Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

CgOtffrtDk. 1957. november 7. A nép és a hasa ügyének alázatos szolgálata A Fűtőház párltitliára a kommunisták munkájáról A felszabadulás utáni esz­tendőkben kis Vörös Csepel jelzővel illették a Szegedi Fű­tőházat. Ez a hírük azután vesztett fényéből, bár dolgoz­tak a Fűtőházban becsület­tel. Tavaly októberben volt kö­zöttük is, aki megingott. Egy­két hőzöngőnek sikerült zűr­zavaros hangulatot keltenie, viszont teljesen még sem vesztették el a fejüket a dol­gozók, mert az eszméhez hű kommunisták Bkcióba léptek. Már a november 4-e utáni napokban háttérbe szorult többféle demagógia. A de­cemberben meghirdetett 48 órás sztrájk ellen az öntuda­tos pártonkívüliek segítségé­vel eredményesen lépett fel a megújhodó pártszervezet. Nem állt meg a munka és később egységesen maguk a dolgozók követelték az ellen­forradalmi hangadók meg­büntetését, elbocsátását. S hogyan erősödött meg a párt tekintélye? Miként ér­ték el, hogy ma már ismét egyre jobban fokozódik a tettrekészség, a harcosság, a szocializmus ügye melletti ki­állás? Erről így nyilatkozott Áb­rahám László elvtárs, a Fű­tőház párttitkára: — Nem dugtuk a fejünket strucc módjára a homokba. 1956 októbere, az ellenforra­dalom kinyitotta a szemün­ket, s rájöttünk arra, hogy a korábbi 360-as taglétszám a Fűtőházban csak hígította a pártszervezetet. Többen kar­rierizmusból léptek a pártba, voltak közöttük jónéhányan ügynevezett szinpatizánsok, akik a nehéz helyzetben meghátráltak. — Nagy dolog kommunis­tának lenni: a nehéz helyzet­ben tisztán látni, odaadóan törődni az emberekkel, jó­— Előfordult, hogy az egyik párttagot szakvonalon fe­gyelmi elé állították. A dol­gozók nagy figyelemmel kí­sérték az ügyet, voltak olyan hangok, hogy "nem lesz sem­mi baja, mert párttag". Kiváltságot senki nem élvezhet azért, mert párttag. Meg­büntették az illetőt és párt­fegyelmit is kapott hanyag­ságáért Ez az eset is növelte a pártszervezet iránti bizal­mat. A fegyelem megszilárdí­tásának más módját is vá­lasztottuk. Pár hónappal ez­előtt a szokásos évi vizsgá­latot tartották a Fűtőházban. Megállapította az igazgató­ság a jót is és a hibát is. Az első eset volt, hogy 1800 fo­rintot adtak ez alkalommal a fűtőházi dolgozók jutalmazá­sára. Nem nagy összeg, de mi ezt jól kihasználtuk. A munkában helytállók leg­jobbjai jutalmat kaptak. Ez is tetszetős volt. — Most már nálunk nin­csenek olyan hangzatos mun­kaversenyek, mint mikor szinte minden dolgozónak volt "felajánlási papírja". Szeptemberben a szegedi igazgatósághoz tartozó fűtő­házak között újítóversenyt kezdeményeztünk és célju­talmakat tűztünk ki. A moz­galom ismét felelevenedett nálunk és eddig már 26 újí­tást adtak be. November 7-re is komoly, valóban alulról jövő kezdeményezések születtek. A Fűtőház dolgo­zói október 28-tól november 7-ig forradalmi műszakot tartottak és terven felül egy mozdonyt javítottak ki. KISZ-javítdbrigád alakult a mozdony- és a kocsijavító műhelyben és a fiatalok megfogadták: A kezük alól kikerülő mozdony hibájuk­ból nem tér vissza javításra. — Ez a munkalendület azt Igazolja, hogy ismét helyt­állnak a fűtőháziak. És nem­csak a munkában — a poli­tizálásban is részt vesznek. Egyre több pártonkívüli je­lentkezik napjainkban a párt­oktatásra; az időszerű kérdé­sek tanfolyamára. — A pártszervezet minden kérdésben kéri a munkások véleményét. Velük együtt élünk és dolgozunk. Ügy érezzük, ezen az úton egyre több dolgozót állítunk ma­gunk mellé. Ez a célunk — így dolgozunk — mondotta befejezésül a párttitkár elv­társ. Életmentő körúton A VÁROSI ÉJSZAKÁBAN Nagyszerű és szép? új gé- ta a sofőrnek az utasítást: a Hétköznap, ünnepnap egy­peket szerkeszteni, bonyolult Béke utcába.. s aránt a helyükön vannak, bérházakat tervezni, szobro- ...Sajnos, itt már lehe- És mindezért helytelenül, kat faragni, de szerintem tetlen segíteni; A krónikus átlagosan havonta csak 675 még nagyobb'dolog emberek szívbetegség hirtelen fellépő forintot kapnak. Nem azért, életét megmenteni, a zajló súlyos tüdőgyulladással páro- mintha ennyi lenne az ász­élet szinte minden pillana- sült. Az idős asszony. Veres — — tában. Megelőzni száz és ezer néni meghalt. Jó öreg pár­" siratja, kérdezgeti, mint-családi katasztrófát, s az al­kotó munkáskezek épségére vigyázni. Ezek az érzések csak to­vább mélyültek bennem, amikor a minap este elláto­gattam a szegedi SZTK éj­jeli ügyeletére, hogy láthas­sam: míg alszik a város, pi­hennek a szerszámok, miként állnak posztjukon a köz­egészségügy őrei. Az orvosok és segítőik; Csak pár perccel múlott nyolc óra, de Boga Jánosné asszisztensnő máris felvette a telefonkagylót. A sorrakö­vetkező hívások után csak egy-egy pillanatra nyomta le a készülék billentyűjét, ám az máris újra csengett, Itt erősebh volt a halál D . s; doktor nem tudhatta előre, meddig tarthatnak még a szűnni nem akaró sie­tős hívások, de már csoma­golt. Mindem-e, szülés leve­ja ha még élne. S mindezt az orvos nézi, hallja, Arcáról mintha látszanék: érzi, itt van közvetlen közelében legveszedelmesebb ellensége — a halál.. .Vigasztaló sza­vakat mond s aztán tovább kell mennie. Megy a többi beteghez, ahol az emberek életére leselkedő sokféle ve­szedelemmel szemben bizto­san ő lesz az erősebb. Kis táskájában (éjszakán­ként gyakran száz—százhar­minc helyre is elviszi az óhajtott megnyugvást. Gyógyszereket ad és jó szót. Akik akadályozzák a nemes munkát E nagy munka közben akad azért olyasmi is, ami keseríti az orvost. Az ese­tek nagy többségében nem indokolt a hívás. Sok a ké­nyelmeskedő beteg és a szi­muláns is. Gyakran megtör­ténik, hogy valaki reggel szisztensek fizetése, hanem az SZTK vezetői szerint je­lenleg nincs státus, ahová az éjjeli ügyelet asszisztens­nőit is besorolhatnák. Emi­att még az ünnepnapokon teljesített szolgálataikat is három forint hatvanöt fillé­res órabérrel számolják el. Véleményünk szerint Bogá­né és Szöginé asszisztensnők nemcsak az erkölcsi, de az anyagi elismerést, a -stá­tust" is megérdemlik; Boga Györgyné például négy év óta dolgozik ebben a munka­körben, mint kisegítő. Sze­rintünk az SZTK-ban sem le­het olyan munkakör, amely­ben egyfolytában négy esz­deig kell "kisegíteni". Ujabb segítségre készen.,, Míg ezekről a problémákról beszéltünk, újra meg újra megszólalt a telefon, újabb papírszelvény telt meg ne­vekkel, címekkel s az orvos újra indult. Felbúgott a kocsi1 motorja és a sofőr Petőfi­zetésétől kezdve a halálese- enyhén belázasodik, otthagy- tel _ f lé fordította a kf( ~ t„i, i„ - I teiep íeie iorauoua a Kör­tek megelőzéséig felkészül­ten várta az asszisztens ke­zéből a szalagot, melyen a címek garmada sorakozott. Lent az utcán sietősen ad­MINT A JÖVŐ... Jk nvai nagyapámnak több fényképe maradt ránk. Az egyiken hetyke ácsle­gényként. kaucsukgalléros ingben tartja magasra a fe­jét. A másik már naavbaju­szos, megfontolt családapá­nak ábrázolja. Unokabátyám, a piktorinasból lett festő, ban, rosszban összetartani, V°rtrét jf készített róla. Ezen r>« o, már a hetvenes apókak bol­példát mutatni. De tény az, hogy akik most nálunk a pártba tömörültek, azok ilyen emberekké akarnak válni. Az ilyen irányú törekvéseink gerjesztették a kommunisták iránti bizalmat a Fűtőház­ban. A dolgozók mindenféle problémával a pártszervezet­hez fordulnak. Az emberek örülnek, ha valakinek el tud­ják mondani ügyes-bajos dol­gukat, s az illető segít raj­tuk. Nekünk, kommunista ve­csességével tekint ránk de­rűs szemével. Apai nagyapámról egyet­len képünk sem maradt. Földmunkás volt és nádverő. tizenegy gyermek apja, se ideje, se pénze nem volt a fényképezkedésre. Egyéb­ként ez bizonyára eszébe sem jutott soha. Kicsi gyermek voltam, ami­kor meghalt, s nem is emlé­keztem arra. milyen lehe­tett, — mindaddig, amíg met hatalom veszélyének tu­data. A háború és a béke kérdéseit is latolgattuk, mert egyik nemzetközi feszültség a másikat érte akkoriban. Már nem emlékszem jól, mi­lyen kérdéseinkre válaszolt az öreg, de akkor nagyőri éreztem, hogy mély és forró hazaszeretet hatja át szavait, miközben a háború komor látomása vet árnyékot erös homlokára, — Talán az oroszok elhá­ríthatják még a bajt. Orosz­ország nagyon erős ... Nem emlékszem már, hogy tanárom véleménye a nem­nincs munkanélküliség, s hogy mindenki egyforma. És most művelt, s a törté* veimet olyan kiválóan isme­rő tanárunk is az oroszokra apellál... /§ német—szovjet háború derűs, sugaras vasár­napon tört ki. A mellekre a várakozás hatalmas sziklája gördült, s a szörnyűséges há­ború füstje és korma felcsa•> pódott a világ könyörtelen, acélkék égboltozatára .. s Déliáiban beállított Köcze, a suszter, apám régi barátja. A diófa alatt álldogáltak apámmal, s csendes izgalom• zetközi helyzetről eléggé ala- mai beszélgettek. Amint oda­zetőknek nagyon fontos kö- anyám negyvenöt telén vala­telességunk — miként Kadar meiyik, újságból ki nem vág­elvtárs mondta legutóbbi be­szédében — az egész dolgozó nép és a haza ügyének tisz­teletteljes és alázatos szolgá­lata. Tfcegérné / ta Lenin arcképét. Egy dur­ván faragott, ácsmódra ké­szített, pirosra festett kép­keretbe helyezte, s anyai nagyapám képe mellé tette a falra. —i Aíosf már mind a két nagyapádról van kénünk — mondotta. Nemcsak szüleim látták az Vállalat apjukat Leninben, hanem az pos elemzés eredménye volt-e; nem is sejtettem, mit tudhatott, amiről az újságok akkoriban vagy hazudoztak, vagy hallgattak. De szavai a háború évének fojtón fül­ledt tavaszán jól belevésőd­tek emlékezetembe. húzódtam hozzájuk, épp ak­kor mondotta Köcze: — No. ebbe aztán beletörik a foguk. Az orosz elbánik ve­lük. Karácsonyra vége lesz a háborúnak és addig nálunk is lesz valami. ja a munkahelyét, és haza­menve lefekszik. Betegségé­nek nyomatékosabb igazolá­sa végett azután éjjel kihí­vatja valamelyik ügyeletes orvost; gondolván, így biztos a táppénz. Az ilyen esetek miatt aztán nem egyszer előfordul, hogy oda is kés­ve érkezik az orvos, ahol életet kell menteni. Á nagy egészségvédő küz­delemben elismerést érdem­lő munkát végeznek az éj­szakás asszisztensnők is. Az ő feladatuk, gondoskodni ar­ról, hogy az orvosoknak minden szükséges műszer, munkaeszköz, gyógyszer a rendelkezésükre álljon. Ne­kik kell eldönteniök, hogy a sok hívás közül melyik a legsürgősebb, hová kell so­ronkívül kimenni. És ha té­vednek? .;. Ez végzetes is lehet. Itt segíteni kell Boga Györgyné és Szögi Ferencné asszistensnők ezt a felelősségteljes munkát már évek óta, az orvosok szerint is, kifogástalanul végzik. mányt, amikor a református templom irányából megpil­lantottam egy lélekszakadva rohanó idősebb asszonyt. Kia­bálni akart, de nem tudott a rémülettől. Minden erőfeszí­tése mellett is csak alig hall­ható szavakat ismételt; — Drága doktor úr, ne menjen el! Megfullad a fér­jem. Asztmás rohama van ... Egy pillanat s a kétségbe­esett asszony mögött becsukó­dott a taxi ajtaja. Az orvost s az asszonyt vivő taxi eltűnt a kanyarban. Én pedig haza­felé indultam, mert közele­dett a reggel. Sokáig töpreng­tem azon, vajon sikerült-e megmenteni azt az asztmás beteget? S hogy mit érez majd D .doktor, — aki megkért, hogy ne használjam nevét az újságban, mert 6 sem végez több munkát, mint más orvosok — amikor majd reggel nyolckor újra kinyitja rendelője ajtaját s kiszól: "Kérem az első beteget. Tes­sék elmondani, mi a pana­sza! ..," Csépi József Hétezer ho'd szőlő, 25 ezer hold Addig azT hittem. hogy az Köcze bácsi tévedett a győ- gyÜlTlÖlCSÖS telepítése SZe^l a jáTáS „orosz kérdés" a mi elesett zelem időpontjában, mint OJ ^ ~ 1 mezőgazdaság fejlesztési tervében A Vendéglátóipari új büfét létesített Újszegeden, eüész kétkezi nép. a Rózsa Ferenc sugárúton. A vendégek annyira megszeret­ték, hogy forgalma nagyobb lett, mint a Vigadóé. Az elő­zékeny, kedves kiszolgálás, » a megfelelő árukészlet törzsvendégehet is teremtett. Dc a közelgő tél nagy prob­léma elé állítja a büfé szlrmély­getét- A szépen felépített, par­hnUázolt helyiség ugyanis Lenin.-., Korán, már gyer­mekkoromban megsejtettem, hogy a szovjet dolgok körül valami titok lappang. Szidták és rágalmazták, az újságok és már a 'hazafias" ünnepek szóno­kai a szovjeteket, a Magyar Tanácsköztársaságot, a kom­munistákat. De titokban másképp be­széltek mifelénk az emberek. Flallgatag apámról sokáig szűk, alig hat-nyolc ember c30k annyit tudtam, hoov li­tnrlúzltodhat benne. Építése- zenkilenc után „volt valami kor ellátták ugyan egy lába- baja". Nem nagyon mertem kon nyugvó tetőszerkezettel, megkérdezni, hoav micsoda, de ez nincs befedve. így csak Egyszer aztán ő mondta el. a már elkészült, kis helyiség hogy a munkástanács tagja használható, s a hideg időben volt abban •az időben: más­még jobban megnövő forgat- fél évig kellett bujdokolnia mat semmiképp sem elégítheti ér*» ki. A vendégek szereteté re jel- §<. OV iskolai kiránduláson, a Fehér-Körös vártján, a bokrok árnyékába húzódva vettük körül négyen-öten. őszülő történelemtanárun­kat. Bölcs ember volt. Gaz­dag élete tapasztalataitól ter­he.'; és fáradt is kicsit. De azért mindenről szívesen el­beszélgetett velünk. Bennünk akkor már. a harmincas évek végén, erő­södött a megnövekedett né­környezetünk problémája csupán. Egy-két munkanél­küli ácslegényé, meg a gipsz­szobrász Murányié, meg olya­noké, akik annak ideién ..va­lahogyan belekeveredtek" a kommünbe. Azt hittem, hogy csak Petrovszky Pali bácsi keserűsége lobban szavakba, mikor vasárnap délutánon­ként apámmal beszélgetve odavágja: — A szovjetnek kéne itt rendet csinálni. Murányinak szent hite volt arról, hogy az oroszoknál ahogy sok minden egyébben is. A háromlábú suszterszé­ken kalapálgatva, akármi­lyen alaposan aondolkodik is el az ember a világ sorsáról, nem kerülheti el az ilyesmit. De a lényegben Köcze bácsi bölcsebb volt. mint annyi po­litikus és hadvezér, ideoló­gus és újságíró. A szovjetek erősen éltek a nép szivében, mint tudás, mint hit. mint ábránd: mint a jövő. DÉR ENDRE A Délmagyarország már tőbb- gyümölcsösöket és szőlőt. A szőr írt arról, hogy mezőgazda- szatymazi Szabadsúg Tsz öt, a sági szakemberek, tanácsi veze­tők a nyár idején alapos köz­véleménykutató munkát végez­lek a járásbeli dolgozó paraszt­ság körében. Ennek a célja az volt, liogy tisztán lássák azokat a növénykultúrákat, amelyek­dorozsmui József Attila "1 sz négy, a zsombói Béke Tsz három hold őszibarackos telepítését tervezi Az ásottlialmi Szabad­ságharcos Tsz tagsága egyedül harminc holdas almás kertet, létesít tavaszig. A szatymazi 11 ek különösen van a belterjes nagy jövőjük Lenin Tsz tagsága pedig ez év A rádió és a számla Az órásokban és a rádiósok- meglepetésére 348 forint 10 fii­ban általában nem bíznak az lért fizettek a javításért. (A rá­emberek. "Nem ériünk hozzá — dió ára 380 forint). A munka­mondják — annyit kérnek a ja- díjért 64 forintot számoltak, a vitásért, amennyit nem szegyei- többi, tehát 284 forint 10 fillér nck". Hát ez nem egészen így „ javításhoz felhasznált anyag van, do azért van ebben némi értéke. lemző, húgtj vállalták: ha a megjelelő anyagai biztosítják, társadalmi munkában felépítik a bővítendő részt. A Vendéglátóipari Vállalat­nak Intézkednie kellene: a nem nagy költséggel járó be­ruházás sokszorosan visszafi­zetődnék. nem beszélve arról, hogy a vendégek igényeivel is törődni kell, , \ \ ? ­igazság is. A tétel megorősilése kedvéért hadd mondjunk el egy példát. A Nagyúllomás vasutas szak­szervezetének elromlott a nép­rádiója. Mint ahogy szokás, el­vitték a »mtesterhez«, a Posta­RádióvétcltechniUai és Elek­troakusztikai üzemi Vállalathoz, a Kállay Ödön utcába. A meg­jelölt időre elkészült a rádió. Az. üzemi bizottság legnagyobb Miért nem szóltak a sz.akem­bnrek — lia már egyszer olyan rossz volt a készülék —, hogy nem érdemes javítani. A javí­tás dijáért majdnem új rádiót vásárolhattak volnu. A figyel­meztetést azonban elmulasztot­ták Ügy érzem — nohu nem értek a rádióhoz —, a számla összeállításánál lesz a hiba. Tálka Károly mezőgazdasági termelésben, E közvéleményku­tató munka alapján készült cl a szegedi járás 15 éves mezőgaz­dasági tájterve. Ennek megfe­lelően a következő 15 25 ezer katasztrális holdon te­lepítenek új gyümölcsösöket. Szatymaz, Baláslya, Bordánv, Ullés, Forráskút, Mórahalom és Domaszék környékén zömmel őszi barackosokat telepítenek. Az eddig szinte kizárólag rozs­os burgonya termelésre hasz­nált homokfüldeken hétezer ka­tasztrális holddal növelik a ter­mőszőlők területét. A szőlő- és gyüinölcstelepí­lési mnukákban élenjárnak a termelőszövetkezetek. Már a következő őszön és tavaszon nagy területeken telepítenek őszén hat holddal bővíti gyü­mölcsösét. HIVATÁSA MAGASLATÁN év alatt MINDHALÁLIG John Sorlne 37 éves vil­lanyszerelőt az amerikai Geor­gia államban egy bűncselek­mény miatt halálra ítélték. Közvetlenül az ítélet végre­hajtása előtt azonban kide­rült, hogy a villamosszék felmondta a szolgálatot. A bírósági technikus- perceken át hiába próbálta megjavíta­ni az Ítéletvégrehajtó készü­léket. A halálraítélt megunta nézni ügyetlenkedését, kivette szaktársa kezéből a szerszá mot és pillanatok alatt meg­találta a hibát, majd üzem­képessé tette a villamosszé­ket. Ezután, mint aki jól vé­gezte a dolgát, helyei fogla't a villamosszékben és végre­hajtották rajta az ítéletek

Next

/
Thumbnails
Contents