk örökre — szólt a csendbe Ferkó olyan ide­met Szövetségi KöztársasáaZ gen hangon, mintha nem is ő lenne. — tekintettel nagv gazdasági! Katóka simogatta a hátrafésült, fekete hajat. Nem be­lehetőséeeire tudománvos és! szeltek. Küzdöttek, kínlódtak, de ez olyan jó volt. Ferkól műszaki reitettségének ma-- égette forrón az áhított lány szerelme. Kimondta ö is, s eas színvonalára ésföldraizig Pzzei a gondolattal foglalkozott féltve titokban, hogy meg­helvzetére — jelentősen hoz * őrizze örökre. A józanabb, reálisabb lány legyőzte indulatát, zá járulhatna fi nemzetközi• J^IQ,^ bánta, hogy kimondta étzéseit, hisz ezzel csak nehezíti feszültség enyhítéséhez és a- e7mefc a tisztalelkü fiúnak a helyzetét. béke megszilárdításához . • _ Majd írunk egyrnásnak. Elmondjuk örömeinket, ba­Bulaanvin sajnálattal álla-! jainkat olyan őszintén, mint most. Jó? • nítia meg. hosv a nvugatné-! — Jó — csillant fel a remény. met kormánv nemcsak hoev, — Katóka, jövőre befejezem a tanulóskodást, felmegyek kitér minden ilven iránvú lé-- pestre dolgozni — találta meg a megoldást a fiú. DÓS elől. de ielentós mérték-- — Mennyivel lesz jobb? ben felelős is a jelenlegi nem-- _ irtjuk egymást mindennap és azután... azután — zetközi feszültségért és azért.. ma-d jóJ doigozom< sokat keresek és..-. hoev Európát háborús tom-. _ g, nem lesz semmi _ szakította félbe a lány. bök osztiak meg. - _ Miért? _ rökönyödött meg Ferkó. Sok tény tanúsítja — mu-J _ Kis butuskdm. Mit gondol, mikor kapna lakást Pes­tat rá az üzenet —. hogy aj fgn? A szabad ég alatt nem lakhatunk. Nem is tudja elkép­szövetseai kormány minden: ;eíjj. en gúlyos QQndja és akadálya a fiatalok egybe­eszkozzel akadaluozza a h«-* ,.elésének a íafcós. gs mennyi szerencsétlenné tett, kettétört SSéSt TZaZkC^la^ okozója, erkölcsi züllés teremtője ez. A kollégiumban ItllnZZZ1^0^ eWÁme°-NemkbZdneklegalább ott lennék én is. * Veszélyesen tévednek akik* - Azután, ha én végzek és hazajövök ott maradna? azt állítják — emeli ki a" Á tulso Parir^ automotoe zugasa hallatszott, Azutau líjra csend lelt. A nap mát* erőtlenül nézte a tájat, a part mellett átlátszó párafüggöny keletkezett a zöld cserjések előtt. Fellélegzett a táj a forró kánikula után. Még a füzek se szomorkodtak annyira. Sikongatás, nevelgélés csapott át a túlsó partról, a halásztanyáról. Megszűnt a csend. Még ültek egy ideig szótlanul. Aztán a nap a fűzfák, tetejére ment, kis szellő suhant át a partokon. Elindultak a ladikhoz fáradtan, erőtlenül. Ferkó olyan nehezen húzta a kis kor mányiapátot a ladik végén, hogy alig haladtak a vízen. Idegenül néztek körül. Az asztalok közül háromnál már ültek férfiak, nők. Amott, a fák alatt egy nagy autó, mel­lette meg egy kicsi, akár a fia lenne. 7— A nagy kocsi állami, a fcicsi meg "maszek" — álla­pította meg Ferkó. Kérték a megrendelést, étvágy nélkül ették a frissen sült, fosztó, fehérhúsú harcsát. Ferkó nem érezte az ízt, csak ette, mert megrendelték, v- Fél liter bort, meg vizet hozzá — rendelkezett, pedig nem szerette a bort. Mert egyszer ivott és olyan beteg lett tőle, úgy hányt, mint a telhetetlen kutya. A vendéglőben sem járt még egyedül, csak az apjával. De most bor kell. Emlékezetessé tenni a mai napot. Ma­gában egy gyors számvetést csinált, mi mennyibe kerül. Gondosan kell számolni, mert a megtakarított zsebpénzből még más fizetnivaló is akad. Koccintottak, -n Szervusz — mondta Kató. — Szervusz — felelte és összetartozásuk finom cérná­jában ez egy erősebb kapocsnak tűnt előtte. Körülöttük tetőfokra hágott a jókedv. Vigadtak kegyet­lenül. A nök is becsíptek, afféle baccháns-nők lehettek, úgv csókolták keresztbe állt szemük lapos pillantásának kísére­tében a férfiakat, mintha Ámor üldözné valamennyit. Ügy is viselkedtek, szégyentelenül, egymás előtt. Danolásztak össze-vissza, taktust csapkodva, azt is össze-vissza, mert hiányzott az egyszál zenész. T— Biztosan eltörött, a hegedűje — állapította meg Ferkó. — "Űri-muri" — jegyezte meg Katóka enyhe undorral. — Menjünk haza — indítványozta a fiú természetesen, nyugodtan, mintha minden a legnagyobb rendben lenne kö­zöttük. Fizettek, szerényen távoztak. Jobb kedvvel, ahogyan ide jöttek. Talán a bor meg a szivek tüze derítettek vidám han­gulatot. Tréfálkoztak pajkosan, kedvesen hazáig. Jóval később érkeztek meg a tervezettnél. Ferkó felvitte Katóka kerék­párját az emeletre. Azután búcsúzkodtak, nem hosszan, nem megrendítően. Ferkó átölelte a lányt, magához vonta, csó­kolgatta az arcát, Kató megfogta a fejét, meleg, forró lehel­teiével csókolta meg a száját. Elköszöntek. — Nem jössz ki az állomásra? — szólt a távozó fiú után. — Nem, mert elkésnék a munkából. Másnap reggel a vonat elindult percnyi pontossággal Budapestre. Vitte magával Katókát és Ferkót. Már a félúton járt a száguldó gyors, amikor az egyik kupéban megpillan­totta a lányt. — Az istenért, Feri. hova mész? — A budapesti bútorgyárba. (Vé£c,>

Next

/
Thumbnails
Contents