Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-04 / 284. szám

6 Szerda, 1957. december 4. A liis fi/emrkre i« «»<»iidoliii kell Elevenebb kiilturális életre r r törekszenek a DEMA-han Aki Szeged üzemeinek kulturális életérül a valóság' s képet akarja magúnak megrajzolni, nem elégedhet meg azzal, hogy a város nagyüzemeit látogatja végig. Szükséges felkeresni az üzemi hamupipőkék házatáját is, megnézni a kisebb létszán: ú, nagy összegekkel nem rendelkező vállalatoknál is, hogy miként dolgoznak eaeknek . a munkaterületeknek a kultúrmunkásai. Egyik ilyen kisebb üzem, azaz üzemrész a volt DÉMA Cipőgyár, ma a Szegedi Cipőgyár telepe. Az üzem amolyan "kisvállalat*, a "nagy* cipőgyér leányvállalata. Pártélete, szakszervezeti élete, KISZmunkája. vállalati vezetése nagyrészt önálló. Kapcsolata az anyaüzemmel jó ugyan, sok szempontból gyümölcsöző is, mégis sok a megoldatlan kérdés, amivel a leien dolgozói küzdenek. Különösen sok a kulturális munkában. Tóth Tivadar elvtárssal beszélgetünk a kívánságokról és a lehetőségekről. — Sok mindent szeretnénk mi csinálni — mondja a telep párttitkára —, de mindennek gátat szab a mi legnagyobb szerencsétlenségünk. Nincs kuliiiriermünh. Volt ugyan valamikor, dc lakások céljaira átadtuk. Azóta egy kicsi ebédlőben szorongunk, ahol színpadot sem tudunk felállítani, ahova egyébként is nagyon kevesen férünk be. Hol szerepeljenek a színjátszóink? Mit tudunk nekik nyúitani. ami lelkesítené őket? Majdnem semmit. Pedig a telep párttltkára, Tóth elvtárs, 43 éves mozgalmi munkája alatt megtanulta, hogy a munkásmozgalom számára milyen jelentős segítség, a tömegekkel való kopcsolatnuk milyen nélkülözhetetlen formája a kulturális munka. Maga meséli el, hogy fiatal korában, mikor a brassói munkásdalárdát megalakították, előbb csak 27-en voltak. Hosszú időbe telt, míg kultúrtermet tudtak maguknak építeni, amely a munkásmozgalom otthonává is vált. A fiatalokat, az ifjúmunkásokat a cél fogta öszszc. s az énekkar jó keret volt ahhoz, hogy a feladatok megvalósítására a fiatalok lelkesedését fenntartsa. Helyes volna, ha ez az üzemrész is — melynek élele a Szegedi Cipőgyártól a távolság miatt is meglehetősen elszakadt —, az énekkarral kezdené a kulturális munka kiépítését. Ax énekkar elníi lépcsője a kulturális munkának. Hozzászoktatja a fiatalokat a fegyelemhez, a színpadhoz. Az öregek számára, akik fiatal korukban el voltak zárva könyvtől, daltól, kultúrától, valósággal az ifjúság lelkesítő atmoszféráját jelenti az ónekkarban való részvétel. Dehát bármiről is kezdünk beszélni, mindig ez a refrén: nincs terem. Azaz hogy nemcsak ez az akadály, akad más is. Itt van például a tánccsoport esete. A pártszervezet, a KISZ. a szakszervezet közösen elhatározta, hogy túnccsoportct alakít. Fiatalok ls jelentkeztek volna örömest. A munkát mégsem tudták megindítani, mert az oktatók 40 forintos órabért kérlek, s ez havonta 640 forint oktatói tiszteletdíj kifizetésével terhelte volna az üzemet. Ennyit nem tud ez a kis üzem áldozni, havi 250 forintul szívesen atllak róla a az oktatónak Ogv gondoljuk, hogv a tánctanítók részéről helytelen az ilyen magatartás. A munkások, akik örömmel jelentkeztek volna arra, hogy egy tárccsoportban összefogva idejüket arra fordítsák, hogv magukat is művelve munkatársaikat is szórakoztathassák. nem értik meg az anyagiasságnak ezt a fokát. Különösen akkor nem. ha tudják, hogv aki a havi 16 órai elfoglaltságért ezt a munkások előtt magasnak tűnő összeget kérte, az fő munkaterületén elég tisztességes jövedelmet élvez. Meg lehet ezt érteni, hiszen a tánctanítók az üzemi táncoktatást úgy is számon tartják, mint mozgalmi munkát. Nem tiltakozunk és egyetértünk azzal, hogy ugyanakkor ezért a munkáért tiszteletdíjat ls kapjanak, dc ugyanakkor nem tudjuk elfogadni azt, hogy egy kislétszámú üzem azért ne legyen képes fiataljainak kulturális lehetőségeket biztosítani, mert a művészeti csoportok oktatóit nem tudja azok igényeihez képest dotálni. A KISZ a pártszervezet, támogatásával, a szakszervezet segítségével mégis megkísérli, hogy valamit nyújtson a/, üzem fiataljainak, ü-án Télapó-est lesz, ahol a fiatalok kis műsort is adnak. Készülnek már a Fenyőfa-ünnepre ís, ahol az üzem dolgozóinak gyermekeit megajándékozzák. Néha-néha — így a közeljövőben is — ser kerül egy-egy szakmai filmvetítésre is, ami a dolgozók előtt általában népszerű. A hét-nyolcszáz kötetből álló könyvtárat és a folyóirattárat Is gyakran felkeresik az üzem dolgozói, jól működik az üzemi könyvterjesztés is. Mégsem lehetünk sem mi, sem az üzemi pártszervezet megelégedve Ahhoz, liogy a kulturális nevelőmunka valóban és hathatósan hozzájáruljon céljának eléréséhez; a szocialista ember kialakulásához, tudatosnak, átgondoltnak, a helyi adottságokat felmérve tervszerűnek kell lennie Nos, ehhez a tudatos és tervszerű munkához a Szegedi Cipőgyár DÉMA-telepérieV vezetői úgyszólván semmilyen lámogátást nem kapnak. Sem a SZOT, sem a népművelés, sem semmilyen más szervezet nem érdeklődik és nem érdeklődött még eddig az itt folyó kulturális munka iránt. Attól tartunk — ismerve néhány nagyüzem példáját —, hogy ez a többi üzemekben is így van, ami azt jelenti, hogy sürgős tennivalók várnak a város kulturális, művelődéspolitikai életének irányítóira. — r — Kincstári holmikkal kereskednek a zsibárusok A Szeged. III. kerületi tanács kereskedelmi osztálya, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a rendőrség ellenőrzést tartott a Marx téri piacon. A látottak során megállapították, hogy a zsibárusok nagy tételekben árusítják a kincstári holmikat. Rendőrruhák, katonai egyenruhák és bakancsok, valamint pufajkák szolgáltatták az "árualapot*. Ezen cikkek árusítása kiesik a forgalmi adóztatás alól, 8 így természetesen nagyon megéri a velük való "foglalkozást*. Bebizonyosodott az is, hogy a zsibárusok Budapesten vásároljál; fel, sokszor mázsás tételekben az ilyen | árukat, s úgy hozzák Szegedi re. Itt azután kontár szabókkal átdolgoztatják különböző ruhadaraj bókká, I s így árusítják a piacon, í De feltétlenül hibásak az | ilyen holmik tulajdonában léj vő lakosok is. Általános gyakorlat, hogy mikor az új ruhát (akár egyen- vagy munkaruha) megkapja valaki, mi; vei a régi még jó állapotban van, eladja amit kapott, s a régiben jár tovább. Természetesen — többnyire — ezek az áruk a zsibárusok kezébe kerülnek, akik aztán busás hasznot fölöznek le a kincstári cikkekből. A III. kerületi tanács illej tékes osztálya rögtön intézkedett: a kincstári holmik árusítását forgalmi adó alá vetette. De ezzel még nem szűnt meg az eljárás, a közeljövőben újra tárgyalják a problémát. Itt az árusítás jogosságának kérdése kerül megvitatásra és szigorúbb intézkedés is várható. Ami pedig a lakosságot illeti, az államtól juttatott egyenruhákkal és védőöltöze- ' tekkel szemben sokkal na- , gyobb megbecsülést kellene ; tanúsítania. I ANYAKÖNYV! HÍREK 1. KERÜLET Házasságok: Lévai Illés és Vinczeliér Rozália, Bonda István'Józset és Csatlós Julianna, Besze j István és Csikós Rozália IloI r a. Kocsis János és Tombácz ; Mária, Szolejmárí Resát ós Raj tik Mária, Tiszai László ós Brinkus Anna, Fehér Vince és Kirí Ilona. Nagy István Sándor és Csúszi Etelka, Börcsök János és Hia Jolán. Születések; Szabó László és Csáki Franciskának Éva. Komlósi Imre és Bárkányi Juliannának Imre, Harkai István és Nagv Ilonának Katalin, Dobos János ós Barna Etelkának Etelka, Makra Szilveszter és Török Teréziának Terézia, dr. Kővágó Péter és Tázlári Saroltának Péter, Vígh Imre és Tóth Ilonának Imre, Czulor Kálmán és Budai Ibolyának Sva, ördög János és Igaz Klárának István. Szócsi Gerj gely és Mos a Etelkának Szil; veszter. Barna István . és i Szűcs Juliannának Julianna, Hajdú Vilmos és Lázár Aran• kának Aranka. Kuezora Ká; roly és Tápai Erzsébetnek ! Károly. Karai István és Nyá] ri Etelkának Erzsébet, Ka1 rasz Mihály és Rocskár Juditnak Pál, Madar Pál és Szi\ tó Máriának Mária Mogdolí na. Darvas Ferenc és Rózsa I Erzsébetnek Mária Erzsébet, | Virányi Pál és Füssy Évának i Pál. Halálozások: Vattai László 1 napos. Kecskés Józsefné Rácz Terézia 66 éves. Komáromi János 1 napos. Striczki Jánosné Závoczki Rozália 73 éves, Jankovics Mihály 76 éves, Péter Mária 5 napos. Meggvesi Gábor 14 napos, Dóczi János 71 év/s. Angyal Margit 48 éves. Lukács Béla 1 napos. Vattai József 4 napos, Behánv Istvúnné Provits Anna 80 éves. Árendás Ferenc 51 éves. Budai Gábor 2 napos. Milotta Jánosné Frekot Mária 62 éves. Fischer Simonné Morgenstérn Terézia 62 éves. Bolvárv Zoltán 78 éves, Németh Éva 16 napos. Kovács Islvánné Szögi Mária 60 éves, Szöllősi Sándor 73 éves, Hoffer Jenőné Lantos Erzsébet 79 éves. II. KERÜLET Házasságok: Simon Zoltán és Bakó Eszter, Kiss István és Fekete Julianna, Gera Sándor és Tóth Krabót Rozália. Tóth Sándor és Triesz Katalin, Ualatinszki Mihály és Domonkos Etelka, Óbis Lajos és Szabó Rozália, Ludman Sánd.r és Krizsán Rozália. Halálozások: Bunford Mihályné Balogh Mária 56. Tóth Roztnia 74 éves korában. III. KERÜLET Házasságok: Daróczi István és Nagy Piroska Ilona, Engi Vilmos és Ács Etelka, Lajkó Mihály és Török Ilona Julianna, Boros Gyula és Kovács Katalin, Hódi József és Csányi Julianna Piroskával kötött házasságot. Születések: Vatai József és Széli Etelkának László, Vatai József és Széli Etelkának József, Tóth András és Király Ilonának András, Molnár Sándor és Terhes Rozáliának LáoZió, Kosa Ferenc és Lajkó Margitnak László, Péter János és Godó Teréziának Zoltán, Fekete János és Terhes Annának János, Komlósi János ós- Katona Erzsébetnek Mihály, Terhe; András és Németh Juliannának Julianna. Király Vilmos és Borbás Klárának Edit. Lukács Szilveszter és Faragó Erzsébetnek Béla, Vass István és Csanádi Katalinnak Katalin. Gyuris István és Török Borbálának József. Savanya Gyula és Dobó Katalinnak Katalin, Dobronvai József és Csányi Annának József András, Víg János és Szabó Ilonának Zsuzsanna, Csúcs András ós Sinkó Annának Anna, Miksi József és Tóth Ilonának Mária, Tímár András és Tapazdi Máriának Éva, Katalin. Miklós György és Farkas Ilonának Ilona. Horváth József ós Pápics Magdolnának Katalin, Csikós Tibor ós Funk Margitnak Katalin Erzsébet, Csízik Imre és Joscsisz Rozáliának Imre, Sztoján Dezső és Tóth Ibolyának Dénes Csaba, Varga Imre és SgéU Juliannának Károly, Forgó Ferenc és Volka Annának Erika; Kovács Sándor és Faragó Veronikának Sándor nevű gyermekük született. Halálozások: Rózsa Islvánné Börcsök Etelka 81 éves, Nagvmihály István 46 éves, Ördögh János 5 hónapos, Gábor -Ferenc 56 éves, Barna József 78 eves, Boczor János 85 éves korában. (230) — Diskurálunk, lajtnant úr kérem — felelte Svejk mindannyiuk nevében —. nálunk most a tetőponton ált a vigalom. Legjobb, ha az ember mindig jól eidiskurálgat. Most éppen cit\-imsavról diskurálunk. Mulatság nélkül egy katona se tud meglenni, így legalább könnyebben elfelejti a sok strapát. Dub hadnagy azt mondta, hogy jöjjön odébb, inert kérdezni akar tőle valamit. Miu'án félrementek, rendkívül bizonytalan hangon megkérdezte: — Nem énrólam diskurállak? — A, szó se róla, isten őrizz, lajtnant úr. csak arról a citromsavról meg a füstölt hétsról. — Luhás főhadnagy azt mondta, hogy állítólag elkövettem valamit és maga mindent tud erről, Svejk. Svejk igen komolyan és nyomatéliosan így szólt: — Semmit se tetszett elkövetni, lajtnant úr. csupán látogatóban tetszet lenni egy rosszhírű luízban. Dc bizos valami tévedés történt. A Kecske téri Pimper bádogost is mindig keresni kellett, amikor bement a városba bádogért. és öt is mindig ilyen helyeken találták meg. a Subában vagy a Dvnráltban, mint én a lajtnant urat. Leni volt a kávéház és a mi cselünkben fent voltak a lányok. A lajtnant. lír biztosan tévedésben volt, hogy tulajdonképpen hol is tetszik lenni, mert nagyon meleg volt, és aki nem szokta meg az italt, az az ilyen hőségben még közönséges rumtól is berúg. nemhogy berkenyepálinkától, mint a lajtnant úr. Ürruhngy én parancsot kaptam, hogy adjak ál a lajtnant úrnak, egy meghívást a besprecliungra, mielőtt kirukkolunk, és az emeleten meg is találtam-a lajtnant urat annál a nőnél; a nagy hőségtől meg a pálinkától meg se tetszett ismerni engem és úgy tetszett ott feküdni ,1 kanapén levetkőzve. Egyáltalán ns-in tetszett tombolni, még azl se tetszett mondani, hogy "magii meg nem ismer engem", de az ilyesmi bárkivel előfordulhat, amikor nagy a hőség. Van, aki szörnyen szenved tőle, a másik meg úgy kerül bele, mint Pilátus a krédóba. Ha ismerni tetszett volna az öreg Vejvodát, aki pallér volt Vrsovicében, az kijelentette, lajtnant úr kérem, hogy nem iszik többé olyan italt, amitől be lehet rúgni. Még egy stamperlit jelhajtott az útra, aztán világgá ment. hogy ilyen alkoholmentes italokat keressen. Először a »Megállóhoz" ciinzett kocsmába ment be, rendelt egy negyedliter vermutot, és feltűnés nélkül elkezdett kérdezősködni a kocsmárosnék hogy mit is isznak azok az absztinens antialkoholisták. Nagyon helyesen az volt a véleménye, liogy a tiszta víz még az absztinensek számára is nagyon kegyetlen ital. Igy aztán a kocsmáros megmagyarázta neki, hogy az absztinensek szódavizet isznak, tejet, meg aztán alkoholmentes borokat, hideg fokhagymalevest és más szesznélküli italokat. Ebből az öreg Vejvodának mégiscsak az az alkoholmentes bor jelelt meg a legjobban. Még megkérdezte, hogy vannak-e alkoholmentes pálinkák is, megivott még egy negyedliter vermutot és elbeszélgetett a kocsmárossal arról, hogy az már tényleg bűn, ha valaki, gyakran berúg, mire a kocsmáros azt mondta, hogy ö mindent cl tud viselni, kivéve az olyan részeg embert, alti másutt rúg be és aztán hozzá jön kijózanodni egy üveg szódával és még randalírozik is. »Rúgjál be nálam — mondta a kocsmáros —, akkor az én emberem vagy, különben nem ismerlek*. Az öreg Vejvoda igy felhajtotta a poharát és tovább ment, amíg el nem ért, lajtnant úr, egy Károly téri borkereskedésbe, ahová néha szintén eljárt, és megkérdezte, hogy nincs-e alkoholmentes boruk. •>Alkoholmentes borunk nincsen, Vejvoda úr — mondtál: neld —, dc van vermutunk vagy sherrynk". Az öreg Vejvoda valahogy szégyellte magát, úgyhogy megivott egy negyedliter vermutot meg egy negyedliter slicrryt, és ahogy ott ült, lajtnant úr, összeismerkedett egy másik ilyen absztinenssel. Picsi-pácsi. elbeszélgettek, hozattak még egy-egy negyedliter slierryt. és a végén megbeszélték, hogy az az lír ismer egy helyet, ahol alkoholmentes bort mérnek. "A Rulzatio utcában van. lépcsőn kell lemenni és gramofonjuk is van". Erre a jó hírre az öreg Vejvoda egy egész üveg vermutot hozatott, és aztán mind a hetién elmenteli a Bolzano utcába, ahol lépcsőn kell lemenni és gramofonjuk is van. Es ott tényleg csupa gyümölcsbort mértek, nemcsak hogy szeszmcntcset, hanem egyáltalán nem is volt benne alkohol. Előbb hozattak fejenként egy fclliter egresbort, aztán egy félliter ribizlibort, és amikor megittak még egy félliter alkoholmentes tgresbort. elkezdett zsibbadni a lábuk a sok vermuttól meg serrytől, amit azelőtt ittak, és elkezdtek kiabálni, hogy hozzanak nekik hivatalos igazolván"t, hogy amit ők itt isznak, az alkoholmentes bor. Mert ok absztinensek, és ha nem hozzák nekik rögtön azl az igazolványt, akkor ők mindent szétvernek itt a gramofonnal együtt. Aztán a rendőröknek mind a héttőt fel kellett cipelniük azokon a lépcsőkön a Bolzano utcába, be kellelt hogy rakják őket a rabomobilba és aztán különcellába, a végén pedig mind a kettőt el kellett ítélni, mint abszlinenst, részegség miatt. — Miért meséli ezt nekem? — kiáltotta Dub hadnagy, aki ettől a beszédtől teljesen kijózanodott. — Jelentem alássan, lajtnant úr, ez tulajdonképpen nem is tartozik ide, de ha már így beszélgetünk egymással.. > Dub hadnagy most már teljesen magához tért, rádöbbent, hogy Svejk megint megsértette. s ezért így kiáltott fel: — Majd megismersz egyszer! Hogy állsz? — Alázatosan jelentem, hogy rosszul állok, mert elfelejtettem összeverni a patámat, jelentem alássan. De máris megcsinálom. — S ezzel Svejk a legszabályszcrgbb kaptákba vágta magát. Dub hadnagy erősen törte a fejét, hogy mit mondjon még, de végül is csak annyit mondott: — Jól vigyázz, hogy ne kelljen utoljái a mondanom — se kijelentést régi mondásának egy új vállozatás'al egészítette ki: — 7'r még nem ismersz engem, dr én ismerlek téged. Miután otthagyta Svejket, a kaccenjammcrcs Dub hadnagy azt gondolta magában: -jTalán jobb hatással lett volna rá. ha azt mondom neki: -Eri már régóta ismerlek, zsivány, a rossz oldaladról is". (zutén Dul> hadnagy Kimertet hivatta. c\ ráparancsolt, hogy szerezzen - valahonnét egy korsó vizet. Kunért becsületére legyen mondva, hogy a korsót is. a vizet is jó sokáig kereste egész 7 urowa-W olskában. Korsót végül is a plébános úrtól sikerült lopnia egyet, vizet pedig egy teljesen bedeszkázott kútból mert a borsóba. É célból természelesen ki kellett törnie néhány deszkát, minthogy a kutat azért szerelték így. Jel, mert tifuszgyanús volt a vize. • Dub hadnagy azonban -minden további következmény nélkül [elhajtotta a korsó egész tartalmát, ezzel is igazolva a régi mondást: "Jó disznónak nem árt semmi". Mindnyájan nagyot tévedtek, amikor azt hitték, hogy Turosva-Wolshában jogjék tölteni az éjszakát. I.ukás főhadnagy magához hivatta Cliodounsky tclejonistát, Vanek számvivő őrmestert. Svejk századfutárt és Bnlount. A parancs igen egyszerűen hangzott. Mindannyian a szanilécrknél hagyják a felszerelésüket, a mezei úton át azonnal elindulnak Maly Polanec felé. onnét pedig a patak mentén délkeleti irányban mennek tovább Liskowiecig. Svejk, Vanek és Clwdounsky lesznek a szállásmesterek. Gondoskodniuk kell éjjeli szállásról. a szá.zarl részére, amely egy órával, legfeljebb másfél órával utánuk érkezik meg a célhoz. Baloun közben azon a szálláson, amely az övé, Luluís főhadnagyé lesz, sültessen meg egy libát, a három szállásmester pedig vigyázzon Balounra. hogy fel ne falja a jelét. Ezenkívül Vanek és Svejk vásároljon egy disznót a századnak, a század hússzükségletékcz szabott súlyban. Éjszaka gulyásjüzés lesz. A legénység cjjeli szállása rendes legyen; kerüljék el a tetves kunyhókat, hogy a legénység alaposan kipihenhesse magát, mert a század már reggel fél hétkor tovább indul T.iskowiecbül Kroscienkán át Sturasol felé. A zászlóalj tudniillik már nem volt szegény. Sanokban a dandárintc.ndantűra némi előleget folyósított a vágóhidak jövendő anyagára. A századpénzlárban több, mint százezer korona volt, és Vanek számvivő őrmester már parancsot kapott, hogy majd ha helyben lesznek vagyis a lövészárokban, az egész századra váró halál előtt), számoljon cl. és fizesse ki a legénységnek az elmaradt komiszkenyéréri és memizsiért vitathatatlanul járó összegeket. (Folytatjuk)