Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Kedd. 1957. november 19. A megyei kisipar egyévi mérlege Tudósítás a KIOSZ megyei választmányának üléséről a tápéi muuelőclési otthon ? Tegnap délelőtt értekezle­tet tartott Szegeden a megy? kisiparosainak vezető testü­lete. Az értekezleten részt vettek a KIOSZ helyi cso­portjainak vezetői, az orszá­gos központ küldötte, a ta­nács és a KISZÖV képvise­lője és a hazánkban tartóz­kodó lengyel kisipari küldött­ség egyik tagja, Pjotr Polui­kis, a Varsói Iparkamara igazgatója. Az értekezleten Laukó Márton, a KIOSZ megyei tit­kára mondott beszámolót. Bevezetőben ismertette a nemzetközi politikai helyze­tet, az országos politika és a népgazdaság stabilizációját, majd a kisiparosokat közvet­lenül érintő és foglalkoztató kérdésekkel foglalkozott, kü­lönös tekintettel az elmúlt egy esztendei munkára és a kisipar fokozott kibontakozá­sára. — Az MSZMP politikája kedvezően hatott a magán­kisiparra — hangsúlyozta. — A kormány 1014-es határoza­tának eredményei máris je­lentkeztek: a kisiparosok nyugodtan dolgozhatnak és tervezhet­nek, nem érhetik őket kel­lemetlen meglepetések, ha ismerik és megtartják a szabályokat. Ezért termelési kedvük meg­nőtt. Egy év alatt 1200-al növekedett megyénkben a kisiparosok száma, s a kis­iparban foglalkoztatott ta­nulók száma megháromszo­rozódott, — meghaladta az ezret. Jobb az anyagellátás és nagyobb a kisipar termé­kei iránti kereslet. — Az elmondottak nem el­lenkeznek azzal — mondotta a továbbiakban —, hogy a magánkisiparban ma is van­nak megoldatlan problémák. A kisiparosok biztosítása öreg korukra és számtalan szociális probléma ma sincs megoldva. Tervezet készült a kisiparosok betegségi, bal­eseti és nyugdíj-problémái­nak megoldására, de ezt a kisiparosok leszavazták. Nem lehet egyetérteni azok csalódottságával, akik azt várták, hogy a magánkis­iparosok liavl 70—80 forin­tért azonos mértékben ré­szesüljenek orvosi, táp­pénz- és nyugdíjellátásban az állami vállalatoknál dolgozó munkásokkal, akik után a vállalat körül­belül 130—140 forintot fizet havonta ezekre a célokra. A tervezet több vonásában va­lóban nem volt megfelelő, de a kisiparosoknak nincs alap­juk arra, hogy a kormánytól ilyen olcsón kérjék a biztosí­tást és a nyugdíjjogosultsá­got. A továbbiakban a KIOSZ néhány szervezeti problémá­járól beszélt Laukó elvtárs. — A legutóbbi választmá­nyi ülés óta 5526-ról 5903-ra emelkedett a megye iparos­létszáma. Lényegesen növeke­dett az autó- és motorszerelő­ipar, a kovács-, beton- és műkő-, asztalos-, bognár-, női szabó-, daráló- és má­zolóiparral foglalkozó kisipa­rosok száma. Az elmúlt fél év alatt csökkent az iparo­sok száma a férfiszabó-, ci­pész-, bádogos- és fodrász­iparban. Megyénk iparos­gárdája a megye öt nagy vá­rosában helyezkedik el leg­sűrűbben, ezért nem látjuk indokolt­nak. hogy a kiadott 485 iparigazolvány közül ?95 szól a városokba és csak 190 a községekbe. — A KIOSZ megyei vezetősé­gének véleménye nz, hogy a magánkislparra váró ten­nivalók elvégzésére a vá­rosokban általában elegen­dő kisiparos működik. A KIOSZ taglétszáma ugyanennyi idő alatt 4783­ról 4819-re emelkedett. Több mint ezer kívül álló kisipa­ros működik megyénkben, s ez arra int, hogy szerveze­1ünk helyi csoportjai nem fordítottak elég gondot a további tagszervezésre. A helyi csoportok vezető­ségeinek tevékenységét érté­kelve felhívta a figyelmei arra, hogy a kisiparosoknak tevéke­nyen részt kell venniök a közéletben is és erre legal­kalmasabb fórum a Haza­fias Népfront mozgalma. Megemlékezett a szervezeti élet egyik legfőbb akadályá­ról, a helyiséghiányról, majd a helyi csoportok gazdasági helyzetét ismertette, — ösz­szekapcsolva a hamarosan időszerűvé váló tagdíjrende­zéssel. — Anyagellátásunk lénye­gesen jobb, mint 1949 óta bármikor — folytatta beszá­molóját. Fa-, bőr- és textil­anyagokból többszörösét kap­ják a kisiparosok a múlt évi kiutalásoknak. Ki anyag­gazdálkodás terén azonban sokkal nagyobb szervezett­ségre és jobb elosztásra kell törekedniök. — Az elmúlt hónapok so­rán a rádió és a sajtó sokat foglalkozott a kisiparosok egyes csoportjainak spekula­tív tevékenységével — mon­dotta a következőkben. — A kisiparosok között való­ban akadnak, akik a gyors és munkanélküli meggaz­dagodás reményében vál­tottak iparigazolványt. Ezek egyrészről lopott hol­mik megvásárlása, adóeltit­kolás, összeköttetések fel­használása és árdrágítás kö­vetkeztében tilos haszonra tettek szert. A KIOSZ nem nézheti ezt tétlenül a becsületes kis­iparosok jó ' hírnevének megóvása érdekében és a szocialista tulajdon iránti tiszteletből. A kisiparosok általában két bűnbe eshetnek: Megvásárol­hatnak lopott holmikat, vagy adócsalást és árdrágítást kö­vethetnek cl. Mindegyik bün­tetendő és üldözendő cselek­mény. Ezzel szemben a be­csületes többség hozzá tud járulni az árdrágítás elleni küzdelemhez, a szocialista tu­lajdon védelméhez — tisztes­séges munkával, pontos szál­lítással és a minőségi hibák megelőzésével. Helyesnek tartjuk, ha megbízható, jó szakmai ismeretekkel rendel­kező kisiparosokból álló há­romtagú szakértő bizottságo­kat hozunk létre és ezek vizs­gálják meg a panaszokat és ezek hoznak döntéseket. Az új árrendelet módot adott a kisiparosságnak arra, hogy hatósági kalkuláció fel­használásával maga állapítsa meg az árakat. Ez a rendelet a kisiparo­sok mellett szól, de külö­nösen a szabó szakmában abnormális árak megálla­pítását eredményezte. Ipa­rosaink zöme ezeket az árakat nem alkalmazhatja. Szó esett még a beszámoló­ban a kisiparosok művelődé­séről, iparos-klubok létreho­zásáról, szociális és szerve­zeti kérdésekről, valamint a közeljövő legfontosabb fel­adatairól. Eközben szerepelt a szakmai továbbképzés, a tanulóképzés és a lakosság növekvő szükségleteinek lel­kiismeretes kielégítése is. A hozzászólók beszámoltak a KIOSZ helyi csoportjainak életéről. Valamennyien elítélték az árdrágító és spekuláns kis­iparosokat és egyetértettek abban, hogy meg kell szl­goríntani az üzemi vagyon­ellenőrzést és példásan meg kell büntetni az üze­mek tolvajaival szövetkező kisiparosokat is. Felszólalt az ülésen Pjotr Polujkis elvtárs, az Varsói Iparkamara igazgatója is. Is­mertette a lengyel kisiparos­ság helyzetét, fejlődését és a céhek — a KlOSZ-nak meg­felelő lengyel szervezetek — gyakorlati munkáját, hatás­körét és szervezeti életét. A választmány határozati javaslatot fogadott el a KIOSZ további tevékeny­ségével kapcsolatban, majd sor került a jutalmak kiosztására. Kiemelkedő szer­vező munkájáért pénzjutal­mat kapott öt helyi csoport vezetője és a^JÍIOSZ megyei szervezetének egyik admi­nisztrátora. A KIOSZ orszá­gos központja * a szegedi helyi csoportnak tízezer forintot adományo­zott iparos-klub berendezé­sére. Négy-négyezer forintot ka­pott a hódmezővásárhelyi és a makói helyi csoport, a kis­iparosok otthonának barátsá­gosabbá tételérc. Ajándékot nyújtottak át Pjotr Polujkis elvtársnak ls. Horváth György szegedi asztalos kisiparosnak ezen az ülésen adta át a köny­nyűipari miniszter megbí­zásából a KIOSZ képvise­lője "A könnyűipar kiváló dolgozója" kitüntetést. A kisiparosok megyei ve­zető testületének ülése közös ebéddel zárult. Kevésbé szorgalmas embe­reknek szokták mondani, ha j azok munkába kezdenek s munkájukkal csak lassanként • haladnak előre: úgy készül 1 ez is, amit te csinálsz, mint a Luca széke. Tápénak is í van ebben az évben egy ilyen | "Lucaszéke*, a művelődési ! otthon. Az otthon építési munká­j laiainak megkezdése már las­] sanként a feledés homályába ' vész. CL határidők is etteftek, amelyekre a művelődési ott­hon ünnepélyes átadását ter­vezték, sőt bejelentették. Mi is írtunk a november 7-i ün­nepélyes átadásról, igaz, hogy csak kérdés formájában je­| lentettük be ezt a dátumot, mikoris megkérdeztük az il­letékeseket: készen lesz-e no­vember 7-re a művelődési otthon Tápén? Kételyeinket az idő sajnos, igazolta. Már jócskán túl vagyunk a no­vember 7-i ünnepségeken, de a tápéi művelődési otthonban még mindig nem szárnyal a dal, nem dobbannak a vilá­got járt tápéi népi együttes táncosainak csizmái, nem pereg a film, nem játszanak a színpadon a Szegedi Nem­zeti Színház művészei, nem rendez táncmulatságot a fia­talság, a könyvtárszobában nem hajolnak a könyvek lap­jai fölé a betűt szomjazó fe­jek. . Diliért? Mert a tápéi művelődési otthont még mindig csak épí­tik. A községi tanács a maga részéről mindent megtesz, hogy az építés menetét gyor­sítsa. A nagyteremre már fel­húztak a tetőt, a cserepeket a tápéi dolgozó parasztok ad­ták kölcsön a tetőhöz. A fa­lak épsége legalább biztosít­va van, de gond még van rengeteg. Hiányzik a villany­vezeték az egész épületből, a padlózat anyagát honnan veszik majd?, a színpad mel­letti öltöző alapozásához sem fogtak még hezzá, pedig — mint ahogy a tanácselnök elvtárs elmondja —, megvótfi a veszélye, hogy ha a téli fa­gyok beállta előtt nem látnak neki a melléképületek felépí­téséhez, akkor ez is a köz­ségi tanács nyakára marad, s csak a következő évben le­het róla szó. Mi az oka ennek a huza­vonának? Ugy tudjuk, tervezési hiba. A járási tanács — nyilván­valóan jó szándékkal, taka­rékossági célokból — a szük­ségesnél jóval kevesebb ösz­szeget tervezett, a művelődési otthon felépítéséhez. A me­gyei tanács annak idején ta­nácsolta a keret felemelését, a járási tanács szakemberei azonban úgy vélték, hogy az általuk tervezett összegből az építkezés megoldható. CL (gyakorlat rácáfolt a járási tanács költ­ségvetésére s most, hogy zsargonkifejezéssel éljünk, ••itt állnak megfürösztve«. Ez a fürdő annál kényel­metlenebb, mert egy népraj­zilag még mindig sok érté­ket rejtegető és nagymultú népi együttessel rendelkező község művelődési otthoná­ról van szó, ahol ez az ott­hon már évekkel ezelöttől fogva nemcsak időszerű, ha­nem szükséges volt. A most építés alatt álló otthon meg­oldaná a falu művelődésügyi problémáinak nagy részét, s döntő lökést adna a népi együttes fejlődésének is. Lassan azonban kifutunk az időből. Egy-két hét, s itt a tél, s az otthon átadása máris elkésett. A legközelebbi dá­tum az ünnepélyes átadásra december 15-e, de erős a gyanúnk, hogy ez is irreális dátum. Az építkezésen most is csupán három szakmun­kás és négy segédmunkás dolgozik azzal az indokolás­sal. hogy kevés a pénz, taka­rékoskodni kell. Pedig ez­csak tátszat­takarékoskodás. Ugyanazt a munkát kevesebb ember is ugyanannyiért vég­zi el, csak hosszabb idő alatt. Ha a tervezésnél elkövet­ték a hibát, úgy gondoljuk helyre kellene hozni a meg­valósításnál. A községi ta­nács tudomásunk szerint máris szinte erején fölül ál­dozott. Nem volna-e helyes, ha a járási, sőt a megyei ta­nács is megkeresné annak a módját, hogy akár póthitel útján, akár a meglevő költ­ségvetési tételek átcsoportosí­tásával — ha ez lehetséges — biztosítaná a tápéi mű­velődési otthon gydrs befe­jezését?! Elvégre a »lucaszékének« is el kell készülni egyszer. (sz. g.) Valamennyi áru elkelt a enkrászipari kiállítá§on Kik nyerték a díjakat? Nagy sikere volt Szegeden a két napig nyitvatartó cuk­rászipari kiállításnak. A be­mutatott desserteket, cukrá­szati különlegességeket ez­után rendszeresen árusítják a Vendéglátó Vállalat és a Hungária cukrászdáiban. Kü­lönösen nagy síkere volt a Tisza Étterem főszakácsa ál­tal készített aszpikos hideg­ételeknek. Tehát ez is figyel­meztető; Igénylik a dolgozók a hideg büfé-ételeket. A cukrászipari kiállítást cukrászversennyel párosítot­ták. A Vendéglátó Vállalat a napi cikkekre, a Hungária pedig a díszkiállításra forcf­tott nagyobb gondot. Erről tanúskodik egyébkent a dí­jazás is. A dtsztorták készítői közül első díjat Szűcs Endre, a Hungária Cukrászda ma­tyó- és csipketortáival nyer­te el. A második helyezett Papp Zoltán lett, szintén a Hungária Cukrászda dolgo­zója. A harmadik díjat Ko­csis István Vendéglátó Vál­lalattól nyerte, csokoládé­kosarával. A napi édesség­cikkek készítői közül az első díjat megosztva Liptai János és László Ferenc, a második díjat Rindje János, a harma­dikat Szemmári József nyer­te, valamennyien a Vendég­látó Vállalat dolgozói. A kiállítás sikeréhez tarto­zik: valamennyi kiállított árut megvásároltak. Villamosenergia — gázból Moszkva: A Pravda szom­bati száma érdekes beszámo­lót közöl a Szovjetunió leg­újabb erőművéről, a satszki hőerőműről. Ez a villanyte­lep a viláaon először olyan páz segítségével termel elekt­romos áramot, amelyet a szénnek a föld felszíne alatt, a lelőhelyen történő elégeté­séből nyernek. Az égés során keletkező, óránként mintegy 42 ezer köbméternvi gázt csővezetéken iuttatiák el a föld felszínére, ahol naev mennyiségű 'levegőt adnak hozzá és kompresszorok se­gítségével sűrítik. A nagy­nyomású égési termék hajt­ja mea az erőmű gázturbi­náinak lavátkerekeit. (217) Dub hadnagy szalutált, és kifelé menet csak annyit mondott Svejknek: — Lefogadom, hogy maga egyszer még lógni fog­Miután elment, Svcfli lágy, baráti hangon Lukás főhadnagyhoz fordult: — Mnichovo Ilradistebcn is volt egy ilyen úr, és az is így beszélt egy másikkal, mire az fgy felelt: »Találkozunk a vérpadon«, — Svejk — mondta Lukás főhadnagy — ma­ga tiszta hülye, de ne merje visszamondani nekem, mint ahogy szokta, hogy »alázatosan jelentem, hogy hülye vagyok — Hát ez frappáns — szólalt meg az ablak­ban könyöklő Ságner kapitány, és már szíve­sen el is lépett volna az ablaktól, de elkésett, mert az ablak alatt megjelent ez az istenesa­pása: Dub hadnagy. Dub hadnagy azzal kezdte, hogy végtelenül sajnálja, hogy Ságner kapitány az előbb el­ment és nem hallgatta meg fejtegetéseit a ke* leli offenzíváról. — Ha meg akarja érteni ezt az óriási offen­zívát — kiáltott fel Dub hadnagy az ablaliba — előbb tisztában kell lennünk az április végi of­fenzíva lezajlásával. Át kellett törnünk az orosz frontot, s e frontáttörés számára a legelőnyö­sebb helyet a Kárpátok és a Visztula között ta­láltuk meg. — Én nem vitatkozom veled erről — felete szárazon Ságner kapitány és elment nz ab­laktól. Mikor egy félóra nu'dva tovább indultak Sa­rtok felé. Ságner kapitány végignyúlt a padon és úgy tett, mintha aludna, hogy Dub hadnagy feledkezzék már <meg végre az offenzíváról szó­ló elcsépelt fejtegetéseiről. Svejkék most Baloun nélkül utaztak a va­gonjukban. Baloun ugyanis engedélyt kért és kapott arra. hogy kenyérrel kitörülhesse a gn­lyásos kondért. Most a tábori konyhák kocsijá­ban Volt található, méghozzá igen kellemetlen helyzetben, mert ahogy a vonat megindult, fej­jel bclerüpiilt a kondérba, és csal: a lába lógott ki belőle. Baloun azonban hamar megszokta ezt a helyzetet; a kondérból olyan csámcsogás hallatszott, mint amikor a sündisznó svábboga­rakat kerget, később pedig Baloun kérő hangon ezt mondta: — Az istenért, bajtársak, dobjatok már ide egy kis darab kenyeret, még nagyon sok itt a zajt. — Ez az idill egészen a következő állo­másig tartott, ahová a 11. század már olyan tiszta kondorral érkezett meg, hogy csak úgy ragyogott a cinezése. — Isten fizesse meg, bajtársak — hálálkodott Baloun, — Azóta, hogy a katonaságnál vagyok. mn*t először mosolygott rám a szerencse. Es valóban megvolt az oka az elégedetségre A I.upha-szorosban sikerült két porció gulyást szereznie. Lukás főhadnagy is kimutatta a jó­indulatát. amiért Baloun érintetlenül hozta el neki a menázsit a tiszti konyháról, s jutalmul meghagyta Bajominak a nagyobbik jelét. Ba­loun érhát tökéletesen boldog volt, vígan ló­bálta a lábát kifelé a vagonból, s a háború egyszerre csak meleg, családias színekben tűnt fel előtte. A század szakácsa ugratni kezdte. hogy majd ha megérkeznek Sanokbá, vacsorát főz­nek és még egy ebédet, ez a vacsora meg ebéd ugyanis jár neldk, mert útközben nem kapták meg. Baloun egyetértően bólintott is azt sut­togta: — Meglátjátok, bajtársak, nem hagy el min* ket a jóisten. Mindannyian szívből felnevettek, és a tábori konyhán üldögélő szakács rágyújtott egy nó­tára : Bumsztirári nityutyu; a jóisten jó fiú. Akit belök a koszba, onnét mindjárt kihozza. Ha belök n gödörbe, mindjárt kihúz belőle. Bumsztirári rutyutyu, a jóisten jó fiúin Scsavne állomáson megint új katonai teme­tők tűntek fel a völgyben. Scsavne előtt a ka­tonák egy kökeresztett láttak, fejetlen Krisztus­sal, aki a vastili pályára irányított, tüzérségi tűzben vesztette el a fejét. A vonat most gyorsabban haladt, le a völgy­be Sanok felé, láthatár kitágult, s a szétlőtt fal­vak egész csoportjai is egyre gyakrabban tűn­tek fel mind a hét oldalon, ameddig a szem el­látott. Kulasnánál egy szétlőtt vöröskeresztes vonat látszott a töltés aljában, egy patakocska melleit. Baloun meredt szemmel bámulta; kivált a mozdony szétrepült alkatrészein csodálkozott cl. A mozdony kéménye belefúródott a töltésbe cs úgy állt ki belőle, mint egy huszonnyolcai mozsár torka. Ez a látvány Svejkék vagonjában is felkel­tette a társaság figyelmét, Leginkáb Juráján, a szakács gurult méregbe: — Mi az. hál a vöröskeresztes vagonokat is -zabad lőni.1 — Nem szabad, de lehet — mondta Svejk — telitalálat volt, cs aztán minden/ti ki tudja ma­gyarázni magának, Iwgy éjszaka történt és a vöröskeresztet nem lehetett látni. Különben is sokféle dolog van a világon, amit nem sza­bad megcsinálni, de azért cl lehel követni. A; a Jő, hogy mindenki kipróbálja, hogy sikerül-e neki, ami nem szabad és így mégis lehessen. A piseki császári hadgyakorlaton olyan paran­csot kaptunk, hogy masirozás közben nem sza­bad a katonákat gúzsba kötni. De a mi kapi­tányunk rájött, bogi/ mégis lehet, mert nz ilyen parancs nagyon nevetséges, mindenki könnyen megérthette, hogy eg>i giizsba kötött katona nem tud masírozni. így aztán ö ezt a paran­csot megkerülte, egyszerűen és logikusan feldn­báhatta a gúzsba kötött katonákat a trénko­rsikra. és vígan masíroztunk velük tovább. Vágó mondok egn másik esetet, ami a mi ut­e.ánhh-n lörtént ha' évvel ezelőtt. Ott lakott esti Karlik nevezetű úr az i-lsö emeleten. Fö­lötte egy emelettel valami Mikes nevű konzer­vatóriumi hallgató, nagyon derék ember. • - (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents