Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-29 / 280. szám

Péntek. 1957. november 29. 3 Nem tűrhető a burkolt kommunista­ellenes tevékenység a Gamijavító Szövetkezetben A szegedi Gumiiavító Szö­vetkezet egyik helyiségében párttaggyűlés van. Mindösz­sze három kommunista ta­nácskozik, és ott van közöt­tük a városi pártbizottság egyik • munkatársa és a KISZGV párttitkára. Három párttag van a szö­vetkezetben, ahol mintegy hatvanan dolgoznak. Azt gondolhatnánk: ilyen »kis« helyen csendesen zajlik az éiet. Merőben másként áll a dolog: viharos történetek lát­nak napvilágot most, az el­lenforradalom után egy év­vel. De vegyük sorjába az előzményeket is. Faragó egyszer sem fordult a pártszervezethez és némán, beleegyezőleg szemlélte a kö­rülötte történteket. Mert új módszerekhez fordultak a pártvezetés ellenségei a szö­vetkezetben: ravasz fondoi­lattal a kommunistákat egy­más ellen ugrasztották, hogy közben megsüssék a maguk pecsenyéjét. Hogyan csinálták? — Majd lesz ez egeszen másként is egyeseknek — ki­áltotta ifjú Doba István, mi­közben uszította a szövetke­zet tagjait, hogy vonuljanak a Széchenyi térre. — Enyhén szólva furcsán beszélsz — szólt Dobára Tör­köly József, a szövetkezet el­nöke. — Te, aki párttag vagy. a népi demokráciának köszönheted, hogy katona­tiszt lettél... — Nem vagyok én kom­munista és nem is voltam — tépte magát Doba, — Akkor miért nem lép­tei ki a pártból? — kérdezte komolyan az elnök. — Mert a rangomba került volna ... — Ügy — döbbent meg Törköly —, szóval karrieriz­musból, érdekből voltál párt­tag, katonatiszt és nem azért, hogy őszintén, becsülettel a szocializmust építsd. — A szocializmusnak nincs jövője, majd lesz ez még másként is — tüzelt Doba és vezényletével kivonultak tün­tetni. Aztán az ellenforradalmi »épizódok« egymást követtek a szövetkezetben is: Szalma József a vörös csillagot "fa­ragcsálta* késével, Németh László feltörte a pártszerve­zet asztalainak fiókjait és a bennük levő iratokat égette, őszinte szenvedéllyel. Parragi Ferenc az "összekötő* szere­pét töltötte be a városi "for­radalmi néptanácsban«. A szövetkezet elnöke és a párttitkár lemondott, majd — csodák csodáia! — ifid Do­ba Istvánt "választották* meg a "szövetkezeti munkásta­xiácsba* elnöknek, és a veze­tőségbe még hozzá hasonló hat tagot. Törköly József lett a párt­titkár. Folyt a suttogó uszí­tás ellene. s ez később külö­nösen akkor nyilvánult meg, amikor Törköly elvtárs mun­kájával bebizonyította — az átlagbérrendezés idején —. hogy rövidebb idő alatt, vagyis olcsóbban is el lehet végezni egy bizonyos gumi­sütést. Az idős Törköly elv­társ fülébe is eljutott az int­rika; hogy 6 akadályozza a szövetkezeti tagok "boldogu­lását*, meg hogy a vezető­ség prémiuma ellen tör. ki kell zárni a szövetkezetből stb. Amikor aztán egy Mandler nevű egykori kizsákmányoló nagy fölényesen így fordult hozzá: "Mondja csak Törköly úr .. .« — kicsordult a pohár. Törköly elvtárs mondott min­dent, ami csak a száján ki­fért. A keserűség beszélt be­lőle. Ez volt az ellenségeskedők célja. S még ők jelentették a pártbizottságon, hogy a párt­titkár viselkedése kibírhatat­lan. Sőt. feljelentést tettek a bíróságnál is. és egyszeriben találtak — megelőzőleg Törköly elvtárs helyére is — munkaerőt! De a pártellenes csoport dör­zsölhette a kezét: a három párttag háromfelé húz, nem tartanak taggyűlést — nyu­godtan végezhetik kisded já­tékaikat ... Ifjú Doba István és Szalma József a szövetke­zet napidíjával Budapesten maszekok számára is válo­gatta a használt gumikat, aztán a szövetkezet által bé­relt kocsin lehozták Sze­gedre a kívülállók áruiát, s ezért a »mellékes« munkáért négyszáz forint "tiszteletdí­jat* vágtak zsebre. A veze­tőség a legjobb munkahe­lyet — ahol jól lehet keresni — a saját számára osztotta be és a pártszervezet szavát teljesen elnyomták. Miért kifogásolható az iskolások? óvodások kosztja ? Közel fél esztendőn át uralkodott ifjú Doba a Gu­mijavító Szövetkezetben. Járt Budapestre, hozta a "híre­ket*, hangulatot keltett a Kádár-kormány ellen. Ami­kor a pártszervezet március­ban — elég későn! — lábra­kapott és fellépett az ellen­forradalom ültette vezetők ellen. Doba nagy fölényesen, ártatlan ax-ccal megkérdezte: — Mit vétettem én? — Elárultad a pártot! — felelték neki egyszerűen . és határozottan. — De a tagok énmellet­lem állnak! — hencegett az elnök. Megvan ennek az "érvnek* a magyarázata, háttere. Ki a tagság "zöme?* Az ellenfor­radalomban a néphatalom ellen forduló Doba, Szalma, Szabó, Gál, Faragó tizennégy tagot számláló "dinasztiája sógor, koma egységesen Doba mellett állt. "Erőt* képvisel­tek a szövetkezetben — a párt ellen! — és mindenáron meg akarták akadályozni, hogy kommunisták kerülje­nek a vezetőségbe; ha már nem sikerült az ellenforra­dalom. Szívós harc után mégis Parragi és Doba lemondott: az elnöki székbe Faragó László került. Ö ki is jelen­tette: a pártszervezethez for­dul segítségért... Az aknamunkát tovább folytattak. Törköly elvtársat egyszerűen át akarták he­lyezni egy rosszabb beosz­tásba —. hogy megmutassák "erejüket* — a párttal szem­ben. Balogh József párttagot is — aki már három éve a Kossuth Lajos sugárúti javí­torészleg vezetője — Szabó művezető —• aki korábban lopásért egy évet ült — le­vélben utasította, hogy egyik napról a másikra áthelyezi az úgynevezett "csizmások­hoz*, mert "'nincs«, akit oda­tegyenek. Balogh átment az új mun­kahelyére és tiltakozott az eljárás ellen. Az ebben íz üzemrészben dolgozó Huzs­vár Istvánt — a jelenlegi párttitkárt — már korábban ügyesen úgy tájékoztatták, hogy Balogh ügyében "nincs más megoldás«. S mivel Huzsvár elvtárs is jóhisze­műen elfogadta «zt, a két párttag összeveszett és az ügy szintén a pártbizottság­hoz került. Másnap Balogh már visz­szament régi munkahelyére, LM — Hagytuk, hogy egymás­nak ugrasszanak bennünket — említi meg Balogh elvtárs I a taggyűlésen —, és ebben én • is hibás vagyok. Felültem a i hangulatkeltésnek, nem lát- J tunk át a szitán. Félre a sze- i mélyi sérelmekkel — össze kell fognunk, teremtsünk rendet a szövetkezetben! — A párt vezető szerepéi biztosítanunk kell itt nálunk is — magyarázza Törköly elvtárs. — Meggondoltan, jó­zanul határozzunk és intéz- j kedjünk. — Vegyük számba a te- í endőket — javasolja Huzs­vár elvtárs, a párttitkár. És a kommunisták egy szívvel hozzákezdenek a munkához, a szövetkezet becsületes tag­jainak érdekében. A burkolt kommunistaelle­nes tevékenység nem tűrhető tovább! Teremtsenek rendet a Gumijavító Szövetkezet­ben! S ami ezután történik — arról később számo­lunk be. Az elmúlt hetekben több azo­nos panasz érkezeti hozzánk az iskolák és az óvodák napközi otthonaiból; rossz a koszt. Álta­lában egytúl éleit kapnak a gyermekiek, az utóbbi időben elmarad a főzelékről a megszo­kott bús, kolbász. Es még a fő­zelék minősége is kifogásolható. A panasz eljutott a művelő­désügyi osztályhoz :is. Az osz­tály illetékes dolgozói hétvégén megbeszélést tartottak a .köz­ponti konyha vezetőjével. Sági Istvánnal. A megbeszélés fő kér­dései a következők voltak: Mi­ért romlott rneg az étel minősé­gei' Hogyait lehetne ezen segí­teni.' Amikor túllépik a keretet A konyhavezető elmondása szerint több tényező halott a minőségi romlásra. Elsősorban a költségvetési túllépés. A köz­ponti konyha költségvetésileg az I. kerületi tanácshoz tartozik, de itt főznek mindhárom kerü­let napközis gyermekei részére. A konyha látja el nyáron az új­szegedi úttörőtábort is. Az idén az úttörőtábor kosztjára lénye­glesen többet fordítottak » meg­engedettnél. Az illetékesek pót­keretet ígérlek. Sajnos az ígéret­ígéret maradt, s a néhány nap3 pal ezelőtti ellenőrzés során a konyha vezetőjét tették felelős­sé a túllépésért. Konyháról lévén szó. a túllé­pést csali az ételek minőségi romlásán tudják "behozni*. Ezért kapnak a gyermekek sár­garépa-, lencsefőzeléket és sem­mi mást. És miért rossz a fő­zelékek íze? Ügyeljünk az anyagellátásra ! Itt következik egy újabb té­nyező. A központi konyha a Mezőéktől és a földművesszö­vetkezetektől vásárol. A nyers­anyagok minősége is igen kifo­gásolható az utóbbi időben. Rosszízű burgonyát kapnak a Mezűéktől. A lencsére is -ok a panasz. A húselosztó sem v i­seli szivén a gyermekek üzemi konyhájának jó ellátását. No­vember 19-én a vagdalt húst — a konyha vezetőjének véleménye szerint — élvezhetetlen volt. — Ezért maradt el a sárgarépa főze­lék mellől. Több gondol kellene fordítani ezeknek a vállalatok­nak a központi konyha ellátá­sára. Tehát itt a központi konyhá­ban — a Juhász Gyula utcában — főznek három kerület napközis gyermekei részére, ez naponta 1400—1506 ebédet jelent. Nagy mennyiségű ízes ételt igen ne­héz elöálliiaui rossz alapanya­gokból. Egyebek szerint sokkal jobb lenne, ha szétválna a köz­ponti konyha kerületi konv­liákra. Ígv a kerületiek jobban magukénak éreznék, s több gondol fordít a «á nak a konyhára. Ne a gyermekeken takarékoskodjanak Megértjük, teljes mértékben jo­gos a szülők panasza az ételek minőségére. Igen sok szülő »nem féri bele* az 1.60-as keretbe — tudniillik ennyit térítenek meg a szülők — és az ellátás teljes összegéi, .4,20 forintot fizetnek egy ebédért. Joggal várnak ezért az összegéit jó kosztol, fez nem várja ki azonban, hogy a szülő ne reklamáljon, aki 1,60­at fizet. Sürgősen meg kell ja­vítani az ételek minőségét, s n* "hozzák be* — a több száz gyermek gyomrán a költségve­tés túllépését. Ha ígérték az ille­tékesek, tartsák is azt meg, biz­tosítsanak pótkeretet a konyha számára. A konyha vezetője, Sági elv­társ is megígérte, hogy mindent meglesz a panuszqk orvoslására, ígéretét figyelemmel kisérjúkl Kinek és mikor kell adni melegítő italt a télen ? Vasárnap avatják a kisteleki tüdőgondozót Vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepélyes keretek között avat­ják a járási tanács kisteleki tü­dőgondozóját. A szegedi járás­ban eddig Mónikáimon és Kis­kundorezsmán volt tüdőgondozó. A járás északi községeiből Kis­kundorozsmára járlak lüdőszű­résre vagy kezelésre a dolgozó parasztok. A jövőben nem kell már a csengelciknek sem mesz­szire ulazniok, ott lesz közelük­ben Kisteleken a tüdőgondozó. Az élelmiszerkereskedel­mi iroda igazgatója utasítást adott ki, amelyben megszab­ja, kinek jár a téli hideg idő­szakban melegítő ital. A sza­badban dolgozóknak azokon a napokon, amelyeken a Meteo­rológiai Intézet jelentése sze­rint a hőmérséklet a plusz négy Celzius-fokot nem ha­ladja meg. melegítő italt kell adni. Melegítő italt kapnak azok a dolgozók is, akik tar­tósan hasonló hőmérsékletű, fűthetetlen helyiségben vég­zik munkájukat. A melegítő italra való jo­gosultság nem a munkakörtől, hanem attól függ, hogy a dol­gozó munkaidejének legalább 50 százalékát az említett kö­rülmények között tölti el, s abban az esetben is megilleti a dolgozót, ha munkahelyét átmenetileg technikai okokból nem lehet fűteni. Melegítő italként naponta személyen­ként fél liter cukrozott teát, vagy kávét kell adni, s a munkahelyen, munkaidő alatt kell kiszolgálni. Pénzben megváltani tilos. A melegítő ital kiszolgálásáért a munka­hely vezetője felelős. A Gumi.iavító Szövetkezei­ben a. burkolt kommunista­ellenes hangulat az új elnök megválasztásával nem ült el. Csaknem 3 millió palack bor karácsonyra és Szilveszterre A lakosság joggal panasz­kodott, hogy nincsen elegen­dő palackozott tájjellegű bor. Ezért az elmúlt negyedévben megkezdte munkáját a csong­rádi és a kecskeméti borpa­lackozó, ahol puszlamérgesi rizlinget, szegedi vöröset, ha­jósi kadarkát és csengődi riz­linget töltenek az üvegekbe. Természetesen megfelelő mennyiségben kerül forga­lomba majd a többi borvidék termése is, a badacsonyi, a villányi, a soproni és a hegy­aljai borok. A tervek szerint decemberben csaknem három­millió palack bort küldenek az ' üzletekbe, ami néhány ezer hektoliterrel több, mint az el­múlt évek karácsonyán cs Szilveszterén forgalomba ho­zott mennyiség. Mintha elzsibbadt vagv megbicsaklott volna a gőgös Amerika égig magasz­ír 11. fürge lába. De annyi bi­zonyos. hogv a nagvon mesz­sziről indult szoviet nép — amelynek nekirugaszkodását olyan mérhetetlen gúnyka­cajjal figyelték az arannyal megetetett nvugati hírügy­nökségek — iobb futónak bi­zonyult a nagv technikai vi­lágversenyben, mert utolérte, sőt fölényesen el is hagvta. Pontosan, ahogy Majakovsz­kij. a tudatos, jövőbelátó nro­letárköltő megjósolta Ameri­ka bámul című versében. A szoviet szDutnvikok felzúdí­tása az űrbe úav hatott a hallatlanul elbizakodott tőkés országok vezető köreire, mint egy súlyos, kábító pofon És most csakugyan úgy bá­mulnak az óceán túlsó oart­ián az amerikai burzsuiok. hogv a szájuk is tátva van immár két hónaoia. Egészen a legutóbbi napokig kidülledt szemmel, elszorult szívvel bámultak az égre. lesték a szoviet mesterséges holdak tudományosan, előre megha­tározott útját. Csak az utóbbi napok óta kezdenek szóhoz jutni. Persze, ez a szóhoz­jutás még inkább hasonlít dadogáshoz. mint értelmes beszédhez, ami egyáltalan nem mélló a hidegvérű és mindig fölényes dollárpoliti­kusokhoz. Énpen úgv hebea­nek-habognak, mint a kínos helyzetbe került emberek szoktak. Nem értik, sehoavse értik, hogyan következhetett be a számukra olv rettenete­sen kínos fordulat. Nem ér­tik. hiszen negyven év alatt annyit és olvan kolosszálisa kat hazudtak a Szovjetunió­ról. hogy végül maguk is el­hitték. Még a közelmúlt években is azzal a bárgvú mesével traktálták az átla­gos amerikait hogv az anal­fabéta muzsikok fiai képte­lenek elsajátítani a legúiabb technikát, nincs hozzá eszük, tehát nem kell félni, hogv va­laha akárcsak meg is közelit­Amerika bámul hetik a nagyvonalú Amerikai Egyesült Államokat. S most. roiután mérhetetlen politikai butaságuk kitudódott a né­pek előtt, úgv érzik magu­kat. mint a fába szorult fé­reg. Legszívesebben letagad­nák a szoviet interkontinen­tális rakétákat és a szputnyi­kokat is. hogy továbbra is Amerika maaasabbrendűsé­gének ködével gátolják az egyszerű emberek tisztán­látását. De annvi eszük van most már. hogy az érzékelhe­tő tények ellen hadakozni a legostobább dolog a világon. A csillagokat esetleg leta­gadhatják az égről, de a szov­jet mesterséges holdakat aligha A két holdbébit az amerikai Dolgárok is látják száguldozni a fejük fölött, és ha a hírmagyarázók nem akarnak végképp nevetséges figurákká lenni, akkor el kell ismerniök, hogv a történelmi valóság messzire elhagyta őket. és azzal lőttek legna­gyobb bakot, amikor a szov­iet embereket lenézték, lebe­csülték. Húsz-huszonöt esz­tendővel ezelőtt még megte­hette az amerikai hivatalos propaganda, hogy a Szovjet­uniót ..nemlétezőnek'', pusz­tán ..földrajzi fogalomnak" kiáltotta ki. de a népek ma már elég iól felnőttek és nem szednek be ennél rafináltab­ban csomagolt maszlagot Ismeretes egy anek­ílílfít amely állítólag Ame­rikából származik. Egy vidéki farmer bemegy a nagyvárosba, látogatást tesz az állatkertben és megáll a teve karámja előtt. Nézi, nézi a furcsa jószágot, míg egyszer csak hirtelen és fel­háborodva így kezd kiabálni: "Ez nem igaz! Ez nem lehet! Ilyen állat nem létezik!* Va­lahogy így jártak Amerika urai is a Szovjetunióval, mint az együgyű farmer a tevével. Addig kiabálták, hogy ilyen állam, ahol vég­legesen megszűnt a kizsák­mányolás, nem létezik, hogy végül a jelenlegi szörnyen nevetséges helyzetbe kerül­tek. Mit tesznek most a sánta kutya módjara utolért nyu­gati tőkés lapok? A tradicio­nális hidegvért hangoztatják és fűhöz-fához kapkodva pró­bálják megmagyarázni a helyzetet — természetesen a maguk módján. Magukra öl­tenek valamiféle objektív ál­arcot és nagy vehemenciával szidják, csepülik azokat a burzsoá diplomatákat, hírma­gyarázókat, utazókat és "orfcsz szakértőket*, akik év­tizedekig prédikáltak a Szov­jetunió elmaradottságáról. Másik módszerük az, hogy bűnbakot keresnek maguk között, akire rá lehet kenni a hibákat a »szabad világ* elmaradásáért. Ezzel jogot akarnak maguknak vindikál­ni ahhoz, hogy megpróbál­hassák hihetően olvasóik elé tálalni az "oroszok győ­zelmének okait«. Próbálni persze lehel. Mivel azonban ezek a rágalom-ária éneklé­sétől berekedt úriemberek csak addig élnek, ameddig a kapitalizmus él. már eleve kenyéradó gazdóik szemüve­gén át nézik a mai Szovjet­uniót is. Ezért fog mellé me­gint a New York Herald Tribüné, a Times, a Le Mon­de és a többi sárga sajtó kommentátora. Az egyik azt bizonygatja halálos komo­lyan. hogy a szovjet szakem­bereknek a teremtő kifür­készhetetlen akaratából van akkora tudásuk, hogy a na­gyon okos Egyesült Államo­kat elhagyva í'ellőhették a műholdakat. (Ez nem egészen meggyőző, mert a szovjet tu­dósok köztudomásúan dialek­tikus materialisták, s mint ilyenek, ellenlábasai minden­féle istennek.) A másik azt fejtegeti nagy tudálékosan, hogy a személyi kultusz, a terror kényszerítette Leonid Szedovot és tudóstársait a hallatlan tudományos ered­mények elérésére. A harma­dik megkockáztatja azt az állítást, hogy nem is szovjet, hanem importált német tech­nikusok készítették a szput­nyikokat. A negyedik arról elmélkedik, hogy a szovjet nép "mérhetetlen rabságá­ban* már csak abban leli örömét, hogy mesterséges holdakat- bocsát fel a koz­moszba. Egyszóval hetet-havat összehordanak a megzavaro­dott "szabad újságok", csak éppen a lényeget nem mond­ják, mert nem is mondhat­ják, hiszen lelkiismeretü­ket már régen megvásárol­ták a monopóliumok. Azt nem mondják ugyanis, hogy a Szovjetunió valóban bá­mulatos győzelme a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom természetes következmé­nye. Az a nagyszerű tény, hogy rövid negyven eszten­dővel ezelőtt Oroszországban a kommunista párt által ve­zetett munkásosztály vette kezébe a hatalmat, legalább akkora alkotó energiát sza­badított fel a dolgozó töme­gekben, amekkora energia a Föld összes uránkészleté­ben sincs együttvéve. Ha ezt még most sem akarják tudo­másul venni a kapitalista rendszer felsőbbrendűségéről szuperlatívuszokban harso­názó nyugati sajtókörök — csak nekik rossz. A Szovjet­unió ereje biztos tudatában bátran halad előre a kommu­nizmus felé, mitsem törődve azzal, hogy elöregedett, el­maradt és holnap még job­ban elmaradó versenytársa az öklét rágja mérgében. Nagy lsiváa

Next

/
Thumbnails
Contents