Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

8 Szerda, 1957. december 25, az MÉGIS TALPRA ÁLLT újszegedi Szabadság Tsz Munkaegységenként 43 forint 22 fillért kapott a tagság Ült SAKK iltl Ezekről beszélt Lada Fe­renc elvtárs, az elnök, a zár­szánwdó közgyűlésen: — Volt időszak a múlt év októbere után. amikor még a város vezetői is bal­keresztet dobtak erre a szö­vetkezetre. A korábbi tor­zsalkodások. veszekedéseik — úgy látták —. annvira meg­rontották a kollektíva össz­hangját, hogy soha többé nem lehet már egészséges, jól fej­lődő. tagjainak biztos megél­hetést nyújtó szövetkezet. Meg is kezdték a szövetkezet visszafejlesztését Elöljárójá­ban harminc hold földet vei­tek el tőle. de aztán vártak, hátha mégis.. Közben a tagság észhez tért, kizárta soraiból a bajkeverőket. hibás a számítás. Valamenv- hiszen nem a teljesítmény nyien a szén haszon feletti örömükben boldogan moso­lyogtak. helyeseltek: űgv van. A hangulaton, a közgyű­lés levegőjén érzett: ezek az emberek most > kezdik látni igazán, micsoda erő reillk a szövet­kezésben. Szinte lesúitóan hatott ráiuk az elnök követ­kező fejtegetése: — Ha nem lett volna még a nyáron js olvan sok bal ná­lunk a munkafegyelemmel, most — azon túl, hogy még nagyobb mértékben növeked­hetett volna közös vagyonunk —. legalább 55—60 forintot oszthatnánk munkaegységen­egyéni haszonlesőket. Utána kén* a háztáji hasznon túl, a megmaradt 38 főnvi tagság csuoán 101 katasztrális hold földön vágott neki az úi esz­tendőnek. Most már elmond­hatják: a talpraállás évé­nek ... A Szabadság Tsz-ben még a jelenlegi 43 forint 22 fillér helyett. Lada elvtára állítását té­nyekkel és számokkal is bi­zonyította. ' Senkit sem kellett biztatni. az Idén sem ment minden elgondolkoztak az emberek. karikacsapás. ho1 18 követtek el hibát a dominált, hanem csunán az. hogv kl volt ott a munkában és ki nem. Ebből nem ké­rünk többet. Egymás után jelentkeztek az újabb felszólalók. Kifogásolták, hogy rosszul működött az idén még a fegyelmi bizottság isi nem élt a minta-,ilupszabály adta lehetőségeivel. Tárgyilagos, őszinte bírálat hangzott a veze­tőséggel szemben is. Az igazga­tóság sokat tett ebben az. évben a közös vagyon védelmében, de még sokkal többet tehetett vol­na. Az elnök dicséretreméltó módon nagy gondot fordított a tagság számára kedvező keres­kedelmi értékesítési ügyek lebo­nyolítására. Ugyanakkor azon­ban a kívántnál kevesebbet tö­rődött a termelő munka ellenőr­zésével, irányításával. Szigorú eljárást követeltek az emberek a közös vagyon hanyag kezelői­vel, a tnunka figyelem rontóival szemben. Korábban sok rosszindulatú ember így gúnyolta ezt a tag­ságot: Újszeged éhenkórászai. Es most? A minap a budapesti világlá­tott virágkereskedők tekintették meg a szövetkezet üvegházait. Nagy üzleti ajánlatot tettek. Az itt termelt szegfűket íninden mennyiségben felvásá­rolják a legmagasabb országos áron. Annyi pénzt fizetnek ér­Hllt, amennyit eddig csak az or­szágban egyedülálló vásárhelyi szegfőért fizettek. l óhát az éhenkórászok a mi­nőségi virágtermelésben már a legtudósabb újszegedi magán­kertészeket is legyőzték. Ez a siker magával hozza a teljes gazdasági győzelmet is, az egyé­niek fölött. Most már csak az. kell, hogy a szövetkezeti gondo­latot oly régen fejükben forgató újszegedi kisemberek mielőbb döntsenek a belépés felől. A több szorgalmas munkáskéz nyomán hatványozottan jelent­keznek majd a sikerek is. Ciepi József holtversenyben Mosonyi, Ott cs Tarnai végeztek 9—9 pont­tal. Utánuk következtek: Dó­zsa 7, Róth B'/j, Szirmai és Varga 6, Tóbiás 5. Mák 4'/j, Bcreez 3'/2, Papp és Vekcrdi 3—3 ponttal. Az elsőosztályú minősítés megszerzéséhez, il­letve megerősítéséhez 8 pont kellett. Fadgyas László min­taszerűen vezette a versenyt. • Az idei csehszlovák bajnok­ságon Pachman nagymester győzött 15 ponttal, második szereplésétől wage- Fichtl 14 és félj harmadik Fi­ragyogó győzelme lip nagymester 12 és fél pont­tal. • A hagyományos karácso­nyi hastingsi versenyen két szovjet versenyző is indul. Meghívást kaptak még: Bobby Fischer, a 14 éves amerikai sakkozó, Gligorics, Filip és Rossoiimo nagymes­terek, a magyar Kluger, azonkívül három angol ver­senyző, Clarké, dr. Fazekas, az idei angol bajnok és Pen­rose. úav. mint a Mégis... Az utóbbi 12 hónap alatt kereken 80 százalékkal gyarapodott a fel nem osztható szövetke­zeti vagyon. Ugyanakkor ott tart már a tagság, hoev ktfo­nyáron. Bába elvtárs, a párt­titkár egyből a velejére ta­pintott Az asszonyok sűrű helyeslése közben mondta el: — Ott vétettünk nagvot. hoev oáoábbak voltunk a pá­pánál. eltértünk a minta­alapszabálvtól. Kötött mun­__ kaeevségeket fogadtunk el gá'staian megélhetést "tudnak » ledolgozott napokra. Igaz. Termelőszövetkezeti vezető­és könyvelőképző tanfolyamokat rendeznek minden megyében biztosítani maguknak a azö­vekezeti munkájuk alapján. Igazolásul csak néhány pél­dát erre. az elnöki beszámo­lóból: Farkas Antal né kétgyerme­kes anva. aki csak nagyobb dologidőben lér be a szövet­kezetbe rendszeresen, egv év alatt 153 munkanapot dolgo­zott. Ez idő alatt 226 mun­kaegységet szerzett. Ezért ka­pott és még kap összesen 9764 forintot. Ha ezt a iöve­delmet folyamatosan végzett üzemi munkára számítanánk át. akkor kiderülne, hogy Farkasné átlagos napi kere­sete 63.80 forint Az egy­havi keresete pedig eléri az 1800 forintot. Egv másik pél­da: Papp József kertész, aki a szövetkezet üvegházi virág­kertészet vezetője, az év min­den munkanaplón becsülete­sen. jól dolgozott. Összegyűj­tött összesen 628 munkaegy­séget. Ezért a mór kapott ér­tékekkel és pénzzel együtt a zárszámadás alapján lár ne­ki 30 712 forint. Ha Pano elv­társnak. az átlag havi jöve­delmét tekintjük a ledolgo­zott munkanapokra, akkor a havi keresete kereken 2560 forintot tesz kl. Jó néhány nevet említett még az elnök, többek között Kozó Józsefét is. aki 2112 fo­rintos átlag havi jövedelem­mel zárta az esztendőt. Az említett szövetkezeti tagok ott ültek az elnök előtt, de senki sem szólt közbe, hoev hogv megtakarítottunk ígv közel háromezer munkaegy­séget. de amit behoztunk a réven, duplán fizettünk ki a Vámon. Mert a káros egyenlősdi egész évben súlyosan érez­tette hatását. Nem a gyenge munkások igazodtak a job­bakhoz. hanem fordítva, mert Minden megyében négy­hetes termelőszövetkezeti vezetőképző, és hathetes könyvelőképző tanfolyamo­kat rendeznek még a télen. A tanfolyamokon a hallga­tók elsajátítják a nagyüzemi társas"azdálkodás vezetésé­hez elengedhetetlenül szük­séges agrárpolitikai, üzem­szervezési, számvitel-ügyvi­teli, továbbá a növényter­mesztési és állattenyésztési legfontosabb ismereteket. A téli hónapokban a tanfolya­mokon mintegy ezer terme­lőszövetkezeti vezetőt, s ugyanannyi könyvelőt képez­nek kl. Néhány nappal a wagenin­geni verseny befejezése után a Texas államban levő Dal­lasban kezdődött egy igen erős, nyolc résztvevős ver­seny. Szabó, Gligorics, Olaf­ssan és Larsen az európai, Reshevski, Najdorf, Yanofski és Evans az amerikai sakko­zást képviselték. Kétségtelen, hogy a szovjet versenyzők és Matanovics jugoszláv mester kivételével a legjobb nyolc versenyző mérte össze erejét a kétfordulós versenyen. Szabó ningeni után sokat vártunk, s ha első nem is lett, csalódást nem okozott. Szabó, Olafsson és Larsen számára kissé meg­erőltető volt a verseny, mert a hollandiai verseny befejezé­se után pihenésre nem volt pákáimul? s ez bizonyos előnyt jelentett a többi öt mester számára. Az első helyen, holtver­senyben az amerikai Reshev­ski és a jugoszláv Gligorics végeztek 8 és fél ponttal, Sza­bó Larsennel együtt a harma­dik-negyedik lett 7 és fél ponttal. Ötödik lett a kanadai Yanofski 7, hatodik az izdan­di Olafsson 6 és fél, hetedik az argentin Najdorf 5 és fél, nyolcadik az amerikai Evans 5 ponttal. A verseny első fe­lében Olafsson vezetett, de azután összeomlott s a máso­dik fordulóban egy játszmát sem nyert. Gligorics a máso­dik fordulóban szerepelt ki­tűnően, ekkor hét játszmából öt pontot szerzett, közben há­rom játszmát egymásután megnyert, ami elég ritka a nagymesterek közti verse­nyen: • A szegedi városi bajnok­ság hathetes küzdelem után befejeződött. A középdöntői? befejezése után 14 versenyző került a döntőbe, s közöttük az első helyezést Szöllősi Já­nos szerezte meg 10 ponttal. Második lett Kocziha 9»/a ponttal, a harmadik helyen » Hl É. LJ ® Kl ? fáÁ §|f §§§ H jjj S 8P lip 1® Ai* Világos: Kf2, Va8, gyalog d5, (3). Sötét: Khl, Fh8, gyalogok: d6 és h2 (4). N. Hoeg fenti feladványá­ban világos indul és a harma­dik lépésben mattot ad. A he­lyes megoldásért fejtőink két pontot kapnak. A múlt heti feladvány meg­oldása: 1. Kc2, b4, 2. Kbl, Kb3, 3. Vd3 matt. Növekvő bugyiim (oldek Kübek liázán A járókelő emberek meg­figyelhették, hogy az utóbbi esztendőkben a kübékházi ha­lárba is betört a makói hagy­ma. Az elmúlt gazdasági év Idején már több száz kataszt­rális holdon termeltek a köz­séghez tartozó területeken különböző hagymaféléket. A hagymaültetvények azonban többnyire makói, klárafalvi s a környékbeli hagymaker­tészek telepítései voltak, akik a föld használatáért bért fi­zettek. Kübekházl lakosú gaz­dák csupán három-négy hold­nyi területen termesztették a hagymát tavaly. Most nagyon sokan maguk vágtak neki a hagymatermelésnek. A ko­rábbi néhány holddal szem­ben eddig már kübekházl gazdók nem kevesebb, mint 65 katasztrális hold hagyma­termelésre kötöttek szerző­dést, de sokan vannak mée, akik ezután akarnak szerződ­ni hagymára. Fha ÖT délután fiam különös szótlansággal ért haza az iskolából. A híres verekedő, az örökös virgonc levert volt és csöndes. Táskáját ezúttal szinte gondosan tette he­Il/ére, a kabátja ráncait is eligazította, enni sem kért, csak hallgatott. Eltűnődve üldögélt, bámult maga elé, mint akit súlyos gond gyötör; valami, amit nem tud megérteni. Azt hittem, a feleléssel, vagy a magatartással történt valamiL Kérdezgetni kezdtem: — Na, öcskös, mi volt ma a suliban? Nagy, kék szemét rámemelve, csendesen vála­szolt; semmi —, s láttam, hogy a kék szemekben rezgő fátyol cseppekbe gyűlik, majd sebes futásé sal szalad végig az arcán. Megijesztett a gyerek sápadtsága. — No, mi baj van? Miért sírsz? — Tegnap ... meghalt egy gyerek ... egy nap­közis . . : Meghökkentem. r~ Ki? r— A ... — mondja elfúlva a gyerek. i— Barátod volt? — Nem, de olyan szerencsétlen gyerek volt, tudod, édesapám, nagyon szerencsétleni — Mi baja volt? Ekkor már nem birta a gyerek tovább magába fojtani a szívét gyötrő kétségbeesést. Zokogva borult a vállamra: — Édesapám, a ... föl. ..ö föl... magát! Meghűlt bennem a vér. Ez valóban rettenetes. Azonnal feltelefonáltam az igazgatót. X— Igaz? — Igaz! t— Hanyadikos volt? r- Nyolcadikos. m De miért? Másnap a nevelőkkel, az igazgatóval, a gyerek pajtásaival, a szomszédokkal, s a hozzátartozók­kal történt beszélgetések során, egy köznapinak látszó eset szálait bogozgattam kl. Volt aki azt mondta; nem nagy eset, terhelt volt a gyerek. Megkérdeztem: Látta-e ezt rajta ezelőtt is? — Nem, dehát a történtek bizonyítják. HohóI a „történtek"? Az emberélet, az ifjúság élete nem ilyen olcsó! Nem nagy eset? — Miféle emberi gondolkodás ez, mely egy fiatal fiú halálára csak legyint: „Nem nagy eset"? Szörnyű eset! Szörnyű, mert nem egyedülálló. Igaz, hogy az esetek kevés százaléka végződik testi halállal. De mennyi végződik úgy, hogy a fiatal 14—15 éves gyerekszívben meghal az em­ber, eltűnnek az emberi eszmények, s helyüket egy pálinkába, kártyába, verekdésbe, ocsmány­ságba süllyedt vadállat foglalja el. Miért? A fiam iskolatársa jó fiú volt. Csöndes. Csak néha öntötte el a vad harag. Ha anyját emlegették. — Nekem nem kell az anyám, nem szeretem! Többször nyilatkozott igy, mondja egyik osztály­társa. Egyik nevelője erre emlékszik: Gyermektragédiák — Ha az anyám azt üzeni, hogy akkor menjek hozzá, mikor a másik ember nincsen otthon, ak­kor éh nem is megyek hozzá. A fiú szülei évekig éltek külön. Az asszony otthagyta az urát, bebarangolta a fél országot, majd összeállt egy másik férfivel, aki szintén otthagyta feleségét és gyerekeit. Fia mindeddig vele volt; az új embertől az asszony azonban csakhamar ikreket szült. Az első gyereknek ez4 után nem volt maradása az anyjánál. — Eredj az apádhoz, kínlódjon veled tovább ő! Addig-addig mondogatta ezt az anya, míg a fiú összepakolta kis motyójdt és elment az apjá-­hoz. Az apa szerette őt. Hogyne. Csakhogy az apa dolgozott, s barátai is voltak, s a kisfiú nevelé­sére két eszköz maradt: a verés, meg a fenyege­tés. Fenyegetés a javítóintézettel, s a még bor•> zalmasabbal: w Visszaküldték az anyádhoz! A gyerek, aki szeretetlenül jött a világra — a házasság sohasem volt boldog — úgy hánykoló­dott a két szülő között, mint a papiros a szélben. Csak a szegény nagyanyától jutott valami meleg­ség, valami emberi szeretet. Nagyanyó megfőzte az ebédet, kimosta az inget, a gatyácskát, de nagyanyó már nem értette meg unokája álmait. Célt, tartalmat nem tudott adni ennek a kis élet­nek, aki anyjánál rászokott a ponyvára, s a pré­rik vad hőseinek pisztolylövéseit hallotta, a lovak rohanását látta, ha az iskolapadban ülve a szám­tanra kellett volna figyelnie, vagy arra. hogv hány l-lel írják azt, hogy ballag. A pedagógusok látták, hogy nem figyel, figyelmeztették, egy ta­nárnője kifaggatta, hogy mi baja. A beszélgetés summája ez volt: nem szerelem az anyámat, mert ő sem szeret. Mit tehet erre a nevelő? Nem tud az anya helyére lépni. Az iskola sohasem töltheti be a családi élet helyét. A csendes kisfiú vitte, cipelte terhét: az egye­düllétet, a gondozatlanságot, s_ belül egyre kuszál­tabbá lett a lelke. Tizennégy éves volt, tele ál­mokkal, de tudta, hogy egyik társát a temető ár­kából szedte össze az igazgató — oda menekült a családi otthon szörnyű verekedései elől — tudta, hogy vannak, akik „gíbicelni járnak a zsugázók­hoz a kricsmikbe", hogy legalább melegen legye­nek addig, míg hazatántorognak a „fatterék", de sohase tartott ezekkel a társaival. Nem ment el, de nem mert elmenni egyik osztálytársához sem aki meghívta, mert: — Téged szeret az anyád. Minek menjek én veled? Hogy sírjak? l/ülönős világ tartotta fogva, ami mindent JV elfelejttet, ami mindenért kárpótol: a cowboyok világa. Kijutni odal... El is indult. Kétszer. Mind a kétszer visszahoz* ták. Hát ittmaradt, 14 évével a számára érthetet* len és megfejthetetlen kérdések özönével. Az anya csak gyűlöletet ébresztett benne, apjától is félt, mert sohasem tudta, hogy a babusgatása mikor változik fájdalmas ütésekké. Falta hát a sárga könyveket. Lassanként már nem is ebben a világban élt. Olvasmányainak hősei teljesen el­foglalták gondolatvilágát. Aztán egyszer felébredt benne a dac. Az elkeseredés és a düh. Intőt kapott — tudta, hogy jogosan —, s az apja megint megfenyegette: — Visszaküldték az anyádhoz! — Vissza oda? Soha! — s az üldözött kis tudat pihenőt keresett magának. Pihenőt, ahol örökké álmodhatja álmait Bill-röl, ahol sohasem csattan az ütés, s ahonnan sohasem küldhetik vissza az anyjához. Azt mondják: egyedi tragédia. Igen? Nézzék meg az összekuszált családi életeket, s rájönnek, hogy a tragédia útja valóban egyedi, de az ok a felnőttek világában gyakori. Csak más következményt hoz, mert a következmény az egyedi. Az italozó, zsugázó, vagánykodó kama­szok, mind a feldúlt családi otthonok, a felelőtlen szülők életének bűneit bűnhődik. A lelkiisme­retlen önzést, az elvadult ösztönélet átkát, az al­koholt, a nemi fegyelmetlenséget, az erkölcsi lé­haságot. Gyermekeket nemz a férfi, aztán ott­hagyja, s még kérkedik is vele: „Nőjjön a maga erején, úgy lesz belőle ember". Gyermeket szül az anya, aztán otthagyja, s igy igazolja magát: „Még fiatal vagyok, most akarok élni. Különben is, a gyerek sosem hálálja meg, amit az anyja érte tesz. En nem töröm magam utána": „Élni akarok"'. Hát mi az élet? Ez?! vfiam kis iskolatársának tragédiája csak egy i> a sok közül, amelyek mellett úgy me­1 gyünk el, hogy észre sem vesszük őket. Pedig fel kell figyelnünk, mert a gyer­mektragédiák oka betegség. Súlyos társadalmi betegség, olyan mint a rák az élő szervezetben. Évtizedeken át pusztultak a proletárcsaládok, s erkölcsös polgárok lelkiismeretében semmi sem mozdult. Nekünk különbnek kell lennünk. Azért is, mert kötelességünk megmenteni az embereket az emberi életnek, s azért is, mert a szétzúzott családok a jövőnket mérgezik. Nem elég itt a megbotránkozó vállrándítás. Cselekednünk kell. Cselekednünk, nevelni, s ha kell: szigorúan bün­tetni a szülőket Társadalmi ellenőrzést szervezni a gyerekek védelmében, s ha látjuk, hogy a csa­ládban minden helyrehozhatatlan, meg kell mén­teni a gyerekeket. Mert nem elég világra hozni, jól-rosszul ellátni őket. Nevelni kell! Emberré, sugárzó lelkű, alkotó emberré nevelni, hogy ne fojtsa meg őket a szerencsétlenség, az alkohol, az ütés vagy a 'kötél. Szabolcsi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents