Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-04 / 284. szám

6 Szerda, 1957. december 4. A liis fi/emrkre i« «»<»iidoliii kell Elevenebb kiilturális életre r r törekszenek a DEMA-han Aki Szeged üzemeinek kul­turális életérül a valóság' s képet akarja magúnak meg­rajzolni, nem elégedhet meg azzal, hogy a város nagy­üzemeit látogatja végig. Szük­séges felkeresni az üzemi hamupipőkék házatáját is, megnézni a kisebb létszán: ú, nagy összegekkel nem ren­delkező vállalatoknál is, hogy miként dolgoznak eaeknek . a munkaterületeknek a kul­túrmunkásai. Egyik ilyen ki­sebb üzem, azaz üzemrész a volt DÉMA Cipőgyár, ma a Szegedi Cipőgyár telepe. Az üzem amolyan "kis­vállalat*, a "nagy* cipőgyér leányvállalata. Pártélete, szakszervezeti élete, KISZ­munkája. vállalati vezetése nagyrészt önálló. Kapcsolata az anyaüzemmel jó ugyan, sok szempontból gyümölcsö­ző is, mégis sok a megoldat­lan kérdés, amivel a leien dolgozói küzdenek. Különö­sen sok a kulturális munká­ban. Tóth Tivadar elvtárssal be­szélgetünk a kívánságokról és a lehetőségekről. — Sok mindent szeretnénk mi csinálni — mondja a te­lep párttitkára —, de min­dennek gátat szab a mi leg­nagyobb szerencsétlenségünk. Nincs kuliiiriermünh. Volt ugyan valamikor, dc la­kások céljaira átadtuk. Az­óta egy kicsi ebédlőben szo­rongunk, ahol színpadot sem tudunk felállítani, aho­va egyébként is nagyon ke­vesen férünk be. Hol szere­peljenek a színjátszóink? Mit tudunk nekik nyúitani. ami lelkesítené őket? Majd­nem semmit. Pedig a telep párttltkára, Tóth elvtárs, 43 éves moz­galmi munkája alatt megta­nulta, hogy a munkásmozga­lom számára milyen jelentős segítség, a tömegekkel való kopcsolatnuk milyen nélkü­lözhetetlen formája a kultu­rális munka. Maga meséli el, hogy fiatal korában, mikor a brassói munkásdalárdát meg­alakították, előbb csak 27-en voltak. Hosszú időbe telt, míg kultúrtermet tudtak ma­guknak építeni, amely a munkásmozgalom otthonává is vált. A fiatalokat, az ifjú­munkásokat a cél fogta ösz­szc. s az énekkar jó keret volt ahhoz, hogy a feladatok megvalósítására a fiatalok lelkesedését fenntartsa. Helyes volna, ha ez az üzemrész is — melynek élele a Szegedi Cipőgyártól a tá­volság miatt is meglehetősen elszakadt —, az énekkarral kezdené a kulturális munka kiépítését. Ax énekkar elníi lépcsője a kulturális munkának. Hoz­zászoktatja a fiatalokat a fegyelemhez, a színpadhoz. Az öregek számára, akik fia­tal korukban el voltak zárva könyvtől, daltól, kultúrától, valósággal az ifjúság lelke­sítő atmoszféráját jelenti az ónekkarban való részvétel. Dehát bármiről is kezdünk beszélni, mindig ez a refrén: nincs terem. Azaz hogy nem­csak ez az akadály, akad más is. Itt van például a tánccsoport esete. A pártszer­vezet, a KISZ. a szakszerve­zet közösen elhatározta, hogy túnccsoportct alakít. Fiatalok ls jelentkeztek volna örö­mest. A munkát mégsem tud­ták megindítani, mert az ok­tatók 40 forintos órabért kér­lek, s ez havonta 640 forint oktatói tiszteletdíj kifizetésé­vel terhelte volna az üze­met. Ennyit nem tud ez a kis üzem áldozni, havi 250 forintul szívesen atllak róla a az oktatónak Ogv gondoljuk, hogv a tánctanítók részéről helyte­len az ilyen magatartás. A munkások, akik örömmel je­lentkeztek volna arra, hogy egy tárccsoportban összefog­va idejüket arra fordítsák, hogv magukat is művelve munkatársaikat is szórakoz­tathassák. nem értik meg az anyagiasságnak ezt a fokát. Különösen akkor nem. ha tudják, hogv aki a havi 16 órai elfoglaltságért ezt a munkások előtt magasnak tűnő összeget kérte, az fő munkaterületén elég tisztes­séges jövedelmet élvez. Meg lehet ezt érteni, hiszen a tánctanítók az üzemi tánc­oktatást úgy is számon tart­ják, mint mozgalmi munkát. Nem tiltakozunk és egyetér­tünk azzal, hogy ugyanak­kor ezért a munkáért tiszte­letdíjat ls kapjanak, dc ugyanakkor nem tudjuk el­fogadni azt, hogy egy kislét­számú üzem azért ne legyen képes fiataljainak kulturális lehetőségeket biztosítani, mert a művészeti csoportok oktatóit nem tudja azok igé­nyeihez képest dotálni. A KISZ a pártszervezet, támogatásával, a szakszerve­zet segítségével mégis megkísérli, hogy valamit nyújtson a/, üzem fiataljainak, ü-án Télapó-est lesz, ahol a fiata­lok kis műsort is adnak. Ké­szülnek már a Fenyőfa-ün­nepre ís, ahol az üzem dol­gozóinak gyermekeit meg­ajándékozzák. Néha-néha — így a közeljövőben is — ser kerül egy-egy szakmai film­vetítésre is, ami a dolgozók előtt általában népszerű. A hét-nyolcszáz kötetből álló könyvtárat és a folyóirattá­rat Is gyakran felkeresik az üzem dolgozói, jól működik az üzemi könyvterjesztés is. Mégsem lehetünk sem mi, sem az üzemi pártszervezet megelégedve Ahhoz, liogy a kulturális nevelőmunka valóban és hat­hatósan hozzájáruljon céljá­nak eléréséhez; a szocialista ember kialakulásához, tuda­tosnak, átgondoltnak, a he­lyi adottságokat felmérve tervszerűnek kell lennie Nos, ehhez a tudatos és terv­szerű munkához a Szegedi Cipőgyár DÉMA-telepérieV vezetői úgyszólván semmi­lyen lámogátást nem kap­nak. Sem a SZOT, sem a népművelés, sem semmilyen más szervezet nem érdeklő­dik és nem érdeklődött még eddig az itt folyó kulturális munka iránt. Attól tartunk — ismerve néhány nagyüzem példáját —, hogy ez a többi üzemekben is így van, ami azt jelenti, hogy sürgős ten­nivalók várnak a város kul­turális, művelődéspolitikai életének irányítóira. — r — Kincstári holmikkal kereskednek a zsibárusok A Szeged. III. kerületi ta­nács kereskedelmi osztálya, az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség és a rendőrség el­lenőrzést tartott a Marx téri piacon. A látottak során meg­állapították, hogy a zsibáru­sok nagy tételekben árusítják a kincstári holmikat. Rendőr­ruhák, katonai egyenruhák és bakancsok, valamint pufaj­kák szolgáltatták az "áruala­pot*. Ezen cikkek árusítása ki­esik a forgalmi adóztatás alól, 8 így természetesen nagyon megéri a velük való "foglal­kozást*. Bebizonyosodott az is, hogy a zsibárusok Buda­pesten vásároljál; fel, sokszor mázsás tételekben az ilyen | árukat, s úgy hozzák Szeged­i re. Itt azután kontár szabókkal átdolgoz­tatják különböző ruhadara­j bókká, I s így árusítják a piacon, í De feltétlenül hibásak az | ilyen holmik tulajdonában lé­j vő lakosok is. Általános gya­korlat, hogy mikor az új ru­hát (akár egyen- vagy mun­karuha) megkapja valaki, mi­; vei a régi még jó állapotban van, eladja amit kapott, s a régiben jár tovább. Természe­tesen — többnyire — ezek az áruk a zsibárusok kezébe ke­rülnek, akik aztán busás hasznot fölöznek le a kincs­tári cikkekből. A III. kerületi tanács ille­j tékes osztálya rögtön intézke­dett: a kincstári holmik áru­sítását forgalmi adó alá ve­tette. De ezzel még nem szűnt meg az eljárás, a közeljövő­ben újra tárgyalják a problé­mát. Itt az árusítás jogossá­gának kérdése kerül megvita­tásra és szigorúbb intézkedés is várható. Ami pedig a lakosságot il­leti, az államtól juttatott egyenruhákkal és védőöltöze- ' tekkel szemben sokkal na- , gyobb megbecsülést kellene ; tanúsítania. I ANYAKÖNYV! HÍREK 1. KERÜLET Házasságok: Lévai Illés és Vinczeliér Rozália, Bonda István'Józset és Csatlós Julianna, Besze j István és Csikós Rozália Ilo­I r a. Kocsis János és Tombácz ; Mária, Szolejmárí Resát ós Raj tik Mária, Tiszai László ós Brinkus Anna, Fehér Vin­ce és Kirí Ilona. Nagy István Sándor és Csúszi Etelka, Börcsök János és Hia Jolán. Születések; Szabó László és Csáki Fran­ciskának Éva. Komlósi Imre és Bárkányi Juliannának Im­re, Harkai István és Nagv Ilonának Katalin, Dobos Já­nos ós Barna Etelkának Etel­ka, Makra Szilveszter és Tö­rök Teréziának Terézia, dr. Kővágó Péter és Tázlári Sa­roltának Péter, Vígh Imre és Tóth Ilonának Imre, Czulor Kálmán és Budai Ibolyának Sva, ördög János és Igaz Klárának István. Szócsi Ger­j gely és Mos a Etelkának Szil­; veszter. Barna István . és i Szűcs Juliannának Julianna, Hajdú Vilmos és Lázár Aran­• kának Aranka. Kuezora Ká­; roly és Tápai Erzsébetnek ! Károly. Karai István és Nyá­] ri Etelkának Erzsébet, Ka­1 rasz Mihály és Rocskár Ju­ditnak Pál, Madar Pál és Szi­\ tó Máriának Mária Mogdol­í na. Darvas Ferenc és Rózsa I Erzsébetnek Mária Erzsébet, | Virányi Pál és Füssy Évának i Pál. Halálozások: Vattai László 1 napos. Kecs­kés Józsefné Rácz Terézia 66 éves. Komáromi János 1 na­pos. Striczki Jánosné Závocz­ki Rozália 73 éves, Jankovics Mihály 76 éves, Péter Mária 5 napos. Meggvesi Gábor 14 napos, Dóczi János 71 év/s. Angyal Margit 48 éves. Lu­kács Béla 1 napos. Vattai Jó­zsef 4 napos, Behánv Istvún­né Provits Anna 80 éves. Árendás Ferenc 51 éves. Bu­dai Gábor 2 napos. Milotta Jánosné Frekot Mária 62 éves. Fischer Simonné Mor­genstérn Terézia 62 éves. Bolvárv Zoltán 78 éves, Né­meth Éva 16 napos. Kovács Islvánné Szögi Mária 60 éves, Szöllősi Sándor 73 éves, Hof­fer Jenőné Lantos Erzsébet 79 éves. II. KERÜLET Házasságok: Simon Zoltán és Bakó Esz­ter, Kiss István és Fekete Julianna, Gera Sándor és Tóth Krabót Rozália. Tóth Sándor és Triesz Katalin, Ualatinszki Mihály és Do­monkos Etelka, Óbis Lajos és Szabó Rozália, Ludman Sán­d.r és Krizsán Rozália. Halálozások: Bunford Mihályné Balogh Mária 56. Tóth Roztnia 74 éves korában. III. KERÜLET Házasságok: Daróczi István és Nagy Piroska Ilona, Engi Vilmos és Ács Etelka, Lajkó Mihály és Török Ilona Julianna, Bo­ros Gyula és Kovács Katalin, Hódi József és Csányi Julian­na Piroskával kötött házas­ságot. Születések: Vatai József és Széli Etel­kának László, Vatai József és Széli Etelkának József, Tóth András és Király Ilo­nának András, Molnár Sán­dor és Terhes Rozáliának LáoZió, Kosa Ferenc és Laj­kó Margitnak László, Péter János és Godó Teréziának Zoltán, Fekete János és Ter­hes Annának János, Komló­si János ós- Katona Erzsébet­nek Mihály, Terhe; András és Németh Juliannának Ju­lianna. Király Vilmos és Bor­bás Klárának Edit. Lukács Szilveszter és Faragó Erzsé­betnek Béla, Vass István és Csanádi Katalinnak Katalin. Gyuris István és Török Bor­bálának József. Savanya Gyu­la és Dobó Katalinnak Ka­talin, Dobronvai József és Csányi Annának József And­rás, Víg János és Szabó Ilo­nának Zsuzsanna, Csúcs András ós Sinkó Annának Anna, Miksi József és Tóth Ilonának Mária, Tímár And­rás és Tapazdi Máriának Éva, Katalin. Miklós György és Farkas Ilonának Ilona. Horváth József ós Pápics Magdolnának Katalin, Csikós Tibor ós Funk Margitnak Katalin Erzsébet, Csízik Im­re és Joscsisz Rozáliának Im­re, Sztoján Dezső és Tóth Ibolyának Dénes Csaba, Varga Imre és SgéU Julian­nának Károly, Forgó Ferenc és Volka Annának Erika; Kovács Sándor és Faragó Ve­ronikának Sándor nevű gyer­mekük született. Halálozások: Rózsa Islvánné Börcsök Etelka 81 éves, Nagvmihály István 46 éves, Ördögh János 5 hónapos, Gábor -Ferenc 56 éves, Barna József 78 eves, Boczor János 85 éves korá­ban. (230) — Diskurálunk, lajtnant úr kérem — felelte Svejk mindannyiuk nevében —. nálunk most a tetőponton ált a vigalom. Legjobb, ha az em­ber mindig jól eidiskurálgat. Most éppen cit­\-imsavról diskurálunk. Mulatság nélkül egy katona se tud meglenni, így legalább könnyeb­ben elfelejti a sok strapát. Dub hadnagy azt mondta, hogy jöjjön odébb, inert kérdezni akar tőle valamit. Mi­u'án félrementek, rendkívül bizonytalan han­gon megkérdezte: — Nem énrólam diskurállak? — A, szó se róla, isten őrizz, lajtnant úr. csak arról a citromsavról meg a füstölt hétsról. — Luhás főhadnagy azt mondta, hogy állí­tólag elkövettem valamit és maga mindent tud erről, Svejk. Svejk igen komolyan és nyomatéliosan így szólt: — Semmit se tetszett elkövetni, lajtnant úr. csupán látogatóban tetszet lenni egy rosszhírű luízban. Dc bizos valami tévedés történt. A Kecske téri Pimper bádogost is mindig ke­resni kellett, amikor bement a városba bá­dogért. és öt is mindig ilyen helyeken találták meg. a Subában vagy a Dvnráltban, mint én a lajtnant urat. Leni volt a kávéház és a mi cselünkben fent voltak a lányok. A lajtnant. lír biztosan tévedésben volt, hogy tulajdonkép­pen hol is tetszik lenni, mert nagyon meleg volt, és aki nem szokta meg az italt, az az ilyen hőségben még közönséges rumtól is be­rúg. nemhogy berkenyepálinkától, mint a lajt­nant úr. Ürruhngy én parancsot kaptam, hogy adjak ál a lajtnant úrnak, egy meghívást a bespre­cliungra, mielőtt kirukkolunk, és az emeleten meg is találtam-a lajtnant urat annál a nőnél; a nagy hőségtől meg a pálinkától meg se tet­szett ismerni engem és úgy tetszett ott feküdni ,1 kanapén levetkőzve. Egyáltalán ns-in tetszett tombolni, még azl se tetszett mondani, hogy "magii meg nem ismer engem", de az ilyes­mi bárkivel előfordulhat, amikor nagy a hőség. Van, aki szörnyen szenved tőle, a másik meg úgy kerül bele, mint Pilátus a krédóba. Ha ismerni tetszett volna az öreg Vejvodát, aki pallér volt Vrsovicében, az kijelentette, lajt­nant úr kérem, hogy nem iszik többé olyan italt, amitől be lehet rúgni. Még egy stamperlit jelhajtott az útra, aztán világgá ment. hogy ilyen alkoholmentes italokat keressen. Először a »Megállóhoz" ciinzett kocsmába ment be, rendelt egy negyedliter vermutot, és feltűnés nélkül elkezdett kérdezősködni a kocsmáros­nék hogy mit is isznak azok az absztinens anti­alkoholisták. Nagyon helyesen az volt a vé­leménye, liogy a tiszta víz még az absztinen­sek számára is nagyon kegyetlen ital. Igy az­tán a kocsmáros megmagyarázta neki, hogy az absztinensek szódavizet isznak, tejet, meg az­tán alkoholmentes borokat, hideg fokhagyma­levest és más szesznélküli italokat. Ebből az öreg Vejvodának mégiscsak az az alkoholmen­tes bor jelelt meg a legjobban. Még megkér­dezte, hogy vannak-e alkoholmentes pálinkák is, megivott még egy negyedliter vermutot és elbeszélgetett a kocsmárossal arról, hogy az már tényleg bűn, ha valaki, gyakran berúg, mire a kocsmáros azt mondta, hogy ö min­dent cl tud viselni, kivéve az olyan részeg em­bert, alti másutt rúg be és aztán hozzá jön ki­józanodni egy üveg szódával és még randalí­rozik is. »Rúgjál be nálam — mondta a kocs­máros —, akkor az én emberem vagy, külön­ben nem ismerlek*. Az öreg Vejvoda igy fel­hajtotta a poharát és tovább ment, amíg el nem ért, lajtnant úr, egy Károly téri borkeres­kedésbe, ahová néha szintén eljárt, és meg­kérdezte, hogy nincs-e alkoholmentes boruk. •>Alkoholmentes borunk nincsen, Vejvoda úr — mondtál: neld —, dc van vermutunk vagy sherrynk". Az öreg Vejvoda valahogy szé­gyellte magát, úgyhogy megivott egy negyedli­ter vermutot meg egy negyedliter slicrryt, és ahogy ott ült, lajtnant úr, összeismerkedett egy másik ilyen absztinenssel. Picsi-pácsi. elbeszél­gettek, hozattak még egy-egy negyedliter slier­ryt. és a végén megbeszélték, hogy az az lír ismer egy helyet, ahol alkoholmentes bort mérnek. "A Rulzatio utcában van. lépcsőn kell lemenni és gramofonjuk is van". Erre a jó hír­re az öreg Vejvoda egy egész üveg vermutot hozatott, és aztán mind a hetién elmenteli a Bolzano utcába, ahol lépcsőn kell lemenni és gramofonjuk is van. Es ott tényleg csupa gyü­mölcsbort mértek, nemcsak hogy szeszmcntc­set, hanem egyáltalán nem is volt benne alko­hol. Előbb hozattak fejenként egy fclliter eg­resbort, aztán egy félliter ribizlibort, és ami­kor megittak még egy félliter alkoholmentes tgresbort. elkezdett zsibbadni a lábuk a sok vermuttól meg serrytől, amit azelőtt ittak, és elkezdtek kiabálni, hogy hozzanak nekik hiva­talos igazolván"t, hogy amit ők itt isznak, az alkoholmentes bor. Mert ok absztinensek, és ha nem hozzák nekik rögtön azl az igazol­ványt, akkor ők mindent szétvernek itt a gra­mofonnal együtt. Aztán a rendőröknek mind a héttőt fel kellett cipelniük azokon a lépcső­kön a Bolzano utcába, be kellelt hogy rakják őket a rabomobilba és aztán különcellába, a végén pedig mind a kettőt el kellett ítélni, mint abszlinenst, részegség miatt. — Miért meséli ezt nekem? — kiáltotta Dub hadnagy, aki ettől a beszédtől teljesen kijóza­nodott. — Jelentem alássan, lajtnant úr, ez tulaj­donképpen nem is tartozik ide, de ha már így beszélgetünk egymással.. > Dub hadnagy most már teljesen magához tért, rádöbbent, hogy Svejk megint megsértet­te. s ezért így kiáltott fel: — Majd megismersz egyszer! Hogy állsz? — Alázatosan jelentem, hogy rosszul állok, mert elfelejtettem összeverni a patámat, jelen­tem alássan. De máris megcsinálom. — S ezzel Svejk a legszabályszcrgbb kaptákba vágta magát. Dub hadnagy erősen törte a fejét, hogy mit mondjon még, de végül is csak annyit mon­dott: — Jól vigyázz, hogy ne kelljen utoljái a mondanom — se kijelentést régi mondásának egy új vállozatás'al egészítette ki: — 7'r még nem ismersz engem, dr én ismerlek téged. Miután otthagyta Svejket, a kaccenjammc­rcs Dub hadnagy azt gondolta magában: -j­Talán jobb hatással lett volna rá. ha azt mon­dom neki: -Eri már régóta ismerlek, zsivány, a rossz oldaladról is". (zutén Dul> hadnagy Kimertet hivatta. c\ ráparancsolt, hogy szerezzen - valahonnét egy korsó vizet. Kunért becsületére legyen mondva, hogy a korsót is. a vizet is jó sokáig kereste egész 7 u­rowa-W olskában. Korsót végül is a plébános úrtól sikerült lopnia egyet, vizet pedig egy teljesen bedesz­kázott kútból mert a borsóba. É célból termé­szelesen ki kellett törnie néhány deszkát, mint­hogy a kutat azért szerelték így. Jel, mert ti­fuszgyanús volt a vize. • Dub hadnagy azonban -minden további kö­vetkezmény nélkül [elhajtotta a korsó egész tartalmát, ezzel is igazolva a régi mondást: "Jó disznónak nem árt semmi". Mindnyájan nagyot tévedtek, amikor azt hitték, hogy Turosva-Wolshában jogjék tölteni az éjszakát. I.ukás főhadnagy magához hivatta Cliodo­unsky tclejonistát, Vanek számvivő őrmestert. Svejk századfutárt és Bnlount. A parancs igen egyszerűen hangzott. Mindannyian a szanilé­crknél hagyják a felszerelésüket, a mezei úton át azonnal elindulnak Maly Polanec felé. on­nét pedig a patak mentén délkeleti irányban mennek tovább Liskowiecig. Svejk, Vanek és Clwdounsky lesznek a szál­lásmesterek. Gondoskodniuk kell éjjeli szállás­ról. a szá.zarl részére, amely egy órával, legfel­jebb másfél órával utánuk érkezik meg a cél­hoz. Baloun közben azon a szálláson, amely az övé, Luluís főhadnagyé lesz, sültessen meg egy libát, a három szállásmester pedig vigyáz­zon Balounra. hogy fel ne falja a jelét. Ezen­kívül Vanek és Svejk vásároljon egy disznót a századnak, a század hússzükségletékcz sza­bott súlyban. Éjszaka gulyásjüzés lesz. A le­génység cjjeli szállása rendes legyen; kerüljék el a tetves kunyhókat, hogy a legénység ala­posan kipihenhesse magát, mert a század már reggel fél hétkor tovább indul T.iskowiecbül Kroscienkán át Sturasol felé. A zászlóalj tudniillik már nem volt szegény. Sanokban a dandárintc.ndantűra némi előleget folyósított a vágóhidak jövendő anyagára. A századpénzlárban több, mint százezer korona volt, és Vanek számvivő őrmester már paran­csot kapott, hogy majd ha helyben lesznek vagyis a lövészárokban, az egész századra vá­ró halál előtt), számoljon cl. és fizesse ki a le­génységnek az elmaradt komiszkenyéréri és memizsiért vitathatatlanul járó összegeket. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents