Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

40. évfordulója a • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! | Éljen a Nagy Októberi} Szocialista • Forradalom f XIIL évfolyam, 261. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1957. november 7.: N i egyven esztendő.. s egy perc csupán a végtelen történelemből, egy ember élete. Tovább épült egy-egy piramis Egyiptomban, tovább uralkodott I. Ferenc József császár és -apostoli- király, I ennyi idö kevés volt ahhoz, hogy a munkás kicsikarja a nyolc óirai munka jogát. Az osztálytársadalmakban négy évtized alig-alig hozott valami változást. Lapok a történelemkönyvben... Időnként lelkesítő forradalmak zúgtak bele a lassú történelmi folyamatba, s előrelendítették a társadalmi fejlődést, de a következő negyven év alatt ezeknek a forradalmaknak az illúziója is szertefoszlott. Mi maradt az 1789-iki nagy francia forradalom szelleméből a következő századra a győztes polgárban? Megtanult írtózni egy új forradalomtól. S hány évtized és század rohant el az emberiség fölött anélkül, mióta történelmét jegyzi, hogy az elnyomott milliók kiegyenesíthették volna derekukat, hogy történelmi súlyúknak és szerepüknek megfelelően szólhattak volna bele sorsuk irányításába! Elkeseredett bér- és szabadságharcok buktak el vagy hoztak nőni felemelkedést az osztálytársadalmak sivatagjában az egyszerű népnek, a történelemformáló osztályoknak, de a vagyon, a tőke rabságából sokáig nem tudták magukat kitépni. Évszázados szervezkedés előzte meg szerte a világon a munkásság első világraszóló győzelmét. A nagy -kísértet- a kommunizmus, ennyi idő alatt vált legyűrhetetlen forradalmi erővé — s egy jól megválasztott történelmi pillanatban ez az erő felrobbantotta a cárizmust, a népek börtönét. Lerázta a kor tehetetlenségét, s új korszakot nyitott a világtörténelemben. Negyven esztendő telt el azóta, hogy az 'Auróra ágyúi félelmetesen belehasítottak a pétervári éjszakába s a szűk sikátorokból elő özönlöttek a fegyveres forradalmi csapatok — Lenint figyelve. 1917. november 7-én szakította ki magát az orosz proletariátus a háborús őrületből, s szemét á földre, a gyárra, a bányára, a bankra és a hatalomra emelte. Ez a nevezetes dátum jelzi a világ első szocialista államának születésnapját. Először ragyogott fel a győzelmes proletár forradalom csillaga .:: Milyen más az azóta lepergett negyven esztendő! Százmilliók évszázadokon keresztül dajkált vágya és tilos reménye szökkent szárba: béke, föld, tulajdon, szabadság, egyenlőség. Azóta a világnak egyhatodán megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása és megalázása, ami ellen minden tisztességes ember és gondolat hiába lázadozott korábban. Ennyi idő alatt felnőtt egy új társadalmi forma, s legyőzhetetlen világrendszerré vált — biztosítva magának az öröklétet, s a világnak a szüntelen forradalmat. Legendák dőltek össze a kapitalizmus örökéletűségéről, s megkezdődött a győzelmes proletárforradalmak korszpka. 1917 októbere felszakította a gyarmati függetlenségi harcok zsilipjeit is, hiszen olyan hatalmas forradalmi bázist teremtett, amelyet tizenhárom imperialista ország fegyveres ellenforradalma sem tudott leküzdeni; | örténelmi osztály még nem szólt olyan dübörgőn az emberiség sorsának alakulásába, mint az orosz munkásság, de nem is szólhatott, mert egyetlen mozgalom mögé sem sorakozott soha olyan elszánt és céltudatos sereg, mint Lenin forradalma mögé. Ez a forradalom már születése pillanatában is legyőzhetetlen volt, hiszen a szervezett orosz munkásság, parasztság és katonaság mellett az egész világ dolgozóinak harcos rokonszenve és támogatása kísérte. Megváltozott a világ! Páratlanul meggyorsult a társadalom fejlődése, s ez is a győzelmes Október eredménye. A korhadt társadalmi formák már nem tudnak világraszóló pozitív történelmi eredményeket produkálni, hiszen magukban hordják a pusztulás jeleit, testükön kiütköznek a bűzös hullafoltok s nem apellálhatnak olyan friss és életerős tömegek támogatására, amelyek a forradalmas újat életelvüknek, magukénak vallíák. Ez az új az ébredező százmilliók lelkében, tudatában, váevaiban és hitében él. Lenin írta: -Ez a többség most felébredt és mozgásba jött s ezt a mozgást nem képesek megállítani a legerősebb és 'leghatalmasabb' hatalmak sem!« Nésv évtized tanúskodik már e látnoki szavak mellett. A Naav Októberi Szocialista Forradalmat követő évtizedekben világ szerte felnőttek a forradalmi kommunista pártok, s a szocializmus, a kommunizmus raavhatalommá lett. Ezzel alaDvetően meg változott a viláe erőinek mérlege. Megko pott és megfakult a kanitá'izmus nimbu sza, egy sereg ország felszabadulva, a forGyőzelmes forradalom radalom útjára lépve, kitépte magát a szorító gyűrűből. Forrongásba jött a kiépített gyarmati rendszer, s a gyarmati országok egész sorozata verekedte ki függetlenségét. A

z első világégés idején a békeszerető emberiség még nem támaszkodhatott egyetlen háborúellenes, antiimperialista nagyhatalomra sem, de ma már többet is számba vehet. A nagy Szovjetunió mellett felnőtt a szocialista Kínai Népköztársaság és a békeszerető India is. A világ népességének meghatározó többsége a Nagy Október után negyven esztendővel szocialista és más független antiimperialista országokban él. Gondoltak-e ezekre a következmépyekra az imperialisták, mikor megborzadtak az oroszországi forradalmi dübörgéstől? S gondoltak-e arra, hogy a világ forradalmas tömegei ilyen hamar felnőnek, ilyen hamar megteremtik az új gazdaságot, az új kultúrát, ilyen gyors alapossággal megszervezik félelmetes védelmi készültségüket? Nagyon meglepődtek a politikai világkép ilyen megváltozásán, s tehetetlen dühükben vakmerő fegyverkezésbe és fenyegetőzésbe fogtak. Paktumot tákolnak össze, provokációkat pénzelnek és szerveznek, ellenforradalmi csordáknak adnak fegyvereket és bíztatást, s ideológiai frontokat építenek a szocialista országok növekvő ereje és egysége ellen. Minden kudarc után vérmesebbek. Nem akarják tudomásul venni, hogy a haladó emberiség 1917 októbere óta eljegyezte magát a forradalommal, s ennek a századnak a forradalom a meghatározó eszméje — a győzelmes proletárforradalom, s a világ munkásságának messzemenő sorsközössége és szolidaritása. Fájdalmas felismerés számukra, hogy a munkásmozgalom saját országaikban is lényegesen megerősödött a szovjethatalom küzdelmes, de sikeres éveiben, s a polgári filozófusok ködösítő ideológiai tevékenysége ellenére is nagy, pozitív változás ment végbe a szocializmus icfeolósiáiának frontján. Az általuk illúziónak tekintett, a revizionisták által kiforgatott s az opportunisták által megcsúfolt marxizmus—leninizmus győzelemre jutott az Októberi Fórradalomban, s a proletárdiktatúra fogalmát már minden nemzet lefordította a maga nyelvére, a nefnzetek egész sora pedig a maga államelméletének gyakorlatára is. Határtalan 'biztonságot adott a cselekvéshez a világ munkásmozgalmának az a forradalmi tapasztalata, hogy az új történelmi korszakban egy országban is győzhet a proletárforradalom, hogy a liberális burzsoáziával nem lehet együtt haladni, s opportunista ideológiai mese a békés belenövés gondolata. • Negyven év alatt egyetlen kapitalista országban sem tudott forradalmi változásokat eszközölni az opportunista szociáldemokrácia, egyetlen országban - sem tudott példát statuálni a szocializmus -békés-; és fokozatos építésére — a forradalmi kommunista pártok viszont, az Októberi V BOÍilXJCV IbSUIKU^v/ Forradalomban diadalmaskodó marxizmus —leninizmus harci álláspontján, tényleges proletárdiktatúrát teremtettek egész tucat volt kapitalista országban, s ténylegesen építik a szocializmust. Eloszlott a revizionista köd is, miszerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus oroszországi építése valamiféle orosz specialitás, és nem tekinthetők nemzetközi érvényűnek az 1917-es forradalom alapvonásai. Ezt a mesterséges ideológiai ködöt az utolsó tíz év tapasztalatai eloszlatták, hiszen ha csak azt vesszük is figyelembe, hogy egymástól távol, s más nemzeti élethez szokott országok, lényegében azonos úton haladnak a szocializmus felé, tovább semmi dolgunk az elmélet csiholóival. Valami mégis arra kényszerít most bennünket, hogy a negyvenedik évfordulón kicsit elidőzzünk ennél a kérdésnél. Az elmúlt őszi magyarországi ellenforradalom egyik ideológiai bástyája éppen az volt, hogy túlságosan hangsúlyozta a nemzeti sajátosságok figyelembevételének fontosságát — mintha ügye volna a szocializmus — s ezzel elterelte a figyelmet a forradalom olyan alapvető törvényeiről, mint az osztályellenség szigorú megfékezése és számontartása, a demokratikus jogok gyakorlásából és a közéletből való kirekesztése, és meghamisította a proletárdiktatúra egyedül járható elwéletét és gyakorlati alkalmazásának útját. Megtámadta a szocialista országok szövetsége szükségességének elvét is, s ezeknek az antimarxista elméleteknek szószólókat is talált a revizionisták személyében. A magyarországi ellenforradalom azonban éppen a revizionista felfogás ellenkezőjéről győzte meg a magyar népet: arról, amire a Nagy Október a klasszikus példa, — hogy kizárólag a proletárdiktatúra lenini elvének könyörtelen betartása lehet biztosíték a munkáshatalom végleges megtartáséhoz. Az ellenforradalom is hozott tapasztalatokat a forradalom teljesebb megértéséhez. Bebizonyította, hogy a szocializmust építő országok nagy családjából kiválni annyit jelentene, mint lemondani a nehéz harc árán megszerzett és visszaszerzett hatalomról; az ideológiai harc elhanyagolása annyit jelentene, mint feladni a marxizmus—leninizmus történelmi tapasztalatait. Hozzásegített bennünket fájdalmas eseményeivel annak a teljesebb megértéséhez, hogy a demokrácia és a diktatúra egy dolognak a két oldala — s nincs osztályok feletti, -általános« és -tiszta* demokrácia. S végül rádöbbentett bennünket arra is, hogy a fegyvereknek a munkások kezében a helyük. Mi nem vívtunk fegyveres közelharcot 1945 után az osztályellenséggel, nem is ismertük meg polgárháborúban szemtőlszembe. Talán nem is fogtuk fel a maga komolyságában jelenléte és szándékai veszélyességét. Most 1956-ban nyílt fronton kellett összecsapnunk, de erre az összecsapásra nem voltunk megfelelően felkészülve. I

smét a Szovjetunió forradalmi hadserege sietett segítségünkre, habozás nélkül, teljesítve a forradalmak támogatásának nagyszerű hivatását, s vállalva a hivatással járó nagy áldozatokat. Segítségére egyik esetben sem volt méltatlan népünk. Az Októberi Forradalom harcaiban és az intervenció elleni küzdelemben százezernyi magyar vörös katona fogott fegyvert Lenin forradalmi osztagaiban, és a győzelmes Október nagy tüze mellett a magyar forradalom máglyája lobbant lángra 1919ben. Az orosz bolsevikok kezet nyújtott Európának s legelőbb a magyar forradalom szorította meg a baráti munkáskezet. A győzelmes proletárforradalom Oroszországból, a Szovjetunióból indult el világhódító útjára. Ott termett és ott nőtt szellemóriássá Lenin elvtárs, aki zseniális mestere volt az elvi és gyakorlati harcnak s páratlan hadvezére a forradalomnak. Az orosz bolsevikok jogosan büszkék nagy vezetőikre, és arra, hogy nekik sikerült először győzelemre vinniök a forradalom magasztos ügyét, s hogy ők diktálták az új kor hallatlan ütemét és azóta is győzik lelkesedéssel, erővel és forradalmisággal. Üj országot és új társadalmi rendet épített a szovjet nép negyven esztendő alatt, amelyből eltűnt a sötétség, a nincstelenség, a tudatlanság és helyébe költözött a kulturált élet. Kivirágzott a dolgozó emberek alkotó és életkedve, soha nem látott magaslatokra ért a tudomány, a technika, az emberség és az emberiség iránti felelősség. A világ sorsát ma már a forradalmi nemzetek őrzik s elsők között a negyven éves szovjethatalon. Ma a haladó emberiség a történelem legnagyobb és legszebb dátumára, minden további felemelkedés forrására emlékezik. Tiszteleg, és az elsőnek kijáró megbecsüléssel tekint arra a népre, amely győzelme óta sem vesztett semmit forradalmiságából — ellenkezőleg: a hatalom megszerzése után bontakoztatta és bontakoztatja ki igazán forradalmi képességeit. Szédületes iramot diktál az emberiség felemelkedésében, s ezt a tempót csak azok a nemzetek képesek követni, amelyek a forradalom döntő ütközetén túl vannak és biztosan számíthatnak a világ első munkásállamának szüntelen baráti támogatására. Negyven esztendő .. . egy perc csupán a végtelen történelemből, egy ember élete. S mégis. mi mindent el lehet végezni ennyi idő alatt forradalmi élniakarással, forradalmi cselekvőkészséggel. Meg lehet változtatni a világ képét a dolgozó ember elképzelése, vágya és akarata szerint, száműzni lehet a gyűlölt kizsákmánvolást. hazát lehet teremteni a hazátlannak, becsületes életet a nyomoreatottaknak. Évszázadok bűnös mulasztásait lehetett és lehet megszűnteim a negyven cvnS októberi zászló alatt. Simon István