Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

Kedd, 1*57. ííCfJtlbfF jMa A Szovjetunió békében és barátságban akar élni Angiiával és minden más országgal Druaeaov beaxélgeiéae Tickeringgel, a Daily Express című angtl lap főaxerkeaxiőjével Moszkva: Pickering, a Daily Express című angol lap főszerkesztője azzal a kéréssel fordult Hruscsovhoz, hogy fogadja őt, mert beszélgetni szeretne vele. Hruscsov fogadta Pickeringet, és a kíséretében lévő Lancaster újságírót és beszélgetést folytatott velük. PICKERING: Hruscsov úr, ftn többszőr úgy nyilatkozott, mintha úgy vélné, hogy a következő években javul NagyBritannia és a Szovjetunió viszonya. Kiábrándították-e önt az ed dl el eredmények? HRUSCSOV: Ügy fejezhetném ki magam, hogy kiábrándflaásról nincs szó, de különösebb örömről sem számolhatok be. Az országaink közötti viszony javulásanak kérdése valahogyan fagyasztott állapotban van. Ugy gondolom, hogy ez a helyzet mesterségesen előidézett okokból állt elő. A Szovjetunió népei és kormánya, és mint meggyőződtünk róla, az angol nép is, arra törekszenek, hogy országaink között bizalom és barátság alakuljon kl. Feltételezem, hogy Nagy-Britannia kormánya szintén megérti országaink között a viszony Javításának szükségességét. És ml hisszük, hogy végül leküzdik azokat a nehézségeket amelyek láthatólag még akadályozzák az angol kormányt abban, hogy határozottabb lépéseket tegyen ebben az irányban. Országaink érdekel. népeink érdekel a közeledést és a barátságot követelik. PICKERING: A NATO-tanács párizsi ülésszakával foglalkozó előzetes Jelentésben szó van a Szovjetunióval folytatandó újabb tárgyalások lehetőségéről. Mit eredményeznének 11 yen tárffwúésok'az őri véleménye szerint, ha a közeilövőben sor kerülne róluk? HRUSCSOV' Többször beszéltünk már tárgyalások szükségességéről, mert az államok, s így az európai államok között a viszony jelenleg nem kielégítő. A feszült nemzetközi helyzet akadályozza az emberek nyugodt életét és munkáját. Idegessé teszi életüket, a fegyverkezési hajsza nyomja az államok gazdasági életét, s következésképpen az európai országok és más országok népeire is rossz hatással van. Ezért úgy véljük, hogy a tárgyalások hasznosak lennének. Milyen célokat kövessenek a tárgyalások? Kövessék a főcélt — a hidegháború kiküszöbölését azt, hogy a népek válláról vegyék le a fegyverkezési hajsza terhét jöjjenek létre az emberek normális életfeltételei, javuljon az államok kölcsönös viszonya. Több ízben kijelentettük, hogy minden vitás kérdést tárgyalásokkal . kell megoldani. Mi a magunk részéről mindig készek vagyunk erre. A tárgyalások eredményei azonban csak abban az esetben lesznek pozitívak, ha a nyugati hatalmak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése szükségességének elismeréséből. a status auo. vagyis a világon fennálló ielenlagl helyzet elismeréséből Indulnak kl. ha törekedni fognak a hidegháború megszüntetsére és a nemzetközi helyzet rendezésére. Továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy ha a nyugati államok képviselői a békés együttélés szükségességének elismeréséből, a status quo elismeréséből Indulnak M, akkor nincs olyan ok. amely megakadályozná, hogy a tárgyalásokon kedvező eredmények szülessenek. Ezzel kapcsolatban szólott a német nroblémóról. Ha a német kérdést úgy vetik fel. mint ahogy a nyugati államok egyes szemólviségei felvetik, azaz. ha csak az egyik fél — Nvugat-Németország — érdekeivel törődnek és nem gondolnak Kelet-Németország érdekeire, úgy Ilyen alapon lehetetlen megegyezni. tfa elismerik a status quot — és a status quo elismerése a német kérdésben azt jelenti, hogy a Németországban létező két állam: a szocialista fejlődés útján haladó Német Demokratikus Köztársaság és a kapitalista rendszerű Német - Szövetségi Köztársaság létezésének reális feltételeiből indulnak ki —, akkor megteremtődhetnek a német kérdés megoldásának feltételei. Maguknak a németeknek kell megállapodniok Németország békés újraegyesítésében. S minthogy most még nem tudnak megegyezni az újraegyesülésben, úgy kezdetben — a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslila alapján — konföderációra léphetnének, s életre kelthetnek egyes össznémet állami szerveket Azután a németek maguk gondoskodhatnának Nyugat- és Kelet-Németország viszonyának további kiépítéséről és fejlesztéséről. Ez az a néhány kérdés, amelyben a nyugati ' hatalmak az erő álláspontjáról támasztanak velünk szemben követelményeket olyan követelményeket amelyek teljesen elfogadhatatlanok. Ami a többi kérdést illeti, azokban véleményem szerint, ha megvan a szándék, a közös érdekeknek megfelelően meg lehet egyezni, lemondva az ultimátumok és a diktátumok politikájáról PICKERING: Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy Nagy-Britanniában az utóbbi időben bizonyos hajlandóság jelei mutatkoznak olyan európai helyzet tanulmányozására, amelyben mindkét Németország semleges és atomfegyvermentes lenne. Gondolj3-e ön, hogy ez a Szovjetunió és Anglia részéről tanulmányozást érdemlő, sokat ígérő út lenne? HRUSCSOV: Ügy véljük, hogy ilyen óhajok megvalósulása hasznára válnék Európa népeinek. A Szovjetunió szívesen közreműködne e kérdés pozitív megoldásában. Ezután Pickering kérdésére Hruscsov az angol—szovjet viszonyról fejtette ki nézeteit Beszélt a kulturális csere szükségességéről majd igy folytatta: Az angol—szovjet viszony javítása szempontjából a legfontosabb a kereskedelem fejlesztése. Anglia jelentős mértékben függ a külkereskedelemtől. Erdeke, hogy tovább fejlessze kereskedelmét, többek között a Szovjetunióval is. Ml ebbe kész örömest beleegyeznénk és a kereskedelemben előnyös partnerek lennénk az önök számára. Országunk igen sok olyan iparcikkeket vásárolhatna önöktől, amit az angolok jól gyártanak. Anglia viszont olyan iparcikkeket vásárolhatna tőlünk, amiben szűkölködik. S ami a legfontosabb — nyersanyagot vásárolhatna tőlünk, hiszen gazdasága az import nyersanyagtól függ. Következésképpen sikeresen és mindkettőnk előnyére fejleszthetnénk viszonyunkat és szilárdíthatnánk a barátságot népeink között. Az angol—szovjet kereskedelem fejlesztése megköveteli azonban a korlátozások és megkülönböztetések felszámolását. Amikor ezzel fogadnak: ezt vásárolhatják, ezt pedig nem vásárolhatják, akkor ez a helyzet annyira Sértő számunkra, hogy ml sokszor még annak a vásárlásáról ls lemondunk, amit normális viszonyok között megvennénk. Népünkben van büszkeség és mi nem alázkodunk meg, nem térünk be olyan üzletbe, ahol azt mondják nekünk, hogy ezzel az áruval szolgálhatnak, de az az áru tilos az önök számára — azt az árut csak a NATOhoz tartozó országok vásárolhatják. Ehhez még szeretném hozzátenni a következőket: azt mondják, hogy a Szovjetunióval nem lehet szabad kereskedelmet folytatni azért, mert a Szovjetunió előtt nem lehet felfedni a hadiipar egyes titkait, nem lehet a Szovjetuniónak eladni úgynevezett stratégiai árut. Ez az érvelés azonban alaptalan, mert éppen hadiiparunk fejlesztése nem kívánja meg a nyugati országok termékeinek behozatalát A Szovjetunió hamarabb készített hidrogénbombát, mint az Egyesült Államok, bár az amerikaiak az angolok segítségével hamarabb gyártottak atombombát. A Szovjetunió elsőként a nyugati országokat megelőzve alkotta meg az interkontinentális ballisztikus rakétát. — Elsőként a többieket megelőzve bocsátottuk fel a mesterséges holdat. Ez arról tanúskodik, hogy a szovjet tudomány és technika magas színvonalon áll, legalább is nem áll alacsonyabb színvonalon, mint például az angol, vagy az amerikai. Éppen ezért teljesen alaptaTanok azok a vélekedések, hogy biztonsági okokból nem szabad eladni a Szovjetuniónak -stratégiai árukat*. A megkülönböztetés politikája sért bennünket, ez a politika akadályozza a kereskedelem fejlődését. Meg kell szüntetni ezt a megkülönböztetést és ezeket a mesterséges akadályokat, amelyek legelsősorban és főképpen maguknak az angoloknak okoznak kárt. A megkülönböztetés megszüntetése természetesen elősegítené a gazdasági kapcsolatok, valamint a politikai légkör megjavítását is nemcsak Anglia és a Szovjetunió, hanem más államok viszonyában is. PICKERING: Az angolszovjet kereskedelem fejlődésének üteme valósággal csalódást keltett az angol közvéleményben. A kereskedelem gyorsabb fejlődését reméltük. Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban felvessem a kérdést •' a megkülönböztetés az egyetlen akadálya az angol—szovjet kereskedelem széleskörű fejlesztésének? HRUSCSOV: Igen, én ezt látom az egyetlen akadálynak, más akadálya nincs. De szeretném egy kicsit helyesbíteni azt, amit mondott, Pickering úr. Tudom, hogy angol üzleti körökben nagy törekvés mutatkozik a velünk való kereskedelemre. Az üzleti körök képviselői tudják, hogy ez előnyös nekik, de a kormánykörök bizonyos adminisztratív intézkedések segítségével akadályozzák az üzleti köröknek azt a törekvését, hogy kereskedjenek velünk. A gyárosok, az üzleti körök tehát kereskedni akarnak a Szovjetunióval de kormányuk, amelyet nyilván köt a NATO-hoz tartozó valamenynyi országra kiterjedő általános megegyezés, ezen egyezményhez ragaszkodva feláldozza nemzeti iparának érdekeit, mellőzi az angol nép érdekeit Ha a kereskedelem fejlesztésének útjából eltávolítanák ezt az akadályt —• márpedig ezt el kell távolítani —, nemcsak Anglia és a Szovjetunió, hanem általában Kelet és Nyugat valamennyi országának kereskedelmi kapcsolataiból — akkor ez nagyon hasznos volna a nemzetközi kereskedelem megjavulása és fejlődése, valamint a béke szempontjából egyaránt PICKERING: Engedje, hogy megkérdezzem, a Szovjetunió angliai vásárlásai közfogyasztási cikkekre ls vonatkoznak majd, s számolhatunk-e a fogyasztási áruk cikklistájának bővítésével amelyeket a Szovjetunió esetleg Angliában vásárol? HRUSCSOV: Ez teljesen lehetséges. Bővítjük iparunkat, amely közfogyasztási cikkeket állít elő. Ezenkívül azonban más országokban ls vásárolunk ilyen árukat, s bizonyos közfogyasztási cikkeket vásárolhatnánk Angliában is. A továbbiakban Hruscsov részletesen kifejtette ezzel kapcsolatos elgondolásait. PICKERING: Nemrég tett nyilatkozatában azt mondotta, hogy a Szovjetunió mintegy tizenöt év alatt az amerikai életszínvonal elérését tervezi.' Felvethetem-e a kérdést, körülbelül mikor szándékszik a Szovjetunió utóiérni az angol életszínvonalat, s milyen megjegyzéseket tehet erre vonatkozólag? HRUSCSOV: Bocsásson meg, de kérdésével eléggé nehéz helyzetbe hozott. A lényeg az, hogy mi úgy véljük: valamennyi kapitalista ország közül a termelés általános volumenjét, valamint az egy főre jutó termelési volument illetőleg is az Egyesült Államok érte el a legmagasabb színvonalat. Ezért azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy a szocialista rendszer felsőbbségének gyümőlcsöztetésével utóiérjük cs túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, a legmagasabb termelési színvonalú országot. Ugy vélem, hogy ön az egy főre jutó terméktermelés és fogyasztás kérdésére gondol Anglia az egy főre jutó termelést és fogyasztást illetően bizonyos termékf a j i á k tekintetében magasabban áll a Szovjetuniónál, de alacsonyabban Amerikánál. Bizonyos termékfajták egy főre jutó termelésében hamarabb szárnyaljuk majd túl Angliát, mint az Egyesült Államokat, ami viszont a teljes termelést illeti, az angol színvonal számunkra már régen túlhaladott szakasz. Szeretném hozzáfűzni, hogy amikor összehasonlítjuk Anglia és a Szovjetunió termelési és fogyasztási színvonalát, akkor számolnunk kell a következőkkel: Angliában az egy főre jutó ipari áruk termelésének szívonala nagyon különbözik az egy főre jutó fogyasztás színvonalától. Ez érthető is, hiszen az Angliában előállított ipari árucikkek nagy részét a világ legkülönbözőbb országaiba exportálják (ez vonatkozik bár kisebb mértékben az Egyesült Államokra is), de a lakosság csupán egy részét fogyasztja el a termelt áruknak. Ezért az egy főre jutó ipari gyártmányok termelési színvonala Angliában és az Egyesült Államokban általában sokkal magasabb, mint az egy főre jutó fogyasztás. Ezenkívül a kapitalista rendszer Angliában, Amerikában és a többi kapitalista országban a termelt árucikkek nagyon egyenlőtlen elosztására vezet, következésképpen ez a fogyasztást ls nagyon egyenlőtlenné teszi, PICKERING: Amennyire tudomásom van róla, vannak olyan szovjet állampolgárok, akik szeretnének összekerülni Angliában és a nemzetközösségi országokban élö rokonaikkal Megmondhatná, van erre valamiféle lehetőség? HRUSCSOV Nem értem ezt a kérdést Amennyire tudomásom van róla, minden olyan személynek, akiről ön, Pickering úr beszél, már régen megengedtük, hogy öszszekerülhessen családjával Ha valóban vannak egyes szovjet állampolgárok, akiknek rokonai Angliában és a brit nemzetközösség országaiban élnek, kérelmeiket feltétlenül meg fogják vizsgálni a megállapított sorrendben. PICKERING: Szeretném megkérdezni Hruscsov urat, egyetért-e azzal, hogy NagyBritanniának erősnek kell lennie, és a legkorszerűbb fegyverekkel kell rendelkeznie védelme céljára. HRUSCSOV: Minden országnak joga van ahhoz, hogy gondoskodjék biztonságáról és védelméről. NagyBritanniának, mint igen fejlett államnak, ugyanúgy joga van ehhez, mint minden más országnak. Most azonban egy ország nagyságát nem annyira ereje és a fegyverek mennyisége határozza meg, mint inkább gazdasági életének, kultúrájának és tudományának fejlődése. Ezután Hruscsov a Szovjetunióba ellátogató angol turistákkal kapcsolatos kérdésre válaszolt PICKERING: Szeretném megkérdezni, milyenek jelenleg a béke kilátásai? Milyenek lesznek öt és tíz év múlva? Optimista-e ön, vagy pesszimista? HRUSCSOV: Soha nem tartottam és nem tartom magam pesszimistának. A peszszimizmus a hanyatlásból ered és hanyatláshoz vezet Nálunk viszont, a Szovjetunióban minden fellendülőben van, politikánk, gazdasági életünk és kultúránk egyaránt. A mesék, az emberek legbensőbb álmai szemünk láttára válnak valósággá: mesterséges holdak keringenek földünk körül. Hogyan lehetnénk pesszimisták, milyen alap volna erre? A Szovjetunió sikerei — népünk, a szovjet emberek kétkeze munkája. Ebben mint kommunistának és politikusnak nekem is van valami részem. Mindig optimisták voltunk és most még derűlátóbban tekintünk jövőnk elé, mert bízunk abban, hogy az ész, a józan értelem diadalmaskodik és biztosítja a békét, ha a népek erejüket nem is kímélve harcolni fognak ezért. Most minden jel arra mutat, hogy a béke kilátásai javulnak. Szeretném megemlíteni a következő tényt: a NATO tanácsának párizsi ülésszakán még az északatlanti tömbhöz tartozó országok miniszterelnökei is kénytelenek voltak a béke szóval kezdeni és zárni beszédeiket, bár némelyikük fegyvercsörtetési kötelezettségének is eleget tett. Ha a népek még álihatatosabban fognak küzdeni a békéért, ha mind nagyobb nyomást gyakorolnak azokra az államférfiakra és politikusokra, akik nem akarják a békés egymás mellett élést, akkor biztosítani lehet a békét. Meg kell említeni ezenkívül a következő fontos tényt, amely ugyancsak jellemző a mostani nemzetközi helyzetre. A kapitalista és szocialista országok közötti erőviszony szemünk láttára változik, mégpedig a szocialista országok javára. A szocialista országok pedig soha sem tűzték és természetüknél fogva nem tűzhetik maguk elé azt a feladatot, hogy támadó háborúkat folytassanak. Éppen ellenkezőleg, minden léhetót. elkövetnek, hogy biztosítsák az államok békés egymás mellett élését. Ez ugyancsak arra vall, hogy a béke kilátásai nem rosszak. A kapitalista országokban az emberek túlnyomó többsége — gondolok itt az egyszerű népre, az értelmiségre, sőt sok vállalkozóra, az üzleti körök képviselőire és államférfiakra is — a béke híve. Elmondható, hogy nemzetközi viszonylatban erősödik a békés egymás mellett élés irányzata, az az irányzat, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján, az egyenjogúság és az érdekek kölcsönös figyelembevétele alapján akarja megoldani. Ezért ítéljük meg derűlátóbban a béke kilátásait. Remélem, hogy ezt a véleményt ön is osztja. A nyilatkozat befejeztével Hruscsov a következőket mondotta: — Kérem, tolmácsolja lapján keresztül az angol népnek, hogy a Szovjetuniónak nem voltak és nincsenek támadó szándékai sem Angliával, sem más országokkal szemben, bárhol is legyenek. Békében és barátságban akarunk élni Angliával és minden más országBal Várjuk az ön miniszterelnökét a Szovjetunióba. Tavaly az angol kormány vendégei voltunk, az angolok igen vendégszeretően fogadtak. Mint mondják, kölcsönkenyér vissza jár. Ügy gondolom, mi sem maradunk le a vendégszeretetben. A német munkásságot mozgósítani kell az adenaueri politika ellen — indítványozza a Német Kommunista Párt Düsseldorf: A Német Kommunista Párt Központi Bizottságánál; politikai bizottsága szombaton este nyilatkozatot tett közzé a NATO párizsi értekezletéről A nyilatkozat a többi között rámutat, hogy a NATOértekezlet fokozottan veszélyezteti a bókét. Az értekezlet határozatai értelmében tagállamokat, köztük a Német Szövetségi Köztársaságot is bevonják az atomfegyverkezési versenybe, A nyilatkozat ezt követően utal arra, veszélyes lenne hitelt adni Adenauer ama kísérletének, amellyel azt a látszatot akarja kelteni, hogy ő a szószólója és kezdeményezője a leszerelési tárgyalásoknak. Az igazság az, hogy az Adenauer-kormány mindent megtett a rakéta- és az atomfegyverkezési verseny politikájának előmozdításáért. Avégett, hogy a megegyezést és a leszerelést kfváinó népeket hazugsággal és zűrzavarkeltéssel becsapják és egyidejűleg kész tényeket teremtsenek, titkos tárgyalásokat kívánnak folytatni és a NATO-taeállamok titkos katonai bizottságában akarják kidolgozni a részleteket az atomés rakétatámnszpnntok felállítása ilevében. Adenatiernek a párizsi értekezleten történt részvétele mutatja, hogy a bonni kancellár milyen szerepet játszik ennek a- ördögi tervvek a valéraváltásában. Adenauer kifejezetten hangoztatta, a szövetségi kormány nem gondolt arra, hogy tárgyalásokat folytasson az európai atomfegyvermentei övezet tervéről. Ezzel egyidejűleg elutasította az euró* pai korlátozott fegyverkezési övezet gondolatát is. Ha erről nem, akkor mirfjl akar egyáltalán tárgyalni a Szovjetunióval? — Tekintettel a népünk életét a nyugat-németországi atom- éa rakétafegyverkezés következében fenyegető veszélyre — folytatja a Német Kommunista Párt nyilatkozata —, a Német Szociáldemokrata Párthoz és a szakszervezethez fordulunk. Javasoljuk nekik, hogy a német munkásmozgalmat a parlamenten belül és kívül mozgósítsák aj atomfegyvermentes övezet melletti kiállásra, az Adenauer-kormány vezette kalandor-politika ellen. Bécs: Az osztrák külügyminisztérium nyilvánosságra hozta annak a jegyzéknek a tartalmát, amelyet a Szovjetunió kormánya az osztrák kormányhoz intézett. A jegyzék felsorolja a szovjet kormány ismert javaslatait a béke megszilárdítására, majd azt a reményét fejezi ki, hogy Ausztria az ENSZ-iagsággal járó felelősségének tudatában kellő figyelemmel vizsgálja meg a szovjet javaslatokat és minden tőle telhetőt megtesz az új háború veszélyének elhárítására. V