Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

Péntek, 1957. november 1. 3 Oszi séta a szegedi lakásépítkezéseken Régen folyt Szegeden olyan lázas építkezés, mint mostanában. Az utcákon téglahegyek magasodnak, s az elcsöppenő mész nyomai is jelzik, hogy itt is, ott is építkezés folyik. Különösen a lakásépítkezés és átalakítás öltött bíztatóan nagy méretet. A közelmúltban pedig megkezdődött a nagy építkezési akció a Marx térre vezető utcák foghíjain is. Ebben az esztendőben 220 új lakás alapjait rakják le az építőmunkások, hogy ha majd újra kinyílik az idő, szaporán emelhessék a piros falakat. Csak három hetet... Kissé megkésett a munkakezdés, mert sok huzavonával járt a telkek kisajátítása és a lebontott épületek Lakóinak elhelyezése, de azért nincs ok aggodalomra. Egyedül az időjárás ronthatja meg az iramos munkatempót. Az Attila utcai építkezés haladt eddig a legjobban. Igaz, itt hamarább is hozzáfogtak az alapozáshoz. Az 1957-re eső munka nagyobb részét már elvégezték, s a 400 ezer forintos költségből 230 ezret felhasználtak. Miután a kubikosok végeztek a földmunkával, újabb bérházak alapjainak kiásásához kezdtek. Helyüket az MTH fiatal kőművestanulói foglalták el, akik gyakorlott szakemberekhez illő biztonsággal már a pincefödém magaslatáig emelték a falakat. Az itteni munkából erre az esztendőre már nem marad más, mint a pince lefedése és a vízlevezető hálózat kiépítése. — Ha még három hétig türelmes lesz az ősz — mondja az építésvezető —, ebben a megkezdett építkezésben semmi kárt nem tesz -a tél hidege. II sándorfalvi kubikosok híre és munkája A régi vállalkozol is szívesen keresték fel Csongrád, Hódmezővásárhely, Mindszent és Sándorfalva fiatárát, mert az alföldi kubikosoknak régen híre ment az országban. Jó hírüket csodálatos munkakedvükkel és munkabírásukkal alapozták me& A sándorfalviakkal jól járt a Csongrádmegyei Építőipari Vállalat is, hiszen nagyon értik a dolgukat. A Török utca Rákóczi tér felé eső részének két üres portáján ássák most a széles alapozást. Munkavezetőjük, aki már negyven esztendeje forgolódik a szakmában, olyanformán nyilatkozott róluk, hogy hosszú idő óta nem találkozott ilyen kubikosokkal. Azután colostokot vett elő és megmérte, hogy milyen mélyen jár a sándorfalviak ásója. A mérce 37 centit mutatott, s az öreg is őszintén elcsodálkozott ezen. A Szilágyi-, Mihály-, Szabó- és Borbola-brigádra mindig biztosan támaszkodhat a vállalat, mert valósággal ég a kezük alatt a munka. A Török utcában szeptember 25-én kezdték az alapásást, s azóta valóságos földhegyeket mozgattak meg. Sok helyen már három és fél méter mélyre hatoltak, s hamarosan helyet adnak a kőműveseknek, hogy megkezdhessék a betonozást. Ök pedig egy építkezéssel ismét odébb állnak, hogy jól kihasználják a kellemes őszi időjárást. Hogy télen is haladjon a munka... A Párizsi körúton már ott magasodik a 34 lakásos bérház épülete. A tetőszerkezet is elkészült félig, s a tél előtt piros cserepek kerülnek a beton »horogfákra«. Ezt a2 épületet azonban továbbra is megszállva tartják az építőmunkások. Már most gondoskodnak arról, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a hideg hónapokra is, a belső építési munkához. Ez a bérház jóval előbb elkészül, mint hasonló testvérei, s elmondhatjuk, hogy beosztása is jobb és újszerűbb lesz, mint elődeié. Nemcsak üzleteket helyeznek el a földszinten, hanem modern orvosi rendelő is helyet kap itt, amelyet laboratóriummal egészítenek ki. Emelkedő jövedelem A Csongrádmegyei Építőipari Vállalatnak azonban nemcsak szegedi munkahelyein halad jól az építkezés. Az elmúlt hónapok alatt a vállalat együttes eredményei arról adnak számot, hogy aránylag rövid idő alatt sikerült leküzdeniük az ellenforradalom gazdasági kártevéseit Míg az első negyedévben 19 ezer forintos deficittel zárták a mérleget, a következő három hónapban már egymillió 254 ezer forint nyereséget produkáltak, s a harmadik negyedévben maidnem megkétszerezték ezt az összeget A számukra előírt gazdaságossági követelményeket nemcsak teljesítették — lényegesen magasabb jövedelmet értek el. mint amennyit biztosan elvárt tőlük az állam. SZÓD többletnyereség szaporodott össze munkájuk során ebben az esztendőben. Egymillió 130 ezer forinttal haladták túl az alapkövetelményt. s ebből tisztességes összeg jut nyereségrészesedésre is. Egyelőre óvakodni kell azonban a részesedésre vonatkozó minden ióslástól. mert az utolsó próba, az építőipar számára nehéz negyedév még hátra van. s nagyon iól kell dolgozni ahhoz. hogy a hideg .időjárás ne faragicn le semmit az eddig elért gazdasági sikerekből. S. 1. ' Szervezzünk mezőgazdasági szakiskolát az algyői tangazdaságban A fejlett nagyüzemi termelés gyakorlati módszereivel ismerkedhetnének meg a dolgozó parasztok, a jelenleg alig kihasznált területen fHo&zUuai éltnényticol, a I//T záHQ&ta uuttH^éiM beszélt Szegeden Szendrei Imre VlT-díjas művész Egyszerűbb a liszt'—kenyér csere Az élelmezésügyi miniszter a liszt és a kenyér cseréiének egyszerűbb lebonyolítása érdekében és a felesleges szállítások elkerülése érdekében a hivatalos lap mai számában megjelent rendeletéve! lehetővé teszi, hogy az őröltetők az őrléskor kapott lisztet a malomnál vagv a cseretelepen visszahagyhassák abból a célból, hogy helyette a kiielölt boltokban kenveret vásárolhassanak A malom, illetve a cseretelep a nála visszahagyott lisztről utalványt ad át az őröltetőnek. aki az utalvány ellenében a cserekenvér árusítására kiielölt állami vagy szövetkezeti boltban, illetve sütőipari üzletben az utalványt, kenyérre válthatia be A cserére kiielölt boltok, illetve üzemek a lisztutalványt a mindenkor érvényes cserearánynak megfelelő minőségű kenyérre kötelesek beváltani. A rendelet egyébként nem fria elő kötelezően a lisztnek kenyérre történő cseréiét. csupán lehetőséget biztosít a termelőknek a cserére. A rendelet november 1-én léo életbe. Az algyői tangazdaságot néhány évvel ezelőtt nagy költséggel hozta létre államunk, hogy a szegedi Mezőgazdasági Technikum fiatal növendékei a mezőgazdasági tudományok elméleti kérdései mellett megismerkedhessenek a növénytermelés, különösképp az öntözéses gazdálkodás gyakorlati módszereivel. Később azonban a méregdrága költséggel berendezett algyői tangazdaságra alapozott mezőgazdasági technikum fokozatos elsorvasztása kezdődött meg. Ügyannyira, hogy ma már ebben a tanintézetben csak az utolsó éves hallgatók tanulnak. A minisztérium a mezőgazdasági technikum folyamatos leépítésével párhuzamosan Szegeden erdészeti technikumot létesített, holott ha Szeged vidéke, s általában az Alföld gyér erdőállományát tekintjük, ennek az erdészeti technikumnak koránt sincs helye Szegeden. Különben — mint értesültünk erről — a veszprémi új erdészeti technikum kong az ürességtől. Az erdészeti technikum helyett Szegeden viszont sokkal helyesebb lett volna, ha a mezőgazdasági technikum marad itt. A szegedi Mezőgazdasági Technikum kálváriájával elkezdődött az algyői tangazdaság kálváriája is. Nemrégiben volt időszak, amikor senki sem akart gazdája lenni e szép, sokat ígérő állami birtoknak. Bár most már értesülésünk szerint a Földmüvelésügyi Minisztérium oktatási főigazgatósága ragaszkodik hozzá. Mondván: nincs több olyan tangazdaság az országban, ahol az öntözéses növénytermelés gyakorlati szakismereteit az algyőihez hasonló eredményekkel taníthatnák. De kiket akarnak itt tanítani, ha már a jelenlegi iskolaév végére a szegedi Mezőgazdasági Technikum megszűnik? Ez egyelőre rejtély a helyiek előtt. Lenne azonban megoldás. A fiatal mezőgazdasági szakemberek nevelésében szer(yiUlceinlc MjáfnOH lllllilllllllllllllUlllllllllllllli Válaszol a Művelődésügyi Minisztérium a rajztábla problémára A Délmagyarország szeptember 24-i számában a »Segítsünk egymáson« című rovatában egy K. S. névjelű szülő arról panaszkodik, hogy ötödik osztályos gyermekének rajztanára ragaszkodik a szabványos rajztáblához, és mivel ezt nem tudja beszerezni, a gyermeknek kellemetlenségei vannak az iskolában. Tekintettel arra, hogy a szülő pontos nevét és címét nem ismerjük, részére nem tudjuk megadni közvetlenül a választ, ezért arra kérjük a szerkesztőséget, tolmácsolják a panaszos szülőnek az alábbi üzenetünket: »A Művelődésügyi Minisztérium több ízben felhívta az iskolák igazgatóinak, pedagógusainak figyelmét arra, hogy egyes tankönyvek és tanszerek ellátása terén nehézség mutatkozik. Az utolsó intézkedésünk a Művelődésügyi Közlöny 1957. október 1-i számában jelent meg »Az általános iskolai ének és az ötödik osztályos magyar tankönyvről, továbbá egyes tanszerek beszerzéséről« címmel. Az ide vonatkozó részt szó szerint idézzük: »Több helyről érkezett bejelentés alapján és a tapasztalatok szerint is egyes tanszerek beszerzését különösen szorgalmazzák a nevelő testületek, amikor köztudomású, hogy azokból, pl. rajztáblából a gyártó ipar nem tud kellő mennyiséget a rendelkezésre bocsátani. Felhívom az iskolák igazgatóinak figyelmét, hogy az ipar. vagy a kereskedelem átmeneti nehézségei miatt a tanulóifjúságot nem lehet elmarasztalni az egyes tanszerekben mutatkozó hiányokért«. zett eddigi tapasztalatok azt igazolják: távolról sem elegendő sok jól, vagy rosszul kiképzett mezőgazdászt küldeni a falura a mezőgazdasági termelésbe, hanem ugyanakkor mindent el kell követni a paraszti lakosság általános szakismereteinek ütemesebb fejlesztéséért. Régen Csongrád megyében kint a falvakban, néhol még a tanyákon is egy tucatra való .mezőgazdasági iskola működött. Ezekben az iskolákban leginkább csak a módosabb gazdák és gyerekeik tanulhattak, mégis népszerűek voltak, mert a termelés akkori fejlettségi fokának megfelelően a kisüzemi termelési viszonyok között sokat tudtak adni látogatóiknak. Különösen a szőlő- és gyümölcstermelés fellendítésében értek el szép sikereket. Véleményünk szerint az algyői tangazdaságból is ilyen közvetlenül segítő mezőgazdasági szakiskolát kellene szervezni, ahol ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamokon tanulhatnának a dolgozó parasztok, szövetkezeti tagok. Ezentúl természetesen a magasabb oktatási célokat is szolgálhatná az iskola. Az algyői gazdaságnak máris igen figyelemre méltó termelési eredményei vannak. Például egyes rizsterületein katasztrális holdanként 35 mázsa nyplc kilogramm volt az idei termés. Előreláthatóan a gazdaság egész rizstermés-átlaga — még nem fejeződött be egészen a cséplés — meghaladja a huszonöt mázsát holdanként. Jelentős sikerek mutatkoznak a kukorica- és a kalászos gabonatermelésben is, olyanok, amelyektől az egyéni gazdák átlagai távol állnak. A magyarázat az ósdi és a fejlett termelési módszerek között keresendő. Sokat ígérő kísérletek folynak itt most a vidék talajviszonyainak legjobban megfelelő vetésforgó-rendszer megteremtéséért is. Ez a parasztélet mindennapi kérdései közé tartozik most. Várják az emberek, hogy kérdéseikre feleleteket kapjanak a szakemberektől. A feleletek igazságát pedig bizonyítja a helyi kézzel fogható gyakorlat. Az algyői tangazdaság akkor fizethetne meg legjobban a beléje fektetett milliókért, ha az előbb felsorolt célokat már ma tudná szolgálni. Szerdán este a Pedagógiai Főiskola dísztermében, a KISZ-szervezet rendezésében Szendrei Imre főiskolai adjunktus, a kétszeres Liszt-, Chopin- és VIT-díjas zongoraművész, nagysikerű élménybeszámolót tartott a moszkvai VIT eseményeiről. Szavai során megelevenedett a Szovjetunióban eltöltött három hét minden jelentősebb mozzanata. Szendrei lelkes szavakkal ecsetelte a hosszú út állomásain tapasztalt forró baráti szeretettel teljes fogadtatást, amely a moszkvai érkezéskor érte el csúcspontját. Elragadtatással beszélt Moszkva páratlan szépségeiről, a világváros lüktető életéről, ragyogó tisztaságáról. Elmondotta, hogy a szovjet elvtársak minden lehetőséget megteremtettek ahhoz, hogy a verseny tartama alatt, kellemes körülmények között készülhessenek a versenyzők. A zsűriben számos világnagyság foglalt helyet Lev Oborin zongoraművész elnökletével. A zongoraversenyen Szendreivel együtt negyvenegyen pályáztak az első három díj valamelyikéért. Ebben a hatalmas mezőnyben a világ minden tájáról jöttek össze a versenyzők, az anyag igényessége pedig minden eddigi nemzetközi versenyt felülmúlt. Ennek figyelembevételével nagy eredmény Szendrei. Imre harmadik dí-| ja. Külön megtiszteltetés érte I azzal, hogy név szerint hir-i tók meg a szovjet elvtársak < az 1958 tavaszán rendezendő • Csajkovszkij-versenyre. Magyarország egyébként: rendkívül eredményesen ke-; rült ki a művészeti versenyekből, mert össz-pontszámával a hatalmas Szovjetunió mögött a második lett. Megemlítjük még. hogy a moszkvai hanglemezgyártó vállalatnál Szendrei Imre volt az első magyar művész, aki a Szovjetunióban hanglemezre zongorázott Bartókművet. Szendrei mindvégig lelkes figyelemmel kísért színes beszámolóját hangverseny követte a művész moszkvai versenyanyagából. Egymásután szólaltak meg a többszörös díjnyertes művészhez méltó tolmácsolásban Bach, Bartók, Chopin művei, majd — a főiskola dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró ütemes tapsaira — Liszt, Szmetana virtuóz darabjai. Az est jelentőségét emelte a szovjet hadsereg szegedi alakulata tisztjeinek, valamint a városi pártbizottság képviselőjének jelenléte, akik a beszámoló előtt és után barátságosan elbeszélgettek a főiskola ifjúságával és dolgozóival. W' J...L már nagyon. A külföldi VunUK Siker, a cannes-i kitüntetés egy nagyszerű film árnyékát vetették előre. De az a lenyűgöző hatas, a ragyogó, mély művészet, amely rabul ejtett bennünket, minden várakozást felülmúlt. Kötelességtudás és szerelem. Olyan probléma ez, amely már számtalanszor előfordult filmeken. Milyen nagy művészi érzék, őszinteség és tehetseg kellett ahhoz, hogy ez a szinte sablonos komplexum hitelesen hasson az emberekre! De a film kitűnően megoldja íeladatát, A szovjet állam fiatal éveiben játszódó történet egy vöroskatonaleány és fehérgárdista hadnagy szerelmét mondja el. Közben nagyszerű képet kapunk a szovjet emberekről, ekkor értjük meg, hogyan tudta ez a nép legyőzni és viszszaverni a számtalan külföldi támadót, s hogyan volt képes a világ leghatalmasabb szocialista államát felépíteni. E nagy szerelemnek azonban mégis el kell buknia. Sokan talán kissé nehéz szívvel hagyják majd el : emiatt a mozit. : S mégis — szükség volt erre. A legfelemelőbb motívum éppen ez ebiben az alKotásban, hogy Marjutka elveiért feláldozza szerelmét. A lezaj; lott heves viták, a két világnézet vad •összecsapásai már éreztetik: ha a szigetet — ahova-ketten vetődlek — elhagvják, nem lehet boldog a két ember. Még fel-felcsillan a szerelem ragyogó napfénye. — de tudjuk, hogy a láthatáron megjelenő első ha¿jó a katasztrófát hozza magával. _S Imikor a fehérgárdisták bárkája elő! bukkan, s a férfi vad örömmel rohan feléje, a lány puskája lassan felemelA NEGYVENEGYEDIK kedik. A »drága, kékszemű bolond«, — ahogy a lány nevezte kedvesét — testét lágyan ringatja a víz, s Marjutka még egyszer magához öleli azt a szép főt, melyet úgy szeretett.., A_ 0|v: hűség tehát legyőzte a MZ em szerelmet. E bonyolult lelki folyamat frappáns, lenyűgöző ábrázolása Csuhraj rendezőt a legnagyobbak közé avatja. Milyen sziporkázó ötlet volt a hadnagy meséjének jelenete! Egy perc alatt megértjük a lány szerelmét, csodálatát. Ez a jelenet többet magyarázott, mint egy kétszáz oldalas könyv. S az emberábrázolás. Milyen igazi nő Marjutka! A sematizmus nagy veszélye itt is fennállott. De becsületes kitartása elvei mellett és finom nőiessége olyan ragyogó ötvözetet kapott, hogy igazabb emberi lelket nem tudunk elképzelni. A hadnagy alakját már egy pár szóval jellemeztük. Csak annyit szeretnénk hozzáfűzni: az ellenséget így ábrázolni csak igazi művészet képes. A film rendkívüli értékét az alkotó gárda teljes összhangja is magyarázza. Uruszevszkij operatőri munkája nagy élmény, valóságos költészet. A sivatag orkánja, a tenger tajtékzó árja a legcsodálatosabb színekben, s mégis — érezzük — a valóságban tárul szemünk elé. De a legkisebb, mozdulat, a tevék egyhangú poroszkálása, az emberi arcok — mind a legőszintébb képet nyújtják. Ezen művészi fényképezésnek köszönhető, hogy a hosszú, szinte hangtalan menetelések a sivatagban, végig drámri feszültséggel töltötték el a nézőt. Külön él Nyikolaj Krujkov zenéje. A drámai és lírai érzések, a természeti elemek nagy ismerője ez a zenész, s muzsikája kitűnő aláfestése volt a filmnek. » Kél nagy művészi»Negyvenegyedik«-ben: Izolda Izvickája Marjutka bonyolult szerepeben nyújtott kitűnőt. Igazi nő, bájos, odaadó, — de törhetetlen hűsége szeretett hazája iránt minden érzésen keresztül ragyog. Tökéletesen átélte szerepét, igazi művész. A hadnagyot Oleg Sztrizsenov alakította. A »Vihar Itália felett« és a »Mexikói« című filmekből már ismerjük ezt a szinpatikus. nagy adottságú színészt. Most új színekkel vált sokrétűbbé művészete, egy pillanatra sem túlozta el jellemének tulajdonságait. Jevszjukov biztos szerepében Krujcskov nyújtott vérbő, hiteles alakítást, de a többi epizód-szereplők is méltó részvevői voltak a film nagy sikerének. Szólnunk kell a szinkronról is Bicskey Tibor és Kohut Magda jó érzékkel tolmácsolta az ilyen szempontból is nehéz szerepeket, kár. hogy a halk részek néha érthetetlenek voltak. A szovjet film ünnepe legjelentősebb alkotása minden várakozást felülmúló igazi élvezetet nyújtó film,