Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

8 Szerda, 1957. december 25, az MÉGIS TALPRA ÁLLT újszegedi Szabadság Tsz Munkaegységenként 43 forint 22 fillért kapott a tagság Ült SAKK iltl Ezekről beszélt Lada Ferenc elvtárs, az elnök, a zárszánwdó közgyűlésen: — Volt időszak a múlt év októbere után. amikor még a város vezetői is balkeresztet dobtak erre a szövetkezetre. A korábbi torzsalkodások. veszekedéseik — úgy látták —. annvira megrontották a kollektíva összhangját, hogy soha többé nem lehet már egészséges, jól fejlődő. tagjainak biztos megélhetést nyújtó szövetkezet. Meg is kezdték a szövetkezet visszafejlesztését Elöljárójában harminc hold földet veitek el tőle. de aztán vártak, hátha mégis.. Közben a tagság észhez tért, kizárta soraiból a bajkeverőket. hibás a számítás. Valamenv- hiszen nem a teljesítmény nyien a szén haszon feletti örömükben boldogan mosolyogtak. helyeseltek: űgv van. A hangulaton, a közgyűlés levegőjén érzett: ezek az emberek most > kezdik látni igazán, micsoda erő reillk a szövetkezésben. Szinte lesúitóan hatott ráiuk az elnök következő fejtegetése: — Ha nem lett volna még a nyáron js olvan sok bal nálunk a munkafegyelemmel, most — azon túl, hogy még nagyobb mértékben növekedhetett volna közös vagyonunk —. legalább 55—60 forintot oszthatnánk munkaegységenegyéni haszonlesőket. Utána kén* a háztáji hasznon túl, a megmaradt 38 főnvi tagság csuoán 101 katasztrális hold földön vágott neki az úi esztendőnek. Most már elmondhatják: a talpraállás évének ... A Szabadság Tsz-ben még a jelenlegi 43 forint 22 fillér helyett. Lada elvtára állítását tényekkel és számokkal is bizonyította. ' Senkit sem kellett biztatni. az Idén sem ment minden elgondolkoztak az emberek. karikacsapás. ho1 18 követtek el hibát a dominált, hanem csunán az. hogv kl volt ott a munkában és ki nem. Ebből nem kérünk többet. Egymás után jelentkeztek az újabb felszólalók. Kifogásolták, hogy rosszul működött az idén még a fegyelmi bizottság isi nem élt a minta-,ilupszabály adta lehetőségeivel. Tárgyilagos, őszinte bírálat hangzott a vezetőséggel szemben is. Az igazgatóság sokat tett ebben az. évben a közös vagyon védelmében, de még sokkal többet tehetett volna. Az elnök dicséretreméltó módon nagy gondot fordított a tagság számára kedvező kereskedelmi értékesítési ügyek lebonyolítására. Ugyanakkor azonban a kívántnál kevesebbet törődött a termelő munka ellenőrzésével, irányításával. Szigorú eljárást követeltek az emberek a közös vagyon hanyag kezelőivel, a tnunka figyelem rontóival szemben. Korábban sok rosszindulatú ember így gúnyolta ezt a tagságot: Újszeged éhenkórászai. Es most? A minap a budapesti világlátott virágkereskedők tekintették meg a szövetkezet üvegházait. Nagy üzleti ajánlatot tettek. Az itt termelt szegfűket íninden mennyiségben felvásárolják a legmagasabb országos áron. Annyi pénzt fizetnek érHllt, amennyit eddig csak az országban egyedülálló vásárhelyi szegfőért fizettek. l óhát az éhenkórászok a minőségi virágtermelésben már a legtudósabb újszegedi magánkertészeket is legyőzték. Ez a siker magával hozza a teljes gazdasági győzelmet is, az egyéniek fölött. Most már csak az. kell, hogy a szövetkezeti gondolatot oly régen fejükben forgató újszegedi kisemberek mielőbb döntsenek a belépés felől. A több szorgalmas munkáskéz nyomán hatványozottan jelentkeznek majd a sikerek is. Ciepi József holtversenyben Mosonyi, Ott cs Tarnai végeztek 9—9 ponttal. Utánuk következtek: Dózsa 7, Róth B'/j, Szirmai és Varga 6, Tóbiás 5. Mák 4'/j, Bcreez 3'/2, Papp és Vekcrdi 3—3 ponttal. Az elsőosztályú minősítés megszerzéséhez, illetve megerősítéséhez 8 pont kellett. Fadgyas László mintaszerűen vezette a versenyt. • Az idei csehszlovák bajnokságon Pachman nagymester győzött 15 ponttal, második szereplésétől wage- Fichtl 14 és félj harmadik Firagyogó győzelme lip nagymester 12 és fél ponttal. • A hagyományos karácsonyi hastingsi versenyen két szovjet versenyző is indul. Meghívást kaptak még: Bobby Fischer, a 14 éves amerikai sakkozó, Gligorics, Filip és Rossoiimo nagymesterek, a magyar Kluger, azonkívül három angol versenyző, Clarké, dr. Fazekas, az idei angol bajnok és Penrose. úav. mint a Mégis... Az utóbbi 12 hónap alatt kereken 80 százalékkal gyarapodott a fel nem osztható szövetkezeti vagyon. Ugyanakkor ott tart már a tagság, hoev ktfonyáron. Bába elvtárs, a párttitkár egyből a velejére tapintott Az asszonyok sűrű helyeslése közben mondta el: — Ott vétettünk nagvot. hoev oáoábbak voltunk a pápánál. eltértünk a mintaalapszabálvtól. Kötött mun__ kaeevségeket fogadtunk el gá'staian megélhetést "tudnak » ledolgozott napokra. Igaz. Termelőszövetkezeti vezetőés könyvelőképző tanfolyamokat rendeznek minden megyében biztosítani maguknak a azövekezeti munkájuk alapján. Igazolásul csak néhány példát erre. az elnöki beszámolóból: Farkas Antal né kétgyermekes anva. aki csak nagyobb dologidőben lér be a szövetkezetbe rendszeresen, egv év alatt 153 munkanapot dolgozott. Ez idő alatt 226 munkaegységet szerzett. Ezért kapott és még kap összesen 9764 forintot. Ha ezt a iövedelmet folyamatosan végzett üzemi munkára számítanánk át. akkor kiderülne, hogy Farkasné átlagos napi keresete 63.80 forint Az egyhavi keresete pedig eléri az 1800 forintot. Egv másik példa: Papp József kertész, aki a szövetkezet üvegházi virágkertészet vezetője, az év minden munkanaplón becsületesen. jól dolgozott. Összegyűjtött összesen 628 munkaegységet. Ezért a mór kapott értékekkel és pénzzel együtt a zárszámadás alapján lár neki 30 712 forint. Ha Pano elvtársnak. az átlag havi jövedelmét tekintjük a ledolgozott munkanapokra, akkor a havi keresete kereken 2560 forintot tesz kl. Jó néhány nevet említett még az elnök, többek között Kozó Józsefét is. aki 2112 forintos átlag havi jövedelemmel zárta az esztendőt. Az említett szövetkezeti tagok ott ültek az elnök előtt, de senki sem szólt közbe, hoev hogv megtakarítottunk ígv közel háromezer munkaegységet. de amit behoztunk a réven, duplán fizettünk ki a Vámon. Mert a káros egyenlősdi egész évben súlyosan éreztette hatását. Nem a gyenge munkások igazodtak a jobbakhoz. hanem fordítva, mert Minden megyében négyhetes termelőszövetkezeti vezetőképző, és hathetes könyvelőképző tanfolyamokat rendeznek még a télen. A tanfolyamokon a hallgatók elsajátítják a nagyüzemi társas"azdálkodás vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges agrárpolitikai, üzemszervezési, számvitel-ügyviteli, továbbá a növénytermesztési és állattenyésztési legfontosabb ismereteket. A téli hónapokban a tanfolyamokon mintegy ezer termelőszövetkezeti vezetőt, s ugyanannyi könyvelőt képeznek kl. Néhány nappal a wageningeni verseny befejezése után a Texas államban levő Dallasban kezdődött egy igen erős, nyolc résztvevős verseny. Szabó, Gligorics, Olafssan és Larsen az európai, Reshevski, Najdorf, Yanofski és Evans az amerikai sakkozást képviselték. Kétségtelen, hogy a szovjet versenyzők és Matanovics jugoszláv mester kivételével a legjobb nyolc versenyző mérte össze erejét a kétfordulós versenyen. Szabó ningeni után sokat vártunk, s ha első nem is lett, csalódást nem okozott. Szabó, Olafsson és Larsen számára kissé megerőltető volt a verseny, mert a hollandiai verseny befejezése után pihenésre nem volt pákáimul? s ez bizonyos előnyt jelentett a többi öt mester számára. Az első helyen, holtversenyben az amerikai Reshevski és a jugoszláv Gligorics végeztek 8 és fél ponttal, Szabó Larsennel együtt a harmadik-negyedik lett 7 és fél ponttal. Ötödik lett a kanadai Yanofski 7, hatodik az izdandi Olafsson 6 és fél, hetedik az argentin Najdorf 5 és fél, nyolcadik az amerikai Evans 5 ponttal. A verseny első felében Olafsson vezetett, de azután összeomlott s a második fordulóban egy játszmát sem nyert. Gligorics a második fordulóban szerepelt kitűnően, ekkor hét játszmából öt pontot szerzett, közben három játszmát egymásután megnyert, ami elég ritka a nagymesterek közti versenyen: • A szegedi városi bajnokság hathetes küzdelem után befejeződött. A középdöntői? befejezése után 14 versenyző került a döntőbe, s közöttük az első helyezést Szöllősi János szerezte meg 10 ponttal. Második lett Kocziha 9»/a ponttal, a harmadik helyen » Hl É. LJ ® Kl ? fáÁ §|f §§§ H jjj S 8P lip 1® Ai* Világos: Kf2, Va8, gyalog d5, (3). Sötét: Khl, Fh8, gyalogok: d6 és h2 (4). N. Hoeg fenti feladványában világos indul és a harmadik lépésben mattot ad. A helyes megoldásért fejtőink két pontot kapnak. A múlt heti feladvány megoldása: 1. Kc2, b4, 2. Kbl, Kb3, 3. Vd3 matt. Növekvő bugyiim (oldek Kübek liázán A járókelő emberek megfigyelhették, hogy az utóbbi esztendőkben a kübékházi halárba is betört a makói hagyma. Az elmúlt gazdasági év Idején már több száz katasztrális holdon termeltek a községhez tartozó területeken különböző hagymaféléket. A hagymaültetvények azonban többnyire makói, klárafalvi s a környékbeli hagymakertészek telepítései voltak, akik a föld használatáért bért fizettek. Kübekházl lakosú gazdák csupán három-négy holdnyi területen termesztették a hagymát tavaly. Most nagyon sokan maguk vágtak neki a hagymatermelésnek. A korábbi néhány holddal szemben eddig már kübekházl gazdók nem kevesebb, mint 65 katasztrális hold hagymatermelésre kötöttek szerződést, de sokan vannak mée, akik ezután akarnak szerződni hagymára. Fha ÖT délután fiam különös szótlansággal ért haza az iskolából. A híres verekedő, az örökös virgonc levert volt és csöndes. Táskáját ezúttal szinte gondosan tette heIl/ére, a kabátja ráncait is eligazította, enni sem kért, csak hallgatott. Eltűnődve üldögélt, bámult maga elé, mint akit súlyos gond gyötör; valami, amit nem tud megérteni. Azt hittem, a feleléssel, vagy a magatartással történt valamiL Kérdezgetni kezdtem: — Na, öcskös, mi volt ma a suliban? Nagy, kék szemét rámemelve, csendesen válaszolt; semmi —, s láttam, hogy a kék szemekben rezgő fátyol cseppekbe gyűlik, majd sebes futásé sal szalad végig az arcán. Megijesztett a gyerek sápadtsága. — No, mi baj van? Miért sírsz? — Tegnap ... meghalt egy gyerek ... egy napközis . . : Meghökkentem. r~ Ki? r— A ... — mondja elfúlva a gyerek. i— Barátod volt? — Nem, de olyan szerencsétlen gyerek volt, tudod, édesapám, nagyon szerencsétleni — Mi baja volt? Ekkor már nem birta a gyerek tovább magába fojtani a szívét gyötrő kétségbeesést. Zokogva borult a vállamra: — Édesapám, a ... föl. ..ö föl... magát! Meghűlt bennem a vér. Ez valóban rettenetes. Azonnal feltelefonáltam az igazgatót. X— Igaz? — Igaz! t— Hanyadikos volt? r- Nyolcadikos. m De miért? Másnap a nevelőkkel, az igazgatóval, a gyerek pajtásaival, a szomszédokkal, s a hozzátartozókkal történt beszélgetések során, egy köznapinak látszó eset szálait bogozgattam kl. Volt aki azt mondta; nem nagy eset, terhelt volt a gyerek. Megkérdeztem: Látta-e ezt rajta ezelőtt is? — Nem, dehát a történtek bizonyítják. HohóI a „történtek"? Az emberélet, az ifjúság élete nem ilyen olcsó! Nem nagy eset? — Miféle emberi gondolkodás ez, mely egy fiatal fiú halálára csak legyint: „Nem nagy eset"? Szörnyű eset! Szörnyű, mert nem egyedülálló. Igaz, hogy az esetek kevés százaléka végződik testi halállal. De mennyi végződik úgy, hogy a fiatal 14—15 éves gyerekszívben meghal az ember, eltűnnek az emberi eszmények, s helyüket egy pálinkába, kártyába, verekdésbe, ocsmányságba süllyedt vadállat foglalja el. Miért? A fiam iskolatársa jó fiú volt. Csöndes. Csak néha öntötte el a vad harag. Ha anyját emlegették. — Nekem nem kell az anyám, nem szeretem! Többször nyilatkozott igy, mondja egyik osztálytársa. Egyik nevelője erre emlékszik: Gyermektragédiák — Ha az anyám azt üzeni, hogy akkor menjek hozzá, mikor a másik ember nincsen otthon, akkor éh nem is megyek hozzá. A fiú szülei évekig éltek külön. Az asszony otthagyta az urát, bebarangolta a fél országot, majd összeállt egy másik férfivel, aki szintén otthagyta feleségét és gyerekeit. Fia mindeddig vele volt; az új embertől az asszony azonban csakhamar ikreket szült. Az első gyereknek ez4 után nem volt maradása az anyjánál. — Eredj az apádhoz, kínlódjon veled tovább ő! Addig-addig mondogatta ezt az anya, míg a fiú összepakolta kis motyójdt és elment az apjá-hoz. Az apa szerette őt. Hogyne. Csakhogy az apa dolgozott, s barátai is voltak, s a kisfiú nevelésére két eszköz maradt: a verés, meg a fenyegetés. Fenyegetés a javítóintézettel, s a még bor•> zalmasabbal: w Visszaküldték az anyádhoz! A gyerek, aki szeretetlenül jött a világra — a házasság sohasem volt boldog — úgy hánykolódott a két szülő között, mint a papiros a szélben. Csak a szegény nagyanyától jutott valami melegség, valami emberi szeretet. Nagyanyó megfőzte az ebédet, kimosta az inget, a gatyácskát, de nagyanyó már nem értette meg unokája álmait. Célt, tartalmat nem tudott adni ennek a kis életnek, aki anyjánál rászokott a ponyvára, s a prérik vad hőseinek pisztolylövéseit hallotta, a lovak rohanását látta, ha az iskolapadban ülve a számtanra kellett volna figyelnie, vagy arra. hogv hány l-lel írják azt, hogy ballag. A pedagógusok látták, hogy nem figyel, figyelmeztették, egy tanárnője kifaggatta, hogy mi baja. A beszélgetés summája ez volt: nem szerelem az anyámat, mert ő sem szeret. Mit tehet erre a nevelő? Nem tud az anya helyére lépni. Az iskola sohasem töltheti be a családi élet helyét. A csendes kisfiú vitte, cipelte terhét: az egyedüllétet, a gondozatlanságot, s_ belül egyre kuszáltabbá lett a lelke. Tizennégy éves volt, tele álmokkal, de tudta, hogy egyik társát a temető árkából szedte össze az igazgató — oda menekült a családi otthon szörnyű verekedései elől — tudta, hogy vannak, akik „gíbicelni járnak a zsugázókhoz a kricsmikbe", hogy legalább melegen legyenek addig, míg hazatántorognak a „fatterék", de sohase tartott ezekkel a társaival. Nem ment el, de nem mert elmenni egyik osztálytársához sem aki meghívta, mert: — Téged szeret az anyád. Minek menjek én veled? Hogy sírjak? l/ülönős világ tartotta fogva, ami mindent JV elfelejttet, ami mindenért kárpótol: a cowboyok világa. Kijutni odal... El is indult. Kétszer. Mind a kétszer visszahoz* ták. Hát ittmaradt, 14 évével a számára érthetet* len és megfejthetetlen kérdések özönével. Az anya csak gyűlöletet ébresztett benne, apjától is félt, mert sohasem tudta, hogy a babusgatása mikor változik fájdalmas ütésekké. Falta hát a sárga könyveket. Lassanként már nem is ebben a világban élt. Olvasmányainak hősei teljesen elfoglalták gondolatvilágát. Aztán egyszer felébredt benne a dac. Az elkeseredés és a düh. Intőt kapott — tudta, hogy jogosan —, s az apja megint megfenyegette: — Visszaküldték az anyádhoz! — Vissza oda? Soha! — s az üldözött kis tudat pihenőt keresett magának. Pihenőt, ahol örökké álmodhatja álmait Bill-röl, ahol sohasem csattan az ütés, s ahonnan sohasem küldhetik vissza az anyjához. Azt mondják: egyedi tragédia. Igen? Nézzék meg az összekuszált családi életeket, s rájönnek, hogy a tragédia útja valóban egyedi, de az ok a felnőttek világában gyakori. Csak más következményt hoz, mert a következmény az egyedi. Az italozó, zsugázó, vagánykodó kamaszok, mind a feldúlt családi otthonok, a felelőtlen szülők életének bűneit bűnhődik. A lelkiismeretlen önzést, az elvadult ösztönélet átkát, az alkoholt, a nemi fegyelmetlenséget, az erkölcsi léhaságot. Gyermekeket nemz a férfi, aztán otthagyja, s még kérkedik is vele: „Nőjjön a maga erején, úgy lesz belőle ember". Gyermeket szül az anya, aztán otthagyja, s igy igazolja magát: „Még fiatal vagyok, most akarok élni. Különben is, a gyerek sosem hálálja meg, amit az anyja érte tesz. En nem töröm magam utána": „Élni akarok"'. Hát mi az élet? Ez?! vfiam kis iskolatársának tragédiája csak egy i> a sok közül, amelyek mellett úgy me1 gyünk el, hogy észre sem vesszük őket. Pedig fel kell figyelnünk, mert a gyermektragédiák oka betegség. Súlyos társadalmi betegség, olyan mint a rák az élő szervezetben. Évtizedeken át pusztultak a proletárcsaládok, s erkölcsös polgárok lelkiismeretében semmi sem mozdult. Nekünk különbnek kell lennünk. Azért is, mert kötelességünk megmenteni az embereket az emberi életnek, s azért is, mert a szétzúzott családok a jövőnket mérgezik. Nem elég itt a megbotránkozó vállrándítás. Cselekednünk kell. Cselekednünk, nevelni, s ha kell: szigorúan büntetni a szülőket Társadalmi ellenőrzést szervezni a gyerekek védelmében, s ha látjuk, hogy a családban minden helyrehozhatatlan, meg kell ménteni a gyerekeket. Mert nem elég világra hozni, jól-rosszul ellátni őket. Nevelni kell! Emberré, sugárzó lelkű, alkotó emberré nevelni, hogy ne fojtsa meg őket a szerencsétlenség, az alkohol, az ütés vagy a 'kötél. Szabolcsi Gábor